Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy az Országgyűlés lényegében az aktuális kormányoktól függetlenül, mintegy íratlan szabályként akceptálni szokta a bérmegállapodásokat, legyen az akár az országos bérmegállapodás, ami általában az év végén köttetik meg, legyen az akár a közszférára vonatkozó bérmegállapodás. Tényleg mintegy íratlan szabályként, függetlenül attól, hogy éppen ki van kormányon, az Országgyűlések szokták ezt akceptálni, mintegy legitimálni a törvényekben.

Most is erre tettünk kísérletet, bár úgy látom, hogy a fideszes képviselők elfelejtették, hogy amikor a fideszes-kisgazda kormány volt olyan helyzetben, akkor hasonlóképpen, bár nem mindig születtek bérmegállapodások, de amikor született, akkor ugyanúgy a kormány behozta ide az Országgyűlés elé, és támogatta. Erre azért szeretném emlékeztetni őket.

(20.30)

A másik, amire szeretném emlékeztetni a képviselőtársakat, hogy a közszférában a reálbérek 2000 óta 60 százalékkal - jól hallják: 60 százalékkal - emelkedtek, ezen belül 2002-2006 között több mint 40 százalékkal. Ha tudnának mutatni akár Európában, akár a világon még egy olyan országot, ahol a közszféra ilyen reálbér-emelkedést tudhat magáénak, akkor szívesen meghallgatom ezen országok megnevezését; nem nagyon fognak tudni.

Tilki és Révész Máriusz urak mindenféle jelzőkkel illették a javaslatot. Révész Máriusz úrnak szeretném mondani, hogy szó sincs szemfényvesztésről, mindjárt le fogom vezetni, hogy miért is, de először elvileg. Ha valamennyi szakszervezeti konföderáció és valamennyi önkormányzati érdek-képviseleti szervezet, tehát mind a hat szakszervezeti konföderáció és mind a hét önkormányzati szövetség támogat egy megállapodást, sőt az annak megfelelő törvényjavaslatot is, akkor persze önök gondolhatják, hogy pápábbak a pápánál, de illő visszafogottságot szeretnék javasolni, hiszen az érintettek, a munkavállalók képviselői, és az érintettek, a munkáltatók képviselői egyetértettek ezzel a javaslattal. Éppen ezért kénytelen vagyok a tárgyalópartnereim nevében is visszautasítani, hogy ilyen jelzővel illessék a megállapodást. Kötelességem ez azért, mert személyesen vezettem a tárgyalásokat november és február között, és nem hagyhatom, hogy akár a tárgyalópartnereimet is ilyen jelzőkkel illessék.

Révész Máriusz itt furcsállta, hogy most került elő a 4,1 százalék meg a hozzá kapcsolódó költségvetési hatás. Ha egy percig számol a képviselő úr, akkor elég gyorsan maga is rájött volna erre a számításra, hiszen a 13. havi javadalmazás az 8,3 százalékot jelent keresetben, ha ennek a felét veszem, akkor ez 4,15 százalék. Nem kell ehhez különleges csoda, hogy ezt kiszámolja, és ha megnézi a költségvetési törvényben a fő számokat, akkor ennek a költségvetési kihatását is elég gyorsan ki lehet számolni.

Éppen ezért szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy nemcsak statisztikailag fog növekedni 2007-ben és 2008-ban a keresete a közszférában dolgozóknak, hanem a valóságban is. Nem kell hozzá bonyolult matematikai ismeret, hogy kiszámoljuk, hogy ha valaki általában egy évben egyszer kap 13. havi fizetést, akkor ha 2007-ben másfélszer kap 13. havi fizetést, meg 2008-ban is másfélszer kap 13. havi fizetést, akkor ez mégiscsak több mint az egy. Ez általános iskola első osztály, tehát nem kell hozzá bonyolult iskolai végzettség, hogy ezt kiszámoljuk. Azt gondolom, hogy ebből le kéne vonni azt a következtetést, hogy nemcsak statisztikailag, hanem valóságosan is növekedni fognak a keresetek a közszférában, mégpedig az inflációhoz közel eső mértékben a keresetek, úgy, hogy közben nem sérülnek a konvergenciaprogramban megfogalmazott célkitűzések.

Ez a lényege ennek a megállapodásnak, hogy egyszerre sikerült betartanunk a konvergenciaprogram követelményeit, és egyszerre sikerült eleget tenni annak a kívánalomnak, hogy legyen keresetnövekedés 2007-ben a közszférában.

Tilki úr gazdag fantáziáját apokaliptikus jóslatokkal mutatta be itt, az Országgyűlés előtt. Teljesen függetlenül attól, hogy mi van a törvényjavaslatban, ön mindenféle olyan dologról beszélt, amit nem tettünk le az asztalra. Nyilván szabad lehetősége van arra, hogy bármikor hozzászólásban fantáziáljon és mindenféle lehetőségeket, jóslatokat előadjon, de annak, amit ön elmondott, semmi köze nincs a törvényjavaslathoz, arra szeretném felhívni a figyelmet.

Köszönöm szépen a támogató véleményeket, javaslatokat, és bízom benne, hogy az Országgyűlés legitimálni fogja a megállapodást, és támogatni fogja a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)