Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Műfajilag ez egy előterjesztői zárszó volt egyértelműen, ezért nem is szóltam két perc után sem, de kérdezem Szatmáry Kristóf urat, hogy kíván-e ő válaszolni a kérdésekre. Természetesen megadom a szót. (Szatmáry Kristóf jelzi, hogy nem kíván szólni.) Köszönöm szépen.

Ebben az esetben az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk majd.

(11.10)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János és Harrach Péter képviselők önálló indítványát T/420. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Képviselő úr!

HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő módosítást egy tény és egy követelmény indokolja. A tény az, hogy az ez évi költségvetés adott, meglehetősen rövid a takaró, ebben az évben nagyot nyújtózkodni nem lehet. A követelmény viszont az, hogy fokozatosan ki kell lábalnunk abból a helyzetből, amibe az elmúlt nyolc év hibás kormányzása juttatta az országot. Az is illő, hogy elsőként a politikai elit magán kezdje a spórolást, az első áldozatot ő hozza meg. Ezt szolgálja a politikai pártok támogatásának 15 százalékos csökkentése. Idekívánkozik az indoklás három mondata, a miniszterelnök úr által bejelentett akcióterv 21. eleme, a pártok támogatásának 15 százalékos csökkentése. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 5. §-a értelmében a pártok támogatására fordítandó összeget az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg. A pártok támogatáscsökkentésének végrehajtásához a költségvetési törvény módosítása szükséges.

Ha kézbe vesszük azt a táblázatot, ami a költségvetési törvény idevonatkozó számait tartalmazza, akkor azt látjuk, hogy a pártokat két csoportba osztja, az egyik az országos listán mandátumot szerzett pártok, a másodikban pedig a mandátumot nem szerzett pártok támogatása van. Különböztessük meg az első 5 hónap már kiutalt támogatását attól a támogatástól, ami még előttünk áll. Ha a 2010. évi előirányzatot nézzük, amely a választási eredmények alapján módosult, akkor azt látjuk, hogy a végösszeg 2 milliárd 548,9 millió forint. Az első 5 hónapban ebből 1 milliárd 62 milliót fizetett ki a parlament, illetve a költségvetés, a ki nem utalt támogatás, a 6-12. hónapig 1 milliárd 486,9 millió forint. Ha ennek a 15 százalékát kiszámítjuk, az pontosan 223 millió forint, ez az, amivel kevesebbet fognak a pártok a következő időszakban, tehát a 6-12. hónapig terjedő időszakban kapni. Ez pedig a csökkentett összeg: 1 milliárd 264,9 millió forint. Ezek a számok, ezek a tények, amelyek értelmében, még egyszer ismétlem, hogy a hátralevő 7 hónap 15 százalékos csökkentése eredményeként a költségvetés módosításában az egyes pártokra jutó támogatás részletei is szerepelnek.

Úgy gondolom, hogy ez olyan módosítás, amit a parlament minden pártja támogathat úgy, ahogy a 200 fős parlamentről szóló törvénymódosítást is, hiszen mindez, ahogy említettem, a politikai elit önmagán kezdett önkorlátozása, ami első lépés kell hogy legyen az ország rendbetételének útján. Én azt kérem önöktől, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, hogy a kormány nevében kíván-e szólni. (Dr. Cséfalvay Zoltán: Nem.) Nem kíván.

Akkor az előre bejelentett felszólalók sorára kerítünk most alkalmat. Hargitai János képviselő úr jelentkezett, a KDNP képviselőcsoportjából. (Közbeszólás: Később.) Nincs jelenleg itt a teremben, akkor majd később adok neki szót, hogyha visszaérkezik. Ebben az esetben Veres János képviselő úrnak adom meg a szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Tessék parancsolni!

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett javaslat tartalmában egyetértés van közöttünk. Mind a szükséges korrekció elvégzését meg kell tenni minden választási évben, úgy az érvényes költségvetési törvény 54. §-a tartalmazza azt a felhatalmazást, amely felhatalmazás alapján a kormány is megteheti az átrendezést a választási eredmény függvényében a választásokat követően, az Országos Választási Iroda adatai alapján; a 15 százalékos csökkentés, amellyel szintén egyetértünk, azonban szükségessé teszi azt, hogy a költségvetési törvény maga is módosuljon, ezért az előterjesztés.

Az előterjesztés megfogalmazásával kapcsolatban ugyanakkor, ha megengedik, akkor két kritikát szeretnék mondani az előterjesztőknek, illetve a kormánypártoknak. Egyrészt a költségvetést érintő módosítások sorába ez a módosítás teljesen szokatlan módon, korábban nem gyakorolt eljárással, és úgy is mondhatom, hogy elfogadhatatlan módon került az Országgyűlés költségvetési bizottsága elé terjesztésre. Egy olyan előterjesztést tartunk a kezünkben, amelyet a két kormánypárti frakció vezetője június 17-i dátummal írt alá, a Házhoz azonban a benyújtása június 21-én történt meg, ezt igazolja a dátumbélyegző is, illetve a sorszáma is az indítványnak, amelyik a T/420. sorszámot kapta a Házban.

A költségvetési bizottság ülésének hétfői, fél 9-re kitűzött napirendjeként szerepelt ez az indítvány, azonban az indítványt a képviselők az ülés megkezdéséig nem kapták kézhez, így nem is szavazták meg az indítványt a napirendek között, majd amikor az elfogadott napirend tárgyalásának a végére értünk, akkor sebtében kiosztásra került maga az indítvány a bizottság tagjainak, és a bizottság alelnöke, Hargitai János kezdeményezésére napirend-módosításra került sor, és napirend-módosítással vette föl a bizottság tárgyalási menetébe egyáltalán ezt az indítványt.

Hozzá kell tennem, hogy nem volt még ilyen korábban az elmúlt 20 évben, a rendszerváltás óta a parlament történetében, hogy költségvetést érintő számszerű indítványokról ne legyen lehetőség a képviselőknek megismerni a számokat, tanulmányozni a számokat és úgy döntést hozni, azaz itt is egy sebtében hozott döntésről lehetett csak szó a bizottság ülésén ezt követően. Hangsúlyozom, hogy nem állt rendelkezésére a bizottság ülésén a képviselőknek semmifajta háttérszámítás, ezért a második dolog, amit szerettem volna mondani, hogy Harrach képviselő úr korrekt módon itt most szóbeli előterjesztőként ismertetett néhány számot, meggyőződésem szerint ezeknek a számoknak az indoklásban vagy mellékletként helye lett volna az indítvány mellett is. Helye lett volna annak a három számnak, amit ön most itt elmondott, nevezetesen, hogy a tárgyév júniusát követően az év végéig mennyi, a hátralevő időszakban még ki nem fizetett összeg, azaz mire vonatkozik a 15 százalékos megtakarítási igény, mire lehet érvényesíteni a 15 százalékos megtakarítási igényt. Ön azt is elmondta, hogy ennek megfelelően 223 millió forint az a megtakarítás, amely ebben az esetben, a 15 százalékos mértékkel számolva ebben az évben elérhető.

Úgy gondolom tehát, hogy a bizottsági tárgyalásnak a módja semmiképpen nem tekinthető sem szokványosnak, sem elegánsnak. Az, hogy egy nem szokványos eljárásról van szó, ezt még a bizottság ellenzéki képviselői részéről is megemlítették a bizottság ülésén, és én nem látom okát annak, hogy miért kell ilyen módon tárgyalni egy, a költségvetést érintő indítványt.

A másik dolog pedig, én mindenképpen szívesen láttam volna, hogyha rendelkezésére áll képviselő úrnak, frakcióvezető úrnak az a számítás, amit most itt elmondott az expozéjában, akkor azt a képviselőtársak is megismerhessék, azaz ha kell, akkor kontrollszámításokat elvégezhessenek azokkal a számokkal, amiket ön most itt elmondott.

Úgy gondolom, hogy ez az eljárás maga mutatja, hogy mennyire nem vették komolyan az ellenzéki frakciókat, ellenzéki képviselőtársakat a kormánypárti képviselők. De hozzá kell tennem, hogy valószínűleg a kormánypárti képviselőket sem vették komolyan, hiszen ők is ott kapták a bizottsági ülésen velünk együtt, velünk egy időben az indítványt magát, és nyilvánvalóan bizalmi alapon megszavazták az indítvány tárgysorozatba-vételét és általános vitára való alkalmasságát. Holott ezeket a számokat hogyha közölték volna, ráadásul még ugyanazon a napon bizottsági ülésre ismételten sor kerül, minden további nélkül, egy későbbi időpontban megtartott bizottsági ülésen immár az ellenzéki képviselők is, megismerve az indítvány megalapozottságát, tudtak volna tartalmilag szavazni ebben a kérdésben, és adott esetben az egyetértésüket ilyen módon is kifejezésre juttatni.

(11.20)

Hangsúlyozom tehát azt, hogy az MSZP-frakció magának az indítványnak a tartalmával egyetért, azonban az indítvány tárgyalásának a módját, az eljárást semmiképpen nem tartjuk követendőnek, nem tartjuk helyesnek, és az a javaslatunk, hogy más alkalommal ilyenre ne kerüljön sor. Szerintünk egy ilyen javaslatot normál módon, az imént elmondott kiegészítésekkel, a szükséges számok vagy mellékletben, vagy indoklásban történő feltüntetésével is meg lehet tárgyalni, és egyetértésre lehet jutni úgy, ahogy azt igényelte Harrach képviselő úr az iménti hozzászólásában, hogy mint ahogy a kisebb parlament kérdésében is egyetértésre lehetett jutni a parlament valamennyi pártjának, ebben a 15 százalékos mértékű csökkentésben is természetesen egyetértésre lehet jutni.

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy értelemszerűen abban is egyetértés van közöttünk, hogy a választási eredmények ismeretében új szervezetek, új pártok is kapnak költségvetési támogatást annak megfelelően, ahogyan azt a választói akarat a parlamenti számok arányainál, illetve a parlamentbe be nem jutott pártok szavazati arányánál megjelentette a szavazások végeredményeképpen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces szót kért Józsa István képviselő úr, az MSZP részéről.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szívhez szóló volt Harrach frakcióvezető úr bevezetője. Az az igazság, hogy mi is tettünk ilyet, 2006-ban azzal kezdtük, hogy a képviselői tiszteletdíjakat 10 százalékkal csökkentettük, és nagy öröm volt számunkra, hogy az akkor ellenzéki, legnagyobb ellenzéki párt frakciója is csatlakozott hozzánk. Tehát úgy gondoljuk, hogy konszolidációs időszakban, amikor a költségvetés egyensúlya alapvető kérdés, akkor be lehet ilyen előterjesztéseket hozni. Természetesen, ahogy Veres képviselőtársam mondta, ezt a kormány is meg tudta volna oldani.

Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy valahol itt a demokráciát szűkítő populizmusról van szó. Tehát nehéz azt megmondani, hogy mennyi állami támogatás szükséges a demokratikus pártok működéséhez, mennyi idő szükséges egy-egy napirend tárgyalásához, mennyivel kell előbb benyújtani egy napirendet, hogy azt érdemben, számszakilag is meg lehessen vizsgálni. Úgy gondolom, hogy amit most a Fidesz-KDNP csinál, az valahol a demokrácia szűkítése.

Tehát amikor ezt a napirendet tárgyaljuk, akkor nagyon kérem a többségi frakció képviselőit, hogy gondoljanak a civil szervezetek ajánlására, hogy mit mondanak a pártok finanszírozásáról, gondoljanak az átláthatósági követelményekre, és soha ne mondják azt, hogy csődben van a magyar gazdaság, mert ez nem igaz. A Bajnai-kormány sikeres válságkezelő programot hajtott végre, ezt a piac elismerte, a nemzetközi szervezetek elismerték. Ennek köszönhető, hogy még egy ilyen Kósa-féle bejelentés sem tudta tartósan elvinni és megdönteni a forint árfolyamát. Tehát arra kérem önöket, hogy erre mindenütt mindenkor vigyázzanak.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most adom meg akkor a szót Hargitai János képviselő úrnak, és az a javaslatom, hogy akkor a bizottsági álláspontot, amit korábban kellett volna még a normál hozzászólások előtt képviselni, azt fűzze bele nyugodtan a mostani hozzászólásába. Ebben az esetben ez egy normál 15 perces hozzászólási lehetőség.

Képviselő úr!

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP), a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést, amiért akkor nem voltam a teremben, és így fogok eljárni, ahogy ezt kérte, és ahogy ezt a lehetőséget biztosította számomra.

Veres János képviselő úr utolsó mondatait már hallva, lényegi mondandóját hallva, azt megerősítem a többségi álláspont képviselőjeként is, hogy amit ő elmondott a tárgyalás körülményeiről, az korrekt volt. Én sem gondolom azt, hogy ezt a tárgyalási módot általánossá kellene tenni. Veres képviselő úr úgy fogalmazott, hogy nem szokványos, nem volt nagyon gyakorlat, ezzel azt is mondta, hogy ami ott történt, az semmilyen szinten nem sértette a Házszabályt. Bővítettük az eredetileg tárgyalni tervezett napirendünket. Ezt a bizottság kétharmados többséggel mindig megteheti, ezzel a lehetőséggel éltünk mi. Az igaz, hogy akkor került a képviselők elé a törvénytervezet. Azt gondoltuk, és most is azt gondolom, hogy a dolog annyira egyértelmű, hogy a költségvetési bizottságban a képviselők pillanatok alatt áttekinthették ezt a nagyon egyszerű törvénytervezetet, és ezért gondoltuk azt, hogy az adott bizottsági ülésen még ilyen körülmények között is házszabályszerűen, de folytassuk le az általános vitára való alkalmasság döntését, hogy a Ház a mai napon tárgyalni tudja ezt a kérdést.

A KDNP-frakció álláspontjára térve: azt gondolom, hogy nem túl bonyolult, ami előttünk van. A választási kampányban is szinte minden politikai szervezet arról beszélt, hogy a közszférára és ilyen szempontból a pártrendszerre fordított költségeket is csökkenteni kellene. Többek között azért, hogy az így megtakarított összegek, mondjuk, a gazdaság szereplői felé mehessenek el azért, hogy azt a kívánt gazdaságélénkítést - aminek mi szeretnénk az eredményét minél előbb látni, mert ez a választók érdeke - ezekkel a forrásokkal is ösztönözzük.

Tudom, hogy ezek nem eget rengető nagy számok, amit ilyen szempontból a pártrendszerből ki lehet venni, de a szimbolikus döntéseknek, azt gondolom, hogy nagy jelentősége van. A miniszterelnök úr, amikor az első gazdasági akciótervét a Ház elé terjesztette, akkor éppen a 21. pontban szerepelt ez a kérdés, hogy a pártok finanszírozását is a többség csökkenteni kívánja. Ha azt gondoljuk, és komolyan vesszük, hogy egy új rendszert, a nemzeti együttműködés rendszerét építjük, akkor az együttműködésnek persze sok szereplője van, a pártok is ennek az együttműködésnek szereplői. A közvélemény, aki minket néz, nem biztos, hogy lelkesedik a magyar politikai pártrendszerért és a pártokért, de olyan fontos intézményei a pártok egy demokráciának, hogy nélkülük fejlett demokrácia nem nagyon működik. Lehet ezt a rendszert szeretni vagy nem szeretni, de a rendszer működéséhez források kellenek, és költségvetési források is kellenek. Itt, Közép-Kelet-Európában pedig a rendszerek úgy működnek, hogy alapvetően költségvetési forrásokkal ösztönzöttek ezek a pártok.

Ezeknek a pártoknak a támogatását akarjuk ebben a gazdasági válsághelyzetben 15 százalékkal csökkenteni. Mindössze ezt a számot kell megjegyezni és tudomásul venni, hogy a parlamentben ülő pártok itt lévő képviselői és azok, akik jogosultak még ellátásra, de nem jutottak be a parlamentbe, kevesebb költségvetési forrásra tarthatnak az idei évben igényt a válságra való tekintettel. Nem hiszem, hogy ennél bonyolultabb az ügy. Persze, lehet azt mondani, hogy itt kontrollszámításokat el lehet végezni, hogy jól számolta-e ki az előterjesztő ezeket a számokat. A parlamenti vita során, mivel azért ez nem két perc alatt fejeződik be, ezeket a kontrollszámításokat meg lehet tenni.

Tehát én azt gondolom, hogy ez egy olyan szimbolikus lépés ebben a helyzetben, amit jó, ha minden politikai párt támogat. És meggyőződésem egyébként, hogy a vita végén, az általános vita és a részletes vita végén ez egy olyan törvényjavaslat lesz, amit az összes frakció, azt gondolom, hogy támogatni fog, még akkor is, ha néhányan - és itt Veres János képviselő úrra utalok - úgy vélték, hogy egy kicsit kapkodva került elénk ez a törvénytervezet.

Megjegyzem, amikor a miniszterelnök úr az akciótervet ismertette, és annak 21. pontjában erről is beszélt, figyeltem, hogy a miniszterelnök megszólalására mindenütt a frakcióvezetők reagáltak. Ez egy olyan pont volt, amit egyetlen frakcióvezető sem kifogásolt, sőt a frakcióvezetők egyetértésükről biztosították ilyen szempontból a kormányfőt és a kormány előterjesztését. Én azt kívánom, hogy a vita végéig ez az egyetértés maradjon köztünk, és vegyük tudomásul, a pártok képviselői is, hogy 15 százalékkal kevesebb forrásból fogunk az elkövetkezendő időszakban gazdálkodni, és ezeket a forrásokat, mondjuk, gazdaságélénkítésre tudjuk felhasználni.

Köszönöm a figyelmüket, a KDNP támogatja az előterjesztést. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Előre bejelentett hozzászólóként megadom a szót Lenhardt Balázs képviselő úrnak, a Jobbik padsoraiból. Tessék, parancsoljon!

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm. A Jobbik Magyarországért Mozgalom azt ígérte a választási kampány során, hogy ha a szavazói akaratából ellenzéki pozícióba kényszerülne, akkor is támogatni fog minden egyes olyan javaslatot, amely valóban az ország és a nemzet érdekét szolgálja. Erről a most benyújtott költségvetési törvénymódosításról így érezzük, tehát rögtön leszögezzük az elején, hogy támogatni fogjuk ezt a javaslatot.

Válságban van az ország ugyanis, nem csupán gazdasági, de szellemi, erkölcsi, morális válságban is. Teljes megújulásra lenne szüksége, amiben a politikusok kell hogy élen járjanak és példát mutassanak. Évek óta ugyanis mindig azt kéri a regnáló kormányzat az emberektől, hogy egy kicsit hozzanak áldozatot, mondjanak le valamiről, és ez a megszorítás még szükséges ahhoz, hogy utána majd valóban egy növekedő pályára álljon az ország és a gazdaság.

(11.30)

Mi azt gondoljuk, hogy nyilván ezt az áldozatot nem csak az emberektől kellene minden esetben elvárni. A magyar emberek ugyanis tőlünk is azt várják, hogy felelősen képviseljük őket. Szolidaritást várnak tőlünk akkor is, ha bajban vannak. A jelen módosítás ezt az elvet képviseli, tehát egyet kell értsünk vele. Meg kell húzzuk a saját nadrágszíjunkat, és ne mindig csak másoktól várjuk az áldozatot.

Hozzáteszem, hogy úgy, ahogy az adórendszer kérdésében, ebben az esetben is a progresszió hívei vagyunk. A nagyobb költségvetési támogatással rendelkező pártok nemcsak a 15 százalékról, de akár a duplájáról is lemondhatnának az állami költségtérítésnek, mert ugye az arányos közteher-viselésben ez is benne van. Sőt továbbmegyek: mondjanak le ezek a pártok a korrupt közbeszerzésekből hozzájuk áramló tíz- és százmilliárd forintokról. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ahogy Orbán Viktor megfogalmazta a kormány legújabb 29 pontos akciótervének a 18. intézkedéseként, a 60 napon túli végkielégítésekre és egyéb béren kívüli juttatásokra 98 százalékos adóterhet kell kivetni; mi ugyanezt az adóterhet vetnénk ki a korrupciós juttatásokra.

És akkor bekövetkezhet az, amiről itt már szó is volt, és mekkora eredmény lenne, hogy mondjuk, nem kerülne két és félszeresébe a magyar Alföldön épített autópálya, mint a horvát hegyvidéken a sziklákba robbantott. Vagy nem ugrana meg hirtelen a Margit híd felújítása 17 milliárd forintról a duplájára, vagy a Megyeri híd felépítése nem kerülne többe, mint egy nagyjából háromszor akkora németországi híd.

A pártok támogatásának felülvizsgálatára is szükség van, ezért támogatjuk azt a javaslatot is a pártfinanszírozási törvényhez kapcsolódóan. Ezt várják tőlünk ugyanis a szavazópolgárok. De ugyanígy szükség van a korrupció felszámolására. Ez egy abszolút elodázhatatlan feladat a közeljövőben.

A választófülkékben állítólag forradalom történt. Akkor azt szeretnénk kérni, hogy csináljunk forradalmat ebben a kérdésben is, számoljuk fel ezt a rendkívül rossz közéleti hagyományt, amely ily mértékben szennyezi a közélet tisztaságát, és teremtsünk meg közösen együtt egy tisztább és szebb magyar jövendőt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak, az LMP frakciójából, normál 15 perces hozzászólásra. Tessék parancsolni, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Talán nem csak a szocialista képviselőtársaim emlékeznek arra, hogy volt egy szlogen a választások során nem is olyan régen, amely úgy hangzott, hogy több pénzt az embereknek. Talán megegyezhetünk benne, hogy ez volt a legdemagógabb szlogen a magyar politikában.

Most már nem nagyon van pénz, úgyhogy jön a szűkös esztendőkre szabott parafrázis: kevesebb pénzt a politikusoknak. Megértjük, hogy a parlament az alkotmányba véste, hogy legfeljebb 200 fős lehet a parlament, kisebbek lettek az önkormányzati képviselő-testületek, majd most jön az újabb megszorítás: a pártok állami támogatásának csökkentése.

Veres Jánosra reagálva itt jegyezném meg, hogy pártunk a parlament létszámának csökkentését bár hosszú távon elfogadhatónak tartja, de abban a formában, ahogy itt elkezdtünk róla beszélni ugyanúgy pótcselekvésnek tartottuk, mint ahogy a jelen javaslatot is. Alapvetően egy méltányolható, ámde mégiscsak pótcselekvésnek tartjuk.

Ki merne vitába szállni a jelen gazdasági helyzetben, hogy ilyen ínséges időkben a pártoknak is meg kell húzniuk a nadrágszíjat? A miniszterelnök úr a 29 pont ismertetése után kicsit meg is volt sértve, hogy az ellenzéki pártok nem üdvözölték azt a javaslatot, hogy 15 százalékkal csökkentsék a pártok állami támogatását. Nem baj, mondta, a Fidesz- és a KDNP-frakció elég nagy ahhoz, hogy az ellenzéki pártok támogatása ellenére is keresztülvigyék ezt a módosítást, bár mint ahogy most látjuk, azért lesz az ellenzék részéről is támogatás.

Nincs is kétségünk afelől, hogy ez sikerülni fog, hiszen eddig nagyon is olajozottan működött a kétharmados gépezet, de azért engedtessék meg, hogy itt a nemzeti összefogás és összeborulás közepette jelezzem az LMP frakciójának néhány kritikai észrevételét jelen javaslattal kapcsolatban.

Először is szerintem célszerű, ha felteszünk egy nagyon egyszerű kérdést: érdemi vagy szimbolikus lépésről van-e szó? Aki arra azt mondja, hogy egy 228 millió forintos csökkentés egy több ezer milliárdos tételű költségvetésben érdemi lépés, annak, azt gondolom, valahol az alapfokú matematikaoktatásnál kellene újra tanulmányait megkezdenie. Úgyhogy én bízom benne, és gondolom, hogy a képviselőtársaim is úgy gondolják, hogy ez alapvetően egy szimbolikus lépés. Azzal együtt, hogy a válság közepette, ahol csökkennek a költségvetési bevételek, szeretném újra leszögezni, hogy egy méltányolható, ámde szimbolikus lépés.

Ha szimbolikus, akkor két út van. Az egyik út az, hogy a választók körében élő elemi politikaellenességre játszunk rá. Jól tudjuk, hogy meglehetősen nagyfokú a bizalmatlanság a politikai pártok irányában, hogy a pártok mint intézmény népszerűsége meglehetősen alacsony a választók körében. Sajnos azt látjuk, hogy önök ezzel a javaslattal alapvetően ezt az utat választották, erre az elemi politikaellenességre kívánnak rájátszani.

A másik út érdemben üzenne a választópolgároknak, érdemben próbálná meg helyreállítani a demokrácia intézményrendszerébe vetett bizalmat. Jól tudjuk, hogy a pártok sokszorosát költik, illetve a jelenlegi parlamenti pártok, és mindenekelőtt a Fidesz, illetve az MSZP szövetségei, pártjai az állami támogatás sokszorosát költötték kampányra. Ezt a különbséget különböző forrásokból, nem utolsósorban korrupcióból pótolják.

Az előbb itt a közbeszerzési törvényről vitáztunk. Ott is felmerült, több képviselőtársam is utalt rá, hogy a közbeszerzéseken mekkora korrupciós felár van. Hadd elemezzem itt ennek kapcsán a helyzetet egy kicsikét részletesebben.

A Transparency International nemzetközi korrupcióészlelési felmérése szerint Magyarország 2006-2009 között a 41. helyről a 46. helyre esett vissza az átláthatóság tekintetében. Az EU 27 tagállamából csak 9 országot tartanak korruptabbnak, mint Magyarország. Becslések szerint a közbeszerzési eljárásokon keresztül 400-500 milliárd forint tűnik el a korrupciós csatornákon keresztül.

A budapesti Corvinus Egyetem korrupciókutató központja által végzett kutatás szerint Magyarországon az egyik legnagyobb korrupciós kockázatot éppen a párt- és a kampányfinanszírozás megoldatlansága jelenti. A korrupciós pénzek egy igen jelentős részét eleve a pártoknak gyűjtik. Más kérdés, hogy ezeknek egy része eltűnik a közvetítőknél kézen-közön. A pártok jórészt közpénzből élő alakulatok, jogos lenne az elvárás, hogy az átlagosnál szigorúbb elszámolás alá essenek. Ám ez ma épp fordítva van: magánszemélyek, cégek nem is álmodnak olyan gazdálkodási, könyvelési szabadságról, mint amit a pártok parlamenti képviselőiken keresztül maguknak adnak.

1990 óta minden változtatás lazította a kötöttségeket. A pártok finanszírozása tehát aggályos elveket követ. Emellett nagyon közel van a rendszer az egykulcsossághoz. A pénzek nagy részét a mandátumok arányában osztják el. Miért is? Az állami támogatás célja, hogy kiszámítható és tisztességes versenyt alakítson ki a politikában. Ezért nem indokolt, hogy a pártok mandátumarányának a változása ilyen közvetlenül megjelenjen a pártok támogatásában. Bizonyos mandátumszám felett csak a frakciók költségvetését kellene növelni, a pártok támogatását tehát nem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy aki érdemben kíván üzenni a választóknak, aki érdemben kíván foglalkozni a demokrácia intézményrendszerének kérdéseivel, annak ezekre a kérdésekre reagálnia kell, azoknak mondani kell valamit a párt- és kampányfinanszírozásról, mondani kell valamit a közbeszerzések rendszeréről.

(11.40)

Azt gondolom, a Lehet Más a Politika a kampánya során bizonyította, hogy lehet úgy üzemeltetni egy pártot, hogy nem költünk többet, mint amennyink van, nem pótoljuk a kiadásainkat mindenféle követhetetlen és korrupt csatornákon szerzett pénzekből. Lehet igenis tiszta és átlátható feltételek között pártokat üzemeltetni.

Engedjék meg, hogy végezetül a megoldásokról is megosszam önökkel a pártunk gondolatait. Először is szigorúan el kell választani a pártok és a kampányok szabályozását, átláthatósági szempontokat kell érvényesíteni - lásd az LMP által benyújtott, Transparency International, Freedom House javaslatát, amely most is a Ház előtt van. El kell választani a pártok, a frakciók és a pártalapítványok működését. A pártalapítványok esetében sikerült megszüntetni a leghajmeresztőbb alkotmányos problémákat, de továbbra sem ellenőrzi senki, hogy a szellemi kisugárzásuk vagy a klientúrájuk építésére használják-e a pártok ezeket a forrásokat. Harmadrészt be kell vezetni egy támogatási plafont. Bizonyos mandátumszám felett csak a frakciók költségvetését kellene növelni, a pártok támogatását nem, hiszen az nagyjából a mandátumaránytól függetlenül azonos országos tevékenységet takar.

Ha érvényesülnek az átláthatósági szabályok, akkor akár még növelni is kellene a pártok állami támogatását. Minden pénz, amit nem a költségvetésből vagy kis összegű adományokból kapnak a pártok, növeli a korrupciós kockázatot. Annak, aki érdemben kíván üzenni a választóknak, világosan kellene beszélnie erről a kérdésről.

Tisztelt Képviselőtársaim! A demokrácia drága dolog, de még mindig sokkal olcsóbb, mint a korrupció. Mindezek fényében, ha elutasítani nem is, de támogatni sem tudjuk ezt a javaslatot ebben a formában. Amennyiben önök az átláthatóság irányába kívánnak további lépéseket tenni, amennyiben önök érdemben kívánják rendezni az állampolgárok felől a politikába vetett bizalom alacsony fokát, akkor más típusú lépésekre is szükség van.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: A vitában szót kért Ékes József képviselő úr, a Fidesz padsoraiból.

Parancsoljon!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap Veres János képviselő úrral együtt ültünk a bizottsági ülésen, és ott is elmondta, kihangsúlyozta ugyanezeket a dolgokat. De azt hiszem, a képviselőtársamat sem érte meglepetés a 15 százalékos csökkentéssel kapcsolatosan, hiszen ezt Orbán miniszterelnök úr már korábban bejelentette.

Talán egy dologra szeretném emlékeztetni képviselőtársamat, hiszen pénzügyminiszter is volt. Ültem úgy bizottsági ülésen az elmúlt négy év folyamán, hogy utána rohannom kellett a parlamentbe, mert a parlamentben már annak a témának az általános vitája folyt. Tehát amikor ön felhozza, hogy mennyire érte önt ez váratlanul, úgy érzem, nem érhette váratlanul, hisz a bejelentés már korábban megtörtént. Ön pénzügyminiszterként nagyon jól tudta, hogy a pártok finanszírozása évente körülbelül hogyan alakult, tehát ha abból a 15 százalékot levonjuk, akkor azt hiszem, ebben a tekintetben önt nem érte meglepetés.

Amit Józsa képviselőtársam mondott a demokráciával kapcsolatban: azt hiszem, egy parlamenti képviselőnek a demokráciát elsődlegesen az jelenti, hogyha egy képviselő tud élni önálló képviselői indítvánnyal, önálló képviselői módosítással, vagy adott esetben többpárti egyeztetéssel - mondjuk - országgyűlési határozatot tud beterjeszteni. Ha ez a bizottság előtt úgy megy keresztül, hogy - az "egyharmad sem támogatta" fölötti részben - az egyharmada támogatta, akkor legalább általános vitára is sor kerülhet, ha mondjuk, a parlament elfogadja.

Úgy érzem, a demokrácia egyik kiteljesülése pontosan abból áll, hogy a képviselőknek is van módjuk és lehetőségük arra, hogy önállóan nyújtsanak be törvényjavaslatokat, módosító indítványokat vagy országgyűlési határozati javaslatokat. Talán ezzel szeretném indokolni Józsa képviselőtársam aggályát, mert minden további nélkül minden parlamenti képviselő ezt megteheti.

Scheiring képviselőtársamnak mondom, hogy pont Veres János képviselőtársam és Józsa képviselőtársam mondta, hogy az állam jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzete stabil. Egy dologra szeretnék rávilágítani, és talán a 15 százalékot úgy indokolni, hogy nemcsak egy apró, hanem egy fontos lépés tulajdonképpen a 15 százalékos csökkentés, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a betervezett költségvetési hiánynak hány százaléka lett felhasználva már idáig, tehát 82,9 százaléka.

Úgy érzem, ebben a gazdasági helyzetben - akár az árvízkárokból vagy egyéb más szociális problémákból adódóan - minden fillér számít. Amit ön is kér és követel, az egészen biztos, hogy a következő időszakban el fog jönni, tehát amikor a korrupció helyett a tisztességes viszonyok kialakítása egészen biztosan meg fog történni. Mint ahogy az előző törvényben is az államtitkár úr rávilágított, hogy tudnunk kell, milyen helyzetben vagyunk, és ahhoz képest hogyan és milyen formában kell azokat a törvényeket megalkotni, amelyeknek nagyon sok tárcabéli vonzata van, és azokat is meg kell vizsgálni - miniszteri rendeletek és egyéb más dolgok -, hogy valóban helyre lehessen tenni ezeket a kérdéseket. Ehhez egy pici idő mindenképp kell.

De úgy érzem, ezt a miniszterelnök úr a 29 pontos javaslatában - a 21. pontként - már akkor bejelentette, tehát erre lehetett számítani, hogy a pártok finanszírozásában 15 százalékos csökkentés fog beállni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Veres János képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ékes Képviselő Úr! Valami félreértés van közöttünk. Én nem lepődtem meg a 15 százalékos javaslaton, hiszen ez várható volt, be volt jelentve. Nem is vitatkoztam a 15 százalékkal, szemben más képviselőtársammal, aki ezen vitatkozik.

Azt mondtam, hogy olyan eljárás nem volt még, hogy költségvetés módosítását helyben kiosztással, áttanulmányozási lehetőség nélkül, háttérszámítás nélkül tárgyalt volna a parlament költségvetési bizottsága. Ezt állítom, erre nem tudnak cáfolatot mondani, mert ezt megnéztem. Ezért azt gondolom, ez az állításom igaz volt. Ezzel vitatkoztam, az eljárással magával, és nem vitatkozom a 15 százalékkal. Elmondtam, hogy a frakciónk támogatni fogja ezt a csökkentést, és elmondtam azt is, hogy természetesen magában a vitában ilyenfajta konfliktus közöttünk nem fog kialakulni.

Azt továbbra sem tartom helyesnek, hogy tegnap a bizottsági ülésen kellett ilyen módon tárgyalni a javaslatot, és nem pedig egy későbbi időpontban, amikor már megismerhető és tanulmányozható lett volna a javaslat, azaz kinek-kinek egyszeri átolvasásra volt lehetősége. Azt is nehezményeztem, amit itt elmondtam, Harrach frakcióvezető úr szóban itt már ismertette velünk azokat az alapszámokat, amelyeknek helye lett volna itt az indoklásban, vagy pedig egy mellékletként a javaslat mellé csatolva. Önök legalább ennyire igényesek voltak ellenzéki képviselőkként annak idején a beterjesztett javaslatokkal kapcsolatban, és akkor még egy szót sem szóltam a hatástanulmányokról, amiről önök mindig szólni szoktak.

De ha már szót kaptam, még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Szemben azzal, ami itt elhangzott, ez a pénz nyilvánvalóan nem vállalkozói támogatásra lesz átcsoportosítva, hanem nyilvánvalóan része annak a csomagnak, amely csomagban pénteken megjelent a miniszterelnök-helyettes aláírásával a 120 milliárd forintos megtakarításra vonatkozó javaslat, és része annak, amit valóban intézkedni kell a kormánynak annak érdekében, hogy a 3,8 százalékos államháztartási hiánycél tartásra kerülhessen Magyarországon. Ebben nincs is vita közöttünk, csak ezt el kell mondani önöknek is, mint ahogy mi mindig is mondtuk ezt a részét a dolognak.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Normál hozzászólóként megadom a lehetőséget Nyikos László képviselő úrnak, a Jobbik részéről. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslattal, tulajdonképpen annak céljával különösképpen egyet lehet érteni, elhangzottak már itt ilyen vélemények előttem is, hiszen ahogyan az előterjesztő Harrach képviselő úr mondta, a spórolás, takarékoskodás, az egyensúlyjavítás lehetősége rejlik ebben a törvényjavaslatban. Takarékoskodásra buzdít, és tegyük hozzá azt is, hogy jól hangzik ez a kezdeményezés a közvélemény előtt is.

Szakmai szempontból szeretném hangsúlyozni - mellette szóló érvként - azt, hogy elindíthat egy olyan pozitív irányú javaslatot, illetve kezdeményezést, egy folyamatot, hogy a költségvetési kiadások minden tételét vegyük sorra. A kormányprogram vitája kapcsán is elmondtam, javasoltam a miniszterelnök úrnak, hogy ez sziszifuszi munkának tűnik, nehéz munka, minden kiadási tételt meg kell nézni, vajon kell-e annyi kiadás arra a célra, amennyit az az összeg finanszíroz, vagy kevesebből is ki lehet jönni, netán fölösleges, netán pazarló az a kiadás. Ez kemény munka, de ehhez hozzá kell látni, erre szeretném tisztelettel biztatni a kormányt.

(11.50)

Reményt ad ez a javaslat arra, hogy ezen az úton elindul a költségvetési gazdálkodás. Ezek azok a szavak, azok a gondolatok, amiket - úgymond - pozitív értelemben tudok mondani a törvényjavaslathoz.

Most néhány kritikai megjegyzés: mindenekelőtt az, hogy engem meglep az, hogy ezt a törvényjavaslatot a két parlamenti párt frakcióvezetője jegyzi. Ne értsenek félre, nem a személyükkel van a problémám, hanem az eljárással. Ez a kormány javaslatát realizáló javaslat; a kormány 21. pontjának, a nyerő pontjának vélhetően a realizálását javasolja. Miért nem a kormány terjesztette ezt ide?

Kedves Képviselőtársaim! Olyan benyomásom volt az elmúlt hetekben, mintha itt valamiféle államfilozófiai, államjogi, költségvetési jogi problémák lennének. Azért abban egyezzünk meg, hogy a hatalmi ágak között a törvényhozói hatalom ez itt, ahol mi vagyunk mindannyian, ez a fő hatalmai ág. Ennek a fő hatalmi ágnak van neki alárendelt és neki felelősséggel tartozó kormánya, és nem fordítva.

Nem azért van ez a parlament, hogy ő hajtsa végre a kormány akciótervét! Formai kérdés ugyan, hogy a két - egyébként természetes módon legitim - frakcióvezető úr nyújtja be a törvényjavaslatot, emögött mintha egy furcsa államfilozófiai tévedés húzódna meg, hogy mégiscsak a kormány az, aminek ide kell jönni - úgymond, hogy szíveskedjék a parlament ezeket az elképzeléseit érvényesíteni és törvényként megszavazni. Ez tehát nem formai kérdés. Ez nem házszabályi probléma, ez valamiféle elvi, felfogásbeli különbség - azt gondolom - köztünk, ha önök ezt végiggondolják.

A másik problémám - ez is szóba került már -, hogy kérem szépen, nincs indokolása ennek a törvényjavaslatnak. Harrach képviselő úr a szóbeli előterjesztésében ugyan kiegészítette néhány számmal ezt a törvényjavaslatot, de végül is a szövegben azon kívül, hogy azért kell a törvényt módosítani, mert a kormányprogram 21. pontjában benne van a 15 százalék, semmiféle számítás nincsen, nem is beszélve arról, hogy a 15 százaléknak mi az elvi magyarázata. Miért pont 15 százalék? Miért nem 30? Miért nem 50? Miért nem 80? Horribile dictu: miért nem 100? Akkor nincs támadás. Ilyen ország is van Európában, ahol a pártok nem kapnak a költségvetésből támogatást, másképpen oldják meg a pártfinanszírozás kérdéseit.

Én nem azt mondom, hogy nekünk erre az útra kellene menni, tehát valamiféle költségvetési támogatásra szükség van, de hogy miért pont annyi, amennyi, és miért pont annyival kell ezt az összeget 15 százalékkal csökkenteni, ez egy önkényes, improvizatív vagy ha akarom, voluntartista elképzelést takar. Nincs mögötte semmiféle számítás. Különösképpen olyan számítás nincs mögötte, hogy ezek után hogy fognak ebből a pártok kijönni. Elég lesz a maradék pénz vagy nem lesz elég a maradék pénz? És ha nem lesz elég a maradék pénz, megszerzik majd valamilyen módon máshol.

Lássuk be, itt élünk ebben az országban mindannyian, csodák nincsenek. Tehát ez még kontraszelektív hatású is lehet, ha meggondoljuk, hogy még nagyobb mértékben fogja arra ösztökélni a pártokat, hogy úgymond illegális vagy - ne adj' isten - korrupciós csatornákon szerezzék meg azokat a pénzeket, amelyekkel finanszírozniuk kell a működésüket.

Egyetértek azokkal a véleményekkel természetesen, hogy miután a Magyar Köztársaság parlamentáris demokrácia, a parlamentarizmus pártok révén működik, a pártok működéséhez pénzre van szükség, következésképpen valamilyen formában a pártok működését finanszírozni kell. Ez egy alapkérdés, ebben nincs köztünk vita. A mértékekben már igen! Én tehát semmiféle olyan hatáselemzést nem láttam, nem hallottam, hogy miért pont 15 százalékkal kellene ezt csökkenteni, és mi van akkor, ha ez nem lesz elég.

Természetesen azt gondolom, hogy ez egy szimbolikus értékű gesztus. Azért is támogatható, önmagában is támogatható, de a szimbólumoknak nagy jelentőségük van. Ez egy üzenet lehet a választópolgároknak, hogy igen, ez a parlament azzal kezdi a tevékenységét, hogy oda nyúl rögtön a csökkentés kapcsán, ahol úgymond azok ülnek, a törvényhozók ülnek, akiknek esetleg fáj ez a támogatáscsökkentés.

Egyébként pedig azok a számok, amiket Harrach úr mondott, 225 millió forint ebben az esztendőben a megtakarítási lehetőség; éves szinten az én számításaim szerint, miután 2,5 milliárd forintot tesz ki a 2010-es költségvetésben a pártok támogatása, ez durván közel 400 millió forint, ez nem csak szimbólum. 400 millió forintot megér ez az akció, tehát anyagilag is támogatható. Jóllehet valaki mondta, hogy ez a GDP vagy az államháztartási kiadások ezrelékében sem fejezhető ki, tehát bagatell összegnek is mondható, de a 400 millió forint már nem bagatell összeg. Ezt tehát valóban támogatni lehet.

Összességében tehát az a véleményem, azt szeretném javasolni befejezésképpen a tisztelt kormánynak és a kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy ezen az úton haladjanak tovább. Ez egy hosszú út lesz, de majd a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor talán a hatása, az eredménye is látszódni fog, hogy sok, látszólag kis, 300-400 milliárd forintokból tevődhet majd össze az a hiány, ami most a gondot jelenti.

Nagyon nagy csontvázak nincsenek már ebben az államháztartásban, nekem az a meggyőződésem. Sok kis csontváz van még, csontvázak alatt értve, mondjuk, a 100 milliós nagyságrendű tételeket. Magam is tudnék ilyeneket mondani. Majd annak idején, gondolom, lesz rá módom ezeket a kis csontvázakat itt ismertetni. Jó úton indult el ez a kezdeményezés, de ezekkel a kis - hogy mondjam csak? - hiányosságokkal, hogy nem a kormány jön ide kérni az elképzeléseinek szentesítését, hanem fordítva, úgymond neki van egy kormánytöbbsége, ami némi túlzással zokszó nélkül és túlzottan lojálisan is kiszolgálja az érdekeit, ezeken a jövőben illene változtatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Vágó Gábor képviselő úr.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nyikos úr hozzászólására szeretnék reagálni, és azokat a hangokat megerősíteni, hogy a költségvetési tudatosságra nagyobb igény volna itt a parlamenti munka során, és az indoklásokban jobban ki kellene fejteni, hogy az egyes tételek milyen okokra vezethetőek vissza.

Egyébként magával a szimbolikus üzenettel egyetértünk, tehát hogy az állam magán kezdje a spórolást, viszont ezt a konkrét törvényjavaslatot kicsit pótcselekvésnek tartjuk. Azért tartjuk pótcselekvésnek, mert megelőzné egy olyan feltétel, ami eddig még nem teljesült, konkrétan, hogy tegyük tisztába a pártok finanszírozását. Az LMP a saját kampányában folyamatosan ezt hangoztatta, és már Karácsony Gergely törvényjavaslatát, úgy tűnik, napirendre is vette a tisztelt Ház, ezért nagyon köszönjük az összes frakció támogatását. Viszont egy ok-okozati megfelelésre szükség volna akkor, hogy először tisztába tegyük a pártfinanszírozást, és utána tudjuk eldönteni, hogy a pártok támogatásának csökkentése hatásos lesz vagy nem lesz hatásos.

Ezért arra kérném a tisztelt Házat, hogy amennyiben valóban komolyan gondolják a pártok átlátható működését, és hogy csökkentsük a pártok támogatását és ezáltal a korrupciós költségeket is, akkor a pártfinanszírozási törvény során is ugyanezzel a vehemenciával támogassák az átláthatóságot szolgáló törekvéseinket.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Scheiring Gábor képviselő úr, ugyancsak az LMP részéről. Tessék parancsolni!

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt kormánypárti Képviselők! Tisztelt Harrach Úr! Azt gondolom, hogy önök a kétharmados többségükkel, amit a választóktól kaptak, megengedhetnék maguknak, hogy ne a könnyű, hanem a nehéz utat válasszák a népszerűséghez. Nem baj, ha egy kormány népszerű akar lenni, ám ekkora felhatalmazással megengedhetnék maguknak, hogy a nehezebb utat válasszák és ne a könnyebb, pótcselekvő utat.

A választók azért adtak önöknek ekkora bizalmat, hogy végre érdemben kezeljék a magyar közélet legégetőbb kérdéseit. A párt- és kampányfinanszírozás ilyen. A pártok a működésüket már most is a zavarosban halászva finanszírozzák. Ezzel kellene elsősorban foglalkozni. Azt gondolom, hogy a szimbólumoknak valóban nagy erejük van. Önöktől azt várják, hogy valódi és ne látszatproblémáknak üzenjenek hadat, hogy önök érdemi szimbólumokkal kommunikáljanak a választókkal, érdemi üzeneteket, érdemi problémamegoldásokat kommunikáljanak.

Azt várják az állampolgárok, hogy arra tegyenek erőfeszítéseket, hogy a pártok rendeltetésszerűen használják a pártalapítványokat; hogy szigorítsák és ne lazítsák a pártok működési feltételeit.

(12.00)

Végül azt várják, hogy ne csökkentsék, hanem növeljék a független Állami Számvevőszék ellenőrzési jogkörét. Amennyiben ilyen irányban kívánnak elmozdulni, mindenképpen partnerek leszünk. Egy ilyen pótcselekvéssel kapcsolatban ugyanakkor minden esetben jelezni fogjuk a kritikánkat.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, annyi kérésem hadd legyen - nem akartam a kétperces hozzászólás közben megszakítani -, hogy legyen szíves és máskor tegye fel a csíptetőt, a mikrofont, mert a technikusok ilyenkor mindig utólag jelzik, hogy az ő dolgukat nehezítjük meg és a televíziónézőknek az ülés figyelését, illetve hallgatását teszik nehézkessé.

Megyünk tovább. Normál szót kért Babák Mihály képviselő úr. Öné a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Scheiring Képviselő Úr! Bocsánatot kér a kormány, úgy gondolom, de három hete kormányoz. Úgyhogy egy kicsit türelemmel, ha lenne szíves a kéréseit megfogalmazni. És ha minden alkalommal megfogalmazza a következő hetekben, akkor is idő kell generális átalakításokhoz. Csak ennyit erről a dologról.

Vágó Képviselő Úr! Nem az állam kíván spórolni ezzel, hanem mi, parlamenti képviselők, és nem az államon, hanem a pártfinanszírozáson. Ezt azért jó tudni, mert a szavai félreérthetők.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Tévénézők! Azért jó, ha tudják, Harrach Péter képviselőtársam előterjesztése arról szól, hogy a pártfinanszírozást 15 százalékkal kívánják csökkenteni. Ez lehet szimbolikus az önök véleménye szerint, de ha azt veszem alapul, hogy ez a pénz elegendő a tiszai árvíz kapcsán száz lakás, otthon helyreállítására, akkor nem tudom, mi a szimbólum. Tehát kell a pénz azért, mert ebben az országban nagy gondok és bajok vannak, azon kívül, amit megörököltünk, még a természet is adott egy-két dolgot a nyakunkba.

Nyikos Képviselő Úr! Az az igazság, hogy én nagyon köszönöm Harrach képviselő úrnak, mert ő valahol pontosan érti a montesquieu-i hatalommegosztás elvét, hogy van törvényhozó hatalom, van végrehajtó hatalom, és van bírói hatalom. Ha a törvényhozó hatalom képviselője úgy gondolja, rendben van, hogy a kormány mit gondol és mit szándékozik, de én mint képviselő előterjesztek a törvényhozásban egy 15 százalékos csökkentést, megelőzve a kormányt, mert lehet, hogy más dolga van - mondjuk, az árvízi károk elhárítása, vagy sok egyéb más szükséges intézkedés -, akkor kiváló dolog, hogy pont ezek kapcsán Harrach képviselő úr arra gondolt, hogy száz otthont helyre lehet állítani ebből a pénzből, amit a pártok finanszírozásán meg lehet takarítani.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Így tehát fontos az előterjesztés. Lehet, hogy szimbolikusnak tűnik önöknek, de Békés vármegyében ezt másként értékelik az ottani polgárok, úgy gondolják, hogy mindenhol spórolni kell, mert nagy szükség van, mégpedig rengeteg baj van ebben az országban, rengeteg nyomorult ember van, rengeteg rászoruló ember van, és segíteni kell nekik.

Komolyan mondom, hogy majdnem elnevettem magam, amikor Veres képviselő úr azt mondta, hogy nem szokványos és nem elegáns az előterjesztés. Hölgyek, urak, ténylegesen így igaz. És akkor mi van? De bagoly mondja verébnek, hogy de nagy fejed van. Tisztelt képviselőtársam, nem én mondom, hanem az ön miniszterelnöke, a könyvelési trükkökről és sok egyéb más hazugságról és elegánstalan dologról, ugyanis önök úgy módosították az állami költségvetést év közben kormányzati szinten, hogy ihaj. Az egész ország nem tudott semmit erről a dologról. Aztán mondja nekem a hatástanulmányt és a számításokat. Képviselő úr, az a szerencse, hogy ebben a Házban jól szerelték meg a csillárt ön felett, ugyanis nyolc év alatt nem kaptunk egyetlenegy hatástanulmányt és egyetlenegy számítást sem. Bíztunk abban, hogy önök reálisan gondolkodnak, de nem így jött össze, ugyanis az eladósodottságot megkétszerezték, pontosan ennek kapcsán. Sosem számoltak, csak intézkedtek.

Úgy gondolom, várni kell arra, mert ami késik, nem múlik, nyilvánvaló, hogy nagyobb, átfogó törvényjavaslatokhoz meg fogja kapni a tisztelt Ház a hatástanulmányt és a számításokat, hiszen fontosak ezek, ugyanis nem szeretnénk úgy kormányozni, mint önök, hogy az országot ilyen eladósodottságba hajtották.

Aztán megdöbbentem - komolyan mondom, mosolyognom kellett - Józsa képviselő úr szavain, aki azt mondta, hogy demokráciaszűkítő populizmus ez az előterjesztés. Nincs itt Józsa képviselő úr? Csak elmondta és elment? Az az igazság, jó lenne, ha megbeszélhetnénk vele, hogy mi is az a demokráciaszűkítő populizmus, amikor a pártok finanszírozását 15 százalékkal csökkentjük. Ezt a mondatot meg kellene magyarázni! Vagy csak úgy beledobta a levegőbe, mert jólesik azt mondani ránk, hogy populisták vagyunk? Szégyen! Hölgyek, urak, a magyar parlamentben el lehet mondani ilyen kifejezéseket, aztán ki lehet vonulni a Házból, és ott lehet hagyni képviselőtársainkat. Mi úgy gondoljuk, hogy Békés megyében ezt az ottani polgárok értékelik, mégpedig fontosnak tartják, hogy a pártok magukon spórolnak elsősorban akkor, amikor nagy szükség van rá.

Aztán Józsa képviselőtársam azt mondta, hogy a Bajnai-kormány megoldotta a válságkezelést. Hölgyek, urak, komolyan gondolja valaki, hogy megoldották a válságkezelést Magyarországon? Hát nincs elég baj? Békés megyében az emberek nyomorban vannak, hölgyek, urak. Tönkrement a gazdaság, nagy a szegénység, iszonyú a munkanélküliség. És ez nem demagógia, hanem mindennap érezzük a bőrünkön. Jöjjenek el egy fogadónapra, megismerhetik a problémákat. Elnehezedett az életvitel, a megélhetési költség, tízezer bolt bezárt Magyarországon a kereskedelemben, cégek mentek csődbe. Az eladósodottság - szeretném háromszor is megemlíteni - kétszeresére ugrott, mint a polgári kormány váltásakor; kétszerese annak ma az államadósság. Ez tesz különben nyomorba minket, ezért vannak pénzügyi gondjaink. Aztán a hiány mértéke: ők már elköltötték, mármint Veres képviselő úrék. És a gazdaság is eléggé padlón van, ezt jó, ha tudják. Kérdezzék meg a vállalkozókat!

Száz szónak is egy vége: a Bajnai-kormány nem tett semmit, mert nem volt alkalma, és nem is akart, pusztán végrehajtotta azt a feltételt, Veres képviselő úrék kimentek hitelért ezelőtt két évvel, és segítséget kértek az IMF-től és az Uniótól. Ők megkérdezték, fiúk rendben van, de miből fizetitek vissza. Önök megállapítottak egy csomagot, hogy hol szűkítenek, hol vonnak, hol szorítanak, és ezt végrehajtották. Hát tudják mit? Erre nem vagyok büszke. És nem lennék büszke az önök helyében sem. Ez az ország azért él ilyen rosszul, mert önök rosszul gazdálkodtak, szétszórták a pénzt, száz csapon folyt el mindenhova, többek között a háromszoros árú autópályák tekintetében is. A trükkök százai kormánya képviselőjeként én úgy gondolom, nem illene ilyeneket mondani a parlamentben. Mondom, hála istennek, szerencsére jól megépítették a házat.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet, hogy önök ezt leblamálják, és többet kívánnak e törvénymódosítás kapcsán, mi a költségvetés módosításával szeretnénk csökkenteni kiadásokat, mégpedig a pártok vonatkozásában, és ez helyes, méltánylandó dolog. Ha önnek ez kevés, tegyen módosító indítványt, ha jónak látja, majd megfontoljuk, hogy elfogadjuk-e. De jelenleg, úgy gondolom, fontos a törvénymódosítás, a költségvetési törvény módosítása nem mutyiban készül, mint nyolc éven keresztül a költségek faragása és a többletkiadások kalibrálása, hanem a tisztelt Ház előtt. És azt, hogy parlamenti képviselő terjeszti be: hálás vagyok Harrach képviselő úrnak, elnök úrnak. Köszönöm.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Csak arról beszéljünk, ami a törvényjavaslat, az pedig arról szól, hogy 15 százalékkal csökkentsük a pártok támogatását, finanszírozását. Tetszenek tudni, ez pedig jó dolog, csökkentsük. Kérem az önök támogatását is. Hálás vagyok, elnök úr.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr megjegyzését, amikor azt mondta, hogy csak arról beszéljünk, ami a törvényjavaslat tárgya, mert már épp én akartam mondani. Mindenesetre kétperces hozzászólások sorát váltotta ki, ezekkel folytatjuk. Nyikos László képviselő úr, a Jobbik frakciójából kétperces hozzászólásra jelentkezett. Tessék parancsolni!

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Tessék felcsíptetni, képviselő úr, mert mi nem halljuk itt a teremben, de egyébként a televíziókészülékek meg a rádiókészülékek és a jegyzőkönyv számára készülő magnófelvétel is csak recsegést-ropogást fog. Köszönöm szépen.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Babák képviselő urat kicsit messzire vitte a lendület, egészen Montesquieu-ig, aminek én egyébként örülök, mert nagy tisztelője vagyok mind a mai napig, sőt a kiváló magyar múlt századi tudósnak, Bibó Istvánnak is legalább annyira, akinek a nevét viselte az a kollégium, ahonnan a Fidesz-alapítók származtak. Ma már nem nagyon emlegetik Bibó Istvánt, mert már nem divat, úgy tűnik nekem.

Nos, Babák képviselő úrnak és mindannyiunknak ajánlom szíves figyelmébe Bibónak azt a figyelmeztetését, hogy a hatalom demoralizál, a hatalom ezért ellenőrzésre szorul. És én itt úgy élem meg a képviselői minőségemet, kedves Babák képviselő úr, hogy megfordult a mókuskerék, és mintha a parlament lenne az, aki végrehajtja a kormány elképzeléseit. Ugyan mi gond lett volna abból, ha ezt a néhány soros és bonyolult matematikai számításokat egyáltalán nem igénylő törvényjavaslatot a kormány nyújtja be? Ügyeljünk a látszatra is! A látszat az, hangsúlyozom ismét, hogy itt a parlamentnek van olyan kormánya, amely kormány mindenkor élvezheti a parlamenti többség bizalmát, sokszor kritika nélkül. Én ezt így élem meg.

(12.10)

Engedje meg, hogy ezt az érzésemet megfogalmazzam, lehet, hogy esetleg más is így érzi.

A másik konkrét megjegyzésem Scheiring Gábor képviselő úrnak szól, ez is majd sokszor szóba fog még kerülni a következő időszakban. Tett egy olyan megjegyzést, hogy növelni kellene a Számvevőszék jogkörét. Tisztelettel jelentem, képviselőtársam, hogy a magyar Számvevőszék jogköre az európai mércét messze-messze meghaladja. Nem a jogkörről van szó, hanem arról, hogyan él azzal a jogkörrel, hatáskörrel a Számvevőszék majdan megválasztandó elnöke? - ez a kérdés, hogy él-e egyáltalán, és hogyan él, és ha él vele, akkor annak mi az eredménye.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Ipkovich György képviselő úr, MSZP. Tessék parancsolni!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az athéni demokrácia úgy működött, hogy az agorán, a népgyűlésen részt vevő tagoknak napidíjat fizetett az athéni állam, mert pontosan tudta, hogy a demokráciának vannak olyan feltételei, amelyeket teljesítenie kell.

A jelenlegi törvény-előkészítés azt a büdzsét, amelyet a pártok magukra költhetnek, 15 százalékkal csökkenteni kívánja. Nincs is ezzel semmi gondunk, ezt, amint a vezérszónokunk is elmondta, támogatni kívánjuk. Az egy másik kérdés, hogy teljesen természetesen egy ilyen helyzetben, ha a kormányzati erő az előterjesztő, akkor különös figyelemmel kísérünk kormányzati tevékenységeket. Nyilvánvalóan fokozottabb gyanú övezi az olyan intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek során, mondjuk, a forintárfolyam az egekbe szökik, és határidős devizaügyletek kötésére ad lehetőséget. Nyilvánvalóan jó elkerülni azt a látszatot, hogy a kormányzat ilyen módon próbálja kipótolni a büdzséből elveszített költségeket. Erre kívánjuk felhívni a figyelmüket.

Babák képviselőtársamnak pedig azt mondom, hogy a Bajnai-kormány válságkezelését a világgazdaság elismerte, nincs szüksége Babák képviselőtársunk elismerésére. Önök ezen egyelőre csak rontani tudtak, és ha megnézzük az akkori és a mostani forintárfolyamot, azt láthatjuk, hogy van még mit javítaniuk önöknek is a gazdaságpolitikán. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hargitai János képviselő úr, KDNP. Tessék parancsolni!

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mostanában nagy divat itt a Házban Montesquieu-re hivatkozni - mint alapvető tételre, a hatalommegosztás elvére, amit ő is kifejtett -, de úgy, ahogyan ő kifejtette, azt azért mára rendesen meghaladta az idő, tehát azt javasolom az uraknak, hogy más tankönyveket is forgassanak.

De a kérdésre visszatérve, és ezt Nyikos elnök úrnak, a költségvetési bizottság elnökének mondom: azon érdemes lenne elgondolkodni, tudva, hogy az alkotmány szerint a költségvetés joga nagyon helyesen a parlamenté, mondjuk, az elmúlt időszakban a szocialista törvényalkotás eredménye kapcsán hogy írtuk és hogyan üresítettük ki ezt az alkotmányos tételt, mert az államháztartási törvény nagyon nagy mozgási lehetőséget ad a kormánynak, hogy egy parlament által szentesített törvényt utána a saját hatáskörében gyakorlatilag átírjon. De vannak tételek, ahol ezt nem teheti meg.

A pártok finanszírozása nem kormányakarat kérdése. Az más kérdés, hogy a miniszterelnök úr jelenti be ezt a javaslatot, de ez természetesen egy olyan javaslat volt, amit a miniszterelnök a saját többségével leegyeztetett. Tehát ha van jelentősége annak, hogyha a politikai finomságokra is figyelünk, hogy ki az előterjesztő, akkor egy ilyen esetben, amikor pártfinanszírozásról van szó, és eleve nem kormányakarat ennek a negligálása vagy sem, sokkal inkább az az eljárás a helyeselhető, amikor ezt parlamenti képviselők, jelesül két frakcióvezető teszi meg. Ez azon kérdések egyike, ahol ez így elegáns, azt gondolom.

Fontolja meg, képviselő úr, azt, amit mondtam, én ezt így gondolom. Tehát én azt tartottam volna furcsának, hogyha mondjuk, a pénzügyminiszter, aki persze nincs a kormányban, az új nevén a pénzügyminiszter hozza elénk ezt az előterjesztést. Az is házszabályszerű lett volna, de azt gondolom, ez így elegáns. (Babák Mihály: Úgy van! - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót normál, 15 perces keretben Szilágyi György képviselő úrnak, a Jobbik frakciójából.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! El szeretném mondani a beszédem elején: többször elmondtuk, hogy támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Ezt csak azért mondom el, nehogy félreértelmezzék a szavaimat.

Itt többször elhangzott a szimbolikus rendelkezés kérdése. Ez attól függ, honnan vizsgáljuk. Tehát ez az összeg a költségvetés szempontjából szimbolikus. Hogyha onnan vizsgáljuk, hogy egy párt a törvényes támogatásokból tartja fenn magát, akkor nem biztos, hogy annak a pártnak annyira szimbolikus jelentőségű ez az összeg, amivel ismételten maximálisan egyetértünk, hiszen a legnagyobb szakadék a magyar társadalom és a politika között, tehát azok között a polgárok között, akik önöknek ekkora felhatalmazást adtak és önök között is, hogy azt tartják a polgárok, hogy ez az ország egy következmények nélküli ország, ha valaki itt politikai szempontból hibázik, annak nincs következménye. Ha ők a munkahelyükön elkövetnek egy hibát, és azzal kárt okoznak, azt ki kell fizetniük, vagy levonják a fizetésükből, de ugyanez a politikai életben az elmúlt években nem valósult meg.

Nézhetjük sorban a példákat, hogy a világon milyen tendenciák folynak. Éppen a napokban éljük meg azt, amikor Amerika partjainál az olajszennyezettség ellen küzdenek, és igenis, a British Petrol, amelyik ezt okozta, komoly százmilliókat költ a kárenyhítésre, és komoly kártérítéseket fog fizetni. Nálunk az M6-os autópálya úgy épült fel, ahogyan felépült, annyi hibával adták át, amennyi hibával átadták és átvették, nem tudom, hol lesznek ennek az autópálya-építésnek a felelősei, vagy hol lesznek a Margit híd építésének felelősei. Tehát azt mondom: azt a helyzetet, ami miatt ezt a rendelkezést meg kellett hozni, az MSZP-SZDSZ-kormány idézte elő, és látom, az SZDSZ most is, mert a törvény szerint jár neki, ugyanúgy kapni fog párttámogatást, és ugyanolyan mértékben fogják csökkenteni az ő párttámogatásukat, mint amilyen mértékben valamennyi pártét.

Tehát azt mondom: itt is egy továbbmutató rendelkezés lenne, hogyha a jövőre mutatóan kidolgoznánk egy olyan rendszert, egy olyan objektív ellenőrzési rendszert, amely azt mondja ki, ha valamelyik párt olyan rendelkezéseket hoz, úgy végzi a munkáját, hogy azzal Magyarországnak, a nemzetnek kárt okoz, akkor csökkenteni lehessen a párt támogatását, és akkor mindjárt lesznek következményei annak, ha valaki úgy dolgozik. Ez önökre nézve is, a jövőre nézve is, bárki másra is - remélem, egyszer lesz jobbikos kormány -, a jobbikos kormányra nézve is hatással lehet, hiszen úgy kell dolgoznunk, hogy ha kárt okozunk, akkor azt kifizessük. Természetesen ehhez hozzátartozik az is, hogy el kell zárni azokat a korrupciós csatornákat, amelyekből az így elvett pénzeket később ezek a pártok, mondjuk, tudják pótolni, és ugyanúgy tudják finanszírozni a működésüket.

Tehát arra kérem önöket, nézzünk a jövőbe, és dolgozzunk ki egy olyan rendszert, amelyben igenis felelősséggel kell tartozniuk a politikusoknak is a munkájukért, éppen ezért akkor örülnék, ha akár az SZDSZ és az MSZP esetében ez a költségcsökkentés, amiről most beszélünk, nem 15 százalékos lenne, hanem akár még nagyobb is. Szerintem ez a két párt az elmúlt évekért nyugodtan megérdemelne 50 százalékos csökkentést.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Scheiring Gábor, LMP. Tessék parancsolni, képviselő úr! (Scheiring Gábor mikrofonja nem működik.) Méltányos leszek, állítsuk vissza a képviselő úr idejét.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm. Rövid leszek, itt a jobbikos képviselőtársaimra reagálnék. Egyetértünk, ne lehessen következmények nélkül a politikában úgy eljárni, ahogyan itt számos képviselő és számos párt eljárt az elmúlt két évtizedben.

Itt egy pontosítást is tennék: valóban nem elsősorban az ÁSZ jogkörének a további bővítésére van szükség, hanem például arra van szükség, hogy ha az ÁSZ feltár egy visszásságot, annak igenis legyenek következményei, adott esetben szankcionálhasson is az Állami Számvevőszék. Mi elsősorban erre gondolunk, amikor arról beszélünk, hogy az Állami Számvevőszéket meg kellene erősíteni, vagy bármi más, hasonló, ebbe az irányba, ebbe a logikába tartó intézkedést, amelyik - még egyszer mondom - a következmények előli elmenekülés útjait zárná el. Mi alapvetően ezt értjük ez alatt, és alapvetően ebbe az irányba szeretnénk elmozdulni.

Csak még egyszer szeretném leszögezni: átláthatóság, a kampányfinanszírozás rendezése, a korrupciós csatornák felszámolása, ezek lennének azok az érdemi üzenetek, amelyeket a választók várnak a kormánypártoktól.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

(12.20)

ELNÖK: A normál jelentkezők sorában megadom a lehetőséget Göndör István képviselő úrnak, 15 perces időkeretben.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem, hogy ebben a vitában, ami itt a végén kialakult meg a kétpercesek kapcsán is hadd mondjam azt, hogy tisztelt képviselőtársaim, számomra ez a törvényjavaslat is azt erősíti meg, hogy önök hogyan élnek vissza a kétharmados többségükkel. (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Elmondom.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Ház eddigi gyakorlatában a sürgősség - és ezt Harrach Péter előterjesztő is tudja - azt jelentette, hogy az indítványt benyújtja a képviselő, a bizottság megtárgyalja, és a rákövetkező plenáris ülésen napirendre lehet tűzni. Ezt az indítványt, ahogy Veres János elmondta, hétfőn tudták a bizottságban is megtárgyalni. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy a futárpostával kijött meghívóban még száma sincs ennek az indítványnak, tehát önök tudták, hogy lesz egy ilyen, de minket kizárnak, és Lázár frakcióvezető úr elmondja hétfőn napirend előtt és nagyon büszkén, hogy az ellenzéki képviselők nem tudnak felpörögni, és nem tudják azt a többletmunkát vállalni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legalább a minimális feltételét meg kellene adni annak, hogy ha más nem, legalább egy hétvégén lehessen egy törvényjavaslatot megnézni. Ennyit a körülményeiről.

A másik: hogy támogatjuk, ez egyértelmű, ezt elmondta Veres János, mint vezérszónok, de erősítem azt, hogy ez egy pótcselekvés. Itt kezdek vitatkozni Babák Mihállyal, aki hihetetlenül demagóg módon tette meg hozzászólását, melynek egyes tételeire majd visszatérek, mert a képviselő úr szerintem még az előterjesztés indokolását sem olvasta, ugyanis miközben arról beszél, hogy ezzel hány házat lehetne újjáépíteni vagy felújítani, érdekes módon Harrach Péter előterjesztő az indoklásban azt mondja, hogy az akcióterv 21. eleme a pártok támogatásának 15 százalékos...

Szeretném idézni, talán belefér az időmbe, a miniszterelnök úr anno azt mondta 21. pontként: "A nemzeti együttműködés rendszerének elve jegyében még ebben az évben a pártokra jutó költségvetési támogatás mértékét 15 százalékra csökkentjük." Nem 15 százalékkal, 15 százalékra! Tehát itt még a kettő között is konfliktus van (Dr. Hargitai János: Jaj!), de a 15 százalékot, mint mondtam, nem vitatjuk, tudomásul vesszük.

Amiért pótcselekvésnek nevezem? Tisztelt képviselőtársaim! A Fidesz mostani, elmúlt alig egy hónapos magatartására számomra a következő jellemző: számos olyan tételt hoznak elő, amit az elmúlt négy vagy nyolc évben módszeresen megakadályoztak. Most kellő többség esetén azt mondani, hogy a rendszer nem működött, de azt a felelősségüket nem vállalják be, hogy a rendszer miattuk nem működött - az elmúlt napokból hozhatnám a hosszú sorok listáját, Állami Számvevőszék és a többi -, de több képviselő úr elmondta, igen, a gond, amit a választók rajtunk számon kérnek, az a pártfinanszírozás kérdése. Csak erősítem azt, amit Nyikos képviselő úr mondott, hogy számomra nem baj, ha nincs esettanulmány, mert kiszámolható, hogy mennyi a 15 százalék, de a költségvetés összes bevételéhez képest ez elenyésző. Én például megengedném magamnak azt, hogy próbáljuk számszerűsíteni azokat a kiadásnövekedéseket, amelyeket a kormánypártok csak az elmúlt egy hónapban elkövettek, és közben Varga Mihály azt mondja, hogy tartanunk kell és tartjuk a 3,8 százalékos hiányt.

Most hadd idézzem Babák Mihályt szó szerint: "nagy a baj". Képviselő úr, nagy a baj, mert önök, látva, hogy egy világgazdasági válságból kifelé megyünk, még mindig költekeznek, nem pedig arról szól a történet, hogy hogyan lehet megtakarításokat elérni annak érdekében, hogy ezt a hiánycélt tartsuk. Sajnos ebben nemcsak az ön elismerésére van szükség, hanem a nemzetközi pénzpiacoknak is el kell ismerni. Itt erősítem azt, amit mondott Ipkovich György: a forintárfolyam, képviselő úr, a lakáshiteleseknek meg a sok devizahitelesnek is gondot és problémát jelent.

Mielőtt kétpercesre szót kérne, szeretnék arra is visszahivatkozni a jegyzőkönyvek szerint, hogy Csabai Lászlóné itt a Ház falai között mondta el, hogy mekkora a kockázata, tehát próbálta inteni az állampolgárokat, hogy ne vegyenek fel lehetőség szerint devizahitelt, de sajnos ezt nem lehet erőből megtenni. (Babák Mihály közbeszólása.)

Ön azt mondja, hogy legyünk türelemmel. Tisztelt Képviselő Úr! Mi türelemmel vagyunk, de felemeljük szavunkat az ellen, amikor önök tudatosan és szándékosan akarják átverni nemcsak a saját választóikat, hanem az egész magyar társadalmat ezekkel a jelképes törvényjavaslatokkal (Moraj a Fidesz padsoraiban.), ami mögött valójában nincs érezhető tartalom, és közben elkerülnek olyan kérdéseket, amelyek tényleg foglalkoztatják a társadalmat. Itt hivatkozom még egyszer a kampányfinanszírozásra: több változatban nyújtották be a kormánypártok, hosszú hónapokon keresztül folytak egyeztetések, és önök az utolsó szavazás előtti pillanatban hátráltak ki minden egyes változat mögül; a végén még olyan változatot is beterjesztettünk, ami már nem a sajátunk volt, hanem a civilektől érkezett.

Azt meg már a hatalmi arrogancia csúcsának tartom, amikor azt mondja ezekre a problémáinkra, hogy "nem elegáns, és akkor mi van". Igen, képviselő úr, így viselkedik az, aki a hatalomban van, és kellő arroganciával viseltetik minden olyan képviselővel szemben, aki netán fel meri emelni a hangját, szavát az önök átverő politikájával szemben. (Babák Mihály: Jól mondta!)

Szeretnék még egy mondatot mondani a trükkökről és egyebekről. Tisztelt Képviselő Úr! Azért lassan ön mint közgazdász csak elfogadja, hogy Magyarországon, ha a statisztikákat megnézzük, 2008 óta egy világgazdasági válság van. Amikor ön lefitymálja az előző kormány teljesítményét, azért a figyelmébe ajánlom - és bocsánatot kérek azért a képviselőktől, hogy megismétlem saját gondolatomat -, amit az előző napirendnél már elmondtam.

Tisztelt Képviselő Úr! Magyarországon az elmúlt fél évben, az első negyedévben az előző évhez viszonyítva 0,1 százalékos növekedés van, az elmúlt év azonos időszakához képest pedig 0,9 százalék. Amiben nem vitatkozom önnel, hogy nagyon sokan élnek nagyon rossz körülmények között, ezen segíteni kell, de azt, hogy lefitymálja egy előző kormány teljesítményét, és egy társadalomnak azt a türelmét, amivel megpróbált ebből a válságból kilépni, ezt viszont visszautasítom.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Babák Mihály képviselő úr. Az a kérésem, hogy maradjunk a tárgynál, mert az előbb ön nyitott egy csomó olyan új fejezetet, amire most érkezett a válasz. Ha ezt most folytatjuk ebben a két percben, akkor az a gyanúm, hogy nem tudunk áttérni a következő napirendi pontokra, de természetesen öné a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a kioktatást, elnök úr, de az az igazság, hogy ezek mind elhangzottak, amelyekre reagáltam, úgyhogy akkor talán korábban neki kellett volna szólni. Bár én nem akarom az elnöklést bírálni, mert ez nem tisztem, és bocsánat, hogy szóba hoztam, de azért arra, ami elhangzik, reagálni kell, mint ahogy az imént is reagáltak rám, és én is fogok.

Göndör Képviselő Úr! Lehet populizmusnak nevezni a pártfinanszírozás 15 százalékos csökkentését 2010-ben, ez az ön dolga, kész. Azon kívül, én úgy gondolom, hogy ha válságról beszélünk, a Magyar Köztársaság pénzügyi válsága az önök nyolcéves kormányzása - ezt a választók is igazolták -, önök tették tönkre az országot. (Göndör István: Ezt önök sugallták a választóknak.) Az tény és való, hogy van világgazdasági válság, és ez még párosul a Magyar Köztársaság hiányával és gazdasági válságával, amit önök idéztek elő; ez az óriási baj, és ezért van nyomor Békés megyében és az ország sok területén. Mondják már meg, miért nem szántak a gátakra pénzt annak idején? Akkor nem öntötte volna el az országot így a víz, és nem lenne ennyi kárunk.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Veres képviselő úr azt mondta, hogy nem szokványos és nem elegáns. Tényleg nem szokványos, hogy egy képviselő indítványt tesz, de jó dolog és helyes, ha úgy látja, hogy szabályozni kell, és új törvényjavaslata van. (Göndör István: Nem erről van szó! Ne tereld már el a szót!) Az pedig, hogy nem elegáns, ez az önök értékítélete.

(12.30)

De megvallom őszintén, hogy ebben a kérdésben a lényeg a fontos, hogy 15 százalékkal csökkenteni kell a pártok finanszírozását, ha ezt a tisztelt Ház elfogadja.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Próbáljunk már a kérdés lényegénél maradni! Most szükségeltetik minden forintot megfogni, és helyes, jó célokra fordítani. És ha önök ezt populizmusnak mondják, szívük joga, tegyék. Akkor is szükséges, és hála istennek, van támogatója is ennek a javaslatnak, hogy csökkentsük a pártok finanszírozását.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért még egy gondolatot el lehetne mondani, de majd később. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagyon korrekt, hogy befejezte két percnél. Egyébként nem kiokításnak szántam az előbb. A hibát nem akkor követtem el, amikor az előbb tájékoztattam önt a tárgyra térés egyfajta kötelezettségéről, hanem akkor, amikor a korábbi hozzászólásánál ezt nem tettem meg, mert így aztán újabb és újabb köröket nyitunk. Úgyhogy csak szerettem volna tartani a menetrendünket. (Babák Mihály: Megfogadom a tanácsát.)

Normál hozzászólásra kért lehetőséget Volner János képviselő úr, a Jobbik részéről.

Tessék parancsolni!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat céljával ebben az esetben is egyetértünk. Mi is úgy gondoljunk, hogy a politikai elitnek vagy a politikai életnek, amely állami támogatásokat kap, magán kell kezdenie a megszorítást, és ilyen módon be kell mutatni az adófizető polgároknak azt, hogy nem fölébe helyezi magát, hanem maga is a nép része. Nekünk ez a célunk, ez a törekvésünk, ezért egyet is értünk azzal.

Azonban nem mehetünk el mellette szó nélkül, hogy a közelmúltban volt egy választási kampány, ahol a Jobbik meg tudta azt mutatni, hogy jelentős befektetők nélkül, az emberek önzetlen szeretetéből, igyekezetéből, szorgalmából igenis lehet eredményes választási kampányt folytatni Magyarországon. Még akkor is, ha egyesek, mint például a sajnos jelen éppen nem lévő Kövér László azt híreszteli a Jobbikról, hogy irániak, moszkvaiak, izraeliek, kommunisták és még az ördög tudja, hogy ki nem pénzeli. A Jobbik bebizonyította, hogy lehet olcsón kampányt folytatni, lehet tisztességes eszközökkel politizálni.

Amit én most furcsállok, és a Fidesz által a választások megnyerését követő látszatpolitizálás részének tartok, az az, hogy önök több száz milliárd forintos csontvázakról beszélnek, óriási költségvetési kockázatokról, és ahhoz képest ennek az egy ezrelékét kitevő, a pártokat sújtó megszorítást helyeztek előtérbe, amivel, megjegyzem még egyszer, egyetértünk, de önmagában, uraim, a nagyságrendi csúszások igen-igen nagyok. Mondom még egyszer, gyakorlatilag ezerszeres nagyságrendi tévedés van az önök által kommunikált számok és a mostani költségvetési kiigazítás hatása között. Varga Mihály képviselőtársunk, aki most már átment úgymond csontvázkutatóba, mint egy pénzügyi archeológus, rávetette magát a költségvetési adatokra, bár ő volt korábban is a költségvetési bizottság elnöke, kutatja ezeket az értékeket, de valahogy ezeket a több száz milliárd forintos csontvázakat továbbra sem találja.

Az egyik megfogalmazott cél, illetve az egyik megfogalmazott kutatandó terület az volt, hogy ezeket a kvázi fiskális vállalatokat, MÁV, BKV és a többi, a vállalati és önkormányzati szektor különböző vállalatait, az ott megbújó hiányokat tárja föl a költségvetés számára, tegye átláthatóvá, és ennek hosszú távú kezelésére tegyen javaslatot. Ezt azért is furcsálljuk, mert az elmúlt években, immár 20 éve úgy működött a magyar állami és önkormányzati vállalatok rendszere, hogy a felügyelőbizottságokba az ellenzék is el tudta a maga képviselőit küldeni.

A felügyelőbizottsági tagok a gazdasági társaságokról szóló törvény szerint egyetemlegesen felelnek vagyonukkal a társaság gazdálkodásáért, és most valahogy mégis azt látjuk, mintha a fideszes felügyelőbizottsági tagok hosszú évekig süketek és vakok lettek volna, mert ők nem tudtak semmit arról, hogy mi folyik az adott vállalatoknál. Ez is egy olyan lehetőség önök előtt, hogy ne csak a szocialisták embereit, de a saját embereiket is kérdezzék meg, hogy ugyan már mi az ördögöt csináltak a BKV-ban éveken át. Nap mint nap láttuk például Vitézy Dávidot sírni a tévében, hogy micsoda disznóságok folynak a BKV-nál. De hát könyörgöm, ő is hosszú időn keresztül a BKV felügyelőbizottsági tagja volt, mint olyan, hozzáfért az adatokhoz. Ha nem, akkor pedig kezdeményeznie kellett volna egy megfelelő hatósági eljárást, hiszen nem teljesülnek a gazdasági társaságokról szóló törvény előírásai.

Ezért is nagyon fontosnak tartanánk, hogy figyeljenek oda rendesen, ha már egyszer önöknél van a kassza kulcsa. Babák úr említette, hogy nem szeretné úgy kormányozni a Fidesz az országot, ahogyan az MSZP tette. Nagyon bízom abban, hogy erre nem fog sor kerülni, megfelelő államháztartási hiánycéllal fog működni az ország. És ha már itt tartunk, meg kell jegyezzük azt, hogy ez az államháztartási hiánycél, ami az idén 3,8 százalékos, jövőre 3 százalékos lehet maximum, ugye, úgy állt elő, hogy az önök nemzetgazdasági minisztere, Matolcsy György korábbi nyilatkozataiban arról beszélt, hogy könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy az idén az államháztartási hiánycél 7 százalék körülire fog fölkúszni, mert fegyelmezetlenül gazdálkodott a szocialista kormányzat. Aztán, amikor kiment Brüsszelbe, tárgyalt az EU-val, tárgyalt az IMF-fel, és teljesen egyértelmű jelzéseket küldött a nemzetközi pénzpiac a számára, akkor néhány pofon kíséretében hazajött a Fidesz kint tárgyaló delegációja, és hirtelen sikerült leszorítani 3,8, illetve a jövő évben 3 százalékosra a várható hiánycélt.

Arra hívom föl a figyelmüket, uraim, hogy ez pofonok nélkül is menne normális esetben, ha felelős gazdálkodást folytatnak, akkor nem szabad, hogy a jövő évben 5,5 százalékos hiánycéllal tervezzen - a realitásokat teljesen figyelmen kívül hagyva - a nemzetgazdasági miniszter. Akkor tartsa az ország valós teherviselő képességéhez magát, és annak megfelelően határozza meg a célszámokat.

Scheiring képviselő úr kétszer is szóba hozta mai felszólalásaiban a Transparency International korrupcióellenes küzdelmét, és a Transparency Internationalnak a pártfinanszírozás rendszerére tett észrevételeit, amelyeket egyébként az egész világon hasonló szellemben fogalmaz meg és tesz közzé. Ennek kapcsán azért volna egy-két észrevételünk. Érdemes felmenni az LMP hivatalos facebookos oldalára, és megnézni az ott szereplő tartalmakat. Ott ugyanis azt láthatjuk, hogy egyrészt a legjelentősebb kampányfinanszírozója az LMP-nek egy amerikai ingatlanbefektető volt, aki Magyarországon több tucat lakóparkot épít, lakóparki lakások építéséből tartja fönn magát. Amikor az LMP aggódik az állam és a pártok kapcsolata miatt, és egyetért azzal, hogy ilyen módon csapoljuk meg az állam részéről a pártok részére juttatandó pénzeket, és aggódik a magánszféra és a pártok kapcsolata miatt, akkor ebben az esetben bizony azt javasoljuk LMP-s képviselőtársainknak, hogy magukon kezdjék az önvizsgálatot, hiszen nyilvánvalóan egy amerikai ingatlanbefektető pénzének egy magyar pártba történő becsatornázása minden alkotmányos berendezkedésben gondolkodó pártban komoly aggályokat vet fel.

És ha már itt tartunk, az is kiderült az LMP honlapjáról, hogy míg más pártoknál, legalábbis a Jobbiknál, a saját házunk tájáról tudok nyilatkozni, az aktivisták ingyen dolgoztak, lelkesedésből, hazaszeretetből, az LMP Facebook oldaláról kiderül, hogy náluk 3 ezer forintos napidíjért mozogtak az aktivisták. Idézek önöknek az LMP bejegyzéséből, ez egy hivatalos pártbejegyzés: "Háborogtak az aktivisták, hiszen eladósodott az LMP." Bár itt az előbb arról hallottunk, hogy fegyelmezett gazdálkodást kellene hogy folytassanak a pártok, meglepte őket, hogy sikerült tartozást fölhalmozniuk. Idézem, hogy mit mondtak a 3 ezer forintos napidíjukért aggódó fizetett aktivistáknak: "Teljesen jogos mind a követelésetek, mind a felháborodásotok. Mi sem úgy számoltunk, hogy ilyenkor még, május 17-én kifizetetlen számláink lesznek. Egyszerűen meg kell tanulnunk, hogy arra az ígéretre lehet támaszkodni, amit amúgy is meg lehet fogni. Annyit tudok mondani, hogy egyrészt, bár ezerszer, sőt százezerszer kisebb probléma ez nekünk, mint nektek, de nekünk is végképp ciki, tehát ki lesznek fizetve a számlák. Másrészt legjobb tudomásom szerint tényleg folyamatban van a hitelfelvétel."

Hát, uraim, megkérem önöket, jelentkezzen, aki nem látja az LMP előbbi nyilatkozatai és a Facebook oldalán szereplő bejegyzések között az ellentmondást. Azt rögtön sejtettem, hogy önök nem fogják látni, de azt hiszem, hogy önökön kívül minden látja. (Vágó Gábor jelentkezik.)

Köszönöm szépen megtisztelő a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(12.40)

ELNÖK: Nem meglepő módon kétperces reagálásra, hozzászólásra kért lehetőséget Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy örömömre szolgál, hogy a Facebookról idézünk most már a parlamentben, ez tényleg egy előrelépés az e-demokrácia irányába. A tréfát félretéve, egyetlenegy oka volt, hogy lehet az LMP kasszájában turkálni, mert mi nyilvános pártkasszát alkalmazunk, azaz a kampányfinanszírozás során mindenki forintról forintra láthatta, hogy kitől kaptunk mennyi pénzt, és hova tettünk, hova költöttünk mennyi pénzt. Az LMP a transzparencia és a nyilvánosság pártján áll, ugyanez szerintem nem mondható el a Jobbikról, aki évekig nem hozza nyilvánosságra a saját költségvetését, már az ÁSZ is megfedte. Különböző jogi csűrcsavarokkal ezt még tudták húzni egy ideig, de önök is azért belátták, hogy ez a választások előtt nem tartható tovább.

Viszont hogyha tényleg azt szeretnék, hogy mindenki számára látható legyen, hogy honnan vannak a támogatóik, és ezeket a gázrubeleket, amelyekből önök valószínűleg gazdálkodnak (Felzúdulás, közbeszólások a Jobbik részéről: Na ne!), ezt a vádat szeretnék negligálni, erre nagyon egyszerű lehetőség van: ha nyilvános pártkasszát hoznak önök is nyilvánosságra. (Közbeszólás a Jobbik soraiból. - Derültség.) A másik lehetőség az, hogy ezt a törvényjavaslatot, ami a pártfinanszírozásról szól, és az egész parlament napirendjére vette, elfogadjuk, így hát mindegyik párt gazdálkodása átlátható lesz, és ezáltal az embereknek a demokráciába vetett bizalma is ismét megerősödhet.

Egyébként az, hogy milyen támogatók is adtak pénzt az LMP-nek, ez azért is olyan fontos, mert úgy gondoljuk, hogy mi nem adunk a támogatásért ellenszolgáltatást akár diplomáciai ügyekben vagy akár gazdasági ügyekben (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.), mint ahogy ezt tették mások. Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Józsa István képviselő úrnak az MSZP padsoraiból.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Noha a napirend címe az, hogy a 2010. évi költségvetés módosítása, igazából a pártfinanszírozás és a demokrácia alapkérdései fekszenek előttünk, és úgy gondolom, noha sematikusan, kisbaltával lehet így farigcsálni a költségeket, azért az átgondoltság ebből az előterjesztésből messzemenően hiányzik, ugyanígy Babák Mihály képviselőtársam - aki az előbb még itt volt, de most éppen nem látom - hozzászólásában, aki hetet-havat összekavart itt kétpercesében, és valószínűleg azért szaladt el, hogy megkeresse a válság okozóját. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Itt van!) Hát, jelentem, a válság objektív, és a kezelése volt szubjektív. (Derültség a Fidesz soraiban.) A Bajnai-kormány sikeresen kezelte a válságot. (Kontur Pál: Ezért szavaztak így az emberek.) Ez a gazdasági növekedés, ami most előttünk áll, és remélem, hogy a kétharmados többség nem tudja elrontani, mert mindent megtesz a nemzeti együttműködés keretében - természetesen az ellenzéket is beleértve -, hogy a válságból való kilábalás eredményes legyen.

Szeretném, hogyha leszoknának arról, hogy azt mondják, hogy Magyarországon válság van, mert a magyar gazdaság nincsen csődben, a magyar állam nincsen csőd közelben, és nem is lesz. Azt kérem, hogy ezekre a kijelentésekre, amit a parlament nyilvánossága előtt, nagy nyilvánosság előtt tesznek, azért a tudatos károkozástól távolodjanak el, tehát ne essenek abba a hibába, amibe Kósa Lajosnak sikerült, és jó tízmilliárd forint bánta a valutahitelesek részéről. Tehát én azt hiszem, hogy a parlamenti pártok, illetve az egész ország erőfeszítése a válságból való kilábalást tekintve eredményes lesz.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Novák Előd képviselő úr, Jobbik.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előbb megint olyan vádak hangzottak el, amelyeknek egy része eléggé komolytalan. A komolyabbik, hogy nem adtuk volna le a beszámolónkat, ez tárgyszerűen nem igaz, az éves beszámolónkat mindegyiket leadtuk a korábbi évit, miután megalakult a választmányunk, és az összes korábbi le van adva, és a törvényes 60 napon belül le fogjuk adni, épp a napokban a kampányelszámolásunkat is. Az más kérdés, hogy épp Vona Gábor napirend előtti felszólalásában elmondta, hogy milyen üldöztetésnek vannak kitéve a Jobbik támogatói, szimpatizánsai, épp ezért minden egyes apró támogatónkat nem kívánunk megnevezni, ahogy az egyház sem nevezi meg, mondjuk, a perselypénz bedobóit; azt gondoljuk, hogy ez nem indokolt.

Viszont úgy látszik, hogy nemcsak a kormány folytat szemfényvesztést itt a különböző eseti bizottságokkal, amelyekben egyet is értünk, hogy mi folyik itt a kormányoldal szintjén, hanem önök is parasztvakítást végeznek, tisztelt LMP-s kollégák, hiszen ez a kampányszámla számos sebtől vérzik. Épp egy konferencián volt alkalmam Karácsony Gergelyt szembesíteni azzal, hogy hirdetések voltak a kampányban, aminek utánajártunk, és bizony önök gyűjtöttek fizetett ajánlószelvény-gyűjtőket, és ilyen állásokat hirdettek, és bizony ennek a kiadási tételeit nem találtuk a kampányelszámolásban. Hetekkel később azt válaszolta Karácsony Gergely, hogy a könyvelés majd később történik meg. Nem tudom, hány hónap, hány év múlva, amikor már senki nem nézi ezeket az elszámolásokat egyrészt, másrészt azt a választ is adta, hogy az ajánlószelvény gyűjtésének kiadása, merthogy tagságuk nincsen kellő számú, és ezért rászorulnak, ha már pénzük valahonnan van ennyi, hogy fizetett alkalmazottakat bízzanak meg erre a feladatra. Ez úgynevezett működési kiadás Karácsony Gergely szerint, tehát nem kampánykiadás az ajánlószelvények gyűjtésére biztosított pénz, ami egyébként még az én jogértelmezésem szerint ráadásul törvénysértő is, de hogy ez egyáltalán nem is szerepel a kampányfinanszírozásban, azt gondolom, ez egy nyílt parasztvakítás.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Novák Úr! Szeretném fölhívni arra a figyelmét, hogy a kampányszámlánkon azok a költségek jelentek meg, amiket kifizettünk, de hogy Zagyva úrra reagáljak, beszéljük meg kint a folyosón, és szívesen beavatnám a tiszta kampányfinanszírozás rejtelmeibe, és ezt a tudást és tapasztalatot, ami fölhalmozódott az LMP-ben, hogy hogyan lehet átlátható módon kampányolni, ezt megosztanánk a Jobbikkal is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: A folyosón való békés beszélgetésre a szünetben mód és lehetősége nyílik majd a képviselő uraknak, hölgyeknek, de addig még nagyon sok dolgunk van, így aztán most megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, LMP, normál hozzászólásra.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én eredetileg Babák képviselő úrnak szerettem volna reagálni, és fogok is, csak itt azért néhány reakciót engedjenek meg. Az egyik, hogy nyilván annak a pártnak lehet a számláján kotorászni, amelyik ezt nyilvánossá teszi. Én nagyon remélem, hogy előbb-utóbb a Jobbiknak és másoknak a Facebook oldalán is elérhető lesz (Közbeszólás: Miért a Facebookon?) - azt idézte Volner képviselő úr -, elérhető lesz, hogy honnan, kiktől kapnak támogatásokat. Úgy látszik, mégsem kaptunk annyi támogatást, hogyha a tartozásaink ilyen számosak. De a másik, annak is nagyon örülök, hogy végre elhangzott a Szocialista Párt részéről, hogy a válságot sikerült felszámolni. Akkor, gondolom, itt újult erővel vethetjük bele magunkat a törvényhozási munkába.

Viszont, ami a törvényjavaslat érdemét illeti, kedves Babák képviselő úr, azért demagógia és populizmus az, amit folytatnak, és az LMP azért szavazott eddig például ellene a parlamenti létszámcsökkentésnek az alkotmányban való rögzítése ellen vagy a kisebbségi önkormányzati képviselő-testületek létszámának a csökkentése ellen, mert ön és önök pontosan tudják azt, hogy a költségvetési hiány tekintetében ezek az összegek elenyészőek. Ezzel önök a gazdasági válság - ami a szocialisták szerint már nem áll fenn -, a gazdasági válság felszámolása érdekében ezzel önök nem tettek semmit. És azért színtiszta populizmus az, amit ön itt elmondott, és az, amit önök ezek a szimbolikus törvényekkel itt hirdetnek, mert pontosan tisztában vannak önök is azzal - ezt elmondták a politikai nyilatkozat vitájánál, elmondták a kormányprogram vitájában is -, hogy az emberek bizalma a különböző politikai intézményekben milyen szinten csökkent le az elmúlt nyolc vagy éppen az elmúlt húsz évben.

Egy közbevető megjegyzésem azért lenne az elmúlt nyolc évvel kapcsolatban, miután bármilyen témáról van szó, önöknek minduntalan ugyanaz jut az eszükbe, hogy az elmúlt nyolc évnek kik a felelősei, amiben egyfelől persze igazuk van, csak azért szeretném azt megjegyezni, hogy az elmúlt nyolc év felelőseit ha kutatjuk, az első számú felelősei önök, akik méltóztattak elveszíteni egy választást 2006-ban, illetve ezt megelőzően 2002-ben. (Közbeszólások.) Mert hogy miért került sor erre a nyolc évre, talán egy kicsit a saját házuk táján is illenék söprögetni. De, kedves Babák képviselő úr, pontosan tisztában van ön azzal, hogy ma nagyon olcsón lehet népszerűségi pontokat szerezni azzal, hogyha a politikai intézmények ellen agitálunk. Hogyha azt mondjuk, hogy kevesebb politikus kell, kevesebbet kell költeni a pártokra, a demokráciára, ezzel nagyon könnyen nemcsak Békés megyében, szerte az országban lehet jó pontokat szerezni.

(12.50)

Ugyanakkor ez önöktől felelőtlenség. Itt előttem már volt ellenzéki képviselő, aki elmondta, hogy önök a kétharmados többség birtokában bátran megtehetnék azt, hogy bevállalják az emberek előtt, hogy igenis, a demokrácia pénzbe kerül, és a gazdasági válságot nem ilyen apró fillérekkel kell megoldani, hogy a pártok támogatásából 15 százalékot lecsippentenek, hogy egy kisebbségi önkormányzati képviselő-testületet 7-ről 5-re csökkentenek. Ez színtiszta demagógia és uszítás a különböző, többpárti parlamentáris intézmények ellen. Ez a helyzet.

A másik: az meg aztán tényleg a demagógia csimborasszója, amikor ön itt azt állítja, hogy ez a 15 százalék, amit lecsípnek a pártok támogatásából, ez majd az árvízkárosultakon segíteni fog. Pontosan tudja, szerintem ön is, régebb óta ül itt, mint én, pontosan tudja azt, hogy egy költségvetés hogy működik és hogy nem. Ha most a parlament megszavazza ezt a törvényjavaslatot, attól még ez a pénz nem fog egyenesen az árvízkárosultakhoz vándorolni. Pontosan tudja ezt. Szerintem, hogy kölcsönvegyem Novák képviselőtársam szavajárását, na, ez a parasztvakítás. Nem kellene az embereket becsapni, ettől még nem lesz az árvízkárosultaknak egy forinttal sem több, hogy most itt ezt a törvényjavaslatot önök elfogadják.

A másik: az előterjesztés módja. Természetesen Hargitai képviselő úrnak abban hajlandó vagyok igazat adni, hogy konkrétan akkor, amikor a pártok költségvetési támogatásáról van szó, valóban lehet, hogy elegánsabb, hogy nem a minisztériumtól jön be egy törvényjavaslat, hanem önálló képviselői indítványként. A probléma az szerintem az összes ellenzéki képviselő részéről, hogy rendre úgy jönnek be most már a költségvetést is közvetve vagy közvetlenül érintő törvényjavaslatok, hogy hiába van hivatalban a kormány, egyetlen kormányzati előterjesztést nem láttunk.

Ennek egyrészt az a hozadéka, hogy nem folytatják le azokat a szükséges társadalmi nézetegyeztetéseket, amit egyébként a még hatályban lévő jogalkotási törvény előír, másrészt pedig felelőtlen módon úgy tesznek ide le törvényjavaslatokat, hogy a költségvetési háttérszámítások, a költségvetési hatások, hatástanulmányok nincsenek idetéve a képviselők elé.

Így nem lehet kormányozni, hogy önök három hete ugyan a kormányrúdnál vannak, egyetlen kormányzati előterjesztés nem jön. Úgy látszik, az önök olvasatában a forradalom azt jelenti, hogy a kormányzati funkciókat is a képviselők veszik át. Ez egy eléggé sajátos alkotmányértelmezés.

Összességében pedig azt gondolom, illetve ezt próbáltuk már az imént is elmondani, hogy akár a pártok finanszírozásáról van szó, akár a költségvetés rendbetételéről, rendszerszinten kellene gondolkodni, tehát aligha üdvözölhető jó szívvel egy olyan törvényjavaslat, ami egy apró szeletet vesz elő akár a költségvetés összvolumenéhez képest, akár ha arról beszélünk, hogy hogyan lehetne a korrupciós csatornákat elzárni, hogyan lehetne tiszta közéletet teremteni. Akkor nem egy ilyen aprósággal kellene kezdeni, hanem például nagyon kíváncsian várjuk azt, hogy a fideszes képviselők mikor jönnek elő olyan rendszerszintű törvénymódosításokkal vagy leginkább a kormány mikor jön elő olyan javaslatokkal, ami valóban nem pusztán az elszámoltatásról és az elmúlt nyolc év számonkéréséről szól, hanem garanciát ad arra, hogy mondjuk, a következő négy évben nem fognak felelőtlenül elfolyni közpénzek.

Ezek a javaslatok egyelőre váratnak magukra. Az, amit önök itt művelnek, akár a képviselő-testületi létszámcsökkentéssel, akár a pártok támogatásának a 15 százalékos csökkentésével, ez valóban parasztvakítás, nem megoldás sem a költségvetés gondjaira, sem a pártfinanszírozás rendezetlenségére.

Én nagyon kérem önöket, hogy az ilyen látszattevékenységek helyett valóban fogjanak hozzá részben a nem létező gazdasági válság kezeléséhez... - (Közbeszólásra:) hát, azt mondták, hogy nincsen már gazdasági válság -, illetve fogjanak hozzá (Babák Mihály: Hazudtak. Most is.) a korrupciós csatornák elzárásához. Nyilván a hatékony az lenne, ha a független intézményeket békén hagynák, és például nem a saját képviselőiket ültetnék, mondjuk, egy olyan intézmény élére, mint az Állami Számvevőszék, aminek az egyik elsőrendű feladata, hogy a pártok gazdálkodását ellenőrizze.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Babák Mihály képviselő úr, Fidesz. Azt követően pedig hadd kérdezzem meg, hogy Harrach Péter úr már a vita lezárására jelentkezik majd, ugye? (Harrach Péter: Én nem szeretném lezárni, de hozzászólni szeretnék.) Jó, köszönöm szépen. (Harrach Péter: Csak reménykedem. - Babák Mihály: Az időm viszont elindult.) Nullára kérjük, köszönjük.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Schiffer Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A rendszerszemléletű és rendszermódosító javaslatokra egy picit várni kell, kérem a szíves türelmét. (Dr. Józsa István: A forradalom... - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Forradalom volt.) El fog jönni az idő, készítik elő.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Lehet, hogy Schiffer képviselőtársam úgy gondolja, hogy demagógok az állampolgárok, a választók, sőt ugye parasztvakítás az egész. Én nem nevezném sem őket, sem mást sem annak. A választásokkor az történt, hogy azt várták, hogy csökkentsük a parlament létszámát - közkívánat volt úgymond -, azonkívül az önkormányzatok számát és létszámát is csökkentse a tisztelt Ház. Kifejezett kérése volt az országnak, azonkívül kifejezett kérése volt, hogy a pártok finanszírozását is csökkentse. Ennek eleget teszünk.

Az más kérdés, mint ahogy Harrach képviselőtársam kristálytisztán elmondta, hogy nem jelentős összegről van szó, de az állampolgár szemében a negyedmilliárd forint akár száz lakás helyreállításához is szolgálhat. Akár, és én ezt mondtam. Hogy ez önnek semmit sem jelent, és ez nem lehet érv akkor, amikor az ember amellett érvel, hogy ugyan már, tisztelt képviselőtársaim, mutassunk már példát a tekintetben, hogy a pártok finanszírozását csökkentjük 15 százalékkal, úgy gondolom, hogy vannak gesztusok is, és van, amikor kevésnek tűnő dolgot is, de meg kell tenni azért, mert elvárják tőlünk. Ha ezt ön demagógiának nevezi, ez az ön szíve joga, úgy gondolom, hogy ön ezért feleljen, akinek szükséges.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szegénység van ma az országban, és irritálja különben minden jövedelem, meg nem dolgozott jövedelem, korrupt dolog és sok egyéb más az állampolgárokat; ez odáig fajul már Békés megyében a helyzet, hogy a szegénység miatt az emberek egymást is vádolják sok tekintetben.

Nagyon rossz a politikai légkör, és kérem, ha ön azt mondja, hogy nincs válság (Dr. Józsa István: Gazdasági!), akkor ön megint nem mond igazat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Még mindig pénzügyi válság van (Dr. Józsa István: Csak a Kósa szemében.), az emberek szegények, és megoldást várnak sürgősen. Ezért vannak a gondok, mert önök kormányoztak.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Schiffer Andrásnak adom meg a szót.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Babák képviselő úrnak röviden reagálnék. Nagyon sajnálom, hogy nem volt világos, amit mondtam. Én azt hiszem, hogy egy felelős képviselő attól az, ami, attól felelős, hogy nem pusztán az utcai követeléseknek, nagyon sokszor információhiányból fakadó követeléseknek tesz eleget ellenőrizetlenül; ha nem így tesz, akkor hívják populistának. Ha ön felelős képviselő, akkor például megpróbálja elmagyarázni az embereknek, hogy nem úgy működik a dolog, hogy most megvágunk egyet a képviselő-testületeken, megvágunk egyet a pártokon, és akkor holnaptól minden jó lesz, hanem megpróbálja ismertetni (Babák Mihály közbeszólása.) az önök programját arra, hogy mondjuk, Magyarország a gazdasági válságból hogyan fog kikecmeregni; megpróbálja ismertetni az önök programját arra nézve, ha ilyennel rendelkeznek, hogy hogyan kívánják elzárni azokat a csatornákat, ahol a korrupciós pénzek csorognak. (Babák Mihály: Meg fogjuk tenni. Kis türelem!) De ez, amit önök csinálnak, egyszerűen pótcselekvés. (Babák Mihály: Ezt te mondod.)

Köszönöm.

ELNÖK: Azért kérdeztem az előbb Harrach képviselő urat, hogy utoljára adjam-e meg a szót neki, vagy most a vitában szeretne szólni. (Harrach Péter: Maradjunk annyiban, hogy a vitában.) A vitában, akkor Harrach Péter képviselő úré a szó, normál hozzászólásként.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoltam, hogy annyi minden elhangzott, és annyi minden túlterjeszkedett az előterjesztés keretein, hogy érdemes talán ezekre válaszolni, nemcsak azért, mert már teleírtam a papíromat, hanem azért is, mert az elhangzott és levegőben levő, lebegő megjegyzéseket jó tisztázni, hogy ne maradjon ott, mielőtt elfelejtenénk őket. (Tukacs István közbeszólása.)

Örülök, hogy mindenki egyetértett az előterjesztés tartalmával. A bizottsági tárgyalások nehézségeivel kapcsolatos kifogásokat megértem, de egyúttal önöktől is megértést kérek, hiszen nagy változások közben vagyunk, és a tempó ehhez igazodik.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Egy mondatot engedjenek meg talán a nyilvánosság számára, hiszen itt is többször elhangzott, és tapasztaljuk is, hogy a pártok nem tartoznak a legnépszerűbb szervezetek közé. De a párt nem más, mint egy olyan szervezet, amelyik a világról, nemzetről, közös dolgainkról hasonlóan gondolkodó emberek társasága, egy közéleti képződmény, amire szükség van, mert ezen a kereten kívül nem lehet politizálni, a pártnak a támogatása szükséges.

(13.00)

Tehát amikor olyan, nem éppen átgondolt megjegyzések hangzanak el, hogy akár a száz százalékot is el lehet venni, azt hiszem, nem megalapozott.

Néhány konkrét kérdésre, illetve gondolatra hadd válaszoljak! Nyikos képviselő úr feltette a kérdést, hogy miért pont 15 százalék. Úgy gondolom, hogy ez egy méltányos, ugyanakkor elégségesnek tűnő arány. Nemcsak a pártfinanszírozásban, hanem más területen is ezt a mértéket alkalmaztuk.

Arra a kérdésre, ami szintén elhangzott, hogy miért képviselők terjesztik elő, a választ Hargitai képviselőtársam már megadta. A költségvetési törvény módosítására, az egyes tételek átrendezésére van kormányzati lehetőség és van parlamenti. Ez kifejezetten parlamenti, ezért méltányos, hogy képviselő nyújtsa be ezt a módosítást.

Még egy gondolat felmerült önnél is meg másnál is, ezért szeretném tisztázni, mert nem mindenki előtt világos az, hogy visszamenőleg ez nem érvényes. Tehát nem az éves költségvetési tétel 15 százalékáról van szó, hanem a hátralévő hét hónap 15 százalékáról. A már átutalt öt hónap felett nem rendelkezünk. Ez pedig 223 millió forint.

Józsa képviselő úrnak volt egy mondata, amit azért megint csak tisztázni kell. A kormány saját hatáskörében is megtehette volna, mondta - hát az előbb tisztáztuk, hogy ezt nem, ez parlamenti hatáskör.

Scheiring képviselő úrnak két megjegyzéséhez hadd kapcsolódjak. Volt egy kifejezése, ami számomra bántó volt, a nemzeti összetartozást kiegészítette egy nemzeti összeborulással. Azt hiszem, a tárgyhoz méltatlan ez a kifejezés.

Aztán még egy gondolat elhangzott - szó szerint idézem -: a pártellenességre játszik az előterjesztés. Igazán nem szeretném visszadobni a labdát, de hogy is hívják az ön pártját? Nem a politikaellenességre játszik? (Dr. Schiffer András: Nem!) De igen.

De talán ennyit a pártvitákról, mert ennek szép példáit láttuk, és derűs pillanatokat is okozott számunkra. De ha már pártnál vagyunk, úgy érzem, hogy Göndör képviselő úr felszólalása egy kicsit pártszempontú volt. 2008-tól válság van, említette. Hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy nálunk 2007-ben már jelentősen csökkent a bérek és nyugdíjak vásárlóértéke. Ez valamiféle sajátos magyar válságot idéz. És ha azt mondjuk, hogy a Bajnai-kormány válságkezelő volt, akkor egy munkamegosztást javasolok kettejük között; a Gyurcsány Ferenc által előidézett válságot próbálta kezelni a Bajnai-kormány, több-kevesebb sikerrel.(Dr. Józsa István: Egy kis világválság is volt!)

Volner képviselő úr megjegyzésére is hadd reagáljak, aki egy igaztalan vádat fogalmazott meg a BKV-val kapcsolatban, hogy Vitézy Dávid nem reagált, nem jelentett. De igen, Vitézy Dávid megtette a megfelelő lépéseket, és ez indította el a folyamatokat, aminek tanúi vagyunk.

Azt is ki kell mondani, hogy tulajdonképpen az előterjesztés szempontja a megtakarítás volt, és nem egy terület átfogó koncepcionális rendezése. Ne várjunk többet egy ilyen előterjesztéstől, mint ami a szándéka.

Felmerült még egy-két gondolat itt az SZDSZ-szel meg az MDF-fel kapcsolatban. Azért szerepel ez az anyagban, mert az első öt hónapban, mint ahogy a MIÉP-Jobbik-szövetség is, kapott költségvetési támogatást, de természetesen a választás utáni átrendezés során nem fog az SZDSZ kapni. Az MDF igen, mert az 1 százalékot meghaladta, és részt vett a választáson, az SZDSZ nem vett részt. Ezeket az apró kis kiigazításokat meg kellett tennem.

Ha megengednek még egy gondolatot befejezésképpen, ami az egész előterjesztésre és az expozé elején is említett gondolatra visszatér. A politikai elitnek magán kell kezdenie a spórolást, és természetesen folytatni másokon, elsősorban a bankokon, a kétmillión felüli kifizetéseket és az aránytalanul nagy végkielégítéseket felvevőkön, szemben azzal a politikával, ami a nyugdíjasokon, a fogyatékosszervezeteken, a munkavállalókon és a családokon kezdte a spórolást.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Felszólalásra következik Sneider Tamás, a Jobbik képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Az elmúlt időszakban itt egy szép hosszú vitát hallottunk a pártok finanszírozásáról, és igazából ez a törvényjavaslat, ami most elénk került, felvetette a problémát, hogyan is működnek Magyarországon a pártok, és igenis a pártok finanszírozásához hozzá kell nyúlni, egy új gondolatot kell belevinni a politikába.

Sok mindenkivel egyet lehet érteni. Én nem is kívánok már nagyon belefolyni ebbe a vitába, inkább csak egyetlenegy, remélem, talán már utolsó megerősítését akarnám egy példán keresztül adni annak, hogy minél hamarabb tegyük rendbe a pártok finanszírozását, mert ha nem, akkor a következő választáson valószínűleg még nagyobb politikusellenesség fog kialakulni, és én nem szeretném, ha mondjuk, engem is a mostani politikai elithez sorolnának adott esetben ebben a kérdésben. (Dr. Józsa Imre: Már késő!) Hát én még bízom benne azért.

A pártok már régen sem tudtak kijönni ebből a keretösszegből, amit a maguk számára előírtak a költségvetési törvényekben. Ennek egy nagyon jó példája, egy kicsit visszanyúlva az időben, a Fiatal Demokraták Szövetségének 1991. november 5-én kelt kölcsönszerződése a Magyar Hitelbankkal. Ez gyakorlatilag másról nem szólt, minthogy akkor 100 millió forint hitelt vett fel a Fiatal Demokraták Szövetsége, ami azért, tegyük hozzá, hogy mai pénzben egymilliárd forint körüli összeg, tehát egyáltalán nem kis pénzről volt szó.

Mondhatjuk, hogy a Magyar Hitelbank gyakorlatilag akkor szponzorálta a Fideszt, vagy esetleg mégsem szponzorálta, az mindjárt ki is derül azért az egyik Barikád újságban megjelent cikknek bizonyos részeiből. A kölcsönszerződésben az állt, hogy a pénzt a Fidesz a vidéki irodaházak bővítésére, azok technikai és infrastrukturális feltételeinek a javítására, valamint nagyobb apparátus koordinálására képes budapesti központ kialakítására kívánja fordítani. És meg is volt, hogy a pénz visszafizetésének a garanciája ugyebár a költségvetési támogatás.

Ám hova is tűnt ez a pénz? Nézzünk csak egyetlenegy példát az akkori pénzmozgásra! A banktól 16 millió 700 ezer forintot utalnak a Szájer József elnökölte Demokratikus Politikai Kultúráért Alapítványnak, ami egyébként rendben is van, ezzel még nincs is semmi gond. De innen továbbítják az Alapítvány a Független Tájékoztatásért részére, ami, hozzá kell tenni, hogy ugyanabban a házban székel, a Lendvai út 28. szám alatt természetesen, tehát nem kellett messzire vinni a pénzt az átutaláskor. Az összeg végül a Csalogány utca 9-11. szám alatt bejegyzett Pergamen nevű cég számláján kötött ki, és az ügyletet kifogásolta a Magyar Hitelbank egyik munkatársa, és írt is egy levelet az MHB felettes vezetőinek. Ennek a levélnek egy részét felolvasnám, ha megengedik.

"Az átutalási megbízás leadásával egy időben adták le az alapítvány okiratait, és a pénzügyi előadó már akkor jelezte az alapítvány ügyintézőinek, hogy a Demokratikus Politikai Kultúráért Alapítvány számlájáról az átutalást nem tudja teljesíteni. Pénteken 12.15 és 12.30 között dr. Simicska Lajos és Varga Tamás megkerestek, és számon kérték, hogy miért nem került teljesítésre az átutalás. Elmondtam részletesen az átutalással kapcsolatos problémákat, de ők az érvelésemet nem fogadták el. Hivatkoztak az ideiglenes alapítványi számlanyitásra, Trendy-számra s a többi. Szinte sorolta nekem Simicska úr a megoldások lehetőségét, amit döbbenetesen jól ismer, majd közölte, hogy az átutalások nem teljesítése miatt - ugyanis a nem létező alapítványi számláról is tovább kellett volna utalni az összeget a Pergamen Rt. számlájára - akár 100 milliárd forint kár is keletkezhet. Ezért bejelentette, hogy azonnal készpénzben fel akarja venni a Demokratikus Alapítvány számlájáról a 16,7 millió forintot.

(13.10)

Válaszként elmondtam, hogy ne tegye ezt pénteken, 12 óra 30 perckor, mert teljesíthetetlen a bankfiók részéről, de Simicska úr erősködött, hogy szedjék össze gyorsan ezt a pénzt az összes bankfiókból. Végül is kedden hozzájutott Simicska úr a pénzhez.

Ezt észrevételezi az alkalmazott, és azt írja: észrevételezem, hogy az összeg, amit fel kívánnak venni, annak a forrása a Fidesz által 1992. IV. 1-jén engedélyezett 20 millió forintos forgóeszközhitel. Érthetetlen számomra, hogy ezt az összeget miért kell ilyen úton eljuttatni a Pergamen Rt.-hez. Ebből kiindulva megvizsgáltam a Fidesz által '92. IV. 3-án igénybevett 50 millió forint forgóeszközkölcsön felhasználását, és a mellékelt bizonylatok alapján úgy látom, hogy a kölcsönt, a bank pénzét a Fidesz nem a működésével kapcsolatos problémák konkrét megoldására fordítja, amire a kölcsönt egyébként kapta.

Nos, a Magyar Hitelbank 1994-ben a Fidesz 97,5 millió forintos lejárt hiteléről ekképp határozott: a fennálló 97,5 millió forintos összeg hitelezési veszteségként leírandó. A Magyar Hitelbank vesztesége egyébként ezekkel a cégekkel kapcsolatban összesen körülbelül 700 millió forintot tett ki, gondoljuk el, milyen hatalmas összeg ez a 90-es évek elején egyébként. Nos, ennél az esetnél nagy valószínűséggel nem önmagában a Fidesz mint párt ludas, mert nagyon jól végigvezethető - amit már nem sorolok fel -, hogy hogyan került néhány tizedik kft. területére ez a pénzösszeg, illetve ezeknek a személyeknek a kezébe.

Ezzel semmi mást nem kívántam, csak pontosan feltárni egy olyan helyzetet, hogy a pártok sajnos a múltban - és jó lenne, ha a jövőben már nem - folyamatosan valóban trükkök ezreihez, vagy ki tudja, mihez nyúltak annak érdekében, hogy kielégítsék az ilyen-olyan igényeiket. Bár hozzá kell tennem, ennél az esetnél valószínűleg nem maga a párt, csak a párton belül néhány személy az, aki félretette magának a későbbiekre, és tőkének használta ezt a pénzösszeget.

Tehát ezért is kérem, hogy vegyük elő minél hamarabb a pártok finanszírozásáról szóló törvényjavaslatot, hogy ne fordulhassanak elő ehhez hasonló esetek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Schiffer András, az LMP képviselője.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Harrach képviselő úrnak ezt a mondatát nem tudom a levegőben hagyni. Azt szeretném tisztázni, hogy mi soha nem voltuk politikaellenesek. Mi voltunk az a párt a választási kampányban, amely többek között nem ígért kisebb parlamentet sem az embereknek. Mi nem a politika ellen vagyunk; a politika megújításáért, azért, hogy a politika eredeti értelmét helyre állítani ebben az országban, hogy végre arról szóljon, hogy milyen értelmes morális célokat tűzzünk ki magunk elé, és azokat vitassuk meg. Hogy a miniszterelnök urat idézzem - egyetértve vele -, azon vagyunk, hogy a politikát felszabadítsuk a technokrata nyelv nyomása alól.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Harrach Péter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Harrach Péter: Már válaszoltam.) Köszönöm.

Az általános vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Szatmáry Kristóf és Horváth Zsolt, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/369. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/369/7. számon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen két paragrafust érint, ezért indítványozom, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-5. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Józsa Istvánnak, az MSZP képviselőjének.