Felszólalás adatai

ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, foglalják el helyüket.

Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik munkánkat.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 19. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Stágel Bence és Szilágyi Péter jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr: "Félidejéhez érkezett hazánk európai uniós soros elnöksége" címmel. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a házbizottság állásfoglalása szerint, ha a miniszterelnök felszólalásának időtartama nem haladja meg a 20 percet, a frakciók 5-5 perces, ha a 20 percet meghaladja, 8-8 perces időkeretben szólalhatnak meg. A miniszterelnököt viszonválasz illeti majd meg.

Öné a szó, miniszterelnök úr. (Orbán Viktor a kormánypárti frakciók tapsa közepette felmegy az emelvényre.)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Március 24-25-én zajlott le az európai uniós országok vezetőinek legutóbbi tanácskozása. Alkotmányos szokásainkat követve most beszámolok erről önöknek. Ráadásul a magyar elnökség is éppen félidejénél tart, így a csúcs mellett sort kerítek az eddigi munka rövid értékelésére is.

Ezen az európai uniós csúcson fontos döntések születtek, olyan döntések, amelyek azt mutatják, hogy Európa, igaz, hosszú vívódás után, végre eltökélte magát, és határozottan a megújulás útjára lépett. Ahogy az elnökség átvételekor meghirdettük, erős Európát akarunk, mert mi, magyarok csakúgy, mint a többi európai nemzet, erős Európában vagyunk érdekeltek. Európa megerősítése tehát közös cél. De van egy másik célja és értelme is a soros elnökségnek, ami röviden úgy foglalható össze, hogy Magyarország új helyének, új pozíciójának kijelölése a válság utáni Európában. Ráadásul elnökségünk ideje éppen egybeesik Magyarország megújításának sorsfordító időszakával; azokkal a hónapokkal, amikor a legnagyobb küzdelmeket vívjuk a megújulás érdekében, és amelyeknek kimenetele hosszú évtizedekre meghatározó lesz az ország élete szempontjából.

Azt akarjuk, tisztelt Ház, hogy Magyarország korábbi, igen gyönge pozíciói helyett jobbakat, tekintélyesebbeket foglaljon el a régióban, Európában és ezáltal a világban is. Azt is tudtuk előre, hogy mindez konfliktusokkal jár. A jobb, előnyösebb pozíciókat senki sem szerezheti meg küzdelmek, harcok és viták nélkül. Csak annak az országnak van esélye erre, amelyik nem ijed meg senkitől, nem hunyászkodik meg senki előtt, hanem magabiztosan és elszántan kiáll a saját érdekeiért, a saját igazáért, a saját céljaiért. Kiáll értük, vállalja a vitákat, a konfliktusokat, a harcokat. Képes megvédeni és erősíteni önállóságát, függetlenségét, érvényesíteni álláspontját annak érdekében, hogy saját polgárainak jobb életet, több lehetőséget és nagyobb biztonságot teremtsen.

Az elmúlt három hónap legfőbb sikere az, hogy mi, magyarok immár képesek vagyunk erre. Magyarország már ki tud állni a nemzetközi porondon saját magáért és polgáraiért, amikor kell, vállalja a konfliktusokat is, és sikeresen meg tudja vívni őket. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Huhú! - Taps a kormánypárti padsorokban.) Ezért Magyarország ma erősebb és függetlenebb, mint az elmúlt húsz évben volt. Ezért tudunk a soros elnökségünkkel hasznára lenni Európának is. Csak egy öntudatában erősödő, saját céljaiért bátran kiálló ország tud segíteni Európa egészének abban, hogy sikeresen megújuljon.

Tisztelt Ház! Amikor az év elején átvettük a soros elnökséget, pontosan tudtuk, hogy egy olyan időszakban kell ezt a tisztet betöltenünk, amikor Európa rendkívüli nehézségekkel néz szembe. Egyáltalán nem túloztunk, amikor azt mondtuk, hogy a kommunizmus bukása óta olyan nehéz esztendő nem várt még Európára, mint az idei. Magyarország tehát Európa legnehezebb évét fogta ki, ami a magyar történelmet ismerve akár megszokottnak is tekinthető. Azt is sejtettük, hogy az előre látott súlyos problémák mellé minden bizonnyal jönnek még váratlan nehézségek is. Ez ma már sajnos tény, immár az észak-afrikai események és a japánokat ért természeti katasztrófa is fölkerült a kihívások listájára.

Tisztelt Ház! Mi, magyarok azok közé tartozunk, akik elsők között ismertük föl a megújulás szükségszerűségét és azokat a tényezőket, amelyek az egész civilizációnkat megrengető válsághoz vezettek. Elsők közt ismertük föl, hogy a nyugati világ pénzügyi válsága érvénytelenné tette a régi eszközöket és régi mércéket. Ezért a nemzetközi gazdasági válság utáni Európát és Magyarországot a régi szabályok szerint nem lehet működtetni, miként Magyarországon sem lehet a krízist azokkal az eszközökkel kezelni, amelyek magát a válságot okozták. Nálunk nem is olyan régen még az ír csoda, a portugál és spanyol példa, a Nemzetközi Valutaalap kötelező jellegű útmutatásai jelölték ki az időről időre visszatérő krízisekből való kiút szinte egyedüli lehetséges módozatait.

(9.40)

Szögezzük le, a sikerminták keresése sohasem vezetett el minket a sikerességhez. Sőt, mára ezek a csodagyógymódok egész egyszerűen elvesztették érvényességüket. A Magyarországra is oly jellemző ciklikus válságok időről időre egyre erősebben tértek vissza, miközben a minták és ajánlások ugyanazok maradtak: államtalanítás a privatizáció jegyében, megszorítások, államadósság-növelés, a kötelező magánnyugdíj pillérének kialakítása.

Tisztelt Ház! Mi, magyarok azonban végre megértettük a probléma igazi természetét: az örökös körben járásnak egyetlen ellenszere van, a körből való kilépés. Mindeddig azért nem tudtuk lezárni az átmenet zavaros éveit Magyarországon sem, mert foglyai voltunk a régi világ előföltevéseinek, éppen azoknak az eszközöknek és mércéknek, amelyek a válságot okozták. Felismertük és megértettük, hogy azért kell megújulni, mert a régi politika az egekbe növelte az adósságot, a válság legfőbb kiváltó okát, és ez a politika folytathatatlanná vált. Felismertük és megértettük: ha a körülmények megváltoztak, akkor új eszközök és új válságelhárító mechanizmusok kellenek, még akkor is, ha azok szokatlanok, mint például a bankadó vagy a válságadó, amit a köznyelv egyszerűen csak multiadónak nevez. Felismertük és megértettük, hogy a részátalakítások, a toldozgatás-foldozgatás nem vezet sehová, az ország alkotmányos újjászervezésére van szükség. Felismertük és megértettük, hogy nem elég megváltoztatni a megcsontosodott szerkezeteket, nekünk magunknak is meg kell változnunk, vissza kell adnunk a becsületes munka és az ennek szentelt élet tiszteletét. Felismertük és megértettük, hogy az Európa és Magyarország előtt álló problémák nagyon is hasonló természetűek, és a feladat természetrajza is hasonló: Magyarországot és Európát is át kell szervezni. A két legfontosabb feladat Európában és Magyarországon is ugyanaz: az államadósság csökkentése és a munkahelyteremtés. Felismertük és megértettük, a feladat nem az, hogy visszataláljunk a válság előtti Európához, hanem hogy megtaláljuk a válság utáni új formáját. Már a görög, majd pedig az ír állami csőd intézményesülése és az éppen rogyadozó más európai nemzetgazdaságok példái megmutatták az európai emberek számára, hogy inog az egész régi építmény.

S itt, tisztelt hölgyeim és uraim, az európai és a nemzetállami politikák közös problémájához érkeztünk el. Milyen gyakran halljuk Brüsszelben, hogy az európai politikát közelebb kellene vinni az emberekhez! Azt hiszem, ezt a kérdést másképpen kellene feltennünk, inkább úgy, hogy miről kell szólnia a politikának az európai és a nemzeti politika világában. A politikának, tisztelt hölgyeim és uraim, leginkább az emberek életéről kellene szólnia, arról, hogy mitől lesz jó életük, van-e munkájuk, meg tudnak-e élni belőle, van-e otthonuk, milyen jövője lesz a gyerekeiknek, mi lesz velük idős korukban, biztonságban tudhatják-e magukat, szeretteiket és tulajdonukat. Ez az igazán fontos kérdés, tehát a politikának is erről kellene szólnia Magyarországon és Európában egyaránt. A hatalmi kérdések, az európai intézmények vitái olyan témák, amelyek sohasem váltanak ki élénk és átütő érdeklődést, mert ezek leginkább a politikusok számára tűnnek fontosnak. Magyarországon ma a politika távolról sem tökéletes, messze nem hibátlan, de immár az emberekről szól, arról a küzdelemről, amit közösen folytatunk azért, hogy az élet jobb legyen.

Tisztelt Ház! Ami az elvégzett munkát illeti, arról adhatok önöknek számot, hogy Brüsszelben ez idáig 750 munkacsoportülést vezettünk le, 16 tanácsülés megszervezéséhez és levezényléséhez járultunk hozzá, 9 informális miniszteri tanácsülést tartottunk, és egyszerre több száz ügyön dolgozunk.

Az eddigi, az állampolgárok életét közvetlenül befolyásoló eredmények közül a következőkre hívom föl az önök figyelmét.

Az európai polgári kezdeményezést részletesen szabályozó rendeletet véglegesítettük. Ez azt jelenti, hogy a polgári kezdeményezés segítségével az európai állampolgárok együtt alakíthatják közös jövőjüket Európa erősítése érdekében: legalább 1 millió uniós polgár kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság terjesszen elő javaslatokat azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.

A határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogi jogszabályt is elfogadtattuk, ami azt jelenti, hogy a betegeknek az egészségügyi ellátást adó országban ugyanannyi költségtérítés jár, mint abban az országban, ahonnan érkeztek. Politikai megállapodást hoztunk tető alá a fogyasztók élelmiszerekről való tájékoztatásáról. Az elektronikai és elektromos hulladékok újrahasznosításának évek óta húzódó felülvizsgálati ügyét megoldottuk. A közös agrárpolitika jövőjéről szóló következtetéseket elfogadtuk. A kohéziós politikát és az Európa 2020-ig szóló stratégiát összekapcsoltuk és elfogadtattuk.

Fontos döntéseket értünk el az energiacsúcs ülésén. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió energia-infrastruktúráját korszerűsítjük és bővítjük, a tagállami hálózatokat összekapcsoljuk. Elfogadtuk, hogy 2014-re az egységes gáz- és árampiacot megteremtjük, az integrált belső energiapiac kiépítéséről jogszabályokat fogunk megalkotni, és az energiaszigeteket 2015-re megszüntetjük.

A legnagyobb teljesítménynek azt tartom, hogy az európai gazdaságirányítás, a közös gazdasági kormányzás megerősítéséről szóló hatos jogszabálycsomagot mind a 27 miniszterelnökkel sikerült elfogadtatnunk, és most már csak az Európai Parlamenttel folytatandó tárgyalások vannak előttünk. S végezetül megteremtettük az egységes szabadalmi oltalom rendszerét Európában, amely szintén évek óta húzódó ügy volt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A március végi tanácsülésen döntés született az "euró plusz" nevet viselő paktumról. Szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy ez megkülönböztetendő attól a hat jogszabálycsomagtól, amely Magyarország vállalásának középpontjában áll, hat olyan jogszabály, amely az európai közös gazdasági kormányzás irányába mozdítja el az Uniót, és amelynek semmi köze nincs ahhoz a másik paktumhoz, amit nem mi kezdeményeztünk, nem is mi gondozzuk, és "euró plusz" nevet visel. Ezt a paktumot az eurózóna tagállamai kezdeményezték a közös pénz megmentése érdekében. Nem eurózónatagok csatlakozása is lehetséges. A paktum hat pontból áll. A paktum hat pontja közül öt egyezik azzal, amit Magyarország érdekében mi is kívánatosnak látunk, és ezért a paktumtól függetlenül Magyarországon meg is valósítjuk azokat. A paktum hatodik pontja a társasági adók alapjának harmonizációjáról szól.

(9.50)

Ezt elutasítjuk, mert élesen szemben áll Magyarország nemzeti érdekeivel, és ezért a paktumhoz nem is csatlakoztunk.

Tisztelt Ház! Magyarországon azért csökkentettük minden korábbi mértéket messze meghaladóan az adókat, hogy ezzel beindítsuk a gazdaságot, munkahelyeket teremtsünk, versenyképessé váljunk, és idővel utolérjük azokat az országokat, amelyek az előző 8 év alatt lehagytak minket. Ezért eszünk ágában sincs tehát adókat növelni; nem veszünk részt olyan paktumban, amely ezt követelné tőlünk.

Tisztelt Ház! A magyar elnökség legfontosabb teendője: az európai gazdasági kormányzás megteremtése. A paktumtól függetlenül jó úton és jó ütemben haladunk. A közös gazdasági kormányzás azonban még csak egy esély, lehetőség, sőt kísérlet mind Európa, mind Magyarország esetében is, mivel a válságnak még koránt sincs vége, s így annak jövőbeni alakulása megjósolhatatlan. Az biztos, hogy nehéz idők jönnek, újabb és újabb válságlökések teszik majd próbára Európát és Magyarországot.

A magyar elnökség ettől függetlenül vagy éppen ezért eltökélten folytatja munkáját. Kérem önöket, támogassák a jövőben is a magyar kormány európai erőfeszítéseit.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok és az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a képviselőcsoportokat, hogy kívánnak-e élni az ötperces felszólalás lehetőségével.

Elsőként megadom a szót a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjének, Mesterházy Attila képviselő úrnak.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Üdvözöltem, amikor a miniszterelnök úr bejelentette, hogy napirend előtti hozzászólásban kíván szólni az EU soros elnökségünkről. Szerintem ez egy helyes kezdeményezés, jobb lenne talán sűrűbben hallani erről az elnökségi folyamatról itt, ebben a Házban. És talán annak is lenne értelme, hogyha esetleg az a bizottság is, amelyik ezzel a kérdéssel foglalkozik, és még az előző parlamenti ciklusban az akkori ellenzék kérésére hoztuk létre, rendszeresebben üzemelhetne ebben a félévben.

Kicsit már árnyalta a képet, hogy a miniszterelnök úr mondatai a 15 percből kétharmadban nem az Európai Unió soros elnökségéről szóltak (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból, többek között: Ne mondd! - Elkéstél!), hanem aktuálpolitikai kérdésekről. Ezzel nincsen semmi baj, de azért számos olyan kérdés van, amit érdemes lett volna még ebben a hozzászólásában exponálnia a miniszterelnöknek. (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Halljuk!)

A soros elnökség egy nagyon fontos esemény egy ország életében, különösen akkor, hogyha első alkalommal töltheti be ezt az időszakot. Hiszen megmutathatjuk azt, hogy értjük, hogy hogyan működik az Európai Unió. A nemzeti érdeket össze tudjuk ilyenkor hangolni az európai uniós összérdekkel, és hatással lehetünk az európai uniós vagy éppen a világban zajló folyamatokra, ami egy kis ország életében ritkán szokott előfordulni.

És ami talán a legfontosabb: hogyha egy sikeres EU soros elnökségen vagyunk túl, akkor bizony az ország nemzeti érdekérvényesítő képessége is jelentős mértékben javulni tud a soros elnökség után. Ezért mindenki számára, aki hisz az Európai Unióban, elfogadja annak alapértékeit, a soros elnökség egy lehetőség, egy történelmi felelősség, de éppen ezért mindenki érdekelt kell hogy legyen abban, hogy ez sikeres legyen Magyarország számára. Így a Magyar Szocialista Párt számára is fontos, hogy ez a soros elnökség, ez a hat hónap sikerrel záruljon.

Ebben természetesen nemcsak a mi megítélésünk, sőt elsősorban nem a mi megítélésünk a fontos, hanem az, hogy az európai uniós közösség, a nemzetközi közvélemény hogyan ítéli meg a magyar soros elnökséget. És engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat, hogy megköszönjem mindazoknak a munkáját, akik szakemberként, diplomataként, a logisztikai feladatok elvégzésében nagyon keményen dolgoztak, 110 százalékot hozva a munkájukban, hiszen az eddigi sikerek nagymértékben az ő felelősségteljes és lelkiismeretes munkájuk eredménye.

Én is sikerként értékelem azt, hogy előrelépés történt az energiacsúcson. Fontos eredmény, ahogy a miniszterelnök mondta, a gazdasági kormányzás kérdésében a konszenzus elérése. Reméljük, az Európai Parlamenttel is ilyen jól haladnak a tárgyalások. Fontos, hogy a romastratégia előkészületei is jó ütemben haladnak; és helyes, hogy Magyarország minden erejével támogatja Horvátország európai uniós csatlakozását.

De hogyha a politikai dimenzióját nézzük ennek a kérdésnek, akkor sokkal árnyaltabb, és sajnos azt kell hogy mondjam, sokkal negatívabb már a kép. Hiszen önök úgy kezdték ezt a munkát, hogy elbocsátottak számos olyan köztisztviselőt, akik az előkészítésben részt vettek, és akik kiválóan látták volna el a munkájukat; valószínűleg politikai okokból, hiszen előzetesen folyamatosan egyeztettünk, pont ennek a bizottságnak a keretében Németh Zsolt úrral, aki a társelnöke volt ennek a bizottságnak, hogy ilyen probléma ne állhasson elő, hogy ne legyen bizalom bizonyos köztisztviselők irányába.

A médiatörvény is komolyan beárnyékolta, és rosszul kezdődött ezáltal a soros elnökségünk, nemcsak az Európai Bizottság, hanem az Európai Parlament is negatívan ítélte meg. (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból. - Az elnök csenget.)

Az alkotmányozás folyamata is nehezítette ezt a helyzetet, hiszen sem az időpontja, sem pedig a folyamata nem zárul osztatlan sikerrel itt, az európai uniós soros elnökségünk során, hiszen az Európa Tanács monitoringbizottsága vizsgálja a magyar demokrácia helyzetét; a velencei bizottság vizsgálja az alkotmányozás folyamatát. Ilyen még nem fordult elő soros elnökkel szemben.

Szerintünk téves döntés az "euró plusz" programból való kimaradás. Magyarország érdeke lett volna az ehhez való csatlakozás. Mint ahogy az is tévedés, hogy folyamatosan lebegteti a kormány az euróbevezetés érdekében történt erőfeszítéseket.

Az is kudarc, hogy nem hívták meg a soros elnököt a líbiai válsággal kapcsolatos csúcstalálkozóra. Ennek valószínűleg az is az oka, hogy néhány nappal vagy néhány héttel előtte a miniszterelnök úr még arról beszélgetett Egyiptom elnökével, hogy az milyen sikeresen fogja tervezni a jövőjét, és mennyire optimista a jövő szempontjából.

És egészen biztos, hogy nem helyes az a stílus sem, amit a magyar miniszterelnök Strasbourgban képviselt, vagy éppen március 15-én soros elnökként az általunk vállalt európai uniós tagsághoz hasonlította Brüsszelt, Brüsszelt hasonlította a szovjet Moszkvához és az Osztrák-Magyar Monarchiában Bécshez. És az sem siker, hogy a keleti partnerség összehívását máshova kellett helyezni, és nem a magyar soros elnökség idején jön létre ez a fontos találkozó.

Éppen ezért nagyon fontos az, hogy húzzunk egy határvonalat, és még van lehetőség arra, hogy javítsunk ezeken a területeken. Mi a magunk részéről támogatjuk azt, hogy minden erőfeszítést megtegyünk annak érdekében, hogy ezt sikerrel zárhassuk. Ehhez mindenféleképpen változtatni kell, miniszterelnök úr, azon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a rossz politikai stíluson, amit képvisel, mert így el tudjuk azt kerülni, nehogy csak kibekkelni akarják ezt a soros elnökséget, hanem valóban sikerrel tudjuk zárni. Ez Magyarország érdeke.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Schiffer András képviselő úr, az LMP frakcióvezetője. Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szerintem annak van tekintélye, aki felelősséget tud vállalni másokért; aki szakít a provincializmussal; aki felismeri azt, hogy a közös célok között mik azok, amik a saját érdekeit szolgálják. Én most itt az EU soros elnökség félidejében tartózkodnék attól, hogy a kormány soros elnökségi tevékenységének átfogó kritikáját adjam - ezt megőrizném július 1-jére.

Akkor is így teszek, ha nyilvánvalóan nem töltött el osztatlan örömmel minket például az, hogy a keleti partnerségi csúcstalálkozót nem itt rendezik meg, de úgy gondolom, nem szerencsés, nem ízléses, hogyha most a soros elnökség kellős közepén vesézzük ki az önök teljesítményét. Ami eredményeket ön elmondott, azokat természetesen respektáljuk, mint ahogy a rendszeres tájékoztatásra való törekvést is.

Szeretném azt elmondani, hogy miközben az energiapolitikát illetően valóban jelentős eredményeket ért el a soros elnökség, fontos arra is figyelni, hogy a közös árampiachoz Magyarország akkor tud csatlakozni, hogyha az energiapiaci szabályozás tekintetében is biztonság van Magyarországon, és nem pedig ámokfutás.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ami szerintem most lényeges, az két dolog. Az egyik a gazdasági kormányzás és az a régi vita közöttünk, ami az adóharmonizáció versus adóverseny témakörében már nyáron előkerült. Önnek igaza van abban, hogy krízist nem lehet azokkal az eszközökkel kezelni, amik azokat okozták. Akkor ne is tegyük! Arról van szó, hogy az adóharmonizáció szerte Európában azt szolgálná elvileg, hogy lépjünk fel keményen a különböző pénzügyi buborékok ellen; lépjünk fel az adóparadicsomok ellen; lépjünk fel az adóelkerülés ellen, ami évente nagyjából 100 milliárd eurós kárt okoz az egész Európai Uniónak. Ezért van szükség adóharmonizációra, ezért van szükség például arra a javaslatra, amit az Európai Parlamentben az Európai Zöld Párt tett a pénzügyi tranzakciós adó bevezetésére.

A spekulációs tőkemozgást kell korlátozni, megadóztatni. Ebből viszont az is következik, hogy Magyarországnak éppen hogy elő kellene segítenie az adóharmonizációt, és nem pedig belemenni egy meglehetősen kétes kimenetelű adóversenybe.

(10.00)

Ami a problémánk azzal a felfogással - én azt gondolom, a jó életről nyugodtan képviselhetünk különböző nézeteket -, amit ön vall, hogy az adóverseny egyrészt megnyerhetetlen, látszik, ahogyan a balti vagy a román lufi is kipukkadt. Tehát akkor, amikor az egészségtelen munkakörülményekkel, a nevetségesen alacsony bérekkel versenybe száll egy ország, ez nemcsak megalázó annak az országnak a munkásemberei, polgárai számára, hanem egészen egyszerűen ez a verseny innen, Európából egész biztos, hogy megnyerhetetlen. Tőkeadóztatásra lenne szükség.

A másik, hogy ez a politika, ez a felfogás valójában nem más, mint az elmúlt húsz év sikertelen, elhibázott, a gazdaság kettészakítottságát eredményező politikájának a folytatása. Akkor, amikor az a dilemma áll, mondjuk, nem a jelenlegi, hanem akár az előző kormányok előtt is, hogy a kormány közvetlen vagy közvetetten támogasson, mondjuk, egy gépjármű-összeszerelő beruházást, ami teremt 2500 munkahelyet, akkor soha nem látjuk annak a vizsgálatát, hogy mi történne akkor, ha ezeket a direkt és indirekt forrásokat például a homokhátság öntözőrendszerének a helyreállítására, fejlesztésére fordítanánk. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy ebben az esetben nem 2500 munkahelyet teremtenénk, hanem tízszer-hússzor ennyi munkahelyet, és azok a munkahelyek elsősorban a képzetlenek számára kínálnának esélyt, és itt, Magyarországon belül generálnának további munkahelyteremtést, s nem pedig az Unió vagy a világ más országaiban. (Szórványos taps az LMP soraiból.) Éppen ezért arra biztatnám miniszterelnök urat, illetve a kormány gazdaságpolitikájának az irányítóit, hogy az adóverseny megnyerésére való törekvés helyett inkább az adóharmonizációban, a spekulációs tőke megregulázásában legyenek érdekeltek, erre bátorítsák az Európai Uniót.

A másik kérdés a demokráciateljesítmény kérdése. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az Európai Uniónak van felelőssége abban, hogy szerte a világon, akár Brüsszelben, akár az Unión kívül hogyan sikerül megfékezni különböző ipari lobbikat vagy éppen korrupt diktatúrákat abban, hogy a demokratikus döntéshozatali folyamatokat torzítsák, hogy elszennyezzék a földeket, tönkretegyék a klímát, és adott esetben olyan negatív bérversenyt generáljanak világszerte, amit például a gyermekmunkával idéznek elő, amelyek csak a nyomort és a munkahelyek elvesztését okozzák itt Közép-Európában. Ahhoz, hogy ebben sikeresek legyünk, hogy az Unió sikeres legyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezért igenis kemény demokratikus normák betartására van szükség szerte Európában. (Az elnök ismét csenget.) Az a helyzet, tisztelt miniszterelnök úr, hogy demokratikus hatalomgyakorlás híján, a demokratikus hatalomgyakorlás feltételei híján nincsen jó élet sem itt Magyarországon, sem a Föld más részein.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló a Fidesz képviselőcsoportja részéről Balla Mihály képviselő úr.

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Köszönöm szépen a tájékoztatást, és engedjék meg, hogy ne menjek el amellett szó nélkül, amit Mesterházy frakcióvezető úr mondott a rendszeres tájékoztatásról. Működik az Országgyűlésben egy ötpárti munkacsoport, amelynek az EU-elnökség figyelemmel kísérése a feladata. Ahogy a társelnök úr is tudja, két hete egyeztetünk arról, hogy mely időpontban tartsuk, és a holnapi nap folyamán lesz ennek az elnökségi munkacsoportnak egyeztető ülése.

Másrészt nagyon nehéz arról véleményt mondani, amit Mesterházy frakcióvezető úr mondott. Olyan kérdéseket vetett fel, hogy ha az ülés elején, az első öt percben itt lett volna és az első öt percét is végighallgatta volna a miniszterelnök úr beszédének, akkor talán hallott volna azokról a kérdésekről, amelyeket nem hallott. (Közbeszólások a Fideszből: Így van! - Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ezenkívül ne felejtsük el, hogy működik az Országgyűlésben egy európai ügyekkel foglalkozó állandó bizottság, ezenkívül a kormány minden egyes alkalommal - törvényi kötelezettségének megfelelően - konzultációs üléseket tart. Így volt ez a 24-ei és 25-ei európai tanácsi ülés előtt is. Igaz, hogy Mesterházy frakcióvezető urat általában más szokta helyettesíteni ezeken a konzultációs üléseken, így talán az sem véletlen, hogy nem emlékszik bizonyos folyamatos egyeztetésre, illetve tájékoztatásra. Ebben a kérdésben Schiffer frakcióvezető úr meg is tud erősíteni, hiszen ő is elmondta, hogy folyamatos tájékoztatást kapunk a kormánytól.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az Európai Unió Tanácsának soros elnökeként Magyarország célul tűzte ki, hogy az elnökség fél éve alatt, 2011. január 1. és június 30. között Európa váljék erősebbé. Az elnökségi munka egészét csak az elnökségi félévet követően lehet teljességében értékelni, de már most, a félidőt éppen elhagyva is látszanak egyes részeredmények, kiemelendő sikerek, amelyekről a miniszterelnök úr már beszélt.

A felkészülési időszakban meghatároztuk a főbb célkitűzéseket, egyeztettünk a Bizottsággal, az elnökségi trió országaival, itthon az ötpárti munkacsoportban. Ám az élet és az európai aktualitás átírta a tervezett forgatókönyvet. A témák szerinti rugalmas váltást sikeresen hajtotta végre a kormány és a magyar elnökség - ez már több fórumon is elhangzott. Csak néhány példát: gazdasági kormányzás; az energiaügyek, amelyek kiemelt fontossággal szerepeltek az elmúlt időszakban; az európai szabadalom; a romastratégia megalapozása, amely az Európai Parlamentben Járóka Lívia jelentésének elfogadásával nagyot lépett előre, és az elnökség prioritásként kezeli a romaintegrációt. De ilyen kérdés a Duna-stratégia, a kohéziós politika, a közös agrárpolitika, és mint minden vagy több elnökség, mi is szembesültünk azzal, hogy az elmúlt néhány hónapban rendkívüli események történtek, elsősorban az Európai Unió szomszédságában, Dél-Afrikában. (Sic!) A magyar elnökség általános elismerést váltott ki a tagállamok közötti líbiai helyszíni koordinációjával, az uniós polgári védelmi mechanizmus gyors aktivizálásával, vagy azzal, hogy a tripoli magyar nagykövetség továbbra is nyitva tart. Ezúton is kívánunk nekik sok sikert.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Itt az elnökségi félév első félidejét lezárva úgy érzem, hogy azokban a kérdésekben, amelyek Magyarország számára kiemelten fontosak, Európa számára kiemelten fontosak, ezekben az ügyekben jó úton járunk. Én arra biztatok mindenkit, képviselőtársaimat, frakciótársaimat és a kormányt, hogy ezt a munkát a sikeresség érdekében, Magyarország össznemzeti érdekében tovább folytassuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő hozzászóló Balczó Zoltán képviselő úr, Jobbik.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Balla képviselő úr által említett ötpárti bizottságban a munkában rendszeresen részt vettünk, és egy kérdésben kijelentettük a konstruktivitásunkat, hogy miben vagyunk érdekeltek, hogy Magyarország e félév alatt jó arcát mutassa, az országimázs szempontjából nagyon fontos, hogyan tudjuk megoldani, milyen színvonalon a hazai rendezvényeket; és azt sem vontuk kétségbe, hogy a kormány rendelkezik azzal a szakembergárdával, amelyik az ő céljai elérésében szükséges. Tehát ezen a téren nem áskálódtunk, és nem vontuk kétségbe ezt a képességet.

Ugyanakkor alapvetően eltér a felfogásunk abban, hogy mi tekinthető sikernek, és főleg mi tekinthető nemzeti érdeknek a felsoroltak közül. Az "erős Európát akarunk" szlogen mögött - tíz hónapos szerény brüsszeli képviselői tapasztalataim is világosan mutatják - az "egy Európa - egy hang" igény húzódik meg, a jelszó: egység a sokféleségben. A Jobbik egész más platformon áll, mint a többi parlamenti párt, ami úgy fogalmazható meg talán, hogy valami közös nevezőt kell keresni a sokféleségben, de nem ezt az egységet. És visszautasítjuk, amikor rólunk úgy beszélnek, akik a nemzetek Európáját akarják, hogy Európa-ellenesek és Európa-pártiak. Nem! Vannak a lisszaboni út mellett állók, és vannak, akik másképp képzelik el Európa jövőjét.

Az, hogy Magyarország erősebb és függetlenebb is lett, én őszintén szólva kétlem, mert az európai szemeszter bevezetése, amelyik az általunk helyesnek tartott gazdasági koordináción túl meghatározza azokat a fő- és sarokszámokat, ami alapján majd itt a részletes költségvetést a parlament meg fogja oldani, ez sokkal erősebb lépés annál, mint amit függetlenségnek érezhetnénk. És ehhez tartozik a gazdasági kormányzás kérdése is.

Az "Európa plusz" vagy más néven versenyképességi paktummal kapcsolatban hadd idézzem a Barikád legfrissebb számából Bogár László "Paktumon kívül" című írását, aki az első Orbán-kormányban államtitkár is volt.

(10.10)

Ő azt mondja, hogy az Unió hasonló kezdeményezései, mint ez a mostani versenyképességi paktum is, mint mindig, elfedni igyekeznek a lényeget. A paktum lényege ugyanis nem más, mint hogy megakadályozza a kelet- és közép-európai országokat abban, hogy a globális tőkestruktúráknak kínált, legtöbbször öncsonkító kezdeményezéseikkel kiszívják a tőkét a leggazdagabb uniós országokból, ahol szintén magas a munkanélküliség. S mond egy érdekes adatot: 2009-ben a kivitt profit 4600 milliárd forint volt, tehát a teljes profit 92 százaléka, és ehhez az állam 600 milliárd forintos támogatással járult hozzá. Azért fizetünk ennyit, hogy idecsalogassuk azokat a multikat, akik esetében a hozam helyett inkább a viszem a jellemző. Előzékenyen kiszolgálják a multinacionális tőkestruktúrák azon törekvését, hogy minél alacsonyabb legyen az adó, minél alacsonyabb legyen a bér, és minél alacsonyabb legyen a szabályozási szint.

Tehát a versenyképesség a mai elitek szótárában is ugyanazt jelenti, mint a forradalommal megbuktatottnak nyilvánított 1999 és 2000 közötti régi rendszerben. Igen, mi így értékeljük a nemzeti önállóságnak ezt a megjelenését, amely a versenyképességi paktumból kimaradva vonzóvá akarja tenni a tőke számára Magyarországot.

Még egy egyedinek tűnő példát hadd mondjak! Az európai ügyek bizottsága keretein belül az illetékes államtitkár örömmel számolt be a nagy sikerről, hogy a gazdasági kormányzás területén mit sikerült előrelépni, és némi pátosszal mondta, hogy ez pont március 15-én történt, milyen nagyszerű, a mi nemzeti ünnepünkön. Azt hiszem, hogy valamilyen módon a nemzeti ünnepeink üzenetét nem kellene meghamisítani egy kommunikáció érdekében. 1848-49 forradalom és szabadságharca a nemzeti önrendelkezésről szól, benne a pénzügyi-gazdasági önrendelkezésről, és ezt az ünnepet úgy jeleníteni meg, mint ami egybeesik azzal, hogy Magyarország az európai brüsszeli központnak adja át részben maga is a gazdasági kormányzást, enyhén szólva rettenetes nagy disszonancia.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Végezetül megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetőjének.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr beszédének három kulcsszava volt: Magyarország új pozíciójának megteremtése, erős Európa és a megújulás. Ha az erős Európáról beszélünk, akkor nyilván önérvényesítésünk mellett az európai érdekek szolgálatáról is szó van. Ez nem technikai és nem részletkérdésekről szól, nem is szolgai alkalmazkodásról, hanem sokkal többről, saját koncepcióról, új szemléletről és a kihívásoknak megfelelő új vízióról is.

Amikor a magyar pozíció megteremtését szorgalmazzuk a világban, akkor engedjék meg, hogy egy történelmi példával hadd éljek. Az utolsó kétszáz évben nekünk nagyon gyakran kellett nulláról indulnunk. Gondoljanak csak arra, hogy 1825, 1867, a trianoni trauma után 1945, 1989 és tegyük hozzá: 2010. Egy hasonlóság mutatkozik az 1921-es kormányprogram és a mai tevékenységünk között. Sok mindent kimond az, négy pontban foglalja össze, de egyik fontos mondanivalója a külpolitikai pozíciónk megerősítése. Valami ilyesmiről szól ma is, amikor mi Magyarország új pozíciójának kijelöléséről beszélünk. Ez bátorságot és önbizalmat is jelent mindenképpen.

De van még egy gondolat abban a megújulást kezdeményező kormányprogramban, ami hasonlít a mai korhoz, ez pedig az európai destruktív eszmékről szól. Akkor, annak idején egyértelműen csak a kommunizmusról volt szó, ami akkor jelent meg, de ma azt látjuk, hogy olyan neoliberális törekvések érvényesülnek Európa-szerte, ami befolyásolja a mi új pozíciónk megjelölését is. Itt nem tudok eltekinteni attól, hogy ne említsem meg az uniós elnökség kezdetének megrontását, amiben sajnos a magyar szocialisták nagy szerepet játszottak. Gondoljanak csak arra a hisztériára, amit a médiatörvény kapcsán keltettek. Nemcsak megtévesztett európai képviselők, hanem saját elvtársaik is részesei voltak ennek, és persze olyan figurák, akikről most nem szívesen szólnék, de komolynak kevésbé nevezhetők.

Amikor megújulásról van szó, és ez a harmadik gondolat, amely a miniszterelnök úr beszédében hangsúlyt kapott, akkor mindenképpen a rendezett világ, belső rendezett világ megteremtéséről is szó van. Ez nemcsak közbiztonságot jelent, de a társadalmi normák hatékony érvényesülését is. Jelenti az adósságcsökkentést, jelenti a nagy rendszerek reformját és mindent, amit ez alatt az egy év alatt a kormány és a parlamenti többség elért.

Úgy gondolom, hogy amikor az uniós elnökséget értékeljük, akkor nemcsak arról kell szólni, hogy ez az értékelés rendszeresen megtörténik abban a bizottságban, ami erre hivatott, mindig figyelemmel és élvezettel hallgatjuk ezt a beszámolót, de arról is szó van, hogy az uniós elnökség sikere nemzeti érdek, és ebben, a nemzeti érdek érvényesülésében az ellenzék mindhárom pártjának szerepe lenne. És nemcsak a kezdeti durva indítás, amire az előbb hivatkoztam, de sajnos időközben is azok az akciók és kommunikációs megjelenések azt mutatják, hogy az ellenzék nem egyöntetűen támogatja a magyar uniós elnökség sikerét, sőt néha úgy tűnik, hogy egy-egy nehéz pillanat örömet okoz nekik. Úgy gondolom, hogy a magyar elnökség eddigi tevékenysége és a várható teljesítménye nemzeti érdek és nemzeti siker lesz, amit mindnyájunknak, a parlament minden pártjának szolgálni kell.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Viszonválaszra megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a frakciók nevében megszólalóknak, hogy konstruktív, mértéktartó és a lényegre összpontosító hozzászólásokkal válaszoltak az elhangzottakra. Igazából csak néhány elhangzott gondolathoz szeretnék kapcsolódni, nem azért, hogy vitába szálljak önökkel, mert úgy érzem, hogy ez a vita már olyasmi volt, olyan volt a karaktere vagy a jellemrajza, amilyen vitára egy európai ügyekért felelősséget viselő kormány és parlament esetében szükségünk van, mégis volt itt néhány értékes gondolat, amelyhez szeretnék - még egyszer mondom - nem a csörte vagy a pengeváltás kedvéért, hanem inkább a nyilvánosság érdekében, illetve annak érdekében, hogy az önök számára is a kormány néhány szándékát világosabbá tehessem, most reagálni.

Az MSZP frakcióvezetőjének azt szeretném mondani, hogy lehet, hogy első hallásra a mondandóm egy tekintélyes része belpolitikainak tűnt, de ez csak érzékcsalódás, ugyanis a dolog lényege éppen abban áll, hogy Magyarországnak ma számos olyan dolgot kell itthon végrehajtania, ami természetrajzát tekintve kísértetiesen hasonlít arra, mint amit Európában meg kell tenni. Ezért amikor az európai elnökségünkről beszélünk, akkor nemcsak az a kérdés, hogy ügyesen forgattuk-e a szót, jól vitáztunk-e, végig tudtunk-e vinni egy-egy jogszabálytervezetet ott kint, Brüsszelben, hanem hogy azokban a kérdésekben, amelyekben Európa is érzi a teendő sürgető mivoltát, mi itthon, Magyarországon milyen teljesítményt tudunk nyújtani.

(10.20)

Ezért az én fejemben talán kevésbé válik el a magyar belpolitika a külpolitikától, mint az ön gondolkodásában.

Nem a csipkelődés szándékával mondom, csak azért, hogy a saját pozíciónkat világossá tudjam tenni: mi azt a gondolatot, miszerint - önt idézem - hiszünk az Európai Unióban, mi ezt nem tudjuk elfogadni. Tehát mi nem hiszünk az Európai Unióban. Mi Magyarországban hiszünk, és az Európai Uniót egy olyan területnek látjuk (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.), egy olyan keretnek látjuk az Európai Uniót, ahol ha okosan - ha okosan - tesszük a dolgunkat, akkor az a valami, amiben hiszünk, és amit Magyarországnak neveznek, megtalálja a számítását. És mi abban hiszünk, hogy képesek vagyunk a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és talán barátság alapján az Európai Unió országainak többségével kialakítani egy olyan együttműködést, amelyben ők is megtalálják a számításukat és mi is. Ezért számunkra az Európai Unió nem hit kérdése, hanem észkérdés.

Ezért talán ez a teendők szempontjából közöttünk nem hoz létre nagy különbséget - vagy a teendők megítélése szempontjából -, de talán egy szellemi kiindulópont rögzítése érdekében nem haszontalan ezt rögzíteni. Mert jól látható a Jobbik hozzászólásából is, a kereszténydemokratákéból is, meg a fideszesekéből is, hogy azért az zavarja a magyar közvéleményt, hogy 50 vagy 40 évente mindig másban kell hinni, hol Bécsben, hol Moszkvában, hol a KGST-ben, hol az Európai Unióban, hol a NATO-ban, és ez egy idő után aláássa a politikát, úri huncutságnak mutatja, és elveszítik az emberek a közéletbe vetett bizalmukat.

Ezért nagyon fontos, hogy világossá tegyük az ő számukra, hogy bennünket nem a magyar nemzet fölötti szempontok vezetnek, hanem a magyar nemzet érdekei vezetnek, amiket össze akarunk hangolni más nemzetek érdekeivel és szempontjaival. Mi ezt egyébként egy modern nemzetköziségnek tekintjük, amely megkülönbözteti ezt a gondolkodásmódot attól a premodern nemzetköziségtől, ami a nemzeti érdekek föloldásában és egy világegyesülésben látta a nemzetközi rend és a világ jövőjének kívánatos irányát. Ezt csak azért szerettem volna rögzíteni, mert ez érthetővé teszi a magatartásunkat. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én is érzem azt a problémát, amelyre ön azzal reagált - szerintem helyesen -, hogy kereste annak a módját, hogy hogyan lehetne a magyar elnökségnek az európai külpolitikában nagyobb szerepet betöltenie, itt említette például Líbia dolgát. És ezen én is sokat gondolkodom, csak itt van egy bökkenő, ez pedig az, hogy az Európai Unió alapját adó mostani szerződés, amit Lisszabonban hoztak létre, az a külügyeket kiveszi az elnökségi hatáskörből. Tehát az a helyzet, hogy az Európai Unió soros elnökségeként Magyarország az Európai Unió külpolitikájáért nem felelős, mert arra más megoldásokat hozott létre az Unió. Sőt továbbmegyek: a közös védelempolitikáért sem felelős az európai elnökség, mert az is kívül van az elnökségi mandátumon.

Ezért amikor mi például Líbia ügyében föllépünk - és hadd mondjam azt, hogy szerintem talán nem ok nélkül váltotta ki a nemzetközi sajtó elismerését, amikor ebben az ügyben lépéseket tettünk -, azok alapvetően humanitárius természetű és a migrációval összefüggő intézkedések. Tehát úgy kerül a csizma az asztalra, a magyar elnökség úgy kerül összefüggésbe külpolitikai ügyekkel, hogy annak a humanitárius és a migrációval, a menekültüggyel összefüggő kérdéseit kezeli.

Ezért volt az, hogy a magyar külügyminiszter és a magyar európai ügyekért felelős államtitkár éppen a Líbiával határos országok határátkelőhelyeit látogatta meg, ahol nem a külpolitikát próbálta intézni, hanem a várható menekülthatását próbálta fölmérni annak, ami ma Észak-Afrikában történik, és megpróbálta azokat a humanitárius intézkedéseket megindítani - egyébként sikeresen, itt a belügyminiszter úrnak is volt szerepe -, ami ahhoz kell, hogy egyébként ezt a válságot az emberi dimenzió oldalán, nem a politikai, hanem az emberi dimenzió oldalán kezelni lehessen.

Hasonló a helyzet, egy kicsit hasonló a helyzet a keleti partnerséggel. Nézze, én szívesen támogatom azokat a gondolatokat, hogy Magyarország nagy nemzetközi rendezvényeknek adjon otthont, ha annak van értelme. De fölforgatni a város életét, megbénítani egész Budapestet egy nagy rendezvény érdekében (Moraj és derültség az MSZP soraiban.), miközben pontosan tudjuk, hogy a rendezvény kudarcra van ítélve - na, annak nincsen semmi értelme.

Mondok önöknek egy példát, és kérem, hogy gondolják át az álláspontjukat. Így volt ez Prágában, ahol a keleti partnerség csúcstalálkozója történt. A keleti partnerség prágai csúcstalálkozójára csak a német kancellár ment el a nagy európai nemzetek vezetői közül. Ez egy kudarc a fölfogásom szerint; kudarc a rendező országnak, kudarc nekünk, közép-európaiaknak, hiszen mi vagyunk szomszédosak a keleti partnerség államaival, és kudarc egyébként azoknak is, akiknek az érdekében ezt a partnerséget létrehozták.

Ráadásul az a helyzet, hogy amikor a keleti partnerség egyetlen lehetséges időpontja a naptárba került, akkor még nem tudtuk, hogy majd a G8-ak ugyanarra a hétvégére szervezik meg a találkozójukat, ami azt jelenti, hogy biztosak lehettünk abban, hogy miközben megbénítjuk egész Budapestet, az a találkozó sem az érintettek számára, sem nekünk, sem a magyar embereknek semmilyen előnnyel nem rendelkezik. Ilyenkor az az értelmes megoldás, ha keresünk egy másik időpontot, ez megtörtént, és lengyel-magyar társelnökség mellett a következő elnökség időszakában meg fog történni a keleti partnerség csúcstalálkozója.

Úgyhogy én arra kérem önöket, hogy ahelyett, hogy a - hogy mondjam - kormánnyal szembeni negatív elfogultságaikból vezetnék le egyes események magyarázatát, kérem önöket, hogy időnként hallgassák meg azokat az érveket és szempontokat, amelyeket mi próbálunk a közvéleménynek meg az önök számára is bemutatni annak érdekében, hogy talán teljesebb képük legyen egy-egy ügy összefüggéseiről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami Schiffer képviselőtársam hozzászólását illeti, itt, ha jól értem, akkor közöttünk most ismét azok a régi viták élednek fel, amelyekben már számos alkalommal váltottunk szót itt a parlamentben. Én ezért, ha megengedi, nem is terjeszkednék túl néhány kifejezetten fontos kérdésen.

Ami az energiapiac kérdését illeti, én nagy tisztelettel osztom meg a parlamenttel azt a dilemmát, amivel a kormány is küzd egyébként. A dolog a következőképpen néz ki: Magyarországnak - majd Balczó képviselőtársamnak a versenyképesség ügyében természetesen válaszolok - versenyképességre van szükségre. Ezt senki sem szokta vitatni. De hogy miből fakad ez a versenyképesség és hogy lehet fejleszteni, erről persze itt eltérnek a vélemények. De azt a körülményt, hogy versenyképességre szükség van, nem szokás - még itt, e Ház falai között sem - kétségbe vonni. Márpedig ha versenyképességre van szükség, egy olyan országnak, mint mi vagyunk, amely nyakig úszik az adósságban, csökkentenie kell az államadósságát, nincs mese. Az államadósság csökkentéséhez ellenőrzés alatt kell tartani a költségvetési gazdálkodásunkat. Ez pedig azt jelenti, hogy minél több energiát kell mozgósítanunk a gazdaság teljesítőképességének növelése érdekében, amiből egyébként munkahelyek lesznek, ami a szociális feszültségeket is enyhíteni tudja.

Következésképpen nagyon korlátozottak azok a források, amelyek ma Magyarországon a szegény emberek megvédése érdekében rendelkezésünkre állnak. Ebből fakadóan az energiakérdést legalább annyira szociálpolitikai kérdésnek tekintem, legalább annyira szegényügyi kérdésnek tekintem, mint gazdasági kérdésnek. Ezért még sok vita lesz ebben a Házban, amikor bátran képviselhetik önök a kormánnyal szemben azt az álláspontot, hogy az energiapolitika területén piacbarátabban, nagyobb teret engedve a piaci összefüggéseknek kellene eljárnia a kormánynak, miközben a kormány nem ezt fogja tenni, hanem kifejezetten megpróbálja a szegény emberek rezsiköltségének fizetésükből kitett arányát csökkenteni, és megpróbálja őket a mindennapi létfenntartáshoz szükséges eszközökhöz a mainál olcsóbban hozzájuttatni.

Itt majd lesz egy ellentét, amelyet mindannyian látunk, amely egyfelől a szegények megsegítése, másfelől az egész világon növekvő energiaárak miatti magyarországi áremelések között feszül majd. Erre figyelnünk kell. Ezt a vitát le fogjuk folytatni. Én csak jelezni szeretném, hogy az energiapolitika a mostani fejlemények eredményének hatására nem egyszerűen versenyképességi, nem egyszerűen gazdasági kérdés, hanem szegénypolitikai kérdés is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ami az adóemeléseket illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, az a javaslat, amit az Európai Unió most a társasági nyereségadók alapjának összehangolása érdekében tett, az semmilyen összefüggésben nincs az adóparadicsomok elleni küzdelemmel, ezt szeretném világossá tenni. Az adóparadicsomok és az adócsalás elleni küzdelemben a magyar alkotmány van összefüggésben, hiszen a nemzeti konzultációban arra a kérdésre, hogy közpénzeket fölhasználó vállalatok esetében ne írjuk-e elő a következő év elejétől azt, hogy csak átlátható tulajdonosi struktúrával rendelkező vállalatoknak nyíljon itt tér, elsöprő igennel válaszoltak az emberek, ezért ezt az elvet át kell majd vezetnünk az új alkotmány szövegén, majd utána a gazdasági törvényeken is. Tehát itt kell harcolni szerintem az adóparadicsomokkal szemben.

Ami most Európában történik, az egy másik dolog, és én láttam, hogy közgazdászok is a kormányétól eltérő álláspontot fejtettek ki. Itt azonban hadd osszam meg önökkel a következő információt!

(10.30)

Maga az Európai Unió, tehát nem a magyar kormány mondja - természetesen nekünk is vannak előrejelzéseink, itt tartom a kezemben az Európai Unió Bizottságának saját elemzését arról, hogy a társasági adó alapjának konszolidált egyeztetése milyen következményekkel jár az egyes nemzetgazdaságokra -, tehát Brüsszel szerint, ha Magyarország ehhez csatlakozna, tehát konszolidált társasági nyereségadó-alapot hozna létre, akkor Magyarország 0,4-0,9, tehát majd 1 százaléknyi gazdasági növekedést veszítene el Brüsszel szerint. Márpedig 1 százaléknyi gazdasági növekedés körülbelül 50-70 ezer munkahelyet jelent Magyarországnak. Aki tehát azt javasolja, hogy mi csatlakozzunk ehhez a paktumhoz, az be akar zárni, vagy azt akarja, hogy elvesszen 50-70 ezer munkahely Magyarországon - Brüsszel szerint, tisztelt hölgyeim és uraim.

Ha tovább nézik ezt a papírost, még egy érdekes dologra juthatnak belőle, ugyanis a dolog úgy fest, hogy az egész Európai Unió számára is inkább, igaz csekély, egy-két tized százaléknyi növekedésveszteséggel járna ez, nem pedig növekedéssel. Ha ez így van - márpedig a brüsszeliek szerint így van -, akkor azt a kérdést kell föltenni, hogy mi köze ennek Európa versenyképességéhez. Kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, azt kell mondanom, hogy semmi. Ennek az "euró plusz" paktum 6. pontjának, vagyis az adóharmonizációnak semmi köze ahhoz, hogy Európa egésze hogyan lesz versenyképes a világ más föltörekvő régióival. Ez az adóharmonizáció és minden, az adóharmonizáció irányába tett lépés az Európai Unión belül zajló versenyt befolyásolja, méghozzá számunkra kedvezőtlen módon.

Ezért én azt javasolom a tisztelt Háznak, hogy sose járuljunk hozzá ahhoz, hogy az Európai Unió elmozduljon az európai egységes piacon belüli adóharmonizáció irányába, mert ebből mi, magyarok mindig vesztesen, komoly munkahelyek elvesztésével fogunk kikerülni. Ezért javasolom azt, hogy tartsuk fönn, és kérem önöket, hogy támogassák azt az álláspontot, amit ez ügyben a kormány eddig kialakított. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Schiffer képviselőtársamnak szeretném még mondani azt, hogy frakcióvezető úr, a homokhátság öntözésének problémája nem áll vagylagos viszonyban a Magyarországra érkező ipari beruházásokkal. A homokhátság vízellátását meg fogjuk oldani, erre a Széchenyi-tervben kiemelt programot és pályázatokat írtunk ki. Nagyon remélem, hogy inkább hamarabb, mint később ezek meg is valósulnak majd.

Az ipari beruházásokkal más a helyzet, mert az ipari szakmunkásoknak nem tudok a homokhátságon mezőgazdasági munkát adni. Az ipari szakmunkásoknak az iparban tudunk munkát adni. Márpedig, ha a külföldi, modern technológiát használó nagyipar nem érkezik meg Magyarországra, akkor Kecskemétnek nem lesz adóbevétele, mert nem lesz Mercedes, akkor Győrben be lehet zárni most 6500 munkahelyet, meg el lehet tekinteni a most készülőfélben lévő további 4-5 ezer munkahelytől.

Tehát az én fölfogásom az, hogy a magyar nemzeti érdek szerint óvatosan haladva előre, egy jó gazdasági mixtúrát kialakítva egyszerre van szükségünk a magyar kis- és középvállalkozásokra, bővíteni kell a foglalkoztatást és a tőkeellátottságot a mezőgazdaságban, és közben a számunkra értékes, tartós, exportpiacokkal rendelkező nyugati ipari technológiát is be kell hozni, hogy munkát tudjunk adni az embereknek, és a magyar középvállalkozások rá tudjanak csatlakozni, és így technológiai modernizáción mehessenek át, amikor ezekkel a nagy cégekkel kapcsolatba lépnek. Szerintem ezt egyben kell látnunk, egy-egy elemének a kiemelése félrevezető következtetésekre juttathatja a képviselőket. Ezért arra kérem önöket, hogy ezt az egész kérdéskört, ahogy szokták mondani, komplexitásában, tehát nagy összefüggéseiben, együtt kezeljük, és ne fordítsuk szembe a homokhátság víz iránti igényét - amely megoldandó feladat - a Győrben dolgozó munkásemberek érdekeivel, hanem mind a kettőt próbáljuk meg a lehető legjobb képességeink szerint szolgálni, erre ugyanis van lehetőség.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért fontos a gazdasági konzultáció. A Széchenyi-tervet gazdasági konzultáció előzte meg, Schiffer képviselő úr, éppen azért, hogy ne legyen Magyarországon egyetlen olyan lehetséges kis- és középvállalkozói fejlesztési irány sem, amire ott van a lehetőség a gazdaságban, de a politika nem érzékeli, ezért nem ír rá ki pályázatot, nem hirdet meg programot, nem karolja föl és nem bátorítja. Ezért előzte meg a Széchenyi-tervet egy gazdasági konzultáció, amelynek segítségével összegyűjtöttük azokat a lehetséges irányokat, amelyekről a magyar gazdaság saját szereplői gondolják azt, hogy ott van értelme a gazdasági aktivitás növelésének.

Tisztelt Képviselőtársam! Végezetül - bár ez szívemnek kedves téma, de talán későbbre halaszthatjuk ezt a vitát -: a demokrácia és a jó élet összefüggése globális méretekben egy izgalmas kérdés, és én valószínűleg egyetértek önnel, de a hangsúlyt mégis máshova tenném. Például óvatos volnék a tekintetben, hogy meg merjük mondani, hogy mire van szüksége más népeknek. A demokráciára is szükségük lehet, ezt senki sem vonja kétségbe, de az én fölfogásomban a hangsúly a szabadságon van. Én azt gondolom, hogy a világon akkor közelítünk leginkább a békességhez meg az együttéléshez, az egymás tiszteletét is magában foglaló együttéléshez, ha minden nép úgy érzi, hogy olyan formában szervezheti meg az életét, ahol ő szabad, ahol szabadnak érzi magát, ezért mi mindig is a szabadság hívei voltunk, a szabadság hívei maradunk mind a belpolitikában, mind a nemzetközi politikában. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Balczó Képviselő Úr! Köszönöm a támogató vagy az elismerő, vagy a partneri hozzászólását. Azt mondja, hogy az a feladat, hogy Magyarország a jó arcát mutassa. A baj az, hogy nekünk csak ez van. (Derültség.) Mutatnánk mi jobbat is, de szegény ember vízzel főz, mondhatnám. Én azzal is beérném már az első három hónap tapasztalatai alapján, ha Magyarország nem mutatna rosszabb arcot annál, mint amilyen van neki, és ha azt sikerül megmutatni, amilyenek vagyunk, az már elegendő lesz. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A végeredményét nem, de a Jobbik megközelítését én személy szerint osztom, csak más következtetésre jutok, mint önök. Amikor az európai uniós csatlakozási vita volt, akkor mi a magunk részéről, ez a politikai család vagy közösség világossá tette a maga álláspontját, megvizsgáltuk, hogy az Unióhoz való csatlakozás mellett és ellene milyen érvek szólnak, és arra jutottunk, hogy bár mind a két serpenyőjében a mérlegnek találhatók tényezők, összességében Magyarország számára több előnnyel jár a csatlakozás, mint a kívül maradás. Ezért támogattuk Magyarország európai uniós tagságát, és ezért mi a magunk részéről egész addig, amíg ezek a megfontolások el nem múlnak, amellett fogunk érvelni, hogy Magyarország maradjon tagja az Európai Uniónak, ott vállaljon aktív szerepet, használja ki a lehetőséget, legyen részese az európai vitáknak és az európai politikáknak, mert nekünk, magyaroknak ez az érdekünk.

Tisztelt Balczó Képviselőtársam! Az európai szemeszterrel szembeni fönntartásait is értem, még csak azt se mondom, hogy idegenek a szempontjai az én szempontjaimtól. Mégis azt kell mondanom önnek, hogy az európai szemeszter, vagyis a költségvetési politikák összehangolása - erről beszélünk - 27-es keretben, a 27 állam költségvetési politikájának összehangolása nem kerülhető el. Azért nem kerülhető el, mert ha azt folytatjuk, amit az elmúlt években tett Európa, akkor először le fogjuk rombolni az eurót, amely az európai kontinens erőforrásai közül a gazdaságban talán a legfontosabb.

Hamis adatszolgáltatásokkal, meghamisított költségvetésekkel, trükközésekkel nem lehet gazdaságpolitikát vagy legalábbis sikeres gazdaságpolitikát folytatni. Magunk között legyen mondva, ugyan ebben mi jártunk élen, de voltak még ott néhányan, akiknél most - majd nézzék meg - naponta jönnek ki számadatok arról, hogy 2-3 évvel ezelőtt mintha mégsem azok lettek volna a valódi számok, mint amit akkor publikáltak.

Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen gyakorlat mellett először az Európai Unió el fogja veszíteni a pénzét, mert egy pénzt nem lehet fönntartani úgy, ha mögötte valótlan gazdaságpolitikák és költségvetések húzódnak meg. Másodsorban el fogja veszíteni a gazdaságpolitikák összehangolásának a képességét. És végezetül el fogja veszíteni Európa a bizalmat, ami az egész uniós építmény alapja. Hiszen ha a gazdag országok nem bízhatnak abban, hogy a szegényebb országok a több pénz megszerzése érdekében nem szolgáltatnak hamis adatokat, és ha a szegényebb országok nem bízhatnak abban, hogy a gazdag országok azért, hogy ne kelljen több pénzt adniuk, nem szolgáltatnak valótlan adatokat, ha ez elvész, akkor nincs mire építeni az Európai Unió jövőjét.

Ezért, kényelmetlenséggel jár, Balczó képviselőtársam, kockázatokat is hordoz, észnél is kell lennünk, de meg kell tennünk mindazt, ami az európai szemeszterben található, és össze kell hangolni a gazdaságpolitikánkat először a gazdasági tények, majd a gazdasági tényekből kiolvasható gazdasági előrejelzések szempontjából; egyébként - még egyszer mondom - elveszítjük mindazt, amit Európa az elmúlt néhány évtizedben az Európai Unió létrehozásával nyert.

A versenyképesség szerintem nem ugyanazt jelenti a mostani kormányzat számára, mint a megelőző kormányzatok számára jelentette, kérem, ezt még hadd mondjam el önnek, ugyanis az előző kormányzat számára a versenyképesség az adóemeléssel összeegyeztethetőnek tűnt - látjuk, hogy hova jutottunk -, a mi számunkra pedig ez nem fér meg egy fedél alatt, ha versenyképességet akarunk, akkor adókat kell csökkenteni; persze egyetértve Schiffer képviselőtársammal, miszerint önmagában csak az adócsökkentés nem tesz bennünket versenyképessé, ahhoz jó néhány más gazdaságpolitikai elemnek is társulnia kell, és a vita közöttünk éppen egy ilyen mixtúra helyes összetételének mibenlétéről szokott szólni.

(10.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném még egyszer megköszönni önöknek, hogy az elnökség kapcsán megtiszteltek azzal, hogy válaszoltak rövid hozzászólásomra. Számomra a legfontosabb tanulsága ennek a néhány hónapnak az - meg az e körül itt zajló viták tanulsága is ezzel vág egybe, meg azok a szerepek is, amelyeket sajnálatos módon az európai vitákban különböző oldalon játszottunk mi, akik védtük az ország érdekét, és akik támadtak bennünket a másik oldalról, de mégis a tanulság számomra a következőkben összegezhető -, kérem, higgyék el nekem, hogy a nehézségekkel való szembenézést nem lehet megúszni, a vitákat és a konfliktusokat vállalni kell, és becsülettel végig kell őket harcolni. Akik azt akarják elhitetni velünk, hogy félnünk kell a konfliktusoktól, és úgy tudjuk megőrizni az érdekeinket, képviselni az érdekeinket és megőrizni a függetlenségünket, hogy behúzzuk fülünket-farkunkat, az az ember tudatlan, vagy más, nem magyar érdeket szolgál. Higgyék el nekem, hogy a szolgalelkűségnek soha sehol még más jutalma nem volt, mint a szolgaság, a történelem ebben nem ismer kivételt. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban, közben:) Függetlenség és szabadság csak azoknak való, akik kiállnak érte és megharcolnak érte.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.