Felszólalás adatai

Most soron következik a Viviane Reding, az Európai Bizottság jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság biztosának a Tobin-ügyben tett lépéseivel kapcsolatos kérdésekről szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/10517. számon, a határozati javaslatot pedig H/10766. számon kapták kézhez és ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozék következnek. Elsőnek megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben, aki felszólalását az emelvényről fogja elmondani.

Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Marci ma 18 éves lenne, Petra pedig 15 éves. Ők voltak az a két gyermek, akiket Tobin úr elütött egy balesetben 13 évvel ezelőtt. Őróluk mondta Viviane Reding asszony, hogy aki az ő halálukért felelős, annak igazából nem is kell letöltenie a börtönbüntetését.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önök előtt levő nyilatkozat és országgyűlési határozattervezet célja az, hogy az Országgyűlés nyilatkozatban elítélje Viviane Reding, az Európai Bizottság alapjogi, bel- és igazságügyi biztosának a Tobin-üggyel kapcsolatos eljárását, és felhívja őt, hogy tisztségéből származó kötelezettségének eleget téve tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az Európai Unióban - mint a szabadság, a biztonság és az igazságosság térségében - megvalósuljon az igazságügyi együttműködés, ideértve a bírósági ítéletek kölcsönös elismerését és végrehajtását.

Viviane Reding, az Európai Bizottság alapjogi, bel- és igazságügyi biztosa a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott, 2013. március 9-én megjelent interjúban olyan nyilatkozatot tett, amelyben megkérdőjelezi a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét, és érthetőnek nevezi, hogy egy Magyarországon 2003-ban jogerősen elítélt bűnelkövetőt Írország nem ad át a magyar hatóságoknak. A szabadság, biztonság, igazságosság térségeként jellemzett Európai Unióban elfogadhatatlan, hogy valaki elkerülje cselekményének büntetőjogi következményeit amiatt, hogy valamely tagállam nem megfelelően alkalmazza saját belső jogában az Európai Unióban elfogadott jogszabályokat. Az pedig még inkább elfogadhatatlan, hogy az Európai Bizottság alapjogi, bel- és igazságügyi biztosa igazolhatónak tartja az elítélt személy állampolgársága szerinti európai uniós tagállam uniós alapelvet sértő eljárását pusztán a tényekkel alá nem támasztott, politikai vélekedése alapján.

A nyilatkozat után Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter nyílt levelet intézett Viviane Reding biztos asszonyhoz, amelyben kifejtette felháborodását, és hangsúlyozta, hogy egy biztostól, aki azért felelős, hogy az Európai Unió a szabadság, a biztonság és az igazságosság térségévé váljon, az lenne elvárható, hogy elősegítse a tagállamok közötti igazságügyi együttműködést, ideértve a bírósági ítéletek kölcsönös elismerését és végrehajtását. A levélre ez idáig nem érkezett válasz a biztos asszonytól.

Az ír hatóságok - beleértve az ír bíróságokat és az ír igazságügyi minisztériumot is - a Tobin-üggyel kapcsolatban egyszer sem kérdőjelezték meg a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét. Amint az önök előtt levő jelentésből is kitűnik, Francis Ciarán Tobin Magyarországra történő átadásának elmaradása végső soron az ír nemzeti jogalkotás hibájára eredeztethető vissza. A jelentés lezárása és annak parlamenti benyújtása óta az ír igazságügyi miniszter 2013. március 29-én kelt levelében biztosította az együttműködéséről Navracsics Tibor miniszter urat, hogy Tobin úr büntetése, amely 2002 óta jogerős, végrehajthatóvá válik. Ezt innen is köszönjük ír barátainknak.

Sajnálatos módon azonban a biztos asszony az üggyel kapcsolatos, és a magyar bíróság függetlenségét megkérdőjelező nyilatkozata megalapozatlan és súlyos előítéleteket fogalmaz meg Magyarországgal kapcsolatban. Az ügy kapcsán a biztos asszony nem tett alapjogi biztosi feladatából eredendő olyan lépést az ügy megoldása érdekében, amely azt célozta volna, hogy uniós tagállamok között az uniós jog kerüljön alkalmazásra, és megszűnjön az az elfogadhatatlan állapot, hogy az ítéletek egymás közötti elismerése csorbát szenved, és bűncselekmény büntetlenül marad. A Tobin-ügy általános európai uniós alapelvet is sért, nevezetesen: az ítéletek kölcsönös elismerésének elvét.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Kormánya teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja, hogy az Európai Bizottság alapjogi, bel- és igazságügyi biztosa párhuzamot vonjon egy egyedi esetben, tíz évvel ezelőtt meghozott ítélet végrehajtása és az igazságszolgáltatás függetlenségének megítélése között. Az a közvetlen összefüggés, amit az Európai Bizottság alapjogi, bel- és igazságügyi biztosa megteremteni igyekszik a Magyarország által tett lépések - amelyek a biztos értelmezésében megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás függetlenségét - és az ír bíróság kiadatást megtagadó döntése között, aláássák a kölcsönös bizalmat és mindazon értékeket, amelyeket a Bizottságnak képviselnie és védelmeznie kéne.

Viviane Reding biztos asszonynak egyszer már hasonló kijelentése miatt Franciaországtól bocsánatot kellett kérnie, és ezt meg is tette. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy határozatban ítélje el Viviane Reding, az Európai Bizottság alapjogi, bel- és igazságügyi biztosának a Tobin-üggyel kapcsolatos eljárását. Már csak azért is, mert Marci és Petra ma nem lehetnek köztünk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, államtitkár úr. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság által készített határozati javaslat előadója Gruber Attila képviselő úr. Megadom a szót, képviselő úr, 15 perces időkeretben. Parancsoljon!

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a későbbiekben is szeretnék hozzászólni a napirendhez, röviden szeretném elmondani önöknek, hogy a bizottság tegnap megtárgyalta a határozati javaslatot. Nagyon érdekes volt a tárgyalás, hiszen valamennyi képviselőtársam, aki a bizottság tagja, egyetértett abban, hogy ez nem az a kérdés, amiben politikai haszonszerzés céljából bárkinek bármiféle érdeke lenne, és azt hiszem, hogy nagyjában-egészében ennek az elvnek a mentén zajlott az alkotmányügyi bizottságban a vita.

Azt hiszem, hogy itt is egyet kell hogy értsünk, hogy ez a kijelentés, ez a reakció nemcsak egy jelenlegi kormány esetében érdekes és válaszra méltó felvetés, hanem tekintettel arra, hogy ez egy több mint tízéves ügy - 2002-ben kezdődött -, itt több kormány ideje alatt zajlott ez a büntetőügy, és ennek a büntetőügynek az alapítélete még az előző kormányok időszakában született.

Az, hogy biztos asszonynak ez a mindenképpen káros, haszontalan és feszültségkeltő kijelentése elhangzott, ez az ő felelőssége. Az, hogy erre méltó választ adjunk, és jelezzük ennek a kijelentésnek a tarthatatlanságát, szintén egyformán fontos a jelenlegi kormánypárti képviselőknek, a jelenlegi ellenzéki képviselőknek, a magyar parlamentnek, az országnak. Ez is mutatja, ennek a szavazásokban történő megvalósulása is azt mutatja, hogy ebben is egyetértettünk, hiszen az általános vitára való alkalmasság tekintetében: a bizottság 20 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 2 tartózkodás mellett fogadta el, míg az országgyűlési határozati javaslat esetében: 18 igen szavazattal, 3 tartózkodás mellett, 1 nem szavazat ellenében a bizottság támogatja. Azt hiszem, ez alapján a gondolkozás alapján kellene valamennyiünknek a következő percekben a felszólalásainkat megtenni.

Nagyon köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az európai ügyek bizottsága álláspontját Ékes József képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

(14.50)

ÉKES JÓZSEF, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottsága a tegnapi napon vitatta meg és javasolta általános vitára a parlament elé magát az állásfoglalást. Érdekes volt a vita menete, hisz 6 hozzászólás volt, és 6 hozzászólásból 5 megpróbált szakmailag és támogatólag hozzászólni magához az előterjesztéshez. Egy hozzászólás volt, amely hetet-havat megpróbált összemosni ezzel a kérdéskörrel.

Jómagam is úgy fogalmaztam, hogy egy 13 évvel ezelőtti halálos balesetet okozó személy esetében az álláspontok odáig jutottak és fajultak, hogy az ír rendszer is tulajdonképpen megtagadta idáig a kiadatását a Tobin-ügyben szereplő személynek. A 2013-as események kapcsán viszont maga Reding asszony próbált párhuzamot vonni és összemosni a 13 évvel ezelőtt történtek, a magyar bírósági döntés, valamint az általa vélt, jelenlegi magyarországi jogsérelmek kérdéskörét.

Teljesen egyértelmű, és aki nem érzi és nem érti, hogy egy európai uniós biztosnak elsődlegesen a dolga, a feladata az, amit a bizottsági és a biztosi hatáskörbe tartozó előterjesztések alapján az Európai Parlament elfogad, annak a közvetítése, harmonizálása - fogalmazzunk úgy - az Európai Unió tagországai között, és nem pedig olyan magánvéleményt megfogalmazni, amelyet még Írországban sem engednek meg.

Jó példa volt erre az előbbi parlamenti vitánk, amikor Lamperth Mónika képviselőtársam úgy fogalmazott Budai Gyula államtitkár felé, hogy kikérem magamnak. A magyar parlament is, ha egy ilyen döntést meghoz, minden további nélkül kikérheti magának egy európai biztossal szemben, hogy olyan kijelenéseket tegyen, amelyek párhuzamot vonnak bizonyos események, cselekmények között, ráadásul úgy, hogy maga a bűncselekmény ezelőtt 13 évvel és az általa vélt sérelmek, amelyek most, '13-ban az általa elgondoltakkal nem összeegyeztethetők.

Ezért is mondom, hogy a bizottság helyesen döntött abban a kérdésben és támogatta magát az előterjesztést, hogy igenis legyen egy országgyűlési határozat, amely felhívja az Európai Unió figyelmét és felhívja a biztosok figyelmét is, hogy egy-egy kijelentés nemcsak az adott nemzetnek, nemcsak az adott országnak árthat, hanem árthat az Európai Unió megítélésének is, ha ilyen mértékben ragadtatja el magát egy uniós biztos, és próbál magánvéleményt úgy közvetíteni, hogy adott esetben jogi és bírósági döntést kérdőjelez meg annak tekintetében, hogy az ő érzéseit hogyan próbálja prezentálni az Európai Unió nevében.

Ezért is még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon helyesen döntött az európai ügyek bizottsága, és itt szeretném megerősíteni: igenis a magyar parlamentnek esélye és lehetősége, sőt mi több, kötelessége is, hogy ha ilyen vádak fogalmazódnak meg vagy párhuzamok állítódnak össze, vagy adott esetben egy európai biztos nem a hatáskörének megfelelően próbál megnyilatkozni és azt a széles európai vagy világsajtóban is közzétetetni, abban az esetben a magyar parlamentnek jogában áll együttes döntéssel felhívni a figyelmét az Európai Uniónak és a biztosnak is arra, hogy helytelen útra lépett, és nem az a megoldás, amit ő képvisel megnyilatkozásaival, hanem adott esetben a jogszerűséget és főleg egy olyan bizottság elnökeként a jogszerűséget kell maximálisan saját maga részéről is betartani és betartatni, és annak a harmóniáját az Európai Unión belül megteremteni.

Ennek alátámasztásaképp tulajdonképpen az európai ügyek bizottsága 15 igen szavazattal, 2 tartózkodás mellett fogadta el általános vitára, és magát az országgyűlési határozati javaslatot is támogatásra javasolja a parlamentnek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az írásban előre bejelentkezett képviselői felszólalások következnek. Elsőként a Fidesz képviselőcsoportjából Gruber Attila képviselő úrnak adok szó. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt az imént már említettem, nagyon konstruktív és érdekes, alapos vitának voltunk fültanúi az alkotmányügyi bizottságban. Azt hiszem, ez egy olyan kérdés, amiben valóban egyfajta egységet, egyfajta közös alapelvet kellene kialakítanunk határainkon belül és azon túl is.

Nagyon jól mondta Ipkovich képviselőtársunk az MSZP képviselőcsoportjából, hogy ez a kérdés, ez a határozati javaslattal kapcsolatos döntés nem szabad, hogy belpolitikai csatározásokra legyen alkalmas. Nem szabad haszonszerzésre, politikai térnyerésre, haszonszerzésre felhasználni. Ez nem az az ügy, amit kormányzati kritikaként vagy belső parlamenti csatározási érvként lehet és szükséges használni. Azt hiszem, ahogy államtitkár úr is mondta, tartozunk az elhunyt áldozatok emlékének azzal, hogy ezt a kategóriát ebből a vitából kiemeljük.

Most pedig azt kell mondjam, hogy a biztos asszonynak ez a mindenképpen káros, haszontalan és kifejezetten feszültségkeltő kijelentése több kérdést vetett fel a bizottságban is, és természetesen nyilván a mostani tárgyalás során is több kérdést fog felvetni. Az első, hogy milyen reakció szükségeltetik egy ilyen, ugyan újságban megjelent, riportban elhangzott válaszra - és itt felmerült és erről is vitatkoztunk -, hogy vajon mennyire lehet magánvéleménynek tekinteni egy újságcikkben megjelent kijelentést.

Mennyire lehet személy szerinti megfogalmazásnak tekinteni azt a véleményt, amit az újságban mint biztos, uniós biztosként meginterjúvolt személy adhat, nyilatkozhat? Úgy véljük, hogy semmiképpen nem egy sajtó-helyreigazítási per, semmiképpen nem egy olyan, a problémát alacsonyabb szintre hozó kérdésként kell ezt kezelni, mint amit néhány képviselőtársunk felvetett korábban.

Ugyanis államtitkár úr is hivatkozott arra az esetre, ami 2010-ben történt ugyancsak Reding asszony részéről. 2010-ben a második világháború történéseivel vont párhuzamot a romák franciaországi helyzetével összefüggésben, ugyancsak egyfajta sajtókörnyezetben, hivatkozva arra, hogy ő úgy gondolja, hogy a romák Franciaországból történő kitoloncolásakor a hatóságok kizárólag az etnikai csoporthoz való tartozás alapján döntöttek, ennek tényében mérlegelték a kiutasítást.

Az akkor hivatalban lévő francia köztársasági elnök, Sarkozy elnök úr, illetőleg Angela Merkel német kancellár is élesen visszautasította a biztos ilyen típusú kijelentését. Ha tehát azt kérdezzük magunktól, hogy vajon nem eltúlzott-e ilyen szintre emelni ennek a sajtócikknek a nyilatkozatát, azt kell mondanom, hogy nemcsak hogy mi nem véljük úgy, hogy ez túlzott, hanem precedens van már rá, hogy ilyen esetben bizony egy független ország első számú vezetői - jelesül a két köztársasági elnök is - érdemesnek és szükségesnek tartotta, hogy felemelje szavát a biztos asszony minden alapot nélkülöző, elhamarkodott kijelentéseinek megcáfolására.

Úgy vélem, hogy ez a döntés, ez a határozati javaslat, amit mindkét bizottság támogat és elfogadásra ajánl, megfelelő válasznak tűnik egy ilyen, talán a politikai karrier építése vagy netalántán egyszerűen tudatlanságból vagy heves vérmérsékletből fakadó túlzó és káros kijelentéssel szemben.

(15.00)

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy már csak azért sem érdemes ezt a Reding-féle nyilatkozatot félvállról lesöpörni és mondjuk, olyan politikai haszonszerzés céljára használni, hogy lám-lám, a jelenlegi kormány micsoda kritikát kapott, hiszen logikailag sem állja ez meg a helyét. Ez az ítélet, ami alapján az eljárásnak ezen szakaszában, tehát a büntetés-végrehajtási szakaszában akadt az ír kollégáknak gondja, ez az ítélet egy korábbi, jelenleg ellenzékben lévő párt kormányzásának ideje alatt született. Az akkori bíróság hozta meg azt az ítéletet, amelynek a végrehajtásáról lenne szó. A végrehajtás és a bírói függetlenség ez esetben még csak köszönő viszonyban sincs.

Nagyon fontos volt, és azt hiszem, többen nagy figyelemmel hallgattuk Staudt Gábor hozzászólását például a bizottsági ülésen, aki jogi érvekkel, korrektül hivatkozta meg ennek a kijelentésnek a tarthatatlanságát. Ahogy az már korábban említésre került, valóban, egy ilyen típusú nyilatkozat, egy ilyen felkészületlen és hazug nyilatkozat sok esetben azok malmára hajtja a vizet, akik alapvetően elutasítják az Európai Unióhoz való csatlakozás, az Európai Unióban tagként történő lét jogosultságát. Már csak ezért is kellene megfontoltabban fogalmaznia egy olyan biztosnak, akinek a hatalma, akinek a szava valóban figyelemre méltó. Látható, hogy egy ilyen szerencsétlen, meggondolatlan nyilatkozat milyen indulatokat kelthet azokban az emberekben, akiknek az Unióval szemben amúgy is fenntartásaik vannak. Még egyszer mondom, Staudt Gábornak egy nagyon korrekt jogi érvelését hallottuk a bizottsági ülésen.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ettől kezdve természetesen fölvetődhet egy olyan dimenziója is ennek a nyilatkozatnak, hogy vajon mit akart elérni ezzel a nyilatkozattal, ezzel a riportban történő kijelentésével a biztos asszony. Valóban egy olyan példát akart hozni, amelyik uniós tagországokon belüli más-más mércét feltételez? Valóban az volt a szándéka, hogy ezt a kijelentését arra használja, hogy vannak olyan országok, amelyek bírálhatják a másik országnak azt az igazságügyi rendszerét, amelyet, hogy úgy mondjam, meglehetősen felületesen tanulmányoztak? Hiszen tudjuk jól, hogy akár a Velencei Bizottság, akár más fórumok, amikor Magyarországra jöttek, bizony nemcsak a korábban számukra megküldött, meglehetősen egyoldalú megközelítéssel találkoztak, hanem jogi érveket hallottak a kormányoldal részéről is, amin mindenképpen elgondolkodtak, és megfelelő módon reagálták le. Lásd a legutóbbi velencei bizottsági találkozót is, ahol például az egyházügyi kérdésekkel kapcsolatban az eddigi egyoldalú megközelítést - és természetesen jogában áll az ellenzéknek, a saját kapcsolatait megmozgatva, ismereteket, véleményeket átadni a Velencei Bizottság részére - némileg árnyaltabbá tették a személyes megbeszélések.

Talán a biztos asszonynak is hasznosabb lett volna, ha körbejár, és a konkrét kérdést megismeri, mielőtt még ezt a szerencsétlen, káros, haszontalan és feszültségkeltő nyilatkozatát megteszi. Természetesen, a korábban Ékes úr által említett bizottsági tárgyaláson elhangzottak valóban politikai célzatú és talán az ügyhöz kevésbé kapcsolódó nyilatkozatok. Örülök, hogy Szanyi képviselőtársam a teremben tartózkodik, nyilván nagy felelőtlenségről és rövidlátásról tett tanúságot, amikor az azeri bűnelkövetővel vont párhuzamot az ír bűnelkövetővel szemben; de hát lelke rajta. Azt hiszem, hogy a többség, még egyszer mondom, valamennyi frakció többsége egyetértett abban, hogy ez nem az a kategória, ahol ellenzéki és kormánypárti képviselők a saját érdekeikre használják fel.

Nos, végezetül úgy vélem, hogy ez a nyilatkozat a jelentés alapján mindenképpen hasznos, nemcsak azért, hogy helyre tegyük ebben a kérdésben azt a megítélést, ami a magyar igazságszolgáltatás egészét érinti, de azért is, hogy a tévedésekre, a szándékos, szándékolt vagy véletlen tévedésekre, az ismeret hiányából fakadó túlzó és igaztalan vádakra megfelelő választ adjunk. Ha a korábbi, 2010-es esztendőben elkövetett túlzó és szintén hamis nyilatkozatra két európai vezető állam államfője nem átallotta a visszautasítás hangjait használni, akkor, azt hiszem, a magyar parlamentnek sem kevésbé joga, de főleg kötelessége ezt a hazug és indokolatlan vádat visszautasítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megadom a szót az előre bejelentett felszólalónak, Szanyi Tibor képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Őszintén szólva, nyugodtan mondhatjuk, hogy a parlament történetében egy unikális alkalom van, hiszen egy olyan témát tárgyal a Magyar Országgyűlés, ami, hát finoman szólva sem feltétlenül dolga és kompetenciája. A Fidesz készített egy jelentést egy ügyről, aminek tulajdonképpen most csak az állítmányait szeretném mondani. A saját jelentésüket elfogadják, de elfogadhatatlannak tartják mások intézkedéseit, elsősorban az Európai Uniónak címezve, majd felhívják Vivien Reding biztos asszonyt, hogy viselkedjen rendesen.

Nem hiszem, hogy a Magyar Országgyűlésnek ilyen politikai proklamáció lenne a dolga, különösen nem parlamenti határozat formájában. Egy határozat mindig azt jelenti, hogy a Magyar Országgyűlés úgy dönt, hogy a kormány csináljon valamit. Hát, itt most semmilyen feladatot nem ad a kormánynak, piszkálódik úgy egyébként olyan témában, ami mindeddig a diplomácia térfelén volt, és ezt most valahogyan így a pártpolitika, mondanám azt, hogy az utcai politikai bozótharc szintjére rántja le. Úgy gondolom, ez nagyon méltatlan a Magyar Országgyűléshez. Hozzáteszem, hogy nem ez az első méltatlan dolog, amit a Fidesz ebben az Országgyűlésben és ezzel az Országgyűléssel tesz.

Ami az eset: egy szörnyű tragédia, két kisgyerek halála. Született egy magyar bírósági ítélet, aminek a végrehajtása körül, mondjam így, nemzetközi bonyodalmak keletkeztek. Amúgy egyébként maga ez a rész, hogy tehát a bűnös elnyeri a rá kiszabott büntetést, nagyjából nyugvópont felé tart, hiszen maga az elkövető, legalábbis úgy tudjuk, éppen a közelmúltban jelezte, hogy hajlandó megkezdeni, éspedig Magyarországon megkezdeni börtönbüntetését, amit - azt is jelezte - szeretne hazájában, Írországban folytatni.

(15.10)

Tehát, ha az a kérdés, hogy lehet-e, tudunk-e érvényt szerezni egy Magyarországon elkövetett bűncselekmény kapcsán Magyarországon született magyar bírósági döntésnek, akkor ebben az esetben az a válasz, hogy nagy valószínűséggel igen, hiszen még akkor is, ha évek múltán, de a bűnös börtönbe kerül. Itt azért hadd tegyek egy lábjegyzetes megjegyzést. Azt azért el kell ismerni, és ezt nagyon fontos, szép és folytatandó hagyománynak tartom, hogy az elmúlt tíz évben mindegyik kormány, még a jelenlegi is tett határozott erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ez az ügy nyugvópontra jusson, hogy egy család érzékenységére is tekintettel, Magyarország tekintélyére is tekintettel és még sok minden másra tekintettel nyugvópontra jusson. Ez az összes pozitívum, amit ebben az ügyben el lehet mondani; hozzáteszem, hogy tragédiával kezdődött.

Amit itt az előbb fölróttak nekem, finoman szólva is szerintem bárgyú. Éspedig azért, mert annak a bizonyos azeri baltás gyilkosnak az esetében is az volt a tét, hogy egy Magyarországon elkövetett bűncselekményért a magyar bíróság által kiszabott ítéletet végre tudja-e hajtani az ország vagy sem. Ott konkrétan meg nem, olyannyira, hogy szabadon engedték. Hát itt van az összefüggés a kettő között, és azért a történelem ezt önöknek semmilyen szinten nem fogja megbocsátani.

Ezzel együtt nézzük meg, hogy mit csinál a magyar parlament, határozatban. Március 9-én a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelenik egy interjú Viviane Reding európai biztossal, aki egyébként - önök ezt nagyon szépen kiszínezték, csak az igazságot eltakarva - annyit mondott, hogy nincs meglepve valamin. Nincs meglepve azon, hogy ez az ügy így húzódik, tekintettel arra, hogy ez az ügy konkrét stádiumát illetően egybeesik azzal a kritikahullámmal és tömeggel, ami Magyarország felé hárul, pontosabban a magyar kormány felé árad - és itt meg is állt. Kétségtelen, ebben benne van az, hogy azért szerinte sincs minden rendben Magyarországon; hozzáteszem, nemcsak ebből a nyilatkozatából derül ki, hogy kvázi semmi nincsen rendben a magyar demokráciát illetően.

De nézzük meg, kicsoda is Viviane Reding. Szeretném elmondani, és azért becsüljük annyira egymást Európában, hogy azért nem egy kispályás valaki, amúgy az önök pártcsaládjának a tagja, kedves Fidesz. Amúgy meg is beszélhették volna, például ma délután Reding asszonnyal, ott ülnek Strasbourgban, frakciógyűlésük van önöknek ott kint. Holnap konkrétan meg Magyarország lesz terítéken pontosan azon ügyek tekintetében az európai fórumokon, ami Reding asszony részéről a március 9-ei interjújában is kritika tárgya volt. Nem állt meg a vonat, kérem tisztelettel! Az önök kormánya, a magyar kormány, Orbán Viktor kormánya rendkívül súlyos diplomáciai nyomás alatt van. Önök pedig ebből próbálnak kitörni egy olyan hangulatkeltéssel, ami a diplomácia zónájából kihúzza ezt a témát, idehozza a parlamentbe, és szó szerint - ezt kell mondjam önöknek - útszéli politikai haszonszerzésre használják föl két gyerek halálát.

Egyébként csak úgy elgondolkodtam éppen, mikor készültem erre a mai napra, hogy vajon az ír elkövető, aki éveken át hezitált, hogy mit tegyen, nem nagyon dicsérem meg én sem érte; de azért azt is látjuk, hogy éppen az elmúlt napokban az egyik vidéki rendőrőrsön amúgy kihallgatás közben agyonvertek egy külföldi állampolgárt a magyar hatóságok emberei. (Dr. Gruber Attila: Elképesztő!) Hát azért szerintem ez úgy tud nemzetközi értelemben is aggodalmakat kiváltani, függetlenül attól, hogy bizonyos ügyeknek ki melyik ágán van. De önök ahelyett, hogy a saját pártcsaládjukban megbeszélték volna Reding asszonnyal, hogy ő tulajdonképpen mit gondol, mit lát, miért mit lát és hogyan, nem, önök nem tárgyalnak, hanem idehozzák a parlamentbe, és itt próbálnak ebből valamilyen cirkuszos határozatot kifacsarni.

Én sokkal inkább azt gondolom, az lenne a helyes, ha egy picit elgondolkodnának azon, miért is van holnap Magyarország sokadjára terítéken az európai testületekben: konkrétan a demokrácia magyarországi állapota, egyesek szerint nemléte miatt; miért volt ez a kiszólása Reding asszonynak március 9-én; vagy ahogy önök egyébként itt már egyféle boszorkányüldözés alá veszik a saját elvtársnőjüket, ha szabad így fogalmaznom; és akkor még a múltkor, 2010-ben meg '11-ben, meg nem tudom, mikor miket mondott, hühühű! Itt egyféle mítoszépítés van, mintha Reding asszony valami vörös ördög lenne. Nem, ugyan! Ő egy igazi vérbeli, európai, konzervatív politikus. Háromszoros európai biztos. Az egyik legfelkészültebb ember. Az Európai Bizottság egyik legfontosabb oszlopa - és önök most ennek mennek neki! (Dr. Staudt Gábor: Ennyit ér az Európai Unió.) Ennek mennek neki.

Mit jelent ez? Semmi mást, mint azt, hogy ennek a két kisgyereknek a halálát önök egyébként az Európa-ellenes szabadságharcuk igazolására akarják felhasználni. Ez egy bűntény egyébként hosszabb távon Magyarországgal szemben, mielőtt félreértenénk egymást.

Ami ebből az ügyből ki tud jönni, az nem mást, mint hogy önök egyébként kedvet csinálnak esetleg másoknak, hogy majd amikor Orbán Viktor, valamelyik magyar miniszter vagy valamelyik magyar főméltóság immáron sokadjára mond valami irgalmatlan nagy blődlit, mert amúgy szoktak, amikor kócerájnak nevezik az Európai Uniót, és hadd ne mondjam tovább, tehát amikor majd a maguk főminiszterei majd mondanak valami butaságot, akkor majd összeüljön ez a parlament, az a parlament, netán az Európai Parlament, és határozatban ítélje el a magyar kormány egyes tagjait. Ennek ez a következménye! A diplomáciában a kölcsönösség nagyon kemény dolog! Önök egy olyan útra tévednek most, aminek nagyon-nagyon rossz következményei vannak. Az ország további elszigetelését kockáztatják önök ezzel a lépéssel, teljesen fölöslegesen. Orbán Viktor ma este egy pohár kóla mellett megbeszélhetné ezt Reding asszonnyal. Nem, itt szenvedteti magukat meg egyáltalán az egész parlamentet, hogy hogyan kellene elítélni valakit az Európai Unió részéről.

No, egy szó mint száz. Én és a Szocialista Párt a leghatározottabban tiltakozunk ez ellen a gyakorlat ellen. Ez egy hétköznapi merénylet Magyarország nemzetközi mozgása és mozgásképessége ellen, hosszú távú következményeket is ideértve. És hogy ne szülessen ilyen parlamenti határozat, ezért egy módosító indítványt is benyújtottunk, amelynek az a lényege, hogy ha a Magyar Országgyűlés valóban a feladatát végezné, akkor bizony az lenne a dolga, hogy a Fideszt és csak a Fideszt ítéli el (Dr. Rétvári Bence: KDNP.) ezért az otromba és ocsmány törekvés okán.

Úgy látjuk, hogy ami itt folyik, az a kormány részéről más szemében való szálkakeresés, hogy a maga szemében lévő dupla gerendát valahogyan elfedjék, miközben a módszertan, az nem más, mint két gyermek halálát ocsmány politikai haszonszerzésre felhasználni.

(15.20)

Ezt a Magyar Szocialista Párt a lehető leghatározottabban visszautasítja, és felszólítjuk a Fideszt és egyáltalán bárkit ebben az Országgyűlésben, akinek ilyen merényletekre van kedve, hogy ne csinálja. De ne csak most, hanem meg ne próbálja még egyszer!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Megadom a szót elsőként a Fidesz képviselőjének, Gruber Attila képviselő úrnak.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy ezt az úgynevezett hozzászólást szerencsére egyetlen jogász végzettségű sem vállalta el az MSZP képviselőcsoportjából. A stílus maga az ember - mondhatnánk és gondolhatnánk. És valóban, Szanyi képviselő úr stílusa olyan-amilyen. Csak idézni szeretnék a tegnapi érdemi hozzászólásából, amelyet nekünk címzett, eszerint "az önök kedvence az azeri baltás gyilkos". Tehát ha ilyen szinten sikerül az MSZP-nek erről a kérdésről beszélnie, akkor azt hiszem, hogy az a bizonyos módosító indítvány is olyan sekélyes, mint ahogy azt Szanyi úr az előbb előadta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Vadai Ágnes képviselő asszonynak, független.

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szanyi Tibor képviselő úr azt mondta, hogy a legunikálisabb dolog történik a magyar parlamentben. Szerintem ez a legundorítóbb, amit maguk valaha is műveltek. Hogy nem szégyellik magukat! Felállnak oda a pulpitusra, két gyerekről beszélnek, közben pedig pontosan tudjuk, az a bajuk, hogy Viviane Reding az alaptörvény negyedik módosítását kifogásolja! Hát nem szégyellik magukat, képviselőtársaim?! Itt állnak és kenetteljes, álszent hangon beszélnek két gyerekről, két meghalt gyerekről?! Kegyeletsértő módon, undorító módon! Képviselőtársaim, van alja a politikának. De ez már nem a politikusi létről szól. Emberként hogy lehet így viselkedni?!

Ennek a dolognak semmi köze nincs sem a két kisgyerek halálához, sem a Tobin-ügyhöz. Egyetlenegy dologhoz van köze: önök nem bírják elviselni a kritikát sem itthon, sem külföldön. Ezért döntöttek úgy, hogy felhasználják ennek a két kisgyermeknek a halálát kegyeletsértő módon arra, hogy belerúgjanak egyet Viviane Redingbe. Komolyan mondom, képviselőtársaim, egyszerűen megdöbbentő ez a fajta viselkedés! Nagyon szépen kérem önöket, hogy fejezzék be ezt a kenetteljes, álszent és tényleg felháborító hangot, amit ebben az ügyben megütnek. Viviane Redinggel és a Európai Néppárttal vitassák meg, hogy mit művelnek önök Magyarországgal! Ennek a két gyereknek az emlékét pedig, nagyon szépen kérem, ilyen felszólalásokkal ne sértsék tovább!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kijelzőn hat kétperces hozzászólás; elsőként megadom a szót Gruber Attila képviselő úrnak.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Meglepve tapasztaltam, hogy a tegnapi bizottsági üléshez képest fél nap alatt hogy változik meg az MSZP hozzáállása ehhez a kérdéshez. A gond ott van, tisztelt Vadai Ágnes képviselő asszony, hogy nem a néppárti EP-s frakció kérdése, mert Reding asszony nem mint néppárti képviselő mondta, hanem egy tisztséghez kötődően mondta, amit mondott. Természetesen lehet önöknek ezt a politikai játékot játszani, de akkor Szanyi úrnak az az üzenete a következőkben, hogy nyugodtan jöjjenek Magyarországra bűnözni emberek, mert nem lesz következménye. Nem lesz végrehajtható, és a végrehajtásban nem lesz érdekelt Magyarország. Ha önök ezt akarják, ami, azt hiszem, hogy aztán végképp undorító dolog, hogy az ön szavait idézzem, ha önök ezt akarják, akkor természetesen legyen meg.

Azt hiszem, a tegnapi bizottsági ülésen sokkal higgadtabban és sokkal körültekintőbben tudtuk elmondani egymásnak a véleményünket, és szerintem ez a stílus, amit önök, Szanyi úr és ön elkezdtek, nem helyénvaló. Azt hiszem, pont önök sértik meg ezzel annak a két szerencsétlen gyermeknek az emlékét.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben következik Staudt Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, bár normál hozzászólásra is be vagyok jelentkezve. Azt hiszem, azt a vitát felesleges lefolytatni és félrevisz, amit az MSZP-s és független képviselőtársunk, illetve a képviselő asszony elmondott, lévén, hogy a fő kérdés, hogy letölti-e Tobin a büntetését. Nem vagyok benne biztos, illetve olyan információim vannak, hogy ez nem teljesen úgy történt, ahogy az a magyar médiában megjelent. Jelen pillanatban én még nem látom garanciáját annak, hogy letölti a büntetését. Egy alapvető szempont és ez az igazság szempontja is, hogy neki ezt le kell töltenie. Ha nem tölti le, azzal mocskolnánk be a két meghalt gyermek emlékét.

Nagyon megkérem a tőlünk jobbra helyet foglaló, baloldalinak nevezett képviselőtársaimat, hogy ne nyilatkozzanak úgy a gyermekek nevében, hogy erre semmiféle felhatalmazásuk nincs. Itt egy jogi vitát kell egyébiránt lefolytatni, ami az Európai Uniónak az álságosságára is rámutat, és arra, hogy a megnevezett alapelvek, az igazságosság, a jogbiztonság és az egyéb szép elvek mögött mennyire nem tekinti egyenlő sorban lévőnek akár a keleti végeken élő állampolgárait vagy akár Magyarországot is. Erről kell hogy szóljon a vita. Nagyon jó, hogy az Országgyűlés elé került, mert rámutat egy sokkal messzebb vezető ösvényre, ami az Európai Uniónak a gyalázatos voltára rávezet. Egyébiránt meg nem tudom, hogyha a gyermekek szüleit kérdeznénk, akkor ugyanígy vélekednének-e, mint önök, és azt mondanák, hogy az él vissza az ő emlékükkel, aki valamit tenni szeretne az irányba, hogy ezt az ítéletet végrehajtsák. Az MSZP-kormányzat alatt egyébként erre szintén nem volt megoldás.

Nagyon várnám az építő hozzászólásokat, hogy akkor mit kellene tenni abba az irányba, hogy letöltendővé, letöltethetővé váljon ez az ítélet. Erről kellene szólni a vitának. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben következik Ékes József képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarom elragadtatni magam úgy, mint Szanyi Tibor, és nem szeretnék olyan kifejezéseket használni, mint amit ő használt nem most először, hanem sokadszorra. De egyet tessék tudomásul venni: egy európai biztos abban a pillanatban, amikor biztossá nevezik ki, a pártcsaládjától és azt lehet mondani, a saját nemzetétől is függetlenül kell hogy végezze a tevékenységét. Ezt Vadai Ágnes képviselő asszonynak is mondom, hiszen annak idején Kovács László is megpróbálta így végezni a biztosi tevékenységét. Ha egy biztos kijelentést tesz, azt az Európai Unió egészében és annak nevében teszi, és innentől kezdve azok a kijelentések, amelyeket ő tett, azt mutatják, hogy elragadtatta magát. Mint ahogy Szanyi Tibor is megpróbált nagyon hangosan beszélni, de attól még az igaztalan nem igazság, ha valaki kiabál és hangosan beszél.

Ma délelőtt is volt egy ilyen vitánk, hogy Martonyi külügyminiszter úr a Velencei Bizottsághoz fordult. De mikor fordult? Amikor önök már az egész világot telekürtölték azzal a váddal, amelynek felült Reding asszony is, és tette azt a kijelentést, amelyet nem szerencsés az ő pozíciójában megtenni. Innentől fogva egy dolgot higgyen el nekem, képviselőtársam és Vadai Ágnes képviselő asszony is, hisz együtt ültünk az Európa Tanácsban és az Európai Parlamentben is: egy országnak igenis jogában áll olyan dologban állást foglalni, amikor valaki jogtalanul próbál meg párhuzamot vonni egy-egy cselekmény között. Képviselőtársak! És főleg úgy, hogy nem volt meg a bizonyossága arról, hogy azok a lépések, amelyeket a magyar kormány, a magyar parlament megtett, nem volt meg a bizonyossága arról, hogy azok jogosak vagy jogszerűtlenek; tehát úgy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tette meg a kijelentését március 9-én. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben következik Vadai Ágnes képviselő asszony, független.

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Van a Tobin-ügy, van a magyar igazságszolgáltatás kérdése, van az, hogy önök nem kedvelik Viviane Redinget azért, mert folyamatosan kritizálja - nem Magyarországot - az önök kormányát, meg van ez a jelentés és a határozat. Ez négy különböző dolog, képviselőtársaim, de önök rendkívül álszent és visszataszító módon ezt az egészet megpróbálták egybe szépen összerakni, kezdve az ír gázoló ügyétől egészen odáig, hogy Viviane Redinget nem kedvelik.

(15.30)

Gruber képviselő úrnak szeretném mondani, hogy nem vagyok tagja az alkotmányügyi bizottságnak, de ha tagja lennék és ott ültem volna, akkor is ugyanezt mondtam volna, mert mérhetetlenül álszentnek és felháborítónak találom azt, amit önök ebben az ügyben művelnek. Önöket egyáltalán nem érdekli ennek a két gyermeknek az emléke, nem érdekli annak a családnak a helyzete, a sorsa, önöket egyetlenegy dolog vezérel, az, hogy Viviane Redingnek - függetlenül attól, hogy konzervatív vagy sem; lehet, hogy eltávolodott, képviselő úr, a pártcsaládjától, de attól még egy erőteljes konzervatív politikusról beszélünk, aki nyilván konzervatív gondolatok mentén éli az életét -, egyetlenegy dolog vezérli önöket ebben az egész ügyben, hogy most Viviane Redingnek és rajta keresztül az Európai Bizottságnak odasózzanak egyet. Szeretném mondani, hogy ez azokat a problémákat, amiket itt fölvetnek, nem fogja megoldani, sőt azt fogják önökről gondolni - és majd a hosszabb felszólalásomban el is mondom -, hogy az egy végtelenül ostoba és primitív hozzáállás, amit itt tanúsítanak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Szanyi Tibor képviselő úr, MSZP.

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Úgy látom, hogy fogalmi zavarban van a Fidesz. Nem jogi kérdésről beszélünk, mert egy parlamenti határozat nem egy jogi jellegű kérdés, egy parlamenti határozat az akarat kérdése, hogy mi legyen, mi történjen. Itt politikai vita folyik, itt tehát ne jogászokat keressünk, hanem inkább a józan ész felé próbáljunk meg elmenni.

Amúgy egyébként, amit Ékes képviselő úr mondott: most mi baj van az én stílusommal, ha szabad érdeklődnöm? Két olyan szót használtam, amiket talán ritkán használnak a parlamentben, a Fideszt bárgyúnak és ocsmánynak neveztem. Mi ezzel a baj? Mi ebben a szörnyűség? Hát bárgyú is meg ocsmány is! Tegnap egyébként a bárgyúság helyett igazából kérdésként tettem fel, hogy miért csinál magából bohócot a Fidesz, illetve tegnap még ironizáltam is, hogy Safarov meg a kedvencük, mert azt meg konkrétan úgy, ahogy van, innen a magyar börtönből önök szépen elengedték, majd utána, amikor ott kegyelmet kapott, magyarul nulla esély maradt arra, hogy a börtönbüntetését valaha is letöltse, ehhez képest önök egy fecnit nem írtak, egy hangot nem mondtak, nemhogy parlamenti határozatot hoztak volna. Ezért mondja Vadai Ágnes, hogy önök az általam említett bárgyún és ocsmányon kívül még képmutatóak is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az MSZP mögött ülő függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő perc, Ékes József képviselő úr, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szanyi képviselőtársam, nem kívánom azt a stílust fölvenni, amit ön képvisel. Abszolút nem kívánom, bár tudnék én is jelzőket mondani, de ez nem az a szint, ahol ezzel kellene élni.

Az azeri gyilkossal kapcsolatban: képviselőtársam, Magyarország nagyon sok nemzetközi szervezetnek tagja, Magyarország nagyon sok nemzetközi szervezet által megfogalmazott kiadatási egyezményt aláírt, s mint ahogy Franciaország is annak idején a terroristákat kénytelen volt - fogalmazzunk így - a maga részéről az egyezmény alapján kiadni, nem Magyarország engedte el. Magyarország a kiadatási egyezménynek eleget tett, mivel Magyarország is aláírta a kiadatási egyezményt - Lamperth Mónika, ön belügyminiszter volt, önnek ezt rettentő jól kell tudnia -, és ott engedték el, képviselőtársaim. Nem akarok ebbe a vitába belemenni és nem akarok jelzőket használni. (Dr. Lamperth Mónika: Pedig érdemes lenne!) Két perc, két gombot kell megnyomni, képviselő asszony, és akkor hozzá tud szólni ön is. Intelligencia kérdése, nem más.

ELNÖK: Hallgatjuk, képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem tisztelettel képviselőtársaimat, hogy térjenek vissza az országgyűlési határozati javaslat megtárgyalására.

Megadom a szót Szilágyi Péter képviselő úrnak, független.

SZILÁGYI PÉTER (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy valamennyi jóérzésű magyar állampolgár és valamennyi jóérzésű európai állampolgár is egyetért azzal, hogy egy jogerősen megszületett ítélet legyen végrehajtható, a jogerősen elítélt bűnelkövető ülje le a büntetését. Szerintem ebben nincs vitánk.

Sőt, még a határozati javaslat egyes pontjaival sem lehetne vitánk, hiszen önök például a 4. pontban felhívják a biztos asszony figyelmét, hogy tegyen meg mindent, hogy megvalósuljon az igazságügyi együttműködés. És még számos egyéb pontja van ennek a határozati javaslatnak, amely valóban egy korrekt cél lehet.

Az lenne viszont az én kérdésem, hogy ez mit keres itt az Országgyűlés asztalán. Az Országgyűlésnek milyen feladata van az igazságügyi együttműködés terén? Én sajnos nem tudok semmiről sem. Ez pusztán egy erőfitogtatás, önök a kétharmados többségüket akarják felhasználni arra, hogy nyomást gyakoroljanak az Európai Unióra az egyéb vitáik kapcsán. Azt gondolom, ez az országgyűlési határozat nem jelez egyebet, mint hogy a kormány diplomáciailag teljesen elszigetelődött Európában, és azokat a diplomáciai eszközöket immár nem tudja hatékonyan használni, amit egyébként ennek az ügynek a megoldása tekintetében és érdekében mindenképpen el kellett volna követni.

Azt gondolom, valóban szeretnénk azt mindannyian, hogy ennek az ügynek a végére pontot lehessen tenni, az elítélt letölthesse a büntetését. Azt gondolom, hogy sajnos nem egy megfelelő eszközt választottak erre nézve, egy teljesen más dimenzióba emelték ezt a kérdést. Én nem kívánom a két kisgyerek tragikus sorsát felemlegetni, és azt gondolom, ez a vita nem is erről kell hogy szóljon, nem is erről szól. A határozati javaslat mögött megbúvó szándék abszolút nem erről szól, hanem arról, hogy önök kemény harcra készülnek az Európai Unióval.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ékes József képviselő úr azt mondta, hogy igazából nem akar belemenni az azeri gyilkos kiadatásának az ügyébe. Én már megszoktam, a Fidesz mindig akkor szokta itt a parlamentben mondani, hogy nem akar valamibe belemenni, ha nincsenek igazi érvei. Hát pedig, képviselő úr, az a nagy helyzet, hogy amit az előbb Gruber képviselő úr mondott, hogy mintha mi - az okfejtésünkből erre következtetett - azoknak a pártján állnánk, akik bűnt követnek el, és mi nem akarjuk, hogy megbüntessék őket. Szó sincs erről!

Ha már egy ilyen szereposztást szeretett volna ön itt előadni, akkor ez sokkal inkább önökre igaz, mert az egy hihetetlen botrány és vérlázító, felháborító dolog, hogy kiszámíthatatlan haszonért - fogalmam sincs, hogy mi van a háttérben, bár én is olvasom az internetet, de nem akarok a parlamentben olyan állítást mondani, aminek a bizonyítékát nem tudom idetenni, de valami oka biztosan volt - önök egy gyilkost kiadtak, méghozzá úgy, hogy otthon abból nemzeti hőst csináltak. Úgyhogy jobb, ha ebben a kérdésben önök nem vádaskodnak, pláne nem mifelénk.

A másik dolog, amit szeretnék megerősíteni, hogy Gruber képviselőtársam azt mondta, hogy az MSZP-ből jogászok nem vállalják azt az álláspontot, amit Szanyi Tibor elmondott. A Szanyi Tibor képviselőtársam által elmondottakkal én jogászként, közjogászként maximálisan egyetértek, ugyanis semmilyen parlamenti műfaj nem támasztja alá, vagy semmilyen házszabály, semmilyen törvény azt a műfajt, amit önök most idehoztak. Jogászként is azt kell mondjam, dolga az a magyar igazságügyminiszternek, hogy eljárjon egy ilyen ügyben, hogy a magyar érdeket képviselje a szerencsétlenül, tragikusan járt magyar család jogos igényének az érdekében. Igen, dolga. De nem dolga egy ilyen parlamenti műfaj előállítása, amelynek semmi más célja nincs, mint hogy önök Reding asszonyt megpróbálják megleckéztetni. Ez nem ide való, jogilag sem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Gruber Attila képviselő úr, Fidesz.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Ha már azeriekről szólt, tessék megmondani nekem, képviselő asszony, hogy milyen nemzetközi szervezet vagy hatóság ítélte el, milyen nemzetközi szakjogászi fórum jelezte aggályát a kiadatási eljárás miatt. Én azt hiszem, hogy ön nem tud ilyet megnevezni. Mint ahogy (Dr. Józsa Istvánnak:) - bocsánat, képviselő úr, majd utána beszélhet -, mint ahogy amikor az örmény terroristák által elkövetett terrorcselekmény után Párizsban - ahol hat halálos áldozatot követelő túszmentési akció volt, amelyben nők is meghaltak - a francia hatóságok éppen ugyanolyan módon, a nemzetközi szabályoknak megfelelő kiadatási eljárás alapján kiadták az örmény terroristákat Örményországnak, akik ott tudomásom szerint szintén nem hosszú börtönbüntetést kaptak.

Még egyszer mondom: ne keverjük össze az azeri belpolitikai döntéseket, mert az az azeri elnök felelőssége. Az pedig, hogy a nemzetközi szerződések alapján nekünk milyen kötelezettségeink voltak, a mi felelősségünk, és ebben a tekintetben nem hibáztunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik.

(15.40)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Azért emlékeztetnék, hogy ki volt az, aki aktuálpolitikát vitt az egészbe, az egész kérdésbe, a két magyar gyermek halálába: ez Viviane Reding biztos asszony volt. Ő volt, hiszen ő nevezte jogosnak az ír hatóságok döntését ebben az ügyben, ő hozta be a Magyarország elleni ellenszenvét és a bíróságba vetett elképzelését. Ezzel lehet vitatkozni, de ő volt az, aki a szezont és a fazont összekeverte. MSZP-s képviselőtársaim szerint egy kiváló felkészültségű biztos asszonyról van szó; akkor a többit nem is nagyon szeretném megismerni, ha ő a kiváló felkészültségű, amikor egy 2002-es ítélet kapcsán - egy 2002-es ítéletről beszélünk, egyébként a szocialista kormányzat alatt született az ítélet - visszamenőlegesen azt mondja, hogy azt az írek, helyesen, azért nem hajtották végre, merthogy neki jelen pillanatban bármi problémái vannak a Fidesszel és a jelen Országgyűlés törvényhozási gyakorlatával.

Semmi köze a két dolognak egymáshoz. Ezt a biztos asszony emlegette egy lapon, és ha önök megvédik azt, amit ő mondott - mert ő azt mondta, hogy helyes így, jól van így, hogy sem végrehajtani nem hajlandók Írországban ezt az ítéletet, sem kiadni nem hajlandók Tobint, ez rendben van így és helyes így -, akkor önök azon az állásponton vannak, hogy valóban, ez egy igazságos döntés, hogy Tobin sehol ne nyerje el méltó büntetését.

Most ebből nehéz önöknek kihozni azt a végeredményt, hogy itt bárki is összekeverné önökön kívül azt, hogy miről szól az ügy. Olvassák el, hogy Reding biztos asszony mit nyilatkozott; ő volt az, aki egy 2002-es ügy kapcsán a leggusztustalanabb módon aktuálpolitikát vitt Magyarország ellen és a magyar parlament irányában meglévő előítéleteivel kapcsolatosan. Ő kezdte ezt a játékot, és ne próbálják önök úgy beállítani, mint ha itt bárkinek önökön és Reding biztoson kívül aktuálpolitikai érdeke lenne ebben.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Spaller Endre, Kereszténydemokrata Néppárt.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen. Amikor ezt a napirendet elolvastam, azt gondoltam, hogy a szocialisták legalább saját magukért kiállnak, ha már másokért nem képesek. Arra az ítéletre azt mondta Reding asszony, hogy nem jogállamban született - ha jól mondom, 2003-ban született talán egészen pontosan, amikor a szocialisták voltak hatalmon -, azt gondoltam, a szocialisták kiállnak, és legalább azt elmondják, hogy 2003-ban szerintük Magyarországon jogállam volt-e vagy sem, és ha legalább ezt megtennék, akkor máris konstruktívabb lenne ez a vita.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm. A következő kétperces Vadai Ágnes képviselő asszony, független.

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az összes álszent képviselőnek szeretném mondani, hogy 2003-ban és egészen 2010-ig Magyarországon jogállam volt. Arról, hogy most mi van, ne beszéljünk, mert azt gondolom, ez a vita önmagában sok mindent elmond.

Gruber képviselő úrnak szeretném mondani, mert előkerült ez az azeri ügy, és annak kapcsán került elő, hogy ő azt állította, hogy ez a határozat, amely most itt a Ház előtt fekszik, azért kell, azért kell ezt elfogadni, Viviane Redinget azért kell elítélni, mert ha nem tesszük, akkor majd idejönnek a bűnözök, de az azeri ügynek semmi köze sincsen ehhez az egészhez, és nyilván abban szabályosan jártak el. Képviselő úr, egy dolgot tettek: eladták a becsületüket, ennyit tettek, meg egy kicsit Magyarországot is. (Dr. Józsa István: Így van!) Ennyit tettek! Ha ez nem hiba, akkor nyilván találunk rá majd megfelelő jelzőt, elég nagy a szótár.

Ami a biztos asszony nyilatkozatát illeti, szeretném megkérni a képviselőtársaimat, hogy olvassák már el a saját maguk által írt jelentést, mert most már itt olyan legendagyártás van, most már itt azt mondják önök, hogy Viviane Reding azt állítja, hogy ez meg ez a probléma. Nem, Viviane Reding azt mondta, hogy "ezen nem csodálkoztam". Ez nem azt jelenti, hogy ő ezt kijelentette, hanem "ezen nem csodálkoztam". Önök a saját jelentésüket olvasgassák már el!

Az igazságszolgáltatás függetlenségével volt a biztos asszonynak problémája. Az önök miniszterelnöke ott álldigált, és kifogásolta a független magyar bíróság egyik döntését rezsicsökkentésügyben. Az önök válasza nem az volt, hogy akkor védjük tovább majd a független magyar bíróságot. Nem, kétharmaddal hoztak egy törvényt. Úgyhogy nekem itt ne jöjjenek azzal, hogy önök mennyire védik a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét, no pláne, mennyire védik az európai és demokratikus értékeket! Maguknak ezekről fogalmuk sincsen, soha nem is volt talán!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Józsa István képviselő úr, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon jó lenne, ha a kormányoldal - különösen az államtitkár úrral az élen - magába szállna. Szóval, ilyen országgyűlési határozati javaslatot behozni még egy ilyen egyébként érzelmekkel túlfűtött ügyben is, úgy gondolom, nem helyénvaló.

Tehát ahogy itt elhangzott, az említett Tobin nevű elkövető letölti a büntetését, és mi úgy gondoljuk, hogy ezzel pont kerül az ügyre. Ami itt ma történik, az egyszerű hisztériakeltés, az ügy eszkalálása egy európai biztossal szemben, annak is egy sajtónyilatkozatával szemben. Tehát az, hogy önök harcos kiállásról beszélnek, az nem más, kedves Spaller képviselő úr, mint hogy harcban állnak az egész világgal, és meg lehet kérdezni, hogy miért. Azért, mert a hatalmukat adminisztratív eszközökkel be akarják betonozni. Úgy változtatták meg a magyar jogrendet, hogy az nem illik az európai demokratikus jogrendbe, mert elural független intézményeket. Létrehozták a bírói hivatalt, amely önhatalmúlag átrakhat koncepciós pereket, önök által kreált és biztatott koncepciós pereket egyik bíróságról a másik bíróságra. Ez egy régi római jogelvet sért, ami úgy szól, hogy senki nem vonható el a bírája elől, mindenki azon bíró előtt köteles felelni a tetteiért, akihez tartozik.

A következő. A független intézmények területén, amit a médiában átalakítottak, ez nem illik. A negyedik módosításban megtiltják, hogy kereskedelmi televíziók politikával foglalkozzanak. Tehát önök alapvető elveket sértenek, és most behoznak egy ilyen ügyet harcolni, hangulatot kelteni vele. Súlyos hibát követnek el. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Spaller Endre képviselő úr, KDNP.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Hát bizony, ha 2003-ban Magyarországon jogállam volt, amikor ez az ítélet megszületett, akkor talán Reding asszonynak nem ártana csodálkozni azon, hogy egy Európai Unióban született jogerős ítéletet nem lehet végrehajtani az Európai Unióban. Mert ha még csak nem is csodálkozik rajta, akkor vajon mit fog tenni azért, hogy a jövőben ezek az ítéletek végrehajthatóak legyenek?

Ezért gondoltam azt, és ezért bíztam abban, hogy talán ezen konkrét ügyben - elvonatkoztatva az összes többi sallangtól, és figyelembe véve azt, hogy 2003-ban született ez az ítélet, amiről Reding asszony beszél, alapvetően egy 2003-as ítéletről beszél - a szocialisták kiállnak úgymond a saját teljesítményükért, a saját időszakukért, és azt tudják mondani a biztos asszonynak, hogy bizony akkor jogállam volt; most függetlenül attól, hogy önök ezt a mostanit nem tartják annak, de természetesen ezt a mostanit is jogállamnak tartjuk, merthogy Magyarország jogállam. Igenis, álljanak ki, és mondják el neki, hogy 2003-ban itt jogállam volt, és csak azt, amit ön most elmondott, és bizony csodálkozzon azon, hogy egy gyilkost nem lehet lecsukni az Európai Unióban egy jogerős ítélet alapján. Ennyit várunk önöktől, semmi többet.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Vadai Ágnes képviselő asszony, független.

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Spaller képviselő úrnak szeretném mondani, hogy ne csodálkozzon már, szerintem el kell olvasni ezt a jelentést, amelyet itt az önök nagy boszorkánykonyhája összerakott. Ennek semmi köze sincs se a jogállamhoz, se a Tobin-ügyhöz. Ennek a jelentésnek és ennek a határozatnak egyetlenegy dologhoz van köze: ez pedig az, hogy önök nem bírják elviselni, hogy Viviane Reding és vele együtt egyébként sok más európai politikus folyamatosan kritikát fogalmaz meg, nem Magyarországgal szemben - kérném szépen, hogy ne keverjék már magukat össze Magyarországgal! -, hanem a magyar kormány magatartásával szemben. Hát ez itt a legnagyobb probléma!

Ezt az ügyet azért ráncigálták elő, és azért gyalázzák meg itt elhunyt kisgyerekek emlékét, mert bele akarnak rúgni Viviane Redingbe egyet. Lehet, hogy a következő héten majd jön egy újabb biztos, akibe majd megint bele lehet rúgni, akkor majd megint találnak egy ügyet, megint találnak egy mondatot, és akkor megint a Magyar Országgyűlés szégyenszemre ilyen jelentéssel és határozattal fog foglalkozni.

Mi lenne, ha egyébként tényleg azzal foglalkoznánk, hogy mondjuk, az európai kiadatási megállapodást hogyan lehetne jobbá tenni, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni. Képviselőtársaim, ez tuti nem az az út! Itt személyében támadnak meg egy biztost! Semmi köze sincs ahhoz, hogy ő mit mondott. Gruber képviselő úr folyamatosan "káros", meg nem tudom én, ilyen kifejezéseket használt Viviane Redinggel szemben. Az az önök legnagyobb problémája, hogy Viviane Reding megmondta az igazságot a magyar kormány eddigi tevékenységével kapcsolatosan.

(15.50)

Józsa képviselőtársam beszélt már Handó Tünde áldásos tevékenységéről. Hát a világon nincs olyan jogállam, Spaller képviselő úr, amilyet maguk teremtettek!

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szalay Péter fideszes képviselő úr előre bejelentett felszólalása következik.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Viviane Reding, az Európai Bizottság jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság biztosának a Tobin-ügyben tett lépésével kapcsolatosan szükségessé vált, hogy a Magyar Országgyűlés kinyilvánítsa véleményét.

Az ügy alapvetően a Francis Ciarán Tobin ír állampolgár által 2000. áprilisban okozott közlekedési balesettel kezdődött, amelynek során Tobin a megengedett sebességhatárt túllépve, a járdára felfutva elütött egy 5 és 2 éves testvérpárt. Mindkét gyermek életét vesztette.

Francis Ciarán Tobint 2002-ben a Pest Megyei Bíróság jogerősen 3 év szabadságvesztésre ítélte. Ezután a halálos gázolás okozója biztosíték letétele mellett Magyarországról Írországba távozott, majd európai elfogatóparancsot bocsátott ki a magyar bíróság, amit különféle jogi indokolások miatt azóta sem foganatosítottak.

Leszögezhetjük, hogy a szabadság, biztonság és igazságosság térségeként jellemzett Európai Unióban nem fordulhatna elő, miszerint egy olyan gépkocsi vezetője, aki két gyermek halálával járó gázolásos közúti balesetet okoz és vétkességét bírói ítélet állapítja meg, a kiszabott börtönbüntetését ne töltse le. Egy ilyen kettős halálos baleset okozójának börtönben a helye a bíróság által kiszabott időtartamig.

Hogy pontosítsuk, mit mondott Viviane Reding. Ezzel az üggyel kapcsolatosan Viviane Reding 2013. március 9-én egy, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjúban a következőket nyilatkozta: "Az elmúlt évben a magyar igazságszolgáltatás többszöri alkalommal panaszt nyújtott be hozzám, hogy Írország legfelsőbb bírósága nem hajlandó egy ír állampolgárt kiszolgáltatni a magyar igazságszolgáltatásnak, akit Magyarországon gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolnak. Én személy szerint ezen nem csodálkoztam. Ezzel egyidejűleg Magyarország számos olyan határozatot fogadott el, amelyek kérdéseket vetnek fel az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban."

Az idézett mondat komoly logikai hibát tartalmaz. Ugyan mi köze egy 11 éve meghozott ítéletnek ahhoz, hogy a biztos asszony szerint 2013-ban a magyar igazságszolgáltatás függetlensége az ő kételye tárgya lehet? Vajon 12 éve is kételye volt a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét illetően? Avagy a magyar börtönben letöltendő 3 év esetében a börtön függetlenségét vitatja, és ha erre gondol, mit jelent az, hogy a börtön független vagy függő valamihez viszonyítva?

Végül a gondolatmenet ilyetén boncolgatásával sehová sem jutunk, a logika csődöt mond. Azon ténynek, hogy a 12 éve hozott ítéletnek érvényt kell szerezni, nem mondhat ellent a biztos asszony 2013. márciusi kételye. Bár a biztos asszony véleményét úgy is értelmezhetjük, hogy egy ilyen ország esetében, mint Magyarország az ítéletet nem kell végrehajtani, akár mondhatnánk, hogy az ítélet végrehajtásának annullálása erkölcsi szempontból megengedhető?

Hasonló esete Viviane Redingnek egy ízben már volt, amikor a Franciaországban igencsak problémásan viselkedő, oda kivándorolt cigányok kitoloncolását nem megengedhető stílusban minősítette. E kijelentéseit Sarkozy francia elnök és Angela Merkel kancellár is elítélte. A biztos asszony az eset után kénytelen volt bocsánatot kérni Franciaországtól.

A mostani eset vizsgálata alkalmával érdemes tanulmányozni a jelenlegi európai környezetet. Egyfelől Magyarország ellen az Európai Unióban egyesek részéről ellenséges és éles kampány folyik. Ennek eredőjeként olyan személyeket lehet felsorolni, akik évtizedek óta külföldön élve úgy tesznek, mintha értenének a magyar helyzethez. Ráadásul magyarnak tüntetik fel magukat, bár az ország és a nemzet elleni gyűlölködő tevékenységük igencsak megkérdőjelezi magyarságukat.

És kik az egyesek? Például Daniel Cohn-Bendit, a média által korábban pedofíliával vádolt, mára liberálissá vált anarchista, akinek a magyar miniszterelnökkel való európai parlamenti vitája során tanúsított viselkedése szinte orvosi esetként minősíthető.

A külföldön tevékenykedő úgynevezett magyarokat zsigeri gyűlölet vezeti a magyarság ellen, ezért minden olyan törvény esetében, amely a magyar érdekeket előtérbe helyezi vagy védi, kórusban kiabálva erősítgetik, hogy nálunk nincs demokrácia, nincs igazságszolgáltatási függetlenség. Ezekhez hasonlóan egyes, az Európai Parlamentben ülő magyar, szocialista és liberális képviselők is sokat tesznek az ország hírnevének lerontásáért. (Dr. Józsa István: Hm-hm.) Az alaptörvény elleni támadások, a kötelezettségszegési eljárás bizonyítják (Dr. Józsa István: Nem zörög a haraszt!), hogy Magyarországot az Unió bizonyos körei mindenképpen szeretnék megleckéztetni, megalázni, szuverenitásába belegázolni. (Dr. Józsa István: Ugyan már!) Másfelől Viviane Reding komoly politikai ambíciókat táplál, amelynek eléréséhez (Dr. Józsa István: Ez képtelenség!) kemény, határozott politikus imázsát óhajtja kelteni. Ehhez a Tobin-eset jó alkalmat kínált.

Úgy vélem, részéről ebben az ügyben is hiányzik az igazságosság, az objektivitás, azon alapvető elv, hogy az Unió országait egyenrangúan kell kezelni, nem lehet egyiket sem alárendelni.

Kérdés, hogy a Navracsics miniszter úrral történt levélváltások, a levelekre történő reagálások valóban csupán sértett hiúság által motiváltak, vagy pedig egy jól felépített politikai hatalmi játszma elemei. Egyébként az sem biztos, hogy a Magyarországgal szembeni fellépés annyira felfelé ívelő pályát segítő lenne. Meggyőződésem, hogy számos európai ország és azok polgárai előbb-utóbb ellenérzésekkel reagálnak arra, ahogy Magyarországot próbálják kezelni és ellehetetleníteni.

Úgy gondolom, hogy a határozati javaslat egyáltalán nem nevezhető túlzott reagálásnak, amint a franciaországi eset vonatkozásában Sarkozy és Merkel reagálása sem volt eltúlzottnak minősíthető. Tovább kell haladnunk azon az úton, amely az ország nemzeti felemelkedésének az útja, és sokszor új, szokatlan az Európai Unióban. Mint ahogy véget vetettünk annak a korábbi szocialista-liberális kormányok által folytatott gyakorlatnak, hogy Magyarország szervilisen eltűri, hogy más országok rendszeresen megalázzanak minket. Ez ellen sokszor nem léptek fel a kellő határozottsággal. Épp olyan jogunk a minket bántó jogsértések és egyéb megalázó cselekedetek esetén hangosan követelni az igazságunkat, mint a franciáknak vagy a németeknek.

Remélem, a Magyar Országgyűlés határozata azon megfontolásra készteti Viviane Reding biztos asszonyt, hogy hazánkat is azzal a mércével kezelje, ahogy a többi európai uniós országot, egyben Magyarországgal szemben is eleget tesz tisztségéből fakadó kötelezettségeinek. Nem utolsósorban egy ország jogrendszere és igazságszolgáltatása akkor is lehet jól működő és demokratikus, netán igazságos, ha ez akár a biztos asszonynak éppenséggel nem tetszik.

A leírtak és elmondottak értelmében kérem tisztelt képviselőtársaimat a határozati javaslat támogatására.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szalay képviselő úr hozzászólása, azt gondolom, bizonyította azt, hogy nem jó ez a parlamenti műfaj, és nem jó ez az ügy, amit önök ilyen parlamenti műfajban próbálnak meg elrendezni. (Dr. Józsa István közbeszól.)

Egyfelől szeretném azt világossá tenni, és minden alkalommal el fogom mondani, amikor önök megpróbálják úgy beállítani, mintha a korábbi kormányok nem akarták volna a nemzeti érdeket védeni, és csak önök teszik ezt, hogy ez nem így van. Az természetes dolog, hogy minden ország kormánya a nemzeti érdekeket védi a nemzetközi porondon és a különböző nemzetközi intézményekben. Ez egy helyes dolog, és ezt teszi minden kormány, amely jól teszi a dolgát.

Azt gondolom, sok-sok példát tudnék fölsorolni, volt már a parlamentben is példa rá, hogy elmondtam, amikor mi is ugyanezt tettük. Csak az egy óriási különbség, hogy ha valaki megpróbálja úgy beállítani az európai intézmények szerepét, mint hogyha ezek az európai intézmények valamilyen igazságosztó szerepben úgy járnának el Magyarországgal szemben, ami megalapozná az önök miniszterelnökének szabadságharcát. Erről szó nincs.

Én azt gondolom, hogy ez, amit Szalay képviselő úr elmondott, meg ami itt eddig is elhangzott, jól bizonyítja, hogy ez az ügy, ezzel a Tobin nevű emberrel kapcsolatban az igazságszolgáltatásnak való érvényt szerzés, hogy az igazságszolgáltatás működni tudjon, nem helyes ilyen műfajban itt a parlamentben.

(16.00)

Mi nem akarunk ennél sem többet, sem kevesebbet állítani, mert az az út, amin önök elindultak, oda vezet, hogy most itt egyáltalán megkérdőjelezik azt, hogy az európai intézmények korrekten járnak el vagy sem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Higgyék el, ha az európai intézmények (Az elnök ismét csenget.) büntetni akarnak, nem Magyarországnak szól...

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): ...hanem az önök elképesztő kormányzati intézkedéseinek. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiból.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, hogy óriási nagy zavar az MSZP-n belül, már csak azért is, mert Magyarországgal szemben jelenleg olyan huszonnégy kötelezettségszegési eljárás folyik, vannak országok, amelyekkel szemben száz, van olyan ország, amelyikkel szemben százhatvan. Na most, tisztelt képviselőtársaim, ezen országok parlamenti képviselői nem kürtölik tele a világot azzal, hogy Magyarországon nincs demokrácia, nincs alkotmányos jog, és minden jogszerűség tulajdonképpen fel van rúgva. Nem rohannak el, nem kürtölik tele. Végigcsinálják a kötelezettségszegési eljárást, annak van egy döntése, és utána meghozzák a megfelelő parlamenti döntést. A kettő között óriási nagy különbség van. És pontosan Reding asszony ebbe a játszmába szállt be. Ezt tessenek már felfogni, nem mást, hanem ezt! Tehát amikor egy parlamenti képviselő már eleve úgy kiabál, amikor egy kötelezettségszegési eljárás indul meg, mondjuk, Magyarországgal szemben, hogy itt felborult a demokrácia, akkor más országok esetében, ott, ahol esetleg száz fölött van a kötelezettségi eljárás, akkor ott milyen demokrácia lehet, képviselőtársaim? Minden ország a saját önös érdekében végigcsinálja ezeket az eljárásokat. Tessenek már ezzel tisztában lenni! (Dr. Lamperth Mónika: Tisztában vagyunk.)

Az, hogy egy ország egy törvényt meghoz, megalkot, és az valamilyen oknál fogva az európai uniós rendszerbe nem igazítható be a jelen viszonyok között, az még nem jelenti azt, hogy egy országban a demokrácia vagy a jogállamiság felborul. (Dr. Józsa István: Jóska!) Képviselőtársam, most mondtam, Németországgal szemben több mint száz ilyen eljárás folyik. (Dr. Lamperth Mónika: Csak meg kell nézni, milyen eljárások!) Elnézést, akkor ott sincs demokrácia? Tegye már fel magának a kérdést, képviselőtársam! (Dr. Józsa István: Nem az alaptörvény miatt!) És ebbe száll bele Reding asszony. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Szilágyi Péter képviselő úr, független.

SZILÁGYI PÉTER (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy picit zavarban vagyok, mert nem érzem a koherenciát a fideszes felszólalásokban. (Dr. Józsa István: Nincs is!) Egyrészről azt mondják, hogy ez az egész jelentés és határozattervezet annak érdekében született, hogy a Tobin-ügyet vigyük előrébb, másrészről például most Szalay képviselőtársunk felszólalása is azt mutatja, hogy igazából önök ezt a függetlenségi háború és a szabadságharc keretébe illesztik bele.

Bővebben majd a hosszabb felszólalásomban szeretnék ezekre a dolgokra reagálni, most Szalay képviselőtársamnak egy dolgot szeretnék mondani: önöknek megvan a joguk arra, hogy ne értsenek egyet egyes álláspontokkal, megvan önöknek az a joga, hogy vitassák azok megalapozottságát, de semmilyen jogunk nincs arra, hogy bárkinek a magyarságát elvitassák. Ön ezt tette meg az előbb.

Köszönöm. (Taps a függetlenek és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Józsa István képviselő úr, MSZP!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném újra hangsúlyozni a kormány felelősségét. Van egy régi mondás, hogy ne menjen a napra az, akinek vaj van a fején. (Dr. Staudt Gábor: MSZP.) Önök kimentek ezzel a határozati javaslattal a napra, amikor vaj van a fejükön, és most csurog a nyakukba a vaj.

Szalay dr. jó szándékú képviselőtársam hozzászólását hallgatva - bárki elolvashatja majd a jegyzőkönyvet - teljes és tökéletes szereptévesztésben tetszenek lenni. Amit ön elmondott, az mind ellenkezik az uniós alapértékekkel, amit önök sértenek meg, az Európai Unió pedig képvisel. Tehát egy tökéletes eltévelyedés, amiért szerintem a kormány a felelős, merthogy kellene lenni olyan képzett európai jogászoknak és a jogalkotáshoz értő embereknek - mint jelen esetben államtitkár úr -, aki megóvja a naiv képviselőket attól, hogy ilyen hozzászólásokat tegyenek.

Tehát önök arról beszélnek, arról álmodoznak, hogy hogyan kell képviselni az ország érdekeit. Vegyék már észre, hogy ez a tökéletes elszigetelődés, amiben vannak, azt mutatja, hogy önök rosszul képviselik az ország érdekét. Mondjuk, vannak csatlósaik itt a szélsőjobb vagy a radikális nemzeti oldalon (Dr. Vadai Ágnes: Szélsőjobb. - Közbeszólások a Jobbik soraiból.), akik el se tudják képzelni, mert a szellemi szintjük a neonáci szint környékén megállt, és nem tudják (Az elnök csenget.) a XXI. századot megközelíteni... (Kikapcsolják a mikrofonját. - Hangosítás nélkül:) - pedig ideje lenne már visszavonni a... (Dr. Staudt Gábor: Őrség!)

ELNÖK: Képviselő úr, ön megsértett egy pártot olyan jelzővel, amelyik méltatlan az Országgyűléshez, megvonom öntől a szót. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.) Foglaljon helyet, képviselő úr! (Dr. Józsa István: Nem sértettem meg, elnök úr! Tiltakozom, elnök úr! Nem sértettem meg! - Dr. Staudt Gábor: A házvezetést nem lehet bírálni!)

Tájékoztatom, képviselő úr (Dr. Józsa István: Ez is egy precedens, elnök úr!), hogy szómegvonásról szóló döntésemről kérheti a házszabályi rendelkezések értelmezéséért (Dr. Józsa István: Nem én foglalkozom vele. A nép fog foglalkozni vele.) felelős bizottság eseti jellegű állásfoglalását. És tájékoztatom, hogy a napirendi kereten belül nem fogok szót adni. (Dr. Staudt Gábor: Helyes!)

A következő felszólaló Vadai Ágnes képviselő asszony, független.

DR. VADAI ÁGNES (független): Hát, köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt is megéltük, hogy vannak bizonyos jelzők, amelyeket mostantól nem lehet az Országgyűlésben használni, még akkor sem, ha az igaznak bizonyul. De megértettük, akkor innentől nem lehet használni ezeket a...

ELNÖK: Képviselő asszony, figyelmeztetem, ha hasonló stílusban folytatja, öntől is meg fogom vonni a szót. (Szórványos taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.) Folytassa, kérem!

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm szépen, elnök úr, tudomásul vettem a figyelmeztetést.

Ékes képviselő úrnak szeretném mondani, hogy lám-lám, csak eljutottunk oda, ahová ez az egész papír, ez az egész dokumentáció irányul, hogy a végén kiderül, hogy az itt ülő, egyébként nem fideszes és nem hozzájuk nőtt jobbikos képviselők elítélése lesz a következő lépése a kormánypárti többségnek. Aztán majd lehet hozni egy olyan határozatot is - és ezekben maguk elég jók, látom ennek a dokumentumnak is a színvonalát -, amelyik kimondja, hogy azok a képviselők, akik szót mertek emelni az ilyen meglehetősen otromba és undorító jelentéssel és határozattal szemben, mint ez, amelyik Viviane Redinget ítéli el, azok nyilván nem magyarok, azok nyilván csak járják Európát, és telekürtölik Európát azzal, hogy Magyarország nem jogállam.

Képviselő úr, szeretném önnek mondani, hogy nem a kötelezettségszegési eljárásokból és azok számából következik, hogy Magyarország diktatúra és Magyarországot egy diktátor vezeti, hanem, képviselő úr, azokból a törvényekből és azokból a magatartásokból (Dr. Staudt Gábor: 2006.), amelyeket itt az Országgyűlésben a függetlennek mondott OBH-nál vagy éppen a magyar médiában is tapasztalunk. Úgyhogy, képviselő úr, szerintem azzal kellene foglalkozni, nem a számokkal, nem a kötelezettségszegési eljárásokkal, hanem azokkal a magatartásokkal, amelyeket önök tanúsítanak.

Az biztos, hogy ez a jelentés és ez a határozat nemcsak politikai értelemben nem európai, képviselő úr, hanem emberi értelemben is méltatlan. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő kétperces: Lamperth Mónika képviselő asszony, MSZP.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem az a demokrácia fokmérője az európai uniós tagállamoknál, hogy hány kötelezettségszegési eljárás van, hanem az, hogy mi miatt - mert nagyon sok minden miatt indulhat kötelezettségszegési eljárás -, és hogy egyébként a demokratikus intézmények stabilitása és működése milyen egy országban.

Az Európai Unióban baloldali és jobboldali vezető politikusok emiatt aggódnak. És nem gyűlölik Magyarországot, mint ahogyan önök itt ezt elmondták néhányan, szó nincs erről. Ha hoznak olyan döntést, ami kritikával illeti a kormányt vagy az országgyűlési többség magatartását, akkor az arra vonatkozik és nem az országra. Mert én tudom és hiszem, hogy Magyarországon a demokraták vannak többségben. De azt kell mondjam... (Dr. Aradszki András: Így van! - Dr. Staudt Gábor: Így van!) Lesz még választás, ne izguljanak! Nyugi, nyugi, képviselő hölgyek és urak, lesz még választás Magyarországon! (Dr. Józsa István: Ha így haladunk, az se lesz!) De ez a mostani vita, az, hogy ezt a témát országgyűlési határozat formájában idehozták, az, ahogyan ez a vita zajlik, az, hogy milyen ügy miatt sújtja az elnök úr szómegvonással az én képviselőtársamat, ez jól mutatja a magyar demokrácia állapotát. De nem adjuk föl. Ne izguljanak, nyugodjanak meg, nem adjuk föl. (Dr. Vadai Ágnes: Így van!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Staudt Gábor jobbikos képviselő úrnak adom meg a szót, aki előre bejelentette felszólalását. (Dr. Józsa István továbbra is tapsol.) Öné a szó, képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Józsa képviselőtársam, azt hiszem, a szómegvonás után azt szeretné, ha az Országgyűlési Őrség... (Dr. Józsa István folyamatosan tapsol.) Kérem tisztelt elnök urat, így nem tudom elkezdeni! (Dr. Józsa István: Meddig lehet tapsolni, elnök úr?)

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

(16.10)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Nem tudom, elnök úr, nincs arra lehetőség...?

ELNÖK: Megvárjuk, míg lecsillapodik. (Dr. Józsa István továbbra is tapsol.)

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Megvárjuk.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Két perc technikai szünetet rendelek el. (Dr. Józsa István abbahagyja a tapsolást. - Rövid szünet.)

Folytatjuk a munkánkat, megadom a szót Staudt Gábornak, a Jobbik képviselőjének.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném a vitát jogi irányba visszaterelni, mert itt a kétpercesek kapcsán úgy gondolom, hogy eltért a Ház attól, ami a valódi célja lenne a törvénytervezetnek, illetve határozati javaslatnak. Mert bele lehet magyarázni mindenféle háttérszándékot, de engedjék meg, hogy én a konkrét esetet és ezen keresztül az Európai Uniónak a hozzáállását, és nemcsak ehhez a konkrét ügyhöz való hozzáállását, hanem a saját értékrendjéhez és értékrendszeréhez való hozzáállását is bemutassam.

Miért van erre szükség? Számtalanszor elmondtuk, hogy az Európai Unió már nem az, aminek létre lett hozva, és hiába emleget magasztos jogelveket, hiába a szólamok és a szlogenek szintjén a szabadság, biztonság és igazságosság eszméje - ez az anyagban idézőjelben szerepel, hozzáteszem, hogy gyakran idézőjelbe is lehet tenni -, mert hiába ennek a megfogalmazása, ha a tettek szintjén ez nem valósul meg. És amit mindig is elutasítottunk, az nem más, mint a kettős mérce ebben a körben. Tehát lehet itt revolverezni vagy reflektorozni bizonyos jogelvek megvalósulását, de ameddig a kettős mércének ilyen súlyos megnyilvánulását látjuk az Unió részéről, amit majd el is fogok mondani, addig engedtessék meg, hogy kételyünket fogalmazzuk meg a demokratikus voltával kapcsolatosan.

Viviane Reding biztos asszony megnyilatkozását - ahogy elmondtam a kétperces felszólalásomban - azért nem lehet másként értelmezni, mint az aktuálpolitikához köthetően, hiszen ő volt az, aki ez év március 9-én úgy fogalmazott, hogy nem csodálkozik azon, hogy egy 2002-es döntést a Tobin-ügyben nem hajtanak végre az ír hatóságok, amikor is, hát az utóbbi időben a magyar hatóságok, a Magyar Országgyűlés olyan döntéseket hozott, amelyek megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás függetlenségét. Még ha ezzel a kritikával is kíván élni a biztos asszony - erre megvannak a megfelelő fórumok -, akkor sem gondolom, hogy egy 2002-es ítélet kapcsán és a két gyermek halálát okozó gázoló ki nem adása kapcsán kellene ezt megfogalmaznia.

Itt eljutunk ahhoz a kicsit álságos helyzethez is, hogy a biztos asszony pont az igazságügyi együttműködésért és a bírósági ítéletek kölcsönös elismeréséért és végrehajtásáért felelős, tehát pont azon a területen dolgozik, amelyben súlyos károk és súlyos diszfunkciók jelentkeztek egy magyar bírósági döntés végrehajtása kapcsán. A Tobin-ügy rávilágít arra is - és erre ki fogok térni, hogy a határozati javaslatot miért nem tartom tökéletesnek, és miért nyújtottunk be módosító javaslatot -, hogy bizony az ír hatóságok sem jártak el úgy, ahogy ez elvárható lett volna, és az Európai Unió intézményei mellett az ír hatóságok szerepe és felelőssége is felmerül.

Ugyanis az ír legfelsőbb bíróság 2007-ben megtagadta akkor Tobin kiadását arra hivatkozással, hogy ő nem megszökött az ítélet elől, hanem ugye szabadlábon védekezhetett, és nem tért vissza. Most ez is egy értelmezési kérdés, hogy ez miért nem tekinthető megszökésnek, ha valaki egy ítéletet nem kezd el letölteni. Viszont egyértelmű a hivatkozás arra, hogy egy már meglévő tanácsi kerethatározatot nem építettek be az ír törvények közé - egyébként ez egy 2002-es tanácsi kerethatározat -, és ennélfogva 2007-ben, tehát akkor még mindig nem történt meg ennek a beépítése, hivatkoznak arra, hogy az ír törvények felsőbbrendűek, úgymond, tehát az ír törvények miatt nem lehet használni, illetve alkalmazni az adott kerethatározatot. Ezzel én egyébként azért is vitatkoznék - és az ír hatóságok hozzáállását jól példázza, hogy milyen módon védik a maguk szempontjából a saját érdekeiket, még ha az elég gyakran nem is igazságos -, hiszen még ha el is fogadnánk azt, hogy az ír törvényeknek az értelmezése ezt nem teszi lehetővé, azért rámutatnék arra, hogy az Európai Bíróság gyakorlatában a kerethatározatok tekintetében is többször megfogalmazta a közvetett hatály elvét, vagyis az értelmezési kötelezettség elvét, ami arról szól, hogy abban az esetben is alkalmazni kell, és az értelmezési kötelezettség körében közvetetten alkalmazni kell egy európai uniós kerethatározatot, ha az az adott ország törvényeit kiegészíti vagy akár ellentétben is áll azzal. Tehát ebben a körben sem elfogadható véleményem szerint az ír hatóságok védekezése.

Az meg különösen érdekes, hogy miután ez 2012-ben beépítésre került az ír jogba, azután is megtagadták ugyanúgy a kiadatást, akkor éppen arra hivatkozással, hogy ennek nincs visszaható hatálya. Teljesen egyértelmű, hogy itt - hogy úgy mondjam - egyfajta elég érdekes jogértelmezést követ Írország. Ráadásul az ír igazságügyi miniszter is megerősítette ezt a véleményét többszöri levélváltás kapcsán, és hogy még egy kicsit érdekesebb legyen a szál, azt is megtagadták, hogy Írországban hajtsák végre ezt a büntetést - mert ez egy másik lehetőség lenne -, szintén arra hivatkozással, hogy tulajdonképpen Tobin úr nem menekült el Magyarországról. Tehát sem a kiadatást nem hajtották végre, sem azt nem, hogy ők ezt Írországban végrehajtsák. Ez az ő szempontjukból azért elég kemény kiállás, és egyébként az európai uniós joganyaggal szemben is áll.

Annál is inkább érdekes ez, mert azt találhatjuk az előterjesztésben, illetve a jelentésben, hogy pont az ír központi hatóság volt az, tehát Írország volt az, amely a 2002-es tájékoztatásában rámutatott arra, hogy ahhoz a kerethatározathoz, ami alapján nekik ki kellett volna adni Tobint, és amelyet csak késve léptettek életbe, pont Írország tett egy nyilatkozatot, amivel leszűkítette a visszamenőleges hatályát.

(16.20)

Ezzel is lehet vitatkozni, hogy ez mennyiben volt törvényes, lévén, hogy három évvel később tették ezt a nyilatkozatot, mint amire nyitva álló idejük meglett volna, de ők ragaszkodtak ehhez a verzióhoz, és ezért került bele nagyon helyesen az anyagba, hogy végső soron az ír nemzeti jogalkotás is felelős azért, hogy ez a helyzet előállhatott, és tulajdonképpen azt láthatjuk, hogy az írek nem járnak élen az európai uniós jogi normák beépítésében. Hozzáteszem, hogy a bíróságoknak viszont ettől függetlenül sok esetben alkalmazni kellene a normákat, tehát nemcsak a jogalkotóknál, hanem a bíróságoknál is probléma keletkezett.

Ami viszont nagyon érdekes és ez megint felveti annak a lehetőségét... - MSZP-s képviselőtársaim azt mondták, hogy egy kiváló felkészültségű, európai szinten elismert és nagy demokrata biztos asszonnyal állunk szemben Viviane Reding személyében. Azért megkérdezném, a jelentésben is szerepel, hogy a magyar igazságügy-miniszter hét darab levelet, megkeresést küldött Reding biztos asszonynak, amire ő - nagyvonalúan - nem is reagált. Ez nyilván udvarias és európai viselkedés, akkor kíváncsi vagyok, hogy egy európai állampolgár panaszát vagy egyéb panaszokat hogy vizsgálnak ki, ha egy miniszter megkeresésére egészen egyszerűen nem reagálnak. Nyilván így szokás az Európai Unióban, de akkor azt kell mondjam, hogy elgondolkozunk, hogy mennyire veszi komolyan az Európai Unió saját tagországait. Felmerülhetett volna az a lehetőség, hogyha az írek valóban meg akarták volna oldani ezt a helyzetet, hogy visszavonják azt a nyilatkozatot, ami a kerethatározat visszamenőleges hatályát meggátolta, hozzátéve, hogy már eleve ennek a nyilatkozatnak a megadása sem volt törvényes, de ezt vissza is vonhatták volna, de ennek ellenére nem tették meg.

Az anyag úgy fogalmaz, amivel egyébként ebben a körben magam is egyet tudok érteni, hogy tényszerűen nem csupán az uniós jogszabály, hanem maga Írország zárja ki az említett nyilatkozatával a kerethatározat alkalmazását a Tobin-ügyben, és ebben a körben meggátolja, hogy bármilyen előremozdulás legyen ezzel kapcsolatosan.

A helyzet tehát az - és ezért utalnék a határozatra is a felvezető után -, hogy azt nem tudom elfogadhatónak tekinteni - és ahogy mondtam, módosító javaslatot nyújtunk be -, hogy a határozati javaslat 2. pontjában az kerül feltüntetésre, hogy az Országgyűlés elismeri az ír hatóságok együttműködési készségét, továbbá nagyra értékeli az ír igazságügy-miniszter elkötelezettségét a Tobin-ügy megoldása iránt. Leírásra kerül a jelentésben is, hogy nagyon sok mindent mondhatunk, de azt, hogy az írek elkötelezettek lettek volna a probléma megoldása iránt, azt egyáltalán nem lehet állítani, sőt ha valakik, akkor ők még bűnösebbek is, mint az Európai Unió: nem alkalmazták megfelelően az uniós jogszabályokat, és ezáltal meggátolták egyébként a kiadást is.

Ami továbbvezet minket, az az, hogy az Európai Unióban sokszor tulajdonképpen nem is csak a jogbiztonság, hanem az igazságosság eszméjét emlegetve úgy tűnik, hogy meg lehetne tenni azt - és egyelőre meg lehetett tenni azt -, hogy valaki, aki két gyermeket elgázolt, de ez egyébként más bűncselekményekre is igaz lehet, mind a mai napig nem nyeri el méltó büntetését, és az Európai Unió ezt érdekes módon tétlenül nézi, és nem kíván a továbbiakban foglalkozni az üggyel, és hagyja, hogy Írország ezt szabadon megtehesse.

És akkor engedjék meg, hogy felidézzem azt - mert ilyenkor az embernek azért eszébe jutnak azok a gondolatok, hogy például az Európai Unió alapjogi chartáját amire úgy hivatkoznak, mint az emberi jogok egy alapvetésére, azt a britek, tehát az Egyesült Királyság és Lengyelország egyenesen nem vezette be, tehát előzetesen kérték, hogy ne tartozzanak a hatálya alá, a csehek viszont utólag - egyfajta zsarolással - kikerültek a hatálya alól. Ennyit tehát az alapjogok megvalósulásáról.

Arról még nem is beszéltünk, hogy a Beneš-dekrétumok léte és megerősítése, úgy tűnik, hogy Európában a többséget nem nagyon érdekelte, és nem volt akkora hisztériakampány Csehország és Szlovákia irányában, amit egyébként meg kellett volna tenni. Aki nem ismeri, elérhetőek ezek a dekrétumok; nyíltan kirekesztő és a németek és a magyarok irányába a legrasszistább megnyilvánulásokat tartalmazza, egyébként a vagyoni megvonásokkal, kárpótlás és kártalanítás nélkül, ez mind a mai napig nem történt meg.

De lehetne említeni főleg Felvidéken a nyelvhasználatot, ami kapcsán az Európai Unió egyik hivatalos nyelve - a magyar hivatalos nyelvként szerepel az Európai Unióban - használatáért embereket megbüntethetnek, vagy egy másik uniós állampolgárság felvétele esetén komoly szankciókat, a saját szülőföldjük és az ottani állam állampolgárságának megvonását is kilátásba helyezheti és végre is hajthatja Szlovákia. Ennek semmiféle következménye nincsen, és ez, úgy tűnik, hogy mindenféle uniós jogszabállyal és az igazságossággal és a szabadság, biztonság eszményével összefér.

Tehát nagy gond van az Európai Unióval. Lehet kritizálni és kritizáljuk is a magyar kormányzatot és a Magyar Országgyűlést sok témában. Ezt persze legjobb a magyar függetlenség körében, házon belül tartani, és a kritikákat itthon lefolytatni. De az, hogy ahhoz az Európai Unióhoz szaladjunk úgymond segítségért, ami esetében tulajdonképpen semmilyen jogi garancia nem valósul meg, vagy bármilyen jogi garanciát úgy kezelnek, ahogy nekik politikailag megfelel, és amíg legfőképpen a keleti régiót, de a legtöbb esetben Magyarországot egyfajta másodrendű státusban, jogilag is másodrendű státusban tarthatják és erre még aktuálpolitikailag büszkék is lehetnek, addig nagyon elgondolkodtató, hogy kinek van tanulnivalója kitől, és hogy a demokrácia eszméje tulajdonképpen hol is valósul meg. Magyarországon ezt meg kellene vizsgálni, de hogy az Európai Unióban biztosan nem, abban egészen biztos vagyok.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló Vadai Ágnes képviselő asszony.

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő jelentés és határozat kapcsán a normál felszólalásokból és a kétperces felszólalásokból kiderült, hogy ki hogyan gondolkodik az Európai Unióról.

Van a Fidesz és szélsőséges szövetségese, a Jobbik, amely úgy osztja föl Európát, hogy vagyunk mi, a szabadságharcos magyarok, meg van az EU. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) Mi, akik egészen máshogyan gondolkodunk Európáról, azt mondjuk, hogy az Európai Unió és Európa mi magunk is vagyunk. Alakítjuk Európát.

Nagyon fontos, hogy azok a közös értékek, amelyeket nem azért fogadtunk el, mert be akartunk lépni az Európai Unióba. Szerintem mérhetetlenül téved az, aki azt mondja, hogy azért kell bizonyos dokumentumokat átvenni a magyar jogba, mert be akartunk lépni az Európai Unió. Nem! Én személy szerint azt gondolom, hogy az európai dokumentumokban és az európai értékekben ott van Magyarország is, ott van a magyar kultúra, ott vannak a magyar értékek, és ha az Európai Uniót jobbá akarjuk tenni, akkor ezért közösen kell dolgozni. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.)

Ha van egy ilyen probléma, mint ez az ügy, a kiadatás kérdése, akkor ezen közösen kell dolgoznunk. Egy dolog egészen biztos, képviselőtársaim: ez az út, amit önök ezzel a jelentéssel és határozattal képviselnek, biztos nem az az út, amely egyébként jobbá fogja tenni a közös Európát. Ez az út, képviselőtársaim, és ez a vita is arról szólt, hogy az alapvető európai értékeket kérdőjelezte meg. Merthogy azt már a korábbi felszólalásaimban is elmondtam, hogy szerintem ez a jelentés és ez a határozat súlyosan kegyeletsértő és otromba, mert két gyerek halálát és egy család tragédiáját politikai haszonszerzésre, mi több, politikai bosszúállásra próbál fölhasználni.

Szerintem ez nem európai út. Végtelenül primitív és ostoba is, mert megtámad egy konzervatív politikust, aki történetesen az Európai Bizottság elnöke, és azt gondolják (Dr. Rétvári Bence: Alelnöke!) - ezt mondtam, alelnöke -, képviselőtársaim, hogy ettől egyébként a konkrét ügy, amiről itt nagyon sokat beszéltek már, de aminek ehhez a jelentéshez és ehhez a határozathoz semmi köze nincsen, csak egy ürügy, hogy lehessen Viviane Redinget egyébként ekézni; szóval, hogy egyébként azt a konkrét ügyet, amiről hallottunk itt nagyon hosszas jogi fölszólalást, meg lehessen oldani, és a jövőben ezeket a kérdéseket meg lehessen oldani. Képviselőtársaim, ez sem európai.

(16.30)

Bosszúszomjas, hát látható; világos, hogy Viviane Reding Nellie Croes után most itt van, és most ő az aktuális mumus. Majd jön valaki, mindig lesz maguknál valaki, aki aktuális mumus. Látható, hogy ezt a női vonalat nem nagyon bírják; nem nagyon bírják. Ahány nő az Amerikai Egyesült Államoktól az Európai Bizottságig magukat megkritizálta, az volt minden. Viviane Reding egy önökhöz közelebb álló hetilap szerint Európa bulldogja azért, mert ki mert állni a saját elképzelései mellett, és kritizálni merte, hogy mondjam, a maguk kormányzását. Egyszerűen elképesztő! Úgy látszik, nem bírnak az okos és erőteljes nőkkel. Ez egy probléma, ezzel küzdeni kell. Nem itt a parlamentben, megvannak ehhez a kis csoportok, ahol ezzel küzdeni kell, ha valakinek ez nem megy. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Szeretném mondani, hogy ez sem európai.

Végül, azt hiszem, ez egy sehová sem vezető út; tényleg sehová sem vezető út. Mert egyébként azt a problémát, amivel itt az alapügy kapcsán, a Tobin-ügy kapcsán és jogi szempontból szembesültünk, az ezt nem oldja meg. Ellenben sikerül belegázolni szépen Viviane Redingbe, rajta keresztül az Európai Bizottságba, rajta keresztül az európai intézményrendszerbe. És képviselőtársaim, szeretném önöknek mondani, ha legközelebb mennek Brüsszelbe, hát azért készüljenek föl lelkileg arra, hogy amit mi itt előadtunk, az egy nagyon gyenge performansz volt ahhoz képest, amit maguk ott kapni fognak. (Spaller Endre közbeszól.) Nem olyan értelemben, képviselő úr. Sokkal csúnyábbakat fognak maguknak, képviselő úr, mondani, még a diplomácia nyelvén is.

Merthogy egy dologról feledkeznek meg az itt ülő kormánypárti képviselők és nyilván a kormány jelen lévő tagja, meg a jelen nem lévő tagjai: amikor önök elutaznak bármelyik országba, akkor nem saját magukat képviselik, hanem sajnálatos módon Magyarországot és a magyar állampolgárokat. (Dr. Rétvári Bence: Sajnálatos módon a választók akaratából.) Azt szeretném mondani, hogy ehhez mérten kellene viselkedni. Ehhez mérten kellene egyébként jelentéseket és határozatokat benyújtani.

A vitában nagyon-nagyon sok jogi érvet hallgattunk meg a Tobin-ügy kapcsán. Bár azért szeretném fölhívni, képviselőtársaim, a figyelmet újra, hogy ennek az ügynek semmi köze sincs sem a Tobin-ügyhöz, sem a joghoz. Ez egy pusztán politikai ügy. (Kormánypárti képviselők bólogatnak.) Velem szemben bólogatnak is, nem is véletlen, egy puszta politikai ügy. És abból fakad, hogy önök nem bírják azt elviselni, hogy Viviane Reding, és nyilván nem saját maga találja ki ezt, amikor kritizálja a magyar kormány demokráciával kapcsolatos lépéseit, nyilván nem egymaga gondolja ezt az Európai Bizottságban, és nem egymaga az, aki az Európai Unió intézményében így gondolkodik a jelenlegi kormányról, nem bírják azt egyszerűen elviselni, hogy Viviane Reding folyamatos kritikával él a magyar kormány demokráciát leépítő lépéseivel szemben.

Erre, képviselőtársaim, megtalálták ezt az ügyet, megtalálták ezt a nyilatkozatot, ami jó alkalom arra, hogy itt lehessen Viviane Redingről beszélni, hogy az önök szélsőséges szövetségesének lehessen Európai Unió-ellenes és Európa-ellenes kirohanásokat tenni. Azt hiszem, hogy ez sem európai, ez sem vezet sehová. Az egyik kétperces fölszólalásomban elmondtam, hogy itt több ügyről van szó. Van alapvetően a Tobin-ügy. Azt gondolom, hogy valóban egy hosszú ideje húzódó és megoldandó feladat, mindannyiunk számára. Nem is kérdés, hogy ezen dolgozni kell. Hozzáteszem, sem a jelentés, sem a határozat nem abba az irányba mutat, hogy ezt a problémát meg lehetne oldani. Ez az első ügy. Szerintem afelől senkinek nincs kétsége, és a legjobb szándékkal tudom mondani, hogy ha erre van megoldás, akkor természetesen ezt kell támogatni. De az ügy nem erről szól.

Van a második ügy, a magyar igazságszolgáltatással kapcsolatos kritika, amelyet önök természetesen ebben a jelentésben le is írtak. Mert Viviane Reding, ugye, azt mondja, hogy olyan határozatot fogadott el Magyarország, amely kérdéseket vet fel az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban. Képviselőtársaim, szerintem erről is kell beszélni, merthogy önök leginkább egyébként a Tobin-ügyről szeretnek beszélni, de kell beszélni akkor az alapvető kiváltó okról, ami miatt önök szerint nem elég akár egy sajtó-helyreigazítás, ha erről van szó, vagy nem elég egy erőteljesebb beszélgetés Viviane Redinggel.

Önök azt állítják, hogy a magyar igazságszolgáltatás független. Miért van az, hogy egyébként meg nagyon sokan úgy érzik, hogy nem, nincs így. Önök kényszernyugdíjaztak bírákat, akiket aztán csak nagy nehézségek árán saját pozíciójukba már nem is lehet visszarakni. Ott van az Országos Bírósági Hivatal. Hát az micsoda? Hát az ügyet tud elvonni a bíróságtól. Ki annak a vezetője? Ki annak a vezetője? Handó Tünde. Ő kicsoda, képviselőtársaim? Szájer József képviselő úr felesége. (Dr. Gruber Attila, dr. Aradszki András, Spaller Endre: Egy okos nő.) Egy okos nő. Ezen nincs is vita közöttünk. (Az elnök csenget.) Ebben nincs is vita közöttünk. De önök szerint helyes az, hogy egy fideszes európai parlamenti képviselő feleségét ültetik be egy ilyen székbe? Egy olyan székbe, amely rögtön elvisz egyébként, elvihet ügyeket a bíróságok elől? És meg is teszi. Hát nyilvánvalóan a saját legbelsőbb köreikhez tartozik a hölgy. És ezzel, még egyszer mondom, nem az ő szellemi képességeit kérdőjelezem meg, szerintem egy nagyon okos hölgy.

De nem elég ebben az ügyben, aki az Országos Bírósági Hivatal élén akar lenni, okosnak lenni. Függetlennek is kell lenni. És nem elég függetlennek látszani. Függetlennek kell lenni. Márpedig az említett hölgy nem független. Az önök legbelsőbb politikai köreihez tartozik. Még a látszatát sem tartják annak meg, hogy egyébként független lehessen a magyar igazságszolgáltatás. Vagy ha egyszer a magyar igazságszolgáltatás független, és meghoz egy döntést, például rezsicsökkentés kérdésében, talán emlékeznek, az önök miniszterelnöke ott állt, és kikelve magából azt mondta, hogy nem talál szavakat arra, nem talál kifejezést arra, hogy hát mit lehet ezzel csinálni. Bejöttek, megoldották, kétharmaddal mindent megoldottak. A bíróságoktól ott is elvették a lehetőséget.

Képviselőtársaim! Értik, hogy miért érzik azt mások... - nem biztos, mert az önök realitásérzéke már régen nem abban a miliőben mozog, ahol az átlag magyar polgáré vagy bárkié. Önök ezt nem érzékelik. De mások, nagyon sokan érzékelik, hogy bizony gond van a magyar igazságszolgáltatás függetlenségével. És félreértés ne essék, nem a bírókkal van probléma, hanem azzal, ahogyan önök ide-oda rángatják a magyar igazságszolgáltatást.

Szóval, ez a mondat volt az alapja annak, hogy önök úgy döntöttek, hogy akkor nem azt csinálják, amit egyébként akár lehetne is, mert itt Szanyi képviselő úr meg többen beszéltek diplomáciai lehetőségekről. Szerintem van más lehetőség is; ha mondjuk, meglenne önöknek Viviane Reding telefonszáma, vagy Viviane Reding biztos asszony felvenné az önök telefonját. Akkor föl lehetett volna őt hívni, és lehetett volna akár nem hivatalos diplomáciai csatornákon is beszélni a biztos asszonnyal (Dr. Rétvári Bence: Hét levél!), hogy kedves biztos asszony, mégis hogyan gondolja ön ezt. Emlékeztetnék arra, hogy volt idő, és volt olyan miniszterelnök, aki nyugodtan tudott telefonálni Nagy-Britanniába, Franciaországba, fölvették a telefonját. (Dr. Aradszki András: Az volt a zseni.) Na, ez nem a maguk kormányzása. Szeretném mondani, hogy ez nem a maguk kormányzása.

Maguk örülhetnek, ha lassan szóba állnak magukkal Brüsszelben. Nem! Ehelyett nem azt a módot választották, amiről itt többen beszéltek, megtalálni azokat a csatornákat, ahol kell beszélni Viviane Redinggel, sokan másokkal is, hogy próbáljuk már ezt a konkrét ügyet, nem az ő mondatát, a konkrét ügyet rendezni. Nem! Ehelyett azt a rendkívül elegáns, az Országgyűlés tekintélyéhez igazán méltó megoldást választották, hogy írtak egy egyébként meglehetősen összevissza zagyva jelentést, aminek a második bekezdése ellentétes nagyjából a negyedik bekezdéssel, és úgy döntöttek, hogy az önök elveihez közelebb álló, mármint politikai elveihez közelebb álló biztos asszonyt egy ilyen jelentésben, majd egy országgyűlési határozatban el fogják ítélni. Szeretném mondani, képviselőtársaim, hogy lehet. És tudom, hogy meg is fogják szavazni, és hogy itt beszélhetünk sokat arról, hogy szerintünk ez nem helyes, hogy más utat kellene választani.

(16.40)

De ez se az alapvető problémát, se az eredendő problémát a Tobin-ügy kiadatása kapcsán, sem azt a problémát nem fogja megoldani, hogy az önök politikája egyszerűen nem európai. Az nem európai. (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.) Nem európai! Messze van attól, amit nem európai uniósnak, hanem alapvető európai normális politikának gondolunk.

Tudják, képviselőtársaim, húsz ilyen határozatot is hozhatnak, meg mondhatják itt a képviselők, hogy mert mi nem vagyunk jó magyarok. Különösebben nem nagyon izgat, nem is érdekel már, mert most már nem azt kell nézni, hogy mit mondanak, hanem hogy ki mondja, és önöktől az ilyenfajta kritika már annyira nem számít. De ha azt gondolják képviselőtársaim, hogy az ilyen és hasonló jelentések és határozatok előrébb fogják vinni ennek az országnak az ügyét, akkor mérhetetlenül tévednek. Mérhetetlenül tévednek! Ennek a kormánynak mára lényegében nem maradt barátja. Magyarországnak igen, Magyarországnak van barátja. Ennek a kormánynak nincsen. Egyedül maradtak, és csak az ilyen egyedüli, magányos, a diktatúrát kedvelő kormányok szoktak ilyenfajta jelentéseket és határozatokat behozni egy Országgyűlés elé.

Azt gondolom, hogy mérhetetlenül sértő, nemcsak Viviane Redingre, mert ő túl fogja élni, de sértő erre az Országgyűlésre, és mérhetetlenül sértő annak a családnak az irányában, akit ürügyként felhasználnak ehhez az ügyhöz, képviselőtársaim. És itt ülnek majd, akkor, amikor erről fogunk szavazni, és szépen meg fogják szavazni, talán még meg is fogják tapsolni, és egymás között arról fognak beszélni, hogy milyen remek, hogy odacsaptunk Viviane Redingnek. De akkor majd gondolkodjanak el azon, képviselőtársaim, hogy azt a problémát, hogy az európai kiadatás kérdését hogyan lehet rendezni, azt megoldották-e, és hogy azt az alapvető tényt, amivel nap mint nap szembesülni kell, hogy az önök politikája nem európai, ezt meg tudták-e oldani, hogy ebből ki tudtak-e lépni. Képviselőtársaim, egy ilyen jelentéssel és egy ilyen határozattal egészen biztos, hogy nem.

Nincsenek arra szavak, hogy mennyire visszataszító és mennyire nem elfogadott az ilyenfajta viselkedés, kormánypárti képviselőtársaim és a hozzájuk tartozó szélsőséges képviselők, akikkel szövetségben dolgoznak, szóval, hogy mennyire nem elfogadott ez a fajta magatartás.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Két percre megadom a szót Szalay Péter képviselő úrnak, Fidesz.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vadai képviselő asszony elmondta, hogy nekünk az a problémánk Viviane Redinggel, hogy egyszerűen nem szeretjük. Neki mint uniós biztosnak, a feladatai közé tartozna az európai jogérvényesülés, és mi nem vele problémázunk, nem ő a problémánk, hanem a kettős mérce. Úgy érezzük, hogy a Tobin-ügyben is kettős mérce működik, mint ahogy számtalan ügy van, amire egyébként egyáltalán nem szenzitívek az Európai Unióban, sem azon kívül. Ahogy beszélt Staudt Gábor képviselőtársunk is a szlovákiai magyarok nyelvhasználatáról, a vajdasági magyarok nyelvhasználatáról, az senkit nem sért, az senkit nem bánt.

Tehát ugyanúgy ez nem érdekli a TASZ-t, a Helsinki Bizottságot, az Amnesty Internationalt, ezek a fórumok nem érdeklődnek a magyarsággal szemben elkövetett jogsértéseket illetően. Úgy érzem, hogy nem mi rúgunk az Unióba vagy bárkibe az Uniónál, én úgy érzem, hogy inkább belénk rúgnak.

Ami pedig a vita hangnemét illeti, meg kell jegyeznem - örülök, hogy Lamperth képviselő asszony visszatért -, érdekes módon, Lamperth képviselő asszonnyal bármi megbeszélnivalónk, vitánk van, kulturált, elegáns stílusban és hangnemben elő tudja adni. Tessék példát venni! Attól, hogy dezavuáló jelzőket vagdosunk egymás fejéhez, ezzel csak a tanácskozás nívóját rontjuk.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Vadai Ágnes képviselő asszonynak.

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A meg nem értett kormánypárti képviselők előadásait kezdjük el most meghallgatni, azoknak a képviselőknek az előadását, akik olyan nehezen viselik azt, hogy folyamatos kritika éri őket külföldről és itthon egyaránt.

Szeretném mondani Szalay képviselő úrnak, hogy ez a különbség abban, ahogyan mi gondolkodunk Európáról. Én Európa részének érzem magam, Magyarországot is Európa részének érzem, ön pedig arról beszél, hogy az Európai Unió belénk rúg. Képviselő úr, Európa mi is vagyunk. Ha közösen alakítjuk Európát, akkor abban még több lesz az, amilyenek mi vagyunk. De ha ön állandóan arról beszél, és az ön képviselőtársai meg nem értett nagy szabadságharcukkal, a kettős mérce emlegetésével, hogy vagyunk mi, pontosabban önök, a szabadságharcos magyarok, meg van a gonosz Európai Unió, akkor így valóban nem lesz az az érzése önnek, hogy Magyarország európai, s a magyarok, többek között ön is, európaiak. Pedig ezek vagyunk, képviselő úr, csak úgy kellene tenni néha.

Ez a határozati javaslat és ez a jelentés nagyon messze áll egyébként attól az európai gondolattól, amiről itt nagyon sokat beszéltünk már az előző ciklusokban is meg talán ebben a ciklusban is. Ez egy egyszerű, kicsinyes bosszúállás, képviselő úr. Szerintem erről kell beszélni, hogy így gondolkodnak önök arról, hogy milyen lehet Magyarország Európában.

Szerintem az, amit az én normál felszólalásomban elmondtam, talán még egyes kormánypárti képviselők is hasonlóan éreznek, hogy attól lesz több magyar Európában, attól tudunk vele több magyar értéket bevinni, ha ott vagyunk, ha alakítjuk Európát. Ez nem az alakítása Európának. Ez tényleg egy durcás kisfiú hozzáállása, mert az ő játékszerét, az alaptörvényét bántani merték.

Képviselő úr (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), fogják még sokan azt az alaptörvényt és az alaptörvény-módosításokat bántani!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Spaller Endre képviselő úr, KDNP.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Azért azt ne felejtsük el, hogy a közigazgatási és igazságügyi miniszter egy nyílt levelet intézett Viviane Redinghez, amelyben megkifogásolta az ő mondatait. Ezután a biztos asszonynak lehetősége lett volna azt finomítani, vagy ha esetleg félreértettük, akkor azt elmagyarázni, és a diplomácia útján ezt az egész ügyet helyre tennie. Ez az egyik meglátásom az ön állításához.

A másik pedig, én továbbra is fenntartom, hogy egy gyilkos lecsukása egy európai érték. Mi ezt az európai értéket képviseljük.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Vadai Ágnes képviselő asszony!

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm szépen. Amit Spaller képviselő úr mond, akkor az még nagyobb probléma. Mert ez azt jelenti, hogy nemcsak most, hanem már nagyon régóta nincsen semmiféle telefonos és egyéb informális kapcsolat Európa vezető politikusaival. Ez egy gond, szeretném mondani, képviselő úr, mert a diplomácia nemcsak az, amit ott, a virágos asztalnál lehet látni, és nem ott, amikor bent van a sajtó, akkor zajlanak az érdemi beszélgetések. Azok, képviselő úr, fehérasztal mellett és baráti megbeszéléseken zajlanak. Ott dőlnek el az érdemi dolgok.

Nem tűnt fel önnek, hogy Magyarország miniszterelnöke minden uniós képen valahol a szélen álldigál, és az összes fotón alig akarnak vele közös képet (Dr. Gyüre Csaba: A Gyurcsány is így volt!), és nem akarnak vele beszélgetni? Hát ez egy probléma, képviselő úr, amiről ön beszél, hogy egyébként ez a fajta üzenetváltás Viviane Redinggel és rajta keresztül nyilvánvalóan az Európai Bizottsággal így történik.

A második ügyet illetően, a gyilkos elfogását illetően, az szerintem, hogy ez egy európai érték, ha egy gyilkost elfognak, az szerintem nem is európai érték, szerintem ez nem helyes; az szerintem egy normális dolog, ha ilyen történik, valaki bűncselekményt követ el, akkor azt nyilván elkapják. Az a kérdés, képviselő úr, és nyilván akkor meg tudja válaszolni, hogy ön szerint az milyen érték, amikor egy baltás gyilkost elengednek pár forintért.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két perc, Aradszki András képviselő úr.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is azt kellene valahogy tisztába tenni a szocialista képviselőtársaim részére, hogy itt valóban két dologról beszélünk, az egyik a konkrét Tobin-ügy, hogy ott miért hiúsult meg a kiadatási eljárás, és ebben a kérdésben mit tett a biztos asszony.

Azt lehetett látni, hogy amikor igen sarkosan elutasította Írország a kiadatást, akkor Reding asszony széjjel tette a kezét, és azt mondta, hát, nem tudok mit tenni, holott, ahogy Staudt Gábor és Szalay képviselőtársam világosan elmondták, hogy ennek a jogi lehetőségei az európai uniós bírósági gyakorlat alapján meglettek volna, Reding asszony ezekkel a jogi lehetőségekkel, nem tudni miért, nem élt.

A másik része a dolognak, hogy szemben a korábban elfogadott és respektált gyakorlattal, hogy az uniós biztosok politikai nyilatkozatokat nem tesznek, Reding asszony politikai nyilatkozatot tett.

(16.50)

Méghozzá kifogásolta egy jogerős bírósági döntés jogszerűségét közvetve, és ahelyett, hogy azt vizsgálta volna meg, ő vajon mit tett ennek az ügynek a megoldásáért, ehelyett egy politikai nyilatkozatot tett. Európának az is része, hogy ha valaki politikai nyilatkozatot tesz, politikai síkra tereli a dolgot, valószínűleg politikai választ is fog kapni. Úgy tartom helyesnek, hogy a magyar parlament, miután Magyarország kérését elutasították és Magyarország köteles kiállni az állampolgáraiért, ezt a politikai nyilatkozatot vissza kell hogy utasítsa. El kell mondanunk, hogy pontosan azért, hogy ilyen jellegű politikai ütésváltás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy biztos és egy tagállam részéről ne alakuljon ki, ezt a nyilatkozatot, amit a Ház elé terjesztettek (Az elnök ismét csenget.), meg kell tennünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik két percre Vadai Ágnes képviselő asszony.

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aradszki képviselő úrnak szeretném mondani, hogy ha politikai nyilatkozatban kívánják elítélni Viviane Redinget, szívük-lelkük rajta. Nyilván kibújt a szög a zsákból, most legalább elismerték, hogy erről van szó, hogy politikai nyilatkozatban akarják elítélni Viviane Redinget. Akkor azt szeretném kérni, hogy ezt két sorban egymás között szépen intézzék el, és ne hozzanak be ide olyan (Dr. Rétvári Bence közbeszólása.) ügyeket, ne hozzanak be ide olyan ügyeket, amelyeknek ehhez semmi köze. Önöknek nem a Tobin-ügy kapcsán van kifogásuk Viviane Redinggel szemben. Nem! Képviselő úr, maga mondta el, hogy az igazságszolgáltatás kapcsán elmondott, a függetlenségét megkérdőjelező álláspontja kapcsán van önöknek problémájuk Viviane Redinggel. Hozzáteszem, hogy szerintem még ez sem igaz, képviselő úr, mert konkrétan az a bajuk Viviane Redinggel, hogy ő minden egyes alkalommal, amikor önök a magyar demokráciát leépítő törvényeket fogadnak el - ebből igen sok van, szeretném mondani, igen sok van! -, ő kifogást emel ez ellen.

Tehát ha önök politikai nyilatkozatban kívánják elítélni Viviane Redinget, ez szerintem az önök dolga, megtehetik. De akkor legyenek szívesek egy olyan formát hozni, és akkor ne játsszák el itt, ne csinálják ezt az álszent hozzáállást, amit folyamatosan, amióta elkezdtük a vitát, látunk! Folyamatosan, képviselő úr! Álszent, hamis módon, két elhunyt gyerek emlékét meggyalázva beszélnek Viviane Redingről és ekézik Viviane Redinget. Akkor legyen önökben annyi bátorság, hogy hoznak egy olyan határozatot, hogy maguk nem szeretik Viviane Redinget, és Viviane Reding maradjon csendben, ne szóljon bele az önök ügyeibe. Ez tiszta kép, mint hogy egyébként ilyen álszent és visszataszító határozatokat meg jelentéseket hoznak a Ház elé, ami szerintem kifejezetten méltatlan ehhez az Országgyűléshez!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben következik Aradszki András képviselő úr.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Csak a szójáték kedvéért. Van egy ilyen kerülete Londonnak, ott elég jó börtön van, mint Reading. De visszatérve a komolyabb részére. Azért azt elfelejtette Reding asszony is, amikor széjjel tette a kezét az ír válaszra, és azt mondta: Írország magatartása az európai jogszabályoknak és a belső jogszabályoknak megfelel, azt teljes mértékben elfelejtette, hogy itt emberi sorsokról van szó, az áldozatokról és a konkrét elkövetőről. Elég nagy baj az, hogy ha egy biztos úgy értékeli a jogszabályoknak és a hatóságoknak a működését, hogy a legfőbb értéket, az embert, a konkrét ügyet nem tartja szem előtt. Ezt tette ebben a Tobin-ügyben. Nem lépett semmi olyasmit, ami eredményezné azt, hogy ez az ügy megoldást nyert volna.

A magyar hatóságok, helyesebben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium állhatatos tevékenységének köszönhetően van remény arra, hogy ez a konkrét ügy megoldódik. E konkrét ügy megoldásában minden bizonnyal szerepet játszik az, amit a képviselő asszony hiányolt, hogy nem ismerjük a telefonszámokat, és nem tudunk kommunikatívan, proaktívan fellépni az ilyen ügyekben. De igenis tudunk! De az a magatartásfajta, az a magatartás, amit Reding asszony tanúsított ebben az ügyben, hozzátéve ezt a sajtóbeli megnyilatkozását, ebből az látszik, hogy hiába van úgymond a mi politikai családunkban, az a lényeges eleme hiányzik a magatartásának, hogy nem foglalkozott ennek az emberi aspektusaival, hanem tett egy semmit nem jelentő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a másik tagállamot sértő nyilatkozatot. Úgy gondolom, ezt kereszténydemokrataként...

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): ...nem lehet szó nélkül hagyni. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Jelzésre:) Igen, Szilágyi Péter képviselő úr, független, 15 perces időkeretben.

SZILÁGYI PÉTER (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést, azt hittem, hogy le volt adva a nevem előre, de ezek szerint akkor mégsem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azzal szeretném kezdeni, amiben talán mindannyian egyet tudunk érteni ennek a jelentésnek és határozattervezetnek a kapcsán. Először is szeretném leszögezni, hogy mélyen együtt érzünk a családdal, és úgy gondolom, méltatlan, hogy a 13 éve történt bűncselekmény elkövetője még mindig nem nyerte el megérdemelt büntetését. Azt gondolom, hogy ez méltatlan az európai igazságszolgáltatással kapcsolatosan.

Ugyanakkor sajnos ennek a határozatnak a célját nem tudtuk megismerni, hiszem sem a határozati javaslat szövegéből, sem annak indoklásából, sem a jelentés szövegéből és annak indoklásából nem derült ki pontosan, hogy önök milyen eredményt várnak ezeknek a dokumentumoknak, irományoknak az elfogadásától. Azt gondolom, valamennyiünk közös érdeke az, hogy ennek az ügynek a végére pontot tegyünk, hogy a bűnös megkapja a megérdemelt büntetését. Ugyanakkor valóban ketté kell választani ezt a dolgot, hiszen egyrészről láthatjuk, hogy ami a jogi aspektusokat illeti, itt valóban olyan jogi problémák jelentkeztek, és ez a jelentésből is kiderül, amelyek mindenképpen orvoslásra szorultak. Ezt sajnos tizenegy-két év alatt nem sikerült a mindenkori magyar kormánynak elérni.

A másik dolog ez a Reding biztos asszonnyal szemben megfogalmazott határozati javaslat. Igazából azért nem nagyon értem ennek a határozati javaslatnak a célját, hiszen a jelentésből kiderült, hogy a legtöbb esetben Írországgal szemben álltak fenn jogértelmezési problémák, akár csak ha a 2008-as kerethatározat végrehajtására vonatkozó jogértelmezésekre gondolunk, akár egyéb miniszteri megkeresésekre. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben az alapvita, az alapprobléma nem az Európai Bizottság és Magyarország, hanem Írország és Magyarország között áll fenn. Éppen ezért nem nagyon értem, hogy pontosan a Tobin-ügy kapcsán miért született ez a határozat, hiszen ez semmiképpen nem járul hozzá az alapügy megoldásához.

Ugyanakkor mind a határozati javaslatban, mind a jelentésben olvashatjuk azt a bizonyos Reding-interjút, amely a Frankfurter Allgemeine Zeitungban jelent meg, amely megítélésünk szerint is tartalmazhatott olyan kijelentéseket, amelyek legalábbis nem voltak megfelelően megalapozottak. Úgy gondolom, a kormánynak mindenképpen meg lett volna a lehetősége, hogy ezen általa sérelmezett kijelentésekkel szemben elégtételt kapjon akár egy sajtó-helyreigazítás formájában, de igazából, ami most ebből a határozatból mint országgyűlési műfajból nekünk kitűnik, hogy tulajdonképpen az Országgyűlést a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium sajtóosztályának tekintik, hiszen az Országgyűléssel próbálják meg elfogadtatni ezt a dolgot.

A másik dolog, ami valóban továbbmutat, és amelyet valamennyi felszólaló már érintett, egy sokkal általánosabb probléma.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Egy sokkal általánosabb probléma, amikor azt nézzük, hogy Magyarország és az Európai Unió kapcsolata az elmúlt három évben hogyan alakult. Azt gondolom, hogy számos egymásnak ellentmondó nyilatkozatot és felszólalást is hallhattunk. Hiszen míg néhány fideszes képviselő azt állította, hogy Reding asszony nem a magánvéleményét képviseli, hanem az Európai Bizottságot, ugyanakkor a KIM kiadott egy nyilatkozatot március végén, miszerint Reding magánháborút folytat Magyarország ellen.

(17.00)

Azt gondolom, hogy érdemes megvizsgálnia a kormánynak, hogy hogyan jutottunk el idáig. Reding asszony valóban számos alkalommal foglalkozott a magyarországi igazságszolgáltatás helyzetével. Ha jól tudom, még márciusban készült egy jelentés a tagállamok igazságszolgáltatását illetően, amely 2010-es adatokat vett alapul, ebben megállapították, hogy 2010-ben a magyar igazságszolgáltatás az Európai Unió átlagán felül szerepelt. És a biztos asszony hozzátette, hogy azóta a helyzet romlik. És valóban, a biztos asszony számos alkalommal felszólalt nemcsak az igazságszolgáltatás függetlenségét érintő magyar törvények kapcsán, hanem egyéb, véleményünk szerint a demokráciát romboló intézkedések ellen.

Azt gondolom, hogy ebbe a tágabb kontextusba behelyezett ügy semmiképpen nem használ az alapügynek. Nagyon nem tartom szerencsésnek azt, hogy ezt a szerencsétlenséget önök ürügyként próbálják felhasználni arra, hogy az Európai Unióval kapcsolatosan meglévő feszültségekben egy következő lépcsőfokot érjenek el. Azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek, illetve elsősorban a kormánynak az a feladata, hogy a Tobin-ügy végére pontot tegyen, és nem tartom célszerűnek azt, hogy az Európai Unióval szembeni harcába ezt a sajnálatos, tragikus esetet beemelte.

Ugyanakkor egy sokkal távolabb menő következtetést is le lehet vonni ebből az egész ügyből. Mi azt gondoljuk, hogy valóban az Európai Unióban számos kérdés nem megfelelően működik a jelenben. Azt gondoljuk, hogy ezeket a dolgokat orvosolni kell, ami csak úgy érhető el, ha egy sokkal szorosabb együttműködést hozunk létre, hogyha egy sokkal szorosabban együttműködő Európai Uniót hozunk létre. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges az, hogy a magyar kormány ne szigetelődjön el diplomáciailag az Európai Unión belül, ehhez elengedhetetlenül szükséges az, hogy tudjuk használni azokat a diplomáciai eszközöket, amelyekre most már láthatóan nincs lehetőség.

Éppen ezért azt gondolom, hogy ez a határozat nem fogja elérni a célját. Ez egy politikai deklaráció, ahogy immár néhány fideszes és KDNP-s képviselő ezt el is ismerte. Én semmiképpen nem tartom szerencsésnek ezt a nyilatkozatot, pontosan azért, mert a Tobin-ügyet semmiképpen nem fogja előrébb vinni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Kettőperces reagálásra következik Ékes József, a Fidesz képviselője.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársam, én értem, amit elmondott, hogy sokkal szorosabb együttműködésre lenne szükség, de ahogy többször elhangzott a mai ülésen, az Európai Uniónak megközelítőleg 600 millió állampolgára van. Hatszázmillió! Vannak nagyobb országok, vannak kisebb országok, ezekből tevődik össze az Európai Unió.

Mit jelent a közös értékrend? Azt jelenti, hogy mindenkivel szemben azonos szinten próbálok tárgyalni, hogy mindenkivel szemben azonos követelményeket kívánok felállítani. Ha egyszer Magyarországgal szemben kívánok azonos követelményeket felállítani, akkor ugyanezt meg kell kívánni Írországtól is. Tehát közös értékrendet kell megpróbálni megtestesíteni. Nem lehet az, hogy egy-egy állampolgárral kivételt teszek, a másikkal meg nem, és agyoncsapom, mert nem erről szól az Európai Unió. Mindannyian az Unió állampolgárai vagyunk. De elnézést, ha Anglia azt mondja, hogy népszavazást kívánok tenni az uniós tagsággal kapcsolatban, Magyarország ehhez képest mit mond? Annyit mond, hogy kérem Reding asszonyt, hogy legközelebb tartsa távol magát az ilyen kijelentésektől. Ez a lényege az egésznek. Azt szeretnénk mindannyian, hogyha a 600 millió állampolgárba a magyar állampolgárok is azonos értékrenddel tartoznának bele. Erről szól a történés. Ha egyszer megkövetelem az egyiktől, követeljem meg a másiktól is.

Miért húzódott el idáig ez az ügy? Azért, mert az Európai Unió a maga részéről semmit az égadta világon nem tett ebben a kérdésben. Képviselőtársam saját maga is elmondta, hogy vannak hibák az Unión belül. Tizenhárom év kell ahhoz, hogy ezt kijavítsa? És akkor kritikát fogalmazok meg mint biztos, ha egyszer valami nem tetszik? Erről szól a történés, nem másról. Figyelemfelhívás, semmi más, mint figyelemfelhívás, hogy ez így nem megy tovább, így nem járható.

ELNÖK: Szintén kettőperces reagálásra következik Szilágyi Péter független képviselő úr.

SZILÁGYI PÉTER (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Valóban, az egyenlő mérce jár minden egyes európai uniós tagállamnak, ebben semmi vitánk nincs. Talán abban lehet vitánk, hogy azt a méltányos bánásmódot, amit Magyarország élvezett 2010 előtt, miért vesztette el. Azt gondolom, itt valóban a kormány hibájáról beszélhetünk. Olyan mértékben elszigetelődött Magyarország diplomáciailag, ami, úgy gondolom, hogy példa nélküli a rendszerváltozás óta. És amikor a szorosabban együttműködő Európáról beszélek, akkor arról beszélek, hogy a tagállamoknak kell szorosabban együttműködni és megadni az azonos lehetőségeket és azonos jogokat, de ezeket nekünk ki kell tudni harcolnunk az Európai Unión belül. De úgy tűnik, hogy erre nem nagyon van lehetőségünk, hiszen a kormány sorozatos intézkedéseivel olyan elszigeteltségbe helyezte Magyarországot, ami megítélésem szerint példa nélküli a rendszerváltozás óta.

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem az előterjesztők közül elsőként Rétvári Bence államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen.

ELNÖK: Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Összegzésként szeretnék pár gondolatot mondani a vitában elhangzott tartalmi hozzászólásokra. Az aktuálpolitikai megszólalásoknak is nyilván helyük van a Házban, de engedjék meg, hogy magáról az előterjesztésről és a jelentésről beszéljek.

Ez egy politikától teljes mértékben független ügy, ha a lényegét nézzük. 2003 óta sok kormány volt Magyarországon, volt Gyurcsány-kormány, volt Bajnai-kormány és volt Orbán-kormány. Mind a három kormányzat ugyanúgy kérte a Tobin-ügyben a kiadatást, ugyanúgy kérte, hogy a büntetés letöltését megkezdje az elítélt. Magyarország igyekezett a diplomácia minden eszközét bevetni. Szóba hoztuk ezt formális és informális egyeztetéseken. Írtunk erről levelet, a legutóbbi levelet, ahogy az expozéban is elmondtam, már hosszú hetek és hónapok óta megválaszolás nélkül hagyja a biztos asszony. Úgy gondolom, hogy hét levélváltás már igencsak erős előkészítettségnek tűnik diplomáciai körökben is, és arról nem Magyarország tehet, hogy nem tudott erélyesen fellépni, nem tudott hatékonyan fellépni a biztos asszony. Az pedig végképp nem Magyarország hibája, hogy a biztos asszony nemhogy nem lépett fel az ítélet-végrehajtás érdekében, annak érdekében, hogy az EU-ban minden bírósági ítéletet végrehajtsanak, hanem direkt a végrehajtás ellen szólalt fel, és azt mondta, megérti azt, hogy ezt a 2003-ban hozott ítéletet a bíróságoktól lényegileg független büntetés-végrehajtási szervezet most nem hajtja végre.

Ez egy jogerős és kétségbe nem vont ítélet. Egyértelmű, hogy ez a két fiatal gyermek meghalt, senki sem vitatta a bizonyítási eljárást, senki sem vitatta a bírósági eljárás bármelyik részét, és Írország sohasem vonta kétségbe ezeknek az ítéleteknek a helyességét vagy igazságát. Tehát egy olyan ítélet végrehajtásáról beszélünk, amelyet jogi alapon sem Írországban, sem Magyarországon, sem pedig az Unióban senki nem vont és nem vonhatott kétségbe.

Az azonban elfogadhatatlan, hogyha három kormány egymás utáni folyamatos kérését megtagadják, és az is elfogadhatatlan, hogy ezután érthetőnek fogadják el, hogy valaki a jogegyenlőség helyett, amit védenie kell, egyfajta megkülönböztetést igyekszik becsontosítani, vagy elfogadhatatlannak tartja, hogy vannak országok, amelyekből származó ítéletet - ez bármelyik ország lehet - nem hajt végre egy másik uniós ország, és ennek még politikai muníciót szolgáltat.

A mi jelentésünk, amiről majd dönteni fognak, amikor erről szavazunk, csak és kizárólag tényeket tartalmaz. A lényege pedig az, hogy senki sem helyezheti magát a jog és a bíróságok fölé. A bírósági ítéletek még európai biztosokat is köteleznek. A bűncselekmény következménye mindig a büntetés kell hogy legyen. Viviane Reding sem írhatja felül azt, hogy a bűncselekmény elkövetése után a büntetést le kell töltenie ennek az illetőnek, aki elkövette, és senki kétségbe nem vonta ezt az ítéletet. Nem jelentheti ki Viviane Reding sem, hogy egyes országoknak jár a jogszolgáltatás, de Magyarországnak ebben az esetben nem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(17.10)

ELNÖK: Megkérdezem, a határozati javaslatot előterjesztő bizottság képviseletében Gruber Attila kíván-e most válaszolni. (Dr. Gruber Attila: Nem.) Nem kíván.

Így az együttes általános vitát lezárom. Mivel az országgyűlési határozati javaslathoz módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek az alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/10593. számon megismerhették. Emlékeztetem önöket, hogy ma délelőtt sor került az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalására.

Most a további képviselői felszólalásokra kerül sor. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, közülük is elsőként Gruber Attilának, a Fidesz képviselőjének.

Felszólalások:   65-111   111-211   211-257      Ülésnap adatai