Felszólalás adatai

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm önöket az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napján. A most kezdődő ülésszak munkájához sok sikert, önöknek pedig sok erőt és jó egészséget kívánok.

Először engedjék meg, hogy beszámoljak önöknek arról a munkáról, amit a legutóbbi ülésszak bezárása óta végzett a kormány. A számok nyelvén: december 23. óta 68 kormányrendeletet, 32 kormányhatározatot és 76 miniszteri rendeletet adtunk ki, 2010. december 23. óta 13 törvényjavaslatot nyújtottunk be, így most az önök asztalán 23, kormány által benyújtott törvényjavaslat fekszik, ebből 11 érdemi tárgyalást igényel, 12 pedig nemzetközi szerződés kihirdetéséről szól.

Tisztelt Ház! Január 1-jén Magyarország átvette az Európai Unió soros elnökségét. 2011. február 15-ig 32 európai uniós rendezvényt bonyolítottunk le, ezek közül négy miniszteri szintű európai uniós csúcstalálkozó volt. Bemutattuk az Európai Parlamentnek a magyar elnökségi programot, amelyet pártállásra való tekintet nélkül minden képviselő támogatott, és amely iránt elismerését fejezte ki.

Képviselőtársaim! A médiatörvény ürügyén támadást indítottak Magyarország ellen (Moraj az ellenzék soraiban.), a magyarok demokratikus elkötelezettségét megkérdőjelezték, a Magyarországnak és a magyaroknak kijáró tiszteletet megsértették, a magyarok önbecsülését figyelmen kívül hagyták. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) A kormány ezt a támadást visszaverte. (Taps a kormánypártok soraiban. - Derültség az MSZP soraiban. -Lendvai Ildikó: Nagyon jó!) A támadók érveit nevetségessé tettük, a magyaroknak járó tiszteletet meg- és kiköveteltük, önbecsülésünk sérthetetlenségét nyilvánvalóvá tettük.

Ideje, hogy mindenhol megértsék: vége annak a korszaknak, amikor Magyarország adathamisításokkal, hazugságokkal, hatalommal való visszaéléssel eljátszotta a nemzetközi megbecsülést. Ami történt, megtörtént, azokat, akik ezt elkövették Magyarországgal, a felháborodott magyarok megbüntették és félreállították. A mostani kormánnyal nem fogják feltörölni a padlót, ahogy ezt ügyefogyott és szerencsétlen elődeinkkel tették. (Felzúdulás az ellenzék soraiban. - Nagy taps és derültség a kormánypártok soraiban.) Egyetlen országtól sem fogadunk el kioktatást, egyetlen országot vagy országközösséget sem fogadunk el fölénk rendelt ellenőrnek vagy felügyelőnek.

(13.20)

Nehogy bárki félreértse a dolgot, Magyarországon nem azért van demokrácia, mert azt bárki elvárhatja tőlünk vagy kikövetelheti rajtunk. Brüsszel nem Moszkva. Magyarországot azért rendeztük be a demokratikus élet és szabadság szellemében, mert mi, magyarok demokráciában és szabadságban szeretünk élni.

Tisztelt Ház! Folytatjuk elnökségi programunk végrehajtását, és a hazai konzultációk mintájára európai konzultációkat is folytatunk. Az elmúlt hónapokban az európai munkaadók vezetőivel, az Európai Szakszervezetek Szövetségének főnökével, a történelmi egyházak nemzetközi szervezeteivel és az Európai Zsidó Kongresszus vezérkarával konzultáltunk.

Tisztelt Ház! Most néhány, kiemelésre érdemes kormányzati intézkedésről szeretném tájékoztatni önöket. Mindannyiunkat megrázott a három fiatal lány oktalan halála. Ezúton is részvétemet és együttérzésemet fejezem ki a családoknak. A kormány azóta ellenőrizte, felülvizsgálta és újraszabályozta a szórakozóhelyek üzemeltetését annak érdekében, hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő. A lányok haláláért felelős gátlástalan, a nyereség érdekében mások életét is kockáztatni kész emberek felelősségre vonása megkezdődött. Köszönöm a belügyminiszter úr gyors és szakszerű munkáját. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Az energiapolitika területén fontos eredményeket értünk el december óta. Magyarország célja az energiafüggőség fölszámolása, és most áttörést értünk el az odavezető úton. Megkötöttük a szükséges szerződéseket Horvátországgal vezetékrendszereink összekapcsolásáról. Államközi szerződést írtam alá a szlovák miniszterelnök asszonnyal a szlovák-magyar gázvezetékrendszer összekapcsolásáról. Megszületett a szlovák-lengyel szándéknyilatkozat a két ország gázellátó rendszerének összekötéséről. Az Európai Unió kiemelt programmá nyilvánította az észak-déli, balti-adriai gázvezetékrendszer hiányzó elemeinek megépítését. Mindez azt jelenti, hogy a kelet felől érkező gázellátás mellett hamarosan megnyílik az északi lelőhelyekhez való hozzáférés. A horvátokkal kötött megállapodással pedig elérhetővé válnak Magyarország számára az olasz rendszeren keresztül az észak-afrikai lelőhelyek is.

Tisztelt Ház! A nyugdíjreform legfontosabb első lépéseit is megtettük. Az emberek 97 százaléka úgy döntött, hogy inkább az újjászervezett állami nyugdíjrendszerben folytatja a takarékoskodást időskori éveire. Köszönjük a bizalmat. (Taps a kormánypártok soraiban.) A nyugdíjreform következő lépéseivel garantáljuk az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, és továbbépítjük az állami rendszer iránti közbizalmat. A nyugdíjreform egyik legfontosabb lépéseként január 1-jétől a negyvenéves munkaviszonnyal rendelkező nők életkortól függetlenül dönthetnek a nyugdíjba vonulásról.

Január 1-jétől ismét hároméves lett a gyes. Meghosszabbítottuk a lakás-árverezési moratóriumot. Felállt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, mert az adócsökkentések után elvárható - és ennek érvényt is fogunk szerezni -, hogy az adót mindenkinek megfelelő mértékben és megfelelő rendben be kell fizetnie. Megnyíltak a megyeközpontokban a kormányablakok. Az Európai Unió kedvező döntése után az Audi gigantikus magyarországi beruházását kiemeltnek nyilvánítottuk, így egy igazi XXI. századi, több ezer munkahelyet teremtő beruházás valósul meg Győrben. A magas üzemanyagárak miatt a fuvarozók szervezetével kötött megállapodás a kereskedelmi gázolajrendszerről január 1-jén életbe lépett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Január 1-jén életbe lépett az adóegyszerűsítés és az arányos jövedelemadó-rendszer a valaha volt legalacsonyabb kulccsal. A kormány vállalta, hogy az adórendszer átalakítása miatt senki sem járhat rosszabbul, vagyis senkinek sem csökkenhet a fizetése.

A kormány saját hatáskörben megtette a szükséges lépéseket. 1. A családok számára kedvező rendszert hoztunk létre. 2. A kormány mint munkaadó külön pótlékot vezetett be a költségvetési intézményekben. 3. A kormány mint tulajdonos bérgazdálkodási irányelveket adott ki a többségi állami tulajdonú társaságokra. Feladatul szabtuk, hogy az állami tulajdonú társaságoknál a dolgozók fizetése nem csökkenhet. 4. A kormány megállapodott az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a 2011-es béremelésekről. A megállapodás szerint a minimálbérnek 6,1 százalékkal, a garantált bérminimumnak 5 százalékkal kell emelkednie. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kötött megegyezés szerint a bérminimumokat a magáncégeknél is kötelező alkalmazni. A megállapodás ellenére számos helyről érkeztek hírek a kormányhoz arról, hogy az új adórendszer következtében a piacon, a magángazdaságban bércsökkenést tapasztaltak. Ezt a helyzetet nem fogadjuk el.

A kormány vállalta, hogy senki sem járhat rosszabbul, és ennek a vállalásunknak érvényt is fogunk szerezni. A helyzetet pontosan fölmérő akciócsoportokat állítottunk föl, többek között a gazdasági érdekképviseletekkel közösen. A jelentésekből kapott megbízható és tiszta kép alapján lépéseket teszünk a helyzet megoldása irányába, és gondoskodunk arról, hogy az adóreform következtében még a magánszektorban se csökkenhessenek a fizetések. Ennyit arról, amit elvégeztünk és ami már mögöttünk van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után az előttünk álló ülésszak feladatairól szeretnék önökkel megosztani néhány gondolatot. A 2010-ben megválasztott Országgyűlés harmadik ülésszakát kezdjük a mai napon. Huszonegy éve vagyok az Országgyűlés képviselője, nem is tudom, hányadik ülésszakot kezdem ma ebben a teremben, de úgy érzem, hogy az előttünk álló időszak tétje minden eddiginél nagyobb, és a munka, amit el kell végeznünk, meghaladja minden korábbi feladatunk nagyságát. Engem személy szerint inspirál a feladat nagysága és optimista is vagyok, mert ez az Országgyűlés már bizonyított. A tavalyi év két ülésszakában volt alkalmunk megedződni, hiszen nem akármilyen tempót diktáltunk magunknak.

Az első ülésszak célja az átállás volt. Át kellett állni a régi működésről az új rendszerre, mégpedig a lehető legrövidebb idő alatt. Vadonatúj kormányzati struktúrát hoztunk létre, felmértük az ország valós helyzetét, és nekiláttunk a legsürgetőbb gondok, a legközvetlenebb veszélyek elhárításának. Kérem, ne feledjük, kilenc-tíz hónappal ezelőtt Magyarországot - különösen a görögországi események árnyékában - a hamis számokra épülő költségvetés összeomlása fenyegette. Borotvaélen, a szakadék szélén táncoltunk.

A második ülésszak célja az alapozás volt. Ennek során stabilizálnunk kellett az ország pénzügyi helyzetét, megkezdeni a romok eltakarítását, tiszta és áttekinthető viszonyokat teremteni és felkészülni Magyarország uniós elnökségére. Más országokban három ekkora feladattal elbíbelődnek egy cikluson keresztül. Nekünk nem volt ennyi időnk, de mindhármat megoldottuk. A második ülésszak is elérte célját: leraktuk Magyarország megújításának szilárd alapjait. Közben megküzdöttünk egy árvízzel és az ország eddigi legnagyobb ipari katasztrófájával is, amelynek mintaértékű kezeléséhez fontos döntésekkel járult hozzá az Országgyűlés. Az árvizek kapcsán jegyzem meg, hogy a kormányváltáskor 18, azaz tizennyolc tartalékos katonát örököltünk, ezért a kormány haladéktalanul hozzákezdett a tartalékos rendszer felállításához.

Természetesen tudatában vagyunk, hogy mi sem lehetünk, nem is vagyunk hibátlanok. Biztos, hogy voltak dolgok, amelyeket egy nyugalmasabb munkatempó esetén másként oldottunk volna meg. Összességében mégis elmondhatjuk, hogy ez az Országgyűlés felnőtt a rendkívüli helyzethez, kilenc hónap alatt sokkal több és nagyobb változást vitt véghez, jelentősebb eredményeket ért el, mint elődei nyolc év alatt.

(13.30)

Sőt, húszéves adósságokat is sikerült törlesztenünk. Ezért mindenkit köszönet illet. Erre méltán büszke lehet mindenki, aki tagja az Országgyűlésnek, függetlenül attól, hogy az ellenzék avagy a kormányzó pártok padsoraiban ül. Hatalmas volt a tempó, néha magam is azt éreztem, hogy ilyen sebességet nem lehet tartani hosszú távon, hiszen a hosszútávfutó sem sprinteli végig a távot. Végül mégis valami hasonlóval kellett próbálkoznunk, mert tudtuk, hogy sürget az idő. Túl sok évet vesztegettünk el. Most sem mondhatok mást önöknek, muszáj bírni szusszal.

Tisztelt Ház! Megtörtént az átállás, leraktuk az alapokat, ideje nekiállni az épület felhúzásának, vagyis Magyarország megújításának. Ez a ma kezdődő ülésszak célja. Igen, ezzel azt akarom mondani, hogy a 2011-es őszi ülésszakra úgy kellene ráfordulnunk, hogy a megújulás folyamata már a célegyenesben legyen. Lassításra tehát ezután sincs lehetőség, gondolom, ezzel mindenki tisztában van. Sok adósságot kell még törlesztenünk, ami az elmúlt 20 évben felhalmozódott, és számtalan új feladatot is el kell végeznünk.

Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sokan vannak rossz helyzetben. Kilátástalanul nehéznek látják az életüket, sokan érzik úgy, hogy utolsó tartalékaikat emésztik fel a mai körülmények, és félnek, hogy nem lesz javulás, sőt, még rosszabbra fordulhat a helyzetük. A puszta létfenntartásért vívott harc elszívja minden erejüket, és menthetetlenül elsüllyednek. Aggódnak, félnek az emberek, hiszen a világból érkező hírek, bedőlőfélben lévő nemzetgazdaságok cáfolják azokat a jól hangzó állításokat, amelyek szerint már kifelé megyünk a válságból. A hírek inkább válságtanácskozásokról szólnak és arról, hogy számolnunk kell a válság újabb hullámaival.

Tisztelt Ház! Erre föl kell készülnie minden országnak külön-külön és Európa egészének is. Nem dughatjuk homokba a fejünket úgy, mint ahogy ezt 2008-ban tették az ország vezetői. Ezért is hoztuk létre a Stabilitási Alapot, amelybe 250 milliárd forintot teszünk az idei költségvetés keretei között. Vannak és voltak kormányok, amelyek a válsággal szembesülve az idő múlásában vagy a sorsban reménykedtek. Ezeket a kormányokat el is sodorta a válság. Igaz, van oka aggódni mindenkinek a rettenetes államadósság, a letűnt korszak, a választásokon megdöntött rendszer hagyatéka miatt. Van oka aggódni mindenkinek a munkanélküliség fenyegető veszélye miatt is. A magyarok ma ettől szenvednek és ettől félnek a legjobban. A kettő között persze komoly összefüggések vannak, hiszen milyen könnyű lenne akár ezermilliárdot most azonnal munkahelyteremtésre fordítanunk, ha nem kellene csak az idén 2429 - kettőezer-négyszázhuszonkilenc - milliárd forintot adósságszolgálatra költenünk.

Akárhogy is van, nekünk most a kettővel, az államadóssággal és a munkanélküliséggel egyszerre kell megbirkóznunk. Mégpedig úgy, hogy akiktől eddig 8 éven át folyamatosan elvett a kormányzat, azoktól nem kérhetünk több áldozatot. Ezért vezettük be tavaly a bankadót, a válságadót, és ezért csökkentettük az állami kiadásokat a saját házunk táján, vagyis az államigazgatásban. A dolgok természetéből adódóan csak két út áll előttünk. Vagy legyőzzük a fenyegető kockázatokat és megragadjuk az új lehetőségeket, vagy a veszélyek győznek le minket. Akkor minden eddiginél rosszabb helyzetbe kerülhetünk, hosszú évekre, sőt évtizedekre elveszíthetjük a reményt.

Magyarul, ez az évtized olyan veszélyek és kockázatok elé állít minket, amelyeket csak úgy megúszni nem lehet. Megszűnt a status quo, minden folyamatos mozgásban, átalakulásban van körülöttünk. A régi szabályok nagy része érvényét vesztette, az eddig használt eszközök úgy mutatnak a kezünkben, mint a kőbalta egy űrhajóban. A megújulás célja tehát az, hogy a ránk leselkedő veszélyeket elhárítsuk, de nem tüneti kezelést alkalmazunk. Azok a kísérletek mind kudarcba fulladtak, a betegség mindig fölerősödve tért vissza. És mi nem akarunk sem Görögország, sem Írország sorsára jutni.

Tisztelt Ház! A világ elfeledkezett arról az egyszerű, józan igazságról, hogy nem költhet többet, mint amennyit megtermel. Hitelből mindent lehet - így összegezhetjük az utóbbi évtizedek életszemléletét. Hagytuk, hogy ezt a mentalitást kövessék azok a vállalatvezetők, akik mohóságukban telhetetlenné váltak, a politikusok, akik mások pénzét költötték el. Hagytuk, hogy ezt a mentalitást reklámozzák, sulykolják a bankok és a hitelezők, akik mindenféle ügyes trükkel rávették az embereket, hogy olyan házakat, lakásokat, autókat vásároljanak, amelyeket valójában nem engedhetnének meg maguknak.

Ráadásul nem mindenki gazdagodott ebben a rafinált játékban, hiszen a társadalom tekintélyes részét a muszáj vitte rá az eladósodásra. Növekvő munkanélküliség, az elszabaduló árak és az árakat nem követő bérek miatt nagyon sokan váltak kiszolgáltatottá, nagyon sokan vettek föl kölcsönöket pusztán azért, hogy ki tudják fizetni a rezsijüket vagy enni adjanak a gyereküknek. Vissza kell tehát térnünk a józan ész és a felelősség útjára.

Tisztelt Ház! Ha a többieknél gyorsabbak, bátrabbak, szervezettebbek vagyunk és messzebbre tekintünk, mint a többiek, akkor és csak akkor az új versenyben jelentős sikereket is elérhetünk. Ezért van szükség Magyarország megújulására, vagyis az ország alkotmányos átszervezésére. Ez tehát a ma kezdődő ülésszak célja, és ennek megvalósítása az Országgyűlés feladata.

Tisztelt Ház! Mit kell elvégezni a parlamentnek a kitűzött cél érdekében? Az első és legfontosabb megőrizni a megújulás legfőbb erőforrását, a tavaly létrehozott példátlan erejű összefogást, nemzeti egységet. Ennek a nemzeti egységnek köszönhetjük mindazt, amit az elmúlt 9 hónapban véghezvittünk. Ha az összefogás meggyengül, azzal arányosan csökken az esélyünk a veszélyek leküzdésére, a válságból való kilábalásra, egy erős és sikeres Magyarország fölépítésére. A nemzeti egység erősítéséhez magának a politikának is meg kell újulnia. A XXI. században vagyunk, majdnem minden lakásban van televízió, sok helyütt kettő is, és egyre több helyen érhető el az internetkapcsolat is. Ez egy egészen más világ, mint akár 20 évvel ezelőtt volt. Ebben a világban nem lehet az emberek feje fölött vagy nekik hátat fordítva, a támogatásuk nélkül vezetni és sikeressé tenni egy országot.

Ez a kormány és ez az Országgyűlés nem működhet az előző 8 év szellemében, amely röviden úgy foglalható össze, hogy megreformálunk titeket, ha belerokkantok is. Természetesen a döntés joga, kötelessége és felelőssége a miénk, a Házé. Ezt nem tehetjük más vállára, és nem háríthatjuk el magunktól. Mindamellett létezik választói bölcsesség, a józan ész igazsága, amivel minden, de legalábbis a legtöbb ember rendelkezik. Ezért érdemes minél gyakrabban meghallgatni őket, és ezért lehetséges az emberekkel együtt kormányozni egy országot. Ha ezt elmulasztjuk, ha szív nélkül gyártjuk a törvényeket, ha nem figyelünk oda arra, hogy mit mondanak, kérnek, kérdeznek az emberek, ha nem tartjuk a mindennapi kapcsolatot a mindennapi élettel, akkor mi sem juthatunk messzire.

Tudom, hogy ez kegyetlenül sok munkával jár, de ezt vállaltuk, és tudtuk, hogy mire vállalkozunk. Nem működhetünk úgy, mint egy törvénygyár, amelyben törvényhozó robotok dolgoznak. Magyarország megújítását nem tudjuk elvégezni mi magunkban itt, a Parlament falai között. Meg kell hallanunk, hogy ma Magyarországon mindenkit az érdekel, lesz-e munkája, megélhetése, miből tudja fizetni a rezsijét, fenntartani a családját, és mikor jutunk ki abból a mókuskerékből, hogy aki dolgozik, az is csak hónapról hónapra tengődik.

Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy először is minden támogatást meg kell adnunk ahhoz, hogy az új Széchenyi-tervbe minél többen és minél hamarabb bekapcsolódhassanak. Ez a magyar gazdasági növekedés, az 1 millió új munkahely létrehozásának kulcsa. Ehhez nem elég törvényeket hozni, nem elég javaslatokat tenni, azokat megvitatni, aztán megszavazni. El kell vinni a Széchenyi-tervet az emberekhez. Minden képviselőnek a saját választókerületében, ha nem egyéni képviselő, akkor a lakóhelyén el kell menni és bátorítani a vállalkozókat, a vállalkozni akarókat, hogy éljenek a lehetőséggel. Tájékoztatni kell őket, felvilágosítani és segíteni.

Ahhoz, hogy az államadósság veszélyét elhárítsuk, ahhoz, hogy a gazdaság biztos alapokon indulhasson meg, szükségünk van egy olyan programra, amely újjászervezi Magyarországot; de nemcsak technikai, hanem kulturális értelemben is. Megújítja a munkakultúránkat, a szociális kultúránkat, az egészségkultúránkat, vagyis az élet minden fontos területén a XXI. század valós kihívásaira készít föl minket, magyarokat. Ez Magyarország hangja. Ha véget akarunk vetni az elszegényedésnek, ha biztos fejlődést akarunk, azt egyetlen módon tudjuk elérni: úgy, hogy mindenki, aki munkaképes, annak legyen munkája, és tudjon megélni a munkájából.

(13.40)

Ez a felemelkedés egyszerű, ám nehéz receptje. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Annak, aki képes és akar dolgozni, csak a munkalehetőség segít; nemcsak azért, mert ezzel pénzhez jut, hanem azért is, mert a munka adja vissza az emberek önbecsülését és önbizalmát. Ezért felkértem Matolcsy miniszter urat, hogy az ország átfogó újjászervezésének programját dolgozza ki. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ennek a programnak az összes eleme azt a fő célt szolgálja, hogy mindenkinek, aki munkaképes, legyen biztos megélhetést jelentő munkája Magyarországon. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ma mindenhol ez történik a nyugati világban, ha úgy tetszik, ország-újjászervezési verseny indult. Erről beszél az amerikai és a francia elnök, ezen dolgoznak a németek, és ebbe a fába vágták fejszéjüket az eurózónához tartozó államok vezetői is. (Moraj, derültség az MSZP soraiban.) Hiba, történelmi hiba lenne, ha Magyarország nem nevezne be ebbe a versenybe. Versenyt úgy még senki sem nyert, hogy nem nevezett be, és nem indult el rajta.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt, a Parlament falai között is hallanunk kell, hogy az emberek félnek az államadósságtól, és azt várják el tőlünk, hogy vezessük ki az országot az adósságcsapdából. (Folyamatos zaj az MSZP soraiban.) A korábban felvett hitelek következtében 2011-ben 2429 milliárd forintot, 2012-ben 2302 milliárd forintot, 2013-ban 3046 milliárd forintot és 2014-ben 2404 milliárd forint adósságszolgálatot kell teljesítenünk a dolgok és az árfolyamok mostani állása szerint. A hiteleket az előző kormányok vették fel, nem az emberek. Arról csak kevés fogalmunk van, mire költötték a felvett pénzt, mert nyomát sehol sem látjuk (Közbeszólások és moraj az MSZP soraiból.), az így felhalmozott államadósságot azonban az emberek fizetik vissza, nem a kormány és nem a parlament.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt is meg kell hallanunk, hogy a magyarok végre hosszú távú stabilitást akarnak és várnak el. Én magam is azokkal értek egyet, akik szerint nem elég véghezvinni a fontos változtatásokat, amelyek szükségesek a gazdaság beindításához, az is jogos elvárás, hogy a jövőben ne lehessen a magyar gazdaságot úgy tönkretenni, az országot olyan lehangoló helyzetbe hozni, mint ahogy ez az elmúlt évek alatt megtörténhetett. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Magyarországnak alkotmányos garanciák kellenek a magyar gazdasági érdekek védelmére. Csak egy új alkotmány erejével lehet biztosítani hosszú távra a magyar gazdasági, társadalmi és kulturális érdekek érvényesítését és azok elsőbbségét. (Szűcs Erika: Hogy?!) Az alkotmányos átszervezés tehát természetes módon magában foglalja az új alkotmány létrehozását is. (Folyamatos közbeszólások, zaj az MSZP soraiban.) Ha egy nemzet úgy dönt, hogy új alaptörvényt kíván magának, az legalább két dolgot jelent: egyfelől helyre akarja állítani a korábban elkövetett bűnök miatt kizökkent igazságot, másfelől hozzá akarja magát igazítani az időhöz. Az új alkotmányra tehát egyfelől azért van szükség, mert helyre akarjuk állítani az '56-os forradalom igazságát, másfelől hozzá akarjuk magunkat igazítani az új időkhöz, a XXI. század követelményeihez és lehetőségeihez. (Egy hang az MSZP soraiból: Na?!)

A különleges idők különleges eszközöket követelnek. Ezért merül fel jogos igény arra, hogy az alkotmányba belefoglaljunk, mintegy kőbe véssünk egy sor olyan dolgot, amelyek korábban nem voltak részei az alkotmánynak, mint például az államadósság korlátainak megállapítása, a nemzeti vagyon védelme vagy a biológiai sokszínűség fenntartása. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Az alkotmányozás tehát a magyar gazdaság talpra állításának nélkülözhetetlen része, az új magyar alkotmány az ország alapvető gazdasági érdeke. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, és önöket is erre kérem, hogy az új alkotmány ennek az elvárásnak is megfeleljen.

Tisztelt Ház! Magyarország újjászervezésének programját terveink szerint a kormány még a március 15-ei ünnepségek előtt bemutatja a tisztelt Háznak. Az már most látható, hogy a parlamentnek lesz tennivalója idén az oktatás területén is. Úgy kell megújítanunk a magyar oktatási rendszert, hogy alkalmas legyen perspektívát adni a magyar gyerekek, a magyar fiatalok számára, tehát olyan tudást és ismereteket, olyan normákat adjon át nekik, amelyekkel lesz esélyük itthon érvényesülni, karriert építeni, boldogulni és sikeressé válni. Ezért azt kérem, hogy az ideológiai szemüvegét mindenki hagyja otthon, amikor az oktatás kérdéséről fogunk vitázni, és inkább a saját gyermekei és unokái fényképét hozza magával. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Bátor lépéseket kell tennünk az egészségügy megmentése és megújítása érdekében is. Itt is lényeges az a kulturális megújulás, hogy ne a betegségből induljunk ki, hanem az egészségből. A józan ész és a felelősség kultúrája ezen a téren akkor érvényesülhet, ha olyan új megoldásokat dolgozunk ki, amelyek elismerik, hogy az emberek egészsége pont ugyanolyan fontos személyes tőke, mint a lakás, a vagyon vagy az autó. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Magzatok védelme!) Aki tehát elvesztegeti felelőtlen életmóddal ezt a tőkét, annak jobban hozzá is kell járulnia az egészség megőrzését célzó közös kiadásainkhoz.

Tisztelt Ház! Amikor tavaly májusban letettük az esküt, akkor is tudtuk, és ma is tisztában kell lennünk azzal, hogy nagy a tét. Ha nem sikerül legyőzni a veszélyeket, azok fognak legyőzni minket, vagyis az országot. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ezért itt és most, a tartalmi munka megkezdése előtt mindenkinek tisztáznia érdemes magában egy fontos kérdést: készen áll-e arra, hajlandó-e mindent megtenni, minden erejével és tudásával dolgozni annak érdekében, hogy Magyarországot megóvjuk attól, hogy maga alá temesse az államadósság, elsorvassza a munkanélküliség, vagy elsodorja a globális válság újabb hulláma.

Tisztelt Ház! A kormány készen áll. Önöket, parlamenti képviselőket és Magyarország minden polgárát arra kérem, csatlakozzanak Magyarország teljes megújításához.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Hosszan tartó taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Ház! A Házbizottság hatályban lévő általános érvényű állásfoglalásának megfelelően, miután a miniszterelnök úr felszólalása meghaladta a 20 perces időkeretet, a frakcióknak most 8-8 percben áll rendelkezésükre idő a válaszaik megfogalmazására. Az MSZP 8 percébe nem számítom bele a spontán, párhuzamos hozzászólások idejét. (Derültség. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Sorrendben megadom a szót Vona Gábor frakcióvezető úrnak, a Jobbik részéről. (Közbeszólások és moraj az MSZP soraiból.)

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen, hogy elmondhatom a beszédemet - megmondom őszintén, meglep. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) A miniszterelnök úrnak a beszédével kapcsolatban az jutott eszembe, hogy olyan volt egy picit, mint a tanácstalan embernek az előremenekülése - én viszont abban vagyok tanácstalan, hogy hová is menekül előre, pontosan, hogy hová. Ez nagyon jó kérdés. Kicsit úgy látom, hogy a semmibe vagy esetleg az alkotmányozásnak a lehetőségébe.

Elképesztő volt azt hallani, hogy egy új programra van szükség Magyarország megújulásához. Ezek szerint akkor mégsem volt a Fidesz-kormánynak programja arra, hogy mit kezdjen az országgal? Tíz hónapot, lassan tíz hónapot úgy töltöttünk el itt együtt, hogy fogalmuk nem volt arról, hogy mit kell ezzel az országgal csinálni? Most bízzák meg Matolcsy Györgyöt, hogy ezt a programot kidolgozza? Mi a fenét csinált Matolcsy György akkor eddig?

A médiatörvényről annyit hadd jegyezzek meg, hogy lehet, hogy a kormány visszaverte a nemzetközi és hazai liberális, balliberális erők támadását, amihez egyébként gratulálok, de azért a médiatörvénynek nem ez volt a célja, vagy legalábbis remélem, hogy nem ez volt a célja. Én azt tapasztalom, a médiában a balliberális dementorok, a posztkádári szellemek még továbbra is ott kísértenek mind személy szerint, mind szellemükben egyaránt.

Szintén nem hallottunk semmi érdemlegeset a devizahitelesek megmentésének kérdéséről sem, pedig több mint egymillió ember várta ezt vágyakozva a miniszterelnök úrtól. Oktatásról, egészségügyről ugyan hallottunk, beszélt erről a miniszterelnök úr, de nem mondott róla semmit. Az elmúlt időszak mérlegével kapcsolatban pedig a legsúlyosabb hiányosságnak, a közbiztonságnak egyáltalán a megemlítéséről sem hallhattunk, kínosan kerülte ezt a témát a miniszterelnök úr. Ön eddig közbiztonság kapcsán, ha jól emlékszem - próbáltam itt a beszéd hallgatása közben ezt feleleveníteni -, két dolgot tett: egyszer azt mondta, hogy két hét alatt rendet tesznek, azóta többször két hét eltelt, a másik pedig, hogy egyszer, ha jól emlékszem, a belügyminiszter úrral lelátogattak Ózdra, egy nemzeti konzultációra; annak az eredményeiről majd kérnék esetleg, ha lehetséges, egy beszámolót az Országgyűlés számára.

(13.50)

Megkérdezném mind a belügyminiszter úrtól, mind pedig a miniszterelnök úrtól, hogy hányszor jártak az ózdi látogatásuk óta, mondjuk, Borsod megyében vagy Szabolcs megyében - és itt a Videoton felkészülési meccseit nem ér mondani.

Sajnos, azt kell mondanom, hogy a magyar királyi csendőrség megalakulásának 130. évfordulóján - ez a mai nap egyébként - Magyarországon a közbiztonság összeomlott. Ezt nem én mondom mint országgyűlési képviselő csupán, hanem a magyar emberek azon milliói, akik szenvednek a bűnözéstől, amelyen önök semmit nem változtattak, sőt a helyzet egyre rosszabb. Nyugodtan mondhatjuk most már, számtalan idős ember halála után, hogy Magyarországon etnikai tisztogatás folyik.

Miniszterelnök úr, ön évek óta részese a magyar közéletnek, és nem tudom, nem érzi-e furcsának azt, hogy minden egyes újabb kormányzati nekibuzdulás után újra és újra ugyanarra a pontra lyukadunk ki, újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerülünk. Nagy reményekkel elindul valamilyen terv, aztán jön a kiábrándító valóság, és ez a kiábrándító valóság mindig a magyar társadalomnak valamilyen fokú megnyomorítása, van, aki ezt megszorításnak nevezi, van, aki reformnak, van, aki kiigazításnak, van, aki csomagnak, van, aki konvergenciaprogramnak vagy strukturális átalakításnak vagy ki tudja még, mi mindennek. A lényeg azonban ugyanaz: általában az emberek szokták megfizetni ezt a számlát.

Ön azt mondta, hogy nem lehet többet fogyasztanunk, mint amennyit megtermelünk. Ezzel egyetértek, csak ezt magyarázza meg, miniszterelnök úr, egy lakossági fórumon a magyar embereknek, hogy ők, mondjuk, többet fogyasztottak, mint amit megtermeltek. Ez egyáltalán nem így van! Egyáltalán nem így van, 60 éve nincs így.

Jelenleg ismét ugyanahhoz a helyzethez értünk, határhelyzethez, amelyhez a magyar kormányzatok szinte tényleg periodikusan félévente elérkeznek: a saját felszínt kaparó döntéseik után újabb és újabb válságmenedzselésbe kell kezdeniük. Sohasem a problémák gyökerét kezelték, ez volt az oka ennek, hanem a tüneteit. Ön is arról beszélt, hogy nem a tüneteket kell kezelni, de semmit nem hallottunk arról, hogy ez hogyan nyilvánulna meg.

Mi elmondtuk már számtalanszor, most is el fogom mondani, hogy szerintünk az ország problémáinak gyökere egy hármas csapdahelyzetben rejlik, ezt kell megoldani. Amennyiben ez nem sikerül, a spirál egyre inkább folytatódik, egyre mélyebbre jut, és végül a teljes összeomlásban fog kulminálni.

Mondjuk ki, hogy az elmúlt hónapokban az országban nem zajlott más, nem a csapdahelyzetből való kiszabadulás kísérletét láthattuk, hanem a csapdahelyzetbe való berendezkedésnek egy, a Gyurcsányéhoz képest humánusabb formáját láthattuk. Ez nem a csapdahelyzetből való kilépésnek a kísérlete, legalábbis a mi szemünkben nem.

Miniszterelnök úr, lehet, hogy Egyiptomban forradalmat csinált, de itt a magyarországi forradalomnak még egyelőre nem látjuk a jeleit. (Taps a Jobbik soraiban.) Az elmúlt húsz év egyáltalán nem ért véget Magyarországon, az elmúlt húsz év folytatódik, és ha így folytatódik, akkor az nem más, mint a magyar rendszerváltozás második elsikkasztása.

Persze, most beszélnek önök az alkotmányozásról, amely salamoni bölcsességgel készül, de ezzel azért több problémánk is van. Az egyik, a legalapvetőbb problémánk az, hogy a történelmi jogfolytonosságot nem állítják helyre. Ez egy történelmi bűncselekmény, amelyért az utókor még ítéletet fog önök fölött mondani. A másik az, hogy a mögötte lévő szándék sem őszinte. Meggyőződésem, hogy az önök számára ez csupáncsak figyelemelterelés arról a válsághelyzetről, amivel nem tudnak mit kezdeni, vagy esetlegesen egy lehetőség az előrehozott választásba való menekülésbe.

Akkor egypár szót a hármas csapdahelyzetről. Az egyik egy nemzetközi csapdahelyzet, amely az egyoldalú euroatlanti függésünkből fakad. Végre be kellene látnia a tisztelt kormánynak, hogy az Európai Unióban Magyarországnak hosszú távon - de középtávon sem, vagy akár rövid távon sem - semmilyen jövője nincsen. Egyetlenegy kiutunk van Európában: a sorstárs közép-európai nemzetekkel való összefogás, a velük való történelmi szövetségkötés. Ebbe az irányba kellene érdemi lépéseket tenni, mert a lisszaboni út számunkra halálos.

A másik pedig: a feltörekvő, a világ uralmát egyre inkább a saját kezükbe vevő keleti hatalmakkal partnerségre kell törekedni. Nem olyan partnerségre, mint amilyenre önök, hogy néhány hónappal ezelőtt még minden rossz keletről jött, aztán pedig a keleti szelet akarják becsatornázni a vitorlájukba. A történelem során Magyarország már számtalanszor volt utolsó csatlós egy süllyedő hajón, becsületből, most önök pedig utolsó csatlósok akarnak lenni hazaárulásból. (Zaj, felzúdulás a Fidesz és a KDNP soraiban.)

A másik csapdahelyzet az adósságunkkal kapcsolatos. Többször mondtuk már, és most is megismétlem: a jelenlegi gazdaságpolitikai helyzetben reménytelen az adósságcsapdából való kilábalás. A jelenlegi feltételek között a magyar gazdaság nem képes olyan fellendülésre, hogy az adósságszolgálatot, ami Magyarországra nehezedik, meg tudja oldani. Méghozzá miért? Azért nem, mert pont az adósságszolgálat nem teszi lehetővé az ilyen fokú gazdasági felemelkedést, a kígyó a farkába harap. Egy lehetőség maradt: az adósságot újra kell tárgyalni. Lehet, hogy önök ezt most még tagadják, vagy ezen nevetnek, de ha a józan ész nem láttatja be ezt önökkel, akkor majd a szükség beláttatja előbb-utóbb.

A harmadik csapdahelyzet pedig egy demográfiai csapda, amelynek két eredője van. Az egyik a magyarság fogyása, a másik a cigányság elképesztő és indokolatlan népszaporulata. (Zaj, felzúdulás az MSZP, az LMP, a Fidesz és a KDNP soraiban.) Itt nem arról van szó, hogy cigány gyerekek születnek, ezzel még önmagában nem volna probléma, hanem az a baj, hogy nagyon sok olyan cigány gyerek születik Magyarországon, aki mögött sem gazdasági, sem szociokulturális háttér nincs. Ezért a magyar társadalomnak két lehetősége marad: egyrészt el kell tartani őket, másrészt asszisztálni és el kell fogadni azt, hogy a törvényeket, a normákat nem tartják be. (Taps a Jobbik soraiban.) Ha nem történik érdemi fordulat, anarchia és polgárháború vár Magyarországra.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Jobbik minden tisztességes magyarországi cigány embernek segítő jobbot nyújt. Ezeket az embereket testvéreinknek tekintjük, magyar állampolgároknak. De azokat a cigány embereket viszont végre bele kellene terelni a törvénykövetésbe, akik erre nem hajlandóak. Ezért arra kérem a kormányt, hogy foglalkozzon a pótcselekvés helyett a valódi problémákkal, mert ez jelen pillanatban nem más, mint a magyar rendszerváltozás második elsikkasztása.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Schiffer András úrnak, az LMP frakcióvezetőjének.

Parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt miniszterelnök úrra reagálnék, szeretném kérni minden képviselőtársamat arra, hogy ebben a Házban az érvkészletből a hazaárulózást, továbbá azt, hogy bármely magyarországi népcsoportnak a szaporulatát indokolatlannak, indokoltnak, bármilyennek minősítse, szíveskedjék mellőzni, ez méltatlan a Magyar Országgyűléshez. (Taps az MSZP, az LMP, a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A minap az egyik közösségi oldalon volt egy kimutatás, hogy aki általában kedveli Orbán Viktort, az kedveli a magyar népmeséket is. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Ez a megállapítás most újra megerősítést nyert.

Ön az elmúlt hetekben a külföldi sajtókban a piacok felé tett olyan kijelentéseket, hogy nagyjából olyan 700 milliárdos egyenlegjavító intézkedésre van szükség. Önök - nagyon helyesen - az LMP-nek egy korábbi, novemberi javaslatát kölcsönvéve, 250 milliárd forintot stabilitási tartalékba kívánnak elhelyezni. A kérdés már csak az, és pont erre nem kaptunk választ az ön eléggé részletes beszédében, hogy mi lesz ennek a forrása. Milyen arányban lesznek az új bevételek, és milyen megszorításokra készül az Orbán-kormány?

Erre nem kaptunk feleletet, viszont többedjére ön különböző programok kidolgozására kéri fel Matolcsy miniszter urat. Az embernek ebben az országban egy kicsit déj vu érzése van, hiszen nem volt olyan régen, amikor ebben az országban egy kormány kormányzás helyett hétről hétre különböző programokat gyártott. Mi a kormányprogram vitájában pontosan azt hiányoltuk önöktől, hogy az egyébként sok esetben még méltányolható vagy üdvözlendő célokhoz vezető utakat nem látjuk. Nem most kell hetente programokat kidolgozni, végre kellene egy olyan kormányprogram, ami mindenki számára világossá, áttekinthetővé, elszámoltathatóvá teszi a kormány tevékenységét.

Amit az uniós soros elnökséggel kapcsolatban elmondott, csak szeretném megerősíteni azt, hogy a magunk részéről a továbbiakban is minden támogatást szeretnénk megadni a magyar kormánynak ahhoz, hogy Magyarország és az Európai Unió érdekében ez a soros elnökség sikeres legyen. Természetesen ehhez az is szükséges, mármint az uniós soros elnökség sikeréhez, hogy lehetőleg ne terheljék Magyarország helyzetét olyan viták, amelyek egyébként nem kellene hogy terheljék Magyarországnak az Európai Unión belüli helyzetét.

Azért a médiatörvénnyel kapcsolatban, tisztelt miniszterelnök úr, egy dolgot tisztázzunk: az Európai Parlamentben senki nem vonta kétségbe a magyar emberek demokratikus elkötelezettségét. (Dr. Orbán Viktor: Ez nem igaz! - Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Senki nem vonta kétségbe. (Taps az LMP soraiban.) Az Európai Parlamentben kétségbe vonták azt, hogy ez a médiatörvény, amit itt önök betoltak karácsonyra a Ház elé, ez megfelel-e egyébként az európai demokratikus normáknak. Erről volt szó. Senki nem a magyar emberek demokratikus elkötelezettségét vitatta, és még valami: ennek a vitának volt egy olyan értelme, illetve lehet egy olyan értelme, hogy éppen hogy nemcsak Magyarországon vannak zűrök a médiaszabályozással, hogy végre egész Európában legyen egy olyan átfogó médiaszabályozás, amelyik nem engedi a médiakoncentrátumokat sem itt, Magyarországon, sem más európai uniós tagállamban.

Egyébként amikor ön azt mondja, hogy elmúlt az az idő, amikor a magyar kormány kifelé rohangál egyeztetni és utasításokat kapni, ennek természetesen csak örvendünk, de az a helyzet, hogy az utóbbi hetekben önök az Európai Bizottsággal egyeztettek, és nem a magyar parlament pártjaival, nem a különböző magyarországi szereplőkkel.

(14.00)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön most csodálkozását fejezte ki amiatt, hogy sok ember jövedelme csökkent, hogy sok ember zsebében kevesebb pénz maradt a magánszektorban. Azt tudom önnek erre mondani, hogy ezen nem csodálkozni kellene és főként nem akciócsoportot szervezni e probléma megoldására, hanem egész egyszerűen visszavonni ezt az adócsomagot. Önök a múlt évben egy kulccsal támadtak a jogállamra. Ennek nemcsak az lett az eredménye, hogy az alkotmányos stabilitás megingott Magyarországon. Ennek bizony az is lett az eredménye, hogy az emberek zsebében, legalábbis akik 300 ezer forint keresnek, a döntő többségük zsebében kevesebb pénz maradt, és ma nincs olyan intézmény Magyarországon, ahová fordulhatnak ezek az emberek, ha illetéktelen kezek turkálnak a zsebükben. Önök hónapok óta nem vallanak színt arról, hogy mi van az eszközkezelővel, hónapok óta nem kínálnak fel a parlament előtt megoldást arra, hogy hogyan kívánják a hitelkárosultak, a devizahitelesek helyzetét megsegíteni.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ami a különadókat illeti, pontosan tudják önök is, hogy a különadók nem jelentenek az alapvető problémákra végleges és minden egyéb kétséget tisztázó megoldást. Tisztelt miniszterelnök úr biztosan a tudatában van annak, hogy például a Tesco-csoport Nagy-Britanniában az adózás előtti jövedelmének több mint 26 százalékát fizeti be a brit kincstárba. Ehhez képest itt, Magyarországon az adózás előtti jövedelmének alig több mint másfél százalékát fizeti be ugyanennek a cégcsoportnak a magyar képviselője a magyar költségvetésbe. Nem válságadókat kellene kivetni, hanem ezt a transzferáras különbözetet kellene kezelni egy generális megoldással. (Taps az LMP soraiban.) Ha a kormány erre hajlandó a kormány, ebben az LMP partner lenne.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önök 1 millió új munkahelyet ígértek és ígért ön most is. Ehhez képest az a helyzet, hogy mínusz 90 ezerről indulunk, hiszen csak januárban a regisztrált álláskeresők száma 90 ezerrel nőtt. Nem látszik az önök gazdaságpolitikájában az, hogy hogyan kívánnak eljutni az 1 millió új munkahelyhez. Mi elmondtuk a magunk megoldási javaslatát: járulékcsökkentés, zöldberuházások támogatása, tehát olyan beruházások támogatása, amelyek éppen hogy a tartósan a munkaerőpiacon kívül rekedtek, a képzetlenek munkaerőpiacra történő bekapcsolódását segítik elő és ökológiai adóreform; olyan ökológiai adóreform, amely több száz milliárdos bevételt jelenthet a magyar nemzetgazdaságnak.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Itt önök egy olyan adóátrendezést hajtottak végre, amely alapvetően arról szól, hogy ma Magyarországon tulajdonképpen a jómódúak kapnak adócsökkentést. Ez azt is jelenti, hogy bizony ez az adócsökkentés, amit önök végrehajtottak, alapvetően az importot fogja generálni. Ezt nevezik a közgazdaságtanban perverz újraelosztásnak. (Demeter Ervin: Szégyellje magát!) Önt, amikor kint járt az Európai Parlamentben, Hugo Chávezhez hasonlította az egyik képviselő. (Közbeszólás az LMP soraiból: Sajtótörvény!) Így van! Ez a hasonlat egy ponton biztos, hogy rossz, biztos, hogy igazságtalan. Hugo Chávez Venezuelában az olajbevételeket megpróbálta szétosztani a szegények között. Ön, miniszterelnök úr, a nem létező bevételeket próbálja meg most szétosztani a gazdagok között.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Mesterházy Attila frakcióvezető úrnak, az MSZP részéről. Parancsoljon, képviselő úr!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, házelnök úr. Valóban egyetértek Schiffer képviselőtársammal, hogy az a jó, ha a képviselők tartózkodnak az ilyen mondatoktól, de talán ilyenkor a házelnöknek is lenne némi teendője egy ilyen felszólalás kapcsán. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Frakcióvezető úr, felhívom a figyelmét, hogy egy dologtól kell tartózkodnia: az ülésvezetés bírálatától. Ez a Házszabályban is benne van. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tudja, elnök úr, azon lepődtem volna meg, ha ezt a kiigazítást nem teszi hozzá, és nem inkább elfogadja a javaslatot... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont. - Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Házszabály! Házszabály!)

ELNÖK: Frakcióvezető úr, pillanatokon belül megvonom öntől a szót, hogyha (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Nyakó István: Vonja meg a szót! Vonja meg! - Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.) nem próbál visszatérni a Házszabály szerinti hozzászólás medrébe.

Felhívom a figyelmét arra - és kérem, hogy az órát igazítsák vissza az elejére -, hogy vannak szabályok, amelyeket a Házszabály rögzít, és ezeket mindenkinek be kell tartania, nekem is, önnek is. (Moraj az MSZP soraiban.) Vannak szabályok, amelyeket az általános európai kultúra és a jó modor rögzít. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Az előbb sem tették meg!) Ezeket nemcsak a Jobbik képviselője sértette meg, hanem önök folyamatosan, az ülés kezdete óta. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps a kormánypárti padsorokban.) Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Az alapján, amit a miniszterelnök úr elmondott a jövővel kapcsolatban, az jutott az eszembe, hogy majdnem egy éve kormányozik (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Orbán Viktor kormánya, és úgy tűnt ez a beszéd, mintha egy ilyen miniszterelnöki székfoglaló lett volna, hiszen csak vágyakat és célokat fogalmazott meg a miniszterelnök, és nem pedig konkrét cselekvési terveket. A múlttal kapcsolatban pedig, amit a miniszterelnök úr mondott, arról az a vicc jutott az eszembe, amikor egy ember hajt teljes gázzal az autópályán szemben a forgalommal, és hallja a rádióban, hogy egy ember őrülten hajt szembe a forgalommal, és akkor a rádióhírre reagálva azt mondja neki, hogy: egy? Hát mindenki szembejön? (Moraj a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ahogy ön értékelte az elmúlt időszakot, abban egészen más értékelésre lenne szükség egy ilyen országértékelőben. Abban igaza van a miniszterelnöknek, amikor azt mondja, hogy sokan várták ezt a kétharmadot. Sokan érveltek amellett, hogy szükség van Magyarországon egy ilyen kétharmados többségre, mert ezzel hozzá lehet látni a Magyarország előtt álló nagyon fontos kihívások megoldásának. Sokan sokat vártak ettől a kétharmadtól, elemzők, értelmiségiek, közgazdászok beszéltek arról, hogy miért fontos, hogy önnek legyen meg ez a támogatottsága.

A választópolgárok hittek önnek, bíztak önben, hogy mindenféle fájdalom, mindenféle nehézség nélkül van lehetőség az ország helyzetén javítani és az élet minőségét is jobbá tenni. Elhitték azt, hogy mindenért csak az előző szocialista kormányok a felelősök. Elhitték azt, hogy megvédik a magánnyugdíjpénztárakat, elhitték azt, hogy lesz két hét alatt közbiztonság, elhitték azt, hogy lesz 1 millió munkahely Magyarországon, és azt is elhitték, hogy több lesz a fizetés, és kevesebb lesz az adó mindenkinek, sőt sokan úgy vélekedtek, miniszterelnök úr, és érveltek amellett, hogy ön sokkal tapasztaltabb, bölcsebb és megfontoltabb lett, mint amilyen '98 és 2002 között volt.

Nos, én azt gondolom, hogy mindnyájan tévedtek. Ön idővel csak idősebb lett, de megfontoltabb egészen biztosan nem. Sőt, a '98-2002 közötti kormányzásából pusztán azt az egy konzekvenciát vonta le, hogy az volt a baj az akkori kormányzásával, hogy nem volt elég kemény, hogy nem semmisítette meg azokat, akik adott esetben nem értenek egyet azzal, ahogy ön kormányoz vagy azzal, amilyen politikát képvisel, és éppen ezért ezekkel mindenféleképpen le kell számolni.

A kétharmad pedig teljesen mást hozott az embernek, mint amire számítottak vagy amiről ön beszélt. Hozott növekvő munkanélküliséget, 93 ezer fővel magasabb a munkanélküliség; magasabb államadósságot, 120 milliárd forinttal nőtt ebben a hónapban a tervezetthez képest; igazságtalan adórendszert rengeteg kárvallottal, történelmi csúcsokat döntő benzinárat, magasabb energiaárakat, magasabb törlesztőrészleteket a devizahitelesek számára, drágább élelmiszereket és szolgáltatásokat, romló közbiztonságot, indoklás nélküli elbocsátást és megfélemlített közigazgatást, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások elvételét, ad hoc, kapkodó gazdaságpolitikát, nemzetközi elszigetelődést és a jogállam és a demokrácia korlátozását.

Ezek a problémák, miniszterelnök úr, az ön kormányzása idején keletkeztek. Nem lehet mindig visszahivatkozni az elmúlt időszakra. Egyre kevesebben fogják ezt önnek elhinni. Az előző kormány konszolidált helyzetben adta át a költségvetést és a gazdaságot. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Önön kívül és önökön kívül mindenki más is így gondolja ezt, és értem én a törekvést. Értem én a törekvést, hogy folyamatosan rá kell kenni az előző kormányra minden egyes felelősséget, még azt is, amiért önök a felelősek.

De tudja, miniszterelnök úr, ez a kétharmados többség nemcsak lehetőséggel, hanem felelősséggel is jár együtt. Ahogy az idő telik és múlik, nem lesznek elegek ezek a szóvirágok és ezek a szimbolikus beszédek, hanem konkrét cselekvésre van szükség, hiszen két számot hadd mondjak, ha a miniszterelnök úr is idefigyel, akkor talán ezt a két számot konkrétan össze tudja hasonlítani. A CDS, tehát az országkockázati felár, amikor a Bajnai-kormány átadta a kormányzást, akkor kétszer alacsonyabb volt - kettő! -, mint amilyen az önök kormányzása idején az elmúlt hónapokban volt.

(14.10)

A svájci frank árfolyama a forintárfolyamhoz hasonlítva akkor 185 forint volt, most pedig örülünk, ha nem éri el a 210 forintos szintet. Mind a kettő azt mutatja, hogy az a gazdaságpolitika egy kiszámítható, stabil gazdaságpolitikát jelentett, a mostani, önök által képviselt, úgynevezett magyar útnak, ami, ha sikeres lesz, egészen biztosan közgazdaságtani Nobel-díjat érdemel, egészen biztosan már most vannak kárvallottjai, és látható módon ez az út egészen biztosan nem követhető. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Zuschlag, az a kárvallottja!) Az a sok kapkodás, összevissza nyilatkozat, amit sok területen megtapasztalhattunk, bizonyos helyeken komoly káoszt is előidézett. Ön említette a médiatörvényt, az alkotmányt, mind a kettő tulajdonképpen ennek egyik kiváló példája, vagy éppen az az adótörvény, amit elfogadtak.

A médiatörvénynél azt nem értem, miniszterelnök úr, hogy ha ennyire sikeresen vertük vissza ezeket a nemzetközi támadásokat, amelyek nemtelenek és érv nélküliek voltak, akkor miért kell most módosítani a kormánynak ezt a médiatörvényt. Ha az alkotmányozás ennyire tökéletes folyamatban zajlott, akkor miért kérdés ma, hogy a Fidesz-KDNP-frakció támogatja-e azt az alkotmánykoncepciót, amit önök előkészítettek. Azt nem értem, hogy ha az adótörvény ennyire tökéletes, és nincsen kárvallottja, akkor hogy lehet az, hogy számos ember hozza be a fizetési csekkjét, és mutatja be, hogy mennyivel keres kevesebbet, mint amit az előző évben keresett.

Számomra ebből egyértelműen az derül ki, és világosan látszik most már egyre több magyar választó számára is, hogy önök csak a hatalom átvételére készültek az elmúlt években, a kormányzásra egészen biztosan nem. Ha két miniszterelnöki beszéd után is csak vágyálmokat, célokat, szóvirágokat lehet hallani, akkor egészen biztosan ebből az tűnik ki mindenkinek, hogy bizony a kormány nem tudja, hogy milyen irányba menjen, nem tudja, hogy milyen konkrét cselekvési tervet hajtson végre. Amit ön elmondott, abból semmilyen olyan konkrétum nem fakad, ami alapján az emberek ezen problémák kapcsán látnák, hogy milyen megoldást kíván adni az Orbán-kormány a napi gondjaikra.

Ezért azt kell hogy mondjam, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ön most vagy tényleg nem tudja, hogy merre kell vinni az országot, hogy hogyan kell megoldani ezeket a problémákat, vagy csak egyszerűen nem meri beismerni, vagy nem meri elmondani a saját választópolgárainak azt, hogy ön négy éven keresztül folyamatosan hazudott a választópolgároknak (Derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Szégyen!), és hogy nem létezik az a könnyebb és fájdalommentes út, amivel hitegették és traktálták a választókat a választási kampányban, hanem igenis a válságból való kivezető út egy fájdalmas, nehéz út, és ahogy nézem, az ön kormánya is azt készíti elő, hogy hogyan lehet adóemeléssel és megszorításokkal ezt a helyzetet kezelni, pont azoknak a problémáknak az okán, amiket önök követtek el. Ezekre az adóemelésekre és megszorításokra nem lenne szükség, ha egyszerűen csak folytatták volna azt a gazdaságpolitikát, amit az előző kormány megkezdett. (Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.)

Igazából nehéz azt eldönteni, hogy melyik a nagyobb probléma: ha ön tényleg nem tudja, hogy mit kell tenni, vagy ha egyszerűen csak gyáva beismerni azt, hogy hazudott mindenkinek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Harrach Péter képviselő úr következik, a KDNP képviselőcsoportjának elnöke. Parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a miniszterelnök úr beszédéről szólnék, egy mondatot megérdemel a kártevők frakcióvezetőjének megjegyzése. (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban.) Amikor képviselői tapasztalatait említi az első Orbán-kormányról, arról az időszakról, amiben, ha jól tudom, még nem volt képviselő, én mint annak a kormánynak a tagja ismerem azt az időszakot, és bátran merem mondani, hogy a második Orbán-kormány folytatja azt a nemzetépítő munkát, amit elkezdett. (Dr. Ujhelyi István: Meg is bukott az első.)

Kétségtelen, a Gyurcsány-kormányt egy dologban nem lehet felülmúlni: az államadósság növelésében. Ebben igazuk van. De ha ez önbizalmat ad önöknek, hát legyen. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

A miniszterelnök úr két feladatról beszélt, az egyik az új rend építése, a másik pedig a súlyos gazdasági-pénzügyi problémáink kezelése. Mit is jelent ennek az új rendnek az építése? Egyrészt nemzeti együttműködést, vagy ha úgy tetszik, nemzeti egységet, másrészt minden józan erő által elfogadható eszmei alapokat. Hogy mit is jelent a nemzeti együttműködés? Azt, hogy minden konstruktív politikai erő összefog közös céljaink érdekében. Persze, azt is jelenti, hogy a destruktív erők megpróbálják magukat kirekeszteni ebből a folyamatból, de ez legyen az ő gondjuk. És milyenek azok az eszmei alapok, amikre építeni lehet ezt az együttműködést? Mi ezt úgy szoktuk megfogalmazni, hogy a természet törvénye, természetesen liberális dogmák nélkül. És hogy ennek mi a lényege lefordítva a mai magyar valóságra? Szabadság, igazságosság és rendezett világ.

A szabadság számunkra emberképünkből következik, megkerülhetetlen érték, amit az emberi személy méltósága érdekében folyamatosan támogatnunk, segítenünk, alkalmaznunk kell. Az igazságosság azt jelenti számunkra, hogy minden társadalmi csoport kapjon esélyt. És itt egy pillanatra hadd egészítsem ki azt az általam is fontosnak tartott gondolatot, hogy aki tud, az dolgozzon, hiszen ezt az igazságot támasztja alá, hogy valóban sokan az életüket nem munkára, hanem valami másra rendezték be: van, aki spekulációra, van, aki segélyre. Ezt a helyzetet meg kell változtatni, orvosolni kell. De tegyünk hozzá még egy mondatot, ami legalább olyan fontos, bár ugyanezt jelenti, de a mi felelősségünket növeli: aki tud, az kapjon munkát - kapjon munkát, ha kell, akkor közmunkát, ahol másra nincs lehetőség, ha kell, növelt számú munkahelyeket.

Rendezett világot is kell teremtenünk a szabadság és igazságosság érvényesülése mellett, mert kaotikus világot örököltünk, minden területen rendezetté kell tennünk ezt a világot. És itt egy pillanatra meg kell állnom a médiatörvény hatásaként keletkezett hisztéria miatt. Ebben az ügyben ki kell mondani azt, hogy nem a médiatörvénnyel van probléma, hanem annak a hatásával, illetve azokkal a hazai erőkkel, akik nem tudták feldolgozni politikai vereségüket, vagy hiányolják a médiakáosz által kínált lehetőségeket, és ezért fellépnek mindenhol, ha kell, a nemzetellenes törekvéseikkel is nemzetközi szinten a rendezett médiavilággal szemben. Pedig ez a világ semmi mást nem jelent, mint a gyermekek védelmét és a magyar kultúra támogatását. Mi a probléma ezzel? Nyilván az egyéni érdekek.

Azt mondtam, hogy súlyos gazdasági-pénzügyi problémáink kezelése a második nagy feladat. Azt is mondhatnám kicsit talán patetikusan, hogy gazdasági szabadságharcot kell folytatnunk. Ennek oka pedig egyértelmű: az igazságosság követelménye szerint azoknak kell vállalniuk a nagyobb részt terheink viselésében, akiknél több van, már nem a teherből, hanem a jövedelemből. Ez nagy ellenállást vált ki, ez nyilvánvaló. És az is tény, hogy az említett érdeksérelmek mellett ez is oka annak, hogy a médiatörvény ilyen hisztérikus reakciókat váltott ki. De természetesen látnunk kell azt, hogy ennek magyar gerjesztői kell hogy a súlyát és a felelősségét viseljék.

Egy-két konkrét kérdésre is hadd válaszoljak, ami elhangzott az imént. Mielőtt még a miniszterelnök úr konkrét felvetéseiről szólnék, azért hadd említsem meg, hogy a konstruktív együttműködésnek láttuk példáját, hiszen az LMP frakcióvezetőjének a megjegyzése a multinacionális cégek adózásáról mindenképpen találkozik a mi véleményünkkel is.

Szó esett a szórakozóhelyek üzemeltetésének rendészeti szabályozásáról. Hadd egészítsem ki ezt egy gondolattal: itt nem csupán rendészeti, hanem gyermekvédelmi szempontokat is kell érvényesíteni. Konkrétan nemcsak az a kérdés, hogy hány órakor és hányan, hány vendég hallja azt, amit hall, hanem az is, hogy mit hallanak ezek a gyerekek, és az ő védelmük ilyen értelemben is fontos.

(14.20)

A nyugdíjrendszer fenntarthatósága talán az egyik legnagyobb eredménye, társadalmi eredménye annak, ami az elmúlt hónapokban történt. Ezek szerint mégiscsak jól kormányoz a kormány. (Derültség a kormánypártok soraiban.) A lakásárverési moratórium szintén egy fontos lépés volt. A Kereszténydemokrata Néppárt készen áll arra, hogy a folytatásban is segítséget nyújtson, hiszen úgy érezzük, hogy a végtelenségig nem lehet növelni ennek a moratóriumnak a hosszát, olyan megoldást kell keresnünk, amelyben az állam, a pénzintézet és az érintett is részt vesz, és ezzel nem generálunk újabb törlesztéselmaradásokat.

A magánszektorban esetleg bekövetkező bércsökkenések ellen is öröm látni a kormány szándékát, hogy fellép. Köszönjük általában azt, hogy közgazdasági szempontok mellett a társadalmi szempontok érvényesülnek, ebben mindig partnerek vagyunk. És még egy köszönetet kell mondanunk így a parlamenti képviselők részéről, remélem, mindnyájunk részéről miniszterelnök úrnak, hogy azokat a nemtelen támadásokat visszaverte, és megvédte Magyarország becsületét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most a Fidesz képviselőcsoportja vezetőjének, Lázár János úrnak adom meg a szót.

Parancsoljon!

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy a Fidesz valamennyi képviselője nevében a leghatározottabban visszautasítsam tartalmában és stílusában azt a megjegyzést, ami a hazaáruló kitételre vonatkozott. Azt gondolom, sem önnek, sem más parlamenti képviselőnek pártállástól függetlenül nincs joga arra, hogy bármelyik magyar megválasztott országgyűlési képviselőnek ezt merje mondani. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj, közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiból. - Dr. Ujhelyi István: Visszamenőleg is igaz?) Lesz néhány szavam önökhöz is, várják ki! (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Ezért aztán, amit az elmúlt néhány hónapból a legfontosabbnak tartok, pontosan ezzel van összefüggésben.

Én azt szeretném kérni a kormánytól, hogy ebben az országban világnézeti, vallási, faji, pártpolitikai, társadalmi státusbéli különbségre való tekintet nélkül mindenkit tekintsen egyforma embernek, mindenkinek adja meg a védelem jogát, aki az ország törvényeit betartja, és a jogok és a kötelezettségek asztalához járul. Ez a kormány mindenki számára biztosította az elmúlt hónapokban és az elmúlt évben a védelemhez való jogosultságot (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.), és biztosítani fogja a jogegyenlőséget is, és ez a legfontosabb erénye ennek a kormánynak, hogy nem tesz különbséget ember és ember között, mint ahogy az előző kormányzat nyolc éven keresztül megtette, és számos szavazója volt ennek elszenvedője. Én ezt kérem leginkább a következő hónapokban a miniszterelnök úrtól, hogy ne tegyen különbséget magyar és magyar választópolgár között. A legfontosabbnak azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a kormány megpróbálta, és remélem, meg fogja a jövőben is próbálni, sőt azt gondolom, nincs más választása, hogy azoknak is a kormánya legyen, akik nem rá szavaztak, és ne csak azoknak legyen a kormánya, akik rá szavaztak.

Én ehhez kérem az önök segítő együttműködését, bár nehéz a Magyar Szocialista Párt arcpirító hazugságai figyelembevétele nélkül erre az útra lépni; tekintettel arra, hogy én megértem az önök igyekezetét, hogy a sok-sok zagyvaság közepette, amit az LMP, a Jobbik és az MSZP itt az előbb előadott, bebizonyítva, hogy mindannyian alkalmatlanok arra, hogy ezt az országot vezessék (Derültség az ellenzék soraiban.), pontosan megértem azt a törekvést, hogy szeretnék megtudni számos kérdésben a hogyant. Meg fogják tudni, ezt miniszterelnök úr pontosan megválaszolta, hogy március 15-éig a hogyanra tételes és részletes választ kapnak. Ki fognak merülni a hogyanok megtárgyalásában, ezt én frakcióvezetőként tudom garantálni önöknek a tempót illetően. (Közbekiáltások a Jobbik és az MSZP soraiból. - Derültség a kormánypártok soraiban.)

Ami a mondandójuk másik részét illeti, azért mi abba a frakcióba tartozunk, aki nem tud túllépni a miérten. Nagyon fontos a hogyan, és ez a 2011-es esztendőnek a legfontosabb kérdése, de a miért mellett azért csak ne menjünk el szavak nélkül. Mi igenis ragaszkodunk ahhoz, hogy az előző kormányzat tisztségviselőit, akik szétlopták ezt az országot, felelősségre vonjuk. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbekiáltások a Jobbik soraiból: De mikor? - Felzúdulás, közbekiáltások az MSZP soraiban.) Igenis, ragaszkodunk ahhoz, hogy legyen valódi elszámoltatás, mert a felelősök megnevezése, a felelősség vállalása és a felelősségre vonás hiányában nem tudunk ebben az országban előrelépni.

Mindaz, amit a miniszterelnök úr elmondott az adósságról, mindaz, amit elmondott a hitelességről, azzal van összefüggésben, hogy amikor önök elhagyták a kormányzás lehetőségét, ezt az országot totális társadalmi és gazdasági csődben hagyták maguk után. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Totális gazdasági és társadalmi csődben hagyták maguk után. Jó példa erre a munka világa. Önök úgy vállaltak kötelezettséget több százezer magyar honfitársunk foglalkoztatására a közmunkaprogram keretében, hogy egy fillér fedezetet nem hagytak erre. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Szűcs Erika közbeszólása.) Önök több százezer embert magára hagytak, önök több százezer ember egzisztenciáját sodorták veszélybe, amellett, hogy az országot gazdasági és társadalmi értelemben csődbe vitték.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Volna néhány dolog, amelyet a Fidesz-frakció nevében szeretnék javasolni és kérni öntől, illetve javasolnék önnek. Az egyik legfontosabb: szeretnénk, ha a parlamentben lehetőség lenne arra, hogy a kormány segítse minden politikai pártnak az alkotmányozási tevékenységét, és ezért szeretnénk, ha mind az öt parlamenti frakció lehetőségét kapna arra, és ennek a lehetőségét próbáljuk megteremteni itt a Házban ma és a következő napokban, hogy a saját alkotmánytervezetét, a saját alkotmány-normaszövegét letegye az asztalra. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki oldalon.)

Ha önöknek van elképzelésük az alkotmányozással kapcsolatban, ha önöknek van véleményük, van álláspontjuk, akkor tegyék ide a Ház asztalára. Ez a parlamenti demokrácia; vagy pedig, Schiffer képviselőtársam, ezek szerint nem lehet más a politika, mert önök kintről akarják meghatározni az ország alkotmányát, és nem ebben a teremben akarják eldönteni. (Dr. Schiffer András közbeszólása.) Azt gondoltuk, hogy a javaslataik figyelembevétele mellett készek lesznek arra, hogy a parlament keretei között kerüljön ez megvitatásra.

Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ebben az alkotmányban, amely reményeim szerint mindenki felelőssége lesz, fontos, hogy a kiszolgáltatottak védelméről is szót ejtsünk. Nem véletlenül a mi frakciónk a következő néhány hónapban a védelem szempontjait tartja a legfontosabbnak. Védelmet fizikai értelemben, ami a közbiztonságot illeti; védelmet gazdasági értelemben, hiszen a magyar társadalom kiszolgáltatott az elmúlt nyolc év szocialista kormányzásának eredményeképpen, a magyar fogyasztók kiszolgáltatottak a nagy kereskedőházaknak, a nagy áram- és gázszolgáltatóknak. Azt szeretnénk, ha az alkotmányozás folyamatába, illetve az elmúlt hónapok kormányzati lépéseibe ezeknek az embereknek a védelme végre beépülne, és képes lenne a magyar kormány a bátorság útját járva megvédeni végre húsz év után először azokat az embereket, akik naponta szembesülnek a bankok visszaéléseivel, naponta szembesülnek a gáz- és áramszolgáltatók visszaéléseivel.

Szeretném fölhívni a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy az elmúlt nyolc évben a magyar egészségügyi és oktatási rendszert szétverték. Itt nemcsak arról van szó, hogy valamit meg kell változtatni, hatékonyabbá kell tenni, hanem egy rossz rendszerből, a szocialisták totálisan káoszt okozó egészségügyi és oktatási rendszeréből végre egy jó rendszert kell szervezni. Arra kérem a kormányt, hogy ezt minél hamarabb tegye az Országgyűlés asztalára. És azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy végre egyszer ne pártpolitikai szempontok, ne az orvosok vagy a pedagógusok szempontjai alapján vizsgálja meg a kérdéseket, hanem legyen szó végre egyszer a magyar betegekről és azokról a gyerekekről, akiknek arra van szükségük, hogy normális oktatási rendszerben részesüljenek, hogy versenyképesek legyenek a munkaerőpiacon. Ezt én kiemelten fontos dolognak tartom, és ehhez kérem a miniszterelnök úr segítségét a kormányzat részéről.

Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy valóban a munka lesz a legfontosabb kérdés, természetesen az, amit többen szóba hoztak, hogy lesz munka vagy nem lesz munka a következő hónapokban, de azért egy alapkérdést tisztázni kell. Az elmúlt nyolc évben ebben az országban a szocialisták kormánya miatt olyan rendszer volt, hogy az dolgozott, aki akart. Aki nem akart, annak nem kellett dolgozni, mert nyakló nélkül szedték föl a szociális segélyt, nyakló nélkül éltek vissza a rokkantnyugdíjazás lehetőségével az önök kormányainak munkája gyümölcsképpen. (Felzúdulás, közbekiáltások az MSZP soraiból.) Most végre tudomásul kell venni mindenkinek ebben az országban, hogy mindenkinek dolgoznia kell, akár tetszik, akár nem tetszik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: És hol dolgozzon?) Ez nem akarás kérdése, ez az elvárása annak a társadalomnak, amely finanszírozza ezt a világot.

És végül, miniszterelnök úr, a legfontosabb dolognak továbbra is azt tartjuk, és ezzel adós az elmúlt esztendőből és az elmúlt néhány hónapból a kormány, hogy 2011-ben mutasson lehetőséget a 20-30 éves generáció számára, hogy ebben az országban érdemes itt maradni, érdemes itt egzisztenciát megalapozni, érdemes családot alapítani, érdemes otthont alapítani. A 20-30 éves generáció csalódott leginkább az elmúlt nyolc évben. Az elmúlt nyolc év politikája ezt a generációt elűzte ebből az országból, és a mi felelősségünk az, hogy végre esélyt adjunk nekik. Azt szeretném kérni a miniszterelnök úrtól, hogy a 20-30-asok szempontjai fő szempontok legyenek a következő hónapok átalakítási munkáiban, amihez bírni fogja a Fidesz-frakció támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a viszontválasz lehetőségét a miniszterelnök úrnak. Parancsoljon!

(14.30)

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, házelnök úr. Mielőtt egy-egy hozzászólásra szeretnék választ adni, egy általános kérdéssel szembesülni kell: minden hozzászóló, legalábbis az ellenzékiek azt mondták, hogy nem látják pontosan, mi történik. Elnézést az ismétlésért, csak nyilván nem voltak bent a teremben, amikor a beszédemnek ehhez a részéhez érkeztem.

Szeretném felsorolni, hogy 2010. december 23. és 2011. február 15-e között mi minden történt ebben az országban. Először is, a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők a döntésük alapján elmehetnek nyugdíjba. Ez korábban nem így volt. (Szűcs Erika közbeszól.) A magánnyugdíjrendszert átalakítottuk, és újraépítjük a közbizalmat az állami nyugdíjrendszer iránt, és ezért egy átfogó nyugdíjreform első két lépését másfél hónap alatt megtettük.

Ebben az évben január 1-jétől 3 éves lett a gyes. Meghosszabbítottuk a lakásárverezési moratóriumot annak érdekében, hogy megvédjük azokat az embereket, akiket kilakoltatás fenyeget. Újjászerveztük a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt. Felállítottunk egy olyan új szervezetet, amelytől elvárható, hogy eredményesen gyűjtse be a lecsökkentett adó mellett a szükséges adóbefizetéseket.

Az Európai Uniótól megkaptuk a kedvező döntést egy bonyolult eljárás eredményeképpen, és pillanatokon belül megkezdődik egy több ezer munkahelyet teremtő nagyberuházás Győrben. Megállapodtunk a fuvarozókkal, és a magas üzemanyagár-emelés miatt egy kereskedelmi gázolajrendszert hoztunk létre. Megkötöttünk több megállapodást, amelyek ahhoz vezetnek el bennünket, hogy Magyarország kiszabaduljon az energiafüggőség helyzetéből. Most csak azokat a dolgokat mondtam el önöknek, amik az elmúlt 45-50 nap alatt történtek.

Komolyan gondolják, hogy ez egy olyan kormány, amelyik nem diktálja a tempót? Én arra emlékszem még az őszi ülésszak során, hogy önök állandóan azt kérték tőlünk, hogy lassítsunk már, ne hozzunk annyi döntést, ne szervezzünk át annyi mindent. Most meg hirtelen kevés lett, tisztelt hölgyeim és uraim? Úgyhogy általában szeretném kérni önöket, hogy annak érdekében, hogy ennek a vitának ne csak az önök felháborodási energiáit felszabadító hatása érvényesüljön (Szűcs Erika közbeszól. - Derültség az MSZP padsoraiból.) - megértem, hogy fontos -, hanem az ország javát is szolgálja, vegyük egymást komolyan, és próbáljunk olyan állításokat megfogalmazni, amelyek egy korrekt vita kiindulópontjául szolgálhatnak. Az a megállapítás, hogy a kormány ne tudná, mit akar, és ne hozna megfelelő ütemben döntéseket, ez egy olyan állítás; ami kívül van a hihetőség határán. (Szűcs Erika: Élen jár!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami Vona Gábor úr megjegyzéseit illeti: szeretném világossá tenni, hogy forgatókönyv szerint haladunk, amit én minden egyes adandó alkalommal el is mondok. Az első ülésszak idején, közvetlenül a kormányváltás után az volt a feladat, az MSZP-sek ugyan vitatják, hogy a helyzet nehéz lett volna, de a feladat mégiscsak az volt, hogy megmentsük Magyarországot az összeomlástól. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!) A második ciklusnak az volt a feladata, hogy ne csak megmentsük a közvetlen veszélytől, hanem stabilizálni kezdjük az ország helyzetét, hogy utána a nagy átalakításokat el lehessen végezni. Ha nem stabilizáljuk a helyzetet bankadóval, válságadóval és még jó néhány hasonló döntéssel, ha nincs biztos pénzügyi alapja a 2011-es és 2012-es éveknek, akkor nem tudjuk újjászervezni az országot. Megvan a dolgoknak a rendelt ideje és a szabályos üteme. Tehát stabilizáltuk az ország helyzetét.

Most egy új alkotmányt fogunk elfogadni itt a Házban április végéig, utána ennek az évnek a végéig, 2011 végéig megalkotjuk a szükséges kétharmados törvényeket, hogy az egész alkotmányos rendszer képes legyen megújulni, és közben egyébként a nagy, mindannyiunk számára fontos szektorok újjászervezését is el fogjuk kezdeni. Én azt szeretném mondani önöknek, hogy azért némi figyelmet szenteljenek annak is, ami a Házon kívül történik. Nem tudom, önöknek nem tűnt-e fel, hogy az elmúlt hónapokban zajlik egy szakmai konzultáció az oktatási rendszer jövőjéről. Mindenkit meghallgatunk, akit meg lehet. (Közbeszólások és derültség az MSZP padsoraiból.)

Én elmondtam már az előbb is, hogy mi nem azt a politikát folytatjuk, amit a meglehetősen elitista vonalat képviselő Szocialista Párt erőltetett az országra, miszerint: megreformálunk benneteket, ha beledöglötök is. Mi ezt nem fogadjuk el. Ezért először, mielőtt bármilyen nagy átalakítás és átszervezés megindulna, konzultációkat tartunk. Hónapok óta zajlik az oktatási rendszerről zajló konzultáció. Hasonlóképpen hónapok óta zajlik, járjuk körbe az országot, az egészségügyi átalakítással kapcsolatos várakozásokat és igényeket felmérendő. (Szűcs Erika: Az adórendszer ügyében!)

Aztán amikor ezen túl vagyunk, akkor be fogjuk terjeszteni ide, a Ház elé a beszédben említett időpontig azokat az elgondolásokat, amelyek még nem a megoldások, csak alkalmasak arra, hogy önök majd megtalálják a megoldást, mert ezekről a kérdésekről önöknek kell törvényt alkotniuk. A kormány el fogja végezni a munkáját, olyan dokumentumot terjeszt elő, amely alkalmas egy vita alapjául, hogy önök aztán eldönthessék, hogy milyen legyen a magyar oktatás, milyen legyen a magyar egészségügy a következő 10-15 évben. Ez a dolgok normális rendje, ha az ember valóban demokrataként szeretne egy ország számára megújulást elérni.

A közbiztonság kérdése. (Egy hang a Jobbik padsoraiból: Az meg van oldva! - Derültség az MSZP és a Jobbik padsoraiból.) Először is, szeretném jelezni az önök számára, hogy Ózdon valóban volt egy nemzeti konzultáció a közbiztonság kérdéséről, és ha még van erejük és idejük visszaemlékezni, mert nagyon réginek tűnik a sok döntés miatt, a nyáron meghozott törvénymódosításokra, akkor annak az ózdi konzultációnak az ott elhangzott javaslatokat, véleményeket tekintve körülbelül 90 százaléka bekerült - az önök döntése révén is - a magyar jogrendszerbe. Olyan új eszközöket vezettünk be, amelyek korábban tabunak számítottak, és elutasította őket mindenki. Ennek meg is van a hatása, még ha önök is egyébként kétségbe vonják ezt. Nem lehet azt mondani, hogy az ország ma közbiztonság szempontjából ugyanolyan állapotban lenne, mint volt ezelőtt 9 hónappal. Ez egészen... (Felzúdulás és közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között Szűcs Erika: Megjavult a közbiztonság!) Én értem, hogy önök ezt szeretnék, de nem így van! (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.)

Az ország nincs rosszabb állapotban közbiztonság szempontjából, és ráadásul önök is ismerik a megoldást: rendőröket kell szolgálatba állítani. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy március 6-án 1960 tiszthelyettes teszi le az esküjét annak a megfeszített munkának az eredményeképpen, amit az elmúlt hónapokban a belügyminiszter végzett, hogy legyen elég rendőr, akit ki lehet, és ki kell küldeni a közbiztonság érdekében az utcára. (Szűcs Erika: Munkája legyen, meg pénze az embereknek, nem rendőr kell!) Még egyszer mondom: 1960 tiszthelyettes teszi le az esküt március 6-án.

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy az ózdi nemzeti konzultáción kívül jártunk-e még Borsodban: mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy ott egy árvíz volt. A kormány tagjai egymásnak adták a kilincset, mindennap volt ott valaki, magam is, annak érdekében (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Most már vétek visszaadni!), hogy el tudjuk hárítani a közvetlen veszélyt. Tehát arra a kérdésre, frakcióvezető úr, hogy jártunk-e ott azóta is, a válasz az, hogy jártunk - sokan, sokszor.

Ami pedig az egyiptomi forradalmat próbálja összefüggésbe hozni a személyemmel, ott azt szeretném önnek mondani, hogy ne higgyen el mindent, amit olvas. Nem igaz, hogy mindenről én tehetek, ami rossz a világban. (Derültség és szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Novák Előd: Nem rossz! - Egy hang az MSZP padsoraiból: Gyurcsány a hibás!)

Ami azt a kijelentést illeti, és engedjék meg, hogy ennek azért kellő teret és komolyságot adjunk, miszerint Magyarországnak nincs jövője az Európai Unióban, itt a következőt szeretném a képviselő úrnak mondani. Először is, irigylem a magabiztosságát és a jövőbe látó képességét. Tekintettel arra, hogy maga az Európai Unió is átalakulásban van, ezért kijelenteni, hogy nekünk ott nincs keresnivalónk, a logika általános szabályai szerint eleve tévedés, minden politikai szándéktól függetlenül.

Hasonlóképpen az a kijelentés, hogy nem lehet az adósságcsapdából kilábalni, ez szintén egy olyan gondolat, ami nagyon komoly következtetéseket hoz magával. Kétségkívül sokan vannak, sok olyan ország van, még csak azt se mondom, hogy a nyugati világon kívül, mert belül is találunk belőlük néhányat, amelyek nem fogják tudni visszafizetni az államadósságukat. Nem kevesen vannak. Ha látjuk a számokat, ismerjük a trendeket, ki tudjuk számolni: eljön a pillanat, a törlesztés adott napja, amikor egész egyszerűen több ország nem fog tudni fizetni. Őnekik majd átütemezik az adósságukat. Az a kérdés, amit meg kell válaszolni: szeretnénk mi ezek közé az országok közé tartozni, tisztelt képviselőtársaim? Valóban azt gondoljuk, hogy ha az adósságot nem visszafizetjük, hanem bejelentjük, hogy nem tudunk fizetni, és utána elkezdik azt átütemezni, akkor mi jobban fogunk járni? A fizetésnél sokkal jobban fáj az adósság újjárendezése. Adósságelengedés, szeretném megjegyezni, ilyen nincsen! Sose volt! (Balczó Zoltán: Lengyelország! Bulgária!) Nézzenek ennek utána egy kicsit alaposabban! Az adósságot átszerkesztették, átütemezték és átszerkesztették. És a nemzetközi tapasztalat az, hogy mindenki rosszabbul járt, aki ebbe a körbe került, és nem sikerült ebből kimaradnia.

Ezért én kalandorságnak, átgondolatlannak, megfontolatlannak és szakmailag védhetetlennek tartom azt az álláspontot, hogy Magyarország az adóssága törlesztése helyett meneküljön bele inkább egy adósságválságba, és vállalja az ország fizetésképtelenségével járó kártételt. Ezt én nem vállalom. Nem javaslom a parlamentnek, nagyon kérem, hogy erre az útra a Magyar Országgyűlés ne lépjen rá. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Szórványos taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

Ami a cigányügyet illeti, amit ön szintén felvetett. Először is, szeretném leszögezni, hogy a magyar Parlament épülete Magyarországon van, Magyarország pedig az európai kultúrkörhöz tartozik. A mi felfogásunk szerint az európai kultúrkör kiindulópontja, mondjuk úgy: erkölcsi kiindulópontja az, hogy felesleges élet még nem született.

(14.40)

Minden ezzel ellentétes állítást elutasítunk. (Taps.)

Hasonlóképpen, túl azon, hogy felesleges élet még nem született, felesleges és indokolatlan élet pedig nincsen, tisztelt hölgyeim és uraim. Az életet tisztelni kell, és ahhoz kell segítséget nyújtani, hogy az élet a maga útjait megtalálva, a lehető legteljesebb mértékben ki tudjon teljesedni. Erről a filozófiai alapról mi, kereszténydemokraták nem fogunk lemozdulni. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Jobbik soraiból.)

Engedjék meg, hogy néhány gondolatban, nem túl hosszan feltartva önöket, Schiffer képviselőtársamnak is válaszoljak. Nyilván bonyolultan fogalmaztam az idénynyitó beszédben, ezért megismétlem annak egyik mondatát: a 250 milliárd forintnyi stabilitási alapot a jelenlegi költségvetés keretein belül jelöljük ki, tehát nem újabb bevételekről gondolkodunk. Az a költségvetés, ami előttünk áll, átszerkesztésre szorul annak érdekében, hogy 250 milliárd forintot egy stabilitási alapba tegyünk. Ha a dolgok jól alakulnak, ez a stabilitási alap nem kell hogy felhasználásra kerüljön, de ebben a pillanatban a rendkívül súlyos európai válságfenyegetések miatt erre senki semmilyen garanciát nem adhat, ugyanakkor nem állhatunk egy újabb válsághullám idején egy meglehetősen alacsony költségvetési tartalékkal ellent a válság hullámainak. Én tudom, hogy ez kényelmetlen, a miniszterek tudnának erről beszélni, hogy mennyire az, de mégis kénytelenek vagyunk egy ilyen stabilitási alapot létrehozni annak érdekében, hogy az ország biztonságban érezhesse magát a következő hónapok során is.

Tisztelt Schiffer Képviselőtársam! Most arra a kérdésre, ha megengedi, nem térnék ki, mert egyfelől én ott voltam, másfelől, aki akarta, szó szerint hallhatta, hogy mi hangzott el az Európai Unió Parlamentjében. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hát ez az!) Ott alig volt szó a médiatörvényről. A médiatörvény egy bevezető mondat volt, ami után minden baloldali képviselő a leggyalázatosabb dolgokat mondta, a leggyalázatosabb dolgokat Magyarországról, a magyar demokrácia állapotáról, a magyarok demokrácia iránti elkötelezettségéről. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Ez nem igaz!) Egy országot nem lehet... Tudom, hogy önök ezt nem értik, ezt én megértem (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.), de egy országot nem lehet sértegetni. Tudom, hogy a szocialistáknak sosem volt fontos, igazán fontos az ország önbecsülése (Dr. Ujhelyi István: Génjeinkben van, olvastuk a múltkor!), és amint lehetett, becsúsztak a küszöb fölött és az ajtónyílás alatt. Ez rendben van, ennek a kurzusnak vetettünk véget, és ha meg fognak bennünket támadni - akkor is, ha önök adták a remeknek tűnő ötleteket -, akkor is ezeket a vádakat el fogjuk hárítani, és miután egy demokratikus kormánynak ez a kötelessége (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen!), Magyarországot mindig minden körülmények között önbecsülésében meg fogjuk védeni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Schiffer képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy minden törvény megalkotásának és módosításának megvan a maga rendje, a médiatörvény megalkotásának is megvolt a rendje; itt mindenki elmondhatta, amit erről gondolt, a döntés megszületett. Ha valamilyen okból úgy döntünk, hogy a médiatörvényt módosítani érdemes, akkor azt vissza fogjuk hozni ide újra a Ház elé (Dr. Ujhelyi István: Lesz vagy nem lesz?), és önöknek ismét módjuk lesz elmondani azt, amit ezzel kapcsolatban gondolnak, ezért az Európai Unióval most történő megbeszélések nem rekesztik ki önöket a törvény demokratikus vitájának lehetőségéből.

Önök többször hiányolták már az eszközkezelő kérdését, illetve felállításának ügyét. Én magam is így vagyok ezzel, azonban szeretnék néhány megfontolást a figyelmükbe ajánlani. Először is a legfontosabb ügy, hogy a legközvetlenebb veszélyben lévőket a kilakoltatási moratórium segítségével fedél alatt tudjuk tartani. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy ez hosszú távon nem megoldás, nekik sem, az érintett családoknak meg a bankrendszernek sem, hiszen nyilván ennek következtében, különösen a jelzálog alapú hitelekkel operáló bankok, hosszabb távon tarthatatlan helyzetbe fognak kerülni. Mi is keressük a megoldást, de azt senki se várja, hogy a kormány kiváltja a bankokat ezekből a kötelezettségekből. Tehát olyan megoldást kell találnunk, hogy az egész rendszer, az egész helyzet kezelésének költségeit tekintélyes részben a bankszektornak kell viselnie. Az úgy könnyű lenne, ha bejelentenénk, hogy egyébként ezeket a rossz hiteleket átveszi a kormány, azt' jó napot, és a bankok pedig szabadulnak egyetlen forint kockázatvállalás nélkül. Gondolom, ezt önök se akarják, márpedig egyelőre a bankoknak nem nagyon fűlik a foga olyan eszközkezelő megállapodáshoz vagy arról szóló megállapodáshoz, amellyel korrekt módon tudnánk megosztani a terheket köztük és a költségvetés között.

Ezért arra kérem önöket, hogy ne nyomjanak bele bennünket, ne nyomják bele a kormányt egy olyan megállapodásba, amely aránytalanul osztja meg a felelősséget a kialakult helyzetért, a költségvetés számára kedvezőtlenül, a pénzrendszer számára pedig kedvezően; ez nem volna helyes. Tárgyalnunk kell, és meg kell próbálnunk megállapodást elérni, de azt kell mondanom, hogy ehhez még idő kell. Addig pedig megvédjük a családokat, és garantáljuk, hogy mindenkinek lesz fedél a feje fölött.

A Tesco ügye. Nem szeretek személyeskedni, és nem szeretnék olyan véleményt megfogalmazni a hozzászóló személyéről, amit én a magaméval kapcsolatban kényelmetlennek éreznék. De ahogyan ön gondolkodik erről a kérdésről, az egy ilyen irodalmi széplelkűséghez vezet vagy legalábbis arra emlékeztet engem. Hát hogyan akarunk mi megállapodni óriási hatalmú multinacionális cégekkel, ha előtte nem fogunk pozíciót? Odamegyünk és kérünk tőlük valamit? Vagy hogyan gondolták ezt? Azért kellett kivetni a válságadókat, hogy legyen tárgyalási pozíciónk. Meg kellett mutatni, hogy Magyarországon, ha szükség van, korábban érinthetetlennek tartott szektorok is, igen, arányosan szerepet kell hogy vállaljanak a közterhekből - aztán majd innen tárgyalhatunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Lehet, hogy ez személyesen valakinek nem tetszik, na de a hatalomnak ez a világa, és itt sok-sok-sok milliárd forintról van szó. Ezért a válságadókat három évre vezettük be, és azonnal nyilvánvalóvá tettük, hogy nem fogadjuk el, hogy a válságadók kivezetése után a korábbi állapothoz térjünk vissza. Mert önnek igaza van, a számok korrektek, és ez szerintem is felháborító. De tudok mondani más szektort is, amelyet érint egyébként a válságadó, és az átlagos adóterhelése valahol a 8-10 százalék között volt, miközben a társasági nyereségadó Magyarországon 19 százalék. Ezzel nem akarunk együtt élni - na de kéregetésre meg könyörgésre meg a józan belátásra hagyatkozva ez nem fog megváltozni! Mert rengeteg pénzről beszélünk, tehát tárgyalni kell, a tárgyaláshoz tárgyalási pozíció kell, eszközöket kell felmutatni, és érdekeltté kell tenni még az ellenfelet is, hogy megállapodjon; egyébként nem jön létre megállapodás, legalábbis olyan, ami számunkra kedvező volna.

Ezért ne állítsa szembe, azt kérem öntől, Schiffer képviselő úr, ne állítsa szembe a válságadókat és egy helyes adózási rendszer bevezetését. Először válságadó, aztán megállapodás, és annak fejében tisztességes adózás. Én ezt tanultam a politikában, és más utat járhatónak nem látok.

Mindig összecsapunk e fölött a kérdés fölött, ami az arányos adórendszert illeti. Én szívesen vívom ezt az ütközetet, ha ön újra és újra megnyitja azt a csatát, amit én már lezártnak gondoltam, de kérem, fogadja el ismét legalább megfontolásként a következő gondolatot: Magyarországnak arra van szüksége, hogy mindenki dolgozzon, aki munkaképes, sőt ezt a munkát ösztönözni kell, de miközben a munkát ösztönözzük, nem tarthatunk életben olyan adórendszert, amely bünteti a sikert. Ezért én nem járulok hozzá vagy nem támogatom azt a gondolatot, hogy valakinek, aki tízszer annyit keres, többet kelljen fizetnie, mint tízszer annyit, mint aki tízszer kevesebbet. Én teljesen normálisnak tartom, és már többször hallom, hogy itt az úgymond gazdagokat meg sikeres magyarokat rendszeresen támadják, és szembeállítják bizonyos osztályharcos megközelítésben a szegényebbekkel.

Szeretném világossá tenni, hogy ahhoz, hogy a gazdaság működjön, sikeres legyen, ahhoz sokat dolgozó, sikeres, az adórendszer által is támogatott emberekre van szükségünk meg vállalkozásokra. Szociálpolitikából nem lehet gazdaságpolitikát csinálni, márpedig az adórendszer nem a szociálpolitika része, hanem a gazdaságpolitikáé, és a gazdaságpolitika által előállított forrásokat kell a szociálpolitikában szétosztani, és semmilyen szociális szempontot nem szabad érvényesíteni az adórendszerben; az egy másik eszköz, erre alkalmatlan. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ellenben egy sikeresen növekvő gazdaság megtermelheti, ha jól csináljuk, megtermelheti a szociális, oktatási és egészségügyi rendszer működéséhez szükséges összegeket.

Ezért először is nem fogadom el, hogy a sikeres magyarokat állandóan úgy állítsák be, mint akiknek még több terhet kéni vinni, sőt fordítva: örüljünk, hogy vannak, hajlandóak befektetni, beruházni, többet dolgozni, kockáztatni és vállalkozni, inkább támogassuk vagy bátorítsuk őket. És természetesen a rendelkezésünkre álló pénzügyi keretek között gondoskodjunk azokról, akik munka nélkül nem tudják magukat és a családjukat civilizált, európai színvonalon el- és fenntartani. Ezért ezt a két dolgot, kérem önöket, továbbra is tartsuk külön.

Ami az arányos adórendszer miatti bércsökkenést illeti, szeretném megismételni: a kormány világosan vállalt egy feladatot, megmondtuk, arányos adórendszer lesz, senki sem járhat rosszabbul. (Közbeszólások az MSZP soraiból: De járhat!)

(14.50)

Ott, ahol a kormánynak közvetlen, ha úgy tetszik, közhatalmi lehetősége van saját alkalmazottai iránt vagy a saját tulajdonában lévő cégeknél, vagy egy családtámogatási rendszer bevezetésekor, tehát ott, ahol közhatalmi lehetőségünk van, mindent meg is tettünk, és ott a problémák nem is jelentkeznek. A problémák ott jelentkeznek, ahol a kormánynak nincs közhatalmi lehetősége, és ott csak megállapodásokkal - mert ilyen a demokrácia - tud operálni. A kormány nem írhat elő a piac számára bérszinteket - én legalábbis a magam részéről ezt élesen ellenezném -, mert az megfojtja a magyar gazdaság teljesítőképességét. Egy dolgot lehet tenni: a piac szereplőivel, munkaadókkal és szakszervezetekkel meg kell állapodni a béremelés mértékéről. Ez megtörtént. Megállapodtunk az országos béremelés mértékéről, és ha ezt a béremelést a cégek keresztülviszik a saját maguk költségvetésén, akkor senki sem járhat rosszabbul az új adórendszer miatt.

Tehát a kormánynak az a feladata, hogy azt a megállapodást, amit az OÉT-ban kötöttünk, érvényesítse. És érvényesíteni is fogjuk, mert megmondtuk, Európa legmodernebb adórendszerét úgy hozzuk létre, hogy közben senki sem járhat rosszabbul. Ezért megtaláljuk a módját annak, a társadalmi partnerekkel közösen hogyan vegyük rá a cégeket, hogy végigvigyék a béremelésnek azt a mértékét, amit egyébként az őket képviselők az Érdekegyeztető Tanácsban vállaltak. Ha mindenki betartja a megállapodást, akkor úgy lesz, ahogy a kormány mondta. Én mindent meg fogok tenni - szerintem sikeresen -, hogy mindenki betartsa a megállapodást.

Ami pedig tisztelt szocialista képviselőtársaimat illeti: tisztelt frakcióvezető úr, miután ön minden adandó alkalommal a legdurvább személyes sértésekre ragadtatja magát, engedje meg, hogy a további erőfeszítésektől önt megkímélendő elmondjam, én nem veszek tudomást ezekről.

Ami az érdemi megjegyzéseket illeti: freudi elszólásnak tekintem, amikor azt mondja, hogy a mi politikai közösségünk meg akarja semmisíteni az ellenfelét, merthogy nagy és erős. Hát igen, önök ezt csinálták, amikor nagyok voltak és erősek, megsemmisítették a politikai ellenfeleiket. A magyar történelemben erről mindenki tud. (Taps a kormánypártok soraiban.) Kérem, barátkozzanak meg azzal a gondolattal, hogy senki sem akarja önöket megsemmisíteni. Sőt, én úgy látom, inkább mindenki arra kíváncsi, hogy mondjanak már néhány fontos kérdésben valamit, amit föl tudunk használni akár a kormányzásnál, akár az alkotmányozásnál. Ez a megsemmisítésnek egy igen furcsa és bonyolult formája. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Azt pedig az ember első hallásra pillanatnyi zavarnak vagy a pillanatnyi zavar következményeként fogja föl, amikor önök azt állítják, hogy rendben és konszolidáltan adták át az országot. Jó volna tudni, hogy kinek, merthogy nekünk nem, az egész biztos. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Csak halkan mondom, gondolkodjanak már el azon, hogy 2002-ben, amikor megkezdték a nyolc évig tartó kormányzásukat - egyébként egy választási eredmény alapján -, akkor Magyarország államadóssága valahol 53 százalék körül volt a nemzeti össztermék arányában. Most meg 80 százalék. Ember, érti? 27 százalék! (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Nyolc év alatt 27 százalékkal növekedett az államadósság, és önök itt ülnek büntetlenül. Nem kellene hálát adni a jóistennek, tisztelt képviselőtársaim? (Derültség a kormánypártok soraiban.) A magyar nép rendkívül toleráns, ez kétségkívül így van.

Én a sértegetés helyett inkább arra az egyszerű tényre emlékeztetném önt, frakcióvezető úr, hogy ön annak a kormánynak, amely mindezt előidézte, a tagja volt. Akkor kellett volna vitézkednie, amikor államtitkár volt. Ott kellett volna megmutatni! Meg ott kellett volna az önök kormányának megmutatni, hogy mire képesek azon kívül a csődhelyzeten kívül, amit előidéztek. Nekem nem dolgom, hogy a hozzászólások etikai határmezsgyéjének a kijelölésére javaslatot tegyek, de azért nem érzi mégis visszásnak ezt? Bent ült egy kormányban négy vagy talán hat évig is, államtitkár volt, miközben tönkrement az ország, most meg feláll és elmondja nekünk, hogy mit kellene csinálnunk. Teszi ezt azok után, hogy kétharmaddal elvesztették a választást. Nem érzi ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát? Hogy mondjam önnek, hogy értse? Tudja, ilyet nem szokás tenni. Ez a parlamenti viták korrekt, tárgyszerű szellemétől teljes mértékben idegen.

Végezetül még hadd mondjam el, tisztelt hölgyeim és uraim azt is, hogy antropológiai érdeklődéssel figyelem azokat a fölszólalásokat (Derültség a kormánypártok soraiban.), amikor a baloldal azt követeli tőlünk, hogy folytassuk az ő megszorításokra épülő politikájukat. Önöket nem zavarja meg, hogy azt a politikát kétharmaddal elutasították. Az a megszorítási politika csődbe vitte az országot, mégis állandóan azt követelik tőlünk, hogy szorítsunk már még meg. Egy baloldali párt esetében - jó tudom, azóta milliárdosok vették át a pártot (Derültség a kormánypártok soraiban.) -, egy normális, hagyományos, tehát egy megszokott európai baloldali párt esetében úgy szokott lenni, hogy a baloldal próbálja megvédeni az embereket az egyébként valamilyen összefüggésben még akár ésszerűnek is tekinthető megszorításoktól, önök pedig valamilyen rejtélyes okból valamilyen kéjes érzésnek adják át magukat, amikor a megszorítást követelhetik vagy beszélhetnek róla.

Miért jó ez önöknek? Miért akarnak tönkretenni embereket? Miért nem engedik, hogy olyan megoldásokat keressünk, amik jó az országnak, és nem teszik tönkre az embereket? Miért nem akarják megadni a lehetőséget, hogy olyan gazdasági szabályozórendszert építsünk föl, amelyik támogatja az aktívakat, ösztönzi a munkát, nem bünteti a sikert, és közben lehetőséget ad a szegényeknek is? Miért akarnak újabb és újabb bőrt lehúzni a szegényekről? Megmondom őszintén, az európai párthagyományok alapján számomra ez a fajta baloldali viselkedés teljességgel megfejthetetlen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én nem akarom azt állítani, hogy nekünk biztosan sikerül majd megoldásokat találni az ország legnagyobb bajaira, de egy dolgot tudok mondani önnek, ez pedig az, hogy esélyünk van rá. Nagyon sok baj van ebben az országban - erről beszéltem -, szegénység, kiszolgáltatottság, a fizetést elvivő rezsi, kiszolgáltatott helyzetben lévő családok, eladósodott háztartások, és sorolhatnám tovább. Nagyon sok gonddal kell szembenézni. Csak azt tudom mondani, hogy ez a kormánykoalíció, ez a kétharmados többség rendelkezik a siker esélyével, és azon dolgozunk, hogy ezt valóra tudjuk váltani. Nem akarom azt mondani önöknek, hogy hallgatván a hozzászólásaikat, ezt az esélyt a másik oldalon meg egyáltalán nem is látom.

De, tisztelt hölgyeim és uraim, ma az a helyzet, hogy ezekkel a gondokkal és bajokkal - ne tekintsék ezt sértésnek - a kialakult választási eredmények következtében csak ennek a kormánykoalíciónak van esélye, hogy megbirkózzon velük sikeresen. És ezért van az, hogy azt kérem önöktől, noha ellenfelek voltunk a parlamenti választáson - leszünk is még -, mégis azokat a lépéseket, amelyek az ország érdekét szolgálják és az esélyt próbálják valóra váltani, dacára annak, hogy politikai ellenérdekeltek, legyenek kedvesek és támogassák. Támogassák Magyarország megújítását!

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)