Felszólalás adatai

DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy örömteli eseménynek vagyunk a tanúi most, hogy benyújtotta a kormány ezt az előterjesztést, amely lényegében egy nagyon előremutató része annak a hosszú folyamatnak, amelyet úgy is jellemezhetnénk, hogy sorra zárjuk be a kapukat a lakásmaffia előtt.

Csak emlékeztetőül: a 2002-es időszakot megelőzően a budapesti Kaptár-csoport volt az a rendőrségen, amelyik igazán felvette a harcot Gönczöl Katalin ombudsman asszony korábbi jelzésére, és néhány eredményes akciót is végrehajtottak.

2002-ben petíciót nyújtott be a Sors-Társak Egyesülete az Országgyűlés elnök asszonyához, és ennek nyomán jött létre az az albizottság, amelyet az alkotmányügyi, a rendészeti és az önkormányzati bizottság delegáltjaiból hoztunk létre, amely feltárta az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet, és ezzel abba a bizonyos nagy tóba, abba a nagy állóvízbe, amit a lakásmaffia kapcsán emlegettek sokan, belegördítettünk egy nagy követ - a csobbanás még ma is hallatszik, a hullámzás még most is tart, például egy ilyen előterjesztés formájában.

(19.10)

Megszületett a jelentése ennek az albizottságnak, aztán egy országgyűlési határozat született, amelyet majdnem teljes konszenzussal hozott meg a parlament, ennek végrehajtásáról a kormány már be is számolt, és egy új parlamenti határozatot fogadott el a tisztelt Ház, amely most már a szűkített feladatokat, illetve a már végrehajtott feladatokat nem tartalmazva határozza meg a kormányzati intézkedéseket.

Azt mondhatjuk, hogy ezek a kapuk záródnak be sorra a lakásmaffia előtt, amelyek korábban rendelkezésre álltak, és csak egy nagyon nagy kaput hadd említsek ennek sorában, ott volt a földhivatali rendezetlenség, a hatalmas ügyirathátralék Budapesten és annak fővárosi, kerületi földhivatalaiban, továbbá Pest megyében is hatalmas hátralékok voltak. Ezeket nagyon komoly erőfeszítések árán a kormány, személyi és anyagi eszközöket nem kímélve, lényegében rendezte. Gyakorlatilag ma már nincs ügyirathátralék, 30 napon belül, illetve a törvényes határidőn belül a határozatok és a különféle értesítések megtörténnek. Azt hiszem, hogy ez a legnagyobb eredménye ennek az egész folyamatnak, amit az első időben tettünk.

A bűnüldözés terén lévő kapukat már sorban csukogattuk, ezeket most külön nem szeretném emlegetni. Egyetlen dolgot szeretnék kiemelni, minden megyében van olyan kiképzett rendőr, aki az úgynevezett lakásmaffia-cselekményekhez speciálisan ért. Remélem, hogy ezek a rendőrök nem tűnnek el a nagy káoszban, ami a rendőrségi életben esetleg előfordul, hanem egyre többen lesznek, és egyre többen fognak tudni ezekhez jobban hozzászólni, illetve a nyomozást jobban vezérelni. Ha már a nyomozásról szólok, azért azt mindenféleképpen meg kell említeni, hogy az ügyészségek mindig készségesen részt vettek az ingatlan-visszaélés visszaszorításában.

Mi történt a jogszabályi kapuk zárásában? Szisztematikusan folyik ez a munka. Először létrehoztuk a társasházi törvényt, majd megalkottuk a szövetkezeti törvényt, mind a kettőben voltak olyan szabályok, amelyek kifejezetten az ingatlan-visszaélést hiúsították meg, és nagyon jelentősnek tartom ez év őszén a lakástörvény módosítását, amely rengeteg olyan kis apróbb változtatást eredményezett, amely a lakásmaffia előtt bezárja a kapukat.

Legnagyobb jelentőséget sokan annak tulajdonítanak, hogy megszületett az ingatlan-nyilvántartási törvény újraszabályozása is, amely lehetővé teszi például többek között azt is, hogy értesítést kapjanak az érintettek akkor, ha a tulajdonjog megszűnését vagy a vételi jog alapítását célzó kérelem érkezik be a földhivatalhoz.

Mondhatnánk azt, hogy ez az utolsó lépés, amit most teszünk, nem más, mint ez a T/18211. számú előterjesztés. Mondhatnánk, hogy ez az utolsó lépés, de azért nekem még van egy nagyon nagy szívfájdalmam, éspedig az - és gondolom, mások is osztoznak az én gondolataimban -, hogy még mindig nem tudtuk megoldani azt, hogyan tudunk segíteni azoknak, akik évekkel korábban minden jogi eszközt már igénybe véve vesztették el lakásukat a lakásmaffia áldozataiként, hogyan tudunk nekik való segítséget nyújtani. Ha ebben is tudunk komoly előrelépést tenni, akkor bizony biztos, hogy úgy mondhatjuk, hogy elértük a célunkat, és minimalizáltuk a lehetőségét az úgynevezett lakásmaffiás tevékenységnek.

De nézzük ezt az előterjesztést, amely a jogügyletek biztonságának erősítését szolgálja! Feltétlenül fontos leszögezni, hogy az úgynevezett lakásmaffia-albizottság folyamatosan szorgalmazta, és ebben nem is maradt egyedül, hogy az ügyvédek, a közjegyzők és a bírósági végrehajtók ne lehessenek áldozatai csalóknak, hamis igazolványokat bemutatóknak, egyáltalán azoknak, akik így akarnak jogtalanul előnyhöz jutni. Az ügyvédek, közjegyzők, bírósági végrehajtók joggal hangoztatták azt, hogy ők nem okmányszakértők, nekik nem kötelezettségük tudni, hogy egy okmány hamis avagy igaz, nem kötelességük felismerni a hamisítást, és azt sem kötelességük tudni első ránézésre, hogy esetleg ez egy elveszett igazolvány, amellyel valaki a személyazonosságát akarja igazolni.

Feltétlenül fontos lépés az, hogy ha egy központi adatbázishoz kapcsolódva azonnal, gyorsan, megbízhatóan információt tudnak szerezni arról, hogy aki velük szemben ül, és valamilyen jogügyletben kíván részt venni, valóban az-e, akinek vallja magát. Azt gondolom, hogy ezáltal nem csupán az ügyvédek, közjegyzők és bírósági végrehajtók azok, akik mindenféleképpen nyugodtabban intézhetik az ügyeket, hanem maguk az ügyfelek is, a jó szándékú, jóhiszemű, valós ügyfelek nagyobb biztonságban érezhetik magukat, és egy ki nem mondott, de talán ki is mondott, de mindenesetre nagyon fontos cél lehet az is, hogy visszatartsuk azokat a bűnözőket, akik eddig az okmányhamisítással vagy hamisított igazolvánnyal óhajtottak bűncselekményt elkövetni. Tehát egy nagyfokú visszatartó erő az, ha tudják, hogy az ő adataikat ellenőrizni fogják, tehát nincs lehetőség a visszaélésre, a különféle stiklikre - bocsánat a kifejezésért.

Nagyon fontosnak tartom a közjegyzők szerepének, helyének tisztázását, és ez a jogszabály-módosítási javaslatrész különösen fontos, és hogy miért, azt hadd fejtsem ki. Mégpedig azért, mert a közjegyzők legalább kétféle feladatot hajtanak végre. A közjegyzői munkában egyrészt van egy tényigazoló, ténytanúsító tevékenység, amikor tanúsít a közjegyző, hogy ez a tény megtörtént, vagy ezt a kijelentést megtették, vagy előttük ez az esemény lezajlott. Van egy másik viszont, amit én kvázi ügyvédi tevékenységnek hívok, amikor a közjegyzőnek módja van jogügyletekben okiratszerkesztőként is részt venni. Tehát ilyenkor nem csupán azt tanúsítja, hogy mit mondtak, hanem neki van pluszfelelőssége az okirat szerkesztéséért, az okirattal kapcsolatos eljárás jogszerűségéért is. Ezt most ez a törvényjavaslat pontosítja. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos része ennek a törvényjavaslatnak, és nyugodtabban fordulhatunk közjegyzőhöz jogügyleti, okirat-szerkesztési ügyben is ezentúl.

A bírósági végrehajtásról: a bírósági végrehajtásnak számos elemét kifogásolta maga az albizottság is korábban. Nehéz volt tárgyalnunk, mert nem mindig találtunk partnert ahhoz, hogy ezeket az ügyeket alaposan kivesézzük, alaposan áttekintsük. Én most úgy látom, hogy az Igazságügyi Minisztérium vélhetően szorosan együttműködött a Bírósági Végrehajtói Kamarával, és egy olyan egységes, jól áttekinthető javaslatot tett elénk, amely valóban szolgálja egyrészt a bírósági végrehajtás eredményességét, mint azt, hogy az adósok biztonságban érezhessék magukat, hogy nem történik visszaélés az árverés során, amikor az ingatlanunk árverésre kerül.

Különösen fontosnak tartom azt, hogy a részletfizetési kedvezmény lehetőségének szabályai jobban igazodnak a valós élethez, és lehetővé teszik olyan esetben is a részletfizetés megadását, amikor például nincs másik lefoglalható vagyontárgya az adósnak, illetve bizonyos esetekben meg lehet állapodni abban, hogy mennyi az az első részlet, amit befizet, és utána milyen részletfizetési kedvezményeket kaphat. Ezek nagyon fontos ügyek, és gondolom, hogy ezeket nem elég egyszer hangsúlyozni, fontos lenne tehát, hogy ez a törvény megszülessék.

Éppen ezért vagyok nagyon bánatos, hogy “Az önkormányzat részvétele az ingatlanárverési ügyletbenö című rész miatt esetlegesen ez az egész törvény kisikolhat - ezt a szót nem lehet másképp kimondani -, tehát kisiklik az egész törvény tárgyalása. Őszintén remélem, hogy nem így fog történni. Én a magam részéről, és a frakciónkból többen támogatjuk azt a megoldást, amely az alkotmányosabb megoldásnak tűnik, amely nem rúgja fel a bírósági végrehajtás árverési szakaszában az eljárás menetét, hanem csak megkönnyíti az önkormányzat részvételét azon, amely nem teremt egy olyan elővásárlási lehetőséget, amely esetlegesen alkotmánybírósági beadványt indikálhat, mondjuk, a tulajdonostársak esetében, vagy például a társasházi közösségek esetében.

(19.20)

Itt el kell mondanunk azt, anno az albizottságban folyt erről vita, hogy javasoljuk-e ezt az elővásárlási jogot vagy sem. Ebben nem volt egységes álláspontunk, de végül is az albizottság azért nem javasolta az elővásárlási jogot, mert tudtuk azt, hogy aggálytalan javaslatokat kell a kormány, illetve a tisztelt parlament elé terjeszteni.

Meggyőződésem egyébként, hogy a 60 napos kifüggesztési határidő, a nemcsak a jegyzőnek kifüggesztésre megküldött árverési hirdetmény, a két hónapos fizetési halasztás az önkormányzat részére, továbbá az a kedvezmény, hogy nem kell letenni a 10 százalékos árverési előleget, mindez azt eredményezné, hogy az önkormányzatok lehetőségeiktől függően - tehát itt az anyagi lehetőségeiktől függően - megfelelő döntési mechanizmust végigjátszva igenis meg tudják oldani a számukra lehetséges lakások, ingatlanok megvételét az árverések során.

Tisztelt Ház! Összességében javasolom, hogy ezt a hosszú című törvényt támogassuk. Igenis az ingatlan-visszaélések visszaszorítását szolgálja, jól szolgálja, ügyesen felépítve szolgálja, és jól átgondolva szolgálja. Kérem a szíves támogatásukat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)