Felszólalás adatai

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A "Legyen jobb a gyermekeknek!" nemzeti stratégia célja, vagyis a gyermekszegénység csökkentése, a gyermekek esélyeinek javítása üdvözlendő, pozitív törekvés. Olyan utat jelöl ki, amelyen jó lenne minél hamarabb, minél messzebbre eljutni, ugyanakkor, már amikor elindulunk rajta, tudjuk, hogy soha nem fogunk a végére érni, hiszen ezen a területen mindig is lesz tennivaló. Hangsúlyozom, a törekvés jó, szükséges lépésekre ösztönöz.

Különös öröm, hogy a mellékletet olvasva vissza-visszaköszönnek a Fidesz kormányzása alatt bevezetett, majd később megszüntetet intézkedések. S nyilván nem annak örülök, hogy az MSZP hatalomra kerülésével letértünk erről az útról, sokkal inkább annak, hogy mára a jelenlegi kormány is belátta, igazunk volt. Sajnos ez az öröm talán csak akkor lenne felhőtlen, ha amikor a miniszterelnök mondta, akkor elhagyom az országot, és most visszatérve, ezt a munkaanyagot olvasva rácsodálkozom, mennyire is változott a kormány gondolkodása. De nem vándoroltam ki s tértem vissza, így átéltem a megszorításokat, az úgynevezett reformintézkedéseket, s látom, hogy mások a tettek, és más az, ami le van ide írva. Örülök, ha végre rátér a jó útra a kormány, hiszen folyamatosan erre kérjük, de hamarabb jobb lett volna.

Az alapelvekkel kapcsolatban néhány észrevételre, megfontolandó, talán letisztázandó részletre szeretném felhívni az anyag készítőinek a figyelmét. Rögtön az első fejezetben érdemes lenne tisztáznunk, mit is kell érteni az alatt: "Azoknak a gyerekeknek kell prioritást kapniuk, akiknek érdekei a legjobban sérülnek, akiknél a nélkülözések a legjobban korlátozzák fejlődésüket." Előzetesen ugyanis kellő testi, szellemi, erkölcsi, lelki és társadalmi fejlődésről olvashatunk. Felvetődik a kérdés, ha prioritást állítunk, melyiket tekintjük fontosabbnak. Nem mindig járnak ugyanis együtt ezek. Több olyan embert is ismerek, aki igen nehéz körülmények között él, éjt nappallá téve dolgozik, és mégis van, amit nem tud gyermekének megadni. De egyre mindenképpen megtanítja gyermekét: a becsületre. Az életbe kilépő fiatal aztán lehet, hogy szegény, de lélekben és erkölcsben erős ember lesz. Ugyanakkor a közelmúltban hallottuk egy milliárdos szájából, hogy másfél éven át hazudott, ő és társai, hazudtak éjjel és hazudtak nappal. Vigyáznunk kell tehát, s nem szabad összemosnunk a dolgokat. Lehet valaki szegény, de tisztességes, s lehet gazdag, akit az erkölcs szempontjából maximum negatív példaként mutathatunk gyermekeink számára.

Olvashatjuk, a program megvalósulásának akkor lehet esélye, ha összefüggő, egy irányba tartó, egymásra épülő részfeladatok, lépések és intézkedések rendszerszerű változásokat képesek generálni. Ez jelenleg így van. Egy irányba mutató intézkedések történnek, egy irányba, amely úgy határozható meg, hogy a rossz irány.

A társadalmi beágyazottság alapelvénél arról olvashatunk: közösen elfogadott, mélyen begyökeredző együttélési normák nélkül a civil együttélés kerül veszélybe. De nekünk, magyaroknak vannak mélyen begyökeredzett normáink. Ilyen például, hogy nem hazudunk egymásnak. S ha valaki vagy a társadalom egy szűk, jól behatárolt csoportja deviáns, azaz nem normakövető, az nem azt jelenti, hogy ezek a normák nem is léteznek.

A jó kormányzás elve címszó alatt csak röviden szeretném hozzáfűzni, remélhetőleg a kormány egy tagja sem siklott át ezen a ponton. Így kellene csinálni. Úgy látszik, ezek szerint csak van valaki az előkészítők között, aki ismeri az elméleti részt. Kár, hogy a gyakorlatban ez nem érvényesült a kormányzásuk alatt.

A speciális alapelvekről néhány szóban összefoglalóan. Olyan intézmények, szolgáltatások működtetését említik, amelyek a születés pillanatától segítenek az esélyek javításában, ugyanakkor a közelmúltban hallottunk a szülések kapcsán kialakult tarifákról. Nem tud mindenki százezer forintot letenni az asztalra, csak azért, hogy teljesen nyugodt, zavartalan legyen a szülés, s ne kelljen komplikációktól tartania. Itt vagyunk a születés pillanatánál, és bizony a kormány legújabb intézkedései nyomán már itt sincsenek egyenlő esélyek.

Az ember otthonról hozza a példát. Az egyenlő esélyű hozzáférés kapcsán elég csak a legutóbbi kórházi ágyszámok leépítésére gondolni, amikor például Nagykőrösről Kerepestarcsára kell a beutalási rend szerint utazni. De hozhatok más példát is. Még a választások előtt több, jelenleg kormányoldalon ülő politikus is ellátogatott a nagykőrösi, villany nélküli tanyákra. Láthatták, milyen esélyekkel indulnak az oda született gyerekek; akkor persze voltak ígéretek, hogy lesz villany. A gyerekek azóta is petróleumlámpa mellett tanulnak, s írják a házi feladatot. Villany nem lett, de valóban elmondhatják, egyenlők voltak az esélyeik a fővárosi gyerekekéivel, hiszen ők is láthatták a mosolygó képviselő bácsikat és nénit a lakóhelyükön, s nem kellett Budapestre utazniuk.

A gyerekes családok jövedelmével és anyagi körülményeivel kapcsolatban a jövedelmek kapcsán mindenképpen érdemes visszaemlékeznünk, hogy a Fidesz kormányzása alatt milyen családbarát intézkedések születtek. Ezek egy része sajnos azóta eltörlésre került, a konkrét intézkedések során talán érdemes lenne egy-két aktát leporolnia a kormánynak.

Szintén ebben a pontban olvashatunk az eladósodás veszélyéről, amire a növekvő lakásrezsi is rásegít. 2005-ben 40 ezer gázórát és 60 ezer villanyórát kapcsoltak ki - olvashatjuk az anyag 11. oldalán. A számok magukért beszélnek, s jól tükrözik a kormány energiaár-emelésének következményeit. Lassan mondták, úgy látszik, 40 ezer család mégsem értette meg.

A szegény népesség jellemzői között sorolják fel a rossz lakóhelyet, azaz kistelepülést is. Újra csak vissza kell utalni a Fidesz kormányzására, s felhívni a figyelmet az egykor virágzó, mára elszárított vidékfelzárkóztatásra.

A szegénység és a betegség számtalan módon összefügg - állapítja meg a nemzeti stratégia készítője. Ugyanakkor a kormány reformnak nevezett intézkedései, amelyeket az egészségügyben hajtott végre, arra engednek következtetni, hogy egyre inkább össze fognak függni.

A megfelelő minták szükségességével, azt hiszem, mindenki egyetért, de mit lehet tenni akkor, amikor a gyerekek nagy része a tévéből veszi a mintát, a tévében pedig a gazdag bácsik mondanak ezt, mondanak azt, majd elmondják, hogy hazudtunk, de nem vállalják tettük következményeit. Mit lehet tenni, amikor ilyen deviáns viselkedéssel is mintaként funkcionálhatnak valakik? Ráadásul az őt körülvevők erősíteni is próbálják, hogy ő a minta, megveregetik a vállát, azt mondják, ő a mi emberünk, az első, a legjobb közülünk.

"Az állam feladatvállalása a gyermek esetében Magyarországon" címszó alatt számos negatív jelző jelenik meg e pontban a jelentésben, megannyi feladatot állítva ezzel. Érdekes például az a megjegyzés, amely szerint a családok legalább harmada-negyede nem ismeri pontosan a jogait és lehetőségeit. Különösen érdekes pont ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egyes források szerint a kormány 200 millió forintot költött csupán a vizitdíj kommunikációjára, akkor meglepő adat ez.

(22.20)

Kérdés: amennyiben ismert probléma volt, nem kellett volna-e például a vizitdíjhoz hasonlóan kiemelten kezelni eddig is ezt a témát?

A nemzeti stratégia céljai átfogó célok, fejlesztési területek. Világosan megfogalmazódott, a nemzeti stratégia jobb életfeltételeket akar a gyerekeknek, és a velük foglalkozó intézmények szolgáltatásainál is javulást, korszerűsödést akar elérni. Ugyanakkor az ezt követő, egy generáció alatt elérhető három átfogó cél a közelmúlt kormányzati szándékait nézve nem ad okot derűlátásra.

A továbbtanulás esélyei közeledjenek a szegény gyerekek és a nem szegény családokból származók között. Ha figyelembe vesszük a tandíjat, a diákok utazási kedvezménye körüli zavarodottságot, talán érthető az elbizonytalanodásunk.

Köszönöm szépen.