Felszólalás adatai

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Soltész Miklós úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A kormány megalakulásától azt vallja: olyan szociálpolitikát kell folytatni, amely úgy kezeli a szociális problémákat, hogy közben megteremti a munka világába való visszatérés feltételeit. E cél következetes megvalósítására nagy szükség van, hiszen a korábbi kormányzati ciklusokban olyan szociális intézkedéseket, olyan segélyezési döntéseket hoztak, amelyek sokszor a munka világának kerülésére ösztönözték az emberek egy részét.

Tisztelt Országgyűlés! A rászorultságtól függő pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekvédelmi ellátások, segélyek célja és feladata, hogy segítséget nyújtsanak a rászoruló személyeknek ahhoz, hogy saját és családjuk létfenntartását biztosítani tudják. Az ellátásokat a szociális törvény, továbbá a gyermekvédelmi törvény szabályozza.

(9.40)

Az elmúlt három évben a szociális ellátórendszer átalakításának fő célja a szociális, valamint a gyermekvédelmi törvényben szabályozott ellátások újragondolása, a rendszer fő irányainak, alapelveinek kijelölése volt. Mindez történt annak érdekében, hogy megszűnjenek a szükségtelen párhuzamosságok, csökkenjen az ellátási rendszer széttagoltsága és ezáltal javuljon annak célzottsága és hatékonysága.

Az eddig végrehajtott intézkedések, elfogadott jogszabály-módosítások irányának meghatározásakor alapvető cél volt az ellátásban részesülők aktivitásának fokozása, illetve együttműködési készségük erősítése, így a következő lépéseket tettük meg.

2011. január 1-jétől a munkavégzésre alkalmas személyek csak akkor részesülhetnek az aktív korúak ellátásában, ha évente legalább 30 nap időtartamban aktívan közreműködnek saját helyzetük javításában, így közfoglalkoztatásban, képzésben, munkaerő-piaci programban vesznek részt, keresőtevékenységet vagy közérdekű önkéntes tevékenységet folytatnak.

A települési önkormányzatok számára 2011 óta nyitva áll a lehetőség arra, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás - korábbi elnevezései szerint rendelkezésre állási támogatás vagy bérpótló juttatás - esetében az ellátás folyósítását a lakókörnyezet rendben tartásától tegyék függővé.

2012-től a lakókörnyezet rendezettségének biztosítására vonatkozó követelmény már a rendszeres szociális segélyben, valamint a lakásfenntartási támogatásban részesülő személyek részére is előírható.

Minimálisra csökkentettük az állam által biztosított ellátások munkavégzésre gyakorolt ellenösztönző hatását azzal, hogy a segélyek összege már nem éri el a munkával szerezhető legalacsonyabb bér, tehát a közfoglalkoztatási bér összegét.

A mélyszegénységben élőket sújtó uzsorajelenség visszaszorítása érdekében növeltük a természetben nyújtható ellátások körét, így 2011 szeptemberétől a lakásfenntartási támogatást elsősorban természetben kell nyújtani.

Az önkormányzatok 2012. január 1-jétől felhatalmazást kaptak arra, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatást - a rendszeres szociális segélyre vonatozó szabályozáshoz hasonlóan - részben természetben nyújtsák, ha a családban védelembe vett gyermek van.

2012. augusztus 1-jétől a települési önkormányzatok rendeletükben előírhatják, hogy a 10 ezer forintot elérő összegben folyósított rendszeres szociális segély esetében az ellátás összegéből 5 ezer forintot természetben, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható Erzsébet-utalvány formájában fizethetnek ki.

2012. október 1-jétől a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez kapcsolódó, évente két alkalommal nyújtott pénzbeli támogatás teljes összegét, 5800 forintot természetbeni ellátásként, szintén Erzsébet-utalvány formájában kell biztosítani, amely élelmiszerre, ruhaneműre és tanszerre váltható be.

A nemzeti együttműködés programja célul tűzte ki az erős és hatékony állam, közigazgatás kiépítését. E cél megvalósítását elősegíti az ügyfelek és a hatóságok adminisztratív terheinek csökkentése, az eljárások egyszerűsítése.

A Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési program részeként került elindításra az egyszerűsítési program, amelynek keretében a kormány 2013 közepére összesen több mint kétszáz ügyben kívánja egyszerűsíteni az emberek életét.

Az egyszerűsítési programnak kiemelt jelentősége van a szociális ellátórendszer esetében, hiszen a szociális ellátások igénybevételéhez, az ellátások folyósításához, a jogosultság felülvizsgálatához kapcsolódó adminisztrációs terhek sokszor komoly kihívást jelentenek az önkormányzatok számára. A program keretében az állampolgárok adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében felülvizsgáltuk a családtámogatásokkal, a szociális és gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni ellátásokkal, a fogyatékossággal és az egészségkárosodással összefüggő ellátások szabályozását.

A már elfogadott jogszabály-módosítások célja, hogy az ügyintézési határidők lerövidítésével, az eljárások dokumentációs igényének csökkentésével, az állampolgárok szélesebb körű tájékoztatásával átláthatóbbá és emberközpontúbbá tegye az ellátórendszert.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a krízishelyzetben adható ellátások esetében tartalmazza az egyszerűsítésre vonatkozó javaslatokat. A krízishelyzetben nyújtható ellátások célja, hogy azonnali segítséget nyújtsanak a válsághelyzetbe került személyek, családok részére. Az ilyen jellegű ellátásokra vonatkozó szabályozás kialakításakor elsődleges szempont a gyors eljárás lehetővé tétele, illetve az, hogy az egyéni ellátás az egyéni, sokszor speciális élethelyzetekre megfelelően tudjon reagálni.

A krízishelyzetek esetén biztosítandó ellátásoknál a törvény jelenleg is csak a keretszabályozást tartalmazza. A települési önkormányzatok rendeleteikben rögzítik - a helyi sajátosságoknak megfelelően - az ellátások szabályait. Ezzel teszik lehetővé a krízishelyzetben az azonnali, pontos segítséget, a környezet, a személyes körülmények értékelését.

Jelen javaslat három ellátás összevonását célozza. Az átmeneti segélyre és a temetési segélyre vonatkozó szabályokat a szociális törvény, míg a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásra vonatkozó szabályozást a gyermekvédelmi törvény tartalmazza.

Az ellátások összevonását rendeltetésük, működési mechanizmusuk, szabályozásuk hasonlósága teszi indokolttá. Így mindhárom ellátás kérelemre állapítható meg; a kérelmező, illetve családja krízishelyzetének kezelésére szolgál; az ellátásokat a helyi önkormányzatok nyújtják a törvényi keretszabályozás alapján alkotott önkormányzati rendeleteikben meghatározott jogosultsági feltételek alapján.

Az ellátások hasonlóságára tekintettel nem indokolt külön támogatási formaként való fenntartásuk. Az ellátórendszer átláthatóbbá tétele érdekében javasolt a válsághelyzetek kezelésére szolgáló ellátások összevonása. Az összevonást követően kialakítandó önkormányzati segély célja az lesz, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére segítséget nyújtson.

Az összevonás előnyei. A szabályozási háttér áttekinthetőbbé válik, és hatékonyabban nyomon követhető az egy családnak nyújtott ellátások összege is.

Csökkennek az ügyfelek adminisztrációs terhei, nem lesznek külön-külön igénylési nyomtatványok az egyes támogatási formákra.

Az állampolgárnak csak egyszer kell kérelmet benyújtania, és egy eljárásban születhet meg a döntés.

Az intézkedés az adminisztrációs terhek csökkentése és a gyorsabb segítségnyújtás mellett lehetőséget nyújt az önkormányzatok számára a krízissegélyekre biztosított források racionalizálására.

Az összevonással érintett ellátások 2013. évi fedezete - a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan - egy forrásból kerül biztosításra. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatok ugyanabból a forrásból biztosíthatják 2014. január 1-jétől a kialakítandó önkormányzati segélyt, mint jelenleg a három különböző ellátást, így az ellátások összevonása a finanszírozás összmértékét nem befolyásolja. Ugyanakkor az önkormányzatoknak lehetőségük lesz a rendelkezésükre álló pénzügyi keretet a helyi viszonyoknak megfelelően hatékonyabban felhasználni.

A kialakítandó önkormányzati segély odaítélése a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően a települési önkormányzat képviselő-testületének hatásköre marad, az ügyfél egyéni körülményei alapján. Az új önkormányzati segélyre vonatkozó szabályozás a három korábbi ellátás sajátosságait figyelembe véve, az átmeneti segély törvényi szabályainak alapulvételével került kidolgozásra. Az újonnan kialakítandó ellátás szabályait a szociális törvény tartalmazza majd.

Az ellátások összevonása - bár a támogatási jogcímek száma csökken - önmagában nem érinti hátrányosan az érintett jogosultsági kört. Egyrészt mivel a módosítás nem szabályozza a támogatási alkalmak, illetve a támogatási összeg maximumát, így a szükséges forrás rendelkezésre állása esetén a jövőbeli keretek között is nyújthat az önkormányzat a jelenlegi gyakorlatnak megfelelő mértékű pluszjuttatást.

(9.50)

Másrészt továbbra is a képviselő-testületek mérlegelési jogkörébe tartozik majd annak szabályozása, hogy milyen feltételekkel nyújthatók az egyes ellátások, és az önkormányzatok döntése az is, hogy az ellátás biztosítására mekkora összeget terveznek a rendelkezésükre álló kereteken belül.

Tisztelt Ház! Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a kialakítandó segély részletszabályait az önkormányzatok rendeleteikben szabályozzák majd, miért szükséges az ellátásra vonatkozó szabályok törvénybe iktatása. Az önkormányzati segély biztosításának kötelezettségét törvényben szükséges rögzíteni annak érdekében, hogy a szociális ellátások ezen utolsó láncszeme minden településen elérhető legyen a válsághelyzetbe kerülő személyek számára. A szociális biztonság garantálása érdekében szükséges annak törvényi előírása is, hogy az önkormányzat a rendeletében jövedelemhatárként mely összegnél nem határozhat meg alacsonyabbat. Ilyen jellegű előírás hiányában lehetőség nyílna irreálisan alacsony jövedelemhatárok meghatározására az önkormányzati rendeletekben, amellyel a támogatás célja kiüresedne, hiszen egyetlen kérelmező sem lenne képes megfelelni a jogosultsági feltételeknek. Ezért a javaslat úgy rendelkezik, hogy az egy főre számított havi családi jövedelemhatár az önkormányzat rendeletében nem lehet alacsonyabb a nyugdíjminimum 130 százalékánál, azaz 30 050 forintnál.

A javasolt módosítás szerint egységesítésre kerül a család szerkezete alapján differenciált jövedelemhatár, és a törvény egységesen határozza meg az ellátás megállapításánál figyelembe vehető, egy főre számított havi családi jövedelemhatár önkormányzati rendeletben szabályozott legalacsonyabb mértékét. Az általános öregségi nyugdíjminimum 130 százalékban rögzített minimum jövedelmi értékhatár meghatározása során áttekintettük az összevonásra kerülő segélyek funkcióját, jogosulti körét és az önkormányzatok ellátásokra vonatkozó hatályos szabályozását is. Ennek során megállapítást nyert, hogy a gyermekes családok részére nyújtható egyéb ellátások esetében általános a 130 és a 150 százalékos jövedelmi küszöb alkalmazása. E szint biztosítása a hátrányosabb helyzetű, rendszerint gyermeket nevelő családok esetében az egyedi élethelyzetek kezelése érdekében továbbra is feltétlenül indokolt, így a családos segélyezettek esetében a jövedelemhatár az öregségi nyugdíjminimum 130 százalékára emelkedett, a korábbi szabályozás szerinti 100 százaléka helyett.

Az egyedül élő személyek esetében az egy főre jutó jövedelemhatár szintén az öregségi nyugdíjminimum 130 százalékában kerül rögzítésre. Korábban az egyedül élő kérelmezőkre vonatkozó jövedelemhatár mértéke az öregségi nyugdíjminimum 150 százaléka volt. Az új érték meghatározása semmiképpen nem jelenti azonban automatikusan e személyi kör esetében sem a jogosultsági feltételek szigorítását, mivel a törvényben meghatározott jövedelemhatár csak az önkormányzatok számára szab korlátot rendeletalkotásuk során. Azt jelenti tehát, hogy ennél alacsonyabb jövedelemhatárt nem szabhatnak meg. Azonban az öregségi nyugdíjminimum 130 százalékánál magasabb jövedelemhatár rögzítésére bármely önkormányzatnak lehetősége van, tehát továbbra is biztosítható az ellátás a korábbi jogosultsági feltételeknek megfelelően.

Tekintettel arra, hogy a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás a gyermek érdekeire tekintettel a nevelési-oktatási intézmény, gyámhatóság, továbbá más családvédelemmel foglalkozó intézmény, illetve természetes személy vagy a gyermekek érdekének védelmét ellátó társadalmi szervezet kezdeményezésére is megállapítható volt, az önkormányzati segély esetében is lehetőséget biztosít a törvényjavaslat az ellátás hivatalból történő megállapítására.

Mivel a kialakítandó ellátás a kérelmező, illetve családjának válsághelyzetét hivatott mérsékelni, ezért a mielőbbi segítségnyújtás érdekében a hatósági eljárások lefolytatására általánosan irányadó 30 napos határidő 15 napra csökken.

Rögzítésre kerül, hogy a korábban természetben is nyújtható átmeneti segély, temetési segély és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás ellátások összevonásával létrejövő önkormányzati segély is biztosítható természetbeni ellátásként. A természetbeni ellátások formáinak felsorolását kiegészítettük a tanszervásárlás támogatásával, illetve a tandíj kifizetéséhez nyújtott támogatással. Ezek a támogatási formák a gyermekvédelmi törvényből kerültek átemelésre, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás önkormányzati segélybe olvasztása következtében.

Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elhangzottakat összefoglalva fontosnak tartom megerősíteni, hogy a törvényjavaslat további költségvetési kiadásokat nem generáló módon biztosítja a szociális ellátásokra rászoruló embertársaink ügyeinek hatékonyabb, gyorsabb elintézését, a szociális ellátórendszer egyszerűbbé és átláthatóbbá tételét. A törvényjavaslat ugyanakkor megtartja azokat a garanciális szabályokat, amelyek az ügyfelek jogainak érvényesítéséhez, a tisztességes eljárás biztosításához szükségesek.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. Elnök úr, köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Iván László képviselő úrnak, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadójának.

PROF. IVÁN LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság 2013. május 6-ai ülésén a T/10901. számú, az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta. A bizottság a törvényjavaslatot 16 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett, 2 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

A törvényjavaslat az ellátórendszer átláthatóbbá tétele, valamint az ügyfelek adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében javasolja az egyaránt válsághelyzetek kezelésére szolgáló átmeneti segély, temetési segély és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás összevonását egy úgynevezett önkormányzati segéllyé. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az átalakítások kapcsán az ellátottak száma nem fog csökkenni. Tekintettel arra, hogy az ellátás a kérelmező, illetve családjának válsághelyzetét hivatott mérsékelni, ezért a mielőbbi segítségnyújtás érdekében indokolt a hatósági eljárások lefolytatására általánosan irányadó 30 napos határidő 15 napra csökkentése.

A bizottság kormánypárti szakpolitikusai ezek után általános vitára alkalmasnak találták, és támogatják a törvénymódosító javaslatot. Minden képviselőtársamat csak arra tudom biztatni, hogy támogassa az előttünk fekvő indítványt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottság kisebbségi véleményét két felszólaló kívánja ismertetni, mindösszesen ötperces időkeretben. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddig elhangzottak alapján akár úgy tűnhet a kívülállók számára, hogy tisztán formalitás ez a módosítás, hiszen kizárólag bürokráciacsökkentésről, egyszerűsítésről beszéltek, ami egyébként támogatható is lenne önmagában, és ezt el is mondtuk a bizottsági ülésen.

Azonban - leegyszerűsítve egy hosszú vitát - két ponton érzünk problémát az előterjesztés kapcsán. Egyrészről szóba került itt az egyedül élők köre, az ő jogosultságuk, hozzáférési lehetőségük szűkítése, amely persze nyilván végső soron az önkormányzatokon múlik, de elmondható az, hogy a törvény által az önkormányzatokra nézve kötelezően előírt, egyedül élőkre előírt jogosultsági kör mindenképpen szűkülni fog ebben a tekintetben. Az egyedül élők tekintetében pedig meg kellett említenem a bizottsági ülésen a temetési segély kérdését, amely egy egyedül maradt özvegy számára kulcskérdés lehet. Ha az önkormányzatok nem bírják anyagilag, és a jelenleg előírthoz képest szűkítik a segélyt potenciálisan igénybe vehetők körét, akkor nyilvánvalóan ez hátrányos is lehet sokak számára.

A másik az önkormányzati források elégtelensége, amit el kellett hogy mondjunk.

(10.00)

Már a Széll Kálmán-terv 2.0 a méltányossági segélyek rossz elosztására hivatkozva csökkentette mintegy 10 milliárd forinttal az erre szánt forrásokat. Itt is egy önkormányzati példát hoznék fel: az önkormányzat által méltányosságból adható ápolási díj például megszüntetésre került Miskolcon. Tehát onnantól, hogy egyébként nem volt kötelező erő, nem volt forrás az ügy mögött, onnantól fogva azonnal megszüntette a miskolci fideszes önkormányzat például az ilyen módon, méltányossági módon adható ápolási díjat.

Tehát kétirányú problémánk van az előterjesztéssel, túl azon, hogy a bürokráciacsökkentést és az egyszerűsítést támogatjuk. Az egyik potenciálisan az egyedül élők esetében a szűkülés lehetősége, amely elsősorban az idős korukban egyedül maradtakat a temetési segély kapcsán nagyon rosszul érintheti, illetve a pénzhiány és a folyamatos forráskivonás a szociális szférából. Nem látjuk a forrásokat, és mint ahogy államtitkár úr is elmondta, nem okoz ez a javaslat plusz költségvetési kihatást. Ez is részint baj, nem hozzáadnak a szociális szférához, hanem folyamatosan elvesznek belőle.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Pál Béla tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, megadom a szót Baráth Zsolt képviselő úrnak.

Öné a szó.

BARÁTH ZSOLT, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. A jobbikos képviselők szociális bizottsági tagjainak főként kérdések formájában fogalmazódott meg a véleménye. Az önkormányzatok finanszírozási rendszerében főleg a közeljövőben, habár most is konszolidációról van szó, amennyiben nem lesz meg az a finanszírozási lehetőség, okoz-e többletköltséget mégis a temetési segély, átmeneti segély és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatások összevonása, mert tapasztaltuk, és találkoztunk már ilyennel, és ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaink.

Egy másik kérdés: mitől lesz átláthatóbb? Mert itt egyszerűsítésről van szó. Ez érthető, de ha már egyszerűsítik, akkor, ha mégis önkormányzati rendeletben szabályozza, önkormányzati szinten, akkor miért nem egységesítik, mondjuk, kormányrendeleti szinten? A következő kérdés pedig, a részletes indoklás egyik mondata így hangzik: az egységes jövedelmi értékhatár meghatározása során áttekintésre került az összevonásra kerülő segélyek funkciója, jogosulti köre és az önkormányzatok ellátásokra vonatkozó hatályos szabályozása. Mire következtetnek ebből, különös tekintettel a jogosulti kör vonatkozásában, ennek a törvénymódosításnak az összeállításakor?

Ha az átláthatóság, az egyszerűsítés vagy az egységesítés bűvkörében terjesztenének elő ismét egy ilyen törvénymódosító javaslatot, akkor arra a konkrét kérdésre kellene választ adni, hogy mitől lesz átlátható a törvénymódosító javaslat. Attól-e, hogy önkormányzati segélyben egy címszó alá vesszük a temetési segélyt, még egyszer, a gyermekvédő támogatást és az átmeneti segélyt vagy valami mástól? Abban az esetben, ha például a természetbeni ellátások formájára, itt a tanszervásárlástól a tandíjfizetésig jogcímet tüntetünk fel ezzel kapcsolatban... - de hogy mitől valósul ez meg? Vagy csak jogcímként máshogy nevezzük majd, és akkor rábízzuk az önkormányzatokra, hogy rendeletben szabályozzák ezeket, illetve a jogosulti körrel kapcsolatban ismét felmerül a kérdésünk, de a kérdéseinkre nem kaptunk igazából választ. Kettőre egyáltalán, ezért nem tudtuk támogatni ezt a tárgysorozatba-vételt, fenntartásaink továbbra is megmaradtak.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gajda Róbert képviselő úrnak, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadójának.

GAJDA RÓBERT, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a T/10901. számon benyújtott, az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 16 igen és 8 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.

A 2012. január 1-jétől hatályos alaptörvényünk Szabadság és felelősség fejezetének XIX. cikke az elhangzottak szerint rendelkezik. Az alaptörvény negyedik módosítása következtében immáron azt is rögzítjük, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani. Ezért külön kiemelném, hogy ezenfelül a törvény nevesíti a Fővárosi Önkormányzatot, mint Budapesten a hajléktalanok segélyezésért felelős szervet. Továbbra is valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.

Ugyanakkor, ahogyan a Nemzeti hitvallás is folytatódik, a közösség ereje abban is megnyilvánul, hogy valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak sem lehet más a célja, mint a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőkön történő segítés szándéka, emberi méltóságuk megőrzése érdekében is. Vannak létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetek, amikor az államnak, az önkormányzatnak kell segítő kezet nyújtania. Meggyőződésem, hogy a rászorultságról való döntést meghozni leginkább helyben lehet, ahol az emberek ismerik egymást és nem utolsósorban egymás gondjait. A mérlegelés lehetősége azonban átlátható szabályozással kell hogy párosuljon. Így tehát egyaránt válsághelyzetek kezelését szolgáló átmeneti segély, temetési segély és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás az ellátórendszer átláthatóbbá tétele és az ellátottak egyszerűsítése érdekében összevonásra kerül, és egy úgynevezett önkormányzati segély ellátás kerül kialakításra.

Nagyon fontos szabálynak tartom, hogy az általános irányadó 30 napos határidő 15 napra csökken, hiszen vannak olyan élethelyzetek, amikor valóban nincs idő. A bürokrácia útvesztői miatt senki sem kerülhet életveszélybe. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak továbbra is a szocialista kormányok alatt kialakított passzív magatartást ösztönző politikája helyett az aktivitást preferáló elképzeléseket kell keresztülvinni a szociális igazgatás területén is. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a miniszterelnök azon mondatáról sem, hogy senkit sem hagyunk az út szélén.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak, aki a bizottságban megfogalmazott kisebbségi álláspontot ismerteti. Öné a szó. (Pál Béla: Tibor!) Pál Tibor képviselő úr, megkövetem, képviselő úr, én hibáztam. (Dr. Apáti István: Lebéláztátok Tibort!)

PÁL TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Én azt gondolom, hogy három nagyon fontos segélyezési formáról van itt most szó. Ezt a bizottsági ülésen is elmondtam a kisebbségi véleményemben, hiszen úgy az átmeneti segély, a rendkívüli segély és a temetési segély olyan segélyezési forma - és ha a temetésit ebből kivesszük, a másik kettő kimondottan olyan segélyezési forma -, amit nem is biztos, hogy törvényben lehet szabályozni nagyon jól, hogy milyen esetekben lehet nyújtani ilyen segélyt, hiszen mindig produkál az élet olyan helyzetet, amit nem előre törvényben látni. Sokszor még a helyi rendeletek is hiányosságokat mutatnak. Nem sikerül az élet teljességét lefedni az átmeneti vagy mondjuk, a rendkívüli gyermekvédelmi segély esetében. Tehát az szerintem egy nagyon jó dolog, hogy ez a támogatási forma az önkormányzatoknál van.

Az, ami itt elhangzott a felvezetőben, és a törvény szándéka az egyszerűsítés kérdése, ezt persze vehetjük úgy, hogy egyszerűsítés, hiszen a három helyett egy segélyezési forma van, de azért azt jó tudni, hogy ez az egyszerűsítés a segélyt igénybe vevő vagy a segélyre szoruló számára semmiféle könnyebbséget nem jelent ahhoz képest, mint ami most van. Államtitkár úr, azért nem jelenti, mert ma is, ha valakinek problémája van, rendkívüli helyzetbe kerül, akkor bemegy az önkormányzathoz, és azt mondja az ügyfélszolgálati irodán, hogy jaj, jaj, elromlott a hűtőgépem, kellene valamilyen segítség. És akkor ott megmondják, hogy milyen papírt kell kitölteni. Most azt mondják, hogy átmeneti segélyt adunk önnek, hogy megjavítsa a hűtőszekrényét, legközelebb meg majd azt mondják neki, hogy önkormányzati segélyt adunk önnek, és itt egy papír; az égvilágon semmi különbséget nem jelent. Ha a segélyezettek számát nézzük, ugyanannyi papírt kell kitölteni. Ez a hivatalok számára jelent egy egyszerűsítést és könnyebbséget, a rászoruló számára semmit nem jelent.

(10.10)

De az alapkérdés nem is az egyszerűsítés, hanem ennek a három segélyezési formának a forrásbiztosítása a kérdés. Azt gondolom, hogy ez egy nagy hiányossága a mostani előttünk lévő törvénymódosításnak, mert jó lett volna, ha már ilyen erősen hozzá akarnak nyúlni ehhez a három segélyformához, akkor az önkormányzatok számára valamifajta forrást is biztosítanak a segélyekhez. Legalább addig a minimumszintig, ameddig a törvény előírja, hogy segélyt kell nyújtani. Tehát ez a bizonyos 130 százalék, amit államtitkár úr mondott. Nagyon jó lett volna, ha valami forrást kapnak az önkormányzatok ezekhez a feladatokhoz, hiszen itt egy nagyobb teher jelenik meg, mert eddig 100 százalékos volt, most pedig egy 30 százalékos növekedés van, teher az önkormányzatok számára. Ezt önök most itt nem jelezték, hogy honnan lehet kigazdálkodni az önkormányzatoknak, ez egy saját feladatuk lesz.

Azt is tudjuk persze, hogy maga a törvény a hozzáférésről szól, de az adott segély összegéről nem szól. Ilyen esetekben az szokott történni, hogy ha magasabb a hozzáférési szint, tehát többen férnek hozzá, akkor az önkormányzatok, ha nincs forrás, akkor ezt úgy oldják meg, hogy az egyszer adható segély összegét kisebb összegre veszik. Én megnéztem a Statisztikai Hivatal adatait, 5,5 milliárd forintot fordítottak 2011-ben az önkormányzatok erre a feladatra, és átlagosan 9-10 vagy 11 ezer forintot adtak segélyt. Vélhetően ezt most majd lejjebb veszik, merthogy többen fognak hozzáférni ehhez a segélyformához.

A másik probléma, amit fölvetettem a bizottsági ülésen, hogy a települések közötti különbséget nem rendezi ez a törvény. Azért utaltam az előbb a forrásokra, hogy legalább a minimumot, a törvény általi kötelezettséget kellene a költségvetésnek finanszírozni az önkormányzatok felé, mert ma az látszik, hogy igen nagy a szórás a kistelepülések, és mondjuk, a városok, a főváros vagy a főváros egyes kerületei között.

Azt kell mondjam önnek, szintén a statisztikai adatokat nézve, hogy négyszeres különbséget is meg lehet állapítani egy kistelepülés és egy városi segélynyújtás között, az összeg nagyságát tekintve. Azt gondolom, hogy jó lett volna a törvénynél erre is egy kicsit utalni, és ebben is valamifajta közelítést tenni a rászorulók érdekében.

Annak érdekében, hogy a törvény valóban elfogadható legyen, mi is módosító javaslatokat adtunk be. Amennyiben ezt államtitkár úr vagy az előterjesztők elfogadják, akkor számunkra maga a törvény támogatható, mert láthatóan mégis egy kicsit előrébb viszi a dolgot, egyszerűsíti a hivatal, az önkormányzat számára. A módosító javaslatainkkal tudjuk majd támogatni az előttünk lévő törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentett képviselői felszólalások következnek.

Megadom a szót Talabér Márta képviselő asszonynak, Fidesz-képviselőcsoport.

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat az ellátórendszer átláthatóbbá tétele, valamint az ügyfelek adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében javasolja az egyaránt válsághelyzetek kezelésére szolgáló átmeneti segély, temetési segély és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás összevonását egy úgynevezett önkormányzati segéllyé.

Az átláthatóságot szolgálja az Új Széchenyi-terv keretében elkezdődött fejlesztés is, ami egy egységes nyilvántartási rendszer kialakítását célozza, ami által láthatóvá válnak az egyének által kapott támogatások.

Az önkormányzati segély, célját tekintve elsősorban krízishelyzetek kezelését szolgálja. Válsághelyzetbe nem csak a különösen rossz anyagi helyzetben élők kerülhetnek, indokolt ezért annak biztosítása, hogy ne csak a legrászorultabbak, tehát az alacsonyabb jövedelmi értékhatárhoz kötött szociális ellátásokra, például aktív korúak ellátására jogosultak, hanem a kicsivel magasabb jövedelmi határon élő, de szintén szűkös anyagi forrásokkal rendelkező személyek, családok is részesülhessenek rendkívüli esetekben segélyben.

A segély adható lesz eseti jelleggel, vagy meghatározott időszakra, havi rendszerességgel. Az önkormányzati segély esetében is lehetőséget biztosít a törvény az ellátás hivatalból történő megállapítására, és az önkormányzati segély is biztosítható természetbeni ellátásként. Az általános törvényi minimum jövedelmi értékhatár meghatározása során áttekintésre került az összevonásra kerülő segélyek funkciója, jogosulti köre és az önkormányzatok ellátásokra vonatkozó hatályos szabályozása.

Az egy főre jutó jövedelmi értékhatár, az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130 százalékban történő meghatározása azt vetíti előre, hogy az ellátottak száma nem fog változni, és a jelenleg akár mindhárom ellátásra is jogosult család a jövőben egy ellátás kérelmezésére lesz jogosult. Mivel az ellátás a kérelmező, illetve családjának válsághelyzetét hivatott mérsékelni, ezért a mielőbbi segítségnyújtás érdekében indokolt a hatósági eljárások lefolytatására általánosan irányadó 30 napos határidő 15 napra csökkentése.

A jelenleg hatályos szabályozás is biztosít lehetőséget az átmeneti segély esetében az ellátás kamatmentes kölcsön formában történő biztosítására. E rendelkezésen a javaslat nem változtat. Mivel az átmeneti segély funkcióját a jövőben az önkormányzati segély veszi át, szakmai szempontból feltétlenül indokolt azon lehetőség fenntartása, hogy a segélyt az önkormányzat kamatmentes kölcsönként is nyújthassa. E forma biztosítására kerül sor például akkor, ha a kérelmező a tél elején nem tudja saját forrásból megvásárolni a tűzifát, ezért kölcsönt kap az önkormányzattól, a tartozást pedig hónapokra elosztva téríti meg.

Az összevonással érintett három ellátás részletes jogosultsági feltételeit, eljárási szabályait a hatályos rendelkezések szerint is önkormányzati rendeletek tartalmazzák. Ezért nem szükséges kormányrendeletben szabályozni, ahogy azt egyébként a jobbikosok sérelmezték.

A képviselő-testületek mérlegelési jogkörébe tartozik annak szabályozása, hogy milyen feltételekkel biztosíthatóak az egyes ellátások. A bevezetendő önkormányzati segély finanszírozása alapvetően az önkormányzatok saját bevételeiből történik. A központi költségvetés ehhez lakosságszám és segélyezési mutatók alapján elosztott, szabadon felhasználható állami hozzájárulással járul hozzá.

Bízom benne, hogy a módosítás hatékonyabbá teszi a rászorulók támogatását, és kérem képviselőtársaimat, hogy a benyújtott törvényjavaslatot támogassák.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Pál Béla képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy, ahogy a Magyar Szocialista Párt eddig megszólaló képviselői is elmondták, szándékát tekintve jónak és támogathatónak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, akkor is természetesen, ha döntően az önkormányzatok számára jelent egyszerűsítést, de megjelenik egy olyan elem is, amely az eddigi 100 százalék nyugdíjminimum határként történő megállapítását felemeli 130 százalékra, tehát ezzel nyilván nő majd a jogosultak köre.

Azt azonban el kell mondjam, hogy támogató szavaink mellett azt is meg kell jegyeznünk, hogy a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzet és a társadalmi körülmények nem minden tekintetben segítik azt a szándékot, amelyet államtitkár úr is megfogalmazott, és nyilván ön is ugyanígy tudja, hogy ma nem alkalmas az időszak arra - tudom, hogy ebben a törvénytervezetben nem ez jelenik meg, de korábban elvontak 10 milliárd forintot a méltányossági lehetőségekből -, hogy csökkentsék a segélyeket, és lehet azt mondani, hogy természetesen nagyon fontos, hogy ezek a segélyek ne azt ösztönözzék, hogy ne vállaljanak munkát az emberek, de mondom a másik feltételt, sajnos nem teljesült a kormánynak az az ígérete, amellyel több munkahelyet ígért. Nagyon sokan nem tudnak elhelyezkedni, tehát az alapprobléma itt ez. Azt gondolom, hogy ebben a tekintetben mindenképpen nagyobb gondot kell fordítani arra a rétegre, amely szociálisan rászorul, és egy ilyen átmeneti időszakban - mert reméljük azt, hogy ez egy átmeneti időszak - természetesen szükség van a segélyekre.

A törvényjavaslatnak egyébként az a lényege, hogy 2014-től három krízissegélyt összevonnak egy ellátásba önkormányzati segély szinten, amely az eljárásmódban nem jelent majd változást, az önkormányzatok számára viszont könnyebbséget jelent.

Az indoklásban szerepel, hogy a kormány célja a szociális ellátórendszer átláthatóbbá tétele, a nyújtható támogatási formák számának csökkentése. Ezzel is egyet lehet érteni, csak azonban itt hívnám fel államtitkár úr figyelmét arra, hogy ha mindez a három forma, tehát a szociális törvényben szabályozott átmeneti segély, a gyermekvédelmi törvényben szabályozott rendkívüli gyermekvédelmi támogatás - amelyek célja a rendkívüli élethelyzetbe került családok támogatása -, és a temetési segély is lényegében egy válsághelyzetben nyújtott támogatás, amelynek célja a temetés költségeihez való hozzájárulás, ha mindez egy önkormányzati segély keretén belül funkcionál majd, nyilván meg kell teremteni annak a biztosítékát, hogy itt is el legyen különítve az önkormányzati segély címszó alatt az, hogy melyik területre mennyit költöttek, mennyit temetési segélyre és mennyit más krízissegélyre, hiszen ezt a három ellátást egy formában egyesítik 2014-től.

(10.20)

Az indoklás is leírja, hogy a képviselő-testületek mérlegelési jogkörébe tartozik annak szabályozása, hogy milyen feltételekkel nyújthatók az egyes ellátások. És az önkormányzatok döntése az is, hogy az egyes ellátások biztosítására mekkora összeget terveznek a rendelkezésre álló kereten belül. Azért nem tartottuk helyesnek azt például, hogy a méltányossági segélyek összegét csökkentették 10 milliárd forinttal, mert most majd nagymértékben eltér a segély megállapítása attól, hogy melyik önkormányzat milyen anyagi helyzetben van. Tudjuk, a Széll Kálmán-terv második változata már tartalmazta a javaslatban szereplő módosítási szándékokat, de az indoklása nem a kormány szociális érzékenységét erősíti, hiszen ebben az szerepelt, hogy a magyarországi szociális gyermekjóléti rendszer anomáliáinak megszüntetésével és a rendszer ésszerűsítésével további hatékonyságjavulás érhető el. Eddig rendben is van. A kormány kiemelt célja a pénzbeli juttatások rendszerének felülvizsgálata és egyszerűsítése - eddig is -, a hazai segélyezési rendszer egyik szemléletes jellegzetessége, hogy az úgynevezett normatív törvény alapján mindenkinek járó segélyek mellett számos úgynevezett méltányossági segély létezik. Ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy a tehetősebb önkormányzatok nagy százalékban nyújtanak ilyen ellátásokat, amire a szegényebbek nem képesek. Ezen igazságtalan gyakorlat felszámolása érdekében már 2012-ben is megszűnt a méltányossági segélyek egy típusa, és az állam jelentősen, 10 milliárd forinttal csökkentette az ezekhez való hozzájárulást.

Továbblépésként 2013-tól a kormányzati elképzelések szerint mindössze egyetlen krízissegélyezés maradna az önkormányzatok saját hatáskörében. Valószínűleg ez az önkormányzati segély. Ezzel az idézettel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ez a 10 milliárd forintos csökkentés nem azt segíti, hogy a rosszabb anyagi helyzetben lévő önkormányzatok is nagyobb mértékben tudják támogatni a rászorulókat adott esetben, amire szükség van, hanem bizony-bizony e tekintetben forrást von el tőlük.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztességes az a szándék, amely szerint a nyugdíjminimum nem 100, hanem 130 százalékát állapítja meg a jogosultság feltételeként. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez a 130 százalékos határ a nem egyedül élők esetében, például az átmeneti segélyt igénylő családoknál növeli a potenciálisan jogosultak számát. Tekintve azonban az önkormányzatok helyzetét, amelyet az előbb jeleztem, ez nem azt jelenti, hogy többen fognak támogatást kapni. A Magyar Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy az egyedül élő személyek esetében a nyugdíjminimum 150 százalékánál alacsonyabb mértéket nem célszerű megállapítani a jogosultság feltételénél egyik segély esetében sem. Most az önkormányzati segély kialakításánál is figyelembe kellene venni ezt a szempontot, mert e módosítás értelmében ebben a csoportban szűkül majd a lehetséges jogosultak köre.

Ráadásul, tekintve, hogy a temetési segély sok esetben éppen az egyedül maradókat érinti, ezért semmiképpen nem támogatható véleményünk szerint az őket hátrányosan érintő módosítás. Ők többnyire egyedül élők, nyugdíjasok, kisnyugdíjasok, akik ezt a temetési segélyt igénybe veszik, tehát náluk mindenképpen azt tartanánk célszerűnek, ha 150 százalék maradna a jogosultság feltétele. Tehát a nyugdíjminimum 150 százalékánál alacsonyabb mértéket nem lehet véleményünk szerint megállapítani a jogosultság feltételénél. Bár azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy a temetési segélyt esetleg ebből az önkormányzati segélycsomagból kivéve hogyan lehetne igazságosabban, rugalmasabban, rendszerszerűbben megállapítani, hiszen ez is egy olyan forma, amely azért azonos is és nagyon sokszor sajnos különbözik is az eddig említett segélyektől.

Helyesnek tartjuk, hogy a szabályozásban szerepel az is, hogy a hivatalból, illetve a társadalmi szervezet kérelmére is megállapítható legyen a segély, hiszen a segélyezetteknek van egy olyan köre, aki nem tudja vagy információhiány, vagy más ok miatt kihasználni ezt a segélyezési rendszert. Itt azonban majd figyelemmel kell lenni arra, hogy ez valóban fontos lehet, főleg ha egy érintett nem akar vagy nem mer, vagy nem tud segítséget kérni, de azt is meg kell nézni, hogy a rendelkezésre álló keretből való segélyelosztásnál előnybe helyezik-e egy-egy szervezet kérelmét vagy sem. Tehát itt az egységes és az azonos módon való elbírálást mindenképpen biztosítani kell a megállapított támogatásoknál. Nem előzhetik be ezek a kérelmek a rászorulók maguk indított kérelmét.

A törvényjavaslat az átláthatóságot segítő célja miatt támogatható, amennyiben ez nem jár majd a rászorulók támogatásának csökkentésével, de ezt az átláthatóságot, mint ahogy korábban említettem, véleményünk szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az önkormányzati segélyen belül is majd nyomon követhető lesz, hogy mennyi az, amennyi temetési segélyre vagy éppen más segélyformára ment el, hiszen ilyen módon összehasonlíthatónak kell maradnia az ellátásnak statisztikai elemzési szempontból a korábbi évekkel. Módosító javaslatot fogunk majd benyújtani annak érdekében, hogy ne szűkítsük a hozzáférést az egyedül élők esetében, és hogy kifejezzük a rendelkezésre álló önkormányzati források elégtelenségét is, és javaslatot tegyünk ennek a növelésére.

A Magyar Szocialista Párt támogatja a szociális ellátórendszer átláthatóságát célzó módosításokat, amennyiben ez - mint ahogy mondtam - a rászorulók támogatásának csökkentésével nem jár majd. Úgy véljük, hogy továbbra sem csak a rendszer egyszerűsítésére lenne szükség a jelen helyzetben, hanem az emberek megélhetésének a biztosítására, hiszen ma több mint négymillióan élnek létminimum alatt, és ezen belül is több mint másfél millió azoknak a száma, akik ezen belül is még sokkal rosszabb helyzetben vannak, nyomorognak. Gyermekek és szüleik éheznek az országban.

Ilyen körülmények között nem lehet a segélyezést, a segélyeket csökkenteni, főleg akkor, ha ezzel párhuzamosan nem jelenik meg az, hogy jobb elhelyezkedési lehetőség van az emberek számára. Szólt erről az államtitkár úr is, csak hadd erősítsem meg: igen, volt az elmúlt időszakban jó néhány módosítás, amely jóllehet abba az irányba mutatott, hogy az elhelyezkedést segítse, de azért sújtották a rászorulókat, mert nincs hol elhelyezkedniük. Ilyen a közmunkáért adható bér összegének a 20 százalékos csökkentése, a közmunkára várók segélyének 20 százalékos csökkentése, emellett egyre több feltételhez kötik még a minimális ellátáshoz való hozzáférést is, hiszen egy múltkori törvénymódosítással például ma már, akinek a gyermeke nem jár rendesen iskolába, vagy nem az előírt módon tartja rendben a kertjét, attól nemcsak a segélyt, a családi pótlékot, de még a közmunkát is elvehetik. Idetartozik az is, hogy ráadásul folyamatosan vontak el forrásokat az elmúlt években az önkormányzatoktól, így a romló életkörülmények ellenére erősen csökkentek a krízishelyzetben lévők támogatására szánt összegek is. Ezért az önkormányzatok, mivel forrásokat vontak el tőlük, a méltányosságból megállapítható jövedelempótló támogatásokat is csökkentették, nemcsak a krízissegélyt, és ebben sajnos újra a rászorulóktól vesznek el.

Tisztelt Államtitkár Úr! Értjük, tudjuk és támogatjuk is azokat a törekvéseket, amelyekkel egyszerűsödik a rendszer, támogatjuk azt is, hogy 15 napon belül kerüljön sor a jogosultsági ellátás megállapítására és ne a korábbi 30 napon belül. Támogatjuk azt is, hogy 100 százalékról 130 százalékra emelkedjen a jogosultsági határ, a nyugdíjminimum 130 százalékára, de egyedülállók esetében megtartanánk a 150 százalékot. És támogatjuk azt is, hogy a természetbeni ellátásként megjelenjen a tandíj és a tankönyvtámogatás is, amely valóban nagyon fontos. Viszont nem támogatunk semmi olyan javaslatot, amely a segélyek csökkentésével, a rászorulók körének szűkítésével jár, mert úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi helyzetben, mint ahogy már említettem, szegények az önkormányzatok, egyre több a szegény ember, nincs olyan munkalehetőség nagyon sok helyen az országban, ahol el tudnának elhelyezni. Így tehát mi úgy ítéljük meg, hogy a segélyezés fenntartására mindenképpen szükség van, és ezért nem támogatunk semmi olyat, ami a segélyek csökkentésével jár.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt szeretnénk, ha a törvénytervezetet az általunk támogatható elemei mellett a Magyar Szocialista Párt is támogatni tudná majd a végszavazás során, éppen ezért azokra a területekre, amelyekről szóltam, módosító indítványokat nyújtunk be. Kérjük, hogy támogassák ezeket, hiszen ebben a tekintetben egy kell legyen a célja a kormánypártnak és ellenzéknek, az, hogy minél gyorsabban, hatékonyabban tudjunk azokon az embereken segíteni, akik valóban rászorulók.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(10.30)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces időkeretben kért szót Soltész Miklós államtitkár úr. Megadom a szót.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Először is: köszönöm a méltányos hangot, de azért egy-két dolgot hadd javítsak ki. Az egyik, amit mindenképp szeretnék hangsúlyozni, hogy ez a nagyságrendileg 6 milliárd forint, ami erre a három segélyformára eddig megadható volt, továbbra is meglesz, és továbbra is rendelkezésre fog állni, tehát nem fog csökkenni sem ezen a területen, sem egyébként a nagyon széles szociális segélyezési területen a támogatási összeg. Amit én hangsúlyoztam a beszédemben, az az volt, hogy ezeknek az átalakítása történt meg az elmúlt években, pontosan azért, hogy meglegyen az elvárások és a támogatások jogos összhangja, amit a társadalom jogosan várt el mindenkitől; önöktől is annak idején.

Önkormányzati forráselvonásról beszélt, képviselő úr. Ez igaz, ez volt - csak az önök idejében, és azért történt meg az önkormányzatok konszolidációja az elmúlt néhány hónapban, illetve történik meg most is több száz milliárd forint értékben. A családoknál mindenképp egy lehetőség, egy emelkedő összeghatár a 130 százalék, az egyedülállóknál pedig egy olyan határ, amit eddig is megszabhatott magasabbra az önkormányzat; nem mi fogjuk eldönteni, hogy most 150 százalékban vagy még magasabban fogja meghatározni ezt a határt.

Tisztelt Képviselő Úr! Mindenképpen szeretnék a névrokonának, Pál Tibornak reagálni, aki a méltányossági ápolási díjról beszélt Miskolcon. A méltányossági ápolási díj sosem volt kötelező az elmúlt időszakban sem... (Pál Tibor jelzésére:) Akkor bocsánat, nem Pál Tibor mondta, de szocialista képviselőktől hangzott el. Sosem volt kötelező a méltányossági ápolási díj, tehát ilyen értelemben ezt nem mondhatta el sem a miskolci önkormányzat, sem más önkormányzat; ez egy félreértés volt az önök részéről.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Varga László képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két okot említettem, ami miatt jelenlegi formájában nem tudjuk támogatni az előterjesztést: nyilván az egyedül élők köre támogatási lehetőségeinek a szűkítése volt az egyik ok, a másik meg valóban az önkormányzatok helyzete és az önkormányzatokat érintő szociális központi támogatások helyzete.

Elmondta itt, hogy a Széll Kálmán-terv keretében tízmilliárddal csökkentették a méltányosságból adható ilyen típusú támogatásokat. Arra hivatkoztak, hogy rossz elosztás van, és sorolhatnám, azonban nyilvánvaló, hogy itt pénzt akartak megtakarítani ezen a szférán. Ez valóban nem volt egy kötelező feladat, de a miskolci önkormányzat eddig adott ilyen típusú támogatást, ilyen típusú ápolási díjat, most meg nem. Csak azért érveltem a konkrét előterjesztés kapcsán, hogy ha bizonyos tekintetben egyrészt törvényileg nem kötelezünk önkormányzatokat valamire, illetve nem tesszük mögé a költségvetési forrást, akkor a jelenlegi anyagi helyzetükben egyszerűen ki fognak vonulni ezekről a területekről az önkormányzatok, mert sajnos az országban rengeteg olyan önkormányzat van, amely nem tehet mást, merthogy végletesen csökkent sok normatíva számukra. Mondhatnám a saját településemet, Miskolcot is, ahonnan csak gépjárműadó kapcsán 600 millió forint került el, amely a központi költségvetésbe került elvonásra.

Ilyen körülmények között nagyon nehéz az önkormányzatoknak a szociális problémákat kezelniük. Ezért hoztam fel az ápolási díjat arra példaként, hogy ha nem rakják mögé a költségvetési forrást és nem szűkítik a kötelezően ellátandóak körét, akkor ebből problémák lesznek. De remélem - ahogy Pál Béla képviselőtársam is elmondta -, támogatják a módosító indítványainkat, és így lehet kezelni a problémákat.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak. Öné a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Hadd vitatkozzak a szocialistákkal, már csak azért is, mert a múltban azért van egy-két adósságuk; már csak azért is, mert az önkormányzatok eladósítását az elmúlt időszakokban, a 2002-2010-ig terjedő időszakokban önök végigélték, illetve végigszavazták azokat a költségvetési végszavazásokat, amelyek mind-mind az önkormányzatoktól vontak el.

Amikor az önkormányzatok ezek után támogatásokat adtak bármely területen, vagy fenntartottak iskolákat, kórházakat, szociális intézményeket, ennek egy jó részét sajnos adósságból kellett nekik fenntartaniuk, adósságot halmoztak fel. Ez a kormány 2012 végén egy döntéssel, illetve ebben az évben a végrehajtással lezárta ezt az időszakot, megszünteti az önkormányzatok adósságállományát. Ettől kezdve az a támogatás, amit megkapnak az önkormányzatok szociális területen is, más területen is, igenis lehetőséget biztosít arra, hogy saját maguk döntsék el a szociális segélyezés - egyébként hozzáteszem, több száz milliárd forintos - szétosztását. Ez óriási nagy felelősség, ezt tudom, de nyilván helyben sokkal jobban tudják az önkormányzatok, hogy kinek milyen rászorultsága van, milyen segítséget kell adni. Van ugyanis olyan falu, ahol egyébként az idősödés a legnagyobb gond, és ott teljesen más területen kell segélyezni és támogatni, és van olyan falu, ahol pedig hatalmas nagy a gyermeklétszám, és sokkal nagyobb nyomorban vannak benne.

Mi nem fogjuk azt a gyakorlatot folytatni, és sose folytatnánk, amit önök csináltak, hogy csak úgy nyakló nélkül adtak segélyeket, úgy adtak, hogy nem volt elvárás, a segélyezetteknek egy nagy része pedig erre berendezkedett. Azt a gyakorlatot nem fogjuk folytatni, amit önök csináltak a múltban, hogy nem volt elvárás, és nemcsak hogy nem volt elvárás, hanem határa sem volt a segélyeknek, hiszen segélyekből több pénzt is össze lehetett szedni, mint azoknak, akik adott esetben közmunkával vagy minimális bérrel rendelkeztek, és csak azt kaptak a munkahelyükön.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Apáti István képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Már sokadszor tapasztalom azt - és rendszeresen kedd délelőtt -, hogy a kormánypárt és a baloldali ellenzék megpróbál úgy tenni, mintha az elmúlt 23 évben csak az egyik vagy csak a másik lett volna kormányon, mintha az elmúlt 23 évben csak baloldali vagy csak Fidesz-kormány lett volna.

Vegyék már tudomásul - immáron sokadszor hívom fel erre a figyelmüket -, hogy közös a felelősségük abban, hogy az állam úgy áll, ahogy, különös tekintettel az államadósságra. Nagyon is közös a felelősségük - nem egyforma, de mégis közös - abban, hogy az önkormányzatok a végletekig elszegényedtek, és közös a felelősségük abban, bár ebben kétségkívül a baloldalé a jóval nagyobb, hogy olyan segélyezési rendszert alakítottak ki, mint amilyet. Ugyanakkor még egyik oldalról se hallottam azt - talán államtitkár úr részéről a pedzegetés, az említés szintjén -, hogy miért nem teszünk különbséget egyszer végre az önhibán kívüli és az önhibából kifolyólag fennálló élethelyzet, a felróhatóság, a nem felróhatóság között.

Annak viszont örülök, hogy elhangzott államtitkár úr részéről, hogy igenis, kötelezettségeket és elvárásokat nemcsak lehet, hanem kell is támasztani azokkal szemben, akiket közpénzekből, a dolgozó emberek, a verejtékesen dolgozó emberek adóforintjaiból segélyezünk. A nagyon ritka kivételt leszámítva igenis, jogos elvárásokat támaszthatunk, és ennek nemcsak a lakókörnyezet tisztán és rendben tartására kellene kiterjednie, hanem rá kellene szorítani a segélyezett tömegeket, mivel többségében vidéken élők - nem kizárólagosan, de többségében vidéken élők - akár a haszonnövény-termelésre vagy bizonyos szinten a haszonállat tartására. Ez nem is elsősorban a közösség, hanem az ő jól megfontolt érdekük, de amíg a törvény szigorával erre nem kényszerítik rá őket - tekintettel ezeknek a segélyezetteknek a jellemző összetételére -, maguktól nem fognak belekezdeni, mert éppen nem szokásos, vagy nem képezi a sok száz éves kultúrájuk szerves részét. Enélkül nem fogunk előrelépni, hanem beleragadunk abba az ingoványba, ami az elmúlt 23 évet jellemezte.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak. Öné a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Apáti Képviselő Úr! Egy dolgot biztos, hogy visszautasítok: a közös felelősséget. Ezt felejtse el, több szempontból is, hiszen 2002 előtt, az első Orbán-kormány alatt megszülettek azok a szociális döntések, amelyek a segélyezéseket sok tekintetben elvárásokhoz kötötték. Most több erőnk és több időnk is volt arra, hogy ezt sokkal erősebben végrehajtsuk.

Nézze meg az iskoláztatási támogatást, nézze meg a közmunka feltételeit, nézze meg a szociális segélyek bármelyik rendszerének akár természetbeni juttatáshoz való kötését, akár a környezet rendben tartásának kötését; nézze meg, hogy munkába kell járnia vagy sem, és megkaphatja-e ezt a segélyt! Mondhat bármit, tisztelt képviselő úr, az elmúlt két és fél évben olyan döntéseket hoztunk, amelyeket egyik oldalról a baloldal, sőt a szélsőbaloldal még inkább támad, például amikor ön azt javasolta, hogy a helyben termelt élelmiszert egyre inkább vonjuk be az élelmiszer-ellátásba.

(10.40)

Amikor ezt behozzuk 2,4 milliárd forint nyári étkeztetéstámogatással, akkor a volt LMP vagy az LMP-sek kiabálnak és hisztiznek legjobban, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Én értem, hogy Budapestről ezt nem fogják fel sokan, de mégiscsak való igaz az, hogy vidéki embereknek akkor adunk segítséget, ha megtanítjuk őket - azokat is, akik segélyezettek - a helyi termelésre és a helyi fogyasztás növelésére.

Azt a vádat legyen szíves, képviselő úr, visszavonni, hogy mi együttműködünk vagy azonos a felelősségünk. Ez mert már csak azért sem igaz, mert ha ez igaz lenne, akkor nem hoztuk volna meg azt a törvényt, illetve nem hoztuk volna meg azt a döntést tavaly év végén, hogy az önkormányzatokat konszolidáljuk. Ez volt a legfontosabb döntés, mert mindenki tiszta lappal indulhatott, és ennek megfelelően az önkormányzatok most már egy sor olyan döntést tudnak meghozni, amelyek sokkal inkább az ő fejlesztéseiket, illetve adott esetben a szociális támogatási rendszerüknek az átalakítását szolgálják.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! További kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport, kettőperces időkeretben.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban elindult itt egy vita, amely nem közvetlenül, csak közvetetten kapcsolódik az előterjesztéshez, egyébiránt talán építő jellegű ez a vita. Pont abban a körben, amelyet például jobbikos képviselőtársam is említett, hogy a szociális segélyezés kapcsán lehetnek a társadalomnak elvárásai, egyébként nyilvánvalóan vannak olyan területek, ahol természetesen ez igaz; talán pont nem szerencsés az én példámat ezek közé sorolni, hiszen itt a méltányosságból adható szociális segélyek körét említettem a Széll Kálmán-terv 2.0 kapcsán, hogy az csökkent mintegy tízmilliárddal. Azt hiszem, hogy nem lehet nagyon nagy elvárásokat támasztani az ápolási díj kapcsán sem, hiszen emögött mindig egy beteg hozzátartozó, egy beteg rokon, egy beteg ápolt van, tehát ez a példa ebben a tekintetben nem túl szerencsés.

A közös felelősség az ország sorsáért nyilvánvalóan egyébként igaz, ennek kapcsán meg azt tudom mondani, hogy az is egy felelősség, hogy az ember választ egy politikát, egy utat. Önök azt választották, hogy például egykulcsos adó van, és ezáltal az újraelosztásból kikerült 500-600 milliárd forint, míg ezen az ágon ennek az 50-ed részét, 10 milliárd forintot kellett kivenni olyan élethelyzetek esetén, ahol az önkormányzat közvetlenül tudott segíteni krízisbe került állampolgárokon.

Nekem ez nem elfogadható, én azt gondolom, hogy ezen változtatni kellene; nem ebben az előterjesztésben, hiszen ez az előterjesztés ezzel nincs közvetlen összefüggésben. Azért hívtam fel erre a figyelmet, mert minden olyan lehetőség, amelyet a törvény megenged egy ilyen költségvetési helyzetben az önkormányzatok számára - mint például a szociális támogatások, lehetőségek szűkítését -, az sajnos ma kényszer, mert olyan helyzet van, amelyben az önkormányzatok sajnos nehéz és sokszor elfogadhatatlan döntést kénytelenek meghozni.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Apáti István képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Államtitkár Úr! Bárcsak visszavonhatnám az előző kijelentésemet - higgye el, nem okozna nekem semmifajta presztízskérdést, semmilyen problémát -, de nem tudom visszavonni. Az is lehet, hogy félreértett engem, államtitkár úr. Nyilván nem nagyon lehet patikamérlegen kimérni, hogy kinek mennyi volt a felelőssége az elmúlt 23 esztendőben, de nem azt mondtam, hogy egyforma, és nem azt mondtam, hogy 50-50 százalék. Döntően arra gondoltam - nem akarom ebbe az irányba elvinni a vitát, de ha már ilyen módon megszólíttattam, akkor válaszolok is -, hogy abban, hogy az önkormányzatoknak működésre, segélyezésre, fejlesztésre, minden területen sokkal kevesebb pénz jut, azért mégiscsak közös a felelősség, nem fele-fele arányú.

Gondolok itt arra, hogy például a gépjárműadó oldaláról a bevételeket azért önök is csökkentették. Az, hogy 2002-2010 között az önkormányzatok olyan szinten eladósodtak, amilyen szinten - 1100 milliárdos nagyságrendben -, nagyobbrészt a szocialisták bűne volt, alulfinanszírozták, kiszivattyúzták a pénzt a rendszerből, hitelfelvételre kényszerültek az önkormányzatok. Ez az egyik fele, a másik fele pedig az, hogy nagyon sok olyan felelőtlen polgármester volt - jellemzően sajnos fideszes vagy KDNP-s -, akik nemcsak emiatt adósodtak el, nemcsak a rendszer kivéreztetése miatt, hanem felelőtlen látványberuházásokkal, presztízsberuházásokkal terhelték a költségvetéseket. Ezek jellemzően a megyei jogú városok vagy a nagyobb városok voltak; a kistelepülések általában megpróbáltak jóval fegyelmezettebben gazdálkodni. Persze, hogy most ezek súlyos milliárdok, tízmilliárdok hiányoznak a rendszerből.

A teljesség igénye nélkül erre gondoltam én, hogy nem elég, mondjuk, az önkormányzati rendszer eladósodásának folyamatát csak az egyik oldalra fogni. Én is egy háromezres kistelepülésen dolgoztam, ahol speciel egy független polgármester tevékenykedett, és az a település korántsem adósodott el arányaiban olyan szinten, mint mondjuk, egy fideszes vagy KDNP-s polgármester által vezetett nagyobb település, ahol mondjuk, akár egy szocialista városvezetéshez képest - tudnék példát mondani, de most nem feltétlenül akarom megint ebbe az irányba elvinni a vitát - megnégyszereződött a város adósságállománya.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak, MSZP.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Bár politikai vitára mindannyian készen állunk, és gondolom, hogy mindenki örömmel nyomkodja a kétperceseket, de azért én jobban örülnék annak - és gondolom, hogy államtitkár úr is -, ha elsősorban az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításról beszélnénk.

Hadd legyen azért három megjegyzésem! Az egyik, hogy mi is azt mondjuk, hogy a segélyek folyósítását természetesen feltételekhez kell kötni, de nem mindegy, hogy milyen feltételeket állapítunk meg. Hadd mondjak egy extrém példát: nem biztos, hogy csak a legrászorultabbak nem tartják rendben a kertjüket; lehet, hogy van olyan is, aki a lakókörnyezetét nem tartja rendben, és nem rászorult. Azzal mit csinálunk? Elvesszük a fizetést? Csak egy példát mondtam. Nagyon vigyázni kell tehát a feltételekkel, hogy azért a segélyezés valamilyen formában megtörténjen, feltételekhez köthető legyen, de még jobban arra, hogy senki ne maradjon ellátás nélkül, mert nem lesz miből megélni, és ha nem lesz miből megélnie sem neki, sem a családjának, akkor azt gondolom, hogy ez egy kilátástalan helyzetet idéz elő, amely egyik oldalnak sem érdeke.

A másik - csak címszószerűen hadd mondjam -, hogy az önkormányzatok eladósodásával kapcsolatban nagyon sok szocialista önkormányzati képviselő ellenezte az önkormányzatok eladósodását, mert nagyon sok esetben nem olyan célra vették fel, amire szükség lett volna; akkor döntő többségében fideszes önkormányzatok voltak.

A harmadik: az önkormányzatok adósságkonszolidációja tényleg egy jelentős lépés volt, de államtitkár úr is tudja, hogy akiknek magas volt az eladósodottsági foka, azok nagyon örültek neki, ellenben akik takarékosan gazdálkodtak az elmúlt időszakban, azok nem örültek neki. Ők így gondolkodtak: na, megérte rendesen és takarékosan gazdálkodni? Nem, mert úgyis konszolidálta volna a kormány.

Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy természetesen mindennek van jó és rossz oldala. Az lenne a jó, ha ennél a törvénytervezetnél a pártpolitika felett megpróbálnánk annak a jó oldalát erősíteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Szólláth Tibor képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nem szívesen folynék bele nagyon mélyen abba a vitába, hogy ki miért adósodott el, de alapvetően azt gondolom, hogy ez az új helyzet alkalmas arra, hogy újragondoljuk magát azt a szociális rendszert, amely körülöttünk van. Az az irány, amit államtitkár úr mondott, nekem kifejezetten szimpatikus, és én ezt az irányt szeretném erősíteni, és erre példákat is szeretnék mondani, ha elfogadják képviselőtársaim, illetve két olyan kálvini gondolatot szeretnék idehozni, ami valamikor természetes volt Magyarországon; ma nem az. Az egyik az, hogy mindenki felelősséggel tartozik önmagáért, illetve ugyanilyen mértékben mindenki felelősséggel tartozik az embertársaiért. Azt gondolom, ha ezt a két dolgot alapvetőnek vesszük, akkor egy sor olyan intézkedést tud egy önkormányzat megtenni saját hatáskörben, ami azt fogja erősíteni, hogy az emberek arról a logikáról, ami az elmúlt sok évtized alatt kialakult, hogy az állam majd gondoskodik rólunk, elkezdenek abba az irányba haladni, amikor azt mondják, hogy igenis, nekem tennem kell a saját családomért.

Polgármesterként nagyon sokszor azt élem meg, hogy bejön valaki hozzám, és elmondja, hogy van három, négy, öt munkaképes ember a családban, és nem képesek megélni. Amikor megkérdezem tőle, hogy a kertje fel van-e ásva, állatokat tartanak-e, akkor kiderül, hogy nem, és amikor megkérdezem, hogy miért nem, az a válasz, hogy azért nem, mert ezt még nem mondta nekik senki. Mi elkezdtünk egy olyan programot - szociális földprogramnak hívjuk egyébként -, most már harmadik éve megy, teljesen önkéntes alapú, a helyi szociális terület koordinációjával megy. Ez a program arról szól, hogy a segély egy részét átrakjuk ebbe a programba, és az emberek vetőmagot kapnak, akinek nincs földterülete, azok földet kapnak, akinek van földterülete, azt szakmailag is koordináljuk, a tavalyi évtől pedig állatokban is igyekszünk nekik segíteni. Ez most nagyjából 200 családot érint nálunk, Hajdúnánáson. 95 százalék fölötti a program sikeressége, és egy-egy olyan segélynyi pénzből, amit egyébként egy hétvégén feléltek volna ezek a családok, nagyjából százezer forint körüli értéket termelnek meg egy évben.

Azt gondolom, hogy ez az az irány, amely irányba menni kellene, és azt gondolom, hogy ezt próbáljuk meg közösen támogatni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(10.50)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szél Bernadett képviselő asszonynak, független.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm, tisztelt elnök úr. Szerencsésebb lenne, ha itt tudnám folytatni, de előbb muszáj az államtitkár úrra reagálnom. Államtitkár úr, szerencsés lenne, ha előbb megvárná az írásban előre jelzett hozzászólásomat, mielőtt elkezd engem itt provokálni, annak viszont őszintén örülök, hogy észrevette azt, hogy a Lehet Más a Politika kiáll azokért az emberekért, akik ebben az országban szegénységben élnek. Nézze, évről évre százezres nagyságrenddel nő ezeknek az embereknek a száma, a létminimum alatt több mint négymillió ember él ebben az országban, közülük egymillió gyermek, félmillió gyermek él mélyszegénységben - szomorú számok ezek. És most megint itt van egy törvény, amikor arról beszélhetünk, hogy hogyan tudunk segíteni ezen a helyzeten. Szerintem nem ildomos, hogy ön ilyenkor nekiáll engem provokálni, hanem szerintem az lenne a feladat, ahogy szocialista képviselőtársam is mondta, hogy a megoldáson gondolkodjunk.

Viszont Szólláth Tibor képviselőtársamhoz szeretnék kapcsolódni, mert két dolgot is mondott, amivel én messzemenőkig egyetértek. Az egyik az, hogy ideje lenne újragondolni a szociális rendszert. Önöknek egyébként volt egy nagyon jó koncepciója, mármint hogy vitaalapnak jó volt az NSZK, a nemzeti szociálpolitikai koncepció, amit viszont valamelyik minisztériumnak az asztalfiókjában pihentetnek. Szerintem érdemes lenne elővenni, és végignézni azt, hogy abban önök hogyan gondolkodtak erről a kérdésről, mielőtt még kormányra kerültek. A másik pedig az, hogy én is bejártam az országot, és láttam ilyen rendszereket, és én is azt szeretném, hogyha ebben az országban senkinek nem kellene segélyből élni, de itt még nem tartunk, és azért nem tartunk itt többek között, mert a kormánynak nem sikerült munkahelyeket teremteni olyan mértékben, ahogy azt megígérte. Az LMP kiáll azért, hogy helyben teremtsünk munkahelyeket, kiállunk a helyi gazdaság fejlesztéséért, a zsákutcás közmunkaprogram nem fog minket oda elvezetni, ahova önök gondolják. Egyszerűen a szövetkezeti törvényt is most már végre módosítani kellene, pontosan azért, hogy az emberek ki tudják magukat venni abból a mély gödörből, ahol vannak vidéken.

Államtitkár úr, ön a szomszéd faluban lakik hozzám képest. Miért mondja nekünk állandóan azt, hogy budapestiek vagyunk, amikor gyakorlatilag a pártunk egy nagy része vidéki, és bejártuk ezt az országot? (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Egy kicsit a rögeszmékkel szerintem menjünk hátra, és szolgáljuk itt az ország érdekeit.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak, kétperces időkeretben.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Ha provokációnak vette, ám legyen, képviselő asszony, én nem arra gondoltam; az egy más kérdés, hogy rendszeresen úgy szokott hozzászólni témákhoz, hogy beszáguld, beviharzik az Országgyűlésbe, mondjuk, az előterjesztői expozét meg sem hallgatja, hogy mi van abban, majd utána kritizálja, és elmondja a véleményét - ezt is lehet, nincs ezzel gond.

Én annak is örülök, hogy önök országot járnak, sok sikert kívánok hozzá, de jó lenne, hogyha a gyakorlatban is lennének olyan szakembereik, lennének olyan polgármestereik adott esetben - bár annak már kevésbé örülnék, hogyha LMP-s polgármesterek lepnék el az országot (Közbeszólások, derültség a Jobbik soraiban.) -, de hogyha éreznék azt egyszer, hogy a segélyezést, a támogatást milyen módon várja el az ország, hogy emellé feltételeket is támasszunk. És iszonyatos nehéz dolog, nagyon nehéz dolog ez, mert nyilván nem arról van szó - és ebben Pál képviselő úrnak igaza van -, hogy mindenkitől elvonjuk azonnal a segélyt, és nem is tesszük meg, nem is tehetjük, hiszen vannak elesett emberek, vannak magatehetetlen, egészségükben károsodott emberek, nem erről van szó, de az életerős fiatalemberek, amikor ott várták eddig a segélyeket, nagy merdzsókkal bementek a segélyekért, ilyen vastag fukszokkal bementek a segélyekért, az nem megy.

Az nem megy! És ezen a gyakorlaton változtattunk az elmúlt két és fél évben. Nem könnyű, és még azt is hozzáteszem, hogy ennek vannak olyan következményei, hogy adott esetben talán még azok is sérülnek, akik nem érdemlik meg, de összességében az a folyamat, amit a képviselő úr, polgármester úr elmondott, miszerint megpróbálják rávezetni azokat az embereket, akiknek az elmúlt 10-15-20 évben nem volt lehetőségük termelésre, közös munkára, a mindennapos felkelésre, ami a gyerekeiknek is fontos, ez egy folyamat része, hosszú folyamat, és ezt nem gátolni kell, hanem támogatni kell. És minden egyes segélyezési, minden egyes támogatási, hozzáteszem, iskoláztatási rendszerben, ha ezt a folyamatot át tudjuk vinni, meg fog változni az a helyzet (Az elnök csenget.), amiről egyébként ön jogosan beszél, hogy nagyon sok embernek az élete katasztrofális, és valóban a nyomor közelében van, vagy maguk is nyomorban élnek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik kétperces időkeretben Talabér Márta képviselő asszony, Fidesz-képviselőcsoport.

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit valóban elkanyarodtunk az eredeti törvényjavaslattól, azonban azt gondolom, nem baj, hogyha arról, ami itt most terítékre kerül, beszélünk. Ahogy az államtitkár úr is mondta, egy másfajta gondolkodásmódot szeretnénk meghonosítani vagy megvalósítani a szociális ellátórendszerben, és aki polgármesterként látja a mindennapokat, az ezzel nagyon-nagyon egyet tud érteni. Nálunk is van, illetve volt a tavalyi évben szociális földmunkaprogram, a 150 leginkább rászoruló családot kerestük meg, önkéntes alapon részt lehet benne venni. Lehet tippelni, hogy hányan jelentkeztek a 150-ből; 15-en óhajtottak részt venni benne, akik jelentkeztek, és végezetül 9-en csinálták végig. Tehát a 150 leginkább rászoruló várpalotai család közül 9-en vettek részt a szociális földmunkaprogramban. Azt gondolom, hogy ez a hozzáállásról és a tenni akarásról azért nagyon sok mindent elárul, tehát nagyon nagy feladatunk van abban, amit az államtitkár úr is mondott, hogy embereket, akik elszoktak a munka világától, visszavezessük, és rávezessük őket, hogy valamit tenni kell. A másik a közmunkaprogram. Mindennapos harc, hogy józanul jelenjenek meg az emberek a munkában, mindennapos küzdelem, nem egy esetben, nem két esetben.

Amikor tehát szociális problémákat vetünk fel, akkor ezeket is látni kell, és tényleg feltételeket kell szabnunk, mert nem vagyunk olyan gazdag ország, hogy ezt a rendszert ilyen módon, ahogy korábban volt, finanszírozni tudjuk, és tényleg az kell hogy legyen a cél, hogy az egész társadalom számára hasznos állampolgárok legyünk minél többen az országban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces időkeretben megadom a szót Pichler Imre képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a vita már tényleg nem az önkormányzati segélyekről szól, de azért engedjék meg, hogy én is megjegyzést tegyek. Apáti képviselőtársunk nagyon szívesen összemos bennünket a szocialista képviselőkkel, az elmúlt időszak tevékenységével. Szeretném elmondani azt, hogy a Civitas Invicta, a leghősiesebb város címet elnyerő Szigetvár esetében 2002 és 2010 között több mint 3,5 milliárd forintra nőtt a hitelállománya. Hozzáteszem azt, hogy '90-től '94-ig, önkormányzati képviselőként a helyi testületben, ha jól emlékszem, 340 ezer plusz forinttal adta tovább az önkormányzat a következő testületnek, aztán ez szép lassan elkezdett nőni.

Tehát nem jó az, hogyha netalántán adok egy kicsit balra is egy fricskát, aztán adok egy fricskát a jobb oldalra is, nem áll ez jól önöknek. Higgyék el, sokkal tisztességesebb lenne az, hogyha olyan ötletekkel jönnének, mint amit elmondott a polgármester úr is, és akkor, biztos vagyok benne, sok mindenben egyet tudunk érteni. De így biztos vagyok benne, hogy nem sikeredik.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Lamperth Mónika képviselő asszony, MSZP-képviselőcsoport, egyben szeretném kérni, hogy amennyiben lehetséges, erről az ideológiai vitáról térjünk vissza a törvény napirendjéhez. (Dr. Turi-Kovács Béla: Nem Lamperth Mónika, én következem.) Egy pillanat! Kedves képviselőtársam, kétperces időkeretben adom meg a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak. Öné a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én valóban egy kétperces reagálásra kértem szót még Talabér képviselő asszony hozzászólása után, de nagyon megkapó volt az, amit Pichler képviselő úr is mondott a politikai megítélésről, különösen fontos nekem, hogy Szigetvárról érkezett, mert ön is tudja, hogy én Szigetvárnak úgy lettem díszpolgára, hogy fideszesek is megszavazták, ami nekem igazán jólesett, megmondom őszintén. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Soltész Miklós tapsol.) Egyhangú szavazással, ilyen is van. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) De nem ez a fontos információ, hanem az a fontos információ, amit szeretnék önöknek elmondani - örülök, hogy ilyen nagy támogatást kapok ehhez a mondathoz -, amit szeretnék elmondani a Talabér képviselő asszony által elmondottakhoz, hogy valóban, szerintem hasonló tapasztalatokat, amiket ön szerzett, szerzett más is.

(11.00)

Valóban, azoknak az embereknek, akik kiestek a munkából, nem egyszerű megtalálni azt az utat, hogy hogyan lehet őket visszavezetni, akár közmunka, akár más munka révén, csak én a megközelítésben szeretném egy picit a súlypontot áthelyezni. Én azt gondolom, hogy miután nagyon sok olyan ember van, akinek a munkába való visszavezetése komoly problémákat jelent a mentális és a fizikai állapota miatt is, ezért az a pozíció, ahonnan mi megpróbáljuk meghatározni az állam és az önkormányzat szerepét, nem az ítélkezés pozíciója, hogy minősítsük azt, hogy milyen a hozzáállása, hanem sokkal inkább annak a pozíciója, hogy hogyan lehet segíteni nekik ahhoz, hogy visszataláljanak a munkához. És hogy van társadalmi nyomás, hogy ne álljon ott, és ne támassza a lapátot? Hát hogyne lenne! Ugyanígy én is hallom a fogadóóráimon ezeket a megjegyzéseket, de én azt gondolom, hogy ehhez iszonyatosan nagy türelemre van szükség, mert nagyon sok ember önhibáján kívül került ilyen helyzetbe. Van, aki nyilván a saját felróható magatartása miatt is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de itt sem az állam, sem az önkormányzat nem az ítélkezés pozíciójában kell hogy legyen (Az elnök ismét csenget.), hanem a segítés pozíciójában. Ez a meggyőződésem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Apáti István képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt már világosan látom, hogy nem leszek Szigetvár díszpolgára (Dr. Lamperth Mónika: Ezt én is így látom! - Soltész Miklós: Ki ne rohanjál!), elvesztettem Pichler úr maradék bizalmát is. Majdcsak túlélem valahogy, nem probléma.

A lényeg az, hogy akinek nem inge, nem veszi magára, képviselő úr. Egy szó erejéig meg nem említettem Szigetvárt vagy bármilyen más települést, én a saját személyes tapasztalatomat mondtam el, és elhiszem, hogy ez önöknek rosszul esik, de egyáltalán nem általánosító jellegű volt az, amit mondtam. Én egész egyszerűen elmondtam azt, amit igaznak gondolok, amit igaznak érzek, amit megtapasztaltam 2003 és 2010 között fogalmazóként, aljegyzőként, jegyzőként: nem egyenlő mértékű, de közös a felelősség, ezt megint meg kell említenem. Olyan település is van a közvetlen környezetemben, amelyet, mondjuk, 2006-ban a szocialista városvezetés - nem mintha őket ezzel dicsérni akarnám, csak a tények makacs dolgok, ezeket el kell mondani, akár egyik, akár másik oldal javára szólnak - 830 millió forintos adóssággal adott át, amit aztán 2010-re felküzdöttek 3,2 milliárdra. És nem egy, nem két ilyen példát tudnék mondani, tehát egy mélyen igazságtalan dolog az elmúlt 23 évről akár a segélyezési rendszer kapcsán azt mondani, hogy csak a baloldal, vagy akár a szélsőbaloldal vagy a szélsőliberális oldal, vagy csak a Fidesz a felelős. Aki csak feketét vagy csak fehéret lát, az valamit nagyon rosszul lát vagy szélsőségesen elfogult, vagy egész egyszerűen megpróbál félrevezetni vagy hazudozni. Nem egyenlő mértékű, de közös a felelősségük. Természetesen lehetnek kivételek, lehet, hogy máshol ellenkező folyamatok játszódtak le, az viszont már nagyon örömteli, ahogy Talabér képviselő asszony és Szólláth képviselő úr megszólalt, mert látszik a szavaikból, hogy ők valóban megélik ezt a mindennapok szintjén, ott már érdemi különbséget látok valódi jobboldali és baloldali álláspont között. Tehát ha ezen az úton haladunk végig, ezen az úton halad a vita, akkor talán a végén még valami egészen jó törvényjavaslat is kikerekedhet ebből. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalásokhoz.

Felszólalásra következik Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az eredeti szándékom, megvallom, az volt, hogy a törvényjavaslathoz fogok hozzászólni, nagyjából-egészében így is készültem, de az az örömteli helyzet alakult ki, hogy szó van most már az önkormányzatok helyzetéről, a munka világáról, szó van arról, hogy hol van a pénz, szóval mindenről szó van, ami a magyar társadalmat érinti, és egyetértek Talabér Márta képviselőtársammal, hogy ez nem baj. Ha már a képviselőtársaim ilyen széles körben vitatják meg ezt a törvényjavaslatot, magam is hasonló módon szeretnék hozzászólni, először a javaslathoz.

A javaslatnak vannak olyan vitathatatlan érdemei, amelyeket, úgy tűnik, mielőtt a vita elment volna más irányba, ellenzéki oldalról is többségében támogatandónak láttak. Persze, ha a vita kiterjed már a munka világára is, meg kiterjed arra is, hogy van-e az önkormányzatoknak pénze, meg hogy egyáltalán kinek kell dolgozni, meg kinek nem kell dolgozni, akkor már a vita egészen más mederbe kerül. Ennek a javaslatnak az én meggyőződésem szerint a legnagyobb erénye az, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően oda igyekszik helyezni a döntési helyzetet, de még a rendeletalkotás lehetőségét is, ahol a leginkább ismerhetik azt a problémát, amely egy-egy családnak vagy akár egy egész kis közösségnek a problémája. Ezt innen, Budapestről nagyon nehéz áttekinteni. Bármennyit járja valaki a vidéket, még ha talán ott is él, Magyarországnak különböző tájai vannak, különböző tájegységei, és sajnálatos módon különböző módon elszegényedett részei. Ebből pedig az következik, hogy az a szándék, amely a törvényhozót vezérelte, azaz hogy az összevont lehetőséget biztosítsa az önkormányzatok részére, megítélésem szerint jó és szükséges irány.

S akkor egy pillanatra térjünk rá arra, amit itt többen forszíroztak: de van-e az önkormányzatoknak erre pénze; de nem fog-e ettől csökkenni a segélyek összege; nem lesz-e olyan helyzet, hogy kimarad az egyébként is kétségtelenül elég lukacsos hálóból a szegénységnek egy jelentős része? Én azt gondolom, hogy ez nem így van. Ugyanis nemcsak a lehetőséget ruházza át a törvényhozó, hanem a felelősséget is, és az a felelősség, amely helyben jelenik meg, sokkal súlyosabb felelősség, mint ami valahonnan a távoli, ismeretlen, messzi fehér ház irányából sugározva van. Annak a közösségnek kell felelni, amely közösségben ezek a problémák felmerülnek. De van-e rá pénz?

Most nem szeretném megsérteni a képviselőtársaimnak a polgármesteri tisztséget is betöltő részét, de teljesen világos az én meggyőződésem szerint, hogy a hangsúlyok és a súlypontok döntően mégiscsak azon múlnak, hogy egy önkormányzaton belül milyen irányok, irányzatok azok, amelyek valamit képviselni kívánnak. Lehet nagy összegeket költeni olyan helyi ügyekre, amelyek biztos fontosak a közösségnek - egy-egy helyi művész megtámogatása, egy helyi múzeum erősítése -, meg lehet arra is fordítani, hogy az embereknek az életlehetőségét javítsuk. Én hiszem, hogy a polgármesterek döntő része eljutott húsz év után odáig, hogy a sorrendet fel tudja állítani, meg tudja határozni, mert dönteni kell. Ezért nagyon nehéz pozíció az önkormányzati vezetés, mert amiről ott dönt, annak a bírái is ott vannak, és azok a bírák azonnal tudják, hogy ez a döntés jó vagy rossz volt.

Van még egy nagyon fontos erénye - és ezt senki nem vitathatja - annak a kormányzati ciklusnak, amelynek immáron a végső szakasza felé közeledünk, nevezetesen, hogy a segély helyébe odaállította az esetek igen jelentős részében a munka lehetőségét. Elég-e ez a munkalehetőség? Nem elég. Azon dolgozik, azt hiszem, a kormány, és a kormányon kívül mindenki, aki jó szándékúan Magyarország felemelkedésében gondolkodik, hogy több legyen, de az is kétségtelen, hogy ma már van egyfajta választási lehetőség - egyre több helyen van, számos helyen persze, és egy-egy csoportnak ez ma még nem adatik meg. Ezért a segély nem mellőzhető, és a segélynek az összegszerűsége sem csökkenthető, de hát éppen arról van szó, hogy a javaslat nem fölső határt, hanem alsó határt állapít meg, és a döntési pozíciót és - azt kell mondanom - a döntési felelősséget megint visszautalja kétségtelenül az önkormányzat irányába. De helyes ez? Én azt gondolom, hogy helyes. Persze én értem, nem létezik olyan büdzsé, amely elégséges lenne minden helyi igény kielégítésére, de még egyszer utalnék rá: a sorrendiség fenntartása és elfogadása minden önkormányzatnak, minden felelős önkormányzati vezetőnek kötelessége.

Tisztelt Ház! Szólni szeretnék még valamiről, amiről ma nem nagyon esett szó, egy társadalmi fogyatékosságról és hiányról. A magyar társadalomban az elmúlt húsz esztendőben sajnálatos módon egyre inkább kiveszni látszik az a fajta szolidaritás, amely szolidaritás nélkül egységes magyar nemzet nem lehet. Ez a szolidaritás azt kell hogy mutassa, hogy felelősek vagyunk minden magyar honfitársunkért, nemre, származásra tekintet nélkül; persze minden honfitársunk is felelős ezért az egész nemzetért és országért, és meg kell tennie mindazt, ami erejéből és lehetőségéből telik. Ezt az egyensúlyt kell helyreállítani. Ezért nem lehet csak azt mondani, hogy kérem, menjen dolgozni, mert lehet, hogy képtelen rá, és lehet, hogy akar, de nincs munka, hanem azt kell mondani, hogy menjen dolgozni, és ha nem vállalja, hogy megy dolgozni, akkor ne nyújtsa a kezét a segélyért. Erről szól ez a történet, és még arról, hogy a szolidaritás helyreállítása ezen a nemzeten belül kötelességünk.

(11.10)

Tegnap határoztam el, hogy ma szót kérek ebben az általam fontosnak ítélt törvény vitájában. Este itt lezajlott egy olyan méltatlan vita, amely a politikai haszonszerzést szolgálta; egy olyan vita, amely nem a társadalmi és nemzeti egységet szolgálta, hanem inkább annak a megosztását. Én a magam részéről azért nem nyomtam gombot, mert nagyon határozottan azon az állásponton vagyok, hogy ennek a nemzetnek csak egységesen és együtt van jövője. Csak úgy van nekünk közös jövőnk, ha valamennyien úgy gondoljuk, hogy valóban felelősek vagyunk, minden magyar minden magyarért; és persze oda-vissza a viszonosság alapján.

Ezt a fajta lehetőséget meggyőződésem szerint elsősorban úgy lehet elérni, ha bizonyos helyzeteket, pozíciókat és döntési helyzeteket sikerül visszajuttatni a helyi döntések szintjére. Nem szabad csökkenteni a helyi döntések felelősségét, azt inkább erősíteni kell. Hogyan lehet, vagy hogyan nem lehet eldönteni Budapestről - annyit beszéltünk erről, és ha már mindenről szó esett ma, erről is szót kell ejteni -, hogy vajon télen ki fog egy faluban megfagyni vagy ki nem? Hogyan lehet eldönteni, hogy ki az, aki okvetlenül rászorul arra, hogy kapjon valami olyan segítséget, aminek a lehetőségével biztosított lesz, hogy életben marad? Innen biztosan nem. A feltételrendszerét kell meghatározni, és azt kell elfogadni. Ezt a feltételrendszert pedig döntően ott, helyben lehet elhatározni. A lehetőséget kell a számukra biztosítani. Elég-e a pénz? Még egyszer térjünk erre vissza, mert a mai világban alapjában véve minden végső szó a pénzről szól.

Azt gondolom, az a pénz, amit a kormány most képes az önkormányzatok számára biztosítani és amit biztosított, valóban biztosított azzal, hogy egy tehermentesítést hajtott végre, annak elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy felelősen gondolkodó, felelősen viselkedő helyi döntések esetében senki ne maradhasson ellátás nélkül.

Még egy utolsó gondolat: az összevonása helyes volt-e azoknak az egyébként elaprózódott lehetőségeknek? Azt gondolom, hogy igen, mert itt megint súlyozni kell az egyes lehetőségeken belül. Ezeket a súlyozásokat felelősséggel végre kell hajtani. Ezért összességében úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat nem egy végső, de egy fontos előrelépés azon a területen, hogy megteremtsük azt a magyar nemzeti szolidaritást, amely nélkül meggyőződésem szerint nincs kitörési lehetőség. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Baráth Zsolt képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezek után, megmondom őszintén, nem lesz nagyon könnyű visszatérnem a 10901. törvényjavaslathoz, de azért megpróbálok, viszont el kell hogy kalandozzak, és ezért elnézést kérek önöktől, mint ahogy néhányan itt már elkalandoztak, és jelzem az elején, hogy csak nem tudom ebből kivonni magam. Tennék egy ajánlatot Szél Bernadett képviselőtársamnak, illetve Soltész Miklós államtitkár úrnak, hogy ha többször visszajött már hasonló témákban vagy törvényjavaslatokban ez a dolog, jöjjenek el velem Jász-Nagykun-Szolnok megyébe, mondjuk Tiszabőre, ahol nemrég volt időközi választás. Én harmincvalahány éve járom ezt a térséget, mivel Jász-Nagykun-Szolnok megyei vagyok, és legutoljára is ott voltam az időközi választáson, megnéztem, hogy hogyan zajlik, azon a Tiszabőn, ahol már tavalyelőtt azt mondtam, hogy ott már azért nem lopnak, mert nincs mit ellopni. Hát ott meg lehet tapasztalni a mélyszegénységet, meg lehet tapasztalni azokat az anomáliákat, amelyek ehhez a törvénymódosító javaslathoz is kapcsolódnak, meg amiről itt a fideszes képviselőtársaim is beszéltek.

Elnök úrnak jelezném rögtön az elején, hogy legyen szíves, támogassa azt a kérésünket, mivel konstruktív ellenzéki szerepben vagyunk most is, annak ellenére, hogy nem támogattuk a tárgysorozatba-vételt, itt tartom a kezemben a módosító javaslatainkat, úgyhogy az ülésnap végéig, kérem, járuljon hozzá, hogy ezeket beadhassuk, mert már csak az aláírásra várnak.

Akkor ezek után rátérnék a felszólalásom lényegére az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosító javaslattal kapcsolatban. A Jobbik Magyarországért Mozgalom a célzott, igazságos és átlátható szociálpolitika mellett kötelezte el magát. Az NSZK-val kapcsolatban mellesleg még egy rövid megjegyzésem, a nemzeti szociálpolitikai koncepcióval kapcsolatban, hogy én is olvastam, többször próbáltam átrágni magam rajta. Az nem tükrözte a kormány álláspontját. Rá is van írva az első vagy a második oldalra, tehát az azért nem került be erre a politikai színtérre sem, mert az első vizsgán úgymond megbukott, habár kormány közeli szakértők készítették.

Átláthatóvá akkor válik a segélyezési rendszer, ha - ahogyan a jelzőben is benne van - átlátható, tehát látható legyen, ki mennyit, mikor és mire kap, mire fordítódik és mennyire hatékony. Célzott akkor lesz egy juttatás, ha a funkcióját betöltve arra használják fel, amire igényelték. Igazságos pedig akkor lesz a támogatási rendszer, ha nem a jelenlegi pozitív diszkriminációs alapon működik a segélyezési rendszer, hanem a valódi rászorultság alapján, amely pontosan és világosan előírja a működési feltételeket, tehát a közből harácsolni nem enged, ahhoz mindenkinek legalább minimumfeltételeket kell teljesíteni. Ilyen például, hogy a saját környezetét tegye rendbe, viselkedésével, magatartásával ne ártson a köznek, legyen felelőse is saját sorsa javításának, működjön együtt az önkormányzattal, a hatósággal annak érdekében, hogy a helyzete javuljon.

És akkor most ismét elkalandoznék, ugyanis a fideszes kormánytöbbség, illetve az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság fideszes, KDNP-s tagjai nem tették lehetővé azt a törvénymódosító javaslatunkat, amit március végén adtunk be jobbikos képviselőtársaimmal, illetve kezdeményeztük, hogy országosan egységes és magasabb jogszabály rendelkezzen a lakókörnyezet rendbetételének teljesítési kötelezettségéről a szociális támogatások feltételeként. Jelenleg ez az önkormányzatok hatáskörébe tartozik, és sajnálatos, hogy sok önkormányzat nem él a lehetőséggel. A Jobbik véleménye szerint az egységesített elvárás és feltételrendszer magasabb szintre emelése országosan minden településen szükséges, az élhetőbb és rendezettebb lakókörnyezet mellett, a többségi társadalom érdekében, a társadalmi rétegek közötti feszültség csökkentéséért. A jogosultságok mellé kötelezettséget is társítani szükséges.

Ahogy említettem, sajnálatos módon az április 22-ei bizottsági ülésen a Fidesz-KDNP-pártszövetség országgyűlési képviselői, a bizottság tagjai leszavazták ezt a jobbikos előterjesztést. Ebből mi az alábbira következtettünk. A kormány látszatintézkedésekkel tartja fenn továbbra is a hatalmát, amely szerint nekik továbbra is megfelelő állapot, ha kormány közeli körökből haszonállatokat osztogatnak és azt a telepi kisebbség szemétdombokon neveli fel. Arra sem érzékeny kormánytöbbség, hogy a társadalom perifériáján élő alulszocializált, sok esetben a "megélhetési bűnözésre" hajlamos és a családtámogatási rendszeren élősködő, belső motiváció hiányában és a pozitív diszkrimináció hatására rosszul értelmezett identitástudattal rendelkező, ezáltal az elvárható társadalmi normakövetésre és integrációra képtelen családok halmozottan hátrányos helyzetű gyermekei milyen környezetben nőnek fel.

2010 óta sokadik alkalommal fekszik előttünk az 1993. évi III. törvény. Mindannyian sokszor olvashattuk már. Egyszerűsödik, célzottá válik. Egyszer kellene venni a fáradságot és átgondolni a Jobbik javaslatát ezzel kapcsolatban is, a szociális kártya mint pénzhelyettesítő utalvány országos bevezetésével kapcsolatban. A technikai feltételek adottak, már csak a politikai akarat kérdése lenne a megvalósítás, amivel tényleg lehetne egyszerűsíteni a szociális támogatási rendszert és kiszűrni az abban rejlő anomáliák nagy részét.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Természetesen személy szerint én is támogatom a képviselő úr kérését a módosító indítványokkal kapcsolatban, azonban egy-két dolgot hadd jegyezzek meg, tisztelt képviselő úr. Egyrészt Tiszabőn én jártam egyébként, és a környéken is jártam, tudom, hogy milyen élethelyzetek vannak. Jártam sok olyan helyen az országban, ahol egyébként már roma vagy cigány származású polgármester van vagy volt a múltban.

(11.20)

Azoknak az embereknek a törekvését azonban el nem ismerni, akik az ország egy-egy részén a cigány lakosság felemelését saját maguk közül megpróbálják megtenni, szerintem botorság, és nemcsak azért, mert ezzel azt mondjuk ki róluk, hogy szinte lehetetlen őket megváltoztatni, hanem a nevelésnek nem is jó része. Ha gyereket nevelünk, sokkal jobb az, ha dicsérjük, ha megköszönjük neki, amit tesz és biztatjuk, mintsem mindig letromfoljuk őket, mindig lenyomjuk őket, és ez igaz ennél a területnél is, tisztelt képviselő úr.

Így én inkább arra kérem önt, hogy ha vannak jó példái is adott esetben egy-egy településen, és azokat idehozza, megosztja velünk - mint ahogy polgármester asszony, polgármester úr is tette -, akkor azt nagyon megköszönöm. Mert nyilván ezeket a példákat lehet fölemelni és mintaként odaállítani azok elé, akik adott esetben valóban nem akarnak változást, vagy nem tudják, hogy a változásban hogyan kell részt venniük. Ez mindannyiunk érdeke. Higgye el, képviselő úr, hogyha nem tesszük meg, mindannyiunknak rosszabb és még rosszabb lesz. Tehát ebben kérem a segítségét.

A szociális kártyával kapcsolatban pedig annyit szeretnék mondani, hogy dolgozunk ezen, az adatok földolgozásán. A döntések egy része már megvan a szociális kártya irányában, sőt egy bizonyos szintű felmérés és számítástechnikai rendszer már kialakult, és ennek a folytatását pedig nyilván ki fogjuk alakítani; pontosan azért, hogy átlátható legyen minden egyes szociális és családtámogatási juttatás, amit az emberek megkapnak.

Köszönöm szépen egyébként a hozzászólását.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen képviselő úr kérését a módosító javaslatok benyújtási határidejére vonatkozóan elfogadom, támogatom, a szükséges intézkedéseket erre vonatkozóan megtettem.

Kettőperces felszólalásra megadom a szót Baráth Zsolt képviselő úrnak.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. (Mikrofon nélkül.) Államtitkár úr néhány mondatára szeretnék reagálni. Bocsánat. (Feltűzi a mikrofonját.)

ELNÖK: Kérem az órát visszaállítani.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tehát államtitkár úr néhány mondatára szeretnék reagálni. Egyrészt, gondolom, tudja - talán néhányszor említettem már, vagy valahol biztosan elhangzott, eljutott a fülébe -, hogy én 32 évig neveltem cigány gyerekeket, és sajnos ebből a tapasztalatból, ami azért több mint három évtized, kevés olyan jó példát tudok mutatni, mondani, ami azt a fajta integrációt vagy azokat az integrációs törekvéseket támasztaná alá, amiről itt most már harmadik éve - vagy idestova harmincadik éve - beszélünk.

Ezért ajánlottam azt a lehetőséget, amivel ezek szerint államtitkár úr már funkciójából vagy tisztségéből kifolyólag is - vagy bárhogyan - élt. Ott azért más egy olyan közösségben olyan információk, autentikus információk alapján következtetéseket levonni, illetve azokat az információkat egyáltalán beszerezni - mert annak is sajátos körülményei vannak -, amiből tényleg kormányszinten, országszinten lehet olyan döntés-előkészítési folyamatokat generálni, amiből olyan törvények születnek, amelyek a visszacsatoláskor, tehát a gyakorlatban is működni fognak, mint jelen esetben az a 10901. is, amivel kapcsolatban elmondtam a kritikai észrevételeimet. Csúnya szóval vagy nem szakmai kifejezéssel élve mondhatnám azt is, hogy számomra ez az "ártani nem használ" kategóriába is tartozik, merthogy sokat nem lendít - megítélésem szerint - ez az egész helyzeten. A problémák gyökerei, ezek az úgynevezett anomáliák sokkal mélyebbről szólnak, sokkal mélyebbről jönnek elő, és hát ezzel elég nehéz mit kezdeni. Természetesen a mi törekvésünk is az, és az itt elkészített módosító javaslataink is ezt támasztják alá, hogy bennünket is elég erőteljesen foglalkoztat ez a téma, 2010 óta főképpen.

A szociális kártyával kapcsolatban pedig hadd kérdezzek vissza: mi, jobbikos képviselők beadtuk legalább ötször már, és egyszer sem szavazták meg bizottsági szinten. Most örömmel hallom, hogy valami mégiscsak fog történni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Pichler Imre László képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Megadom a szót.

PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt rátérnék az írásbeli felszólalásomra, sajnálom, hogy nincs bent Apáti képviselő úr, mert az előbbi kétperces hozzászólásomban említettem, hogy nem lehet különbséget tenni, hogy most fideszes vagy szocialista, vagy éppen semleges polgármesterek vezetik a településeket. Az én volt választókerületemben 76 település van, a 76 település szinte 95 százalékában mind független képviselők tevékenykednek. Természetesen kistelepülésekről van szó. 200-300 fős települések ezek vagy még kisebbek, és nem lehet azt mondani rájuk, hogy most pártpolitikailag vezetnék netalántán a településüket.

Az önkormányzati segélyekkel kapcsolatban: a GDP 0,5 százalékát költi az ország évente önkormányzati segélyekre. Az adható támogatások rendszerét most egyszerűsíti a kormány, és a tervek szerint az év végére elkészül az állami és helyi segélyezések egységes nyilvántartási rendszere is. A szociális ellátások átláthatóságának, egységesítésének biztosítása érdekében a kormány 2014-től átalakítja az önkormányzatok által krízishelyzetben adható segélyek rendszerét. A jelenlegi átmeneti segélyt, temetési segélyt és rendkívüli gyermekvédelmi támogatást a tervek szerint egyetlen dotáció, az önkormányzati segély váltja fel. A támogatás feltételeit, nagyságát - ahogyan most is - a jövőben is a helyhatóságok saját rendeleteikben szabályozzák majd.

Már a Széll Kálmán-tervből is világosan kiolvasható volt a kormány azon szándéka, hogy átalakítsa az állami és önkormányzati segélyezési rendszert, rendezve a sokszor kusza viszonyokat. Nem tartható fenn az a rendszer, az a gondolkodásmód, amely szerint a különböző jogcímeken járó támogatások összeadott értéke hasonló nagyságrendet érhetett el, mint a munkával megkereshető bér. Éppen ezért olyan szabályt alkotunk, amely maximálja a segélyek, különböző szociális juttatások összeadott értékét - olvasható az első Széll Kálmán-tervben. Mindez szakértők szerint nemcsak a segélyezés átrendezését jelenti, de azt is, hogy átlátható nyilvántartási rendszert hozzunk létre, amelyből pontosan megtudható: ki, honnan, milyen nagyságrendű támogatásokat kapott vagy kap egy adott időszakban. Ezt támasztja alá, hogy az Új Széchenyi-terv keretében már el is kezdődött az a fejlesztés is, amely elvileg már az év végére lehetővé teszi egy transzparens rendszer alapjául szolgáló egységes nyilvántartási rendszer kialakítását.

Azt, hogy az állami és önkormányzati segélyek rendszerét érdemes újragondolni, a Központi Statisztikai Hivatal vonatkozó tanulmánya is alátámasztja. Eszerint önkormányzati segélyezésre évente az összes társadalmi juttatás mintegy 2-3, illetve a GDP 0,5 százalékát költi az ország. A viszonylag stabil arány azt mutatja, hogy a GDP növekedésével párhuzamosan emelkedik a segélyezésre fordítható összegek nagysága is. 2002-2010 között a települési önkormányzatok által folyósított pénzbeli és természetbeli támogatások értéke több mint 60 százalékkal, 142 milliárd forintra nőtt. Az önkormányzati juttatások körében külön kategóriát képező és a kormány által most összevonni tervezett krízissegélyek közül az időszakosan vagy tartósan krízishelyzetbe került állampolgároknak adható átmeneti segély a legjelentősebb tétel. 2011-ben országszerte több mint 353 ezer rászoruló összesen több 4 milliárd forinthoz jutott általa. Egy évvel korábban még több mint 5,3 milliárd forintot költöttek a helyhatóságok erre. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke mondja - nem véletlenül -, ezek a segélyek csak adhatók, ráadásul egyre több önkormányzat inkább ruha-, élelmiszer- vagy tűzifaadománnyal, mintsem készpénzzel segíti a rászorulókat.

(11.30)

A hátrányos helyzetű településeknek nem mindig van pénzük a segélyezésre - mutatnak rá a KSH szakértői. A legkisebb lélekszámú településeken kértek a legtöbben átmeneti segélyt. Négyszer annyi a segélyezett a törpefalvakban, így az én választókerületemben is, mint a nagyvárosokban.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Hasonlóak az eltérések a segélyek összegében. Két és félszer magasabb a juttatások egy főre jutó átlagos értéke Budapesten, mint a 2 ezer fő alatti településeken. A gyakoriságot tekintve is kétszer több esetben jutnak segélyhez a fővárosban, mint a kis falvakban. Mindhárom ellátás részletes jogosultsági feltételeit, eljárási szabályait önkormányzati rendeletek tartalmazzák. A képviselő-testületek mérlegelési jogkörébe tartozik annak szabályozása, hogy milyen feltételekkel nyújthatóak az egyes ellátások, és az önkormányzatok döntése az is, hogy az egyes ellátások biztosítására mekkora összeget terveznek a rendelkezésükre álló kereten belül.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szél Bernadett független képviselő. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem akkor rögtön egy pozitív példával, mert az államtitkár úr apokalipszist fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy LMP-s polgármesterek ellepnék az országot. Na, ez még valóban nem következett be, de képviselőnk valóban van, és azon a településen, ahol ez a képviselő aktív, ott sikerült a cigány társait felemelni egy olyan helyzetből, ahol nagyon mélyen voltak, sikerült jó példával elöl járni, és sikerült beintegrálni őket a közösségbe. Tehát igenis vannak sikeres példák, vannak jól működő példák, amelyek nem erőszakosak, nem agresszívak, nem lehúzóak, hanem pontosan azon a szolidaritáson és azon a hozzáértésen alapulnak, amiről itt többen beszéltek ebben az ülésteremben.

(Göndör István elfoglalja a jegyzői széket.)

Azt gondolom, mindent támogatni kell, ami arról szól, hogy ez az ország előremenjen, és azt gondolom, e törvényjavaslat kapcsán most újra van itt a Házban egy lehetőség arra, hogy minden ideológiai különbség ellenére arról beszéljünk, ami a lényeg, hogy egy folyamatosan elszegényedő országban hogyan lehet az embereknek olyan helyzetet teremteni, hogy ne éhezzenek, ne fázzanak, és hozzájussanak azokhoz a minimális közszolgáltatásokhoz, ami egy XXI. századi Magyarországon, azt gondolom, minden egyes polgárnak jár.

Ugye, a konkrét törvényjavaslat valóban arról szól, hogy három segélytípust, három meglévő támogatást összevonnak. Most azt mondanom kell, hogy a Lehet Más a Politika a javaslat alapvető irányával egyetért, tehát azzal, hogy legyen egy egységesített krízissegély, azt tudjuk támogatni, mert magunk is egyetértünk azzal, hogy nem jó egy széttagolt segélyezési rendszer. Sokkal inkább valljuk azt, hogy kevesebb, de hatékonyabb segélyre van szükség, olyan segélyekre, amelyek tényleg elérik azokat az embereket, akiknek erre szükségük van, amelyek kellően átláthatóak arra, hogy egyáltalán megtalálják őket azok az emberek, akiknek segélyre van szükségük. Én magam is éppen közhasznú munkán vagyok a kistelepülésemen, és világosan látom azt, hogy nagyon sok ember, akinek segélyre van szüksége, egyszerűen nem mer vagy nem tud kérni segélyt. Azt gondolom, ha egy átláthatóbb rendszer működik, akkor az információ is jobban tud terjedni, és azok az emberek, akiknek szükségük van rá, felismerik, hogy van lehetőségük arra, hogy kérjenek szorult helyzetükben.

Most, hogy megint a szakma oldaláról induljak el, szeretnék felvázolni egy olyan segélyezési rendszert, ami hatékony lehet. Azt egyébként már több dokumentumban láttam visszaköszönni, úgyhogy nem árt, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy vélhetően ez egy olyan kategorizálás, amellyel több párt is egyet tud érteni. A főbb segélykategóriák valahogy így néznek ki egy jól működő rendszerben: lenne mondjuk, a munkaerőpiacról kiszorult munkaképes emberek ellátása, lenne a fogyatékkal élők és a megváltozott munkaképességű emberek ellátása, a gyermekek ellátása, pontosan a gyermekszegénység csökkentése érdekében, a lakhatással, adóssággal kapcsolatos erős támogatás, nagyon erős támogatás, és az egyéb kategória, amelyben mondjuk, a krízissegély szerepelne. Azt gondolom, amiről most beszélünk, ez a konkrét törvényjavaslat az utóbbi kategóriába illeszkedne, ha ez valóban erős lábakon állna.

Ami viszont probléma ezzel a törvénnyel, az itt szocialista képviselőtársaim oldaláról már elhangzott többször is, de muszáj nekem is elmondanom, mert valóban erős aggályaink vannak, és ezért mi is módosító javaslatokat nyújtunk be. Most két alapvető probléma van. Az egyik az, hogy ha arról beszélünk, hogy krízishelyzetbe jutnak rászoruló emberek, akkor a támogatás feltételeit meg kell ahhoz erősíteni, hogy krízistámogatásról beszélhessünk. Most a támogatási összegek sajnos erre nyilvánvalóan nem alkalmasak, tehát egy nagyobb ugrást, egy nagyobb segítséget ez a törvényjavaslat önmagában nem fog jelenteni. Ugye, mind Fülöp Attila, mind az államtitkár úr elmondta, hogy azok a változások, amelyek ebben a törvényjavaslatban szerepelnek, a szűkítést, a hozzáférés csökkentését véleményük szerint nem fogják okozni, viszont mi azért mégis azt gondoljuk, hogy itt felmerül annak a lehetősége, hogy így csökkenjen a hozzáférés. Az, hogy kevesebb ember kapjon segélyt, kevesebbszer, szerintünk ez egy reális kockázat, és pontosan azért nyújtunk be módosító javaslatokat, hogy ez véletlenül se forduljon elő, hiszen mind a helyettes államtitkár úr, mind az államtitkár úr arról tájékoztattak minket a bizottsági ülésen, illetve itt az ülésteremben, hogy nem az a kormányzat célja, hogy ez csökkenjen.

Problémásnak látom, hogyha az alapvető problémákról van szó, akkor valóban, amit itt már többen is említettek, hogy elsősorban a jövedelemjogosultsági kritériumok kedvezőtlenül változnak, és ezért például az egyedül élő emberek esetében csökkenne, módosulna a jogosultsági jövedelemplafon. Azt gondolom, ez semmiképpen nem lehet cél. Itt például gondolok azokra a tanyasi idős asszonyokra, akik jellemzően kihűlnek, ha télen hideg van, és olyan élethelyzeteket élnek át napról napra, ami igazán végletesnek nevezhető. Azt gondolom, mindenképpen változtatni kell azon, hogy például az ő hozzáférési esélyeik ne csökkenjenek.

Van itt még egy konkrét probléma: megjelent a kamatmentes kölcsön. Mi azt gondoljuk, hogy sem a temetési segély, sem a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás esetében ez ne váltsa ki semmi esetben sem a segélyt, mert az probléma lenne, ha mondjuk, segély helyett kamatmentes kölcsön kerülne az emberekhez. Nem tudom, ez mennyire reális vagy mennyire szándékolt a tárca részéről, de nagyon megnyugtató lenne, ha az államtitkár úr tudna reflektálni, hogy ez ugye, nem fog bekövetkezni.

Mi is, a szocialistákhoz hasonlóan, növelni szeretnénk, tehát enyhíteni szeretnénk a szabályozást, méghozzá a módosító javaslatban azt fogalmazzuk meg, hogy az egy főre számított havi családi jövedelemhatár az önkormányzati rendeletben ne lehessen alacsonyabb az öregségi nyugdíjminimum 150 százalékánál. Pontosan azért látjuk ezt garanciának, hogy ne tudjanak emberek elesni a segélyektől. Egyszerűen az ország, az emberek nincsenek most olyan helyzetben, hogy bármifajta nehezítést el tudnának viselni. Azt gondolom, a szerencsés az, hogyha minden képviselő, aki ebben az ülésteremben ül, és minden párt azt gondolja, hogy ez most nem is aktuális, de azért van abban valami pikáns, ha a központosításaira jellemző Fidesz a szubszidia... - szubszidiaritásról beszélt, bocsánat. Igen, szóval egy kicsit érdekes volt ezt látni, hogy amikor itt arról beszélünk, hogy hogyan kellene ezt az országot vezetni, akkor teljesen megvolt az egyetértés a képviselők részéről, és amikor meg arról van szó, hogy egy olyan módosítót kell támogatni, ami jó eséllyel ezeknek - nem tudom - az elhangzott mondatoknak a szellemében változtatta meg a törvényt, akkor hirtelen mindenki tartózkodni meg nemmel szavazni kezd a kormányoldalon.

Nagyon remélem, hogy azok a képviselők, akik a kormányoldalról felszólaltak, és arról beszéltek, hogy milyen fontos a szolidaritás, meg hogy egymásra támaszkodjunk, meg hogy a szegény embereket kiragadjuk a nehézségekből, azok emlékezni fognak ezekre a mondataikra akkor, amikor szavazni kell az LMP módosító javaslatairól, ami - még egyszer mondom - azt a célt szolgálja, hogy egy ilyen nehéz körülmények között lévő országban emberek ne essenek el a segélytől. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a Lehet Más a Politika azt célozná, hogy az embereknek segélyen kelljen élniük, sőt mi azt szeretnénk, hogy ebben az országban senkinek ne kelljen segélyen élnie, viszont azt látjuk, hogy amit a kormányzat az elmúlt években munkahelyteremtés kapcsán produkált, az nem teremtette meg annak a reális lehetőségét, hogy ezeken a segélyeken csökkentsünk. Egész egyszerűen a közmunkaprogram nem vált be, ezt még lehetett tudni az elején is. Nem véletlenül nincsenek nemzetközi szinten ilyen közmunkaprogramok, nem azért, mert ezt más még nem találta ki, több dél-amerikai ország is kísérletezett vele, de rögtön abbahagyták, mert látták, hogy ezzel nem sikerül a nyílt munkaerőpiacra visszavezetni az embereket.

(11.40)

Én magam most már nagyon sok polgármesterrel beszéltem, nagyon sok közmunkással beszéltem, és azt látom, hogy valamennyire még az épületszigetelés terén lehet visszavezetni embereket a nyílt munkaerőpiacra, de egyébként pedig egy zsákutcás programról van szó. Ahogy többen is említették már itt a teremben, olyan szociálpolitikai szigorításokat csinált a kormány, illetve a kormánypártok az elmúlt időszakban, ami most már ad absurdum a közmunka lehetőségét is elveszi az emberektől, abban az esetben, ha például nincs helyben a hátsó kiskert rendbe téve.

Fontosnak tartom azt is, hogy a Lehet Más a Politika amellett tette le a voksot, hogy helyben teremtsünk munkahelyet, hogy végre ne a külföldi tőke idevonzásán fáradozzon az ország, mint teszi azt már 23 éve, hanem sokkal inkább a belső tőkeképző-képességet erősítsük meg, és az embereknek a helyi szükségletekre reflektálva teremtsünk munkahelyet.

Két kézenfekvő lehetőség mindenképpen van itt és most ebben az országban arra vonatkozóan, hogy munkahelyet teremtsünk. Az egyik kifejezetten az energiahatékonyság terén van. Említettem is, hogy beszéltem olyan közmunkásokkal - nem voltak sokan -, akik kaptak a nyílt munkaerőpiacon munkát, miután épületet szigetelni megtanultak. Azt gondolom, hogy mind az építőiparon, mind a kis- és középvállalkozásokon, mind a szakképzettséggel nem rendelkező embereken segítene az, ha a Fidesz emlékezne arra, hogy mit mondott, mielőtt most kormányra került, és elkezdené ezt az országot leszigeteltetni. Erre vonatkozóan a Lehet Más a Politika több törvényjavaslatot is benyújtott. Azt gondolom, hogy sokkal perspektivikusabb lenne, mint mondjuk, a segélyekben gondolkodni. Ez valós munkahelyteremtés lenne.

A másik, amit már kétperces hozzászólásomban is említettem, hogy ha önök tényleg vissza szeretnék vezetni az embereket a munkaerőpiacra, akkor nagyon fontos lenne, hogy a szövetkezeti törvényben ennek a lehetőségét megteremtsék. Mindazonáltal azt látjuk, hogy ebben az országban egyre kevesebb ember tud a nyílt munkaerőpiacon dolgozni, és azt is látjuk, említették kormányoldalról is, hogy ugyancsak lyukas a szociális háló. Nagyon fontos lenne, hogy a szociális tárgyú törvényt akkor végre egyszer átfogóan módosítsuk.

Az egyik leghányatottabb sorsú törvényünkről van szó. Amióta megszületett, nagyjából száznaponta módosítgattuk ezt a törvényt. Több mint ötszáz módosítás volt, sok ezer szöveghely változott meg benne, egy nagyon bonyolult, nagyon áttekinthetetlen törvény. Sok embernek problémát okoz az, hogy ezt értelmezze. Nem jó ez sem az Országgyűlésnek, se helyben. Azt gondolom, hogy a Fidesznek fel kéne vállalnia azt a munkát, hogy tényleg áttekinti azt, hogy ezzel kapcsolatban milyen restanciái vannak. Ez a mostani kis lépés, ami tényleg arról szól, hogy egy konkrét dolgot egyszerűsítenek, mindenképpen azt mutatja, hogy azért valamennyire látják azt, hogy mennyire bonyolult ez, és hogy mennyire áttekinthetetlen. De fontosnak tartanám, hogy magáról a rendszer egészéről is pártok közötti egyeztetéssel, érdemi társadalmi egyeztetéssel, a szakértői szervezetek, a civil szervezetek bevonásával folyjon diskurzus.

Nyilván az NSZK kapcsán - most már ugye, többször szóba került a nemzeti szociálpolitikai koncepció - nagyon sajnálom, hogy arról nem tudunk vitatkozni, mert például az egy olyan iromány, ami egy jó vitaalapot teremthetne, és aminek kapcsán tényleg minden párt el tudná mondani, hogy mit gondol erről a kérdésről.

Összességében azt tudom mondani, hogy maga az irány a törvényjavaslat kapcsán jó, de messze nem elegendő. Ez a szociálpolitikai rendszert mint olyant, nem fogja helyre tenni, és leginkább nem fog munkahelyeket teremteni. Úgyhogy azt kérem a kormánypártoktól, hogy emlékezzenek vissza arra, hogy mit vállaltak fel, amikor ez az ország önöket megválasztotta és kormányra küldte, és próbáljanak az ígéreteiknek megfelelően cselekedni, mert az álságos rezsicsökkentéssel és a közmunkaprogrammal nem fog ez az ország előbbre jutni.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Soltész Miklós államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Nem szeretném képviselő asszonyt elszigetelni, hiszen úgy látom, a szigetelés egy fő problémája önöknek.

Egy: ha a "szubszidiaritás" szót lassabban mondaná ki, akkor elsőre sikerülne, másrészt pedig akkor a jelnyelvi tolmácsok is tudnák fordítani. Ez már a múltkori vitában is előfordult. Ha kicsit lassabban mondja el a dolgokat, akkor könnyebben fordítanak.

De ennek ellenére azt szeretném önnek jelezni, hogy amit ön felvázolt segélyezési, támogatási rendszert, ma is így létezik bizonyos szempontból. Hiszen ha csak az nézzük, hogy a jövedelempótló ellátások, amelyek akár az aktív korúakat, akár az időskorúakat támogatják, az az első láb, amit ön mondott. Vannak a kiegészítő ellátások. Ebben a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény vagy a lakhatási támogatások ott vannak. És a harmadik, amiről ma egyébként ez a törvénymódosító javaslat szól, a krízissegélyek, amibe három segély tartozik bele, támogatási forma, amit most összevonunk eggyé.

Egyébként szeretném önnek jelezni és úgy általában az Országgyűlés felé, hogy ez, amiről most beszéltem, ez a három nagy láb 140 milliárd forintnyi támogatást jelent, és ennek töredéke csak ez az önkormányzati segély, 6 milliárd forintot ölel át; tehát töredéke annak az ellátásnak, annak a segélyezésnek, annak a támogatásnak, amit egyébként országosan önkormányzatok, jegyzők vagy pedig járási hivatalok kiosztanak. És efelett persze vannak más rokkantsági, fogyatékosságra járó és más súlyos betegségekre járó ellátások is, de ezeket elkülönítjük ettől.

Tisztelt Képviselő Asszony! Azt szeretném jelezni, hogy különbség közöttünk annyiban van, hogy mi most már az utóbbi években kőkeményen megköveteljük, hogy ha valaki kap, jogai vannak, akkor jogos a társadalom elvárása, akik az adójukból, járulékaikból fizetik az ellátásukat, hogy mindazok az emberek, akik kapnak, azok valamit tegyenek is érte. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezen biztos nem fogunk változtatni, de ez a mostani javaslat nem erről szól.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hegedűs Lorántnénak, a Jobbik képviselőjének.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik programja e tekintetben az átlátható és célzott támogatások rendszere. Erről az előbbiekben már Baráth Zsolt képviselőtársam is szólt, és a benyújtott törvényjavaslat általános indokolásában, részletes indokolásában, illetve abban, amit most államtitkár úr a vezérszónoki expozéjában, illetve egyéb hozzászólásaiban tett, ez a szándék tükröződik, vagy ezt szeretnék önök is megvalósítani, legalábbis szavakban mindenképpen erről van szó. Amiről még szintén beszélnek, az a hatékonyság növelése; tehát hogy a segélyezési rendszer átalakításának célja és értelme a hatékonyság növelése, és ezt - mondom még egyszer - az átláthatóság és a célzottabbá tétel kapcsán szeretnék megvalósítani.

A Jobbik programja is e tekintetben hasonló, legalábbis deklarált céljaiban, ugyanakkor, ahogy Baráth Zsolt képviselőtársam is elmondta, mi jelentősebb hangsúlyt szeretnénk fektetni a kötelezettségekre, tehát azokra, amelyeket adott esetben joggal vár el a társadalom a segélyezettek részéről, kinek-kinek képességeihez képest. A másik pedig a szociális kártya kérdése, ami valóban a Jobbik központi üzenete ebben a kérdéskörben.

Átláthatóság és célzottá tétel - lássuk, a kormányzat részéről hogyan valósul meg ez a két cél az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint! Átláthatóbb-e az a rendszer, amelyben jelenleg több tucat formában kaphat valaki segélyt a szociális ellátórendszeren keresztül, és most a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat szerint három, az adható kategóriába tartozó segély lesz csak összevonva? Meggyőződésünk szerint ez vajmi kevéssé teszi összességében átláthatóbbá a rendszert.

A másik a célzottság kérdése. Itt mi a természetbeni ellátások erősítését szeretnénk kifejezettebbé tenni, és szeretnénk a kormányzat figyelmébe ajánlani, ezért is beszéltünk az előbbiekben is a szociális kártyáról, ami ezt az egész kérdéskört egyszer s mindenkorra rendbe tenné.

(11.50)

Államtitkár úr elmondta, hogy tanszervásárlásra és tandíjbefizetésre is lehetőség nyílik majd. Ez a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásoknál egyébként is adott volt mint lehetőség. Mivel összevonják ezt a háromfajta segélyezési lehetőséget - a temetési segélyt, az átmeneti segélyt és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatást -, ez tulajdonképpen csak az integráció része, igazi érdemi előrelépés szerintünk itt nem történik.

A vita, amit az előzőekben folytattak képviselőtársaim, amiben államtitkár úr is hál' istennek aktívan részt vett, meggyőződésem szerint építő jellegű volt, a parlamenti műfajnak egy jó példája, nem olyan, mint amikor a kormánypárt és az ellenzék egymás mellett elbeszél, hanem valódi érdemi párbeszéd tudott kialakulni. Alapvetően arról szólt ez a vita, hogy azon emberek számára, akik valamilyen módon rászorulnak a társadalom segítségére, pénzt próbáljunk-e adni vagy pedig munkalehetőséget próbáljunk kínálni, illetve hogy hogyan lehet ezt egészséges egyensúlyba hoz. E tekintetben hadd próbáljak három olyan kérdésre rávilágítani, amely a pénz-munka kérdésben is bizonyos problémákra rávilágít, illetve általunk támogatható irányokat is megszab.

Az első egy technikai jellegűnek tűnő kérdés: hogyan is fog kinézni egy ilyen önkormányzati rendelet, mert tudjuk, hogy az önkormányzati segélyek kiosztását, a jogosultság feltételeit és az eljárás szabályait egy önkormányzati rendeletnek kell majd tartalmaznia. Meggyőződésem, mert ez nem az első ilyen jellegű rendeletalkotás, amire felhatalmazzák a településeket, hogy ez egész egyszerűen fog történni, nevezetesen a település jegyzője az eddigi ilyen értelmű rendeleteket egy rendeletté fogja összefésülni, és sem az eljárásban, sem a jogosultsági feltételekben különösebb változás nem lesz. Az előbb felmerült az, hogy az egy főre jutó bevétel 100 százalék legyen vagy 130 százalék, adott esetben 150 százalék. Azt gondolom, hogy e tekintetben túl nagy változás nem fog bekövetkezni, tehát ez sem a forradalmi újdonság, illetve a megoldás irányába vezet, amire pedig nagyon nagy szükség lenne. Tehát arra a kérdésre, hogy pénzt adjunk-e vagy munkalehetőséget, ez így önmagában nem válaszol és nem segít.

A másik kérdés az, hogy alapvetően hol vannak azok a célterületek, amelyek kapcsán fontos lenne ez a törvényjavaslat. Tudjuk, hogy alapvetően Északkelet-Magyarország és Délnyugat-Magyarország az az aprófalvas térség, ahol hatalmas probléma a munkanélküliség, mondhatjuk, hogy sok esetben az önkormányzat volt az egyetlen munkáltató, és semmilyen további munkalehetőség ezeken a kistelepüléseken nem állt rendelkezésre. Az önkormányzati rendszer átalakításával, azzal, hogy bizonyos térségekben, például Délnyugat-Magyarországon az önkormányzati hivatalok száma 40 százalékkal csökkent, ez az arány még rosszabbá vált, és azokon a településeken, ahol 90 százalékos volt a munkanélküliség, az arány tovább romlott. Itt lenne tehát különösen is nagy jelentősége az arra a kérdésre adott érdemi válasznak, hogy pénzt adjunk-e vagy munkalehetőséget teremtsünk.

Az előbbiek során az általam rendkívüli módon tisztelt Turi-Kovács Béla képviselőtársunk arról beszélt, hogy a felelősség ezentúl az önkormányzatoknál lesz, a települési vezetőkön, hogy kinek adnak segélyt, hogyan adnak segélyt, hogy ellenőrizni tudják, hogy a jogosultsági feltételeknek valóban megfelelnek-e azok, akik segélyért fordulnak az önkormányzatokhoz, és ezáltal a szubszidiaritás elve megvalósul. Hadd mondjam el, hogy ez nem így lesz, holott ez tényleg egy nagyon fontos szempont. Tényleg nagyon jó lenne, ha így lenne, de sajnos nem így lesz. Azért nem, mert egyszerűen nem lesz meg az az apparátus az önkormányzatoknál, az egyes településeken, amely ellenőrizni tudja azt, hogy valóban azok kaphassák meg a segélyeket, akiknek az jár, és csak azok kaphassák meg. Egy 1800 fős település polgármesterével találkoztam nemrégiben, ahol - mivel 2 ezer fő alatti településről van szó - nem lehet önálló polgármesteri hivatal, össze lesznek vonva egy nagyobb, távolabbi várossal, ahova csak egy további városon keresztüli átszállással tudnak eljutni, és náluk csak olyan értelemben lesz ügyfélfogadás, hogy hetente háromszor két munkatárs fog az összevont önkormányzati hivatalból kimenni. 1800 ember életét egy kétszeres átszállással elérhető városból fogják majd intézni és ellenőrizni. Hogyan fog így megvalósulni az a vágyott cél, amit Turi-Kovács Béla képviselőtársam is elmondott? Sehogyan! Éppen ez az a felelősség, amit hiába tolnak rá az önkormányzatokra, egyszerűen nem fogják tudni felvállalni, mert nem lesz meg hozzá a kellő apparátus, nincs az az adminisztráció, amivel ezt fel tudnák dolgozni.

A harmadik kérdés pedig - ami már szintén elhangzott többek részéről - a források. Hogyan, miből lesz biztosítva ezeknek a segélyeknek a kifizetése? Az általános indoklásból szeretnék röviden idézni. "Az önkormányzatok döntése az is, hogy az egyes ellátások biztosítására mekkora összeget terveznek a rendelkezésükre álló kereten belül." Északkelet-Magyarországon vagy Délnyugat-Magyarországon azokon a kistelepüléseken, azokban az aprófalvakban, ahol - ahogy az előbb is hallottuk - a saját bevételeikre kell alapozni, milyen források lesznek? Gyakorlatilag reménytelen lesz, hogy itt bármit kifizessenek.

Hadd utaljak vissza egy korábbi vitára, államtitkár úr. Azt hiszem, egy héttel ezelőtt egy hétfői napon arról szavaztunk, hogy a költségvetési koncepciót meddig kell benyújtaniuk az önkormányzatoknak, s akkor én felidéztem azt, hogy noha most lehetőséget kaptak az önkormányzatok arra, hogy újra csak később, majd ez év október végéig nyújthassák be a költségvetési koncepciójukat, mint ahogy az korábban is volt, ennek ellenére már vannak olyan települések, olyan önkormányzatok, amelyek ezt megszavazták, és példaként említettem Budapest Belvárosát, ahol Rogán Antal a polgármester. Ők ugyanis már megszavazták a jövő évi költségvetési koncepciót, tehát a parlament gazdasági bizottságának az elnöke e tekintetben eminens volt, és már előre teljesítette azt, amit végül is csak október végéig kellene. No de rendkívül beszédes az, hogy mi az, ami a Belvárosban nyilvánvalóan fontos, hogy bekerüljön a jövő évi költségvetésbe. Két dolog. Egyrészt az, hogy megint szükség lesz nagyon komoly vagyonfelélésre, milliárd fölötti vagyonelidegenítésre azért, hogy a működést tudják támogatni, másrészt hogy a helyi adók összegét a bevételek növelése érdekében emeljék. Mit várunk akkor egy borsodi vagy egy zalai kistelepüléstől, ha az arány szerint egyik leggazdagabb önkormányzatnak is így kell már előre gondolnia a következő évi költségvetésére, hogy a bevételeit ilyen, mondjuk így, faramuci módon próbálja növelni úgy, hogy az állampolgárokra próbálja továbbtolni a terheket? Hogyan lehet egy kistelepülési önkormányzat területén lakóknak a terheit még tovább növelni akkor, amikor 90 százaléknál magasabb a munkanélküliség? Hogyan lehet majd a saját bevételeket megteremteni ahhoz, hogy aztán majd segély formájában azt vissza lehessen osztani? Sehogy!

Mi tehát semmiképpen nem ebben az irányban látjuk a megoldást. Meggyőződésünk, hogy e tekintetben is az lenne a legfontosabb kormányzati program, hogy a kistelepüléseket újra megerősítsük, s itt ne tessék nekem az adósságkonszolidációról beszélni, mert ha valakiknek az adósságkonszolidáció nem segített, mert nem volt adósságuk, mert nem tudtak eladósodni, azok jellemzően a kistelepülések voltak.

(12.00)

Igen, a megyei jogú városaink, azok voltak több tíz milliárddal eladósodva. Hadd ne kelljen fölsorolnom azon megyei jogú városok polgármestereinek nevét, akik e tekintetben élen jártak. Pontosan a kistelepüléseink adósságkonszolidáció tekintetében éppen hogy nagyon is feszesen gazdálkodtak. Nem tudtak, mert nem tudtak mire eladósodni. Ugyanakkor viszont az önkormányzati támogatások rendszerében pontosan a kistelepülések segítéséből vonul ki leginkább az állam, noha tudjuk, hogy Magyarország jövője számára, a jövőnk, az életben maradásunk lehetősége éppen a kistelepüléseknél van. Be kell laknunk újra Magyarországot, és ez csak úgy lehetséges, ha újra megerősítjük falvaink életét. E tekintetben pedig a kormányzatnak különös felelőssége van, nem vonulhat ki ezen önkormányzatok finanszírozásából, mint ahogy most is, az előttünk fekvő törvényjavaslatból ez látszik, ebből kitűnik.

Még egy mondatot szeretnék hozzáfűzni, elnök úr, ez pedig a következő. Pénz vagy munka. E tekintetben a Jobbik Magyarországért Mozgalom nyilvánvalóan és egyértelműen a munka mellett teszi le a voksát, de kérem, az úgy nem megy, hogy önök szociális földprogram tekintetében egy-két hektárnyi földet adnak a kistelepüléseknek akkor, amikor van olyan ember Magyarországon, aki 16 ezer hektár után kapja a földalapú támogatását. Úgy hívják, hogy Csányi Sándor. Ilyen ellentéteket nem lehet szülni és fenntartani Magyarországon. Kérem, hogy ezt a programunkat támogassa a kormányzat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces időkeretben felszólalásra következik Soltész Miklós államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A kamatmentes hitellel kapcsolatban még Szél Bernadettnek szeretném jelezni, hogy húsz éve benne van ez a szociális segélyezési rendszer lehetőségében. Húsz éve. Egyébként tavaly körülbelül 105 ezren éltek vele. Az önkormányzat nyújthatja, itt pontosításokat teszünk. Semmiféle változtatás, semmiféle kiváltás, a segélyezés kiváltása nem történik. Ez azért is szerettem volna elmondani, mert Szűcs Erika képviselő asszony is ezt vetette föl a bizottságban. Ezt pontosításként fűzném hozzá, az ön kérdésére.

Tisztelt Hegedűs Lorántné Képviselő Asszony! Föltette a kérdést szociális kártya vagy valamilyen más nyilvántartás szempontjából, hogy mit tervezünk. Egységes nyilvántartást tervezünk a szociális és gyermekvédelmi pénzbeli ellátásokkal kapcsolatban. Remélhetőleg január 1-jére már végleg feláll az a rendszer, amelyet iszonyú nehéz volt egyébként informatikailag és minden szempontból összehozni. De remélem, hogy addigra meglesz. Egy nagyon fontos üzenete lesz ez a segélyezési-támogatási rendszernek a jövőben.

Az önkormányzatokkal kapcsolatban jogosan vetett föl olyan problémákat, észrevételeket, amelyek valóban a magyar társadalom egyik legnehezebb kérdései. De nem véletlen az például, hogy az eddigi szociális segélyek egy részét, amelyek kvázi normatív alapon kerültek az önkormányzatokhoz egy bonyolult számítás eredményeként, megváltoztattuk az elmúlt években. Pontosan olyan mértékben változtattuk meg, hogy a legszegényebb önkormányzatok sokkal nagyobb mértékben kapnak most már a szociális segélyekhez támogatást, mint mondjuk, egy budapesti belvárosi önkormányzat, vagy egy nagyváros, ahol ez a probléma sokkal kisebb. Ezt megváltoztattuk az elmúlt két évben, és ilyen értelemben a számítás sokkal igazságosabb.

Abban sok igazság van, hogy a földprogram nagymértékben segítheti azokat az embereket, akik vidéken, falvakban élnek. De egyik napról a másikra fölborítani azt a rendszert, amit ön elmondott, szinte lehetetlen. Sokkal nagyobb problémákat okozna. De a törekvés, hogy kisemberek, önkormányzatok kapjanak földet, mindenképpen megvan a kormányzat részéről.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: A következő felszólaló Apáti István, a Jobbik képviselője.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is, a törvényjavaslat beterjesztett szövegéről, a normaszövegről szeretnék néhány főbb gondolatot elmondani. Aztán mindenképpen ki kell térnem arra, ami eddig még itt nem hangzott el, és ebben szeretném kiegészíteni jobbikos képviselőtársaimat, hogy szélesebb összefüggéseiben is meg kell ezt vizsgálni, akár az egyéb szociális ellátások, akár önkormányzati, akár egyéb típusú ellátás, családtámogatási ellátások, munka és foglalkoztatáspolitika, illetőleg a vidék népesség- vagy nemzetmegtartó képessége szempontjából is nagyon fontos gondolatokat kell itt megfogalmazni.

Egyfelől valóban kulcskérdés, hogyan lesz pénze erre az önkormányzatoknak, mert Hegedűs Lorántné képviselőtársam az előbb kiválóan elmondta, én csak röviden összefoglalnám. Elképzelhető, hogy azért kell majd bevezetni új helyi adókat, vagy megemelni a meglévő helyi adókat, azok mértékét, hogy kitermelje azt az összeget a többség, amit aztán ki kell fizetni majd segélyekre. Másrészt nem hangzott el, legalábbis addig, amíg én bent voltam az ülésteremben, és az idő nagyobb részében itt voltam egyébként, néhány alapvető fogalommeghatározás, egy alapvető igazság kimondása. Bármennyire is könyörtelen, vagy bármennyire is keménynek tűnik, nem hallottam még azt a mondatot, hogy különösen az átmeneti, temetési segélyre, rendkívüli gyermekvédelmi támogatásra, összefoglalóan: az önkormányzati segélyre rászorulóknak bizony legszerényebb becsléseim szerint is a 70-80 százaléka cigány származású.

Korábban ezt legalább 90 százalékra tettem, ami azt mutatja, hogy egyre inkább növekszik a nem cigány származású, segélyre rászorulók száma is. Sajnos olyan mértékű az elszegényedés, olyan méreteket ölt a mélyszegénység, hogy egyre több a nem cigány ember is, aki erre rászorul. De akár személyes tapasztalataim, közvetlen vagy közvetett tapasztalataim is arra mutatnak, hogy pláne a cigányság nemzeten belüli számarányát tekintve szélsőségesen magas a rászorulók aránya. Ennek természetesen rengeteg olyan oka van, ami nem feltétlenül az önkormányzatiság világához, az önkormányzati szférához kapcsolódik. Rengeteg olyan dolgot rontott el az elmúlt 23 évben valamennyi kormány, ami arra ösztönözte nem kizárólag, de túlnyomó többségében a cigány embereket, hogy segélyekre vagy megélhetési gyermekvállalásra rendezkedjenek be.

Mindenesetre valóban előremutató része a törvénynek, kétségkívül elismerésre méltó, hogy megpróbálja egyszerűsíteni, egységesebbé, átláthatóbbá, érthetőbbé és alkalmazhatóbbá tenni azzal, hogy három ellátási formát összevon, és önkormányzati segély névre kereszteli, önkormányzati segély jogcímen adható mindez. Bizonyára az illetékes kormány és köztisztviselő kollégák el fogják készíteni hamarosan azokat a mintarendeleteket is, amelyekkel a legkisebb településeken, ott is, ahol nincs már önálló önkormányzati hivatal vagy polgármesteri hivatal, a köztisztviselő kollégák majd dolgozhatnak, akár a jegyző, akár más kollégák annak érdekében, hogy a képviselő-testületek minél hamarabb el tudják majd fogadni ezeket. Tehát erre az iránymutatásra, pláne a sokszor szakemberhiányban szenvedő kistelepüléseknek feltétlenül szükségük van.

Ugyanakkor nem látjuk elég határozottnak, igazából, futballnyelven fogalmazva, az átütő erőt nem látjuk a javaslat egy-két pontján. Nyugodtan tovább lehetne menni a lakókörnyezet rendben, tisztán tartásától a törvény szintjén. Kétharmados felhatalmazás mellett ne menjünk el rendeleti szabályozás felé, hölgyeim és uraim, semmi értelme! Ha valaki kétharmados felhatalmazást kapott, az abszolút nincs rászorulva arra, hogy rendeleti szinten szabályozzon. Tehát nem is kormányrendeleti vagy miniszteri rendeleti, hanem törvényi szintre kell emelni bizony a haszonnövény-termesztés és a haszonállattartás szabályait. Nemcsak azért, mert a munka nemesít alapon majd valóban visszaszoknak azok a munka világába, vagy talán újra felveszik a munkát azok, akik már két generáció óta leszoktak erről, hanem azért is, mert a mindennapi betevő megtermelése szempontjából nagyon fontos. Nemcsak azért, mert egyébként jó magyar földben termett, egészséges élelmiszert tudnak fogyasztani, hanem azért is, mert nagyon sokat segítenek elsősorban magukon, és nagyon sokat segítenek az önkormányzati kasszán és az államkasszán. Hiszen vélhetően sokkal kevesebb segélyre szorulnak rá, mivel a legalapvetőbb, a létfenntartáshoz, a biológiai fenntartáshoz, a biológiai minimumhoz szükséges növényeket meg tudják termelni, állatokat tudnak tartani. Itt nem csak a cigány kisebbséggel van probléma. Ugyanis azt látom, hogy az elmúlt 20 évben a magyar politika mesterien leszoktatta, nyilván önhiba is van ebben, de a politika is fő felelős, mesterien leszoktatta az embereket mindenfajta háztáji termelésről. Már faluhelyen is ritkaságszámba megy, ha megtermeli valaki a mindennapi létfenntartáshoz szükséges élelmiszert. Ha egy vagy két hétre bezárnának a vegyesboltok vagy a nagy kereskedelmi áruházláncok, bizony itt éhínség ütné fel a fejét.

Ezt azért tartom ilyen fontosnak elmondani, mert miniszterelnök úr a tavaly őszi, ülésszakot megnyitó beszédében egyértelműen utalt arra, hogy erősen kell tartani egy valószínű élelmiszerár-robbanástól, és ennek következményeként akár élelmiszerhiány is felléphet. Tehát nemcsak az önkormányzati segély csökkentése szempontjából, nemcsak a munkára való visszaszoktatás, rászoktatás szempontjából fontos, hanem adott esetben, kritikus nemzetgazdasági, világgazdasági helyzetben akár a túlélést is jelentheti ezeknek az embereknek. Ezt tehát mindenképpen bele kellene venni a normaszövegbe, ez egy súlyos hiányossága ennek a javaslatnak.

Nem ördögtől való az, hogy egyre szigorúbb kötelezettségeket, egyre magasabb szintű kötelezettségeket támasztunk azokkal szemben, egyre komolyabb kötelezettségeknek kell eleget tenni azoknak, akiket a mi adóforintjainkból, az általunk megtermelt, befizetett adóforintokból és járulékokból segélyeznek.

(12.10)

Természetesen - erre utaltam egyik kétperces felszólalásomban is - alapvető és éles különbséget kell tenni azok között, akik önhibájukból kifolyólag, nekik felróható okokból kerültek ilyen helyzetbe, és azok között, akik nekik nem felróható okból, tehát önhibájukon kívül kerültek ilyen szorult helyzetbe. Itt egyébként a kistelepülések előnyben vannak, hiszen egy kistelepülésen, egy kisebb faluban azért "mindenki ismer mindenkit" alapon könnyebb eligazodni a helyi viszonyok között. Minél nagyobb egy település - ez egyébként már egy körülbelül 4-5 ezres településméretnél is problémát okoz -, annál kevésbé ismerik egymást az emberek, annál kevésbé átlátható egy rendszer, egy nagyobb városban pedig már nagyon nehezen lehet megítélni, hogy valaki valóban saját hibájából vagy önhibáján kívül került nehéz helyzetbe.

Sokszor nagyon nehezen ellenőrizhető az adott család jövedelmi, vagyoni viszonya. Elképzelhető, hogy papíron megfelelnek akár a 100, akár a 130 vagy a 150 százalékos szintnek az örökségi nyugdíjminimumhoz viszonyítva, de nagyon gyakori - ezt államtitkár úr nagyon helyesen elmondta, és már nagyon régen hiányoltam egy ilyen bűvös mondatot kormányzati szereplők, kormánytagok megszólalásából -, hogy sokszor S osztályos Mercedesszel, 7-es BMW-vel közlekedő, bivalyerős, életerős, vastag arany nyaklánccal feldíszített, sűrűn kitetovált fiatalemberek mennek be segélyekért a polgármesteri hivatalokba. Az embert - a köztisztviselő kollégát, a jegyző kollégát - a gutatütés kerülgeti, mert nem tudjuk megfogni, mert a luxuskocsi rendszerint valamilyen közeli hozzátartozónak, egy nem a háztartásban élő, más állandó lakcímre bejelentkezett közeli hozzátartozónak a nevén van, tehát a jogosultsági feltételt, a rászorultságot alapvetően megkérdőjelező vagyontárgy egész egyszerűen egyértelműen bizonyítható módon nem az ő nevükön van. Természetesen ez borzasztó demoralizáló hatással van egyrészt a valóban rászorulókra is, másrészt pedig azokra, akik keményen dolgoznak, és adott esetben csak 1-2 ezer forinttal maradnak le az ilyen ellátásokról. Akiknek 1-2 ezer forinttal meghaladja a jövedelmük az adott jövedelemszintet - jelen esetben majd a 37 050 forintos szintet - , elvileg papíron nekik már nem adható az a támogatás, amit mások viszont némi ügyeskedés árán megkapnak. Ezeket az áldatlan állapotokat kell tehát felszámolni. Éppen ezért kell akár a lakókörnyezet rendben tartásán szigorítani, akár pedig a haszonnövény-termesztést, haszonállattartást előírni.

Másrészt persze jön a kérdés, hogy ki fogja ezt ellenőrizni, mert akkor itt nemcsak önkormányzati segélyezési kérdésről beszélünk mi, kérem szépen, hanem rendvédelmi kérdésről is. Most nem a korábbi munkahelyemre, Kocsordra gondolok, félreértés ne essék, nem akarom az ott élőket ok nélkül megbántani, mert az átlaghoz képest Kocsord ilyen szempontból a béke és a nyugalom szigete. Mi van azokkal, ki fogja megvédeni azokat a köztisztviselő kollégákat, amit esetleg itt, a Kossuth téren nem érzékelnek, amit a parlamentben senki nem érzékeli, ott viszont helyben fenyegetve vannak? Ki fogja megvédeni azokat a polgármestereket, akiket bizony igen keményen meg szoktak fenyegetni ezek a személyek, ha nem adnak azonnal olyan összegű átmeneti segélyt - most majd önkormányzati segélynek fogjuk hívni -, amelyet éppen ők elképzelnek, vagy éppen az aktuális élethelyzetükből kifolyólag úgy érzik, hogy nekik arra szükségük van? Gyakori az ezzel való bizniszelés is; pláne akkor, ha az adott falu közelében van egy nagyobb település, mindjárt átjelentkeznek oda, rögtön találnak egy havert, cimborát, rokont, ismerőst, bárkit - elég nagy a család alapon -, és adott esetben az 5 ezer helyett mindjárt 20 ezer forintos segélyeket tudnak felvenni.

Nagyon sok tehát az ügyeskedés, nagyon sok a belső igazságtalanság, nagyon sok a belső ellentmondás, amely joggal bántja azoknak az igazságérzetét, akik egyrészt ezeket az igényeket elbírálják - legyen az polgármester korábban, önkormányzati bizottság, képviselő-testület vagy köztisztviselő -, joggal bántja azokat, akik rászorulnak, és joggal bántja azokat, akik megtermelik ezeket a pénzeket, és adott esetben aztán alaptalanul támadják azokat is, akik valóban megérdemlik ezeket az ellátásokat. Nagyon sok olyan belső ellentmondás van tehát, amit viszont nem látok, nem tudom kiolvasni ebből, még akkor se, ha nagyon-nagyon akarom, és a legjobb szándékkal megpróbálok belemagyarázni olyat, ami nincs benne, ami egyébként alapvetően sem lenne szerencsés, amit nem fogunk tudni ezután sem megoldani.

Egy kicsit a munkaügyi vetületére átevezve a problémának, ha tetszik önöknek, ha nem, a közmunkaprogram ugyanolyan csőd az esetek döntő többségében - tisztelet a párját ritkító kivételnek -, mint volt a szocialista kormányzat idején. Ha úgy tetszik, ez egy ilyen politikai kemény drog, amivel kezelhetik magukat, mondhatják, hogy ennyivel meg annyival javult a foglalkoztatottság, csak kérdezzék meg azokat is, akik végignézik ezeknek a közmunkásoknak a tevékenységét; tisztelet a kivételnek, nem veszek mindenkit egy kalap alá, és nem általánosítok. Sajnos, a legtöbb esetben most is az van, mint 2002-2010 között volt, hogy napi egy óra munka után hazamennek, aláírják a jelenléti ívet, és angolosan távoznak, vizet gereblyéznek, havat lapátolnak halált megvető bátorsággal az út egyik oldaláról a másikra. Ennek semmilyen közösségi haszna nincsen; ahelyett, hogy valóban érdemleges, valóban értékteremtő munkát végezne, mondjuk, a település egy kültéri vagy beltéri árok- vagy csatornarendszerét tisztítaná, vagy valóban megindulnának például a mi környékünkön is azok a beruházások, például a sokat emlegetett M49-es gyorsforgalmi elkerülő út Őrtől Mátészalkán át egészen Csengersimáig, jelenlegi országhatárunkig, ami több ezer vagy több tízezer embernek tudna munkát teremteni. Ha megfordítanánk a sorrendet, nem a gép helyettesítené az emberi munkaerőt, hanem ahol csak fizikailag lehetséges, az emberi munkaerő venné át a gépi munka erejét, annak érdekében, hogy minél több embernek tudnánk értelmes és valódi értékteremtő munkát adni. Egyébként biztos, hogy javulna a helyzet, hiszen ezt ők is úgy élnék meg - mármint a közmunkások -, hogy végre ők is valami komolyabb és olyan munkát végeznének, aminek valóban van látszata és kézzelfogható vagy szemmel látható eredménye. Sajnos, a közmunkaprogram döntő többsége ilyen módon tehát ablakon kidobott pénz, egy látszatrendszernek a fenntartása.

Akkor nézzük meg a családtámogatási rendszerekkel való összefüggéseit! Erről sem volt még szó, hogy ezzel is sokszor milyen módon vannak visszaélések, és milyen alapvető, de nagyon szükséges és elodázhatatlan változásokat nem hajlandóak önök egyelőre beterjeszteni, pedig kénytelenek lesznek, mert hiába adjuk be mi, ha jobbikosok adják ezt be, akkor rendszerint leszavazzák. Nevezetesen, azt kell végre kimondani és törvényben rögzíteni, hogy bizonyos életkorig - egészen ritka kivételeket leszámítva, mondjuk a 18. vagy 19. életév betöltéséig - nincsen családi pótlék, mert ezek a családok döntő többségében, és ez normaszövegből is kiderül, azért kerülnek abba a helyzetbe, mert idő előtt nagyon sok gyermeket vállalnak. Nem kizárólag, de az esetek túlnyomó többségében ez is a cigány kisebbségre jellemző. Senki nem mondta nekik, hogy a 16. életév betöltése környékén a harmadik vagy a negyedik gyermeket kell várni. A saját szememmel láttam temérdek példát, hogy ez a helyzet. Ha valaki egy bizonyos életkor előtt pláne nem is egy, mert éppen úgy sikerült - van ilyen, emberek vagyunk, megtörténik -, hanem három, négy, öt gyermeket vállal, akkor ne a többségi adófizető társadalom tartsa el ezeket a gyermekeket. Egyébként is már régóta mondjuk, a Jobbik programjának már 2010-ben is az egyik alapköve volt, hogy a családi pótlék alanyi jogon legfeljebb két gyermekig jár, kettőnél több gyermek esetén pedig valamilyen szintű, valamilyen időtartamú - lehet ezen vitatkozni, hogy milyen mértékű - munkaviszonyhoz kötve, adókedvezménnyé átalakítva, hogy valóban a dolgozó emberek és azok a családok vállaljanak gyermeket, ahol valóban tudnak és akarnak is dolgozni.

Továbbra sem rendezi ez a javaslat egy kérdést, bár lehet, hogy nem is ebben a törvényben, hanem egyéb törvényekben kellene ezt megfogalmazni. Ne csak simogassuk meg kapargassuk a probléma felszínét, hanem mondjuk ki nyíltan, és beszéljünk őszintén, hogy mi történik azokkal, akiknek esze ágában sincsen dolgozni, akik nem akarnak dolgozni, pedig egyébként életerősek, mind pszichés, mind fizikai állapotuknál fogva erre kiválóan alkalmasak lennének, akik úgy gondolkodnak, hogy inkább megélnek kevesebből, nem mennek el dolgozni. Ezt személyesen megtapasztaltuk odahaza, Csengerben, a családi gazdaságunkban is, ahol több tucat embernek adunk - pláne szüret idején - munkát, rengeteg cigány embernek is, és bizony finoman szólva is nagyon változó a munkakedv; szokták volt mondani, hogy két hétig egy helyben miniszterek se tudnának lenni.

Akkor ilyen munkafegyelemmel, ilyen habitussal, ilyen vérmérséklettel vajon milyen változást várunk? Csak akkor, ha ezt a réteget keményen, a törvény szigorával és szigorú betartatásával szorítjuk rá erre. Azt pedig akár az önkormányzati segélyek, akár az egyéb kérdések kapcsán egyszer s mindenkorra ki kell mondani, és a leghatározottabban tiltakozni kell az ellen, ami borzasztóan rossz megítélést eredményez a tisztességes cigány emberek esetében, illetőleg egyébként a dolgozó többség esetében, amivel sokszor ezek az emberek dicsekednek - idézőjelben. Nem akarom a parlament méltóságát megsérteni, véletlenül sem akarok obszcén kifejezéseket használni ebben a Házban, de azért megpróbálom a lehető legfinomabban megfogalmazni, ami az önkormányzati segélyekért való sorbaállás szempontjából gyakori: a nagyszámú gyerek miatt kérik, amikor azzal dicsekednek, azzal hergelik a tisztességesen dolgozó embereket - megint mondom, próbálok nagyon finom maradni -, hogy ők a nemi szervükből is kiválóan meg tudnak élni, akkor minek dolgozzanak. Ezt a problémát a kétharmados többség egyelőre nem is kezeli.

Kételkedhetnek a szavaimban, de nyugodtan higgyék el, hogy semmi túlzás nincs benne. Megélt tapasztalatok - nem is feltétlenül kocsordi, hanem más tapasztalatok - tömkelege, több tucat ilyen személyes tapasztalatom volt. Ezt meg kell szüntetni; gyermeket csak az vállaljon, aki tisztességgel fel akarja nevelni, és ne az, aki sunyi, alattomos módon aztán a gyerek egészségi állapotára meg a számára hivatkozva meg akar ebből élni, főleg ne a többség adóforintjaiból.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(12.20)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Szél Bernadett képviselő asszonynak.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Én ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy százezres nagyságrendben vannak ebben az országban segélyügyintézések, és durva általánosításnak tartom azt, hogyha fukszokról és merdzsókról beszélünk ennek kapcsán.

Viszont az államtitkár úrral szeretnék inkább beszélgetni, mert végiggondoltam, amiket az előzőekben mondott, és azért néhány kérdésem maradt még. Nem tudom, lehet, hogy egyes kérdéseket majd a részletes vitán kellene alaposabban megbeszélni, de ez a kamatmentes kölcsön nem hagy engem nyugodni, mert most a hatályos törvény szerint itt átmeneti segélynél van ez a lehetőség, de hogyha összevonjuk a segélyeket, a háromfajtát, és kiterjesztjük ennek... - akkor automatikusan kiterjesztődik ennek a gyermekekre meg a temetési segélyre való lehetősége, és ezt látom én erősen problémásnak.

A másik az, hogy szóba került ez a segélytípusok történet, vagyis az, hogy én azt szeretném, és a Lehet Más a Politika azt szeretné, hogyha egy áttekinthető, átlátható segélyezési rendszer lenne ebben az országban. Én az államtitkár úrnak azt a válaszát, hogy bizonyos szempontból így működik, részben pozitívnak értékelem, mert akkor ezek szerint önök is valami hasonlóban gondolkodnak, de azért ez a bizonyos szempont még erősen ott van, tehát azért még nagyon messze állunk attól, hogy ez így megvalósuljon. Most van mindenféle segély, mindenféle jogosultsági kritérium, mindenféle feltétel, mindenféle korlátozás, de hát itt az a probléma, hogy önmagában egyik sem képes azt a funkciót betölteni, hogy az embereket olyan állapotban tartsa, hogy adott esetben mondjuk, munkát tudjanak keresni, és elfogadható fizikai és lelkiállapotban meg tudjanak jelenni egy állásinterjún; gyakorlatilag egy mélyen létminimum szint alatti életfeltételeket képes biztosítani.

Ebből adódik az önkormányzatok nagyon sok nehéz helyzete, én magam is látom most, mondom, közhasznú munkán vagyok, és látom, hogy hogyan sakkoznak, hogyan kártyáznak a különböző támogatási formákkal, hogy legalább egy keveset tudjanak juttatni az embereknek, és tényleg azért, hogy egy állásinterjúra el tudjanak menni tisztességes öltözetben és megfelelő lelkiállapotban. Én azt gondolom, hogy itt a kategóriákon belül egy egységesítésre lenne szükség, persze megfelelő rugalmassággal.

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak, két percben.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Nem így gondolkodunk, hanem így teszünk, tehát amit én felsoroltam, a segélyezési, támogatási rendszernek a három lába, ami egyébként jól elkülöníthető a családtámogatási rendszertől, ezt így tesszük, és ez most így működik. Tehát nem csak így gondolkodunk.

Apáti István képviselő úr néhány gondolatára szeretnék reagálni. Közmunkacsőd - én el tudom képzelni, hogy vannak olyan helyzetek, ahol valóban nem a legjobb megoldás, de összességében bárhol járok az országban, olyan emberekkel találkozom, akik egyrészt a közmunkát újra és újra fel akarják venni, a Start-munkát, a másik oldalról pedig igenis egy sor olyan munkát végeznek el, végeztetnek el a Start-munka keretében az önkormányzatok, amelyek hasznosak. Láttam bölcsődefelújítást, iskolafelújítást, templomfelújítást, láttam ároktisztítást, a falvak rendbetételét, települések rendbetételét, közparkok rendbetételét. Biztos, hogy vannak olyan helyzetek, mint ahogy egy cég és egy másik cég is összehasonlíthatatlan egymással, hiszen van, amelyiket tehetségesebb, rátermettebb ember vezeti, a másikat meg kevésbé, de összességében ez mégis egy kitörési lehetőség, egy első lépés.

A nulladik lépés pedig, abban igaza van, rászoktatni az egész munkastílusra azokat az embereket, akik évtizedekig nem dolgoztak, miközben évtizedekkel ezelőtt, mondjuk, Budapestet építették vagy sok minden mást építettek az országban. Ez egy iszonyatosan nehéz feladat, és ezért kell elkezdeni nulladik lépésként az iskolánál, és nem véletlen, hogy megpróbáljuk rákényszeríteni őket, ha már több száz milliárd forintot fordít az ország a közös pénzünkből a közoktatásra, akkor annak mindenki legyen része, és ezt egyik napról a másikra nem lehet megvalósítani, és nemcsak hogy része legyen, hanem lehetőség szerint valamilyen módon mégiscsak egy tudással kerüljön ki.

Hosszú távon biztos hogy csak ez vezet el olyan élethelyzetbe, olyan állapotokhoz, amelyek után ön is azt tudja mondani akár foglalkoztatóként is (Az elnök csenget.), hogy azok, akiket foglalkoztat, megérik a pénzüket, és érdemes holnap, holnapután is visszahívni őket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces időkeretben felszólalásra következik Lamperth Mónika, az MSZP képviselője.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én még akkor kértem szót - most került rám sor -, amikor Apáti képviselő úr beszélt, és azt gondolta, hogy politikailag korrekten fejezi ki magát, amikor egyes népcsoportokat azzal gyanúsít meg, hogy - így mondta szó szerint - a nemi szervükkel akarják a pénzüket megkeresni. Ez ebben az összefüggésben is gyalázat. (Moraj a Jobbik soraiban.) Ezt az Országgyűlésben így elmondani azt jelenti, hogy ön megrágalmaz, megsért embercsoportokat.

Ezt az Országgyűlésben nem lehet eltűrni, szégyen, gyalázat! (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Pál Béla és dr. Szél Bernadett tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony! Azért kell megszólalnom, mert az Országgyűlés méltóságának a fenntartása az ülés során nyilván az ülésvezető elnök feladata is. Én úgy értékeltem, és ha megnézi a jegyzőkönyvet, Apáti István kettőspont-idézőjelben mondott egy olyan mondatot - a kifejezés természetesen elfogadható, a tartalma valóban megdöbbentő -, amit ő idézetként mondott és állított (Dr. Lamperth Mónika: Persze!), és nekem nincs jogom kétségbe vonni azt, hogy amit ő mond, az nem a saját megfogalmazása volt, hanem tételesen egy idézetnek az ilyen módon való megjelenítése.

Megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Képviselő Asszony! Nekem valóban nem tisztem minősíteni vagy felülbírálni azt, amit a képviselő úr mondott, illetve amit most az alelnök úr, levezető elnök úr elmondott, én nem mondtam volna el, de valóban többszörös idézőjelbe tette a képviselő úr.

Egy dolgot szeretnék önnek javasolni, hogyha ennyire érzékeny, és egyébként jogos az érzékenysége, hogy nézze meg az egyik hírportálnak a május 1-jei beszámolóját, amikor az önök úgymond együttlétén kinn a Városligetben oly mértékben minősítették a miniszterelnököt, hogy az valami elképesztő, és önök ezért sem bocsánatot nem kértek, sem ettől az embertől, úgymond a szavazóbázisuk egy részétől elhatárolódni nem határolódtak el. Mindamellett abban igaza van, hogy lehetőség szerint ilyen kifejezések ne hangozzanak el az Országgyűlésben, de azt is hozzá kell tenni, hogy amit Apáti képviselő úr mondott, azt sokszoros idézőjelbe tette, és előre is jelezte, hogy ez nem az ő saját gondolata.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megadom a szót Apáti Istvánnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Köszönöm az elnök úrnak és az államtitkár úrnak is, hogy nagyon korrekten, a valóságnak megfelelően értelmezték a szavaimat, úgy, ahogy én azt gondoltam. Egyébként pedig Lamperth képviselő asszonynak mondanám, hogy most ugyan nagyon erősen, tövig bele kell taposnom a fékbe, hogy amúgy is elég heves természetemet megpróbáljam valahogy megzabolázni, csak azért fogalmazok finoman, mert tisztelem önben a nőt, és ezért erősen visszafogom magam. A leghatározottabban kikérem magamnak, és visszautasítom azt, amivel meggyanúsított, hogy megpróbálta jó szélsőbaloldali módra kiforgatni a szavaimat, a gondolataimat. Az a világ soha nem fog eljönni, képviselő asszony, amikor minket, jobbikosokat vagy bármilyen jobboldali, nemzeti, konzervatív képviselőt egy, az elmúlt 23 év bűneiért vastagon felelős szélsőbaloldali politikus vagy politikusok fognak kioktatni humánumból, jó magaviseletből, jó modorból, tehát nem fogadunk el ilyen kioktatást önöktől, akik a hazánkat tönkretették.

Másrészt: önnel ellentétben én 2003 és 2010 között napi szinten szembesültem ezekkel a problémákkal, épp emiatt megtanultam azt is, hogy nem általánosítok, és sem a cigányságról, sem másokról nem fogalmazok meg semmilyen kollektív, abszolút általánosító véleményt. Tisztában vagyok azzal, és egyébként ahol a legjobban ismernek, ott ezzel mindenki tisztában is van, hogy a cigányság között is vannak tisztességes, jó szándékú, dolgozni akaró emberek, de azt is látni kell, hogy a kisebbségnek a többségével óriási problémák vannak akár segélyezési, akár családtámogatási, akár magaviseleti, közrendvédelmi, közbiztonsági oldalról. Önök teszik a legrosszabbat a cigányságnak és a magyar-cigány együttélésnek azzal, hogy örökké pátyolgatják őket, örökké úgy kezelik őket, mint Indiában a teheneket, egyfajta szent, sérthetetlen népcsoportként.

Ha valamikor össze fog ugrani a többség és a kisebbség ebben az országban, képviselő asszony, az pontosan ennek a szélsőliberális politikának lesz köszönhető. Ha még odáig sem mernek elmenni, hogy kimondják az igazságokat, akkor hogy tudnák megoldani? De reméljük, hogy soha az életben nem kerül arra sor, hogy még egyszer önöknek valamit meg kelljen oldani!

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Egy általános vita során érthető, hogy a vitának kimondottan politikai kicsengései vannak, ez részben érthető. Apáti képviselő úr felszólalásával kapcsolatban Lamperth Mónika képviselő asszony mondott egy minősítést, erre történt egy válasz, amely pártpolitikai dimenzióba ment át, ami adott szempontból érthető.

(12.30)

Megadom a szót most Lamperth Mónika képviselő asszonynak, csupán azt kérem, hogy azt követően lehetőség szerint próbáljunk a tárgyszerű vita keretei közé visszatérni.

Megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Először is szeretném azt aláhúzni, hogy én tárgyszerű vagyok. Nem tartom ördögtől valónak, hogy a közélet centrumának is tekinthető Magyar Országgyűlésben politikai vita zajlik, ugyanis hol folyjanak le a politikai viták, ha nem a közélet centrumában elhelyezkedő Országgyűlésben? Egyébként az kellene hogy legyen, egy ideje már nem az, de hogy ennek mi az oka, ez hosszú, erre nem fogok kitérni.

Apáti képviselő úr a magyarázatában bizonyítékát adta annak, hogy azok a bizonyos idézőjelek, amelyeket a levezető elnök és az államtitkár is mentő és enyhítő körülménynek értelmezett, csak azért voltak, hogy politikailag korrektté próbálják tenni azt, amit ő elmondott. Én ezzel nemcsak hogy nem értek egyet, hanem tiltakozom is emiatt, és mindazt a szellemiséget, amit ő a hozzászólásában képviselt, én rendkívül károsnak tartom és visszautasom.

Egyébként csak mint nő külön tiszteletre nem tartok igényt. Arra tartok igényt, hogy a Magyar Országgyűlés képviselőjeként - akár férfi, akár nő - egyforma tiszteletet adjanak egymásnak, de nem is egymásnak és egymás személyének, hanem a gondolatoknak, értékeknek. Azt, hogy a Jobbiktól ezt nem lehet elvárni, én tudom, és nem is várom el, de azt gondolom, hogy az is elég lenne, ha ebben a Házban a női képviselők nem kapnának időnként olyan méltatlan megítélést vagy olyan megszólalásokat, amelyeket egyébként kaptak az önök sorai között ülő nők is meg más padsorokban ülő nők is. Úgyhogy én csak annyit szeretnék kérni, hogy a tárgyszerű politikai vita keretében minden népcsoport, férfiak vagy nők, illetve valamelyik etnikumhoz tartozó népcsoport is egyenlő elbírálást, diszkriminációnélküliséget (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kapjon - ez bőven elég lenne egy demokratikus Országgyűlésben.

Köszönöm szépen. (Pál Béla és dr. Szél Bernadett tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony! Szeretném a figyelmét arra felhívni, hogy jómagam levezető elnökként nem mentegettem egy felszólalót, hanem világossá tettem az ön számára, hogy miért nem tartottam szükségesnek azt, hogy ebben a helyzetben figyelmeztessem. Arra kérem önt, hogy amennyiben a levezető elnök működésével kapcsolatban további kritikát meg kíván fogalmazni, azt házszabályszerűen az illetékes bizottsághoz fordulva tegye meg.

Megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Képviselő Asszony! Én nem akartam ebbe az irányba elvinni ezt a vitát, de ha már megpróbálja kiforgatni a szavaimat, illetve megpróbálja kiforgatni a képviselőtársaim eddigi működését, és amikor ön politikai centrumról beszél az Országgyűlésben, akkor mutassa már be azt az időszakot, amikor a Fidesz-KDNP képviselőinek a szájából bármikor elhangozhatott olyan, hogy az öregecskedő feleségeket le kell cserélni. Mutasson már be bármikor egy olyan mondatot, amikor a mi képviselőink részéről elhangzott olyan gondolat, hogy nem a szépségükért szeretjük a majdan Európai Unióba kiküldendő képviselőjelöltjeinket (Dr. Lamperth Mónika: Az is elég szégyen volt!), hanem másért, a tudásukért. És ne haragudjon, nem a mi politikai környezetünkből szivárogtak ki, és nemcsak hogy nem szivároghat ilyen ki, mert nincs is, olyan mondatok, amikor "kanyarországról" beszél a miniszterelnök, amikor az egész magyar nemzetet lealázza, és olyan mocskolódó hangon beszél az emberekről, hogy az elképesztő. Ön annak a kormánynak tagja volt, és nem tiltakozott ez ellen.

Még egyszer akkor most már, ha konkrétan nem is akar erre válaszolni nekem: mikor fog a Szocialista Párt elhatárolódni azon kijelentéstől, amelyet a miniszterelnökről mondott az önök úgymond ünnepségén egy szavazójelöltjük vagy szimpatizánsjelöltjük? Nézzenek utána, keressék ki, majd utána pedig, ha nem határolódnak el ettől, hogy nem az önök szavazója, nem az önök támogatója, akkor egyszer se merjék számon kérni rajtunk azokat a mondatokat, amelyeket egyébként nem is mondtunk el, és csak a szánkba akar adni, tisztelt képviselő asszony. Egyébként a vita nem erről szól.

Én úgy gondolom, hogy Apáti Istvánnak a hozzászólása sok tekintetben vitatható volt, sok tekintetben én nem is fogadom el, de voltak olyan észrevételei, amelyeket igenis a kormánynak figyelembe kell venni, mert a kistelepülések mindennapi életében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) segítséget nyújthatnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Vágó Sebestyénnek, a Jobbik képviselőjének, kettő percben.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen. Én még az államtitkár úr régebbi mondatainál nyomtam kétperces gombot, arra szeretnék reagálni.

Az államtitkár úr említette, hogy nem megy egyik napról a másikra az, hogy az iskolába járást, az oktatást mindenki számára elért dologgá tegyük, egy bizonyos rétegnél saját maguk által megfogalmazott feladatnak és kötelességnek tekintsék, viszont ezzel a húzd meg-ereszd meg technikával sem fog ez működni. Azért nem fog egyik napról a másikra működni, sőt hosszú távon sem, mert míg az egyik oldalról tapasztalunk olyan lépéseket, amelyeket jónak találunk, akár amit a családi pótlékkal, az iskoláztatási támogatással kapcsolatban változtatott az Országgyűlés, azt üdvözítőnek tartjuk, azt jó motivációs eszköznek tartjuk, azt egy kényszerítő motivációs eszköznek és jó iránynak tartjuk, viszont ezzel szemben pedig vannak olyan lépések is, amikor még több segélyt adunk, még jobban hozzáférhetővé teszünk bizonyos szolgáltatásokat, bizonyos ellátásokat olyan rétegek számára, akik számára, mondom, nem megint az újabb segélyek, az újabb juttatások, az újabb engedmények adása lenne a célravezető, hanem a másik út, amin elindult a kormány. Ez a két út együtt sajnos nem fog működni.

Egy mondatra még beszállva, elnézést kérek, elnök úr, ebbe a vitába, csak annyit mondanék, hogy nem az a méltánytalan, és nem az a méltatlan, és nem az az - idézőjelben mondva - gyomorforgató, amit Apáti István kimondott, hanem az a gyomorforgató, és az a méltánytalan, és az a méltatlan, amilyen élethelyzetek és amilyen gondolatvilággal élő emberek, ilyen gondolatvilággal élő emberek ténylegesen a mindennapokban megtalálhatóak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén kettő percben Pál Béla, az MSZP képviselője.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy most ment ki az államtitkár úr, mert szerettem volna, ha hallja a hozzászólásomat, de nyilván olyan régóta itt benn ült...

ELNÖK: Egy pillanat, kis türelmét kérem! Nem észleltem, hogy az államtitkár úr kiment. (Dr. Rétvári Bence: Én itt vagyok!) Nagyon nagyra tartom önt is, a felszólalásait, a válaszait is mindig, akár napirend előttiekre is, de ön a Házszabály alapján jelenleg nem tudja helyettesíteni az államtitkár urat, mert az előterjesztő a miniszter, a minisztert az ő valamelyik államtitkára helyettesítheti, valamint egy másik miniszter.

Úgyhogy, mivel ténylegesen a képviselő úr az előterjesztőnek akart reagálni, engedjék meg, hogy kettő perc szünetet rendeljek el, de ha lehet, ne hagyják el az üléstermet. Nyilvánvalóan technikai ok az, ami miatt az államtitkár úrnak távoznia kellett, tehát kérem, hogy kettőperces szünet után ön folytassa. (Rövid szünet. - Soltész Miklós visszatér az ülésterembe.)

Pál Béla képviselő úr, ha minden igaz, ön kettőperces felszólalásra jelentkezett, tehát ebben a minőségben adom meg a szót.

PÁL BÉLA (MSZP): Minden igaz, elnök úr, kétperces hozzászólásra jelentkeztem, azért, mert látom, hogy kezd olyan irányba elmenni a vita, amely, azt gondolom, nem jó az előterjesztőknek, és azoknak sem, akikről ez a törvénymódosítás szól.

(12.40)

Annyit hadd mondjak ezzel kapcsolatban, hogy azt gondolom, az azért közös nevező és abban megállapodhatunk, hogy sem a Magyar Országgyűlésben, sem máshol nincs helye olyan kijelentéseknek politikai közéleti szereplők részéről és egyébként mások részéről sem, amelyek alkalmasak arra, hogy egy-egy népcsoportot bármilyen szempontból is negatív színben tüntessenek fel.

Azt hiszem, hogy ez egy alaptétel, ebben mindannyian megállapodhatunk, és abban is, hogy ugyanez vonatkozik politikusokra és politikai oldalakra is. Tudom, hogy mi, politikusok hajlamosak vagyunk arra, és bizonyára én is meg tudnám tenni, hogy idézzek olyan mondatokat, ami most a szemben ülőknek nem tetszik - nem teszem. Azért nem teszem, mert először is, most nem erről szól a vita, másodsorban pedig szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy sokan vagyunk ebben a parlamentben, akik azért tartózkodnak az ilyen jellegű hozzászólásoktól, mert a képviselő, a közéleti szereplő a maga stílusával is mintát ad. Nem óhajtok azok közé tartozni, akik abban adnak mintát, hogy hogyan tudják megsérteni a másik oldalt, vagy hogy sem (Dr. Staudt Gábor: Hogy sem? - Derültség a Jobbik soraiból.), mert most fontosabb dolgokról van szó, például az önkormányzati segély kialakításával összefüggő törvénymódosításról, és azért sem, mert erre nem hatalmazott fel senki, nem érzem magam erre feljogosítva, és nem gondolom, hogy azért vagyunk itt a parlamentben, hogy ki nagyobb sértést vágjon a másik fejéhez.

Még egy záró gondolat: természetesen, ha vannak olyanok, akik ezt teszik, akkor ez minden oldalon ugyanígy elítélendő, és el is kell ítéljük. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót kettő percben Szél Bernadett független képviselőnek.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Szinte a számból vette ki a szót Pál Béla képviselőtársam. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Tudtam! - Derültség a Jobbik soraiból.) Én magam is nagyon sajnálatosnak tartottam, hogy a vita ilyen irányt vett. Azt gondolom, hogy ha egy törvényjavaslatról beszélünk, akkor minden párt saját rögeszméjét háttérbe kell szorítani annak érdekében, hogy képviselői munkánkat végezni tudjuk ebben a parlamentben. Azt gondolom, hogy az Országgyűlés képviselőinek példaképpen kell előállnia a magyar társadalom előtt, és nem megengedhető az, hogy mind államtitkári oldalról - és most nem a jelen lévő államtitkárokra gondolok, hanem egy korábbi éjszakai vitára -, mind képviselői oldalról olyan kifejezések és olyan minősítések hangozzanak el, amelyek méltatlanok nemcsak ehhez a Házhoz, hanem azt gondolom, a témához is és egyáltalán mindahhoz, amiről beszélünk.

Az is méltatlan volt, engedjék meg, hogy elmondjam, ahogyan az ezt kifogásoló képviselő asszonyra több párt részéről egy támadás érkezett. Azt gondolom, hogy itt mindenkinek joga van elmondani ebben a Házban a saját véleményét, és aki egy ilyen provokatív felszólalást elmond a magyar parlamentben, az számítson rá, hogy reakciót fog rá kapni.

Kedves képviselőtársaim, ez minimum az, hogy vállalni kell a következményt a szavainkért. Egyáltalán nem érzem aránytalannak Lamperth Mónika véleményét. Én magam is azt gondolom, hogy a szakmaiságot és a jó ízlést mellőző felszólalás hangzott el, és azt gondolom, hogy mindannyiunk érdeke és az egész magyar társadalom érdeke az, hogy visszatérjünk ehhez a törvényjavaslathoz, és arról beszéljünk, ami itt az asztalon hever, és nem arról, ami az egyes pártok rögeszméje.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Teljesen igaza van a képviselő asszonynak. Mindenkinek joga van elmondani a saját felfogását. Megadom a szót így Apáti Istvánnak, a Jobbik képviselőjének, kettő percben.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Az én felfogásom pedig az, hogy engem se szélsőbal, se szélsőliberális oldalról sem megtörni, sem legyőzni nem fognak - ez az egyik.

Másrészt pedig szánalmas az az elhatárolódás és rettegési verseny, amit önök itt előadnak, félremagyarázva az én szavaimat. Hát akkor fussunk neki még egyszer, gyengébb képességű képviselőtársaim kedvéért megpróbálom helyre tenni. Nem minden cigányemberről nyilatkoztam, nem kollektíve mondtam kivétel nélkül mind a közel egymillió cigányemberről azt, amit, hanem azt, hogy ilyen gondolatok, ezek a mondatok az ő köreikből hangzottak el.

Másrészt hétéves kocsordi pályafutásom alatt a legegyszerűbb cigányember sem forgatta ki úgy a szavaimat, mint tették azt most a szélsőbal meg a szélsőliberális képviselők. Főleg Lamperth képviselő asszonynak mondanám, kérem szépen, én nyugodtan végigmegyek emelt fővel a mai napig, akár késő sötét éjszaka is a kocsordi cigánysoron, mert nincs okom félni, mert ott a cigányemberek is jól értették a szavaimat, és nem tekintenek a szavaimat kiforgatva rasszista patás ördögnek.

Másrészt pedig úgy gondolom, és mi, jobbikosok úgy gondoljuk, hogy az országgyűlési képviselőket azért választja meg a nép, minket azért küldenek ide, hogy őket a szó legnemesebb értelmében képviseljük, elmondjuk a gondolataikat. Nem tudnak mind a tízmillióan itt lenni a nagy Házban. Azt mondjuk el, ami őket érdekli, ami a szívüket nyomja, ami bántja őket, és amit ők nem tudnak eljuttatni a politikusokhoz, amit nem tudnak eljuttatni a kormányzathoz. Az én személyes felfogásom ez az országgyűlési képviselőségről, és ezt még akkor is meg kell tenni, ha időnként bizony nagyon oda kell figyelni arra, hogy ne mondjunk valóban ide nem illő, obszcén vagy csúnya kifejezéseket, amelyek a Ház méltóságát sértik. Csak az a helyzet, hogy a 24. órában vagyunk. Amíg önök itt simogatják ezt a problémát meg mellébeszélnek, meg az elmúlt 23 év színtelen, szagtalan, szürke polkorrekt, semmilyen, langymeleg szövegét nyomják, addig lassan polgárháborús feszültség fog kialakulni. Mi vizet viszünk a tűzre, önök az elmúlt 23 évben csak olajat vittek.

Másrészt pedig, ha nem tetszettek a szavaim, nyugodtan jelentsenek fel. Én képes vagyok arra, mint ahogy minden jobbikos képes arra, amire önök soha nem lesznek, vállaljuk a felelősséget és a következményeket a szavainkért és a tetteinkért. Nyugodtan jelentsenek fel, ha nem tetszik!

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Reményeim szerint e vitakört sikerült e felszólalással lezárni. Visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez, így megadom a szót Staudt Gábornak, a Jobbik képviselőjének, 15 perces időkeretben.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban, egy kicsit eltértünk az eredeti javaslattól. Igyekszem visszatérni ehhez, de természetesen az itt említett témákra is ki kell majd részben térnem, mert összefügg a javaslattal.

Kezdeném az általános indoklással a törvényjavaslat kapcsán. Nagyon sok minden elhangzott főleg jobbikos képviselőtársaimtól, amit igyekszem majd nem megismételni, de részben ezekre is ki kell térnem. Az önkormányzati segélyek összevonásánál a fő indokot abban jelöli meg az előterjesztő kormányzat, hogy a nyújtható támogatások, támogatási formák számai csökkenni fognak, és átláthatóbb lesz a rendszer. Ez természetesen egyrészről - ahogy az lenni szokott - egy támogatható cél, legyen átláthatóbb a rendszer mindenki számára. Ezt még támogatni is lehet, ellenben jó lenne, ha nemcsak a formák száma csökkenne, hanem átláthatóbb lenne a rendszer, a kiosztott segélyek mennyisége abban a tekintetben is, hogy ez milyen célra fordítódik, vagyis eljut-e azokhoz a személyekhez, akár családon belül eljut-e mondjuk, a gyermekekhez, mert sok esetben a gyakorlat sajnos nem ezt tükrözi.

Az általános indokolásban szerepel az is, hogy a képviselő-testületeknek, az önkormányzat képviselő-testületeinek mérlegelési jogkörébe tartozik annak szabályozása, hogy milyen feltételekkel nyújthatók az egyes ellátások, és az önkormányzatok döntése, hogy az egyes ellátások biztosítására mekkora összeget terveznek a rendelkezésükre álló kereten belül fordítani. Ez természetesen értelmezhető úgy, mint az önkormányzatok egyfajta döntési jogköre és az önkormányzatiság dicső alapelve, és ezt sokszor egyébként mi, jobbikosok is elmondtuk a Házban oly sok törvényjavaslat kapcsán, hogy az önkormányzatoknak sajnos csorbítva lett, és sajnos ebben a ciklusban is számos törvény csorbította a hatáskörét, csorbította azt a kört, amelyben ők eljárhattak, akár azt is, ahol mondjuk, hivatalok nyílhatnak, és az önkormányzatiság jelentős sérelmet szenvedett ebben a ciklusban, de ez az a téma, amely esetében nem bíznám csupán az önkormányzatokra, hogy milyen keretek között és hogyan állapítják meg ezeket a segélyeket, és ebben az esetben kivételként a mérlegelési jogkört szűkebbre szabnám.

Hogy miért és mi ennek az oka? Véleményem szerint az elmúlt húsz év tapasztalatai, több mint húsz év segélyezési tapasztalatai bebizonyították, hogy ebben a körben kötelező kategóriákra lenne szükség, és az államnak kell vagy kellene megteremtenie azt, hogy mely esetekben, milyen körülmények között juttathatóak segélyek, és ami még fontosabb ennél, ezt a legszigorúbban, a legkeményebb állami kontroll által kellene ellenőrizni, és ahogy ez elhangzott a jobbikos képviselőtársaim részéről, sok esetben nem is segélyezési, hanem rendvédelmi kérdés, mert bizony-bizony lehet elmenni emellett vagy lehunyni a szemünket, de nagyon sok esetben nem mernek a hivatalok megfelelően fellépni, még akkor sem, ha egyébként a jogszabály alapján ezt megtehetnék, tehát mondjuk, egy segélyt megvonhatnának vagy nem kellene odaítélni a saját mérlegelési jogkörükbe, hiszen tudják, hogy valójában nem rászorulóról van szó, vagy legfeljebb csak papíron, de ezt nem merik megtenni. A másik eset viszont az, amikor bár papíron nyújtani kell, tehát mérlegelési jogkörük nincs, de köztudott szintén, hogy akikről beszélünk, azok nem éppen rászorulók.

Soltész államtitkár úr nagyon helyesen és üdvözítően említette azt a példát, hogy bizony vadiúj gépjárművekkel, felső kategóriás gépjárművekkel érkeznek sokszor a segélyért bizonyos honfitársaink, komoly fukszokkal, talán pont ezt a kifejezést használta.

(12.50)

Na most, azért nyilván ez is egyfajta kisebbséghez köthető leginkább. Bár nem minden esetben köthetők a segéllyel való visszaélések bizonyos kisebbségekhez, de ez a példa sajnos a legtöbb esetben egy adott kisebbséghez köthető, és itt kicsit be kell csatlakoznom ahhoz a vitához, ami itt a felszólalásom előtt zajlott. Lévén, hogy meg kell néznünk - és itt természetesen ki szeretném emelni, hogy egyrészről általánosítani nem szeretnék, például a cigányság körében is nagyon sok rendes, dolgozó, becsületes ember van, akiknek egyébként még nagyobb tisztelet jár akár, mint a többségi társadalom tagjainak, hogy esetleg egy olyan környezetből kiemelkedve tudnak érvényesülni, ahol nem mindig a munka tisztelete az egyértelmű elvárás, de azért meg kellene nézni - a statisztikai adatokat. Tehát amikor arról beszélünk, hogy viszont ne általánosítsunk, akkor a rendelkezésre álló statisztikai adatokat nézve itt megint egy rövid hozzávetést tennék. Sajnos, a statisztikai adatok köre, ha mondjuk, a cigány kisebbségről és az ő életviszonyaikról beszélünk - de egyébként ez igaz lehet más kisebbségekre is - nem teljes, és akár mondjuk, a börtönviszonyok és a börtönnépesség kapcsán sem tudunk, legfeljebb csak szociológiai becslésekbe bocsátkozni.

Még önbevallásos alapon sem léteznek ilyen statisztikák, de mégis, ha megnézzük a rendelkezésre álló statisztikákat és összehasonlítjuk, akkor egy elég érdekes összefüggést találunk, mondjuk, a gyermekek száma, a munkaerő-piaci adatok és a segélyezési statisztikák körében. És ezek csak pusztán számok. Természetesen lehet ebből azt levonni, hogy a statisztika egy rasszista műfaj, nem gondolom. Inkább egy olyan műfaj, amely politikai állástól függetlenül megmutatja azokat a számokat, amelyek az országban valóban léteznek - és ami a politika által kezelendő -, és megfelelő megoldást kell erre kínálni. Sajnos, az elmúlt több mint húsz évben erre ugyan megoldási javaslatok voltak, de ezek olyan messze által a megoldástól, mint - ahogy szokták mondani - Makó Jeruzsálemtől.

Azt is ebben a körben - nem szeretnék ebbe a vitába belecsatlakozni, hogy mi méltó az Országgyűlésben és mi nem - viszont azért el kell mondani, talán Szávay képviselőtársamtól hallottam annak idején azt a mondást, hogy az Országgyűlésben nem lehet úgy beszélni, mint a kocsmában, viszont kell azokról a témákról beszélni, amelyekről az emberek a kocsmában beszélnek. És szerintem ez az a fontos tényező, ami mellett nem mehetünk el, hogy ha az emberek úgy érzik, hogy itt az Országgyűlésben a politikusok, az ő képviselőik csupa olyan témát hoznak szóba, amelyek az ő realitásaikkal, élettapasztalataikkal nincsenek fedésben, akkor bizony ez azzal fog járni, hogy elfordulnak a politikától, és elfordulnak - bár ez a jobb eset - attól a politikai párttól, amely nem a valódi életviszonyoknak megfelelően cselekszik. Mert ebben az esetben két variáció lehetséges: vagy az adott politikusok nem ismerik az ország valódi életviszonyait - azt hiszem, ez is tragikus, mert hogyan akarunk törvényeket hozni bizonyos viszonyokra, jogviszonyokra és emberi viszonyokra, ha nem ismerjük azokat, ez is elég tragikus -, a másik fele, hogy jól ismerik, csak politikai haszonszerzésből vagy demagógiából ezeket elföldelik, vagy elmennek emellett, és egyfajta pátoszossággal félrenéznek. Egyik sem jó, és nem követendő.

Tehát arra kérem én is az Országgyűlést, hogy mindig a konkrét tények kimondásával segítsük azt, hogy az emberek valóban magukénak érezzék az itt folyó munkát, és ebben egyébként jó irányba tett lépésnek tartom Soltész államtitkár úr kijelentéseit, és ezután a megoldást is közösen meg kellene találni.

A törvényjavaslatnak egy támogatható pontja az, hogy a 30 határidőt 15 napra csökkenti, bár ez csak egyfajta technikai módosítás, de ezt támogatni is lehet. Viszont, ahogy elmondtam, itt a kontroll kérdésében lehet, hogy a belügyminiszter úrral is egyeztetni kellene, és kiegészíteni ezt azzal a meglévő problémával, hogy akármilyen szép dolgokat belefoglalhatunk a törvénybe, ha nem lesz, aki ezt végrehajtsa és ellenőrizze, akár azon az áron is, hogy ha valaki papíron rászorultsági feltételeket tud kimutatni, de igazából nem rászoruló, akkor megint csak a pénzeket egyfajta feneketlen kútba fogjuk szórni.

Itt szó volt már - ezt nem ismételném el - a szociális kártyáról, amit véleményünk szerint szükséges bevezetni, és a természetbeni juttatások bővítéséről, amellyel kapcsolatban a törvényjavaslat valóban előrelép, tehát a jó irányba tett lépéseket azért látjuk, és megengedi, hogy bizonyos juttatásokat, tehát már az összevont önkormányzati segélyt is természetben folyósítsák. De ahogy elmondtam, erre nem elég engedélyt adni, hanem bizonyos esetekben meg kell határoznia törvényben az Országgyűlésnek, hogy mely esetekben kell és kötelező természetben nyújtani. Hiszen megint csak oda jutunk vissza, hogy hiába nyújtható ez mondjuk, természetben, ha az ügyintézőt - kis túlzással - azért is megverik, mert pénzben utalja ki az egyébként természetben is kiutalható támogatást.

Egy apró észrevételem lenne, hogy a korábbi szabályozásban szerepelt, és ennek utánanéztem - ezt nem nagyon tudom, de lehet, hogy erre van magyarázat, csak én nem vagyok kellően járatos benne -, hogy a temetési segély is megállapítható volt természetben. Ezt nem nagyon tudtam értelmezni, vagy ha esetleg tud erre nekem valaki válaszolni, hogy hogyan lehet természetben temetési segélyt nyújtani, ami nem a köztemetés egyébként. Tehát logikus lenne, hogy a köztemetésről beszélünk, de a jelenlegi szabályozás alapján köztemetésre azokban az esetekben kerül sor, ha nem lelhető fel az elhunytnak hozzátartozója vagy egyéb személy, aki köteles lenne eltemetni az elhunytat, illetőleg fellelhető, de erről nem gondoskodik, tehát nem teszi ezt meg. Egyébként a törvény azt is meghatározza, hogy ebben az esetben, tehát ha köztemetésre kerül sor, akkor ez a költség vagy a hagyatéki teher része, vagy a köteles személyt megtérítésre kell kötelezni.

Tehát én a köztemetést egyébiránt nem tartom természetbeni juttatásnak, egy olyan segélynek, amely annak a személynek járna, akinek kötelessége eltemetni az elhunyt hozzátartozóját, csak nem tudja ezt kifizetni, lévén a köztemetés költségét, ha nem temeti el a hozzátartozó, végre fogják rajta hajtani, illetve hagyatéki teherként vagy egyéb módon megpróbálják behajtani. Tehát itt a jelenlegi szabályozásban némi disszonanciát érzek, és annak ellenére, hogy nem taxatív a természetbeni juttatások felsorolása. Hozzá kell tenni, hogy a meglévő felsorolásban sem szerepel egyik olyan kategória sem, amely esetében mondjuk, egy temetési segélynél ez alkalmazható lenne. Ez így - az új törvényjavaslat - egyébként megoldja ezt a problémát, ezt az apró disszonanciát, lévén, hogy ha önkormányzati segélyről beszélünk, akkor ez mint gyűjtőfogalom természetesen azáltal, hogy természetben és pénzben is adható lesz, és akkor mondjuk, egy temetési támogatás esetében nyilván pénzbeli módon kerül majd a rászorulóknak kifizetésre. Tehát megoldja ezt a helyzetet, de úgy gondoltam, hogy ezt talán fontos megemlíteni, hogy volt a törvényben egy ilyen nehezen értelmezhető passzus.

Tehát mindent összevetve úgy gondolom, hogy a javaslatban vannak támogatható pontok, vannak előremutató javaslatok. De ha úgy állunk hozzá az egész javaslathoz, hogy ennek a rendvédelmi és a kontroll oldalát nem fogjuk hozzátenni - vagy a kormányzat nem teszi hozzá -, akkor sajnos egy helyben fogunk topogni, és hiába a felhatalmazás az önkormányzatok felé, hiába a lehetőség, hogy ők élhetnek ezekkel a lehetőségekkel, nem minden esetben fogják tudni megtenni. Tehát véleményem szerint, ahogy elmondtam, az államnak kell meghatározni a kereteket. De törvényekben kell meghatározni a kereteket, és ez az a terület, amely esetében úgymond az önkormányzatiságot lehet annyiban korlátozni, hogy a segélyek vonatkozásában igenis a Magyar Országgyűlésnek kell meghatároznia azt, hogy milyen körben kell adott esetben kötelezően természetbeni támogatásként vagy egyéb módon a juttatásokat kifizetni, és az egyébként megmaradó pénzbeli támogatásokat a legszigorúbban ellenőrizni, akár rendvédelmi eszközökkel. Mert csak így érhetjük el, hogy az adófizetők pénze megfelelő helyre jusson el, és ne a játékgépekben és egyéb alkoholos termékekben váljék köddé. Ezt mindenképpen el kellene kerülni, és szeretnénk, ha ezen az úton a kormányzat végigmenne.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.00)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkező nincs, így megkérdezem Soltész Miklós államtitkár urat, összefoglalóan is kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Soltész Miklós jelzésére:) Igen. Öné a szó, államtitkár úr.

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, és köszönöm a pihenés lehetőségét is abban a másfél percben, elnök úr. (Elnök felé:) Nem most, korábban a kisebb szünet lehetőségét.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A rászorultságtól függő támogatások, segélyek, illetve az egyéb támogatások, amelyek akár az iskoláztatás, családtámogatás vagy bármilyen területen megjelentek és megjelennek az ország életében, amely mögött egyrészt van egy hatalmas nagy tömeg, akik adófizetőként, járulékbefizetőként fenntartják ezt a rendszert, a másik oldalról meg van egy hatalmas nagy tömeg, akik ezeket igénybe veszik, mindenképp fontos hangsúlyozni mind a befizetők érdekében és jogos elvárása érdekében is, mind pedig a támogatottak érdekében is, hogy vannak jogok és vannak kötelezettségek. Azt gondolom, ebben a vitában nem volt senki, aki ezt megcáfolta, és nemcsak hogy nem volt olyan, hanem sokkal inkább majdnem minden párttól vagy akár a független képviselő asszony részéről is ebben egyetérthettünk. Ilyen értelemben az az elmúlt három évnek a döntéssorozata, amely ezt a célt szolgálta, mindenképp fontos volt, hiszen célul tűztük ki, hogy a munkából szerzett jövedelmek mindig is magasabbak legyenek a segélyből szerezhető jövedelmeknél. Ezt a célt elértük. Az, hogy növekedjen a természetbeni ellátások száma a pénzbeli ellátásokhoz képest, és sokkal inkább a gyermekre, a valóban rászorultra, a valóban rossz élet- és szociális helyzetben lévő emberre fordítódjék, ezt a célt is elindítottuk, de nem mondom, hogy minden területen elvégeztük itt a munkát, de nagyrészt befejeztük.

A harmadik, ami nagyon fontos terület, hogy a segélyek és a támogatások csak együttműködés esetén járjanak. Azt gondolom, ebben is nagyon nagy előrelépés volt, és ezért köszönet egyébként akár a Belügyminisztériumnak, köszönhető egyébként akár az önkormányzatoknak is, és mindazoknak, akik megértették ennek az üzenetét, hiszen ez nemcsak azoknak fontos, akik a támogatásokat kiadják, nemcsak azoknak, akik előteremtik, hanem azok életében is egy nagyon fontos döntés, hogy a mindennapi munkájukkal ők is részt vállaljanak egy-egy közösség fejlesztésében, fejlődésében és ezzel persze saját maguk fenntartásában is. Éppen ezért azt gondolom, ez a támogatási rendszer, segélyezési rendszer, amely Magyarországon ma működik, amely részben magában foglalja a jövedelempótló ellátásokat, részben magában foglalja a kiegészítő ellátásokat, és egyébként magában foglalja a krízis esetén adható támogatásokat, azaz az önkormányzati segélyt, amelyről ma már ez a törvényjavaslat szól, jól szolgálja mindazoknak az elesett, rászorult emberek életének a segítését, akiknek szükségük van a társadalom támogatására.

Éppen ezért azt gondolom, és köszönöm szépen, hogy annak ellenére, hogy stílusbeli különbségek voltak a vitában, nem is kicsi, voltak a vitának olyan részei, amelyek adott esetben nem kapcsolódtak szorosan ehhez a törvényjavaslathoz, de összességében köszönetemet szeretném kifejezni minden képviselő asszonynak, illetve úrnak, akik hozzászóltak ehhez a vitához, hiszen ez hosszú távon egy kicsit mégiscsak azt mutatja, hogy a magyar politikai vezetés - és itt ilyen értelemben mindegy, hogy bal- vagy jobboldal - arra ráébredt, hogy szükség van arra, még egyszer hangsúlyozva, hogy a kötelességek és a jogok egyszerre jelenjenek meg a támogatások, a segélyezések rendszerében. Ha ez hosszú távon megmarad a politikai közéletben, akkor mindenképp jó értelemben közösen elszámolhatunk azzal a törekvéssel, hogy igenis, a segélyezés nem lehet életforma, de a segélyezésre meg sajnos bármilyen társadalmi rendszerben, bármilyen gazdag országban szükség van. Ha ehhez mérten az ország kifeszíti magát, a legmagasabb támogatási lehetőséget megadja, de a kötelességeket is megköveteli, akkor, azt gondolom, jó irányban indult el, és jó döntéseket hozott. Ebben kérem a közös együttműködésüket, és köszönöm szépen a hozzászólásokat, a vitában való részvételt.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr válaszadását. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Lezárására a módosító javaslatok benyújtási határidejének házszabályszerű meghosszabbítása érdekében a mai ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek az elektronikus anyakönyv kialakításával összefüggésben szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/10902. számon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bencének, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

Felszólalások:   16   17-113   113-143      Ülésnap adatai