Felszólalás adatai

Először is, az ön által említett inkasszóról csütörtökön tudomást szerzett a Nemzetgazdasági Minisztérium, és pénteken az Államkincstár le is vette Esztergom számlájáról. Tehát az a 70 millió forint, amiről ön az imént szólt, az már nem aktuális, ez az inkasszó nem áll fenn.

Ami pedig a rosszindulatú hozzáállását illeti, mint az önkormányzatok felszántása: az önök idején is nagyon sok vita volt arról, hogy az önkormányzatokat miként kell átalakítani. Rengeteg javaslatot olvashattunk, koalíciós partnerükkel, az SZDSZ-szel együtt számháborúban voltak: a 3200 önkormányzatból Magyarországon mennyi maradjon meg, kétezer, vagy elég ezer? Önök inkább azt mondták, hogy legyen kétezer, az SZDSZ inkább azt mondta, hogy ezer, bár ők inkább csak Budapestet szerették volna sokszor megtartani, a többire nem tartottak volna igényt Magyarországon. A mi önkormányzati átalakításunk, ez az egész szervezetrendszer-átvétel a 3200 település megtartásáról szól, arról szól, hogy a legkisebb, 18 fős településen is a Dunántúlon legyen saját polgármester, legyen saját képviselő-testület, az emberek tudjanak maguknak elöljárókat választani, akik a helyi ügyekben tudjanak dönteni. Ez ennek a célja, hogy mindenki ugyanolyan fontosnak érezze az életét, és saját maga bele tudjon szólni a helyi önkormányzati döntéshozatalba. Ezt célozza ez a reform.

Voltak emellett természetesen az önkormányzatoknak olyan funkcióik, amelyek évről évre egyre csak növelték az adósságot, mert évről évre - a nyolc év alatt is folyamatosan, és ha megnézik az elmúlt húsz év tendenciáit - az önkormányzatok egyre több feladat mellett egyre kisebb finanszírozást kaptak. (Tóbiás József: Ti ültetek az önkormányzatokban, Bence!) Ez bizonyos időkben felgyorsult, elsősorban a szocialisták alatt, a megyei önkormányzatoknál (Lukács Zoltán: Ti ültetek az önkormányzatokban!), máshol lassabb ütemben, de húsz évig ez történt. Az az álszent logika volt húsz évig ebben a parlamentben is, hogy az önkormányzatokra toljuk át a feladatokat, és vonjuk el a forrásokat. Ez, képviselő úr, egy bizonyos idő után már nem tartható, olyan mértékű adósságba keveredtek ezért az önkormányzatok, hogy ezen változtatni kellett. (Lukács Zoltán: Most mi van?)

Éppen ezért kellett állami fenntartásba, állami kezelésbe venni, állami irányítás és központi vezénylés alá venni bizonyos intézményeket, lassan, több lépcsőben, hiszen ez egy nagyon fokozatosan bevezetett intézkedéssorozat. Kezdődött 2010 őszén, szeptemberében, amikor újra felálltak a közigazgatási hivatalok, amelyeket önök évekig nem tudtak felállítani (Közbeszólások az MSZP soraiból.), ezáltal megszűnt a törvényességi ellenőrzése az önkormányzatoknak, önök nem biztosították a törvényességi ellenőrzést éveken keresztül; folytatódott 2011. január 1-jén, amikor létrejöttek a kormányhivatalok, közel másfél tucatnyi korábbi önálló dekoncentrált szervnek az egységes hivatalba szervezésével; folytatódott idén január 1-jén, amikor a megyei intézményeket átvették; és be fog fejeződni jövő év január 1-jén, amikor járási szintén is megszerveződnek a kormányhivatalok, és járási szinten is megtörténik a fenntartóváltás. (Lukács Zoltán: Már csak pénz nincs.)

(13.30)

Ez az a fokozatos folyamat, amely a biztosan csődbe, biztosan hiányba vezető, biztosan államadósságot és helyi adósságot termelő intézményfenntartási modellből egy fenntarthatóvá, központilag vezényeltté változtatja át a magyar államigazgatás rendszerét, és végre nem arról beszélünk, hogy csak 1200 vagy 2200 település veszti el az önkormányzatiságát, veszti el a polgármesterét, a képviselő-testületét, hanem mindegyik megtarthatja, a legkisebb és a legnagyobb egyaránt. Ehhez persze szükség van ahhoz, hogy azok a különböző intézmények, amelyek megyei vagy járási fenntartásban hatékonyabban működhetnek, azok a szolgáltatások, közszolgáltatások, amelyekhez a kellő szakértelem egy 300 vagy 800 fős településtől nem várható el - hiszen ott a jegyző hivatalában, a polgármesteri hivatalban ilyen szakértelemmel rendelkező embert nem tudnak megfizetni -, azok a feladatok kerüljenek járási vagy megyei szintre. (Varga Zoltán: Ott sem tudják megfizetni, ott sincs pénz.) De az egész alapja a 3200 önkormányzat megtartása.

Aki be akart itt bármit is hinteni sóval, aki be akart itt bármit is szántani, az az MSZP és az SZDSZ volt ebben a parlamentben: 1200-at vagy 2200-at. (Varga Zoltán: Büszkék vagyunk rád, Bence.) Önök be akarták ezeket szántani. Mi mind a 3200-at megőriztük, mert úgy gondoljuk, hogy mindenkinek az élete ugyanolyan kell hogy legyen vidéken is és Budapesten is, ne determináljon egy fiatalt az, hogy ő Kelet- vagy Nyugat-Magyarországon születik, kis- vagy nagytelepülésen, és fontos, hogy tudjuk ezt az egyenlő esélyt biztosítani mindenki számára. Ebben segít az, hogyha megyei és járási intézményfenntartók vannak. (Varga Zoltán: Nevezzétek ki az élére Meggyes Tamást!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)