Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mi úgy látjuk, hogy a 2017. évi költségvetéssel a legnagyobb probléma az, hogy betonba önti azt az elhibázott gazdaságpolitikát, ami a külföldi multicégek összeszerelő üzemévé tette Magyarországot. Az utóbbi évek költségvetéseinek hatása kiábrándító. A magyar emberek több mint 40 százaléka él a létminimum alatt, ez 2015-ben a lakosság 41,5 százalékát jelentette. Kétmillió adózó keres a létminimum alatt, és közülük több mint 300 ezer azok száma, akiknek a munkajövedelme még a szegénységi küszöböt sem éri el.

Ma Magyarországon 8 óra munka szerény megélhetéshez is kevés, a 8 óra munka nem elég ahhoz, hogy a családok ne szenvedjenek hiányt. Nem véletlen, hogy lassan egy teljes generáció dönt a kivándorlás mellett. Azonnali általános béremelésre van szükség. Azt gondoljuk, hogy a béremelés ma valódi beruházás a jövőnkbe. Lázár miniszter úr a közelmúltban több mint 700 milliárd forintos béremelést ígért a jövőre, de ennek nyomait nem látjuk a költségvetésben.

Az elhibázott gazdaságpolitika másik következménye, hogy a magyar gazdaság továbbra sem tud a saját lábára állni. Magyarország fiskális alkoholizmusban szenved, a növekedés szinte egyetlen motorját az uniós források jelentik. Erre még a kormánypárti képviselők is rádöbbenhettek a közelmúltban, amikor az európai uniós pénzek elapadása miatt 2016 első negyedévében csökkent a GDP az előző negyedévhez képest.

(21.10)

A külföldi multicégek pedig hiába teljesítenek jól, ha az itt megtermelt profitjuk 80 százalékát hazaviszik, és ezzel csak tovább erősítik a duális gazdaságot. Nyilván a kormánypárti képviselők ezt másképpen látják, jóindulattal azt lehet mondani, hogy ez azért lehet, mert a társadalom egy szűk rétege és a fideszes holdudvar családjai számára tényleg fejlődés mutatkozik, egy szűk réteg anyagilag tényleg jól jár. Valakik hazavitték a több ezer milliárd európai uniós pénzt.

Az LMP kötelességének érzi megmutatni a magyar választóknak, hogy létezik másik út, ezért a párt olyan módosító javaslatokat nyújtott be a 2017. évi költségvetéshez, amelyek egy másik gazdaságpolitika alapjait jelentik, amelyek egy teljesen másik Magyarország képét festik fel, egy olyan országét, ahol meg lehet élni a munkából, ahol a külföldi multicégek helyett a magyar kkv-k a stratégiai partnerek, és ahol a leszakadás felzárkózássá alakul. Ezt mintegy 2000 milliárd forintos felelős átrendezéssel tettük meg; felelős azért, mert a kiadások forrásait is teljes mértékben megmutatjuk.

Az idei kommunikációs panel szerint ez az adócsökkentés költségvetése. 100 milliárd forinttal csökkenteni egy 17 300 milliárd forint főösszegű költségvetést, nem adócsökkentés, fél százalék; részleges, alig-csökkentgetés a nélkülöző embereknek a legfontosabb alapvető élelmiszerek áfájánál, picinyke emelés a torz gyermekkedvezménynél. Egy egyszerű családnak pár ezer forinttal nőhet a jövedelme, ugyanakkor az állami vezetőknek milliókkal.

A kormány úgy beszél adócsökkentésről, hogy ma az állam a felét elviszi egy dolgozó teljes bérköltségének. Minden egy forint bér után egy forintot be kell fizetni az államkasszába. Mi ezzel szemben csökkentenénk a munkára rakódó terheket a többkulcsos adóval a munkából élők 90 százaléka számára. A probléma egyik gyökerét az jelenti, hogy a kormány ragaszkodik a gazdagokat segítő, a szegényeket büntető egykulcsos adóhoz, amit az LMP azonnal többkulcsossá alakítana át, hogy az átlagbér szintjén keresők nettója végre növekedhessen és az elosztás igazságosabb legyen.

A minimálbér adómentessé válna, és 0, 12, 24 százalékos kulcsokkal adóznának az egyes jövedelemsávok. A dolgozók ilyen módon történő béremelése azért is szükséges, mert ezzel több embert lehetne itthon tartani, csökkenne a munkaerőhiány, nőne a foglalkoztatás. A béremelés ma a valódi beruházás. Mi a többkulcsos adó bevezetése mellett plusz 200 milliárdot adnánk a közszféra bérrendezésére is. Látjuk és halljuk, hogy a kormány annak a neoliberális elméletnek a foglya, miszerint a béremelés rontja a versenyképességet. Ez megnyilvánul az olyan panelekben, miszerint először a gazdaságot kell rendbe tenni, azután lehet bért emelni, azaz a béremelést a kormány osztogatásnak tartja.

A gazdaság nem fog rendbe jönni, ha nem nő a munkaerő termelékenysége, márpedig az nem fog nőni, ha folyamatosan a létminimum szintjére zsákmányolják ki. Ördögi kör, amit meg kell szakítani, a bérek szisztematikus és folyamatos emelésére van szükség. A magyar munkaerő minősége nem tér el a nyugat-európaitól, tehát a termelékenysége is lehetne sokkal magasabb, ehhez azonban szükség lenne olyan erőforrásokra, amivel ‑ csúnya szóval ‑ újra­termelheti magát, életkörülményei, egészségi állapota, motivációja, képzettsége emelését lehetővé teszi. Ezt nem biztosítja a nyugat-európaihoz képest hatodannyi bér.

Nem hagyhatjuk ugyanakkor szó nélkül a pazarló kiadásokat mi sem. Sokszor már arra sem veszik a fáradozást, hogy titkolózzanak, hanem teljesen nyíltan, már-már büszkén hódolnak a hobbijuknak vagy valósítják meg álmaikat az adófizetők pénzén. Beszélhetnénk itt a stadionépítésekről, a kormány Várba költözéséről, valamint a Liget beépítéséről. Még egy rendkívül drága tételről mindenféleképpen szót kell hogy ejtsek: a kormány jövőre is 100 milliárd forintot tervez elszórni a paksi bővítésre, miközben nincsenek még meg mindig az építkezéshez szükséges engedélyek, ez elfogadhatatlan.

Mindezek alapján az LMP szerint a költségvetés nem támogatható. Köszönöm a figyelmet.