Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Hadd térjek vissza két percben az előző felszólalásokra. Kezdeném Vojnik Máriával. Azt mondta méltatlan az a vita, amely arról szól, hogy szeretnénk 10,3 százalékkal emelni a nyugdíjakat. Ez érthetetlen számomra. Véleményem szerint az volt a méltatlan, amikor önök vitatkoztak arról, hogyan adjanak 0,5 százalék emelést a nyugdíjasoknak, hogyan tudják '94-98 között csökkenteni a nyugdíjak reálértékét. Az az érvelés pedig, hogy az MSZP 9,5-et tudott elképzelni a nyugdíjasoknak, a Fidesz pedig 10,3-at tud adni és megjelöli ennek a forrását, ez elég szegényes. Azt javasolnám a képviselő asszonynak, hogy ilyenkor azt kell mondani, hogy a Fidesz túljárt az eszünkön, beismerjük, alámondtunk; a Fidesz kitalálja, hogyan tudja 10 százalék fölött emelni a nyugdíjakat.

Az az érvelés pedig, hogy nem terjesztették be, képviselő asszony...! Tessék átnézni a Házszabályt, milyen megfelelő eszközök vannak arra, hogy az Országgyűlés tárgyaljon és elfogadjon módosító javaslatokat, nagy horderejű vagy kisebb horderejű törvénymódosításokat. Higgye el, hogy megtalálja a módját, a frakció egyébként meg is találta. A 268-as kapcsolódó módosító javaslatot, amelyet Horváth János és Steinerné Vasvári Éva nyújtott be éppen ennek kapcsán, legyen szíves átnézni, és látni fogja, hogy van az Országgyűlés előtt ilyen javaslat.

Az meg aztán teljesen elképesztő, hogy az egészségügyi hozzájárulásról néhány év elteltével teljesen fordítva gondolkodnak a tisztelt képviselő hölgyek és urak. Hiszen még 1996-ban azt mondták, hogy a társadalombiztosítási alapok krónikus helyzete indokolja azt, hogy egy fix összegű hozzájárulást ki kell találni, most pedig lám, néhány év elteltével azt mondják: nem, nem, erről szó sem lehet, ezt el kell felejteni, itt most valami másnak kell következni.

Mivel az időm lejárt, ezért nem folytatom.

(13.50)