Felszólalás adatai

Ha tudniillik kodifikációs remekművel találkozunk, akkor már látjuk, annak mi a sorsa. Kétszer dobja vissza az Alkotmánybíróság, visszadobja a köztársasági elnök, kiakad rajta az ombudsman, háromszor írjuk át zárószavazás előtt szinte teljes egészében, vagy írják át önök ezt a bizonyos remekművet. Azt már nem is mondom, hogy minden európai hatóság beleköt, hogy még az a Velencei Bizottság is, ami természetesen elismeri, hogy eddig volt Magyarországon vallásszabadság, azzal zárja a jelentést, hogy na, ez az a törvény, amit módosítani kell. Ezt azért nem említem, mert szintén a mai ülés örömteli eseménye lesz, hogy hadat is üzenünk az Európai Uniónak. Szerintem a békemenet már gyakorlatozik is.

De amit mindenképpen említenem kell, az a következő. Egy olyan törvénytervezetnél, amit ennyiszer kell újra operálni, sebet felnyitni, újra összevarrni, nem csodálkozom, hogy önök néha a törlőkendőt benne felejtik a beteg hasában. Most is ez történt, benne hagytak egy ellentmondást, nem a legnagyobbat. De nem is ez a baj, hiszen ha hiba van, javítsuk, nem jó törlőkendővel szaladgálni. A baj az, hogy a sokszoros újabb műtét az alapbetegséget nem gyógyította, ha lehet, még rosszabbá tette. Köztársasági elnök úr azért küldte vissza a törvényt, azért ülünk itt egy módosító indítvány, egy önmagában nem jelentős módosító indítvány fölött, mert jogbizonytalanságra hivatkozott.

Csodálom, hogy egyetlen pontját nevezi meg ennek a törvénynek - a törvény maga a jogbizonytalanság. Alaphibáját, alapbetegségét szúrta ki az Alkotmánybíróság is, azt, hogy mi politikusok döntünk arról, hogy kit, mit, milyen csoportot teszünk bevett egyházzá. Ez önmagában jogbizonytalanság. Azok a politikusok, akik nem erre hivatottak; ahol az erre felkent emberi jogi és vallásügyi bizottságban elhangozhat olyan képviselői hozzászólás, miszerint ő nem is érti, miért van ennyi egyház, hiszen egy az Isten; ahol ugyanabban a bizottságban elhangozhat olyan hozzászólás, olyan kérdés, hogy vajon a bevett egyházak, illetve az elfogadott egyházak listájáról konzultáltunk-e a Vatikánnal, mert nyilván ő ítéli majd meg a buddhista és a mohamedán egyházak jogosultságát is - mi ez, ha nem jogbizonytalanság?

(9.40)

De jogbizonytalanság az is, hogy a többszöri operációk még rontottak is a beteg állapotán, hogy bekerült az egyházzá minősítés kritériumai közé az együttműködésre való alkalmasság, amit természetesen a politikai többség ítél majd meg. Jogbizonytalanság az is, hogy kettős mércét alkalmazunk, pedig a kormánytöbbségnek ez a kedvenc bűne a megnevezett politikai hibák között. Voltak egyházak, amelyek ezerfős létszámhatárt kellett hogy átugorjanak - és hála istennek, ma is egyházak -, most viszont menet közben, a magasugrási verseny közben fölemeltük a létszámhatárt 10 ezerre. Mi ez, ha nem jogbizonytalanság? Jogbizonytalanság az is, hogy a törvény nem hozza helyre az Alkotmánybíróság által jogaikba visszahelyezett egyházak 1 százalékának dolgát, ezt a pénzügyminiszter kegyeire bízza.

Igen, tudom, önök azt mondják, sokat javult ez a törvény, hiszen mostantól bevett egyháznak hívjuk az igazi egyházakat, de a többi is hívhatja magát egyháznak. Nem tudom, ismerik-e önök azt a helyet, ahol bárki hívhatja magát Napóleonnak, csak éppen hadsereget és marsallbotot nem kap hozzá. Önök most ezt tették az egyházakkal. Tudom, hogy a magyar határokon sok helyen látni a H-betűs jelzést, de eddig arról volt szó, hogy az a Hungáriát jelenti és nem azt, hogy hospitál, kórház, zárt osztály. Önök ezzel a törvénnyel ehhez az állapothoz visznek minket közelebb, és ez az apró kis fércelés a záró módosítóval a lényegen nem segít.

Nem tudjuk támogatni a törvényt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)