Felszólalás adatai

LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Néhány olyan dologra szeretnék ebben a tíz percben kitérni, amelyek a vezérszónoklatok, illetve a bizottsági vélemények elhangzása óta felmerültek, és a beszélgetések tárgyát képezik azóta is a legfontosabb elemeiben. Tehát szeretnék néhány dologra visszautalni, amelyeket már a vezérszónoklatomban elmondtam.

Többen vitattuk és ma is vitatjuk azt a helyzetet, hogy tulajdonképpen Magyarországnak 1993 óta nincsen egy elfogadott energetikai koncepciója, amelyből minden részletszabályozásra - legyen az villamos energia vagy éppen az imént tárgyalt gáztörvény, vagy távhőszolgáltatásról szóló törvény és így tovább - kellene következtetni, illetve következtetést levonni. Természetesen elfogadjuk azt a vélekedést, hogy ezt meg lehetett volna alkotni már korábban is, csak mi úgy gondoljuk, hogy ma már ez szinte elengedhetetlenül szükséges. Jó alkalom lett volna, hogy a kettő esztendővel ezelőtt megjelent európai uniós irányelv által szabott keretek és feladatok beillesztésre kerüljenek egy ilyen energetikai koncepcióba, és akkor azt mondjuk, hogy itt vannak az új irányelvek, Magyarország szándéka ez és ez ebben az adott helyzetben, mi az, amit vállaltunk - nem kértünk derogációt annak idején a tárgyalások során -, és ebben a helyzetben rövid-, közép és hosszú távon Magyarország energiapolitikája ez és ez. Tudjuk azt, hogy nagyon komoly szakmai viták előznének vagy előztek volna meg egy ilyet, és kiváló alkalom lett volna. Most egy kicsit az az érzésünk akár a gáztörvénynél, akár a villamosenergia-törvénynél is, amelyet most tárgyalunk, hogy a szekér megelőzte egy kicsit a lovat.

A tegnapi napon egy televíziós vitaműsorban kormánypártok és ellenzék erről a törvényjavaslatról vitatkoztunk, és ott Podolák úr elmondta, hogy tulajdonképpen létezik egy ilyen energiakoncepció a kormány előtt 95 százalékos készültséggel. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt kár lett volna vagy kár volt eltitkolni előlünk. Mi szívesen segítettünk volna esetleg a befejezésében vagy építő kritikával az energiakoncepció jobbításában.

Még egyszer elolvasva a törvénytervezetet, ezt a hiátust egyébként megtaláljuk magában a törvénytervezetben is, tehát látható, hogy kormányon belül, tehát az előterjesztők részéről is van egy kis félreértés. A törvénytervezet a 11. oldalon a 11. §-nál a d) pontban - amely a megújuló és a hulladékból nyert energiákról rendelkezik, amelyet éppen Józsa képviselő úr is említett az imént - a következőt írja; a mondat második fele így hangzik: “hatékony és átlátható támogatási rendszert kell kialakítani, mely összhangban van az energiapolitikai elvekkel.ö Tehát gyakorlatilag egy nem létező, még általunk nem látott energiapolitikai elvekre hivatkozik a törvény is. Szerintem ebből is tetten érhető az, hogy tulajdonképpen előbb kellett volna előjönnie a kormánynak az energiapolitikai koncepcióval, és abból levezetni.

Természetesen nehogy bárki arra gondoljon, hogy mi az európai uniós irányelvekkel szemben gondolunk egy hazai stratégiát, hanem abba beillesztve mindenképpen szükséges, hiszen Magyarország több szempontból kiszolgáltatott energia tekintetében. A lezajlott nagyarányú privatizáció a villamosenergia-szektorban egy igen-igen szűk mozgásteret biztosít Magyarország mindenkori kormányának, és ebben a helyzetben mi az, amit szeretnénk. Vannak kötelezettségeink a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban: egy meghatározott mértéket el kell érni, ma még túl alacsony s a többi. Ezeket mi szerettük volna látni egy energiapolitikai koncepcióban.

Nézzük azt, hogy ma Magyarországon ezek után a villamosenergia-szektor helyzetét röviden és tömören hogyan lehetne jellemezni. Jellegéből adódóan, hiszen kiépített távvezetékekről van szó, kiépített fogyasztói vezetékekről van szó, valamelyest mindig is monopolisztikus ez a rendszer, tehát a tökéletesen működő, közgazdasági szempontból klasszikus piac itt nehezen működik. Ugyanis természetesen majd 2007-ben, a teljes piacnyitást követően az egyéni fogyasztó is választhat, hogy kitől vesz villamos energiát, és azon a vezetéken, ami hozzá eljut, elkezd szállítani. Hiszen a világ pénze nem volna elég arra, hogy 3, 4 vagy 5 vezetéket kiépítsünk egy fogyasztóhoz, és mindig arról veszi a villamos energiát, amelyik a számára a legmegfelelőbb. De természetesen el kell szállítani ezen a vezetéken. De a vezetéknek, urambocsá, az átviteli hálózatnak, amely a nagyfeszültségű vezetéket jelenti a törvény értelmében, ma még a magyar állam a tulajdonosa, és itt azért aggódunk egy picit, mert ezt szerintünk meg is kellene tartani. Ez a törvénytervezet egyébként nem védi meg ezt a rendszert, szavakban ezt hallottuk többször magától a kormányfőtől is.

(12.50)

De mi úgy gondoljuk, hogy monopolisztikus a rendszer, az áramszolgáltatók, amelyek a nagyfeszültségű vezetéktől viszik el a fogyasztókig a villamos energiát, ez a rendszer azért mégiscsak egy tulajdonos kezében lesz. Tehát ilyen értelemben a vezetékrendszernek a tulajdonlása monopolisztikus jellegű, és nyilvánvalóan a saját hasznát, a saját hálózati fenntartási költségeit mindig is érvényesíteni fogja. Tehát azt nem tudjuk megmondani, hogy mástól veszem az áramot, de egyébként más tulajdonostól is szeretném a vezetéket kiépíttetni magamnak. Tehát ezek a vonalas rendszerek, ezek a nagy vonalas rendszerek soha nem lesznek olyan tökéletes piaci rendszerek, ezért is lenne fontos, hogy mit akarunk és mi a szándékunk, természetesen a magyar állam és a fogyasztók szempontjából.

Aztán azért nem szabad elmenni amellett sem, hogy azt ígértük 2001-ben, a törvény elfogadásakor - a törvény preambulumában benne van -, hogy jó minőségű, magas szintű szolgáltatás, alacsony költségen. Azért itt, azt kell mondanom, hogy a villamos energia árának a költségei nem úgy alakultak a fogyasztók szempontjából, ahogy azt ígértük, és a bevezetett törvény igazából nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, jelentős villamosenergiaár-emelések voltak, mint tudjuk, az elmúlt két esztendőben.

És egy nagyon fontos elem, amelyet szeretnék megemlíteni, hogy a 25 százalékos áfakategóriába tartozik a villamosenergia-szolgáltatás. Megnéztünk néhány környező országot, amellyel összehasonlíthatjuk magunkat, természetesen nem az Európai Unió régi tagországait, hanem, mondjuk, Lengyelországot, Szlovákiát, Csehországot, Szlovéniát. Egyedül Lengyelországban van 22 százalékos - a legmagasabb - áfakulcs, magasabb nincs is egyébként, mindenhol alacsonyabb, átlagosan 18-19 százalék a legmagasabb áfakulcs ezekben az országokban - nálunk 25.

Volt egy javaslatunk, egy adócsomag-, illetve áfacsomag-javaslatunk - ha visszaemlékeznek rá, Varga Mihály jegyezte ezt a javaslatot -, abban az volt, hogy szállítsuk le 19 százalékra a legmagasabb áfakulcsot, és egyébként legyen 10 százalékos közepes áfakulcs is, ebbe tegyük bele a villamos energiát is, illetve a gázt is, és ezzel tulajdonképpen nem lógunk ki se fölfele, se lefele a környező országok sorából. Szerintünk ezt a lépést mindenképpen meg kellene tenni. A Medgyessy-kormány emelte meg - ugye, azért emlékezünk rá - 12 százalékról 25 százalékra a villamos energia áfáját, ezt azért el kell mondani ezen a területen.

A 2007. július 1-jével bekövetkező változásig, ugye, tudjuk nagyon jól, szerintünk rendkívül rövid az idő, az két esztendő, és most itt a törvénytervezet kapcsán már jó lett volna látni modelleket, jó lett volna látni szövegtervezeteket, végrehajtási rendeletekről elég keveset szól ez a törvénytervezet arra vonatkozóan, hogy eddig az átmenetig hogyan képzeljük el a magyar villamosenergia-rendszer működését. Természetesen egy része működik magától, hiszen ma már a nagyfogyasztók számára a piacnyitás megtörtént, de természetesen azért még itt a részletekben rendkívül sok probléma fog felvetődni, hogy hogyan tudjuk majd biztosítani a teljes fogyasztói kör számára a piacnyitást.

A stratégiai döntések lebegtetése mindig nagy károkat okoz a szektoron belül, és mi úgy gondoljuk, hogy a Mavirral kapcsolatos előterjesztés, illetve az azzal kapcsolatos, immáron kétesztendei vita mindenképpen problémát vet fel a szakmán belül, és károkat okoz. Nem biztosítja a mi véleményünk szerint az itt előttünk lévő törvénytervezet azt, hogy gyakorlatilag az átviteli hálózat, a Mavir és a Villamos Művek is tartósan állami tulajdonban marad.

Mi semmiféle további privatizációt nem támogatunk, ezt szeretnénk itt is leszögezni, és aggódásunkat csak fokozza, hogy itt a Mavirral kapcsolatban egy szavazatelsőbbséget biztosító részvény megtartását írja elő a törvény teljesen váratlanul, arról nem is beszélve - ezt említettem már -, hogy Draskovics Tibort nevezték ki a Villamos Művek élére, ami azért egy kicsit fokozza aggódásunkat, nemcsak azért, mert szakmailag nem ért hozzá, hanem a privatizáció szelét azért előrevetíti talán ez is. Nem mondjuk azt, hogy feltétlenül ez a kormány szándéka, de nyugtassanak meg, hogy nem így van.

Az állam tulajdonosi magatartását elég nehéz fellelni ebben a törvényben. És mi nem azt mondjuk, hogy az irányelvvel ellentétes legyen ez, hanem az irányelvekkel összhangban és párhuzamosan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) azért az államnak nagyon komolyan kellene vennie azt, hogy mi Magyarország érdeke, mi a magyar fogyasztók érdeke, és ezt mindig is szem előtt kell tartania, ez talán még fontosabb, mint az európai uniós irányelvek betartása.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék és a függetlenek soraiban.)