Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Egy olyan megállapodás ratifikációjáról van szó jelen napirendi pont alatt, amely talán még kevesebb vitát, hozzászólást fog generálni, mint az előző napirendi pont, hiszen egy, az Európai Unió és egy harmadik ország által kötött megállapodás ratifikációjáról van szó. Ehhez kapcsolódóan azt a körülményt viszont szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy amennyiben az Országgyűlés ezt az ütemterv szerint elfogadja, akkor Magyarország minden bizonnyal negyedik lesz azon országok sorában, amelyek a ratifikációt elvégzik, és noha ez nyilván egy apró gesztus, de mégiscsak egy sokak által jegyzett gesztus a tekintetben, hogy Magyarország milyen mértékben elkötelezett Afganisztán konszolidációja, Afganisztán jövője és ehhez kapcsolódóan az afgán-európai uniós viszony rendezése és fejlesztése iránt.

Egyértelmű, hogy Afganisztán jelentős nemzetközi segítségnyújtás és a nemzetközi partnerekre való támaszkodás lehetősége nélkül nem fog tudni rövid időn belül kikecmeregni abból a helyzetből, amibe az elmúlt évtizedek háborúi sodorták.

Afganisztán kapcsán kiemelendő fontos szempont, hogy a Trump-adminisztráció, nevezetesen a Trump elnök által bejelentett új stratégia egy olyasfajta megvilágításba helyezi az afgán helyzetet és annak megoldási perspektíváit, amellyel korábban nem számolt a nemzetközi közösség. Az a bejelentés hangzott el ugyanis néhány héttel ezelőtt az amerikai elnök részéről, hogy a korábban kilátásba helyezett amerikai lépés helyett, amely gyakorlatilag a teljes kivonulást és Afganisztán önálló lábra állításának a kísérletét jelentette volna, e helyett meghirdetésre került a tálibok, a terroristák elleni totális háború. Ennek jegyében várható az, hogy Amerika részéről felkérések fognak érkezni a különböző szövetséges államok irányába annak érdekében, hogy a közösen elvégzendő katonai feladatokhoz segítséget kérjenek, hiszen egyértelmű, hogy Amerika nem tudja ezt önállóan felvállalni, legalábbis erősen valószínűsíthető, hogy jelentős nemzetközi szerepvállalás kérésével fogja partnereit megkeresni.

Ettől függetlenül nagy eredménynek tartjuk azt, hogy az Európai Unió és Afganisztán között kitárgyalásra került hosszú évek után ez az átfogó megállapodás, ami a maga műfajában, a maga nemében az első ilyen, az együttműködés szinte minden részelemére kiterjedő átfogó egyezmény a két nemzetközi entitás között.

Ez az Unió szempontjából jelentősen elősegítheti a kapcsolatok fejlesztését, hiszen olyan részaspektusokra is kitér, mint a növényegészségügy vagy a különböző szabályozási kritériumoknak az összehangolása a gazdasági élet különböző területein.

Tisztelt Ház! Ennek értelmében az Afganisztán jövőjével foglalkozó 2011. évi bonni Afganisztán-konferencián született az a döntés, hogy az EU és Afganisztán kapcsolatrendszerét egy átfogó szerződéses dokumentumban rögzítsük, amely megerősíti az Unió és Afganisztán partnerségét, az EU elkötelezettségét Afganisztán biztonságának és államiságának, demokratikus berendezkedésének megteremtésére és erősítésére, az ország újjáépítésére.

Az Európai Unió Tanácsa 2011 novemberében hatalmazta fel a Bizottságot és a kül- és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy kezdjenek tárgyalásokat Afganisztánnal erről a megállapodásról. A 2011-ben megkezdett tárgyalások 2012-ben megszakadtak, majd az elhúzódó afganisztáni választási procedúrát, a nemzeti egységkormány megalakulását követően 2015-ben tovább folytatódtak. Az EU-tagországok többségének véleményét osztva hazánk támogatta, hogy a megállapodás úgynevezett vegyes megállapodás legyen, vagyis a nem közösségi politikákat érintő kérdésekben nemzeti döntéshozatalra, a teljes körű hatályba léptetéshez a nemzeti parlamentek jóváhagyására legyen szükség.

Hazánk ez év február 15-én írta alá a dokumentumot, az Európai Unió Tanácsa pedig 2017. február 13-án fogadta el 434. számú határozatát, amelyben felhatalmazást adott a megállapodás Unió részéről történő aláírására, az EU hatáskörébe tartozó rendelkezéseknek az EU és Afganisztán közötti ideiglenes alkalmazására. A megállapodásoknak az Unió részéről történő aláírására 2017. február 18-án, tehát néhány nappal a mandátum megadása után sor is került. Ez a megállapodás átfogó jogi keretet biztosít az Unió, illetve a tagállamok és Afganisztán közötti kapcsolatokhoz, az ország biztonságának és stabilitásának elősegítéséhez, a közös értékekre és elvekre épülő partnerségi kapcsolatok elmélyítéséhez.

(10.20)

A megállapodás politikai kötelezettségvállalásokat is tartalmaz, amelyekben az EU és Afganisztán kinyilvánítják együttműködési készségüket olyan területeken, mint a terrorizmus elleni küzdelem, a non-proliferáció és fegyverzet-ellenőrzés, az emberi jogok tiszteletben tartása, védelme.

A megállapodás értelmében az együttműködés alapját a demokratikus alapelvek, a nemzetközi jog és az ENSZ alapokmányában rögzített elvek tiszteletben tartása képezi, ahogyan ez magától értetődő minden ilyen megállapodásnál. A megállapodás a fejlesztési, gazdasági és kereskedelmi, valamint belügyi kérdésekben folytatott együttműködésre, emellett szakpolitikai területek széles körére, például a hazánk által is kiemelten kezelt migrációs kérdésekre, az oktatásra, a kultúrára, a katasztrófavédelemre, a korrupció-, valamint kábítószer-ellenes küzdelemre is kiterjed.

A fejlesztési együttműködés területén fontos előírás a kölcsönös elszámoltathatóság elvének alkalmazása, vagyis a kötelezettségvállalások betartása. A megállapodás jóváhagyásával nem egyszerűen a konkrét szakterületeken jelentkező problémák megfelelő kezelését segíthetjük elő, hanem világosan demonstrálhatjuk készségünket és elhatározottságunkat a nemzetközi biztonság erősítésére irányuló multilaterális erőfeszítésekben történő aktív részvételre. A megállapodást minden EU-tagország aláírta, előírásai teljes összhangban vannak nemzeti érdekeinkkel is.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a beterjesztett törvényjavaslatot, hiszen az - ahogyan hangsúlyoztuk - nemcsak az Európai Unió, de Magyarország érdekeit is eminens módon szolgálja, hiszen mindannyiunk közös érdeke, hogy ez a nagyon is jelentős migrációs kibocsátást jelentő ország helyzete konszolidálódjon a jövőben. Azt természetesen nem mi fogjuk meghatározni, hogy milyen eszközökkel történjen ez a konszolidáció, folytatódjon‑e az a több évtizedes hagyomány, hogy a nemzetközi közösség katonai erővel igyekszik érvényt szerezni érdekeinek és igyekszik Afganisztán pacifikálását előmozdítani, vagy pedig más eszközökhöz folyamodunk. Nehéz ez a kérdés. Örülünk annak, hogy ezt nem nekünk kell megválaszolnunk, de a nemzetközi közösség természetesen számíthat Magyarország segítségére, támogatására, anyagi áldozatvállalására Afganisztán megerősítése és az afgán demokratikus berendezkedés konszolidációja iránt. Magyarország a NATO keretében ajánl fel és folyósít évek óta évenként 1 millió dollárt annak érdekében, hogy ezeket a célokat - csatlakozván az ilyetén nemzetközi erőfeszítésekhez - Magyarország is elősegítse.

Afganisztán - még egyszer - egy olyan ország, amely egy rendkívül fiatal népességgel rendelkezik, egy olyan népességgel, amelynek a jelentős része nem lát perspektívát ebben a háború sújtotta országban való boldogulásra, és ezért azt az utat választják, hogy más országokban, az utóbbi években jellemzően az Európai Unió különböző országaiban keresik a boldogulás, a megélhetés lehetőségét, egy jobb élet reményében nekivágnak ennek a veszélyes útnak, és ennek a drámai következményeit és lecsapódását a mindennapi életünkben tapasztalhattuk mi is itt, Magyarországon az elmúlt évek során.

A magyar kormány mindig is azt vallotta ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy a segítséget meg kell adnunk. Ez erkölcsi kötelességünk és politikai érdekünk egyaránt. Azonban nem azon a szűk látókörű módon, hogy a saját kapuinkat szélesre tárva, ellenőrizetlenül beengedjük ezeket a tömegeket, hiszen ez csak súlyosbítja a jelenség által ránk rótt biztonsági, anyagi, politikai, kulturális és egyéb terheket, hanem a segítséget helybe kell vinni azokhoz az emberekhez, akik kilátástalannak tartják az egzisztenciájukat az anyaországukban, hiszen ilyen módon segíthetjük elő azt, hogy minél nagyobb arányban válasszák az anyaországban való maradást.

Ehhez természetesen érdemi segítséget kell nyújtanunk, de Magyarország az elmúlt években számos módon ezekhez az erőfeszítésekhez hozzájárulva demonstrálta azt, hogy ellentétben a bennünket ért vádakkal, nemcsak a szavak tekintetében, hanem nagyon is komoly anyagi áldozatvállalással kész ezeket a nemzetközi közösség érdekében álló erőfeszítéseket megtenni. Ez a jövőben sem lesz más­ként, hiszen azt a kényszert és azt az imperatívuszt mi magunkénak tekintjük és elismerjük magunkra nézve, hogy a segítséget meg kell adnunk erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten, de ennek a módját szeretnénk a jövőben is szuverén módon meghatározni, nem megengedvén azt és minden ilyetén kísérletnek ellenállva, hogy ránk kényszerítsen bármilyen külső aktor olyan tömegekkel való együttélés kötelezettségét, amiben elementáris nemzetbiztonsági és nemzetstratégiai veszélyeket látunk.

Tisztelt Ház! Ennek jegyében kérem, hogy az összes párt és képviselő támogassa ezt a megállapodást, hiszen ez mérföldkőnek tekinthető a nemzetközi közösség Afganisztán konszolidációjára tett erőfeszítésének a folyamatában. Én azt gondolom, hogy az Európai Unió a jövőben nagyobb szerepet kell hogy vállaljon ebben a folyamatban, hiszen eddig az Egyesült Államok vitte a zászlót, és ez lehet, hogy a jövőben is így lesz, de az Európai Uniónak fel kell szívnia magát, meg kell erősödnie, és határozottságot kell mutatnia. Hiszen az ereje megvan ahhoz, hogy egy jelentős nemzetközi szereplővé váljon, de a politikai akarat mintha az elmúlt években hiányzott volna, ezért üdvözöljük ezt a megállapodást, ami egy ilyen erőteljesebb, hangsúlyosabb európai uniós fellépés egyik pillére lehet, ennek a jogi megalapozása. Nekünk ott kell lennünk mint Európai Unió a világ különböző válságövezeteiben, de nem destruktív, hanem olyan módon fellépve, hogy ez az ott élő népek valós érdekeit szolgálja, és ezáltal a magyar nemzeti érdekeket képviselve ilyen közvetett úton ezekben a válságövezetekben.

Tisztelt Ház! Kérem tisztelettel a törvényjavaslat támogatását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)