Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FEKETE PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Ház! A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint az egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról a 2019. évi CXXIV. törvény 2019 decemberében a színházi struktúra új finanszírozási modelljét honosította meg hazánkban, mely elsődlegesen a nemzeti és a kiemelt teátrumokat érintette. A fenntartói felelősség elvére építve alapvetően három kategóriában határozta meg a működési formákat. Létezik állami fenntartású színház, melyet az állam finanszíroz, létezik önkormányzati fenntartású színház, melyet a fenntartó önkormányzat finanszíroz, és létrejöttek a közös működtetésű intézmények, a közös működtetési forma, mely társfinanszírozásban valósul meg. Kérem, engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam a december óta eltelt időszak tapasztalatait. Jelezni szeretném, hogy valamennyi olyan önkormányzat, amely színházat tart fenn (Kunhalmi Ágnes bejön az ülésterembe.)  kezét csókolom , határidőre, március 1-jére benyújtotta a közös működtetésre vonatkozó kérelmét. Tehát nem volt egyetlenegy olyan önkormányzat sem, amelyik ezt elmulasztotta volna, vagy úgy ítélte volna meg, hogy nem kívánja az intézményeit közösen működtetni.

A tárgyalási időszakról szeretném önöket tájékoztatni. Több mint húsz tárgyalás folyt a kulturális államtitkárság és az adott városok polgármesterei között. Ezek a tárgyalások kiegyensúlyozott légkörben, a színházművészet társadalmi fontosságát szem előtt tartva, partnerséget keresve, megegyezésre törekvő hangvétellel zajlottak. Mindennek eredményeként a legtöbb vidéki színház esetében a finanszírozással kapcsolatos döntések előkészítésre kerültek, a kormány előtt vannak, és várhatólag hamarosan aláírt szerződések biztosítják a harmonikus, kiegyensúlyozott működést. Ezekben az esetekben a rendező elv a korábbiakban biztosított források fenntartása, illetőleg lehetőség szerint ezek megemelése volt. A források jelentős részét így bérfejlesztésekre tudtuk megcímkézni.

Felsorolnám azokat a win-win helyzeteket, amelyeket minden megegyezés során valamennyi fél örömmel fogadott. Meghatároztuk az egyes polgármesterekkel, hogy az állami forrásoknál, az esetlegesen növekvő állami források esetében a növekményeket bérfejlesztésre kell fordítani. A színházak kifejezett kérésére egy éven túlmenő szerződéseket tudtunk kötni, ami hosszú távon biztosította azt, hogy kiegyensúlyozott, tervezhető legyen az egyes előadó-művészeti intézmények működése. Valamint az igazgató kinevezése tárgykörében is megegyezés született mindenhol, hiszen úgy a kormányoldal, mint az önkormányzati oldal elfogadta azt, hogy a szakmai bizottságok  amelyek előkészítik a döntést  véleményét fogadják el a döntéshozó képviselő-testületek, így egy önkéntes és kölcsönös kötelezettségvállalás tudott megvalósulni a tárgyalások során az önkormányzatokkal. Valamennyi fent említett színház esetében így egy win-win helyzet alakult ki az új törvény bevezetése kapcsán. Fontos rendező elv volt még, hogy a megközelítőleg 50-50 százalékos finanszírozást próbáljuk meg kialakítani. Azokban az esetekben, ahol ettől eltérő volt az arány, ott jó határozottan megjelölésre került, hogy mi az indoka ennek, miért kap valamelyik színház valamennyivel többet, mint 50 százalék.

A fővárosi színházak esetében nagyon sajátos a helyzet, hiszen a fővárossal egy több mint két hónapja történő tárgyalássorozaton vagyunk túl. Ennek kapcsán új szempontok merültek fel. Ahogy érezték, az előbb a vidéki színházakról beszéltem, és arról tájékoztattam önöket, hogy valamennyi vidéki színház esetében megegyezésközeli helyzetben vagyunk. De a főváros esetében az első pont az volt, hogy voltak olyan színházak, amelyeket nem kíván közös működtetésbe emelni a főváros, maga szeretné a teátrumot működtetni, felvállalva annak a teljes körű finanszírozását, és felvállalva annak a teljes körű fenntartását is. Vannak olyan színházaik, amelyekben pedig nem kívánná a működtetést megtartani. Olyan közös működtetésre, ahol 50-50 százalékban szeretné finanszírozni a színházát, a főváros esetében nem volt igény.

Felmerült ugyanakkor az igény, hogy egyes színházak finanszírozását a főváros teljes egészében az államra hárítsa, az államot kérve meg azok működtetésére a szerződés adta időszakra. Az állam, átérezvén e tárgykörben fennálló felelősségét, készséggel vállalja ezen színházak teljes körű finanszírozását, de mivel a főváros nem kívánja sem a tulajdonjogot, sem a fenntartói jogköröket átadni, ezért olyan megoldást kell találni, amely az állami finanszírozás időszaka alatt lehetőséget, mi több, garanciát biztosít a működtető államnak az ott folyó szakmai munka tekintetében. Ennek elsődleges letéteményese a teátrum vezetőjének személye, így a kormányzat elvárása, hogy az igazgató kinevezésében meghatározó szerepet kaphasson. Ennek módja lehet a színház vezető állású munkavállalója feletti alapvető munkáltatói jogok átvétele, kizárólag a közös működtetés idejére.

Hogy jól értsék a képviselő hölgyek és urak, ha azt szeretné a főváros  és itt kizárólag a fővárosról van szó , hogy az állam finanszírozza a színházait, de nem akarja átadni a színháznak sem a tulajdonjogát, sem a fenntartói jogát, ebben az esetben áll fönn az a helyzet, amelyre most megoldást szeretnénk kérni vagy javasolni a törvénymódosítás kapcsán.

(10.30)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van most egy nagyon furcsa és nagyon erős kialakult helyzet, amikor is vészhelyzetben van az ország. A nemzetünket érintő rendkívül súlyos megpróbáltatás során a veszélyhelyzet kihirdetését követően teljes körű nemzeti összefogást tapasztalok. A legsúlyosabb terhet az egészségügyben dolgozó polgártársaink viselik, tőlük függ az életünk, ezért hálával tartozunk nekik. A rendvédelem területén munkálkodó szakemberek megbízható helytállása biztonságot jelent nekünk a mindennapokban.

Kultúráért felelős államtitkárként rendkívül büszkén és örömmel tapasztaltam, hogy a kultúrában és a művészetben dolgozók, ideértve a zenészeket, táncosokat, színészeket, artistákat, közgyűjteményi szakembereket, egy emberként álltak fel, fogtak össze és teljesítik az egészségügyben és a rendvédelemben dolgozók esküjéhez hasonló alázattal hivatásukat, azaz szolgálják a magyar nemzetet a kultúra eszköztárával. Emberi tartásuk megőrzése, honfitársaink mentálhigiénés egyensúlyának fenntartása kulcsfontosságú része a járvány elleni küzdelemnek, e feladat ellátásában a kulturális szakembereink példaértékűen kiveszik a részüket.

Ezért is rendkívül fontos, hogy a mai döntésünket mielőbb meg tudjuk hozni. A gazdaság területén kárvallott szegmensek között az idegenforgalom, a vendéglátóipar mellett az előadó-művészetben dolgozó polgártársaink a legérintettebbek. Ezért rendkívül fontos, hogy sürgősséggel rendeződjék a jó irányban elindult, de még folyamatban lévő színház-finanszírozási rendszer gyakorlati életbe léptetése. Ezért köszönöm, hogy a tisztelt Ház egyhangúlag elfogadta ezen törvény kivételes eljárásban való megtárgyalását. A fentiek alapján tisztelettel kérem a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)