Felszólalás adatai

Tehát a szakmabeliek tisztában voltak azzal, hogy a kétharmados földforgalmi törvény olyan kérdéseket próbált egyértelművé tenni, amelyek hosszú távra kiszámíthatóvá teszik a magyar mezőgazdaságban érintettek és a föld tulajdonosai számára is, hogy mi fog következni az elkövetkezendő 5-10-15-20 évben. Azért merjük ezt mondani egyrészt, mert a kétharmados törvény, úgy gondoljuk, elég támpontot nyújt ahhoz, hogy ez hosszú távon fog működni, másrészt azt gondoljuk, hogy az érintettek is szeretnék már egyszer látni azt, hogy a többszöri kormányváltás után az elmúlt húsz évben ne történjen meg minden egyes kormányváltás után egyben a mezőgazdaságban egy rendszerváltás, változtatás, változtatgatás, amire sajnos példa volt az elmúlt időszakban.

Miután a kétharmados földtörvényt azzal a kétharmaddal nagyobb arányban elfogadtuk, egyértelművé vált, hogy kellenek azok a segédtörvények, nevezzük most így a jelenleg tárgyalt törvényt is, amelyek technikailag leírják az egyes eljárási szabályokat, hiszen számtalan olyan kérdés van, amely az élet előrehaladtával esetleg megváltozhat, és nyilvánvaló, hogy ezek a technikai számok, eljárási szabályok, formák, nyomtatványok és minden egyéb nem feltétlenül szükséges, hogy kétharmados szabályozás alá essen. Ezért kivettük annak idején a kora nyári elfogadáskor ezeket a típusú szabályozásokat, és csak a kétharmados alaprészhez tartozó szabályozásokat hagytuk bent, és egyértelművé vált, hogy ezen az őszön meg kell tárgyalnunk a további technikai eljáró rendet leíró szabályozásokat is. Nos, ez a törvény került most elénk.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A kormány ezt az előterjesztést húsz fejezetre osztotta fel különféle címekkel látva el, de végigvive a földforgalmi törvényben megfogalmazott pontok mindegyikére, azzal párhuzamosságba állítva és reflektálva az ott felvetett alapszabályozásra, hogy ennek milyen technikai szabályozását kell most e benyújtott törvényben, törvénytervezetben megfogalmaznunk. Egy apróságot hadd tegyek még hozzá, hogy ez a húsz fejezet, amely egyébként 49 törvényt nyit meg és szabályoz, apró részletekben módosít, egyben megszünteti, kivezeti a jelenleg élő földtörvényt, amin rettentő sokat vitatkoztunk 1994 óta, sokszor változtattuk, már végül majdnem felismerhetetlen lett a sok-sok változtatási igény befogadása miatt. De azzal, hogy a földforgalmi törvény az idén nyáron, a tavaszi ülésszakban megszületett, és most az őszi időszakban e segédtörvény és egyébként majd a napokban tárgyalt további törvények még megszületnek, egyértelművé vált, hogy az eddig sok vihart megélt földtörvényünkre a későbbiekben nincs szükség, tehát ez az előterjesztés egyben gondoskodik a jelenleg még élő és ismert földtörvény kivezetéséről. Aki figyelte az átmeneti rendelkezéseket és életbe léptető rendelkezéseket, ott nyomon tudják követni, hogy mely szakasz miért akkor lép életbe a földforgalmi törvénynél, majd pedig e tárgyalt földtörvénynél, és hogyan vonul vissza a ma még élő eredeti földtörvény, ami okafogyottá válik, hogy a későbbiekben fennmaradjon.

Nos, mint említettem, a 20 fejezet és 49 szakasz megnyitása elég komoly terjedelmet ad arra, hogy válaszoljon a még nyitott kérdésekre. A bizottsági vélemények alapján már elhangzott egy-két terület, amire rávilágít ez a tervezet. Az MSZP képviselője, Gőgös Zoltán is egy-egy fejezetben megfogalmazott szabályozásra utalt.

(20.00)

Hozzáteszem, és ez látszódott a bizottsági ülésen, hogy az ellenzék igazából a most szabályozott területekkel érdemben nem vitatkozik. Maga is azt látja, hogy ha már egyszer a földforgalmi törvény elfogadásra került, amellyel akkor ők döntő többségében nem értettek egyet, de ha már ez egyszer elfogadásra került, akkor kikerülhetetlen, hogy ezek a segédtörvények, ezek a technikai eljáró szabályozások is megszülessenek. Hiszen itt egyrészt az érintettek... - érintetteknek merem most itt nevezni a földtulajdonosokat, akik vagy lehetnek egyben gazdálkodók is, vagy csak a tulajdonjoggal rendelkeznek, és haszonbérbe adják a tulajdonukat, a földtulajdont. Tehát ez a törvénytervezet kitér a földtulajdonosok helyzetére, kitér a földhasználók helyzetére, akik vagy a bérleti jog megszerzésével használják ezt a földet, vagy pedig mert egyben tulajdonosuk a saját földterületüknek, és egyben ők a használói is, hogy milyen eljárási szabályok keretében lehet például ezt a földterületet bérbe adni, hogyan kell ezt közzétenni, megismertetni, az előhaszonbérletre jogosultak miként szereznek arról tudomást, hogy egyáltalán valaki egy földterületet haszonbérbe szeretne adni.

És ugyanez a logika felsejlik, hogyha valaki egyáltalán el akar adni termőföldet, és erre van egy igénylő, aki netán meg szeretné venni, ekkor mi lesz a technikai eljárása ennek a kérdésnek. Mert ezt a kétharmados földforgalmi törvény nem tartalmazza, nem tartalmazta, és itt derül ki egyértelműen, hogy milyen okiratban kell szigorú számadású bizonylatúnak legalább lenni a négy benyújtandó okirat közül az egyiknek, amelyet meghatároz a törvény, hogy kikhez kell benyújtani, és kikhez fog eljutni ezen négypéldányos okirat, hogy a megfelelő eljárási rendben mindenki értesüljön az adásvétel szándékáról. Mindenki, tehát akik az elővásárlási jogban érintettek lehetnek, mert helyben lakók, mert családi gazdálkodók, mert szomszéd, hadd ne mondjam, akik a húsz kilométeres körön belül élnek, és természetesen a hatóságok, akiknek majd dönteni kell.

És igen, itt jön a helyi földbizottság kérdése, amit több soron már megemlítettek, annak működését már eleve kritizálva, miközben még meg sem alakultak ezek a bizottságok. Igen, ezeket a technikai szabályokat is egyszer meg kellett fogalmazni, és ez a húsz fejezet tesz arra javaslatot, egyike-másika például, hogy a kedvezményes birtokmaximumnak milyenek legyenek a szabályai.

Nagyon sokat vitatkoztunk arról, hogy elégséges-e az 1200 hektár maximálisan bérelhető földmennyiség, mondjuk, egy olyan társas vállalkozásnak, amely sok számosállatot tart, és a takarmánytermelésre - egyesek állítják - nem lesz elég a maximális 1200 hektáros terület. Nos, a földforgalmi törvény kinyitotta, hogy bizonyos feltételek esetén el lehet menni 1800 hektárig is menni, ez a törvény pontosítja, hogy milyen feltételeknek kell ahhoz teljesülni, hogy egyáltalán a birtokmaximum kiterjeszthető legyen 1200 hektárról 1800 hektárra. És ugyanezt a logikát találjuk meg a vetőmagtermesztő cégek esetében is, hogy hogyan valósulhat az meg, hogy ők is 1200 helyett - ebben a törvénytervezetben megfogalmazottak szerint teljesülnek azok a feltételek, amelyek itt az előterjesztésben szerepelnek - esetleg hogyan mehetnek tovább 1800 hektáros terület használatáig.

Számtalan olyan kérdéskörrel foglalkozik ez a törvénytervezet, amely ha most nem születne meg, az élet megállna abban a pillanatban, a földforgalmi, földhasználati, adásvételi és ingatlan-nyilvántartási, szakhatósági és államigazgatási élet is megállna, hogyha nem tisztáznánk, hogy mit kell tenni bizonyos helyzetekben. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy ez a törvénytervezet technikai jellegű törvénytervezet, és épp ezért nem is láttuk eddig komoly kifogását semelyik félnek, itt elsősorban az ellenzéket említeném meg, mert ők is belátták, hogy technikailag márpedig ezek az eljárási szabályok szükségeltetnek.

Természetesen a viták - én csak a bizottsági ülés vitájára szeretnék még visszautalni, könnyen lehet, hogy az is most itt elő fog kerülni a plenáris ülésen - az osztatlan közös tulajdonok használati kérdésköréről szóltak. Ez egy tályogos seb a magyar mezőgazdaságban, amikor sajnálatosan, akkor a '94-97-es időszak gyors-gyors kárpótlási lezárása végett egyszerűen az az ötlete támadt az akkori kormányzó pártnak, hogy egyes nagy területeket, amelyek kárpótlásra kijelölésre kerültek, azokat ne írjuk szét név szerint a jogos kárpótolandó tulajdonosoknak, hanem a száz hektárnak legyen 70-80 tulajdonosa, aztán majd egymás közt ott művelgetik, vagy nem művelgetik.

Hát így jutottunk el a körülbelüli másfél millió hektár osztatlan közös birtokhasználatig, és mind a mai napig egy nagyon komoly problémája a magyar mezőgazdaság fejlődésének, a tulajdonjog kérdésének, és ebből adódóan a földhasználat kérdésének és netán a földeladás kérdésének, hogy ki mikor, milyen lehetőséggel tudja az osztatlan közös tulajdonában lévő tulajdonrészét használatba venni vagy netán továbbadni valakinek. És erre számtalan csalafinta megoldást láttunk az előző időszakban, és tény, hogy még az akkori kormányoldal, az előző ciklusra gondolok, ők is azt mondták, hogy itt azért valamit rendezni kellene, mert ne lehessen már színes tévéért meg mobiltelefonért földrészleteket csak úgy cserélgetni, és tulajdonhoz jutni.

Tehát jó néhány kiskaput valóban közös érdek miatt elkezdtünk bezárni, de egyet azért tisztázzunk: senki annyi pénzt még nem biztosított, hogy az osztatlan közös területeket szétírjuk, és névre írjuk. Évente most a kétmilliárdos összeget merem itt megemlíteni, de aki figyelte a 2014-es költségvetés most éppen lezáruló fejezeteinek a vitáját, az láthatja, hogy a Nemzeti Földalapnak egy jelentős forrásbevételt állítottunk be, a 3 hektárnál kisebb földterületek eladásából származhat ez a forrásbevétel, ha jól emlékszem, 8 vagy 9 milliárd forint környékén van ez a bevétel, amellyel tovább bővíthető az állam első helyre sorolása miatt az esetleges állami földvásárlás, azaz a Nemzeti Földalap fogja ezt technikailag megvásárolni. Tehát jelentős mozgásteret adtunk arra, hogy ha bármilyen mozgás kikényszerül itt adásvétel tekintetében, legyen az osztatlan közös tulajdonon belüli vagy pedig egyedi helyrajzi számmal rendelkező terület, akkor az állam ott meg tudjon jelenni vásárlóként is.

Mindezeket a szabályokat is természetesen rögzíteni kell eljárási szabályok tekintetében. Tehát visszatérek: az osztatlan közös földtulajdon néhány eljáró részében tisztázni kellett, hogy akkor most mi fog történni, ha a kétharmados földtörvény hatályos lesz, életbe lép azzal a négylépcsős életbelépésével, amit egyébként már sokan ismerünk. Egyébként az osztatlan közösnél jellemzően a legnagyobb viták alakultak ki az utóbbi időkben, egyrészt mert felgyorsult a földforgalom, és látható volt, hogy az elmúlt húsz év következtében olyan nehéz helyzetek álltak elő, hogy az osztatlan közös tulajdonosai nem tudták fellelni egymást, hogy a közös vagyonukról egységes határozatban döntsenek, bonyolított vázrajzi térképeket kellett tenniük a művelés megosztásához. Most mind-mind, hála istennek, az egyszerűsítés irányába fogunk elmenni, aki elolvasta, legalábbis az jól látja. Tehát nyugodtan mondom, hogy olyan technikai jellegű indítvány is ez egyben, amely a hétköznapi gazdálkodók életét egyszerűsíti.

És akkor térjünk vissza a helyi földbizottságok kérdéséhez, és én nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy ide ne hozzák a Nemzeti Agrárkamara által jelen időben is zajló helyi földbizottságainak a felállítását. Az egy külön szerv, és teszi a dolgát. De egy esetben van egy átfedés, és itt nem fogadom el Gőgös Zoltán szavait, aki jól érti ezt a rendszert volt államtitkárként, én ezzel tisztában vagyok, és épp ezért nem fogadom el tőle, hogy összemossa a Nemzeti Agrárkamara által felállított és az ő saját döntésük által létrehozandó helyi földbizottságokat, a most (Az elnök csenget.) éppen vitatott törvény által, törvényi szabályozás keretében felállítandó helyi földbizottságokkal.

És fogok még szólni...

ELNÖK: Képviselő úr, tudok adni egy percet, arra van lehetőség, amennyiben igényli.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Fogok még élni a további felszólalás lehetőségével. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)