Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! A kérdés az, hogy mit keres a színháztörvény módosítása az Országgyűlés előtt. Mit keres kivételes eljárásban a színháztörvény módosítása az Országgyűlés előtt, amikor az összes parlamenti párt egyetértett abban, hogy most kizárólag a válsághelyzettel foglalkozó, azt kezelő javaslatoknak van helye az Országgyűlésben? Megegyeztünk a Házbizottságban, többszörösen megerősítve, hétpárti egyetértés volt abban, hogy önkorlátozással élünk, az ellenzék lemondott az interpelláció lehetőségéről, lemondott a kérdések lehetőségéről, és lemondtunk arról is, hogy akár csak a bizottságoknak tárgyalnia kelljen bármi, nem a koronavírus-járvány elleni védekezéshez kapcsolódó javaslatot. Ehhez képest tegnap benyújtanak egy ilyen törvénymódosítást, amelynek semmi köze a válsághoz, és ma már kivételes eljárásban vitázunk és szavazunk róla. Ez egészen felháborító! És maguk, akik tegnap még bizalmat kértek, és azt mondták, hogy ez a kormány annyira rászolgál a bizalomra, hiszen nem élt vissza a válsághelyzet kihirdetésével az úgynevezett tömegesmenekült-válság kapcsán sem  nem volt olyan három évig, ironizálok erősen, hogy nem voltak már menekültek tömegesen, de a válsághelyzetet fenntartották , most tegnap a felhatalmazási törvényhez, gyakorlatilag Orbán Viktor időkorlát nélküli teljhatalmához kértek volna négyötödös parlamenti támogatást. Azt kérték, bízzunk magukban, mert becsületszavukat adják, hogy semmi másra nem fogják használni a felhatalmazási törvényt, csak a koronavírus-járvány elleni védekezésre. Ugyanezt mondták az összes parlamenti beadvánnyal kapcsolatban, hogy a becsületszavukat adják, hogy nem fognak semmilyen más előterjesztést behozni az Országgyűlés elé, ehhez képest itt van ez.

Maguk becstelenek, maguk tisztességtelenek (Dr. Hoppál Péter: Na, na, na!), maguk végtelenül aljasok, és ezek után kérik az emberek bizalmát. Maguk tökéletesen méltatlanok az emberek bizalmára, maguk tökéletesen méltatlanok az ellenzéki képviselők bizalmára (Dr. Hoppál Péter: Erre nem is vágyunk!), úgyhogy felejtsük el, felejtsük el egymást. (Dr. Hoppál Péter: Helyes!) Tehát ha az ellenzéktől még egyszer bizalmat kérnek, amikor naponta - naponta!  hazudtolják meg önmagukat, köpik szembe nemcsak az ellenzéki képviselőket, hanem a magyar társadalomnak azt a felét, akinek a véleményét mi jelenítjük meg ebben a Házban (Dr. Hoppál Péter: Ó, 1 százalék!), akkor aztán tényleg kicsit forduljanak magukba, és ne csodálkozzanak, hogy zéró bizalom van magukkal szemben. (Dr. Hoppál Péter: Nem kérjük a bizalmat!)

Tegnap azt kérték, könyörögtek érte, könyörögtek azért, hogy legyen meg a nemzeti egység, legyen meg a négyötödös felhatalmazás, de hiába, hiszen önök végtelenül becstelenek. Úgyhogy a becsületszavukra eddig se adtunk semmit (L. Simon László: Szégyelld magad!), és ma bebizonyosodott, hogy tökéletesen igazunk volt: maguk becstelenek, és ezt napról napra igazolják. (Az elnök csenget.)

És most, amikor Orbán Viktor néhány éve…

ELNÖK: Kérem szépen, hogy a tárgykörben, a törvényről folyjék a szó, és ne egymás minősítéséről. Kérem szépen, hogy a törvényről folyjon a szó. (Dr. Pósán László: Úgy van!)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): A törvény beterjesztésének a körülményeiről folyik a szó. A törvényről magáról nem sok mindent van mondani, hiszen Orbán Viktor néhány éve kihirdette a kultúrharcot, maguk pedig azóta ezt szolgai módon kivitelezik minden lehetséges terepen. A kultúrharc egyébként még talán egy nagyon méltányos, eufemisztikus kifejezés is, hiszen itt nem harc van, itt nem egyenlő felek közötti viaskodás van, itt kultúrterror van, ahogy Karácsony Gergely, a Párbeszéd által delegált főpolgármester fogalmazott: pisztolyt tart a kormány a főváros fejéhez. Maguk ezt nevezik, idézem szó szerint, egyenrangú felek diskurálásának. Valóban, a felek egyenrangúak, csak éppen nem egyenlő erejűek, nem diskurálnak egymással, még csak nem is harcolnak egymással, hanem önök a költségvetési források és a törvényhozás lehetőségeinek birtokában terrorizálják a fővárost, terrorizálják az ellenzéki vezetésű városokat, terrorizálják a szabad településeket, amelyek nemet mondtak tavaly októberben a Fidesz túlhatalmára.

Tehát a kultúrharc helyett ez a kultúrterror zajlik, és a válsághelyzetben maguk akkor képesek behozni ennek keretében egy olyan törvényt, amely arról szól, hogy a miniszter maga lesz a legfőbb munkáltatói jogkörök gyakorlója a színházigazgatóknál, tehát maguk akarják megmondani, hogy kik vezessék a fővárosi vagy a tetszőleges nagyvárosi színházakat. (L. Simon László: Nem is erről van szó! Szövegértési problémád van!  Az elnök csenget.  L. Simon László: Ez hihetetlen!)

Egy csomó olyan társadalmi szolgáltatás van, nem csak a kultúra területén, ahol bizony az állami kasszából fizetjük közösen mi, adófizetők a cechet, és mégis a helyi önkormányzat az, amely fenntartóként, üzemeltetőként, a politikai kontroll gyakorlójaként megjelenik az intézmény életében. (L. Simon László: Mondj egy példát!) Amit még nem államosítottak, azok ilyenek, tehát például az óvodák, a bölcsődék ilyenek tudnak lenni.

Semmilyen ok nincs arra, hogy a színházaknál ezt megváltoztassák, és eddig sem volt semmilyen ok. Érdekes módon a Tarlós István vezette fővárosnál (L. Simon László: Nem volt ilyen sose! Hazudsz!), amikor ugyanez volt a helyzet, akkor nem akarták elvonni a fővárostól a színházigazgatók kinevezésének a jogát. Ráadásul Karácsony Gergely és a köztársaságpárti fővárosi többség eddigi gyakorlata semmilyen okot nem adott önöknek arra, hogy ilyen kétségbeesett, erőszakos lépéshez nyúljanak, ugyanis nem rugdalták ki az önök színházi embereit. Én értem, hogy van néhány Fidesz-hűbéres, aki kapott egy-egy színházat, és pontosan tudja, hogy alkalmatlan szakmailag annak a vezetésére, pontosan látjuk mindannyian, hogy milyen eredményeket, illetve eredménytelenséget hoznak a fideszes mamelukok vezette színházak sokszor, de itt mégsem szakmai szempontok fognak a kinevezések kérdésében dönteni, ahogy eddig is volt a Karácsony Gergely vezette Fővárosi Önkormányzatnál.

Úgyhogy ez a lépés nemcsak végtelenül becstelen és aljas, hanem tökéletesen szükségtelen is volt, és mutatja azt a kétségbeesést, azt a traumatizáltságot, amit október 13. óta, úgy látszik, Orbán Viktor még mindig nem tudott magában meghaladni. Tehát itt lenne egy tényleg komoly probléma, egy válság, egy veszélyhelyzet, a koronavírus-járvány, és miután Orbán Viktor kormánya annak a kezelésében nagyon gyengén teljesít, ezért mindenféle politikai trükkökkel próbál nemzeti egység helyett valójában ismét nemzeti megosztottságot teremteni: egyszerre küzdeni valamilyen szinten a járvánnyal, hiszen muszáj, és az ellenzékkel, hiszen azt meg szereti, illetve ezt diktálja a politikai érdeke.

Ezért volt a teljesen vállalhatatlan felhatalmazási törvény, amelyhez megpróbálták kicsikarni, kikényszeríteni a négyötödös felhatalmazást, ezt nem kapták meg nagyon helyesen, nagyon büszkék vagyunk rá. Én személyesen minden ellenzéki képviselőtársamra büszke vagyok, aki ennek a nyomásnak ellenállt. És most ezért hozzák be újra ezt a törvényt, amelynek semmi köze a válságkezeléshez, amely kizárólag az önök gazdasági erőszaktevéséről, a kultúrterrorról szól, hogy legyen miről vitatkozni, legyen miért szemben állni egymással.

Ha igazán segíteni szeretnének, ha igazán szeretnék a kultúrában dolgozókat támogatni, akkor nem azon aggódnának, hogy melyik hűbéresük melyik színházpályázatot fogja majd elnyerni, és melyik intézményt fogja igazgatni a következő időszakban, hanem azon aggódnának, hogy mi lesz a színházi dolgozókkal, mi lesz azokkal, akik most elvesztik a jövedelmeik jelentős részét vagy akár egészét, miből fognak megélni. És ez természetesen nemcsak a színházi dolgozókra, nemcsak a kultúrában dolgozókra, hanem sok százezer vagy talán milliónyi magyar állampolgárra ugyanígy igaz: ebben a válságban nem tudják, hogy mi az, ami az ő megélhetésüket biztosítani fogja. Tehát inkább azon kéne gondolkozniuk, hogy a színházakban, a kultúrában és mindenütt máshol hogyan biztosítsák a kieső jövedelmek pótlását, mintsem hogy egy ilyen újabb pártpolitikai, hatalmi játékot kezdjenek el játszani.

A Párbeszéd azt mondja, ha már foglalkozunk külön a kultúrával vagy külön a színházakkal, akkor legyen az a törvénymódosítás, hogy válságkezelő alapjövedelmet kapnak a színházi dolgozók, a kultúrában dolgozók, de egyébként mindenki másnak is ilyen válságkezelő alapjövedelmet kellene kapnia. Ez az egyetlen olyan kérdés jelen pillanatban a kultúrával kapcsolatban, amit az Országgyűlésnek tárgyalnia kéne.

(11.40)

Az az önkorlátozás, amit az ellenzék betart, és amit minden parlamenti párt közösen vállalt, úgy látszik, a Fideszre már nem érvényes. Tehát az a megegyezés, amit utoljára tegnap erősítettek meg, az máris felrúgásra került. Ezért mondom, hogy önök végtelenül becstelenek, szégyelljék magukat, hogy ezt a törvényt most idehozták az Országgyűlés elé! (Dr. Pósán László: A becstelen te vagy!) A Párbeszéd természetesen nem fogja ezt megszavazni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Elég lesz!  Szégyelld magad!) Köszönöm a figyelmüket.