Felszólalás adatai

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hosszú évek után megalkotjuk a magyar jogélet egyik sarokkövét, a polgári törvénykönyvet is. Olyan Ptk.-t alkotunk, amely az alaptörvényben lefektetett szabadság és felelősség eszmei, elvi alapján áll. Reményeink szerint jól szolgálja majd a magyarok egymás közötti viszonyainak megbízható, kiszámítható és ésszerű alakítását. Felhívom a figyelmüket arra a tényre, hogy aligha ismer a magyar történelem olyan négy évet, amiben egyszerre alkottunk volna meg egy új alkotmányt, egy új államigazgatási rendet, egy új Btk.-t és egy új polgári törvénykönyvet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Átalakítjuk a földszabályozást. Az új földtörvény elvégzi azt a munkát, amit elődeink az elmúlt száz évben elmulasztottak elvégezni, vagy elhárították elvégzését. Az új törvény a termelést, a munkát és az új munkahelyek létrejöttét szolgálja majd, és kielégíti a magyar földművesek százéves életigényét: megadja nekik azt, amit ma az ő történelmi igazságuk nevében megadhatunk. Ezzel a törvénnyel megvethetjük egy új, modern, gazdaközpontú, világviszonylatban is versenyképes mezőgazdaság birtokrendszerének alapjait.

Az ősszel, szokásainknak megfelelően, megalkotjuk a 2013-as költségvetést is, amely lehetővé teszi a munkahelyvédelmi akciótervünk kivitelezését. Szociális adókedvezmény, munkahelyteremtés, államadósság-csökkentés, kézben tartott pénzügyek - erre épül a '13-as költségvetés.

Ezen az őszön folytatjuk az új magyar államrendszer kiépítését. 2010-ben, a magyar állam megújításakor és az államélet újjászervezésekor abból indultunk ki, hogy a XX. század közepére elbukott a nemzeti liberális állam- és nemzetépítési vállalkozásunk, amely pedig számos évtizeden át sikeresen segített bennünket. A nemzeti liberális állam- és nemzetépítés helyébe lépő kísérletek nem állták ki az idő próbáját; ráadásul szégyenteljes, embertelen és barbár kísérletnek is bizonyultak. Világossá vált, hogy faji vagy osztályalapra, fajok és osztályok harcára civilizált, szabad és emberséges államrendet felépíteni nem lehet.

(13.20)

A kommunizmus utáni húsz év államépítési kísérlete minden jó szándékú és kiemelkedő színvonalú, intellektuális erőfeszítés ellenére is zavaros maradt, vergődött a posztkommunista indíttatású kísérletek és a polgári államépítés nekibuzdulásai között. Az eredmény egy zavaros és bizonytalan korszak, egy zavaros és bizonytalan alkotmányos rendszer lett, a maga nehezen kiszámítható jogrendjével, láthatatlan alkotmányával, az európai gazdasági válság teher- és szakítópróbáját kiállni képtelen Magyarországgal. Egy nemzet és állam, amely képtelen érvényt szerezni saját nemzeti érdekeinek, képtelen közrendet, biztonságot és jövőt biztosítani polgárainak.

Ezért mi, magyarok gyorsított államépítési munkát végeztünk el a 2010-es kormányváltás óta. Új alkotmányos államrendet kellett létrehoznunk. Fajok és osztályok küzdelme helyett meg kellett alapítanunk a nemzeti együttműködés rendszerét, amely a nemzeti érdekre, jogok és kötelességek egyensúlyára, valamint a kölcsönös felelősségvállalásra épül. Ezt a munkát most végig kell vinnünk.

Az előttünk álló őszre esik az a munka, amellyel befejezzük a rendőrség átszervezését. Az új igazságszolgáltatási rendszert eredményező reform utolsó mozdulatai is erre az őszre esnek. Folytatjuk az egészségügy és az oktatás újjászervezését, fontos eredményeket akarunk elérni e tekintetben is az előttünk álló hónapokban. Most sem ígérhetem, hogy az év végére már olyan államunk lesz, amely teljes egészében megfelel a magyar életigényeknek (Nyakó István: Az hogy lehet?), és a magyar észjárás szerint működik, de azt ígérhetjük, hogy ezen ülésszak végére már közel leszünk hozzá, és a 2013-14-es tanév megnyitójával végére is érünk az új magyar államszervezet teljes kiépítésének.

Tisztelt Ház! 2013 ősze az újjászervezett Magyar Honvédség számára is komoly feladatokat tartogat. A civilizált nemzeteknek az emberiség közös értékeinek védelmében folytatott legnagyobb közös katonai vállalkozása a sokat szenvedett Afganisztán békéjének megteremtése. Ez a küldetés a végéhez közeledik. 2014. december 31-éig a szövetségesek kivonják 130 ezer katonájukat, és átadják az ország biztonságáért viselt felelősséget a törvényes afgán kormány kezébe. Ennek, egyébként a hadtörténelemben párját ritkító logisztikai műveletnek egyik legfontosabb színtere és csomópontja a kabuli nemzetközi repülőtér. A magyar honvédek kiemelkedő felkészültségének, bátorságának és nemzetközileg elismert helytállásának fényes elismerése az, hogy 2012. október 1-jétől mi biztosítjuk a kabuli nemzetközi repülőtér védelmét. Honvédeinknek sok sikert, katonaszerencsét, erőt, egészséget kívánok a nehéz küldetésükhöz. Isten óvja őket, mindannyiukat hazavárjuk! (Taps a Jobbik-frakció kivételével.)

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt két év egyik fontos tapasztalatának következményeit is le kell vonnunk az ősz során. Bár sokat tettünk azért, hogy az embereket megvédjük az uzsorahitelektől, megvédjük az erőfölényükkel visszaélő pénzintézetektől, megvédjük a bankok gyakorta tapasztalt kíméletlenségétől, és bár értünk is el eredményeket, még mindig sok a dokumentálható állampolgári sérelem. Ezért azt javaslom, hogy angol mintára Magyarország is állítsa föl a pénzügyi ombudsman, vagyis pénzügyi szószóló intézményét az emberek érdekében. (Nyakó István: Legyen a Selmeczi Gabi...)

Tisztelt Ház! Azzal is számolnunk kell, hogy nem vagyunk éppen a szerencse kegyeltjei. A világ mezőgazdaságában kialakult helyzet súlyos és fenyegető. Élelmiszerár-robbanás fenyeget, aminek nyomában pedig társadalmi nyugtalanság, feszültség, sőt konfliktusok alakulhatnak ki a világ különböző pontjain. Magyarországnak is fel kell készülnie az élelmiszerár-robbanásra, ezért az ősz során a Gazdasági és a Vidékfejlesztési Minisztérium külön munkacsoportja készíti majd fel a magyar nemzetgazdaságot a jövő év tavaszán várható nehéz világhelyzetre.

Tisztelt Ház! Nem vagyunk a szerencse kegyeltjei azért sem, mert Európa, ezen belül is a meghatározó súlyú eurózóna változatlanul rossz bőrben van, Európa változatlanul saját válságával küzd. Ez a válság szemmel láthatóan nem enyhül. Értékes hónapok és évek mennek el anélkül, hogy az Unió vezetői rászánnák magukat a megfelelő lépések megtételére. A válságkezelési világversenyben Európa rosszul áll, Magyarországnak ugyanakkor meg kell védenie magát attól a válságtól, amit nem ő okozott, és amelynek elmélyítéséhez sem járult hozzá. Az őszi parlamenti évad kezdetén tehát azt kell meghatároznunk, milyen lépések megtételére van szükség ahhoz, hogy Európa válsága ne húzza vissza Magyarországot, és mi, magyarok elérhessük céljainkat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi 2010-ben azt mondtuk: sikeressé akarjuk tenni Magyarországot. Ennek érdekében a nemzeti együttműködési rendszer keretében egy új társadalmi szerződést hoztunk tető alá Magyarország polgárai között, ideértve a magyar államot és az azt irányító kormányt is. Erről szól a kormányprogram. Ezt testesítette meg a választási eredmény és az annak nyomán létrejött kétharmados többség is. A két legfontosabb megállapodásunk az volt, hogy először is ki fogjuk menteni az országot, a magyar családokat és a vállalkozásokat az adósságcsapdából, másodszor munkahelyeket fogunk teremteni, hogy ne maradjon törékeny Magyarország gazdasága. Ez a két legfontosabb megállapodásunk vitt minket előre a munkánk során.

2010 után azonban az európai válság újabb hulláma érte el Magyarországot. Sokan azt mondták, hogy a válság miatt Magyarországnak fel kellene adnia eredeti céljait, fel kellene bontania a tető alá hozott társadalmi szerződést. Sokan mondták - és ügyesen, erősen érveltek -, úgysincs értelme, a megváltozott körülmények között úgysem sikerülhet, vissza kell térni a megszorítások ilyenkor szokásos politikájához.

(13.30)

Sokan - itt a Parlament falai közt és külföldön is - le akartak bennünket beszélni arról, hogy teljesítsük azt, amit vállaltunk. Mi azonban úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel, a válság ellenére is ragaszkodtunk és ragaszkodunk a céljainkhoz. Ragaszkodunk tehát most, 2012 őszén is ahhoz a célhoz, hogy kitörjünk az adósságcsapdából, és ragaszkodunk ahhoz a célunkhoz is, hogy az emberek segély helyett munkából élhessenek.

És most azt kell mondanom önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy a válság ellenére is fontos sikereket ért el Magyarország. Megvédtük a nyugdíjakat. Nem engedtük csökkenteni, ahogy azt Európában sok helyütt tették, hanem évről évre az infláció mértékével növeltük, megőriztük a vásárlóerejét. Ezt fogjuk tenni 2012 őszén, 2013-ban és 2014-ben is. (Taps a kormánypártok soraiban.) Hozzáfogtunk az államadósság csökkentéséhez; a megörökölt 2010-es helyzettel szemben, amikor az államadósság 80 fölött állt, jelenleg 77 százalék körüli az adósság. Megszüntettük a felelőtlen gazdálkodást, és hosszú évek után sikerült 3 százalék alá szorítani a költségvetési hiányt. A tartósan és jelentősen 3 százalék alatt maradó, fokozatosan csökkenő mértékű államháztartási hiány, valamint a növekvő gazdasági teljesítmény biztosítja, hogy az adósságállomány csökkenése 2013-ban is folytatódjon. Erre kell épülnie a költségvetésnek is.

A magyar emberek százezreit szabadítottuk ki a devizahitelezés fogságából, megvédve ezzel sokuk egyetlen vagyonát, vagyis az otthonukat. A legkülönfélébb élethelyzetekhez alkalmazkodó intézkedéseket hoztunk, amelyek biztosítják, hogy mindenki megtalálja a neki kedvező otthonvédelmi formát, legyen az árfolyamgát vagy végtörlesztés. Arányos, teljesítményösztönző és családi alapú adózást vezettünk be, amivel több ezer forintot hagytunk a gyermeket nevelő szülőknél. A családi adórendszer kiépítését folytatva a Kereszténydemokrata Néppárt javaslatait kidolgozzuk, és legkésőbb 2014. január 1-jén be is fogjuk vezetni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Két évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy meg fogjuk védeni a magyar emberek munkahelyeit, és mindenkit, akit csak lehet, vissza fogunk segíteni a munka világába, hogy Magyarországon legalább 5,5 millió ember dolgozzon. Ezért indítottuk el a Start-munkaprogramot, ezért támogatjuk a munkahelyteremtő beruházásokat. Meg is van az első eredményünk: mostanra a válság előtti szintre szorítottuk vissza a munkanélküliséget, és ezzel együtt megnöveltük a foglalkoztatottságot.

De, tisztelt hölgyeim és uraim, nem elégedhetünk meg ennyivel, a helyzet még törékeny és az élet még mindig nehéz Magyarországon. Ezért Európában elsőként indítunk munkahelyvédelmi akciót, és bárki bármit mond, azt végig is fogjuk vinni. Erre kötöttünk megállapodást a választókkal.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország közvéleménye ismeri, milyen súlyos összeütközéseket és milyen éles vitákat kellett Magyarországnak vállalnia itthon és külföldön a nemzetközi pénzügyi spekulánsokkal, az újtól elzárkózó, megcsontosodott politikusokkal és multinacionális vállalatvezetőkkel, és bizony gyakran az Unió vezetőivel is, hogy tarthassuk magunkat a saját céljainkhoz. Vállaltuk a vitát és a küzdelmet a saját igazunkban meggyőződvén, mert úgy gondoltuk, igenis be lehet vonni a bankokat és a nagy cégeket a válság terheinek megosztásába, úgy gondoltuk, hogy igenis ki lehet menteni a bajba jutott devizahiteleseket az adósságcsapdából, és úgy gondoltuk, hogy igenis a válság ellenére végre lehet hajtani jelentős adócsökkentést a középosztály felerősítése érdekében. Komoly konfliktusok árán, de ezekből a vitákból győztesen kerültünk ki, és ezzel kiszélesítettük Magyarország mozgásterét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Persze ha ez így van, akkor választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy ha a dolgok a tervek szerint alakulnak, ha az élet nehéz is, de haladunk előre, akkor mi szüksége van Magyarországnak egy IMF-megállapodásra. Röviden azt válaszolhatom önöknek, hogy Magyarországnak a saját problémái miatt nem kell az IMF-fel megállapodnia. Stabilan állunk a lábunkon, a magunk problémáit saját erőből is meg tudjuk oldani, ahogy ezt egyébként az egyik tárgyalópartnerünk, az Európai Unió is elismerte. Magyarországnak valójában az Európai Unió problémái miatt van szüksége megállapodásra, méghozzá egy biztosítási hitelmegállapodásra. Azért kell az IMF-megállapodás, hogy Magyarország megvédje magát az Európát nyomasztó betegségtől. Megvédje magát attól a válságtól, amit nem mi okoztunk, és ma sem mi tartjuk életben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Pár éve még úgy tűnt, az Európai Unió mindenre megoldás. Ma úgy látom, az Európai Unió inkább a probléma forrása. Mi, magyarok épp azért nem tudunk előrehaladni, mert visszahúz bennünket az eurózóna válsága. Amiben előremehettünk, az csak azért volt lehetséges, mert tudatosan mást csináltunk, másképp és más döntéseket hoztunk, mint azok, akik a válságot okozták, és láthatóan nem is boldogulnak vele azóta sem.

Tisztelt Ház! Összefoglalva tehát: nekünk szélesebb hazánk, Európa - hiszen oda tartozunk, Európához - problémái miatt van szükségünk IMF-megállapodásra, hogy az eurózóna válsága ne húzhassa vissza Magyarországot. Mindebből az következik, hogy számunkra előnyös lenne egy megállapodás. Akarunk is megállapodást kötni, de csak jó megállapodást akarunk kötni. Rosszat már kötöttünk. Volt már arra példa, hogy Magyarország egyszer békésen megkötött egy rossz megállapodást, majd a kormány békésen azt mondta az embereknek: ti fizessétek meg az árát - és azzal a mozdulattal ki is faroltak a felelősség alól. Az eredményt ismerjük: nyugdíjcsökkentés, a munkanélküliség elszabadulása és a nyakig eladósodás. Ezt kapták nyakukba a rossz megállapodással a magyarok. Mi nem akarunk rossz megállapodást kötni, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy jó megállapodás szülessen. A kérdés csak az - és ez komoly kérdés -, hogy tudunk-e jó megállapodást kötni, van-e hozzá elég erőnk.

Tisztelt Ház! 2010-ben úgy fogunk munkához, hogy szakítani fogunk azzal az előző kormányok által osztott előföltevéssel, hogy Magyarország kicsi, gyenge, alávetett, és a helyzetén maga nem tud segíteni, ezért az a természetes - szólt a nóta akkoriban -, ha mások mondják meg nekünk, mi legyen; jobb, ha Magyarország csak alkalmazkodik, és nem vállal konfliktusokat a saját céljai érdekében. Mi 2010-ben azt mondtuk, ha sikeressé akarjuk tenni Magyarországot, akkor be kell vezetni egy új politikai életszabályt. Igen, egy új politikai életszabályt. És tisztelt Ház, a mi politikai életszabályunk az, hogy csak akkor érhetünk el sikert, ha növeljük autonómiánkat, ha erősítjük az önálló döntéshozási képességünket, azaz növeljük Magyarország mozgásterét. Azzal a szűk mozgástérrel ugyanis, ami arra az előföltevésre épült, hogy Magyarországnak mindenben másokhoz kell alkalmazkodnia, nem lett volna esélyünk még a csődöt sem elkerülni, nemhogy sikeres országot építeni, ahol a magyar emberek sikeres életet élhetnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az életszabály és a belőle levezetett kormányzati cselekvés már mutatja az eredményét. Röviden azt mondhatom önöknek, hogy Magyarország ma erősebb és nagyobb mozgástérrel rendelkezik, mint 2008-ban, ezért nem is kell egy 2008-as típusú megállapodást elfogadnunk, ma nem vagyunk rászorulva. Az államkötvényeket túljegyzik, a pénzpiac működik, az ország kereke, bár nagy erőfeszítés árán, de forog. Magyarországnak nincs szüksége egy MSZP típusú, megszorításokhoz vezető, IMF-európai uniós megállapodásra. (Taps a kormánypártok soraiban. - Nyakó István: Csak kimondta! Kérem, még egyszer mondja ki, hogy az MSZP rontotta el!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi egy jó IMF-megállapodást akarunk, mert csak egy ilyen megállapodás áll az érdekünkben. Ezért utasította vissza az IMF-Európai Unió tárgyalódelegáció föltételeit a Fidesz-Kereszténydemokrata Néppárt közös frakcióülése, és kérte fel a kormányt arra, hogy álljon elő egy alternatív javaslattal.

(13.40)

Egy jó alternatív javaslat előföltétele, hogy tanuljunk a korábbi hibákból. Ezért először le kell vonnunk a 2008-as IMF-megállapodás tapasztalatait. A következő kormányülés egyik fontos napirendi pontja lesz ez, a rossz szerződés tapasztalatai meggyőződésem szerint hozzásegítenek egy jobb megállapodáshoz. Szeretném, tisztelt képviselőtársaim, biztosítani önöket, hogy a magyar kormány egy olyan megoldási javaslatot fog kidolgozni, amely a magyar emberek érdekét szolgálja. Annyit mondhatok előre, mintegy megelőlegezve az előttünk álló tárgyalásokat, hogy ennek a javaslatnak az alapja a munkahelyvédelmi akcióterv támogatása lesz, hiszen Magyarország számára az a jó megállapodás, amely minél több munkahelyet teremt az emberek számára. (Taps a kormánypárti frakciókban.)

Tisztelt Ház! Hogy elérjük céljainkat, hogy elérhesse Magyarország a céljait, és mi mindannyian elérhessük közös céljainkat, erősnek kell lennünk. Hogy erősek lehessünk, jól kell értenünk az erő, az itt és most szükséges politikai erő természetét. A magyar politikai küzdelmekben rendszeresen összekeveredik az erő és a hatalom fogalma, képzete és értelme. 2012 őszén ebben a különbségtételben pontosnak kell lennünk. Hatalmas az, aki másokat legyőz, erős pedig az, aki legyőzi önmagát. Nekünk az új politikai életszabályok jegyében saját magunkat kell legyőznünk 2012 őszén is. Magyarországnak le kell győznie kishitűségét, a saját jelentéktelenségét sulykoló előföltevéseket és a ránk erőltetett tévképzeteket. Le kell győznünk azt a belénk plántált gondolatot, miszerint ha magyar vagy, úgysem lehetsz sikeres. Ha ide születtél, nem boldogulhatsz, legfeljebb ha elmész innen.

Tisztelt Ház! Szeretnék mindenkit biztosítani arról, és nemcsak a tisztelt Házat, hanem a ránk figyelő polgártársainkat is, hogy a magyar parlament 2012 őszén erős lesz. Elég erős lesz ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon és jó megállapodásokat kössön. Ezért a feladatokat haladéktalanul el fogjuk végezni. Ez feszes és pontos munkavégzést kíván, de hiszen ezt várják tőlünk az emberek, és ezt várja Magyarország is. Ezért arra kérem önöket, hogy tegyék azt, amiért a magyar emberek megválasztották önöket, parlamenti képviselőket: munkájukkal, politikai hovatartozás nélkül, segítsék hazánkat, segítsék Magyarországot!

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypárti frakciókban.)

ELNÖK: Tisztelt Ház! Miután miniszterelnök úr felszólalása meghaladta a 20 perces időtartamot, ezért a házbizottság állásfoglalásának megfelelően a frakciókat 8-8 percnyi időkeretben illeti meg a válaszadás joga.

Elsőként Vona Gábor úrnak, a Jobbik frakcióvezetőjének adom meg a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az a huszonegynéhány perces beszéd, amit a miniszterelnök úrtól hallgattunk, egy kommunikációs trükk volt, egy kommunikációs hadművelet, marketing (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!), de úgy gondolom, egy ilyen nyár után, de mondhatnám úgy is, egy ilyen két év után mind a parlament, mind pedig a magyar társadalom megérdemelt volna egy őszinte beszédet. Ebből a beszédből azt hallottuk, hogy mindenki problémával küszködik, mindenki gyenge, mindenki szétesik, de mi itt a béke és az erő szigete vagyunk. Ha el akarnám viccelni ennek a súlyát, akkor azt is mondhatnám, hogy valóban elég nehéz helyzetben van az az ország, ahol már Gyurcsány Ferenc is sátorban lakik. (Derültség.)

De rátérve magára a beszédre és az IMF kérdésére, hiszen talán ez a leglényegesebb kérdés. Nagyon örültem annak, hogy moldáv barátaink nem hallgatták végig ezt az okfejtést a miniszterelnök úrtól, hiszen ha ők itt maradtak volna, talán azt hihették volna, hogy valójában az IMF kér tőlünk valami segítséget vagy akár hitelt, és nem mi tőlük. Azért azt szögezzük le a legelején, a Jobbik nem vádolható azzal, hogy az IMF-et mi hívnánk ide vagy mi hívtuk volna bármikor is ide, sőt sohasem rejtettük véka alá erről a szervezetről a véleményünket, a definíciónkat, mert mi nemzetközi uzsorásnak tartjuk, amely a neoliberális globalista világrend fenntartásának egyik fegyelmező, büntető szerve, e szerint tekintünk rá.

S ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy nincs szüksége Magyarországnak az IMF-fel megegyezni, akkor miért egyezünk meg vele? Ez a kérdés. (Orbán Viktor: Erről beszéltem az előbb.)

Arra mindenképpen jó az IMF, ha már itt van, hogy tisztázza a szerepeket, és igazából mindenki arra kényszerül, hogy előbújjon a kis politikai zegzugából, búvóhelyéről. A Fidesznek például jó ürügy arra, hogy mind az örökölt, de tegyük hozzá, mert ez mindig lemarad, mind a saját gazdaságpolitikai csődjének következményeit valakire átterhelhesse, hogy a felelősséget ne neki kelljen vállalni azért a két évért, azért a kétéves gazdaságpolitikáért, amit végzett, hanem az IMF-re tudja kenni ennek az egész felelősségét.

De nem kerülhető meg az MSZP sem, hiszen számukra ez aztán kifejezetten kellemetlen szituáció. Emlékezzünk vissza, emlékeztessük saját magunkat, a kedves tévénézőket, a magyar közvéleményt, hogy melyik volt az a párt, amelyik folyamatosan, teli szájjal követelte az IMF-fel való minél hamarabbi és minél szolgalelkűbb megegyezést: ez az MSZP volt. És most, amikor nagyjából az IMF feltételeit megismerhettük, akkor egyúttal megismerhettük az MSZP programját is. Az MSZP programja a nyugdíjcsökkentés, a nyugdíjkorhatár emelése, az adóemelés, az ingatlanadó bevezetése, a közalkalmazottak tömeges eltávolítása, elbocsátása, a családi támogatások leépítése. A szegény bankszektornak persze, hogy valakinek mégiscsak adjunk, azért juttassunk némi kis pénzt. Ezt kedves parlamenti képviselőtársaimnak is, de legfőképpen a magyar társadalomnak mondom, ez az MSZP programja, ilyen értelemben fontos velük a kapcsolatot fenntartani.

Miniszterelnök úr azt mondta, örüljünk annak, hogy itt nemsokára a Fidesz és a KDNP egy saját javaslatot ki fog dolgozni, amellyel az IMF tárgyalóasztalához fog ülni. Ezt, remélem, nem kell sikernek tekintenünk. Mert ha ez igaz, akkor fölmerül bennem a kérdés, hogy mit csinált eddig Fellegi Tamás, mit csinált eddig Varga Mihály. Nem volt eddig javaslata a kormánynak az IMF számára? Nem volt eddig saját elképzelt koncepciónk, hogy ez csak most jut eszünkbe?

Rátérve a munkahelyvédelmi akciótervre, nem rejtette a Jobbik sohasem véka alá, hogy a munkahelyvédelmi akcióterv konkrét célkitűzéseit támogatni tudja, hiszen ez minden felelősen gondolkodó és szociálisan érzékeny politikai párt számára egyértelmű. De továbbra is jelezzük, hogy az akcióterv forrásainak bizonytalanságát a kormányon kívül mindenki elismeri, és mindenki felhívta erre a figyelmet. Arra pedig én hívnám fel a figyelmet, hogy a munkahelyvédelem alapvetően fontos - de hol van a munkahelyteremtés? Erről szinte semmit nem lehetett hallani a miniszterelnök úr szavaiból, csak néhány igazán megfoghatatlan gondolatot. Ugyanis a közmunkaprogramot nem tudjuk munkaügynek tekinteni, vagy csak nagyon mérsékelten. Ez inkább szociális ügy, és nem munkaügy. Az emberek nem közmunkára vágynak, hanem normális, tisztességes munkahelyekre.

Itt hadd hívjam föl a miniszterelnök úr figyelmét még egy fontos szempontra: a fiatalok tömeges kivándorlására. Itt is persze lehet és kell is az előző kormányok felelősségét felemlíteni, és fontos is, de azért jegyezzük meg, hogy soha nem volt még ilyen magas ez a kivándorlási szándék. Jelen pillanatban a Tárki felmérése szerint a 30 év alatti fiatalok fele, 50 százaléka tervezi a külföldi munkavállalást.

Ami a választási rendszert illeti, a Jobbik nem a regisztrációban látja, nem a regisztrációs rendszerben látja a megoldást és annak elérését, hogy minél felelősebb döntéseket tudjon hozni a magyar társadalom, hanem a műveltségi cenzus bevezetésében. Ennek az a lényege, hogy az elemi iskolai végzettséget várjuk el azoktól az emberektől, akik Magyarország sorsáról dönteni akarnak; illetve a hét második felében ismertetni fogjuk a Jobbik "0 forintos" választási kampánnyal kapcsolatos elképzeléseit. (Taps a Jobbik soraiban.)

A rendelkezésemre álló szűk három percben viszont szeretnék néhány dolgot mondani, amiről miniszterelnök úr nem beszélt 2012 ősze című beszédében. Nem beszélt például a gazdaság második negyedévének adatairól, amelyből azért három adatot hadd idézzek. Csökkent a háztartások fogyasztása, ez tehát az egykulcsos adó számára is egy komoly szög a koporsójába; a mezőgazdaság 10,4 százalékkal esett vissza, az építőipar 10,7 százalékkal esett vissza.

Miniszterelnök Úr! Ezzel is érdemes volna szembesíteni mind saját magát, mind a kormányt, mind pedig a közvéleményt.

A másik dolog, amiről nem beszélt, pedig saját frakciótársa az elmúlt napokban sokszor tartott előadásokat, fórumokat, ez az Állami Földalap körüli botrány. Az egyik frakciótársa nagyon súlyos megállapításokat tett, és ezekkel a megállapításokkal az a baj, miniszterelnök úr, hogy ezek tények. 2012 őszén, amikor a földről említést tett ön is, hogy mennyire fontos, célszerű lett volna erről is néhány szót mondani. Bízom benne, hogy viszonválaszában ezt megteszi. Szintén jó lett volna, ha hallunk valamit a most már picit altatni látszódó ügyről, a Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és társai körüli botrányról, amellyel kapcsolatban a Jobbik egy vizsgálóbizottságot kezdeményezett.

(13.50)

Holnap az alkotmányügyi bizottság ülésén lesz lehetőség arra, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak a felállását önök is segítsék. Én arra kérem a miniszterelnök urat, hogy ha nincs félnivalója - és bízom benne, hogy önnek semmi félnivalója nincs ebben az ügyben -, akkor kérem, hogy hasson oda a képviselőtársaira, és ezt a vizsgálóbizottságot állítsuk föl közösen, és tegyük tisztába ezt a kérdést.

Szintén szerettem volna hallani - ha már a rendőrség átalakításáról szó esett - a Belügyminisztérium nyári ámokfutásáról. Itt két dolgot hadd emeljek csak ki, hiszen miniszter úr is megtisztelte ezt a mai ülést - a csókakői veszedelem. Nemrégiben a Belügyminisztérium lezárt egy falut; élelmezési központot, műveleti központot hozott létre a falu központjában; 600 rendőrt vezényelt erre a településre, ahol aztán az égadta világon semmi nem történt. Ez példátlan eset a magyar rendőrség és a magyar Belügyminisztérium történetében. Azok a válaszok, amelyeket a Belügyminisztérium ez ügyben adott, elfogadhatatlan válaszok. Kérem, miniszterelnök úr, itt tegye tisztába ezt a kérdést is; de legfőképpen a TEK-nek, az ön egykori testőre által vezetett TEK vezetőjének a nyilatkozatát, amelyik úgy hangzott, hogy a Jobbik egy megoldható, egy megoldandó probléma. Ez egy állami, titkosszolgálati eszközökkel felhatalmazott szerv, és még egyszer mondom: az ön egykori testőre vezeti. Miniszterelnök úr, mit értsünk ez alatt, hogy Hajdú János szerint a Jobbik, egy parlamenti párt, egy demokratikus úton a parlamentbe jutott párt megoldható probléma?

És végül a keleti fordulat kudarcáról sem hallottunk. Miniszterelnök urat arra kérem, mivel nekünk nagyon fontos a keleti fordulat, ezzel inkább hagyjanak föl, mert önök elefánt a porcelánboltban ebben a kérdésben. Ön azt mondta, miniszterelnök úr, hogy hatalmas, aki másokat legyőz, erős, aki önmagát, a Jobbik meg az, aki önöket fogja legyőzni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most Jávor Benedek úr, az LMP képviselőcsoportjának vezetője következik szólásra. Parancsoljon!

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez a valóságészlelet teljes hiányáról tanúskodó mesedélután, amit itt meghallgattunk az ön napirend előtti felszólalása kapcsán, alapvetően két témakör köré szerveződött. Az egyik ez az új államépítési vízió, amivel 2010 óta szórakoztatják az országot, a másik pedig az a gazdaságpolitikai kormányzás, ami tulajdonképpen már szót sem érdemelne, annyira világos ennek a kudarca, hogy ha nem próbálnák továbbvinni azokat az alapvetően elbaltázott irányokat, amelyekben az elmúlt két évben erőfeszítéseket tettek.

Az államépítési lázzal kapcsolatban ön, azt hiszem, egy picit el van tévedve. Ön úgy beszélt itt az elmúlt rendszerekről, a fajok vagy osztályok harcára épülő rendszerek meghaladásáról, mintha ön 1989-90-ben vette volna át a kormányzást. Miniszterelnök úr, 2012 van, Magyarországon parlamentáris demokrácia, az európai normák szerinti demokrácia működött 2010-ig, amikor önök átvették a kormányzást. Ez nem igényelt új államépítési lázat. Ez igényelt volna bizonyos változtatásokat azon a rendszeren, amely a magyar társadalom számára valóban problémásnak bizonyult, és nem oldott meg számos olyan társadalmi problémát, a társadalom kettészakadását, az oktatáshoz, az egészségügyhöz való hozzáférés egyenlőtlenségeit, amit azonban önök sem oldottak meg, sőt ezt a helyzetet tovább rombolták.

A másik fele az önök államépítésének, az pedig maguknak a demokratikus intézményrendszereknek a leépítése, amiben egészen bámulatos eredményeket értek el, és valóban ebben talán a maguk elé kitűzött célokat is meg tudták haladni. A demokratikus fékek és ellensúlyok felszámolása - az Alkotmánybíróságtól az ombudsmani rendszerig -, lerombolása; a választópolgárok lehetőségének korlátozása, a kormányzás irányainak a meghatározása például az adórendszer kétharmadba öntésére; a parlamentarizmus és a jogbiztonság csorbítása - és hosszan sorolhatnánk azokat a problémákat, amelyeket nemcsak a nemzetközi szervezetek, az Európai Unió, a Velencei Bizottság, de a magyar társadalom is joggal kifogásol.

Ami az önök gazdaságpolitikai sikereit illeti, itt egy nagyon érdekes olvasatát kaptuk Magyarország gazdasági helyzetének. Ön már-már úgy beszélt az Európai Unióban uralkodó válságról, hogy az embernek kedve támadt az Európai Uniót arra ösztönözni, hogy ő maga forduljon az IMF-hez, mert olyan mély válságban van, vagy forduljon Magyarországhoz, amely olyan stabil költségvetési helyzetben van, hogy lehetősége nyílik az Európai Unió kisegítésére.

A helyzet azonban nem ez, miniszterelnök úr. A helyzet az, hogy Magyarország van olyan mély gazdasági válságban, amilyen az elmúlt két évtizedben alig sújtotta ezt az országot. És ön megpróbálhatja az IMF-re fogni ennek a válságnak a leküzdéséhez szükséges feltételeket, de itt nem az a kérdés, hogy tudnak-e önök kitalálni és nyilvánosságra hozni olyan valótlan listákat, amelyek feltételezett IMF-kívánalmakra vonatkoznak. Az a kérdés, hogy önök tudnak-e kezdeni valamit azzal a romhalmazzal, amit az elmúlt két évben előállítottak.

Arról van szó, miniszterelnök úr, hogy a gazdasági ámokfutásuk eredményeképpen az ország jóval nagyobb bajban van, mint amikor átvették a kormányrudat. A magyar gazdaság 1 százaléknál nagyobb visszaesésben van. Nem tudom, milyen gazdasági víziót lát ön az ország előtt. A beruházások gyakorlatilag nullára estek, tehát a növekedésnek a kilátásai sem látszanak a láthatáron. A reálbérek csökkennek, a szociális ellátórendszer romokban hever, a gyógyszerkasszát lefelezték, ennek eredményeképpen rossz minőségű gyógyszerek kerülnek a piacra. Aki tud, az menekül valóban ebből az országból, ahogy ön is mondta.

Ez az a romhalmaz, amivel kellene valamit kezdeni, miniszterelnök úr, és erre várunk öntől valamilyen életszerű, megvalósítható stratégiát, aminek a nyomai viszont nem látszanak. Ez a romhalmaz az, miniszterelnök úr, amit ön két és fél év után fel tud mutatni, meg egy szabadlábon kószáló baltás gyilkost. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Az a kérdés, hogy van-e önnek olyan ajánlata az ország számára, ami meghaladja valóban azt a megszorítási politikát, amelyet ön a szocialisták szemére vet, de amelyet az ön kormánya éppolyan lelkesen folytat. Az elmúlt két és fél évben a közszolgáltatások területéről, a közigazgatás területéről, a tömegközlekedés területéről, a gyógyszerkasszából milliárdokat vontak ki. Önök lenyúlták több millió ember 13 év alatt felhalmozódott nyugdíj-megtakarításait, és ennek a segítségével sikerült egy statisztikai hibahatár környékén mozgó államadósság-csökkentést elérniük. Nem látom, hogy önök elszakadtak volna attól a megszorítási politikától, ami Magyarországon az elmúlt két évtizedben jellemző volt. Önök pontosan ugyanazokkal az eszközökkel, egy adókivetési hisztériával az elmúlt két és fél évben 30 különböző új adónemet vezettek be, emelték az áfát, és hosszan sorolhatnánk az új és új adónemeket. És olyan megszorítási politikával próbálták egyenesbe hozni a magyar gazdaságot, teljesen sikertelenül, ami logikus folytatása annak, ami korábban Magyarországon jellemző volt.

Az igazi kérdés az, hogy van-e ettől különböző javaslatuk. Két éve magyarázzuk a kormánynak minden költségvetési vita során, hogy mit kellene tenni. Vissza kell hozni a progresszív jövedelemadót, hogy ne a szegényekkel, az amúgy is peremre sodródottakkal fizettessék meg az önök gazdasági ámokfutásának az árát. Át kell alakítani az adórendszert, és ki kell vezetni a magyar gazdaságot teljesen megdermesztett, különböző bénító sarcokat. Meg kell adóztatni a spekulatív tőkemozgásokat; nem a sárgacsekk-befizetéseket, miniszterelnök úr, nem a banki átutalásokat, hanem a spekulatív tőkemozgásokat, nemcsak azért, hogy bevételre tegyen szert a kormány, hanem azért is, hogy ezeket vissza tudjuk szorítani, és ezt önök nem teszik meg. Ezt az ön által ostorozott európai uniós tagországok javasolják, a Tobin-adó bevezetését európai uniós léptékben. Ennek Magyarországon nyoma nincsen.

Véget kellene vetni annak az ezermilliárd forintos nagyságrendet elért korrupciós rendszernek, amely a közpénzek tömeges eltüntetése és magánzsebekbe vándoroltatása nyomán tapasztalható. Hosszan sorolhatnánk a Simicska-Nyerges-csapatnak a különböző közbeszerzési ügyleteit. Sorolhatnánk a földbérleti szerződések ügyeit. Ön kiemelten beszélt a földtörvény beterjesztéséről. Ha a földtörvény változtatása annyit fog hozni a rendszerbe, amennyi változtatást a földbérletek kiírása és kivitelezése hozott, akkor erre a magyar társadalomnak szüksége nincsen.

Az állandó rögtönzés helyett kiszámíthatóságot kellene hozni a gazdaságpolitikába, behozni végre a környezetszennyezéssel arányos adóterheket, és vissza kellene szerezni az ország nemzetközi megbecsülését, Magyarország hitelét a valódi politikai és gazdasági szövetségeseink felé. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezen kellene ma munkálkodni, miniszterelnök úr, nem pedig féldiktatúrákkal alkudozni némi befektetés reményében. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

(14.00)

ELNÖK: Most Mesterházy Attila képviselő úrnak, az MSZP frakcióvezetőjének adom meg a szót. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszterelnök úr nagyon sokat beszélt az IMF-ről, de egy dolgot elmulasztott, és ezt kérnénk a miniszterelnök úrtól. Azt a levelet, amiből ön dolgozott, ami alapján felsorolta, hogy milyen követelései vannak az IMF-nek, kérem, hozza nyilvánosságra. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) Azért hozza nyilvánosságra, mert akkor egy világos és tiszta kép lesz minden politikai szereplő és minden szakember és állampolgár előtt, hogy léteznek-e ezek a követelések.

Ugyanis, miniszterelnök úr, ha valósak ezek a követelések, amik a médiában és az egyik önökhöz közeli lapban megjelentek, akkor szeretném mondani: ilyen feltételekkel a magyar kormánynak nem szabad az IMF-fel megállapodást kötnie. (Taps és közbeszólások a kormánypárti sorokból.)

De, miniszterelnök úr, ha nincs egy ilyen papír, ha nincs ilyen levél, nincsenek ebben a papírban ilyen követelések, akkor, miniszterelnök úr, ön egyszerűen szemérmetlenül hazudott (Felzúdulás a kormánypárti sorokból.), hazudott a magyar embereknek (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így bizony! Hol a papír?), hazudott Magyarországnak. Jó lenne, ha ezt tisztán láthatnánk. (Az elnök csenget.)

De nemcsak az elmúlt hetekben hazudott akkor a magyar miniszterelnök, hanem ma is hazudott a miniszterelnök. Ön a 2008-as megállapodás kapcsán arról beszélt, hogy az egy rossz megállapodás volt. De akkor nézzük meg, miről szólt ez a megállapodás. Ez egy 20 milliárdos hitelkeret volt, amiből 7 milliárd forintot a kormány arra használt föl, hogy az országot finanszírozhassa, olcsóbban, mint ahogy akkor a piacokról megtehette, egy másik 7 milliárdot a devizatartalékba helyezett a Magyar Nemzeti Bankba, és a maradék 6 milliárd forintot pedig nem hívta le az előző kormány, mert olyan helyzetben volt az ország, hogy már nem volt szükség arra, hogy lehívjuk ezt a 6 milliárdos keretet. Ön nyúlt először hozzá ehhez a 6 milliárdhoz, amikor MOL-részvényeket vásárolt belőle. (Moraj a kormánypárti sorokból.)

Miniszterelnök úr, azt is a figyelmébe szeretném ajánlani, ön arról beszélt, hogy egy jó megállapodáshoz erő kell. Biztos az is kell hozzá, de még egyvalami, miniszterelnök úr: ész is kell hozzá. (Felzúdulás a kormánypárti sorokból.) Érdemes lenne, hogyha a megállapodásoknál ezt az aspektust is figyelembe venné (Az elnök csenget.), és nem mindig csak az erő nyelvén próbálna politizálni.

Az elmúlt időszakban a magyar miniszterelnök most már másodszor járatta le ezt a magyar világnemzetet, hogy az ön szóhasználatát használjam. Lejáratta azzal, hogy szemérmetlenül hazudott, másodsorban pedig azzal járatott le bennünket, hogy pénzért eladott egy baltás gyilkost, remélt pénzért, és ezáltal Magyarország becsületét is eladta. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szégyen!) Ez vállalhatatlan és erkölcsileg elfogadhatatlan, nemcsak a miniszterelnöktől, hanem minden magyar embertől és tisztességes polgártól. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.)

Aztán amikor hallgattam a miniszterelnököt, akkor egy biztos, hogy ez tényleg az elrugaszkodás éve Orbán úr számára, csak ez a valóságtól való elrugaszkodás éve. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) Én úgy látom, hogy egy alternatív valóságban él, és jó lenne, hogyha a fellegekből a hétköznapokhoz közelebb sétálna a miniszterelnök, ugyanis ha bárhová megyünk az országban, nem ezt a sikersztorit látják a magyar választópolgárok, a magyar emberek, sőt külföldről sem ezt a sikertörténetet látják azok, akik érdeklődnek magyarországi politikák iránt. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.)

Az önök politikája a gazdaságban csődöt hozott. Matolcsy urat már nem tudom másképpen nevezni, mint egy varázslónak, mert olyan megoldásai vannak, amik tényleg csak a mesékben léteznek. Láthatóan ez a gazdaságpolitika recesszióba döntötte az országot. A költségvetésük pár nap alatt összedőlt és összeomlott, és módosításra szorul. Az új források bevonása, amiről a miniszterelnök beszélt, hogy a keleti szél majd dagasztja a magyar vitorlákat, nem látjuk a szelet, és nem látjuk, hogy ez a szél dagasztaná a magyar vitorlákat. Nem sikerült új forrásokat bevonnia sem az arab világból, sem Oroszország, sem Kína, sem Azerbajdzsán irányából, hogy könnyítsen a magyar költségvetés finanszírozásán.

És hát nő az infláció, nő a munkanélküliség, csökken a foglalkoztatottság, együtt a közmunkaprogrammal is. Ezt mondják a legutóbbi statisztikai adatok, miniszterelnök úr. Ezért látható módon ön megszorításokra kényszerül ebben az évben is és a következő évben is.

Ebben az évben szakmai számítások szerint mintegy 140 milliárd forint hiányzik a költségvetésből, jövőre pedig majd' 600 milliárd forint.

Azt is értem, a törekvését is látom, hogy ön megpróbál bűnbakot keresni hozzá, vagy éppen a szocialisták, vagy éppen az IMF, vagy bárki más, csak nem ön. De kérem, egyszer őszintén és bátran vállalja a felelősséget azért, amit tesz és amit mond, és álljon az emberek elé, és mondja azt, hogy kérem, ezt elrontottam, és ennek az árát most önök fogják megfizetni megszorítások formájában. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) És ezért érdemes is lenne bocsánatot is kérnie. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van! - Taps az MSZP padsoraiból.)

Nézzük azt, hogy mi az az alternatív valóság, amiben a miniszterelnök él. Ön azt mondta, hogy új választójogi rendszer lesz, amivel sokkal demokratikusabb lesz itt az élet Magyarországon, és sokkal jobb rendszert fognak létrehozni, mert ezzel tudják szűrni a szavazókat. Kérem, miniszterelnök úr, az a legtökéletesebb demokrácia, az a legjobb választójogi rendszer, ami senkit nem szorít ki ebből a választójogból. Nem kell szűrni semmilyen előzetes regisztrációval, semmi mással a magyar választópolgárokat, egyszerűen hagyni kell őket, hogy elmenjenek szavazni, és ők dönteni fognak erről. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.)

Szeretném a jobbikos képviselőtársamnak is mondani, hogy az MSZP nem támogatja ezt a műveltségi cenzust, és nem értem, hogy miért... (Felzúdulás.) Nem értem, hogy... (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) Tudják, nagyon érdekes ez a dolog (Zaj. - Az elnök csenget.), ugyanis nem értem, hogy Vona Gábor és önök miért nézik le a kétkezi magyar idősebb dolgozókat. (Fölzúdulás a Jobbik padsoraiból. - Taps az MSZP padsoraiból.) Ugyanis azok az emberek, akiknek nem volt ilyen lehetősége, hogy adott esetben olyan iskolázottságot szerezzenek, még nagyon bölcsen tudnak dönteni az ország dolgairól. (Novák Előd: Csak olvasni nem tudnak!) Úgyhogy érdemes lenne, ha ezt figyelembe vennék.

ELNÖK: Kérem a képviselőtársaimat, hogy csendesebben!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Aztán a miniszterelnök beszélt erről az új birtokrendszerről is, ami fellendíti az agrárszférát, és tényleg új kereteket teremt. Igen. Az ön barátainak, a fideszes haveroknak, meg az oligarcháknak. Egy ember nem jut földhöz ma Magyarországon: a dolgozó parasztember, aki helyben akar gazdálkodni. Na, ők nem jutnak földhöz ebben az új birtokrendszerben, hanem csak azok, akik önöknél ki tudják lobbizni azt, hogy le tudják nyúlni ezeket a földterületeket. Ez nem új birtokrendszer, hanem ez egyszerűen lopás és korrupció.

A másik. Munkahelyvédelmi akciótervről beszél, aminek a céljai nagyon támogathatóak, és tényleg, amikor elmondta ezt a miniszterelnök úr itt a parlamentben, akkor nagyon ígéretes volt, csak aztán azóta kiderült, hogy azok az ellenzéki kritikák, amik arról szóltak, hogy nincs meg hozzá a forrás, mára beigazolódtak. Éppen ezért sajnálatos módon úgy tűnik, hogy ahogy a munkahelyteremtésből sincs semmi sem az elmúlt két évben, hát ebből a munkahelyvédelemből sem sok minden lesz.

A rendőrséget nem átszervezni kell állandóan, hanem a közbiztonságot biztosítani, ahhoz a megfelelő forrásokat és a megfelelő eszközöket a rendőrségnek. Az oktatásban önök nem esélyt teremtenek, hanem szétverik az esélyeket. Az egészségügyből elvonnak forrásokat. És a NATO-ban sajnos egy ország van, amiről úgy beszélnek, hogy a NATO simán észre se venné, ha nem lenne továbbra NATO-tag, ez pedig sajnos Magyarország. És ehhez semmi köze nincs egyébként a magyar katonáknak, mert ők tényleg nagyon keményen és precízen állnak helyt. És remélem, hogy pénzügyi ombudsman esetében pedig nem Simicska Lajosra gondolt, ha már uzsorásokról beszél. (Az elnök csenget.)

Úgyhogy, miniszterelnök úr, ma már az ön politikája nemcsak hogy nem kiszámítható, hanem sajnos most már nem beszámítható.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Most Harrach Péter képviselő úr, a KDNP frakcióvezetője következik. Parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nyilván a miniszterelnök úr válaszolni fog az ellenzéki frakcióvezetők felvetéseire; Mesterházy Attilának én is azért két mondatot mondanék.

Elhangzott a szájából, hogy a magyar miniszterelnök hazudott. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Igen. És?) Én is azt mondom, hogy igen, csakhogy azt Gyurcsány Ferencnek hívták. (Felzúdulás az MSZP padsoraiból. - Taps a kormánypárti sorokból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az egyik nem zárja ki a másikat.)

Az is elhangzott, hogy ilyen feltételekkel valóban nem szabad megállapodást kötni.

Ezek szavak, de nézzük a tetteket, és csupán az első két pontra hadd válaszoljak.

2008-ban a nyugdíj-megállapítás szabályai 8 százalékkal csökkentették az új nyugdíjakat. Nem esett egybe ez az IMF-megállapodással?

Aztán még egy jellemző a baloldali kormányokra. Melyik volt az a két kormány, amely a nyugdíjkorhatárt emelte Magyarországon a rendszerváltás ideje óta? A Horn-kormány és a Bajnai-kormány. Emlékezetem szerint baloldali kormányok voltak ezek. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Vissza kell állítani! Mindent bele!)

(14.10)

A miniszterelnök úr egy törvénykezési programról szólt, ami meglehetősen nagy ívű, és ennek eszmei hátterét is adta, használta azt a kifejezést, hogy államépítés. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a túlköltekező állam helyett egy működőképes és válságtűrő államot kell kiépíteni. Talán megfigyelték, hogy az eredeti célkitűzéseink egybevágnak a válságkezelés útjával, hiszen adósságcsökkentés, a hiány csökkentése, a munkahelyek megvédése, a nagy alrendszerek saját lábra állítása, ez mind eredeti program volt, és végül is a válságkezelés biztos eszközének is bizonyult.

Ha már adósságtörlesztésről van szó, mindnyájan tudjuk, hogy idén ezermilliárd forint fölött van az az összeg, amit törlesztésre kell fordítanunk. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy ha vajon gazdaságélénkítésre, munkahelyteremtésre, bölcsőde-, óvoda-, tornaterem-építésre vagy nyugdíjemelésre lehetne felhasználni ezt az összeget, mennyire más világ lenne Magyarországon. Ha valamihez hasonlítani kellene, ez körülbelül az éves nyugdíjkifizetés 50 százaléka vagy az egészségügyre fordított összeg kétharmad része, tehát komoly összegről van szó, és amikor mi gazdasági és társadalmi bajainkról szólunk, akkor ezt a szempontot nem szabad kihagyni. És természetesen hozzá kell tenni, hogy az eladósítást a baloldali - bocsánat, szocialista - kormány követte el, mint ahogyan hagyta, hogy a bankok devizacsapdába csalogassák az embereket is.

És mit tesz a jobboldali kormány? Én is hadd tekintsek vissza ellenzéki képviselőtársaimhoz hasonlóan az elmúlt két évre. Megkezdtük az adósságcsökkentést, a hiánycél megvalósítását, ahogy említettem, a nagy rendszerek saját lábra állítását, így a nyugdíjrendszer működőképességét is biztosítottuk. Megteremtettük a lehetőséget, hogy az oktatás színvonala növekedjék, és az iskola ne csak oktatási, de nevelési feladatát is betöltse. Átformáltuk és ügyfélbaráttá tesszük a közigazgatást. Segítséget nyújtunk a devizahiteleseknek, vagy az eltékozolt nemzeti vagyon visszaszerzésén dolgozunk.

Sorolhatnám tovább, de hadd álljak meg itt a devizahitelesek ügyénél, hiszen számunkra ez rendkívül fontos. Az embereknek és a családoknak igyekszik javaslataival a Kereszténydemokrata Néppárt is kedvezni. Nemcsak a családi adókedvezményt vezettük be e ciklus elején, hanem ennek kiterjesztésére a járulékokból történő levonásra is javaslatot tettünk, amit a frakciószövetség és a kormány elfogadott, és reményeink szerint 2014. január 1-jével ez már életbe is lép. A devizahitelesek sokszintű és folyamatos megsegítése mellett bízunk benne, hogy a családi csődvédelemről szóló javaslatunk is megvalósul. Sok egyeztetést igénylő, bonyolult kérdés ez, de ha igazak a hírek, akkor már a kormányzat köreiben megkezdődött ennek előkészítése. És azért megteremthetném az otthonteremtés támogatását is, akár a kamatkedvezményt, akár a szocpol jelenségét, és folytathatnám tovább. Tehát fontosak az emberek, fontosak a családok.

És ha már kimondtam ezt a szót, hogy család, akkor felidéződik bennem a két politikai oldal ideológiai különbsége is és az ezekből a különbségekből adódó konfliktusok. Emlékezzünk vissza, hogy milyen támadások érték hosszú időn keresztül az európai baloldal részéről Magyarországot. Ezeknek a támadásoknak nemcsak politikai, gazdasági, de ideológiai oka is volt. A politikai ok nyilvánvaló: a hazai baloldal szétesése és a jobboldal elsöprő győzelme. A gazdasági ok is világos, hiszen az előbb említett elherdált nemzeti vagyon visszaszerzése vagy a nemzetközi cégek kizárólagosságának a visszaszorítása. De az ideológiai különbség sem elhanyagolható, és ebben nagy szerepet játszik a baloldali média. Ha önök az internetet megnyitják, ott láthatják már a cikkekből is és azok címéből, hogy mire gondolok.

Én úgy gondolom, hogy ez a munka, amit két éve, most már több mint két éve a magyar kormány és a parlament végez, az valóban nemcsak a törvények számában, de minőségében, az átalakulás mélységében is mérhető. Ennek célja egyértelműen Magyarország kikerülése a válságból, és egy olyan jövő biztosítása, ami egy működőképes állam megteremtését jelenti.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most Rogán Antal frakcióvezető úr következik, a Fidesz részéről. Parancsoljon!

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának meggyőződése szerint az ősz legfontosabb kihívása Magyarországon a munkahelyek védelme. Figyelmeztető jelek vannak ebből a szempontból számunkra Európában, hiszen az Európai Unió tagállamaiban az előző évek folyamatos, növekvő trendje a foglalkoztatottság tekintetében épp az elmúlt hónapokban megtört, és az Európai Unióban ma a foglalkoztatottság nem növekvő, hanem csökkenő tendenciát mutat.

A miniszterelnök úr nagyon helyesen fogalmazott akkor, amikor azt mondta, hogy Magyarországon ezzel szemben az elmúlt két év eseményei pont ellenkező irányba mutatnak: Magyarországon nemcsak nőtt a foglalkoztatottság, de épp az elmúlt napokban valóban elérte a válság előtti szintet. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy természetesen mindig fontos új munkahelyeket teremteni, de ügyelnünk kell arra, hogy a kedvezőtlen európai tendencia ne szivárogjon be Magyarországra. Éppen ezért van szükség arra, hogy a kormány megelőző lépéseket tegyen, és persze a munkahelyek teremtése mellett a munkahelyek megvédésére is nagy hangsúlyt fektessen, ezért a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja támogatja, hogy a kormány maradéktalanul hajtsa végre 2013. január 1-jétől a munkahelyvédelmi akciótervet és az abban foglalt intézkedéseket.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportját is erősen foglalkoztatja, hogy Magyarországnak milyen IMF-megállapodásra van szüksége, és egyetértünk a miniszterelnök úrral, nagyon jól tudjuk, hiszen láttunk már példát arra, hogy milyen az, amelyikre nincsen. Én nem tehetem meg a Házszabály szerint, de szeretném arra kérni a tisztelt miniszterelnök urat, hogy Mesterházy Attilától kérdezze meg, hogyan is van az, hogy ha azok a bizonyos feltételek nem elfogadhatók, akkor mi is történt 2008-2009-ben. Kérdezze meg, miniszterelnök úr, Mesterházy Attila, Tóbiás József vagy éppen Józsa István képviselő urakat, hogy miért is szavazták meg 2009-ben a nyugdíjak jelentős csökkentését. Azért, mert Mesterházy Attila és társai azt gondolták, hogy túl magas a magyar nyugdíjasok nyugdíja? Ezt gondolták 2009-ben? Vagy azért szavazták meg, mert azt Bajnai Gordon szépen kérte? Vagy netán azért szavazták meg, tisztelt MSZP-s képviselőtársaim, mert az IMF ezt követelte? (Zaj az MSZP soraiban.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt a megállapodást ismerjük, pontosabban a megállapodás következményeit ismerjük, hiszen a megállapodás következményeit illetően a parlament 2009-ben törvényeket alkotott, amit MSZP-s képviselőtársaim kivétel nélkül megszavaztak. Ebben volt benne a nyugdíjak csökkentése, ebben volt benne a bérek csökkentése, minden magyar tanár, minden magyar közalkalmazott, köztisztviselő, kórházakban dolgozó orvos vagy éppen ápolónő fájdalmasan vehette észre, hogy elveszítették a 13. havi bért, jelentősen csökkent a fizetésük. (Zaj az MSZP soraiban.)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szerepelhetett ebben a programban az általános értékalapú ingatlanadó is, hiszen különben miért szavazták ezt meg, tisztelt MSZP-s képviselőtársaim, és ma az csak azért nincsen, mert végrehajtani már nem sikerült, ellentétben az előzőekben említett intézkedésekkel. (Lukács Zoltán: Beszélj a polgármestereiddel!)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországnak ma nem a 2008-as IMF-megállapodásra van szüksége. Persze, hogy mit gondolnak erről mások, ezt sokféle értelemben nem tudhattuk meg az elmúlt hetekben, hónapokban, illetve tudhattuk az MSZP részéről, hiszen ők már kötöttek egy IMF-megállapodást, és látjuk, hogy annak mi volt a következménye, de engem is meglepetésként ért, hogy ma ehhez a sorhoz teljes erővel zárkózott fel az LMP frakciója is.

(14.20)

Úgy tűnik, hogy itt a parlamentben van két IMF-párt: az egyik az MSZP, a másik pedig az LMP. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Mindkettőjüknek szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy nem mindegy, hogy ez az ország milyen IMF-megállapodást köt. Ha most visszanézünk arra az ominózus 2008-as megállapodásra, akkor láthatjuk azt, hogy annak nagyon súlyos következményei voltak. Hiszen milyenek voltak az eredményei? Egyetértünk vele, miniszterelnök úr, vizsgálja meg a kormány, elérte-e az a megállapodás a célját, volt-e abból gazdasági növekedés. (Lukács Zoltán: De még ezen a héten vizsgálja meg!) Mi úgy emlékszünk, hogy nem, hiszen 2009-ben volt Magyarországon a legnagyobb mértékű visszaesés, közel 7 százalékkal csökkent a gazdasági teljesítmény. Lettek-e abból új munkahelyek? Mi úgy emlékszünk, hogy nem, hiszen 2010-re kétszeresére nőtt Magyarországon a 2002-es szinthez képest a munkanélküliség. És lett-e abból stabil költségvetés 2010-re? Én úgy emlékszem, hogy nem, mert 2010-ben a mostani kormánynak hihetetlen erőfeszítéseket kellett tenni annak érdekében, hogy a költségvetés hiányát, amit önök megígértek Brüsszelnek, a Brüsszel számára megígért szinten egyébként tartani tudja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen IMF-megállapodás születik. Lehet, hogy az IMF-pártok számára mindegy, de Magyarország polgárai számára nem. Azt gondolom, vannak ennek a két évnek nagyon fontos eredményei, amelyeket - nézzünk szembe a ténnyel - az a nemzetközi szervezet, amiről önök beszélnek, nagyon sokszor nem támogatott. Például itt van a gyerekek után járó adókedvezmény. Közel egymillió magyar család veszi igénybe a gyerekek után járó adókedvezményt különböző mértékben. A célzott szociális juttatások felülvizsgálatának a keretében ez is veszélybe kerülhet, és nem hiszem, hogy ezt a magyar családok szeretnék, és nem hiszem, hogy erre Magyarországnak szüksége van.

Ugyanúgy beszéljünk arról is, hogy 250 ezer magyar család kapott segítséget a kormánytól és a parlamenttől, hogy ki tudjon lépni az adósságcsapdából. Ezt a bankok fizették meg jelentős részben. Amikor egyébként korszerű bankmentő rezsimről olvasunk különféle papírokban, akkor az ember elgondolkodik: önök tényleg támogatnának olyan IMF-megállapodást, amely ír mintára azt mondja, hogy egyébként az emberek megszorításokból, adókból fizessék vissza azt, amit a bankok elveszítettek? Mi nem szeretnénk ilyen IMF-megállapodást, és azt gondolom, hogy az a 250 ezer magyar család sem szeretne ilyet.

Ennek a vitának érdemi és tartalmi kérdésekről kell szólnia akkor, amikor IMF-megállapodást szeretnénk kötni. Arra kérjük a miniszterelnök urat és a kormányt, hogy ahogy eddig is tette, ezután is határozottan álljon ki a magyar emberek, a magyar családok (Lukács Zoltán: Főként az V. kerületiek érdekében.), a magyar cégek érdekei mellett, mert minket azért küldtek annak idején kétharmados felhatalmazással ide, a magyar parlamentbe, mert a választók tudták, kell egy olyan politikai erő, amely a legkeményebb nemzetközi viharok közepette is, a legerőteljesebb nemzetközi érdekekkel szemben is ki tud állni az ő érdekeik mellett, mert az ő érdekeik nem egyeznek sokszor sem Brüsszel érdekeivel, sem az IMF érdekeivel, sem a nagy cégek érdekeivel, sem a bankok érdekeivel. Mi eddig így cselekedtünk, és arra kérjük a miniszterelnök urat, hogy a kormány ezek után is így cselekedjen. (Lukács Zoltán: Mi is azt kérjük.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem, hogy a hátralévő néhány másodpercben egy dolgot még felvessek. Némi megdöbbenéssel hallottam azt, amit Jávor Benedek frakcióvezető úr mondott arról, hogy 2010-ben ért véget Magyarországon a demokrácia. Én eddig azt hittem, hogy azt, ami 2006. október 23-án történt, az LMP képviselői nem fogadják el, azt a brutális erőszakot, ami akkor lezajlott, nem fogadják el (Moraj az ellenzéki pártok soraiból.), és hogy Schiffer András nem véletlenül védte akkor a brutálisan megvert embereket. Akkor miért fogalmaz így, frakcióvezető úr? Mi történt? Gyurcsány Ferenc éhségsztrájkja megzavarta önöket? (Moraj az ellenzéki pártok soraiból.) Én nagyon szeretném, ha azt, ami 2006. október 23-án történt, legalább mi, akik nem az MSZP soraiban ülünk, soha nem fogadnánk el a demokrácia részeként. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!)

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Ház! A miniszterelnök úrnak viszonválaszra van joga. Megadom a szót.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen. Mélyen tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előre szeretnék elnézést kérni, ha egy-egy témára időnként vissza kell térnem, mert többen is szóba hozták, mindig más-más fénytörésben mutatva ugyanazt a kérdést (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez a parlament!), és ezért én is ebben a logikában fogok majd válaszolni önöknek.

Az első dolog, amihez szeretnék egy rövid megjegyzést fűzni, a sikertörténet. Uraim, milyen sikertörténetről beszélnek önök? Ebben az országban az átlagkereset, ha euróban számolunk, akkor 700 euró, ez körülbelül kettőszáztíz-egynéhány ezer forint. Milyen sikertörténet? Ha megnézzük a nyugdíjakat euróban számolva, az 250 euró havonta. Amikor ezt Nyugaton elmondjuk, nem akarják elhinni. Ha megnézzük a minimálbért, Európában talán a legalacsonyabb minimálbér van Magyarországon. Miről beszélnek önök? A vita közöttünk nem abban áll, hogy van-e sikersztori Magyarországon, uraim. A vita közöttünk abban áll, hogy hogyan jutunk ki ebből a helyzetből. Amit önök csinálnak, az nem más, mint hogy megpróbálják lebeszélni az embereket arról, hogy higgyenek magukban, higgyenek a kormányukban, és higgyenek a hazájukban. Ez a különbség közöttünk, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Mi nem sikersztoriról beszélünk, hanem arról beszélünk, hogy Magyarország sikeres lehet, ha hisznek az emberek magukban, ha hisznek a kormányukban, és ha hisznek a saját hazájukban. Ez minden siker előfeltétele, és ezért vissza kell utasítanom minden olyan megjegyzést, amely bármilyen ravasz módon, de megpróbálja kiölni az emberekből ezt a saját magukba vetett hitet, amely minden egyes későbbi siker előfeltétele. (Nyakó István: Ő mondta, hogy tündérmese. Hol van a tündérmese?)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami a megszorításokat illeti - már többedszer kell ezt itt egy viszontválasz erejéig szóba hoznom -, az egész országnak az az érzése, hogy miközben a mostani kormány mindent megtesz annak érdekében, mint ahogy itt a lépéseket felsorolta Rogán képviselőtársam - bankadó, multiadó -, tehát megpróbálja a méltányos közteherviselés rendszerét megteremteni, létrehozni, megpróbál másokat bevonni a közteherviselésbe, mint az emberek, akik eddig egyedül viselték ezt, miközben ezen dolgozunk, önök ott izgulnak, hogy mikor jár már sikertelenül a kormány, és mikor lesz már végre megszorítás. Hát önök egyfolytában a saját politikájukat, ha úgy tetszik, portékájukat ajánlgatják az országnak! Remegve várják, látjuk önökön, mikor lesz már megszorítás, amikor az orrunk alá dörzsölhetik: ti sem tudjátok jobban, mint mi. Ez az ország érdeke, hogy az bizonyosodjon be, hogy mi nem tudjuk jobban csinálni, mint önök, tisztelt hölgyeim és uraim? Összekeverik a saját érdekeiket az ország érdekével! Magyarországnak, minden egyes magyar embernek az az érdeke, hogy be tudjuk bizonyítani, hogy jobban tudjuk csinálni, mint önök! (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) Olyat már hallottam, tisztelt MSZP-s képviselőtársaim, hogy kutyaharapást szőrével kell gyógyítani, de hogy kutyaharapásra kutyaharapást kell ajánlani, ilyet még sohasem hallottam (Derültség a kormánypárti padsorokban.), úgyhogy nem kérünk az önök megszorító javaslataiból. (Lukács Zoltán: Mi hiszünk a kormányban!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után engedjék meg, hogy szóba hozzak egy másik, inkább kínos ügyet. Sajnálom, hogy a magyar parlamentben erről beszélnem kell. Határozottan szeretném az összes magyar katona nevében, azoknak a nevében is, akik itthon viselik az egyenruhát, meg azoknak a nevében is, akik egyébként nap mint nap az életüket kockáztatják - több mint ezren vannak külföldön -, hogy azokat a megjegyzéseket, amiket önök, illetve a frakcióvezetőjük tett a magyar hadsereg komolytalanságáról és jelentéktelenségéről, vonják vissza. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Moraj az MSZP soraiból. - Mesterházy Attila: Nemcsak hazudik, hanem nem is hall! Az ellenkezőjét mondtuk!) Megsértik azokat az embereket, akik tiszteletet érdemelnek, mert azon nagyon kevés magyar ember közé tartoznak, akik azt az esküt tették le, hogy ha kell, gondolkodás nélkül, az életük feláldozása árán is megvédik Magyarországot. Ezekkel az emberekkel és a belőlük álló (Moraj az ellenzéki pártok soraiból.) hadseregről nem lehet úgy beszélni, ahogy önök teszik. Ez nemzetietlen és hazafiatlan politika, tisztelt hölgyeim és uraim! (Taps a kormánypárti padsorokban. - Novák Előd: A magyar katonákat ne vigyék külföldre!)

Tisztelt Vona Képviselőtársam! A magyar nyelv egy bonyolult építmény, sok idegen szót fogad be, és úgy használjuk azokat, hogy nem mindig tisztázzuk, mit is gondolunk felőlük, vajon a negatív vagy a pozitív értéktartományba soroljuk-e. Ön azzal minősítette az én mondandómat, hogy ez egy kommunikációs mutatvány volt. Persze! Kicsit gondolkodjunk már el, hogy mit jelent az, hogy kommunikáció! A kommunikáció azt jelenti, hogy közössé teszünk valamit. Közössé teszünk gondolatot, cselekvést, akaratot és tettet. Hát persze, semmi mást nem akartam, mint hogy közössé tegyem önökkel, egyébként személy szerint önnel is és minden ránk figyelő magyar állampolgárral azt, hogy mit gondolhatunk, milyen célokat tűzhetünk ki, milyen célok elérésére van mód, és együtt közösen milyen erőket kell mozgósítani, hogy elérjük a célt.

(14.30)

Ezt hívják kommunikációnak - ha egyébként ezt a szót mélyebben tanulmányozni méltóztatik. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Miért akarunk megállapodni? A hozzászólásom felét ennek a kérdésnek a megválaszolására szenteltem, majd utána azt kapom öntől, hogy nem beszéltem arról, hogy ha az ország egyébként saját problémái megoldása érdekében nem szorul az IMF-re, akkor miért kell nekünk. Megismétlem egyszerűbben: a dolog úgy áll, hogy Magyarország nem küzd olyan problémákkal, saját problémákkal, ami miatt IMF-hitelre lenne szüksége. Azonban az a térség, amelyhez tartozunk, az európai gazdaság, annak is a motorja, az eurózóna olyan bajokkal küzd, amelyek nagyon könnyen veszélybe sodorhatnak olyanokat is, akik egyébként jól állnak a lábukon. Ilyen ország vagyunk mi. Ez ellen csak egyetlen védelem van. (Novák Előd: A kilépés!) Az egyetlen védelem az, ha pénzügyi biztonsági hálót hozunk létre. Ezért nekünk egy biztonsági hitelmegállapodásra van szükségünk, és azt gondolom, ha azt elfogadható föltételekkel nyújtják nekünk, akkor érdemes megfontolnunk, hogy milyen áron vesszük igénybe ezt, ahelyett, hogy ezt nem vállalva, egyébként mezítelenül ott állnánk kint a várható tavaszi nagy világgazdasági viharokban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hogy mit akar az IMF és mit nem? Ha ezt a kérdést a jobbikosok vagy az LMP-sek tennék föl, az érthető volna, mert ők még nem láttak olyat. Ez még az ő politikai életfejlődésük előtt álló szakasz. Majd megtanulják, annak is eljön az ideje. A vita az, hogy mikor jön el ennek az ideje, de most nem ezért kértem szót. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) De az MSZP-sek?! Itt van előttem az IMF-megállapodás, amit önök kötöttek! (Nyakó István: Na, olvassa föl, elnök úr, mi van benne?) Önök nem tudják, hogy mi van abban a megállapodásban, amit önök kötöttek? (Mesterházy Attila: Azt nem tudjuk, ön miről beszél!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miből gondolják - innen már csak egy nem túl nehéz logikai lépést kell tenni -, ha ezt követelték önöktől, miért gondolják, hogy mást követelnek most tőlünk? (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük Mesterházy Attila: A levelet hozza nyilvánosságra, miniszterelnök úr!) Ugye, nem olyan nehéz ez! (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Biztosak lehetnek benne, hogy az IMF ma pontosan azt követeli tőlünk, mint amit önöktől követelt. Követeli (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kiszámítható gazdaságpolitikát!) azt a 600 milliárdos - most a számok mások ugyan - nagy pénzügyi csomagot, amit önök az IMF-hitelből a bankoknak átadtak. (Moraj a kormánypárti padsorokban, közbeszólások az MSZP soraiból.) Követeli a költségvetés kiadási oldalának visszafogását. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: De jó!) Ha erről egyébként mind nem tudnak, akkor azt ajánlom, olvassák el azt a megállapodást, amit önök kötöttek. Ha pedig a legutóbbi dokumentumokra kíváncsiak, bátran forduljanak azokhoz, akik írták őket. Én egy dolgot tudok tenni: tájékoztatom önöket most itt hivatalosan is, hogy augusztus 31-én az Európai Unióban a gazdasági és pénzügyi bizottság konkrétan tárgyalta azt a jelentést, egy hosszú jelentést, amit egyébként Magyarországról készítettek; talán a külügyeseik tudnak tájékozódni ebben az ügyben.

Egy dolgot ne kérjenek tőlem: olyan dokumentumot, amit nem mi írtunk, hanem más írt, én nem tudok az önök rendelkezésére bocsátani. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Hát erről van szó! - Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Bárándy Gergely: Akkor nem mondtál igazat!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt van az a megjegyzés, amely arról szól, hogy az akcióterv forrását mindenki bizonytalannak látja a kormányon kívül. Ez lehet az oka annak, hogy mi vagyunk kormányon, tisztelt hölgyeim és uraim! (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) Mert mi ezt az akciótervet meg fogjuk csinálni, úgy is, ha önök egyébként - ha jól értem - erre nem lennének képesek, hiszen ez a mondat nem mást jelent. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Azt a fölfogást, miszerint a közmunkát nem tekinthetjük a munka részének, nem is értem, tisztelt hölgyeim és uraim. Azt hittem, hogy a Jobbikkal bár nagyon sok vitánk van - ki is fogok térni egy-kettőre, mélyekre is -, de abban azért egyetértünk, hogy a gazdaságpolitikai eszközöket úgy kell korszerű, ha úgy tetszik, modern módon használni, hogy azok az emberek, akik nem tudnak a tartós munkanélküliségből egyetlen lépéssel visszalépni a piacgazdaság munkahelyeire, azoknak segítséget kell nyújtanunk. Nem tárhatjuk szét a kezünket, hogy no lám, nem tudnak írni, nem tudnak olvasni, régóta nem dolgoztak már, esetleg 15 éve, úgysem lesznek használhatók. Széttárjuk a kezünket és segélyeket küldözgetünk nekik? Arról volt szó, hogy ezt nem akarjuk!

Azt akartuk, hogy meg kell találni az emberséges módját, emberséges és ésszerű módját, hogy ezeket az embereket abba a helyzetbe hozzuk, hogy reményeink szerint, ha a munkánkat jól végezzük, akkor nemcsak közmunkában, hanem utána még más, magángazdasági munkában is megtalálhassák a számításaikat. Ezen dolgozunk. Miért ne tekinthetnénk a közmunkát akkor a munka részének? Az egyik legfontosabb kérdésről beszélünk, arra kérem önöket, ne értékeljék le ennek társadalmi jelentőségét. (Nyakó István tapsol. - Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami azt a föltételezését illeti az MSZP-seknek, miszerint Magyarország bármilyen erkölcsi kérdésben hozott döntését ne a jogszerűség és az erkölcsi megfontolások vezetnék, hanem valami pénzügyi érdek, a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Ugyanakkor nem vagyok meglepve, hogy előhozzák, mert ki mint él, úgy ítél. Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Tehát ha önök ezt el tudják képzelni, ez bennünket nem lep meg. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ezzel szemben szeretném világossá tenni, hogy a magyarországi gyakorlat az volt és az is marad, hogy ha Magyarországon valakit jogerősen bűncselekményért elítélnek, és az illetőt az állampolgársága szerint illetékes ország végrehajtás átengedése címén kéri, akkor mi őt át fogjuk adni. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz, nem így van a jogszabályban.) Eddig is mindig ezt tettük, ezután is ezt fogjuk tenni, ha ez ügyben a nemzetközi jognak megfelelő hivatalos dokumentumok megszületnek. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük dr. Harangozó Tamás: Nem igaz!) Most is így volt.

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a kormány összkormányzati egyeztetést végzett ebben az ügyben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Elég szomorú!) Számba vettük ennek a nemzetközi jogi, diplomáciai szempontjait (Közbeszólás az MSZP soraiból: Jól sikerült!), és végül arra jutottunk, hogy az az igazságos döntés, ha itt, ebben a konkrét esetben is folytatjuk az egyébként töretlen magyar joggyakorlatot. És biztosak lehetnek, én személy szerint is azért tartom igazságosnak ezt a döntést, mert fordított esetben is pontosan így jártunk volna el. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem igaz!) Köszönöm szépen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után engedjék meg, hogy a műveltségi cenzus kérdéséről is mondjak néhány szót.

Tisztelt Jobbikos Képviselőtársaim! Én is látom, hogy a 120-130 évvel ezelőtt létrejött általános képviseleti elven nyugvó demokráciák a mostani válság megoldásában nem jeleskednek. Azt is látom, hogy ezek a válságok olyan mélyek is lehetnek, amelyek föl fogják vetni a politikai irányíthatóság, vagyis a társadalmi válság kérdését is. Ezért sok helyütt gondolkodnak arról, hogy hogy s mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ezek a, most nevezzük őket egyszerűen csak demokráciáknak, képesek legyenek arra, a demokrácia mint olyan képes legyen arra, hogy kivívja a polgárok bizalmát a válságkezelés körülményei közepette is. Ez egy nagyon súlyos és fontos kérdése a mi civilizációnknak.

Többfajta kísérlet is van. Én is buktam el e tekintetben kísérletet, emlékeznek rá, amikor a nemzeti konzultáció elutasította azt a javaslatot, hogy egyébként a szülők a gyermekeik nevében szavazhassanak. Ez is a demokrácia bizonyos átalakításáról és megreformálásáról, ha úgy tetszik, bővítéséről szólt volna. A kettős állampolgárság ugyanebbe a logikába illeszthető. Tehát látszik, hogy mindenki gondolkodik ebben a dologban.

Én azonban azt hiszem, hogy az a javaslat, amit önök fölvetnek, az nem fogadható el. Tehát az a javaslat, hogy az állampolgárok közösségéhez tartozó, de bizonyos műveltségi színvonalat el nem érő, hozzánk tartozó személyeket - itt most nem faji alapú kirekesztésről van szó, mert méltatlan lenne, ha ezzel vádolnám meg önöket, hiszen nem ez a javaslat lényege (Zaj.), legyünk korrektek egymással, nem ez a javaslat lényege -, tehát ha a műveltségi alapon történő kizárás, az iskolázottság alapján történő kizárás bejönne a magyar vagy a nyugat-európai vagy az európai demokráciába, vajon ez kívánatos volna-e vagy sem? Komoly kérdés, mi erre a komoly kérdésre nemmel - nemmel - válaszolunk. Terjesszék elő a javaslataikat, ki fogjuk fejteni részletesen is, hogy miért utasítjuk el ezt a megközelítést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Többször hallottam már itt a parlamentben - elnézést, hogy lóugrásszerűen haladok - a gazdasági kérdéseket illetően, hogy Magyarországon nem nő a fogyasztás. Én arra kérem önöket, hogy ne kergessenek illúziókat. Nem is fog. Gondolják végig, mi történt a magyarokkal az elmúlt tíz évben! Az elmúlt tíz évben az történt, hogy egy gondosan megkomponált pénzügyi akció keretében a fejük búbjáig eladósították az embereket. Hogy ezt ki tervezte meg és hogyan, tudták-e előre, hogy ez kinek és miért jó, ezt a kérdést nem itt kell most megbeszélnünk. De a lényeg az, hogy a magyar emberek ma óvatosak, nem akarnak hitelből fogyasztani. Sőt, az ellenkezőjét akarják. Ha van egy kis pénzük, szabadulni akarnak az adósságból.

Miért akarják őket rávenni arra, hogy adósság-visszafizetés helyett inkább fogyasszanak? Értelmes és felelősségteljes politika ez? Nem arról van inkább szó, hogy az volna a jó, ha mindenki meg tudna annyit takarítani, hogy kijöjjön a devizahiteléből, a vállalkozását kihozhassa a devizahiteléből? Nem az volna a jó, ha a fuldokló, adósságban fuldokló családok kimenekülhetnének az adósságból? Inkább ezt nézzék, ne a fogyasztást!

(14.40)

És ha innen nézik a dolgot, bizonyára feltűnt önöknek is az, hogy a megtakarítások viszont nőnek ebben az országban. Az eladósodottság mértéke csökken, a megtakarításé pedig nő. Soha Magyarországon még nem volt arra példa, hogy magyar magánszemélyek - magyar magánszemélyek! - kezében 770 milliárd - 770 milliárd! - forint állampapír-megtakarítás legyen. Most van, és ez nő, és el fogja érni az ezret is.

Tehát én óvatos lennék az önök helyében, hogy vajon tényleg azt akarjuk-e javasolni a magyar választópolgároknak, hogy a növekedés megindulása érdekében fogyasszanak többet. Lehetséges... (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Ezt Matolcsynak...) Lehetséges, hogy egy vita végén erre jutunk, de ne tekintsék evidenciának, hogy ilyen körülmények között, amikben most él Magyarország, a fogyasztás mesterséges felpörgetése jó.

Az viszont fontos dolog, hogy a középosztályt abba a helyzetbe kell hozni, hogy miután rendezte az adósságát, ismét el tudjon kezdeni fogyasztani. (Nyakó István: ...és egyre többet fogyasszanak, elnök úr!) De a dolgoknak sorrendisége van, ezért azt a Matolcsy-féle gazdaságpolitikát, amely egyszerre próbálja kimenekíteni az embereket az adósságból, és próbál második lépésként vásárlóerőt létrehozni, igenis helyes gazdaságpolitikának tartjuk, és követni szeretnénk. (Lukács Zoltán: És hősies is!)

Hasonlóképpen az építőipar ügyében: én értem, hogy ez egy jó politikai hecc, amikor önök elmondják, hogy hogyan zuhan az építőipar, de ez egy komoly ügy. Sok százezer ember munkáját érinti, beszéljünk hát róla komolyan! A dolog lényege mégiscsak ott van, hogy Magyarországon létrejött egy mesterséges ingatlanbuborék. Ennek eredményeképpen ma Magyarországon 400 ezer üres lakás van - 400 ezer üres lakás! Nem mindig pont ott, ahol az embereknek szükségük lenne rá, de ettől még a tény tény - 400 ezer! És ha megnézik az irodák piacát, az üzlethelyiségek piacát, ugyanazt látják, hogy túlkínálat van. Hogyan akarják önök fölpörgetni az építőipart, tisztelt hölgyeim és uraim? Felesleges ingatlanokat akarnak építtetni az emberekkel? Nem!

Éppen azon dolgozunk, és ebben az ügyben minden javaslatot várunk, hogy hogyan lehet épületek korszerűsítésével, bővítésével, energiamegtakarítási programok meghirdetésével ismét munkát adni az építőiparnak. De ez egy sokkal bonyolultabb kérdés annál, semhogy önök elővágnak egy számot, és azt mondják, hogy: bezzeg, amíg az ingatlanbuborék felfelé dagadt, akkor milyen sok volt az építkezés; most, amikor meg csőd van, milyen alacsony! Hát ez nem túl szellemes megoldás, tisztelt hölgyeim és uraim! (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.) Azt javaslom, hogy inkább beszéljünk erről az ügyről komolyan.

A földügyekről majd beszélünk, amikor eljön a földtörvény vitája. (Moraj és közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Beszélj a korrupcióról!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt mondja Jávor Benedek képviselőtársam, hogy valóságismeret. Mindig az a kis vicc jut eszembe, amit önökkel kapcsolatban a Fideszben mi mindig szoktunk mondani, hogy önök büszkék arra, hogy járják az országot, mi meg arra vagyunk büszkék, hogy élünk benne. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Lukács Zoltán: És nem is rosszul!) Úgyhogy valóságismeret-ügyben legyenek egy kicsit alaposabbak!

Az államépítés szükséges volt, vagy nem 2010-ben, az új államépítési program elindítása? Erre azt tudom önnek válaszolni, hogy valami oka csak volt annak, hogy az emberek kétharmaddal egy radikális változásra szavaztak. (Moraj és közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Micsoda?) És ha még egyébként a kétharmados többséget eredményező radikális változás iránti vágyhoz hozzászámolom önöket is, mindkettőjüket, a Jobbikot is meg az LMP-t is, mert nyilván új pártokat akartak behozni a parlamentbe, nyilván nem viccből, hanem azért, mert a régivel, amelyik itt van közöttünk, nem akartak tovább együtt élni... - ez az igazság. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És veletek se!) Tehát azt mondani ezek után, hogy az emberek úgy gondolták, hogy a magyar államot nem kell újjáépíteni, az szerintem egy megalapozatlan feltételezés.

Azért volt kétharmados siker, azért ülnek ma önök itt, a parlamentben, mert az emberek úgy gondolták, hogy a gazdaságpolitika megbukott, és az államot újjá kell szervezni. Van, aki azt gondolta, úgy, ahogy a Jobbik ajánlja - engedjék meg, hogy azt mondjam, szerencsére ennyien voltak, amit látunk -; van, aki azt gondolta, úgy, mint az LMP - szerencsére annyian voltak csak a választók, amennyien önökre szavaztak - (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.), de a többség azt gondolta, hogy igen, a Fidesz és a kereszténydemokraták által meghirdetett új demokratikus államkoncepciót, a nemzeti együttműködés koncepcióját részesítik előnyben. Ez történt velünk 2010-ben. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Lukács Zoltán: A harmadik eset, hogy a Lázár nem kap...) Kétségkívül, önök új pártok itt, meg fiatalok is, de annyira azért nem fiatalok, hogy 2010-re se emlékezzenek.

Ami a korrupciós vádakat illeti, sajnálom, hogy ilyen mélyen kell harcolni, de hát ha mélyen kell harcolni, mélyen harcolunk. Szeretném megfogalmazni egyértelműen a magam álláspontját azzal kapcsolatban, amit most már többedszer hallok itt az LMP-től. Önök nem játszanak tiszta lapokkal. Mert ha önöknek valóban az lenne a problémájuk, hogy feltételezésük szerint Magyarországon bizonyos közbeszerzéseknél erős korrupció van, akkor mindent megtennének, hogy ezt a megfelelő igazságszolgáltatási és hatósági útra tereljék. De önök nem ezt csinálják, hanem politikai hecckampányt csinálnak, aminek egyetlen haszonélvezője van: a külföldiek. Mondhatnak nekünk, amit akarnak, mindannyian tudjuk: önök mögött a külföldiek vannak. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Szórványos taps az LMP és a Jobbik padsoraiból.) Ki akarják szorítani a magyarokat, hogy a külföldiek elvihessék a közbeszerzést. Beszéljünk egyenesen! Minden hozzászólásuk olyan pontján támadja meg a magyar gazdasági rendszert, ahol az elmúlt időszakban a külföldiek rovására magyarok szereztek lehetőséget. Ne tekintsék sértésnek, egyszerű igazmondásnak. Ezért mi csak labancpártnak tartjuk önöket, ez a helyzet. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiból.- Szórványos taps az LMP padsoraiból.)

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy elmondjam önöknek: jobban örültem volna annak, hogyha az előttünk álló félévről - önök által is jól láthatóan -, annak hatalmas feladatairól szóló előterjesztésemet, még ha kritikával is, de támogatják. Nem ez történt. Azt látom, hogy önök továbbra is alapjaiban akarják megakadályozni azt a munkát, aminek az elvégzésére mi a magyar választókkal megállapodtunk. Sajnálom, hogy ebből egy ilyen nyílt politikai küzdelem alakult ki, ahelyett, hogy pártállásra való tekintet nélkül, vagy ha úgy tetszik, azt legalább bizonyos tekintetben háttérbe szorítva, együtt tudnánk működni az ország érdekében.

Annak ellenére tehát, hogy önök továbbra is Magyarország sikertelensége érdekében érvelnek, hogy azért szurkolnak, hogy a kormány bukjon meg, és csak úgy tud megbukni a kormány, ha az ország is sikertelen lesz, és önök ezért érvelnek így, ennek (Mandur László: De rossz irányba mentek!) ellenére is azt javaslom, hogy minden olyan képviselővel, LMP-ssel, jobbikossal és MSZP-ssel, aki nem osztja ezt a hivatalos pártvonalat, és hajlandó az ország érdekében együttműködni (Mesterházy Attila: Pont ellenkezőleg! Amit önök csinálnak, az a sikertelenség!), mindig készen állunk a vele történő együttműködésre. (Lukács Zoltán: Ne mondd már!)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Mesterházy Attila közbeszól. - Lukács Zoltán: Megmondom őszintén, hogy most elgondolkodtam! - Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Felszólalások:   1   2-16   17-20      Ülésnap adatai