Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról és a bírósági végrehajtással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló T/18211. számú törvényjavaslat több célkitűzést kíván teljesíteni. Ha a törvényjavaslat szabályozási területeit összekötő jogalkotói szándékot kívánom összefoglalóan és szemléletesen megjelölni, azt kell mondanom, olyan jogszolgáltatást céloz meg, amely a modern technikai lehetőségeket kihasználva teljesíti a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog követelményét.

Az első szabályozási terület az ügyféladatok ellenőrzése, amely a közjegyzői, az ügyvédi és a bírósági végrehajtási törvénybe is beépül. A törvényjavaslat olyan megoldást kínál, amellyel ez gyorsan, biztonságosan és olcsón végezhető el. E három követelményt kell ugyanis elsősorban szem előtt tartani akkor, amikor előzetes ellenőrzésről van szó. Ez ugyanis kiterjed az állampolgárok azon, szerencsére elsöprő, döntő többségű hányadára is, akik nem élnek vissza mások adataival, nem kívánják a velük szerződő személyeket megkárosítani. Természetesen a megelőzésre csak ilyen módszer alkalmas, cserébe viszont garantálni kell azt, hogy az ügyvédhez, közjegyzőhöz forduló ügyfél ne szenvedjen késedelmet, gyakorlatilag az igazolványának a bemutatásával együtt pár perc alatt lebonyolítható legyen az adatok ellenőrzése. Másrészt értelme is csak így van az ellenőrzésnek, ha időben, például a szerződés aláírását megelőzően kiderül az, hogy nem az igazolványban szereplő személlyel állunk szemen. Ezeket a követelményeket gyakorlatilag csak az elektronikus ügyintézés tudja teljesíteni, ezért a javaslat mindhárom jogterületen így teszi lehetővé az adatok hivatalos nyilvántartásban történő ellenőrzését.

Az adatvédelmi előírásokra figyelemmel a javaslat teljeskörűen szabályozza az adatok megismerésének célját, a megismerhető adatok körét és azok kezelésének módját. Hatósági eljárásokban a hatóság előtt tett jognyilatkozatok speciális jogkövetelményeire figyelemmel általános jelleggel biztosítja mind az igazolvány létezésének, mind a benne foglalt adatoknak az ellenőrzését, a felek megbízása alapján eljáró ügyvédek esetében pedig az utóbbit, csak a felek külön felhatalmazása alapján.

Fontos kiemelni azt, hogy az ügyféladatok pontos megállapítása széles körben, általános jelleggel szükséges. A törvényjavaslat ezért a már elektronikus ügyintézésre felkészült, kisebb létszámú és meghatározott ügykörben eljáró közjegyzői és bírósági végrehajtói kar esetében valamennyi ügyben lehetőséget ad az ügyféladatok lekérdezésére, míg az ügyvédek esetében szándék szerint első lépcsőben az ingatlan- és cégügyek vonatkozásában teszi azt lehetővé.

Külön kell szólni a mindhárom törvényben megjelenő, az adatot lekérdező személy beazonosítását szolgáló ellenőrző rendszer kiépítéséről. Ennek révén az adatot szolgáltató hivatal a munkafolyamat során ugyancsak elektronikus úton ellenőrizheti az ügyvédi, a közjegyzői és a végrehajtói kamara számítógépes adatbázisából a lekérdező aktuális adatait, nevezetesen azt, hogy valóban tagja-e a kamarának, illetve nincs-e felfüggesztés hatálya alatt, továbbá azt is, hogy a lekérdező azonosítására szolgáló technikai eszköz érvényes-e.

(18.50)

Az elektronikus kormányzás kialakításával a közigazgatás, illetve az állami szolgáltatások nyújtása alapvetően új alapokra helyeződik. Ebből az átalakulásból természetesen az igazságszolgáltatás, illetve a jogi szolgáltatások nyújtása sem maradhat ki. Már az Országgyűlés is megtette ez irányban az első jogalkotási lépéseket, amikor úgy döntött: néhány ügycsoportban, nevezetesen a cégeljárásban és a közjegyzői okiratok készítése és tárolása terén kezdődjék meg az elektronikus ügyintézés és iratforgalom.

Egyetértettünk akkor abban, hogy ez egy jelentős lépés az információs társadalom adta lehetőségeket kihasználó, költségkímélő és ügyfélbarát igazságszolgáltatás fejlesztésének útján. Egy olyan bázis, amelyre az igényekhez és a lehetőségekhez képest folyamatosan lehet majd építkezni. Íme, alig több mint egy év telt el, és már előttünk az a következő szabályozási terület, amely csak elektronikus ügyintézésre alkalmas infrastruktúrára alapozva fejleszthető. Helyes volt tehát a korábbi jogalkotói döntés, és most ugyanilyen előremutatónak látom az elektronikus adatbázisokból való lekérdezésre alkalmas informatikai rendszerek használatának további kiterjesztését, ehhez kapcsolódóan az elektronikus úton hozzáférhető kamarai adatbázisok megteremtését. Az ezek adta lehetőségek a jövőben minden bizonnyal még szélesebb körben aknázhatók majd ki.

Kérem ezért tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a valóban XXI. századi megoldást, és majd persze szavazzák meg a törvényjavaslatot. Kérem támogatásukat továbbá azért is, mert a törvényjavaslat a maga eszközeivel hozzájárul az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések megelőzéséhez, melyet az Országgyűlés tavaly és idén elfogadott határozatában egyaránt megfogalmazott, külön kitérve abban az ügyféladatok online ellenőrzésének szükségességére.

Most röviden szeretnék kitérni a javaslat közjegyzői okiratok készítésével kapcsolatos módosítására is. Ezek is az ügyfelek lehetőség szerinti gyorsabb, szakszerűbb és teljesebb körű kiszolgálását célozzák, illetve a gyakorlatban felmerült jogalkalmazási nehézségeket küszöbölik ki. Ilyen rendelkezés például a javaslatban az, amely lehetőséget ad arra, hogy az ügyfelek a közjegyzői okiratról bármikor, az elektronikus formában őrzött közjegyzői okiratról pedig akár az ország bármely pontján is kérhessenek másolatot, vagy az is, amely a közreműködés megtagadása esetén bírósághoz fordulási jogot biztosít az ügyfélnek.

A törvényjavaslat harmadik része a bírósági végrehajtás szabályait módosítja, lényegében két fő területen: egyrészt az átláthatóbb eljárás és a jogviták megelőzésének céljával, másrészt annak érdekében, hogy a végrehajtási szakban is kaphassanak segítséget azok, akiket a kilakoltatás veszélye fenyeget.

Az első csoportba tartozó rendelkezések közül az ügyféladatok elektronikus úton történő beszerzését emelném ki elsőként, amely több összefüggésben is megjelenik a javaslatban; részben azért, mert a végrehajtási eljárás kezdeti szakasza az adós felkutatása, vagyis róla és vagyonáról adatok beszerzése, és fontos, hogy ezt a rengeteg levelezéssel és emiatt jelentős költség- és időráfordítással járó munkafolyamatot minél teljesebb körben váltsa fel az elektronikus ügyintézés. A javaslat ezért általános jelleggel is felhatalmazza a végrehajtót minden olyan elektronikus adatbázisba való betekintésre, amelyből adatokat ma csak papíralapon szerezhet be.

Külön rendelkezik a javaslat a gépjármű-nyilvántartásról, illetve a polgárok és igazolványaik azon nyilvántartásairól, amelyeket az ügyvéd és a közjegyző is megtekinthet az ügyfél azonosítása érdekében. Ugyancsak a végrehajtásból eredő jogviták számának csökkentése, illetve az eljárások emiatti elhúzódásának a megelőzése a célja azoknak a rendelkezéseknek, amelyek az árverésről kép- és hangfelvétel készítését írják elő, vagy amelyek például a végrehajtási kifogások elbírálását teszik gyorsabbá.

A végrehajtási tárgyú módosítások másik része alapvetően az adósok segítségére szolgál, hiszen mindannyian tudjuk, hogy bár különféle okokból, de számosan kerülnek olyan helyzetbe, ami az érintettek tartozásának fedezetét képező lakás elárverezését is maga után vonhatja. A magánszemély adósok részére ezért a javaslat speciális részletfizetési kedvezményt biztosít. Speciális ez azért, mert résztörlesztés az előfeltétele, és mert az adós és a hitelező közötti megegyezést kívánja elősegíteni. A kedvezményről szóló jegyzőkönyvet ugyanis megkapná a hitelező is, akinek a véleménye alapján alakulna ki a kedvezmény végleges tartalma. Olyan jogintézményről van szó, amely nem tesz különbséget az adósok között, például nem vizsgálja azt, hogy milyen okból keletkezett tartozásuk, hiszen ez felvetné akár az indokolatlan megkülönböztetés vádját, és ellentétes lenne az ítéletek egységes végrehajtásának elvével is. Ehelyett azt tartja szem előtt, hogy milyen feltételekkel lehetne elérni a tartozás lehetőség szerinti önkéntes teljesítését, ez pedig az adós és hitelező érdeke egyaránt.

Itt kell szót ejtenem a törvényjavaslat önkormányzati ingatlanvásárlással összefüggő rendelkezéseiről, amelyek célja az, hogy a végrehajtási eljárás szabályai is segítsék az önkormányzatokat abban, hogy élve egyébként törvény adta jogukkal, lefoglalt lakóingatlant vásárolhassanak. Ez akként történne, hogy minden lakóingatlan értékesítéséről kellő időben - 60 napon belül - kapnák meg az árverési hirdetményt az önkormányzatok. Az árverésen előleg nélkül vásárolhatnának, automatikusan két hónap haladékot kapnának a vételár kifizetésére, továbbá a második sikertelen árverést követően is licitálhatnának az ingatlanra, ahogyan ma azt a hitelezők tehetik.

Mivel hasonló tárgyban nyújtott be néhány képviselő egy önálló indítványt, és azt a kormány - általam már az általános vitája során ismertetett okokból - nem támogatta, és most sem támogatja, ezért külön is szeretném hangsúlyozni azt, hogy melyek a kormány javaslatának előnyei.

Egyrészt a törvényjavaslat minden lakóingatlan megvásárlásában segítené az önkormányzatokat, nem kötné továbbá a vételi lehetőséget előzetesen a sikeres árveréshez. Másrészt, mivel nem tesz különbséget az adósok és ingatlanaik között abból a szempontból, hogy a lakásmaffia áldozatai-e vagy sem, ezért nem érheti az indokolatlan megkülönböztetés vádja sem, ellentétben az imént említett javaslattal. A végrehajtási eljárás szabályrendszerébe illeszti bele az önkormányzat kellő időben történő értesítését, így nem húzza el az eljárást, másrészt nem vonja ki a vevő személyéről való hatósági döntés meghozatalát a nyilvános szóbeli eljárásból, vagyis nem csökkenti ennélfogva az eljárási garanciákat, szintén ellentétben az imént említett javaslattal. Nem az ad önkormányzatnak a többi lehetséges vevőhöz, például akár a tulajdonostársakhoz képest indokolatlan többletjogosítványt, elsőbbséget a vétel során, hiszen sem a tulajdonosok, sem a tulajdoni formák között nem differenciál a jog e tekintetben.

Az utóbbihoz hozzá kell tennem azt is, hogy a képviselői indítvány támogatóinak egyik fő érve az volt, hogy ma is működik az ingatlanárverés során elővásárlási jog, ezért is lehet problémamentesen alkalmazni az új szabályozást. Ezzel szemben viszont a tényleges helyzet az, hogy a végrehajtási értékesítés nem úgy működik, mint egy adásvétel. Nem az értékesítést követően történik meg az érdekeltek értesítése a vételi lehetőségről, hanem az értesítést megelőzően, az árverési hirdetmény formájában. Azért kell előre meghatározott helyen és időpontban meghirdetett feltételek szerint megrendezni az árverést, hogy oda az utcáról betévedtek mellett például a tulajdonostársak, a haszonélvezők, a zálogjogosultak és egyéb érdekeltek, többek között az önkormányzat képviselői is garantáltan eljussanak, és vételi ajánlatot tehessenek.

Ha ez nem így lenne, akkor hogyan rendezné a jogalkotó az új elővásárlási jog és a feltételezett meglevő elővásárlási jogok közötti viszonyt? Sok egyéb mellett erre sem ad például választ a képviselői indítvány. De ugyanígy nem ad kiszámítható és világos szabályozást arra, hogy pontosan kinek az ingatlanaira illetné meg elővásárlási jog az önkormányzatot, ennek fejében mik lennének a feladatai a megvett ingatlannal, illetve milyen jogok illetnék meg a vételt követően az ingatlan volt tulajdonosát vagy a bentlakót.

Összegezve: az általunk előterjesztett törvényjavaslatnak ezzel szemben egyértelműen megfogalmazott jogalkotói célja van, valamint ehhez alkalmazkodó és a végrehajtási eljárás szabályrendszerébe illeszkedő eszközrendszere. Javaslatunk nem sérti a végrehajtás fő célját, a követelés mielőbbi és minél teljesebb mértékű megtérülését, és nem biztosít a vásárlók között az önkormányzatnak olyan indokolatlan többletjogosítványt, amely nem áll arányban azzal a felelősséggel, amely a megvett ingatlan tekintetében terheli. E téren jogszabályban foglalt többletkötelezettsége sincs ugyan az önkormányzatnak a többi árverési vevőhöz képest.

(19.00)

Jelzem önöknek azt is, hogy a képviselői és a kormányzati javaslat együttes elfogadása nem lehetséges. Nem lehet ugyanis az árverés előtti és az azt követő időszakot is jelentősen meghosszabbítani, ez ugyanis elhúzná és ellehetetlenítené az eljárásokat, ami sem a hitelezőknek, sem az adósoknak nem érdeke, ellentétes az továbbá minden olyan törekvéssel, amely gyors, költségkímélő és átlátható végrehajtási eljárást céloz.

Mindezek alapján tehát kérem önöket, a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot támogassák. Ezzel tudnának önök, törvényalkotók fellépni azok ellen, akik csalással akarnak hasznot húzni mások kiszolgáltatottságából, ennek érdekében lopott vagy hamisított okiratokat használnak fel, és adott esetben az okiratokat készítő jogászokat és hatóságokat is félrevezetik. Ugyancsak hozzájárul támogató szavazatuk ahhoz, hogy a végrehajtási eljárás szabályai is jobban szolgálják a jogviták megelőzésének célját, másrészt több esélyt kapjanak az adósok a kilakoltatás lehetséges elkerülésére.

Kérem tehát önöket, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)