Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 13. ülését megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Földesi Gyula és Nyakó István jegyző urak lesznek segítségemre. (Közbeszólások és derültség.) Tisztelettel kérem a jelenlévőket, hogy ne feledkezzenek meg... (Jelzésre:) Elnézést kérek, Szilágyi urat köszöntöm mint jegyzőt, bocsássanak meg a tévedésért. (Taps az LMP soraiban.) Kérem a jelenlévőket, ne feledkezzenek meg képviselői kártyájuk használatáról.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr. Miniszterelnök úr, öné a szó. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy néhány mondatban tájékoztassam önöket az árvíz elleni küzdelem állásáról. Mint bizonyára önök is értesültek róla, minden korábbi ismeretünket meghaladó árhullám vonult le és minden korábbi ismeretünket meghaladó magas vízállás alakult ki Észak-Magyarországon. A helyzet különösen a Hernád völgyében vált súlyossá a hét végén, hat megyét kellett bevonni azon területek közé, ahol vészhelyzetet kellett elrendelni. A veszély, illetve vészhelyzet elrendelése számos kényelmetlen intézkedést is magával hozott. Szeretném megköszönni azoknak, akik az intézkedések által lakott területen élnek, hogy kivették a maguk részét a veszély elhárításából.

Az erőfeszítés ellenére is sokan kényszerültek otthonaik elhagyására, és nagyon sok ember él most bizonytalanságban afelől, hogy az otthon gazdátlanul hagyott javaiknak mi lesz a sorsa. Először is szeretném - talán megengedik, ha azt mondom, mindannyiunk nevében - mindannyiunk együttérzését kifejezni a természeti csapás által sújtottakkal, illetve családjaikkal. Talán azt is mondhatom, hogy az együttérzés mellett mindannyiunk nevében a szolidaritásomat is kifejezhetem, és megígérhetem, hogy minden segítséget meg fogunk adni, ahogy eddig tettük, a következő napokban is a veszély elhárítására, illetve a károk kiküszöbölésére, majd az utána meginduló újjáépítés során az emberhez méltó élet föltételeinek újbóli megteremtésére.

Szeretném, ha mindenki tudná, hogy senkit sem hagyunk az út szélén. Szívesen lemondanék erről a tapasztalatról, de önök is tudják, hogy a polgári kormány kényszerült már arra a második évezred elején, az előző évszázad végén, hogy a Tisza által elöntött területeket mentesítse, illetve újjáépítse. Abban bízom, hogy ez a tudásunk még megvan, és képesek leszünk ismét gyorsan, hathatósan minden magyar állampolgárnak és családjának segítségére sietni az újjáépítés során. (Taps.)

Az együttérzés, a szolidaritás és a segítség kinyilvánításán túl szeretnék köszönetet is mondani; köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett ebben a fájdalmas, de nagyszerű munkában, aki pénzét, erejét, energiáját, vagyontárgyait adta, vonta be a védekezés munkálatába. Szeretnék köszönetet mondani a helyi polgármestereknek, akik igyekeztek legjobb tudásuk szerint helytállni a védekezési munkálatok irányításában. Szeretnék köszönetet mondani a vízügy dolgozóinak, akik végig jól teljesítettek.

Szeretnék köszönetet mondani a rendőrség kötelékébe tartozóknak, nemcsak a rendőröknek, hanem a rendőrség, illetve a Belügyminisztérium irányítása alatt álló más szervezeteknek is, akik soraiból a vészhelyzet elrendelésekor sok ezren hezitálás nélkül követték a kiadott parancsot, és megjelentek a legkritikusabb védelmi szakaszokon, és példátlanul rövid idő alatt emelték meg a gát szintjét, és védték meg a településeket. Szeretnék köszönetet mondani a hadsereg katonáinak is, akik a honvédelmi miniszter utasítására időveszteség nélkül jelentek meg megemelt létszámmal is a helyszínen.

Külön szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a büntetés-végrehajtás területéről is rendeltünk ki embereket: részben, akik a fogva tartottakat őrzik, de részben az enyhébb súlyú bűncselekményeket elkövetők közül is rendeltünk ki munkára a gáthoz embereket. Szeretném önökkel megosztani azt az információt, hogy legutóbbi tudásunk szerint ez idáig közülük először is senki sem szökött meg; kettő: elöl jártak a munkában, és példát mutattak mindannyiunknak. Egyben, azt gondolom, túl az ott a helyszínen szükséges fizikai helytállás fölötti elismerésen, azt a reményt is megerősítették bennünk, hogy az élet arra való, hogy az ember, ha hibákat vétett, utána ki tudja azokat javítani, és ismét a közösség megbecsült tagjává válhasson. Ezért az elítélteknek is köszönöm azt a munkát és erőfeszítést, amelyet a gáton mutattak. (Taps.)

(13.10)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen nem most van itt az ideje, de majd egy összefoglaló és értékelő tanulmány keretében ki kell térnünk arra is, hogy ez a vészhelyzet államszervezetünk mely pontjainál mutatott rá gyengeségeinkre; hol van szükség arra, hogy az állam újjászervezésekor különös figyelemmel járjunk el; hol kell megerősítenünk a magyar államot annak érdekében, hogy ne bravúrszámba menjen egy ilyen hatalmas és váratlan csapás elhárítása, hanem a megszokott munka rutinjával tudjunk majd helytállni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mai mondandóm második részében a magyar gazdaság kérdéséről szeretném önökkel megosztani néhány gondolatomat. Először is összefoglalóképpen azt szeretném mondani önöknek, hogy eljött az idő a gazdaságban is, hogy a régi helyébe új kerüljön. Önök tudják, hogy ez év áprilisában, április 25-én a magyar választók megdöntötték a régi rendszert, a szavazófülkében meggyőződésünk szerint új társadalmi szerződés született meg, amikor a magyarok példátlan egyetértéssel a régi rendszer lebontásáról és egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének felépítéséről döntöttek. A régi rendszert az emberek alkalmatlannak ítélték arra, hogy az országot kivezesse a mai helyzetből, hiszen azt tapasztalták az elmúlt években, hogy sem az ország régóta megoldatlan bajaira, sem a mai világ új kihívásaira nem tudott és nem tud megoldást kínálni. Az emberek józan ésszel látják, hogy nem pusztán egyéni eltévelyedésekről van szó ott, ahol állami vállalatok, minisztériumok, egyetemek vezetői, polgármesterek és vezető politikusok jutnak arra a sorsra, hogy bilincsben kell őket elvezetni súlyos, nem ritkán bűnszövetkezetben elkövetett visszaélések miatt; az emberek pontosan látják, hogy nem egyszerűen egyéni eltévelyedésekről, hanem alapvető és súlyos rendszerhibáról van szó, vagyis olyan rendszer működik, amely alapjaiban rossz, és csak tisztességtelen haszonélvezőinek érdeke tartja fönn.

Ez a csődöt mondott régi, rossz rendszer oda juttatta Magyarországot, hogy kiestünk a világ 30 legversenyképesebb országa közül. A vállalatokat terhelő adókat tekintve 183 ország közül a 151. helyen vagyunk. Oda jutottunk, tisztelt Ház, hogy az adóbürokrácia egy ember esetében egy év alatt mintegy 330 órányi munkát ró ránk, míg ez a szám Írországban 76 óra. A foglalkoztatást - amely a legnagyobb gondja Magyarországnak - terhelő bürokráciánál pedig egy év alatt egy emberre 203 órányi bürokratikus erőfeszítést kell fordítanunk, miközben ez Írországban mindösszesen 36 óra. Nem csoda tehát, ha az emberek úgy döntöttek, hogy egyértelmű és határozott felhatalmazást adnak egy új rendszer felépítésére.

A feladat nem könnyű, hiszen az ország azt várja tőlünk, hogy az egész régi rendszert - nem csak elemeit - lebontsuk, és építsünk egy teljesen új rendszert. Az ország ezt várja tőlem is, ezt várja a kormányomtól is, ezért munkánk során ezt fogjuk véghezvinni.

Önök is tudják, láthatták itt, a parlament üléstermében, hogy a munka megkezdődött, megkezdődött akkor, amikor megalkottuk a nemzeti együttműködés rendszerében egy új politikai rendszer alapjait, a nemzeti együttműködés politikai rendszerének alapjait, amikor új parlament alakult, a nemzeti együttműködés nyilatkozatát elfogadtuk, a politikusok számát csökkentettük mind a parlamentben, mind pedig az önkormányzatokban, a nemzeti összetartozásról szóló dokumentumot fogadtunk el, és a kettős állampolgárságot is megadtuk a határon túl élő magyaroknak. Remélem, ennek is volt némi szerepe abban, hogy a Délvidéken tartott autonómiaválasztásokon a hét végén a Vajdasági Magyar Szövetség minden várakozást felülmúló, elsöprő sikerrel szerepelt. Innen a magyar Parlament épületéből is gratulálunk Pásztor Istvánnak és szervezetének. (Taps.)

A második menetben létrehoztuk a nemzeti együttműködés új kormányzati rendszerét, létrehoztunk egy új minisztériumi struktúrát, a közigazgatási államtitkári rendszert visszaállítottuk, és megindítottuk a közigazgatás teljes újjászervezését, amelynek alapdokumentumait önök itt a Házban most is vitathatják.

Most pedig egy újabb fontos állomáshoz, ha úgy tetszik, a harmadik menethez érkeztünk, ez pedig a nemzeti együttműködés gazdasági rendszere alapjainak lerakását jelenti. Azt kérem önöktől, hogy most ezzel folytassuk a munkánkat. A harmadik menethez érkeztünk, az ország sorsáról van szó, ezért nem minősíthetjük amatőrök küzdelmének mindazt, ami zajlik, úgyhogy készüljenek fel legalább tizenkét menetre, tisztelt hölgyeim és uraim, a következő hetekben és hónapokban.

A választók által megalapított nemzeti együttműködés rendszerével reményeim szerint új időszámítás kezdődik a magyar gazdaságban is. Remélem, mondandómból majd kitűnik, hogy a régi mércék érvényüket vesztik, és új mércék lépnek életbe. Az új gazdasági rendszer építése természetesen az élet minden fontos területén alapvetően fogja megváltoztatni a dolgok menetét, mert egy teljesen elkorhadt gépezet minden egyes elemét ki kell cserélni. A legfontosabb, tisztelt hölgyeim és uraim, az, hogy kiszámíthatóan kell dolgoznunk, gondosan, precízen, körültekintően és következetesen. Az emberek ugyanis az átalakítás során is stabil, jól működő rendszert várnak el, olyat, amely hosszú időn keresztül megbízhatóan tud majd működni. Ezért, tisztelt képviselő hölgyek és urak, lényeges, hogy milyen szempontok és elvek szerint történik az új gazdasági rendszer felépítése, milyen szempontok és alapelvek szerint történik a magyar gazdaság újjászervezése.

A kormány a hét végén ülésezett, és egy akciótervet fogadott el, amit engedjék meg, hogy úgy nevezzek: első akcióterv. A kormány ennek az első akciótervnek a végrehajtásával kezdi meg a kormányprogram megvalósítását. Ahogy a kormányprogram vitájában is elmondtam, a kormányprogram egy iránytű, amit megvitattunk és elfogadtunk, intézkedések, eszközök és ütemezés kérdésében pedig most megnyílik a szabad vita lehetősége: törvényjavaslatokat nyújtunk be vita céljából a tisztelt Ház elé, és intézkedéseket, kormányzati intézkedéseket ismertetünk a képviselőtársainkkal.

(13.20)

Az első akcióterv két fő gondolatra koncentrál. Az első egy új gazdasági rendszer kialakítása és a kölcsönös felelősségvállalás elvének bevezetése a magyar gazdaságba. Először engedjék meg, hogy az új gazdasági rendszer néhány eleméről szóljak.

A kiindulópont az, bár gondolom, ezt ebben a Házban nem kell bizonygatni, a mi politikai közösségünk mindig különös érzékenységgel fordul a múlt érdemei, fényei, dicsősége és a múltbéli helytállások felé és iránt, de Magyarország a mai világban akar sikeres lenni, s nem a tegnapiban. Ezért a tekintetünket előre kell fordítani. A mai világban csak úgy lehetünk sikeresek, ha körülnézünk, és szemügyre vesszük, mi történik a világban, milyen meghatározó folyamatok zajlanak körülöttünk.

Először is azt javaslom önöknek, vegyük figyelembe, hogy a világban ma borúlátó, sőt aggasztó gazdasági időjárás uralkodik. Mindenfelől aggasztó hírek érkeznek. A válságnak, ami egy mély átalakulás kísérő jelensége, még nincs vége, nekünk azonban nem a sopánkodás a dolgunk. Nekünk az a dolgunk, hogy a magyarokra jellemző sajátos észjárással és leleményességgel igyekezzünk a külső folyamatokat inkább a magunk, vagyis Magyarország és a magyar gazdaság javára felhasználni. Erre kínálkozik is némi esély. A legdöntőbb folyamat, amit érdemes észrevennünk, az az, hogy a mai világban a világgazdaság új irányba fordult. Úgy tűnik, hogy ismét a termelő kapitalizmusnak van jövője, a spekulatív kapitalizmus ideje leáldozóban van. Mindannyian tudjuk, hogy a világot gyötrő gazdasági helyzet első számú oka az, hogy a világpiacon túlértékeltség uralkodik, ami annak tudható be, hogy a világban forgalomban lévő pénz mennyisége jelentős mértékben, többszörösen meghaladja a világban ma fellelhető valóságos érték mennyiségét. Ennek következtében minden valóságos értéket túlértékelnek a könyvekben és a nyilvántartásokban, aminek szükségszerű következménye aztán, hogy buborékok keletkeznek a gazdaságban, és ezek a buborékok újabb és újabb válságokat indítanak el, amelyek sajnos, hiába szeretnénk, Magyarország határainál nem állnak meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország csak akkor lehet sikeres a gyorsan változó modern világban, ha mi is a termelő kapitalizmusra koncentrálunk, és a világban zajló folyamatokat a magunk javára fordítjuk. Vagyis mi is minél inkább és minél eltökéltebben visszaszorítjuk a spekulációt, és helyette a termelő kapitalizmus irányába mutató lépéseinket erősítjük meg. (Taps a kormánypárti oldalon. - Szórványos taps a Jobbik és az MSZP soraiban.) Szeretném világossá tenni, anélkül, hogy indokolatlan fejtegetésekkel rabolnám az önök idejét, hogy a termelő kapitalizmus középpontjában a munka áll, a spekulatív kapitalizmus középpontjában pedig a spekuláció. (Zaj az MSZP soraiban.) Ezért jelentősége van annak, hogy tisztán lássunk abban a kérdésben, vajon meg tudjuk-e különböztetni a spekulációt a munkától.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A helyzet úgy áll, hogy ezt a különbségtételt megtehetjük. Javaslom, hogy spekulációnak az új gazdasági rendszer felépítése során azt tekintsük, amikor valaki úgy keres pénzt, hogy azzal másnak szükségszerűen kárt okoz, a munkát pedig tekintsük annak, amikor az ember úgy keres pénzt, hogy azzal értéket hoz létre, és így másnak is, az egész közösségnek is hasznára van. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy csak egy ilyen termelő kapitalizmus alkalmas arra, hogy tíz év alatt egymillió új munkahely jöjjön létre Magyarországon. A spekulatív kapitalizmus egyik világméretű rombolása éppen az, hogy a vállalkozások és munkahelyek tömeges megszűnését idézi elő a világban és hazánkban egyaránt. Ezért az új magyar gazdasági rendszernek is arra az alapelvre kell épülnie, amely a spekuláció helyébe a termelést, vagyis a munkát és az értékteremtést állítja. Ezért minden általunk javasolt intézkedésben és törvényjavaslatban ennek az alapelvnek kellene érvényesülnie.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Elnök Úr! Minden gazdasági rendszer legfőbb alkotórésze, alapja az adórendszer. Az új gazdasági rendszerhez tehát új adórendszer kell. Mi azt javasoljuk a tisztelt Háznak, hogy ne a ma érvényben lévő adórendszert toldozgassa és foldozgassa, hanem helyezze új alapokra a magyar adórendszert, és alkossa meg ennek modern, a jövőre esélyt jelentő formáját. Kérem, gondolkodjanak el azon, hogy egy adórendszer normális körülmények között valójában egy közösségformáló érdekháló. Egészséges gazdasági berendezkedés esetén az adózás az egyik legerősebb gazdasági kapocs az ember és a közösség, az egyén és a nemzet között. Bizalomra alapuló, erős és megbízható gazdasági kötelék.

Magyarországon ennek éppen az ellenkezőjét éltük át és éljük ma is. Nálunk az adórendszer ugyanis eleve, azt hiszem, talán kezdettől, nem bizalomra épült, hanem bizalmatlanságra és spekulációra. Az adózás egyrészt igazságtalan volt, másrészt büntetésnek érezte mindenki. Valójában az is volt. Büntető adózás, hiszen teljesíthetetlen dolgokat követelt. Ezzel szinte arra kényszerített mindenkit, hogy próbáljon kibújni alóla, ki ahogy tud. Így lett, tisztelt képviselő hölgyek és urak, a becsületes, törvénytisztelő emberből lúzer, mulya, élhetetlen alak, és végül így alakult ki az a meggyőződés Magyarországon, hogy nem éri meg becsületesnek lenni, merthogy az ügyeskedőknek áll a világ. Ez az egyik oka annak, amiért oly sokan érzik magukat rosszul Magyarországon, és ezért mennek el olyan sokan a fiatalok közül.

Igazságtalan a most fönnálló adórendszer, tisztelt hölgyeim és uraim, mert azokat sújtja leginkább, akik becsületesen dolgoznak, vállalkoznak, akik tenni próbálnak, cselekedni és értéket létrehozni, és békén hagyja azokat, akik ügyeskednek, trükköznek és spekulálnak. A nagy pénzben trükközőket nem lehetett utolérni; valójában odajutottunk, hogy ma 2,5 millió adófizető ember tart el 10 millió embert Magyarországon. Erre az alapra nem lehet modern gazdaságot építeni, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps a kormánypárti oldalon.) Mivel a mai adórendszer bizalmatlanságra épül, ebben az adórendszerben senki sem bízik. Sem az adófizetők, sem az állam, sem a befektetők, sem a vállalkozók. Senki. Az a körülmény, hogy milliók kényszerültek a puszta létfenntartás érdekében kijátszani ezt az adórendszert, alapot adott egy szűk csoportnak arra, hogy az adócsalásból, adómegkerülésből önálló üzletágat építsen ki. Ez lett az off-shore lovagok világa, akik beették magukat az állam bőre alá is, és nem átallanak sok száz milliós off-shore-os jövedelem után sem jó néhány millió forintnyi közpénzt fölvenni az adófizetők forintjaiból.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A választók által lezárt korszak politikája leginkább az adórendszeren keresztül mételyezte meg a gazdaságot és a társadalmat. Ezt az adórendszert tehát egy új adórendszerre kell cserélni. A régi adórendszerrel sohasem lenne esélyünk talpra állítani a magyar gazdaságot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmondottakból talán mindannyiunk számára logikusan következik, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében az adózásnak közösségerősítő érdekhálóvá kellene válnia. Vagyis az adózás büntetés helyett részvételt jelent majd, részvételt a nemzeti együttműködésben. Olyan részvételt, amelyben megéri részt venni, mert bizalomra és kölcsönösségre épül, vagyis igazságos. Azt kell elérni Magyarországon, minden cinizmus ellenére is, hogy ne érje meg se anyagi, se erkölcsi értelemben az adózás megkerülése. Ehhez életszerű, egyszerű, teljesíthető és munkabarát adórendszer kell. (Taps a kormánypárti oldalon, a Jobbik és az LMP soraiban.) Olyan egyszerű, tisztelt hölgyeim és uraim, olyan egyszerű, hogy a nyolc általános végzettséggel rendelkező ember is átláthassa a rá vonatkozó szabályokat. Ez nem csupán gazdasági kérdés, ez demokrácia kérdése is, tisztelt hölgyeim és uraim.

(13.30)

Ezért a szándékunk szerint, tisztelt Ház, új időszámítás kezdődhet az adózásban is. Jelentős adócsökkentést és az adózás radikális egyszerűsítését szeretnénk véghezvinni, több lépcsőben.

Az új adórendszer fókuszában a munkahelyteremtés áll. Ha önök összevetik a magyar adórendszert a velünk gazdasági versenyt futó szomszédos országokkal, akkor jól láthatják, hogy ott két komoly versenyhátrányunk található. Az egyik, hogy a velünk versenyt futó szomszédos országok egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert alkalmaznak, illetve minden jövedelmet, bármilyen formájú is legyen az, egykulcsos rendszeren keresztül veszik ki, és náluk alacsony a társasági adó. Ennek köszönhető, mármint az ezeken a területeken megmutatkozó versenyelőnynek köszönhető, hogy élenjárókból sereghajtók lettünk, mert ami az ő előnyük volt ebben a versenyben, az a versenyfutásban a mi hátrányunkká vált, így lettünk a nyolc évvel ezelőtti élenjáróból sereghajtók.

Ennek megfelelően az első kormányzati akcióterv hét intézkedést tartalmaz a jelentős adócsökkentés és az adózás egyszerűsítése érdekében.

Az 1. intézkedés, amit javaslunk a tisztelt Háznak, hogy a cégek nyereség után fizetendő társasági adóját csökkentsük 19 százalékról 10 százalékra az 500 millió forint éves nyereség alatt, vagyis ezzel a magyar kis- és középvállalkozásokat tudjuk támogatni. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

A 2., a kettes számú intézkedés, hogy vezessük be az egykulcsos családi jövedelemadót (Lendvai Ildikó: Nem ezt ígérte!), amelyre két év alatt állunk át úgy, hogy ennyi idő alatt 1,3 millió, vagyis 1 millió 300 ezer munkavállalót vonunk be az adórendszerbe, és ennyi idő alatt kivezetjük a rendszerből az adójóváírás intézményét. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek az adórendszernek mindenki nyertese lesz, az átállás pedig fokozatosan, a teherbíró képességnek megfelelő ütemben történik majd. Ennek következtében megszűnik az a jelenség, hogy az adórendszer hazugságra épül, egy hazugságlánc áldozatai vagyunk mindannyian, az állam sem gondolja komolyan azt az adót, amit kivet, a vállalkozó sem veszi azt komolyan, hiszen tudja, hogy az állam sem ezzel a szándékkal rótta azt ki, és végül a munkavállaló is igyekszik azt kikerülni, ahol csak tudja. Ilyen morálra, ilyen bizalmatlansági helyzetre nem lehet gazdaságot építeni, ezért a hazugságláncot, ezt a sajátos magyar adókörtáncot, ezt a körhazugságot meg kell szakítanunk.

Vannak persze, akik azt gondolják, hogy a jövedelemadó, az egykulcsos jövedelemadó, illetve minden jövedelemként értelmezhető kivét a gazdasági rendszerből, amely egy kulccsal adózna, nem egyeztethető össze a családi elvű adózással. Ez tévedés, tisztelt hölgyeim és uraim, mi egy, a két rendszert egyesítő és egymással harmóniában egyesítő előterjesztést fogunk majd tenni (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), ha megengedik, erre később vissza is térek.

A 3. intézkedés, hogy a kis- és középvállalkozásokat terhelő adók közül tíz, úgynevezett kisadót egy mozdulattal töröljünk el. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A 4. javaslat, hogy vezessük be az adórendszeren kívüli, tehát adózás alá nem vont kereset fogalmát, és tegyük lehetővé, hogy aki adózott jövedelemből másnak magánszemélyként munkalehetőséget biztosít, az után már a munkát végzőnek ne kelljen még egyszer adót fizetnie. Ezt a magántulajdon védelmének elve nevében javaslom, ugyanis itt az államnak már nincs semmi keresnivalója. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 5. intézkedésként az adószabadság megteremtésének jegyében a vér szerinti, egyenes ági rokonok közötti vagyonmozgás - élők, és elhaltak és élők között egyaránt -, az adózott jövedelemből való foglalkoztatás, valamint a gyermekekről való gondoskodás adózási szempontból kerüljön az állam hatókörén kívülre. (Lendvai Ildikó közbeszól.) Ez tehát azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy van olyan területe az életnek, ahol az államnak nincs keresnivalója. (Dr. Mikola István: Így van. - Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.) Miután családi alapon gondolkodunk, és miután a gazdaságnak is alapegységeként fogadjuk el a családot, ezért egyenes ági, vér szerinti leszármazók esetében az államnak sem illeték-, sem adóbeszedés érdekében ott semmi keresnivalója nincs, még egyszer mondom, a magántulajdon védelme és az adószabadság jegyében.

Hasonlóképpen, tisztelt hölgyeim és uraim, amikor majd az egykulcsos adórendszert javasoljuk összeilleszteni a családokat támogató adórendszer elemeivel, akkor azt a gondolatot javaslom önöknek elfogadásra, hogy majd az adótörvény pontos szövegénél kialakítandóan, minden évi költségvetési helyzet ismeretében meghatározandó összeg erejéig tekintsük úgy, hogy egy, kettő, illetve három gyermek után bizonyos munkával megkeresett jövedelem nem eshet állami elvonás alá, mert az a családé, ott az államnak semmi keresnivalója nincs. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt is javaslom a tisztelt Háznak, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó esetében 16 százalékos adókulcsot állapítson meg. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Annak érdekében, hogy új munkahelyek jöjjenek létre minél nagyobb számban, nemcsak adócsökkentésre van szükség, hanem meg kell kezdeni a magyar gazdaságot megbénító bürokrácia csökkentését, és egy új ügyintézési rendszer felépítését is, amelyben a jogszabályok és a hivatalok nem uralkodnak, hanem szolgálják az embereket, nem akadályokat állítanak, hanem akadályokat hárítanak el az emberek útjából. Ezen kívül célzottan, úgy érzem, segítenünk kell, lehet és érdemes a kis- és középvállalkozásokat, hogy több lehetőséghez és szabadabb forrásokhoz jussanak, ezért a bürokrácia leépítése és a kis- és középvállalkozói szektor támogatása érdekében a kormány további hét intézkedést javasol.

Vagyis 6. intézkedésként - folytatva az előző sort - a beruházások során ma 51 engedélyt kell kérni, ezeknek egyharmadát az állam, illetve a kormány eltörli. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

7. intézkedésként javaslom, hogy a ma hatályban lévő egyszerűsített alkalmi foglalkoztatás föltételeit -, amely név önmagában az előző kurzus humorérzékéről tesz tanúbizonyságot (Derültség a kormánypártok soraiban.), amikor egyszerű foglalkoztatásnak nevezi azt a rendszert -, szóval, a mostanit helyezzük hatályon kívül, és térjünk vissza a korábbira, amely kevésbé volt rossz, és kezdjük meg egy új rendszer kialakítását, amely nemcsak kevésbé rossz, hanem kedvező is lesz mindannyiunk számára. (Taps a kormánypártok soraiban.)

8. intézkedésként javasoljuk, hogy ingatlan bérbeadása esetén a bérbeadónak ne kelljen vállalkozóvá válnia.

9. intézkedésként javasoljuk, hogy adjuk vissza az embereknek a szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jogot. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban. - Derültség. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hogy örülnek a szocik!) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amely... (Közbeszólások, derültség. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, kövessük figyelemmel a miniszterelnöki expozét.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy ezzel egy 90 éves küzdelmet zárunk le. A vidéki magyar emberek, akik dolgoznak, gyümölcsfákat ültetnek, azt gondozzák, nevelik, termését összegyűjtik, 90 év óta hadakoznak a mindenkori magyar állammal, hogy a szabadságukat - amely a szomszédos államok hasonló társait megilleti - a maguk számára megszerezhessék. Lehet nevetni ezen, de én inkább azt mondanám, hogy ez a szabadságharc 90 év után a felkelők teljes győzelmével zárult. (Derültség és taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

(13.40)

10. intézkedésként a kormány javasolja, hogy fogadjuk meg a történelmi egyházak és karitatív szervezetek kérését, és különösen most, árvíz idején, amikor oly sokan szorulnak segítségre, tegyük újra áfamentessé az adományozást. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.) Ez is egy komoly szabadságküzdelem volt az elmúlt években. Az előző politikai kurzus megfosztotta az embereket attól a szabadságtól, hogy más emberek segítségére siethessenek, és ahelyett, hogy segítette volna őket, valójában a segítséget nyújtani akaró embereket megbüntette. Ez a küzdelem is eldőlni látszik; remélem, hogy a történelmi egyházak és a karitatív szervezetek ismét élni tudnak majd ezzel a lehetőséggel.

11. intézkedésként javasolja a kormány, hogy a kistermelők élelmiszer-termelési, -feldolgozási és -értékesítési feltételeit jelentősen könnyítsük. Ennek érdekében külön előterjesztés készül a tisztelt Ház elé. (Taps a kormánypártok soraiban.)

12. intézkedésként javasoljuk, hogy a Széchenyi-kártyaprogramot bővítsük ki, 50 millió forintig emeljük fel, s lehessen beruházásra és pályázati önerő céljára is felhasználni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Valamint szeretném tájékoztatni, 13. intézkedésként, a tisztelt Házat, hogy külön előterjesztést fogunk készíteni az Országgyűlés és az ország teljes nyilvánossága számára az európai uniós források radikális átrendezéséről a kis- és közepes vállalkozások javára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennyit azokról az intézkedésekről, amelyeket egy új gazdasági rendszer megteremtése érdekében első - szeretném aláhúzni: első - akciótervként a kormány önök elé tudott tárni.

És most, tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy egy másik kérdésről beszéljek, a kölcsönös felelősségvállalás elvéről, mert e tekintetben is születtek döntések, és javaslunk a tisztelt Háznak intézkedéseket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerének másik meghatározó alapelve a kölcsönös felelősségvállalás, ami, tudom, szintén új dolog Magyarországon, és új viszonyokat fog teremteni a politikában. Ezért az akcióterv másik nagy fejezete a kölcsönös felelősségvállalás elvének bevezetését javasolja a magyar gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy mindenkit megillet a védelem joga, megillet a segítség, amikor védelemre és segítségre szorul, és mindenkinek ki kell vennie a részét az ország közös erőfeszítéseiből.

Alapvető követelmény, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy segítsük egymást, és azoknak, akik bajba kerültek, minél gyorsabban segítséget nyújtsunk. Az ország mai helyzetében kötelességünk segíteni azoknak, akiknek immár elviselhetetlen terhet jelent az alacsony bérek és jövedelmek mellett kifizetni a hatalmas és állandóan irreálisan növekvő rezsiköltségeket. És azoknak is segítenünk kell, akik a meggyőződésem szerinti korábbi felelőtlen hitelpolitika biztatása, majd bukása miatt most nem tudják fizetni lakásuk törlesztőrészleteit. Számukra a nemzeti együttműködés rendszerében segítséget kell nyújtanunk, különösen azok után, hogy a bankoknak az állam azonnal segítséget nyújtott, amikor hitelválság érte őket. Ugyanakkor, tisztelt Ház, mindenkitől elvárható a mai helyzetben, hogy vállalja a maga részét az országra nehezedő gondokból és az előttünk álló feladatokból.

Hadd szóljak néhány szót a pénzintézetekről. Amikor a bankok bajba kerültek másfél évvel ezelőtt, az állam azonnal megsegítette őket. Az állam az emberek pénzéből segített a bankokon, hiszen az állam pénze - még ha hitelből van is az - valójában az emberek pénze. Tehát most, amikor az ország bajban van, a minimum, ami a bankoktól elvárható, hogy a banki szféra, amely a válságból az állami segítség után nyertesként jött ki, 2009-ben pedig tekintélyes nyereséget mutatott fel, most igazságos részt vállaljon a gondok leküzdéséből is. (Nagy taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.) Vagyis, tisztelt Ház, úgy érzem, senki sem vonhatja ki magát a kölcsönös felelősségvállalás alól, sem a kormány, sem a pénzintézetek, sem az állami vezetők, sem a politikai pártok. Mindenkinek ki kell vennie a részét a gazdaság talpra állításából.

A kormánynak a költségvetési egyensúly védelmében komoly felelőssége van a mai helyzetben, ezért legalább négy intézkedést fogunk foganatosítani.

14. intézkedés: költségstop az állami és költségvetési intézményeknél.

15. intézkedés: a közszféra bérkiadásainak átalakítása.

16. intézkedés: a költségvetési kiadások felülvizsgálata az alapoknál és a tárcáknál.

17. intézkedés: külső megbízások és feladatkiszervezések teljes körű felülvizsgálata.

Ezek az intézkedések összességében 120 milliárd forintnyi megtakarítást jelentenek majd a költségvetésnek.

A közterhekből való arányos részesedés, különösen a mai időkben, a közérdek védelmében fontos, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy véget érjen a pazarlás és az a korábbi igazságtalanság, amelyben a kormányzás minden terhet az emberekre és csak rájuk próbált hárítani. Ezt a célt szolgálja az akcióterv következő nyolc intézkedése.

18. intézkedés: a 60 napon túli végkielégítések és egyéb béren felüli juttatások - úgymint szabadságmegváltás, titoktartási pénz a költségvetési szférában - megadóztatása 98 százalékkal. (Nagy taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.) A kormány egyben vállalja a képviselők felé, hogy ennek az intézkedésnek előterjesztésével megteremti az alkotmányos alapjait.

19. intézkedés: havi bruttó 2 millió forint fizetési plafon bevezetése az állami költségvetési szférában, beleértve ebbe a Nemzeti Bankot is. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez azt jelenti, hogy az állami költségvetési pénzből gazdálkodó intézményeknél, azoknál is, amelyek autonómiával rendelkeznek, miután többségében közpénzt használnak fel, 2 milliós havi bruttó fizetési plafon lép életbe. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem tartom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, ma ezeknél az intézményeknél előfordulnak havi 4, 5, sőt esetenként 7 millió forintos fizetések is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 20. intézkedés: az állami vagyonkezelés területén áttérünk a bértömeg-gazdálkodásra, és elrendelem a bértömegcsökkentés legalább 15 százalékos mértékét. Ez azt jelenti, hogy 48,2 milliárd forintot takarítunk itt meg. Ez azt is magába foglalja, hogy az állami vállalatoknál jelenleg 100 igazgatóság működik, ezeknek a számát 10-re csökkentjük. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Ez azt jelenti, hogy az előző politikai rendszerbeli 319 főről mintegy 60 főre, tehát 260 igazgatósági hellyel csökkentjük a létszámot, illetve ennyi helyet szüntetünk meg. A felügyelőbizottságoknál hasonló átalakításra kerül sor, a törvényi előírások minimális betartására szorítjuk magunkat, ami azt jelenti, hogy a mai 636 helyből 450 marad, vagyis mintegy 180 fő felügyelőbizottsági tag munkájától fogunk eltekinteni a következő időszakban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 21. intézkedés: tisztelettel kérem a tisztelt Házat, a Házban helyet foglaló frakciókat és az őket a választásokon sorompóba állító pártokat, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének elve jegyében még ebben az évben a pártokra jutó költségvetési támogatás mértékét 15 százalékkal csökkentsük. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

(13.50)

22. intézkedés: költségvetési felügyelőket fogunk kiküldeni a jelentős mennyiségű közpénzzel gazdálkodó intézményekhez is, azokhoz is, amelyek intézményi autonómiát élveztek az elmúlt időszakban. Ennek alkotmányossági alapjának megteremtését szintén magára vállalja a kormány.

23. intézkedés, tisztelt hölgyeim és uraim: teljes telefon-, bútor-, gépkocsivásárlás és -csere stop, leállítás a közszférában. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

24. intézkedés: nemzeti eszközkezelő társaság létrehozása. A nemzeti eszközkezelő társaságot azért javasoljuk létrehozni, hogy a bedőlt hitelű lakások ne kerüljenek ki a korábbi tulajdonosok köréből, hanem egy nemzeti eszközkezelő társaság fennhatósága alá kerülhessenek, ahol tárgyalással rendezzék az eladósodott és fizetni nem képes családok és a lakáshasználat jogát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 25. intézkedés: bankadó bevezetése. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na! - Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Az előbb elmondottak jegyében azt javaslom, hogy a bankok, a biztosítótársaságok és a pénzügyi lízingcégek költségvetésbe történő befizetésének mértékét emeljük meg. Ez az idei, örökül kapott költségvetési tervben 13 milliárd forintot jelent; javaslom, ezt az összeget ebben az évben 200 milliárd forintra emeljük. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hú! - Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miután nem választási nagygyűlésen vagyunk, ahol egyébként az érzelmeinknek a szokásosnál szabadabban is folyást engedhetünk, ezért engedjék meg, hogy ennél a pontnál néhány komoly megjegyzés erejéig kérjem a figyelmüket. A kormány határozottan fellép mindenfajta bankellenes hangulattal szemben. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Jaaj!) Szeretnénk világossá tenni, hogy a kormány közgazdasági meggyőződése szerint jól működő hitelintézeti rendszer nélkül egyetlen modern gazdaság sem lehet versenyképes. Ezért Magyarországnak stabil, jól működő bankokra, biztosítókra, pénzügyi lízingcégekre, és még csak a jó ég tudja, pontosan hány formában működő egyéb, pénzügyi finanszírozást végző intézményrendszerre van szüksége. És a kormány elkötelezett amellett, hogy a magyar bankrendszer stabil maradhasson. Ezért még egyszer mondom, ezeket az intézkedéseket nem ellendrukkerek, nem ellenérzések, nem bosszúvágy, hanem egész egyszerűen a kölcsönös felelősség elvéből következő kérés határozta meg.

Ez azt jelenti, hogy tárgyalásokat szeretnénk kezdeni a bankokkal arról, hogy ennek az adónak az alapját mire vetítsük - fontos kérdés -, hogy hogyan oszoljék meg ez a teher a bankok, a biztosítók és a lízingcégek között, és azt javasoljuk, hogy ezt három évre vezessük be a rendszerbe, és három év alatt vezessük ki abból. Reményeink szerint az alatt a magyar gazdaság növekedésnek tud indulni, és egy ilyen különadó nélkül is képes elérni a céljait, és a három év alatti kivezetés lépéseiről és ütemezéséről pedig szülessen megállapodás a pénzügyi intézményrendszer és a magyar kormány, illetve a magyar parlament között.

Szeretném önöket tájékoztatni, zárójelben csak, hogy a tegnapi nap során Németországban pénzpiaci tranzakcióadó bevezetéséről döntöttek, tehát az az intézkedés, amelyről én most itt beszélek, ez a legkevésbé sem válik el az Európában ma szokásos intézkedések fő áramától, amelyek meghatározzák, egyébként egyikünknek sem örömére, a mai európai gazdaságpolitikát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül van itt még négy intézkedés, amit szeretnék bejelenteni. A nemzeti együttműködés rendszerében nemzeti ügy a szociális biztonság, vagyis az emberek, családok és közösségek védelme. Az akciótervünk utolsó négy intézkedése - összesen 29 intézkedést tartalmaz egyébként ez az akcióterv - ezeknek az embereknek a számára nyújt védelmet.

Először is annak érdekében, hogy az egyre több gondot okozó lakáscélú devizahitelek terjedését meg tudjuk állítani, ezért azt javasoljuk, hogy a jövőben jelzálogbejegyzés csak forintalapú lakásvásárlási hitel esetén legyen engedélyezhető. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.) Ezzel az egyébként is sok közgazdasági és politikai problémát okozó devizahitelesek, akik közül mi külön minőségnek tekintjük a lakás-, vagyis otthonteremtési hitellel rendelkezők sorsát, a bajba jutottak száma így ne gyarapodjon, újabb és újabb családok ne lépjenek be abba a rendszerbe, amiről az elmúlt évek során világossá vált, hogy több bajt és nyavalyát hoz rájuk, mint amennyi lehetőséget és kedvezményt, hiába számolták úgy a hitel felvételekor, hogy jobban fognak majd járni, mintha egyébként forintalapú hitelt vettek volna fel.

27. intézkedésként javaslom, hogy vezessük be a másodlagos élelmiszer-vizsgálatot annak érdekében, hogy ezentúl ne áramolhasson be Európa élelmiszer-hulladéka akadálytalanul Magyarországra. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

28. intézkedésként felkértem a Fellegi Tamás miniszter úr által vezetett minisztériumot, hogy a közüzemi díjak emelésére rendeljen el moratóriumot, és kezdeményezzen tárgyalást az ármegállapítás új rendszeréről az érintett vállalkozásokkal. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

29. intézkedésként pedig kérem önöket, hogy támogassák a kormánynak azt a döntését, amellyel elrendeli a kilakoltatási moratóriumot 2010. december 31-éig, és egyúttal tárgyalásokat kezdeményezünk az adósok és a hitelezők között a bajba jutott lakáshitelesek jövőjének rendezése érdekében. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

A kilakoltatási moratórium ügyében szeretném önökkel még megosztani azt a gondolatomat, hogy tudomásom van róla, hogy a hitelező intézetek, pénzintézetek nem támogatják ezt az előterjesztést, azzal az egyébként teljesen logikus és érthető érvvel, hogy ha a hitel végső fedezetét elvonjuk, akkor a hitel bizonytalanná válik, és a hitelező könnyen bajba kerülhet. Mi tagadás, tisztelt hölgyeim és uraim, ez így is van. Mégis azt kell mondanom, hogy a tisztelt Ház, a Magyar Országgyűlés, általában a magyar politika megspórolta annak a vitának a becsületes megvívását itt a Házban és a közéletben, hogy vajon a lakáshitelek esetében a jelzálogintézményt milyen felfogásban kívánjuk érvényesíteni Magyarországon: angolszász felfogásban-e, vagy pedig egy kontinentális felfogásban.

Az angolszász felfogás szerint semmi akadálya nincs annak, hogy ilyenkor a bajba került kölcsönfelvevőt kitegyék a lakásából, miután léteznek azok az intézmények abban a világban, amelyek azonnal új lehetőségeket nyitnak a számára. A kontinentális Európában ez nem szokás, és nálunk nincsenek is olyan intézmények, amelyek az utcára került családokról képesek lennének gondoskodni. Ezért a kormány számításai szerint az a helyzet, hogy a hiteleiket visszafizetni nem tudó embereket kiteszik a hitelező pénzintézetek az utcára, majd utána azok munkanélkülivé válnak, egzisztenciájukban süllyedésnek indulnak, családjaik szétesnek, gyermekeikről az államnak kell gondoskodnia, összességében nagyobb terhet jelent a köznek és az államnak, mint ha kellő időben avatkoznánk közbe.

Ezért azt javaslom, hogy a megspórolt vitát folytassuk le. Ebben a vitában a kormány azt az álláspontot fogja képviselni, a kontinentális megközelítést, vagyis a kilakoltatást el nem fogadó jelzálog-hitelezési rendszert teremtsük meg Magyarországon. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerében az első akcióterv tehát összesen 29 intézkedést tartalmaz, és ezzel a 29, reményeink szerint önök által is fontosnak érzett változtatással kezdjük meg az új gazdasági rendszer felépítését Magyarországon.

Tisztelt Ház! Mindezek együttesen azt jelentik, hogy most két fontos nemzeti ügyben tudunk változásokat véghez vinni, úgymint a magyar gazdaság talpra állítása és a szociális biztonság megteremtése terén. Közös erőfeszítéseinknek legyen elsődleges célja az, hogy a magyaroknak legyen munkájuk, amelyből meg tudnak élni.

(14.00)

Egymillió új munkahelyet akarunk létrehozni tíz év alatt, és minden intézkedésünk ezt a célt is szolgálja.

Tisztelt Ház! Együtt döntöttük meg a régi rendszert, együtt fogjuk fölépíteni az újat, és úgy tervezem, hogy mindannyian együtt - nemcsak akik itt, a Házban ülnek, hanem Magyarország minden polgára együtt - leszünk majd az új korszak nyertesei.

Az előttünk álló gondok nagysága mindenki előtt ismert. Találgatásoknak helye nincs. A költségvetésről szóló májusi adatokat mindenki megismerhette. Hatalmas kihívások állnak előttünk, és az ország közel sincs abban az állapotban, ahogy azt a korábbi kormány lefestette. Sajnos azt kell mondanom, hogy a költségvetésben továbbra is felettébb kétséges számok szerepelnek. Mindezt régóta gyanítottuk. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Mindez azonban a múlthoz tartozik, a múlt része, és mi most nem hátrafele nézünk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindezekért az elszámoltatásnak nem kéne megtörténnie. Az elszámoltatásnak meg kell történnie (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiban.), de minket most elsősorban a jövő érdekel, és a jövő azt követeli, hogy higgadt, de határozott intézkedések sorozatával haladéktalanul megkezdjük a változtatást, a romok eltakarítását, a felelősség tisztázását és az újjáépítést.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy megosszam önökkel azt a gondolatomat is, miszerint a magyar gazdaság legnagyobb baja ebben a pillanatban az államadósság mértéke. Súlyos bűn terheli az elmúlt nyolc év lelkiismeretét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyolc év alatt 53 százalékról 80 százalék közelébe vitték föl a magyar állam adósságát. Ez egy merénylet, nemcsak a ma élő magyarokkal szemben, hanem a következő nemzedékekkel szemben is. Ezzel számot kell vetnünk. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha ma 53 százalék körül lenne a magyar államadósság mértéke, akkor a világgazdaságból érkező bajok legtöbbjével - azt kell mondanom - szinte rutinszerű gazdaságpolitikai kormányzás keretében tudnánk elbánni. A baj az, hogy a világból érkező nehézségek egy majd' 80 százalékig eladósodott Magyarországot hívnak ki párbajra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Közbeszólások az MSZP padsoraiban: Japán, Franciaország...) Hitelből élni rossz dolog. Márpedig az előző nyolc év következménye az, hogy Magyarország ma nem a saját lábán áll, hanem hitelből él. Az adósságot nyilvánvalóan a következő évek során csökkenteni kell, ellenőrzésünk alatt tartani, és lehetőség szerint csökkenteni. Mindannyian ismerjük a törvényeket: minél többet kölcsönzünk, annál többet kell visszafizetni. Minél többet kell visszafizetni, annál több hitelező aggódik, visszakapja-e a pénzét. Minél többen aggódnak, annál kevesebben bíznak a gazdaságunkban.

És miután nincs a világban olyan szabály, hogy bárkinek Magyarországon kéne befektetnie, sőt most már azt is lehet, hogy Magyarországon megtermelt jövedelmet magyar emberek sem Magyarországon fektetnek be - ezért csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogy ez a lehetőség minden magyar állampolgárt megillessen -, nos, ilyen körülmények között, ha a dolgok nem mennek jól, kiegyensúlyozottan és ellenőrzés alatt, akkor a befektetők és a hitelezők el fognak fordulni Magyarországtól.

Ez nem jelenti azt, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy feladhatnánk azokat az új gazdasági rendszerre vonatkozó elképzeléseinket, amelyeket az előbb bemutatott intézkedések éppen szolgálni akarnak. Egyszerre kell ellenőrzésünk alatt tartani a pénzügyi helyzetet és menetelni továbbra is a választók által meghatározott és általuk kitűzött célok felé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerének fölépítésében a siker fontos föltétele, hogy mi nemcsak látjuk, de megpróbáljuk ki is mondani az igazságot, mint ezt most is tettem itt az előterjesztésemben, vagyis a gazdaságpolitikánkat valóságra alapozzuk. Nem futóhomokra, hanem sziklára szeretnénk építeni a jövőt.

A választásokon nagyon nagy bizalmat kaptunk, és én tudom, hogy ezt a bizalmat meg kell szolgálni. Önök is tudhatják, hogy számomra, számunkra most csak ez számít: ennek a bizalomnak a megszolgálása. Hosszú és kanyargós út lesz, és önök is tudhatják, hogy fölfelé kapaszkodni mindig fárasztó. De ha együtt tesszük meg, akkor elérjük azokat a nagy, közös célokat, amelyeket eddig magunk elé tűztünk. Talpra állítjuk a gazdaságot, rendet és közbiztonságot teremtünk; újra lesz hazánkban szociális biztonság; meg fogjuk menteni az egészségügyet, és helyre fogjuk állítani a demokratikus normákat. Ez az út olyan Magyarországhoz vezet, ahol újra mind a tízmillió magyarnak jó lesz majd magyarnak lennie, mert azokat a közös értékeinket fogjuk az életünkben érvényesíteni, amelyek mindannyiunk boldogulásához nélkülözhetetlenek: munka, otthon, család, egészség és rend.

Ott, abban a Magyarországon mindenkinek jobb lehet az életminősége és több a lehetőség mindenki számára. Szükségem lesz, tisztelt hölgyeim és uraim, mindenkinek a segítségére. Az új kormány és az emberek közös erőfeszítése elhozhatja majd a sikert. Szükségem lesz az önök és minden magyar hitére, munkájára, támogatására, sőt biztatására is.

Időbe fog telni, amíg kijutunk a mai helyzetből. Nyolc évig vittek minket befelé az erdőbe; az is eltart egy-két évig, amíg végképp kijutunk belőle. Úgy látom, hogy az országban van kellő erő és elszántság, hogy a kiút ne tartson annyi ideig, mint az eltévelyedés. Nehéz úton indultunk el, de már vannak közös sikereink, és még lesznek is szép számmal. A céljaink közösek: továbbra is meggyőződésünk, hogy a magyar nép tehetséges és életerős. Mindig feltalálja magát, ha nem ülnek a nyakára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Több lehetőség, több bizalom, több munkahely, vagyis egy jobb holnap, egy erős és sikeres Magyarország - ezért kell dolgoznunk a következő években.

Szeretném megköszönni képviselőtársaim megtisztelő és kitartó érdeklődését és figyelmét (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: A Jobbiknak a programot!), és engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat és a képviselőtársaimon túl innen köszönjem meg minden magyarnak, hogy támogatják a nemzeti együttműködést; köszönöm minden magyar polgárnak, hogy nyolc viszontagságos év után sem adják föl; köszönöm Magyarország mind a tízmillió állampolgárának, hogy oly sok megtévesztés, hazugság és igazságtalan hátratétel után is kitartanak a hazájuk mellett, és törődnek Magyarországgal.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm miniszterelnök úr előterjesztését.

Mielőtt hozzászólásokra adnék szót, engedjék meg, hogy néhány szóban tisztelettel köszöntsem az elnöki páholyban megjelent indiai alsóház elnök asszonyát. (Taps. - Az elnöki páholyban helyet foglaló indiai alsóházi delegáció tagjai felállva, kezeiket összetéve, meghajolva köszönik meg a tapsot.)

Őexcellenciája, tisztelt Meira Kumar asszony, az indiai alsóház Elnök Asszonya! Engedje meg, hogy nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem önt a Magyar Köztársaság Országgyűlésének plenáris ülésén. Tegnap érkezett delegációjuk programja már eddig is eseménydús volt: ismerkedtek hazánk történelmével, megtekintették az ezeréves tihanyi apátságot, látogatást tettek Balatonfüreden, ahol India nagy költője és gondolkodója, a 150 évvel ezelőtt született Rabindranath Tagore emléke előtt tisztelegtek. (Szórványos taps.)

Ma délelőtt pedig értékes eszmecserét folytathattam önökkel, amelyben tájékoztatást adtunk országaink helyzetéről, és mindketten hangsúlyoztuk, hogy országaink nagy jelentőséget tulajdonítanak a hosszú múltra visszatekintő kétoldalú kapcsolataink ápolásának és további fejlesztésének, most kiemelten is a gazdaság területén, amely új munkahelyek teremtését is eredményezheti országainkban.

További sok sikert kívánok látogatásához, és felhasználom az alkalmat, hogy az Országgyűlés tagjai és a magyar nép szívélyes üdvözletét tolmácsoljam az indiai parlamentnek és India népének. (Nagy taps. - Meira Kumar felállva, kezeit összetéve, meghajolva köszöni meg a tapsot.)

Tisztelt Országgyűlés! Most hozzászólások következnek. Elsőként hozzászólásra jelentkezett Lázár János úr.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciója nevében együttérzésünket fejezzük ki minden árvízkárosult irányába, és megköszönjük azoknak a közreműködést, akik szolgálatot teljesítve vagy önkéntesen a gátakon küzdenek a kármentés érdekében és az ország megmentése érdekében.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-frakció határozottan támogatja a kormányt az első gazdasági akcióterv megvalósításában. Teszi ezt azért, mert a kormány eredeti terveinek megfelelően és programja szerint az eskütételt követő 10. napon beterjesztette az Országgyűlésnek - és a következő napokban kiegészíti törvényjavaslatokkal - azt a gazdasági akciótervet, amely Magyarország gazdasági talpra állításáról, a gazdasági szerkezet és struktúra megváltoztatásáról és a választási programunk beteljesítéséről szól: társadalmi és gazdasági eszményeink megvalósításáról.

(14.10)

Az imént elhangzottakat akceptálva és támogatva mégis kénytelen vagyok a tisztelet hangja mellett is a miniszterelnök úr figyelmét felhívni a felelősség kérdésére.

Azt gondolom, a miniszterelnök úr nem feledkezhet meg arról, hogy valakik ezért a helyzetért, amely ilyen cselekvésre, lépésre kényszerít bennünket, felelősséggel tartoznak, nem feledkezhet meg a miniszterelnök úr a számadás kikényszerítéséről és az elszámoltatás társadalmi elvárásáról, amely mindannyiunkat ebbe a parlamentbe juttatott (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.), különösen így van ez a májusi hiányadatok és gazdasági adatok függvényében.

Nem feledkezhetünk meg arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Magyar Szocialista Párt az elmúlt nyolc esztendőben költségvetési trükkök százaival, a könyvelési adatok meghamisításával eljátszotta Magyarország hitelét, és átverte Magyarország hitelezőit. Az elmúlt nyolc év szocialista kormányzásának az lett az eredménye, hogy Magyarország szavának kevesebb hitele volt, mint egy iszákos adósnak a kocsmában.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt az őszödi beszéddel, a hazugságokkal, a felelőtlenséggel, azzal a káosszal, amit a kormányzása eredményezett, elérte, hogy Magyarország Európa hazug embere lett. (Moraj az MSZP soraiban. - Kiss Péter: Kósa és Szijjártó!) Az a mai kormány felelőssége, Orbán Viktor kormányának a felelőssége, hogy visszaszerezze Európa bizalmát. A Magyar Szocialista Párt az elmúlt nyolc esztendőben nem tett mást, mint a túlélésre játszott. Mi nem akarunk a következő négy évben a túlélésre játszani. Mi nem játszunk a túlélésre évek tekintetében vagy hétvégék tekintetében. (Nyakó István: Biztos nem volt rossz a hétvégéd!) Mi egy erős lábon álló gazdaságot akarunk, egy életerős gazdaság megteremtésére tettünk ma javaslatot Magyarországnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt okozta a szégyent, övék a szégyen, és miénk a tanulság. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség!) Igen tisztelt képviselőtársaim, nagyon álságos ez a szocialista politika, amely arról beszél, hogy az elmúlt időszakban a lélegeztetőgépről le tudta kapcsolni Magyarországot, de arról nem beszél, hogy az életveszély nem múlt el. Önök nem kezelői voltak a válsághelyzetnek, hanem előidézői voltak a válsághelyzetnek. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország választói nem azt várják el tőlünk, hogy nagy hibákat elkövessünk, és picit rendbe rakjuk őket. Az ország azt várja el tőlünk, hogy jó gazdája legyünk ennek a közösségnek, és gyarapítsuk az ország vagyonát. Mindezen túl, tisztelt képviselőtársaim, a gazdaság állapotáról, a költségvetés kilátásairól szóló parlamenti vitákban szeretnénk, ha nem a pártérdekű napi politikai szempontok uralkodnának. (Moraj az MSZP soraiból. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Helyes!)

A miniszterelnök úr az előbbiekben párbeszédre hívta önöket - ajánlom becses figyelmükbe (Moraj az MSZP soraiból. - Tóbiás József: Ehhez úgy kell beszélni! - Nyakó István: Te pedig párbajra!) -, párbeszédre a jogalkotásban, a törvények elfogadásában, párbeszédre a gazdasági akcióterv megvalósításában, ugyanis mi szeretnénk egyszer és mindenkorra véget vetni azoknak a gazdasági megszorító diktátumoknak, amelyeket önök felelőtlenül és egyoldalúan kényszerítettek rá erre az országra. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Miről beszélsz? Beszélj konkrétan!) Mi kíváncsiak vagyunk az önök véleményére és minden építő javaslatukra. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, a nemzeti együttműködés gazdasági rendszere azt jelenti, hogy közös az ország, közösek a sikerek, közösek a kudarcok, nincsenek titkaink egymás előtt, nem trükközünk, nem púderezünk, együtt sírunk és együtt nevetünk, de nem egymás kárára. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem sírok a Lajossal!) Ezt jelenti a közös felelősségvállalás a gazdasági együttműködés programjában.

Igen tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt fél esztendőben a szocialisták egy olyan politikai kultúrában vezették ezt az országot, amely az "utánam az özönvíz" stílust vette fel, mindegy volt számukra, hogy mi történik. (Moraj az MSZP soraiban.) Fél évre alkottak költségvetést - jól bizonyítja ezt, jól támasztja alá ezt a májusi gazdasági adatsor, hogy csak fél évre tervezték meg Magyarország költségvetését.

A mi kötelességünk ennek a gazdaságnak a talpra állítása és egy új gazdasági élet, egy új gazdasági rendszer megalkotása. Végre először lehetőség van arra, hogy "az utánam az özönvíz" stílusú szocialista kormánypolitika után közös felelősségvállalásra hívjunk mindenkit, igazságosabb közteherviselést valósítsunk meg ebben az országban, csökkenő adóterhek legyenek, jobb legyen ennek az országnak a versenyképessége, létrejöhessen végre egy szolgáltató állam egy új gazdasági rendszer alapjaképpen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki padsorokban mindannyiuktól, pártállástól és meggyőződéstől függetlenül azt szeretném kérni, hogy lehetőség szerint támogassák ezt a programot. A támogatásra nem nekünk, hanem az országnak van szüksége.

Igen tisztelt képviselőtársaim, nem lehetetlen a mai parlamenti viszonyok között, hogy önök nélkül célba érjünk, azonban egészen biztos, hogy ha önök segítenek bennünket, akkor a cél megtalálása és a helyes út lehetőséggé és lehetségessé válik.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Hozzászólásra jelentkezett Schiffer András, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elöljáróban talán célszerű rögzíteni azt, hogy jelenleg három csapás sújtja a magyar gazdaságot, az elmúlt ciklus katasztrófakormányzása, a nemzetközi pénzügyi környezet és az önök felelőtlen nyilatkozatai. Ezt azért tegyük hozzá (Moraj a kormánypártok soraiban.) akkor, amikor a helyzetet próbáljuk felmérni.

Nem kívánok belemenni abba a szemantikai vitába, hogy mit jelent egy új rendszer, de azért azt szeretném szintén rögzíteni, hogy jelenleg Magyarországon van egy demokratikus jogállam, amit nem váltottunk fel, és remélhetőleg nem is fogunk. (Taps az LMP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vastaps!) Éppen ezért nagyon szeretném kérni önöket arra, hogy akkor, amikor itt egy új programot, egy új víziót vázolnak fel, hagyjanak fel a politikával, a politikusokkal, a különböző népképviseletekkel szembeni agitációval, értem ezalatt azt, hogy önmagában az, hogy a demokrácia pénzbe kerül, ezt önöknek el kell tudniuk magyarázni, és mindannyiunknak el kell tudnunk magyarázni a polgároknak. Önmagában a képviseleti testületek létszámcsökkentése még nem érdem.

Először arról szólnék röviden, ami mindenképpen üdvözlendő, hogy ebben a Házban egy miniszterelnök szájából elhangzik; igen, itt az ideje annak valóban, hogy a termelő kapitalizmus modellje váltsa fel a spekulatív kapitalizmust, hogy a pénzügyi buborékok gazdasága helyett valóban a reálgazdaság megerősítésén munkálkodjék egy kormány. Ezt ugyanakkor egy új fejlődési modellnek nevezni enyhe túlzás. Arról van szó, hogy Magyarország, a magyar fejlődés akkor fog valóban egy új modell felé elindulni, ha önök egy olyan víziót vázolnak fel, ami a XXI. század Magyarországának egy fenntartható fejlődési modellt, egy szolidáris társadalmat vázol fel.

Önök nem ezt teszik. Úgy tűnik, hogy miközben ebből a parlamentből eltűnt Kóka János és eltűnt az SZDSZ, most az önök képében visszabújt. (Derültség. - Hangok a Fidesz soraiból: Ó!) Önök, a Fidesz, egy neokonzervatív fordulatot hajtottak végre, miközben nem ezt ígérték a választóiknak. Önök most az adócsökkentés populizmusával jöttek elő, önök a kisebb állam demagógiáját folytatják.

Arról van szó, hogy akkor, amikor önök itt az egykulcsos adó tervével előállnak, nem mondják meg világosan azt, hogy ez a politika a felső középrétegek egyoldalú kedvezményezéséről szól. (Taps az MSZP és az LMP soraiban: - Közbeszólások az MSZP soraiból: Így bizony! Így bizony!) Az önök tervezett intézkedései cserbenhagyják a szegényeket (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! Így van! - Taps az MSZP és az LMP soraiból.), miközben egyetértünk azzal, amit a miniszterelnök úr elmondott, a hitelkárosultak megsegítésével kapcsolatban jó lenne világossá tenni azt is, hogy abban az esetben, ha megfelelő költségvetési fedezet nélkül jelentenek be drasztikus adócsökkentést, az mivel fog járni a forintalapú hitelek kamatait illetően. Ezt önök most elmulasztották megmondani. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bizony! Bizony!)

(14.20)

Szeretnék továbbá arra is reagálni, hogy akkor, amikor önök itt egy nagyon olcsó trükkel meghirdetik az örökösödési illeték eltörlését, megint csak nem beszélnek világosan arról, hogy kinek kívánnak kedvezni. Mert ha önök azoknak kívánnak kedvezni, azoknak a szegény embereknek, akik egy házban, egy lakótelepi lakásban élnek, amit a szüleiktől kaptak vagy éppen a szüleikkel együtt, és számukra el kívánják törölni az illetéket, ezzel egyetértünk; de azt, hogy önök általánosságban el akarják törölni az örökösödési illetéket, meg kell világosan mondani, hogy ezzel önök azokat is kedvezményezik, akik adott esetben vállalatbirodalmakat örökölnek. Ez megint csak az a neokonzervatív populizmus, amit Bokros Lajoséktól hallottunk, és amit a magyar társadalom kiszavazott a parlamentből. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.) Kíváncsi lennék arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr mikor hívja meg Bokros Lajost a kormányába. (Derültség.) Tessék világosan beszélni arról, hogy az önök politikája kiknek az érdekét szolgálja! (Nyakó István: Így van!)

Önmagában az, hogy önök nagyobb társadalmi felelősségvállalásra kívánják ösztönözni a pénzügyi szektort, helyes, és éppen itt volt az ideje. Csakhogy arról is szólni kellene, hogy akkor, amikor önök most így pluszterheket tesznek a pénzügyi szektorra, ez önmagában miként fogja serkenteni a versenyt a pénzügyi szektoron belül, miként fogja helyzetbe hozni a kisebb bankokat, és ami a legfontosabb, számoltak-e önök azzal, hogy a most bejelentett intézkedéseket a bankszektor hogyan fogja áthárítani az adósokra. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez a nagy probléma vele! - Bizony így van!) Nem aggódnak-e önök amiatt, hogy a most bejelentett intézkedéseket a bankszektor a kisemberek zsebéből fogja visszaszedni? Erre milyen elképzeléseik vannak? (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)

Arról kellene beszélni, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ez a drasztikus adócsökkentési program így, ebben a költségvetési helyzetben nem fog új munkahelyeket létrehozni. Arról van szó, hogy ez az adócsökkentő populizmus a jóléti állam megmaradt részeinek a leépítésével is jár, és a fejlesztő állam egyébként a kormányprogramban nagyon helyesen meghirdetett modelljének a feladásával jár. Erről kellene önöknek világosan számot adni!

És még egy: nagyon népszerű dolog arról beszélni, hogy önök leépítik az államot. Mint utaltam rá, itt, ebben a parlamentben az elmúlt két ciklusban kormányzati pozícióból már számosan megtették, hogy ezt ígérték; meg is történt. Ki is szerveztek különböző állami szolgáltatásokat, amit önök nagyon helyesen most revízió alá kívánnak vonni. Csakhogy miközben az elmúlt nyolc évben az alapvető állami funkciókat a megelőző két kormányzati ciklus leépítette például a fogyasztóvédelem, például a népegészségügyi vagy a környezetvédelmi, természetvédelmi hatóságok területén, ez, amit önök meghirdettek, nem a jól funkcionáló szolgáltató állam irányába hat, hanem egész egyszerűen szétveri a közszolgálatot. (Zaj a kormánypártok soraiban. - Taps az LMP soraiban.) Attól tartunk, hogy önök elkövetik a rendszerváltó kormányzatnak azt a hibáját, hogy miközben egyes szektorokban vagy egyes szektorban, a közszférában meghirdetnek egy létszámcsökkentést, nem gondolják végig azt, hogy az elbocsátott embereknek hogyan lesz esélyük arra, hogy folytassák pályájukat, hogy integrálva maradjanak a munkaerőpiacon.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Összességében: természetesen a bejelentett intézkedések között van néhány, amit üdvözlünk, például azt, amit a pálinkafőzéssel kapcsolatban elmondott a miniszterelnök úr (Derültség az MSZP soraiban), vagy az adományok áfájának eltörlésével kapcsolatban, az EU-s források átrendezésével kapcsolatban, főleg, ha ez a mezőgazdaságból élőket is érinti; összességében viszont egy neokonzervatív fordulatnak, egy szegényellenes politika meghirdetésének vagyunk a tanúi.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A továbbiakban megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja részéről.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nagy pillanata volt ez a magyar parlamentnek, hiszen egy miniszterelnökhöz méltó beszédet hallottunk. Kár volt, hogy az egyik frakció a cinikus megjegyzéseivel zavarta ezt. (Zaj az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Belátom azt, hogy mi vagyunk a hibásak, biztosan gyenge volt a jobbegyenes. Azonban ajánlanék egy terápiás gyakorlatot: mély lélegzetvétel, ellazulás, hátradőlni a székben, és figyelmesen hallgatni. (Derültség az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.)

Amikor a beszédet hallgattam, amire odafigyeltem, az első benyomás számomra az volt, hogy végre van gazdája közös dolgainknak. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) A második, hogy az elhangzottakban a magyar emberek véleményét láttam tükröződni. (Zaj az MSZP soraiban.) És végül az, hogy világos értékrend jelent meg, a társadalmi igazságosság szempontja érvényesült. (Gyurcsány Ferenc távozik az ülésteremből.)

Kérdés, hogy eddig volt-e gazdája a közös dolgainknak. Hát, bizony nem volt. Mert az elmúlt korszak emblematikus figurája, aki épp most ment ki a teremből (Derültség a kormánypártok soraiban.), tehetséges ember, ezt senki nem vitatja, és mégis, hogyan lehetett az, hogy ennyire gyenge teljesítményt nyújtott; hogyan lehet az, hogy ilyen mélyre juttatta az országot. Azért, mert nem volt gazdája közös dolgainknak, hanem valami más kötötte le a figyelmét; talán fontosabbnak tartotta az előadó-művészi teljesítményt (Derültség a kormánypártok soraiban.), és a kérdés már csak az, hogy miután a darab megbukott, miért nem sétált le a színpadról, ahogyan ezt jobb körökben mondják, most miért osztja újból az észt, és amikor a társulata ezt elfogadja, ez legyen az ő gondja.

A magyar emberek véleményét tükrözi ez a beszéd. Mit jelent ez? Az is biztos, hogy a magyar társadalomban sok érdeket fog sérteni, de nem a kisemberek érdekét. (Zaj az MSZP soraiban.) A gazdaság talpra állításában - ez talán az első fontos tanulsága -, a pénzügyi egyensúly megteremtésében mindenki vegyen részt, ne csak a kisemberek. Ezt szolgálja többek között a hitelintézeti járulék növekedése, magyarul a bankok megadóztatása, pontosabban a bankok részvétele gondjaink enyhítésében.

Elhangzott az, hogy amikor bajban voltak a bankok, az állam sietett a segítségükre. Ezt tette annak ellenére, hogy a legtöbb képviselőjük olyan eszmeiséget vall, amely szerint a gyenge állam az, ami követendő, és mégis az erős állam segítségére szorultak. Most itt az ideje, hogy a hatékony állam megsegítse az átlagembert, mégpedig úgy, hogy akik nagyobb nyereségre tettek szert, nagyobb részt vállaljanak ebben a segítségben, ez a társadalmi igazságosság követelménye. De idetartozik az az intézkedés is, amely a magas végkielégítések megadóztatását célozza, vagy a fizetésplafon bevezetése az állami szférában, a bértömeg-gazdálkodás és annak 15 százalékos csökkentése, illetve az igazgatóságok számának csökkentése. Lényeges mondanivalója ennek a programnak az, hogy nem toldozgatni kell, hanem a rendszert kell átalakítani, például az adórendszer változását.

Engedjék meg, hogy a családi adózás gondolatát különösen üdvözöljem, már csak azért is, mert a mi frakciónk terjesztette be, és azóta is szorgalmazza a családi adózás bevezetését és annak részletes törvénymódosítását. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ugyancsak üdvözöljük a kisadók eltörlését, hiszen ez a kisvállalkozók érdekét szolgálja. Itt különösen fontos lenne minél előbb megvalósítani az adományok áfájának eltörlését.

(14.30)

És külön szeretném felhívni a figyelmet annak jelentőségére, hogy a lokális piac megvalósítása érdekében a kistermelők termelési, feldolgozási és értékesítési lehetőségeit igyekszik a kormány javítani. (Gyurcsány Ferenc visszatér az ülésterembe.)

És végül: Schiffer András felszólalását hadd értékeljem úgy, mint pozitív javaslataink finomítása érdekében tett javaslatokat, hiszen, bár azt mondta, hogy nem a szegények érdekeit szolgálja, de mégiscsak azoknak az intézkedéseknek a továbbvitelét említette, amelyek szerintünk éppen ezt szolgálják. Ilyen a lakáscélú devizahitelek további növekedésének a megakadályozása, természetesen a végleges megoldás kidolgozásáig, a közüzemi díjemelések és a kilakoltatások moratóriuma, annak meghosszabbítása. És itt megint csak hivatkoznom kell egy olyan előterjesztésre, ami a családok csődvédelméről szólt, hiszen az előző ciklusban a frakciónk ezt is megtette, ezt a célt szolgálja most a bejelentett nemzeti eszközkezelő társaság létrehozása.

És ugyancsak, bár az egyebek között kell említenünk még két fontos intézkedést: a másodlagos élelmiszer-vizsgálatot, amely, úgy gondolom, minden magyar embernek vágya, hogy egészséges, tiszta élelmiszerhez jusson. S végül az elburjánzott hatósági engedélyek visszafogását, ami az egyharmados csökkentéssel egy jelentős eredmény lesz a beruházások segítése érdekében.

Egészében véve úgy gondolom, hogy az a program, amit ma hallottunk, szolgálja a gazdaság talpra állítását és ezzel együtt a társadalom egészségesebbé tételét.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Nyolcperces időkeretben megadom a szót Vona Gábor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja részéről.

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az első és legfontosabb mondanivaló az, hogy az akcióterv nagy részben jó. Hallgatva itt a lendületes előadást, némi nosztalgikus érzés kerített hatása alá: jobbikos választási gyűlések hangulatát éreztem itt az Országgyűlésben. (Taps a Jobbik soraiban. - Derültség.) Kár, hogy ezt itt az Országgyűlés ilyen későn tudta megtapasztalni.

De még mielőtt a hurráoptimizmus hatása alá kerülne itt mindenki, azért nyilvánvalóan az ellenzéki frakciónk vezetőjeként szeretném ezt a hurráoptimizmust hűteni egy picit, több ok miatt is. Egyrészt azért, mert vannak a mi véleményünk szerint aknák ebben az akcióprogramban. De az aknáknál még több benne a hiányosság, még több olyan hiányosság van, amelyre szeretnénk adott esetben egy második akcióterv kereteiben felhívni a miniszterelnök úr figyelmét. Harmadsorban pedig: a hatásokat nem igazán látjuk, tehát ha van erre lehetősége a szakértőinek, nagyon szívesen látnánk az akcióterv hatástanulmányait.

De elhangzott itt a beszédben az is, hogy a jövő felé kell fordítani a tekintetünket. Mi ezt mindig is szorgalmaztuk és szeretjük, pláne hogyha szebb jövőről van szó. De én úgy érzem, hogy itt a jövő felé fordulás mögött most van némi hirtelen jött feledni akarás. Itt az elmúlt néhány nap történéseivel kapcsolatban mintha kicsit kapkodó lenne a múlt elfedése, úgyhogy én arra szeretnék még egy kis figyelmet kérni meg lehetőséget, hogy beszéljünk azért az elmúlt néhány nap történetéről, mert lassan kezdem úgy érezni magam, hogy minden egyes kormánymegalakulás után van egy őszödi beszéd, egy igazságbeszéd, és ezekkel az igazságbeszédekkel, úgy látszik, nekünk nincs szerencsénk, lassan ez lesz a mi turáni átkunk.

Amikor a kormányprogram vitája folyt, akkor elmondtam már, hogy a kormányprogramnak a gazdasági részét tartjuk a legjobbnak, legerősebbnek és igen ambiciózusnak, megdicsértük. Most a kérdés az, és ez a kétely bennünk, hogy az itt elhangzottak mennyiben voltak koncepciózusan átgondolt tervek, gazdasági tervek, és mennyiben voltak az elmúlt napok felelőtlen megnyilatkozásai szülte kényszerpálya eredményei.

Ha már itt ezekről a kijelentésekről szót ejtettem, akkor egypár mondatot engedjenek meg. Kósa Lajos képviselőtársunk szakított a dakota mondások folyamatával, és tegnap egy görög bölcsességgel örvendeztetett meg bennünket. Talán van valami freudi abban, hogy itt pont egy görög bölcsesség jutott eszébe, amikor azt mondta, hogy ne a tükröt hibáztassuk, hogyha ferde a kép. Ebben igaza van, viszont... (Kósa Lajos: Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde!) Elnézést, hogyha nem szó szerint idéztem. Mindenesetre elfogadom ennek a görög bölcsességnek az igazságát.

Viszont talán azt is szem előtt kellene tartani, hogyha ezt magára is vonatkoztatja a képviselő úr, akkor ne illegesse magát a tükörben, hogyha ott valóban torz a kép. Merthogy ezt tette: felelőtlen kijelentgetéseivel bajba sodorta Magyarországot, és csak a konstruktív ellenzéki mivoltunk okán nem gondolunk semmiféle rosszabbra, csak arra, hogy ön felelőtlenül viselkedett. Önnek viszont van azért vigasza, ezt ne felejtsük el mondani: ön jelen pillanatban Magyarországon a legbefolyásosabb politikus a világ gazdasági folyamataira. (Derültség az MSZP soraiban.)

De még mielőtt a múlt elemzését befejezném, azért szeretnék utalni az MSZP frakciójával kapcsolatos tegnapi történésekre is, ugyanis az okoknak jelen pillanatban azért nem Kósa Lajos képviselőtársunk határán kell keresni az eredőjét. Számomra teljesen érthetetlen volt az MSZP viselkedése tegnap is és ma is. Kicsit olyan érzésem van tőlük, bár többen vannak, mint talán emlékeznek még itt sokan a Muppet Show-ra, ott volt az a két öreg, mindig morgott; kezdenek hozzájuk hasonlítani, csak nem az erkélyen morognak, hanem itt a sarokban. (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó! - Kiss Péter: Igazán szép!)

Szerintem az ellenzéknek, hogyha van jó javaslata, igenis el lehet fogadni, még hogyha önöknek ez ennyire fáj is. Nézzenek már magukba! Szerintem nem bekiabálni kellett volna itt, hanem síri csendben hallgatni, ugyanis önöké a felelősség azért, hogy a gazdaság idejutott! (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.) A magyar gazdaság oroszlánját, amit önök rendszeresen neveznek pumának, azt önök döglesztették meg; Kósa Lajos bűne csupán annyi, hogy a döglött pumát mutogatta itt a világgazdaságnak. (Derültség és taps a kormányzó pártok és a Jobbik soraiban.)

Rátérve a konkrét javaslatainkra, a második akciótervre: az akcióterv név valóban jó, valóban akciótervre van szükség, de szeretném azt is megjegyezni, hogy az akcióterv ebben a formájában a mi véleményünk szerint a kialakult gazdasági helyzet megoldására alkalmatlan. Olyan, mint egy fájdalomcsillapító, amely nagyon jó érzés, hogy csökkenti a fájdalmainkat, de nem gyógyszer, nem oldja meg a problémákat, nem lép ki abból a rendszerből, abból a gazdasági, társadalompolitikai rendszerből, amely idevezette Magyarországot. Egy kicsit olyan érzésem van, mintha romlott tejet próbálnánk pasztőrözni.

Szeretném elmondani, hogy mik a konkrét javaslataink. A közszférával kapcsolatban a sajtó már vérfürdőről beszél; nagyon szeretnénk, hogyha ez elkerülhető lenne. Nem szeretnénk, ha a közszféra és az ott dolgozó emberek innák meg a korábbi kormányzás, illetve Kósa Lajos felelőtlen kijelentéseinek a levét.

A miniszterelnök úr a beszédében utalást tett az államadósságra, és akkor én nagyon megörültem, vártam valamit, aztán ez úgy befejezetlenül maradt. Pedig azt hiszem, hogy itt van megint a történelmi lehetőség, erre már korábban is utaltunk - most aztán tényleg itt van, és talán nem lenne érdemes elszalasztani -, az államadósságunk újragondolására, akár újratárgyalására. Ki tudja, hogy lesz-e még ilyen lehetőségünk. Én kérem a kormánypártot, a kormánypártokat, hogy ennek a lehetőségét ne szalasszuk el. Én bízom benne, hogy a második akciótervre vár majd ez a feladat.

Az egykulcsos adórendszert nem tudjuk támogatni. Támogatjuk természetesen azt, hogyha az adórendszer kifehéríti Magyarországon az adóbevételeket, támogatjuk azt, hogyha a munkahelyek számának növekedését eredményezi, támogatjuk azt, hogyha a munkát terhelő járulékok csökkennek, de úgy érezzük, hogy ez jelen pillanatban egy átgondolatlan adópolitikai javaslat.

A miniszterelnök úr beszélt magyar bankrendszerről. Én azt hiszem, hogy jelen pillanatban sajnos Magyarországon magyarországi bankrendszerről tudunk csak beszélni. Nagyon bízunk abban, hogy a második akcióterv magyar bankrendszert fog majd teremteni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Komoly hiányossága az akciótervnek a multinacionális cégekkel kapcsolatos javaslatok megjelenése. A kormányprogram erre tett már homályos utalásokat, nagyon bíztam benne, hogy itt most akár konkrétumokról is hallhatunk - ez nem történt meg. Nagyon fontosnak tartanánk továbbra is, ha már frakcióvezető úr, Lázár frakcióvezető úr beszélt az igazságos közteherviselésről, hogyha ez a multikra is vonatkozna.

Szintén nem hallottunk semmit a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos javaslatokról. Mi szeretnénk, hogyha a magánnyugdíjpénztárak megszűnnének, és az állami rendszerbe lennének visszavezetve.

Szintén nem hallottunk semmit a szociális rendszer anomáliáinak az átalakításáról. Szeretnénk - itt az idő hiánya miatt már rövidítek -, hogyha az "aki nem dolgozik, ne is egyék" elv megjelenne végre a szociális rendszerben. Valamint komoly hiányossága volt még az is, hogy a nemzetközi gazdasághoz, különösképpen az Európai Unióhoz fűződő viszonyunkkal kapcsolatos újragondolandó dolgokról nem beszélt az akcióterv.

Önök azt mondták a nemzeti együttműködés kapcsán, hogy forradalom történt Magyarországon - ez egyelőre csak vigadalom, és várjuk azt, hogy forradalom lesz-e belőle.

(14.40)

Ez most dől el, és kérem miniszterelnök urat, hogy bizonyítsa be, hogy a politikában van evolúció: eddig is nagyon sokat átvettek a mi választási ígéreteinkből, folytassák jó szokásukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjének.

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor hallgattam elnök úr szavait, csodálkoztam, hiszen az ő beszédében sehol nem hangzott el egyetlenegy hazaárulózás vagy éppen a MSZP-t felelőssé tevő mondat sem, de aztán utána megnyugodtam rögtön, amikor hallottam Lázár képviselő urat és Vona Gábort az imént, mert akkor így helyükre kerültek a dolgok, megvolt a jó rendőr és a rossz rendőr itt a mostani beszélgetés során. (Taps és közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Az elmúlt időszak kormányzását, ha valahogy minősítenem kellene, akkor valószínűleg az emberek fejében is Beke Kata egy könyvének a címe ugrik be, az volt a könyvének a címe, hogy Jézusmária, győztünk! Egy kicsit az volt az érzésem, hogy az elmúlt hetekben keresték az irányt, nagyon kevés konkrétumot tudtak mondani, ámde élen jártak a válság előidézésében. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Lázár János arról beszélt, hogy a mi kormányunk volt az, amelyik a válságot előidézte. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!) Valószínűleg rossz újsághíreket olvasott akkor Lázár János, szívesen átküldöm a teljes világ- és európai sajtót, ahol arról számoltak be, hogy az ön két képviselőtársa, Kósa Lajos és Szijjártó Péter volt az, aki élen járt egy kis apró válság előidézésében, amivel nagyon sok milliárd forintot vettek ki az emberek zsebéből, és az MSZP-kormány volt az, amelyik az elmúlt egy évben folyamatosan védte és stabilizálta az árfolyamot, és kezelte a válságot. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Bravó! - Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, a választási eredmények azt mutatják, hogy bizony fontos az, hogy egy kormány és egy párt felelős tudjon lenni, hogy nehéz helyzetekben is vállalja a nehéz döntések terhét, mert egy válságban, tisztelt képviselő úr, igenis arra van szükség, hogy első helyen túléljük a válságot, minimalizáljuk annak a negatív hatásait, és utána lehet az építkezésbe kezdeni. (Dr. Orbán Viktor: Nem így van.) A Bajnai- és a Gyurcsány-kormány pont ezt tette, stabilizálta az ország helyzetét, megvédte a magyar állampolgárok érdekét, és most önöknek van lehetőségük arra, hogy egy bővülő pályán igenis építkezésbe is kezdjenek. Remélem, hogy ezt fogják tenni a következő időszakban is.

Abban viszont bízom, hogy ennek az akciótervnek a megalapozásában, tisztelt elnök úr, nem olyan kiváló közgazdászok vettek részt, mint Kósa Lajos, mert akkor nagy bajban van az ország. (Németh Szilárd István: Azt a mindenit! Ez igen! - Derültség a Fidesz soraiban.) Tapsoljanak képviselőtársaim, mert van miért. (Taps a kormánypártok soraiban.) Van miért, így van, nagyon szépen köszönöm.

Lázár János képviselő úr a konstruktivitást kérte számon az ellenzéken és a képviselőkön itt a Házban. Bizony, erre a konstruktivitásra az elmúlt nyolc évben is szükség lett volna, hasznos lett volna, ha önök nem mindig mindenre mondanak nemet, bármit is javasolt a kormány, hiszen ebben az akciótervben is számos olyan kérdés szerepel, amit már a Bajnai- vagy a Gyurcsány-kormány is intézkedésként meghozott. Akkor önök erre nemet mondtak, és nem támogatták ezeket a kezdeményezéseket.

Az is érdekes, hogy teljesen másképpen látják az ország helyzetét, mint a pénzügyi-gazdasági szakemberek itthon és másutt. Hiszen érdekes, miközben önök arról beszélnek, hogy tönkrement az ország, a költségvetésben olyan hiány van, amit korrigálni kell, aközben az elnök szavaiban egyetlenegy mondat sincs arról, hogy hogyan kívánják ezt a költségvetési hiányt tartani (Tállai András: Nem figyeltél!), hogyan akarják az államadósságot csökkenteni. Miközben lemondanak állami bevételekről, azonközben nem egészen pontosan látjuk, hogy mi az az intézkedési terv, mi az az akcióterv, ami mentén meg tudják ezt az egyensúlyt tartani. (Tállai András: Írogattál, és nem figyeltél!)

Tisztelt képviselőtársam, az se jó, és az se helyes, ha az együttműködést rögtön fenyegetéssel kezdjük. Én sokkal fontosabbnak tartanám a személyes példamutatást: ha off-shore lovagokról beszélnek, akkor talán érdemes a saját kormányukból száműzni az off-shore lovagokat, hiszen Jézus Krisztus is kiűzte a kufárokat a templomból, csak nem hozta be a saját haverjait kufárkodni. (Taps az MSZP soraiban. - Tállai András: Vastaps!)

Az mindenféleképpen örömteli, hogy a kormányzás során rájöttek arra, hogy a kormányzás felelősséggel jár, és bizony, oda kell figyelni a külső körülményekre is. Erre valószínűleg Kósa Lajos mondatai is felhívták az önök figyelmét. Ez azért nagyon fontos, mert az elmúlt négy évben mást sem hallottunk elnök úrtól személyesen, mint hogy nem kell odafigyelni a külső körülményekre, nem kell figyelni ez EU-ra, az IMF-re, a Világbankra, egyszerűen csak akarni kell, és ha akarjuk, akkor minden megvalósulhat. Örülök annak, hogy most rájöttek önök is, hogy érdemes odafigyelni a világgazdasági környezetre még egy olyan vídia keménységű kormánynak is, mint amilyen az önöké.

Annak is örülök, hogy végre konkrétumokat is hallhattunk elnök úrtól, hiszen az elmúlt négy évet sikerült úgy végigcsinálni konstruktív ellenzékként, hogy egyetlenegy esetben, amikor nemet mondtak, nem mondták meg, hogy ezt önök hogyan csinálnák. Az is örömteli, hogy folytatni kívánják számos kezdeményezésünket, amit az elmúlt időszakban a Bajnai- vagy éppen a Gyurcsány-kormány tett az ország és a válság kezelése érdekében. Ez azért is jó, mert ezzel azt is elismerik, hogy amit az előző kormányok tettek, az nem volt mind rossz, igenis az ország és a nemzet érdekében való volt, és éppen ezért helyes nemzetmentő feladatot végeztünk.

Az akcióterv kapcsán, ha értékelni akarjuk, akkor azt kell hogy megkérdezzük, hogy majd hogyan és miből fogják ezeket megvalósítani, hiszen nagyon sok cél hangzott el, de sokkal kevesebb részlet, és a részletben rejlik az ördög. Ezért az eredményesség attól fog függni, hogy egyáltalán megvalósulnak-e ezek az intézkedések, milyen hatása lesz ezen intézkedéseknek, kiknek kedvez, és hogy segíti-e Magyarországon a válságkezelést.

Az is nagyon fontos, elnök úr, hogy társadalmilag igazságos-e ez a program, amit ön itt most elővezetett, hiszen az egykulcsos adó egészen biztosan a gazdag családoknak kedvez, hiszen számukra alacsonyabb adóterhet jelent, a szegény családoknak nem túl sok mindent jelent. Az emberek kirúgása a közszférából, ez se hiszem, hogy éppen segíti az emberek közérzetét és a munkahelyteremtést. A banki adó nagyon jó, hiszen ezt a szocialista kormány is kezdeményezte, egy nagy kérdés van, hogy milyen garanciát tudnak arra biztosítani, hogy a bankok ezeket a költségeket, ezt az adót, amit elvesznek tőlük, nem háríthatják át majd a hitelesekre, a banki ügyfelekre. (Taps az MSZP soraiban.)

Beszélt a minimálbér megadóztatásáról. Ez sem kimondottan a rosszabb helyzetű családok érdekében való. Örülök, hogy Schiffer András is ez ellen érvelt, bár hozzáteszem, az LMP programjában azért a minimálbér befagyasztása benne szerepelt.

Az is nagyon nagy kérdés, hogy a családokra vonatkozó szabályok és intézkedések kiknek az érdekét fogják szolgálni. Az eddig elmondottak alapján egészen biztosan a gazdag családok örültek, amikor meghallgatták az ön expozéját. Éppen ezért azt lehet mondani, hogy valóban egy új rendszer alakul ki, ez az új rendszer a gazdagokat segíti, a szegényeket pedig nem. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Úgy van!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arról is sokat beszélnek az elmúlt hetekben, hogy szükség van a párbeszédre, az együttműködésre. Ezért kíváncsi lennék, hogy ezeket az intézkedéseket kikkel egyeztették. Én azt látom, legalábbis a sajtóból az derül ki, hogy senkivel, egy háromnapos kormányülésen barkácsolták össze ezt az akciótervet. Éppen ezért mi a magunk részéről azt kezdeményezzük, hogy ezeknek az akcióterveknek a programpontjait vitassuk meg a társadalmi partnerekkel, például az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal és egyéb más civil érdek-képviseleti szervezetekkel, azokkal, akik érintettjei ezeknek az intézkedéseknek, mert a párbeszéd így kezdődik. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Taps az MSZP soraiban.)

S végül, tisztelt elnök úr (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Miniszterelnök.), látom, hogy ez a pálinkatéma nagyon központi téma, ezért nagyon remélem, hogy amikor ott valamelyik kormányüdülőben ezt az akciótervet tervezték, akkor nem szopogatták túl sokat a pálinkásüveget (Soltész Miklós: Az a Gyurcsány volt, aki a whiskys...), és azt is remélem az ország érdekében, hogy ennek a programnak a megvalósulása során az emberek nem fogják úgy érezni, hogy ennek elviseléséhez is nagyon sok pálinkát kell kifőzni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A frakciók hozzászólásait követően viszontválaszra megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy néhány elhangzott véleményre és javaslatra válaszolhassak. A mögöttünk hagyott hétvégével, ha megengedik, csak egy összefüggésben szeretnék foglalkozni, egyben józanságot, higgadtságot és komolyságot szeretnék önöktől kérni.

Ugye, azok a cinikus megjegyzések, amik arról szólnak, hogy egy nem kormánytag kormánypárti politikus megjegyzései összedöntik a világgazdasági rendszert, a humor kategóriába tartoznak? (Közbeszólások az MSZP soraiban: Nem! - Nem!) Ugye, azt nem gondolják komolyan, hogy amikor a világ számára kiderül, hogy a magyar költségvetés májusi adatai azt mutatják, hogy a költségvetési hiány 87 százalékát már fölette... (Közbeszólások az MSZP soraiban. - Lendvai Ildikó: 2002-ben mennyi volt?) - amivel szemben azok a szocialista érvek sajnos a világban nem nyomnak semmilyen súlyt sem a latban, hogy ez mindig így szokott lenni, mert az idén 87 százalék ez a hiány. Tudják, mennyi volt tavaly ugyanebben az időszakban? 67 százalék. És tudják, mennyi volt egy évvel korábban? 54. (Közbeszólások az MSZP soraiban: 2002-ben mennyi volt? - Mennyi volt nálatok?)

Tehát még mielőtt bármelyik kormánypárti képviselőt kipécézik maguknak, és könnyed humorral szórakoztatják egymást, szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy az önök kormánya, tisztelt szocialisták, olyan költségvetést hagy örökül, amely az első öt hónap végére a költségvetési hiány 87 százalékát fölélte.

(14.50)

Na, ez a probléma. Ezt a világ tudja, és ettől vannak nehézségeink. (Hosszan tartó taps a kormánypárti oldalon. - Közbeszólás ugyanott: Szégyen! - Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.) Jól ismerem a magyar léleknek és kultúrának azt a menekülőpályáját - a saját sportágamból, ha máshonnan nem, jól ismerhetem -, hogy amikor valami hiba történik, és megtudja a világ, akkor azt mondjuk, hogy rosszul kommunikáltunk. Ezért van a baj. Ugye, viccelnek? Uraim, tények vannak. Gazdaságról beszélünk. Itt befektetők milliárdjaikat kockáztatják, időnként ezermilliárdjaikat. Pontosan tudják, mit gondoljanak a helyzetről. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Erre kéne figyelni.) Csak nem gondolják, hogy bárkinek, nem akarom az ellenzéket lebecsülni, bármely kormánypárti, nem kormánytag képviselőnek vagy bármely ellenzéki képviselőnek a szava versenyképes a magyar gazdaságról szóló tényszerű adatokkal? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ez is történt. Ez sajnos igaz. A Magyar Hírlapot kell olvasni.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne bújjanak, a jövőben se bújjanak a mögé a gondolat mögé, ami a politikában is elhatalmasodott, hogy ha elvesztettük a választást, nyilván jól dolgoztunk, csak rosszul kommunikáltunk. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ha valami hibát vétünk, nem vétettünk hibát, csak biztosan nem jól magyaráztuk el. Ezek önbecsapások, régi magyar történelmi reflexek, ami a valósággal való szembenézés helyett mindig önfelmentést, könnyebbséget, egy könnyű menekülőpályát keres. Ne folytassuk ezt a gyakorlatot, ezt az általános megjegyzést engedjék meg, hogy hozzáfűzzem az elmondottakhoz. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ha Schiffer elnök úr megengedi, egy vitát nem vívnék meg minden héten önnel itt a parlamentben. A múltkor, a kormányprogram vitája kapcsán már elmondtam, hogy a rendszerekről szóló vitát talán a parlamenti padsorokon kívül érdemes megvívnunk, csak a saját fölfogásom világossá tétele érdekében mondtam a múltkor is, most is megismétlem önnek: kétségkívül szabad választások és magántulajdon van Japánban is meg Ausztriában is, de ha valaki azt mondaná, hogy ugyanaz a rendszer, akkor azt kinevetném. Ugyanis nyilvánvaló, hogy ez csak annyit jelent, hogy a szabad világhoz tartozik mind a kettő. A szabad világon belül különböző rendszerek vannak. A miénk is egy rendszer volt az elmúlt 20 évben, ezt váltották le az emberek, ezt számoljuk föl, és a szabad világ keretein belül egy másikat, a nemzeti együttműködés rendszerét építjük föl. Ezt mi rendszernek hívjuk. Kérem az ön türelmét és megértését e tekintetben. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Sokadik alkalommal hallom itt a parlamentben, hogy a parlamenti képviselők meg az önkormányzati testületek létszámának csökkentése önmagában nem érdem. Egy pillanatig hadd vitatkozzam ezzel a gondolattal! Abban önnek kétségkívül igaza van, hogy ha jól csökkentjük, akkor az igazi érdem. De a csökkentés önmagában is az. A magyar közvélemény úgy gondolja, nem ok nélkül, hogy az a politikai osztály, amelyik ma az ország ügyeit intézi, országos szinten, középszinten és helyi szinten túlméretezett. Szerintem a magyar közvéleménynek igaza van. A csökkenés önmagában is helyes szándék és helyes lépés. Kívánom mindannyiunknak, hogy a törvényhozók ezt jól hajtsák majd végre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Schiffer elnök úr szavaiból, hogy új fejlődési modellt kellene alkotnunk az ország meg tán a világ számára is, ha megengedik, ezt a vitát most szintén egy kicsit nehézkesnek érzem itt a szűkös időkeret miatt, a Ház falai között. Csak szeretném világossá tenni, azon túl, hogy most a nemzeti együttműködés gazdasági rendszerének felépítése érdekében 29 intézkedést jelentettem itt be, számunkra azok a kifejezések, mint strukturális reform vagy versenyképesség nemcsak hogy nem idegenek, hanem kívánatosak. A Nyugat ezt a nyelvet beszéli. Amit mi itthon csinálunk, igaz, a magyar tradícióknak megfelelően, valójában szerkezeti reformokat és versenyképesség-javítást jelent.

Meggyőződésem szerint erre Magyarországnak a saját érdeke miatt van szüksége. Magyarországnak versenyképesnek kell lennie, és ezen már a toldozgatás-foldozgatás nem segít. Jelentős átalakításokat, ha úgy tetszik, ilyen modernista nyelven, strukturális reformokat kell végrehajtani. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az általunk fontosnak tartott értékekre - munka, otthon, család, felelősség - épülő gazdasági rendszert kell felépíteni. De vállalom, hogy ez strukturális reform is. A korábbi kormány gazdasági miniszterével összefüggésbe hozó megjegyzéseit, engedje meg, hogy udvariasan elengedjem a fülem mellett. Nem érzem hízelgőnek, ha megbocsát.

Ami a szegények kérdését illeti: lehet azt mondani, hogy még több dolgot kell tenni, különösen azoknak, akik még nem voltak kormányon. Akik kormányon voltak, ott némi óvatosságot talán helyénvalónak ítélhetünk. Ha kevés a közüzemi díjak befagyasztása és az árképzési rendszer újratárgyalása, de a mi fölfogásunk szerint azért mégiscsak valami, azt a kérdést föl kell tennünk, hogy ez miért nem történt meg eddig. Vagy: a kilakoltatási moratórium elrendelése. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Megtörtént. Fel is oldották.) Miért nem történt meg eddig? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Megtörtént. Önök vannak kormányon.) És ha megtörtént, akkor most miért kell újra elrendelni, tisztelt hölgyeim és uraim? (Derültség és taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.)

Van itt azonban kétségkívül Schiffer elnök úr és közöttem, aminek önmagában nincs személyes jelentősége, de talán a magyar parlamentben zajló viták szempontjából igenis van jelentősége, egy sokkal komolyabb véleménykülönbség - mélyebb is. Egyszer talán majd lesz a Házban arra elég idő, hogy kellő mélységig, legalább néhány ásónyom mélységig ezt a vitát lefolytassuk. Az a fölfogás, amelyet ön képvisel, és amelyet én tiszteletben tartok természetesen, csak nem értek vele egyet, amely minden gazdasági intézkedést azon a szemüvegen keresztül néz, amit én - és ezt most sértő szándék nélkül mondom - szocialistának tekintek, hogy adjunk valakinek úgy, hogy mástól elvegyünk, ez nem az én gondolkodásmódom és nem az én világom. Vannak bizonyos dolgok, amelyek egész egyszerűen szabadságkérdések, a magántulajdonhoz tartozó szabadság.

Én a szabadság megsértésének tartom azt a gyakorlatot, ami eddig uralkodott Magyarországon, hogy ha adózott pénzből nem vállalati formában, hanem magánszemélyként valakinek munkát adok, és ezért ellenszolgáltatást fizetek, ott az állam beavatkozik. Úgy gondolom, szabadságprobléma, hogy ha játékgépbe szórhatom a pénzemet vagy akár bedobhatom a Balatonba, az állam egy szót sem szól hozzám. Ellenben, ha valakinek munkát adok, és a kert felásásáért vagy bármilyen segítségért fizetek, megjelenik az állam, és megbüntet engem is, őt is. Ez egy szabadságkérdés. Ez nem elosztási kérdés, kedves barátaim. Az egy másik probléma. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.)

Hasonlóképpen kétségkívül az örökösödés és az egyenes ági, vér szerinti rokonok közötti, még életükben megvalósuló vagyonáthárítás, amit nevezzünk most a magyar jog hatályban lévő szabályai szerint ajándéknak, erről is eltér a véleményünk. A mi fölfogásunk szerint a gazdasági élet alanya nem az individuum, hanem a család. Ezt a szabályt érvényesítjük ott, ahol lehet, a kis- és középvállalkozások támogatásában, a mezőgazdaságban és a vagyonmozgások tekintetében is. Ezért mi egész egyszerűen szabadságkérdésnek tekintjük, és úgy gondoljuk, az állam nem avatkozhat be, nincs semmi keresnivalója, amikor egy családi közösségen belül vér szerinti, egyenes ági rokonok között élők, vagy elhalálozás esetén élők és halottak között vagyonmozgás történik. Ez nem szocializmus, ahol el akarunk venni azoktól, akiknek több van, hogy odaadjuk valaki másnak, leginkább persze az állami bürokrácia él ebből. Ez egy szabadságkérdés; egy szabad társadalom, ahol a munkát megbecsülik, elismerik, nemcsak mint az individuum, hanem mint a család teljesítményét is. Ezért őrölünk más malomban. Tehát nem egyszerűen részletkérdésekben van közöttünk különbség, hanem más koordináta-rendszer szerint képzeljük el a világot, amelyben élni szeretnénk. Csak a tisztázás szándékával mondtam ezt.

Tisztelt Elnök Úr! Volt itt még önnek egy nagyon fontos fölvetése, a bankadó és áthárítás kérdése. Úgy érzem, hogy az ön véleménye egy nagyon tipikus magyar vélemény, és megalapozott vélemény is. Amikor azt hallja, hogy valakinek a közjó vagy a közteherviselés érdekében, olyannak, aki nagy, erős és hatalmas, ezek lehetnek kereskedő egységek vagy éppen bankok, vagy pénzintézetek, hozzá kell járulni a közteherviseléshez - az első gondolat micsoda? Hogyan hárítják át valakire. Ez azt jelenti, és ön nem ok nélkül mondta, amit mondott, hogy semmi okunk nincs abban, hogy megbízzunk a magyar intézményrendszerben, amely egyébként rendelkezik intézménnyel, hogy megvédjen bennünket az ilyen teheráthárítástól. Úgy hívják, Pénzügyi Felügyeletek Állami Szervezete. Ez most majd működni fog, és ha majd működik, akkor érvényt szerez azoknak a jogszabályoknak, amelyek meg kell hogy védjenek bennünket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Elismerem, mindaz, amit itt új gazdasági rendszerként elmondtam, a régi tapasztalatok fényében és a régi politikai és gazdasági kultúrában bizony nehezen értelmezhető, és ilyen következtetésekre is okot ad. De épp ezt szeretném megváltoztatni. Arra szerződtünk, hogy ezt megváltoztassuk.

Ami a pártokat illeti, sajnálom, hogy a megszólaló pártok közül senki sem reagált arra, hogy a pártok költségvetési támogatásának 15 százalékos csökkentését kezdeményeztem.

(15.00)

Én úgy érzem, hogy van elég támogatottsága a kereszténydemokratáknak és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek, hogy azt mondjam önöknek, hogy mi ezt meg fogjuk csinálni, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Legyen tizenhat! - Derültség az MSZP soraiban.)

Meg kell mondanom, hogy van itt néhány dolog, amelyben humoros megjegyzéseket hallottunk, talán nem is voltak ezek feltétlenül idegenek vagy elmarasztalhatók, de mégis mindenkit arra szeretnék kérni, hogy amikor egy kérdéskörben valamit a humor tárgyává tesz, gondoljon arra, hogy az esetleg néhány más ember számára fontos; mondjuk a vidéki emberek számára, ahol nem gyerekség, hogy mit kezd az ember a terményével, a gyümölcsével meg az élete munkájával. Ebből lehet viccet csinálni, tisztelt hölgyeim és uraim, de itt egy mélyen ülő, nagyon régi magyar szabadságkövetelésről és -törekvésről van szó, és én fontosnak tartom, hogy a vidéki emberek ezt a szabadságot megkapták, és ezzel élhetnek. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból. - Szórványos taps az LMP padsoraiban.)

Az egykulcsos adó ügyében mind a Jobbik elnöke, mind pedig a Lehet Más a Politika elnöke megjegyzéseket tett. Én azt gondolom, hogy sokat vitatkozhatunk az egykulcsos adó természetrajzáról, de tegyük szívünkre a kezünket: hitte-e volna valaki ebben az országban, hogy eljöhet egy olyan pillanat, amikor azt mondja egy felelősséget vállaló kormány, hogy megteremti annak a feltételét, hogy 16 százalékos, egykulcsos adó legyen Magyarországon (Közbeszólások az MSZP soraiból.), kedves barátaim? Ki hitte volna ezt? Azt gondolom, hogy ez egy radikális áttörés és átalakulás, ráadásul, miután nemcsak a személyi jövedelemhez, hanem minden jövedelemhez való jutás formáját egy kulcs szabályozza, képzeljék el, hogy adóbevallást sem kell készítenünk. Ha az a rendszer jól működik, nemcsak hogy egy söralátétnyi adóbevallást nem kell készítenünk, még adóbevallást sem, hiszen ha egykulcsos a rendszer, amikor megkapják, ami jár önöknek, akkor ott azonnal levonhatják, és abban a pillanatban már az év végi adóbevallás nem szükséges, mert nincs mivel mit összeadni.

Én nem azt vártam, hogy az ellenzék az elismerés hangján szól, és csettint néhányat, hogy ez igen, de azért mégis, egy megjegyzés erejéig álljunk meg annál a gondolatnál, hogy Európában ez idáig a családok ösztönzése, a családtámogatás elismerése és az egykulcsos adó összeillesztése csak bonyolult módon sikerült, ha egyáltalán sikerült. Itt egy olyan rendszert javaslunk, amely megőrzi az egykulcsos adó minden előnyét, tehát nem borítja fel a rendszert, nem teszi bonyolulttá, ugyanakkor lehetőséget ad, hogy a gyereknevelés költségeit itt kötött megállapodás alapján, a mindenkori költségvetési törvénynek megfelelően megteremtsük. (Taps a kormánypártok soraiból.) Azt kérem önöktől, hogy legalább az esélyét adják meg annak, hogy ezt a magyar emberek számára bemutathassuk, a parlament elé terjeszthessük, és anélkül, hogy a szöveg még itt lenne, és a költségvetési törvény és az adótörvények vitája megindult volna, ne akarják kiölni az emberekből azt a várakozást, amelyben az fogalmazódik meg, hogy egy átlátható, egyenes, tiszta, végre a becsületre építő adórendszere lehet Magyarországnak. Ez egy komoly remény. Inkább azt kérem, hogy eleve elutasítás helyett próbáljanak közreműködni ebben, és ha lehet, segítsenek bennünket abban a munkában, hogy ezt minél pontosabban, precízebben alkothassuk meg. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arra a megjegyzésére a Jobbik elnökének, miszerint kevés, arra azt tudom mondani, hogy ennyire futotta. (Derültség a Fidesz soraiban.) Lehet azt mondani - talán a szocialisták nevében felszólaló elnök úr is ezt mondta -, hogy ez kevés. Én húsz éve ülök itt ebben a Házban (Közbeszólások az MSZP soraiból.), a rendszerváltás első kormányprogramjának vitáját is végighallgattam, és pontosan emlékszem, hiszen tanúja voltam annak, hogyan kezdte meg a munkáját egy-egy koalíciós kormány. És nyugodtan mondhatom önöknek, minden túlzás nélkül, anélkül, hogy a saját lovunkat szeretném dicsérni, nem emlékszem arra, hogy ennyi idő alatt, még a kormány megalakulása előtt ennyi munkát végzett volna a Ház, és a kormány megalakulását követő két hétben ennyi lehetőséget sikerült volna nyitni az emberek előtt, és ennyi témát tudtunk volna felkínálni az önök számára vita tárgyául.

Itt se várjuk, hogy megdicsérjenek bennünket, megértjük, hogy az ellenzéki létnek is megvannak a szabályai, de az alapvető tényeket azért mégse hagyjuk figyelmen kívül. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Én száznapos türelmi időkre és hasonlókra emlékszem a magyar alkotmányos gyakorlatból. Itt most valami más történik, legalább ennek a valami másnak a tényét ismerjük el, és alapvető tényeket ne tegyünk komoly emberek közötti vita tárgyává. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ami azt a biztatását illeti az elnök úrnak, a Jobbik elnökének, hogy legyen más az akcióterv: örömmel állunk a kihívás elé. Lesz még, hiszen van jó néhány kérdés, önök is megemlítettek jó néhányat, amelyben a magyar parlamentnek még elvégzendő munkája akad.

Az államadósság újratárgyalásának kérdésében azonban semmi jóval nem tudom biztatni azokat, akik engem akarnak erre biztatni. A következő a helyzet: a magyar államnak minden évben átlagban 6000 milliárdnyi államadósságot kell megújítania, ha azt nem újítja meg, abban az esetben a magyar állam egészen egyszerűen működésképtelenné válik (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ki tette ilyenné?), nem tudja kifizetni a közalkalmazottait, nem tudja kifizetni a fennálló tartozásait, nem tudja vállalni és tartani a korábban vállalt kötelezettségeit. Ezért, felfogásom szerint - sőt, ez nem egyszerűen felfogás, hanem meggyőződés is -, ellentétes a magyar állam érdekeivel és ellentétes a magyar választópolgárok érdekével bármilyen adósság-átütemezési tárgyalás kérdésének felvetése ebben a pillanatban. Az önök által is ismert ideges, hektikus világgazdasági helyzetben pedig, úgy gondolom, kifejezetten káros is. Ha gondolják, akkor persze vitassuk meg, de inkább azt javasolnám önöknek, bár nem értünk egyet, és ez nyilván fenn fog maradni hosszabb időn keresztül is, ezt a kérdést ne hozzák most elő, ne akarják rávenni a magyar parlamentet és a magyar kormányt arra, hogy államadósság-átütemezési kérdéssel foglalkozzon, mert ez kárt fog okozni Magyarország polgárainak. Ezért ezt a vitát, javaslom, halasszuk el egy világgazdasági szempontból nyugodtabb időszakra. (Taps.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül egy általános megjegyzést szeretnék tenni, mert az önök hozzászólásai, amit ezúton tisztelettel megköszönök mind Mesterházy Attila úrnak, mind a Jobbik elnökének, mind pedig Schiffer András úrnak, előhoztak belőlem két megjegyzést, és ezt most szeretném önökkel megosztani. Régóta veszek részt parlamenti vitákban, és igaza van Mesterházy Attilának, talán az is feltételezhető - miért ne tételezhetnénk fel? -, hogy nem is mindig hibátlan módon tettem ezt. Ezt én készséggel elfogadom. Az ember ugyan törekszik a tökéletességre, de hát már csak ilyenek vagyunk, hiányosságoktól, korlátoktól szenvedünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na ne! - Dr. Botka László: Alakul ez!) De mindig is volt két olyan ellenfelem itt a parlamentben is meg általában a politikában, akkor is, ha ellenzéki képviselő voltam és akkor is, ha kormánypárti, illetve miniszterelnök, van két olyan dolog, amivel szemben harcot kell folytatni, ezt én vállalom, és nem is ismerek benne sem engedményt, sem könyörületet, ez a két harc a következő: a nihilizmus és a cinizmus ellen harcolni kell. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)

Ha a nihilizmus és a cinizmus mai magyarországi állapota és szintje fennmarad, ha ebben az országban semmi sem szent, ha semmit sem lehet komolyan venni, ha semmiben sem lehet megbízni, ha állandóan be akarjuk bizonyítani, hogy semmi értelme semminek, ha be akarjuk bizonyítani, hogy jónak látszik a cinizmus, hogy valójában valakinek nagyon jó, nekem kevésbé, tehát rossz, tehát ha ez a hangulat, ez a felfogás, ez a gondolkodásmód itt marad velünk, rajtunk, a magyar parlamenten meg általa Magyarországon, akkor nihilisták és cinikusok leszünk. És az ilyen országnak nincs jövője. Nihilizmus és cinizmus elleni küzdelmet kell folytatnunk szakadatlanul a következő években, és a magam részéről, ami ebből rám esik, azt vállalom is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)