Felszólalás adatai

FIRTL MÁTYÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen semmi probléma. Vidornéhoz kapcsolódóan még szeretnék annyit elmondani, hogy az elmúlt években azért mindannyian örültünk annak, hogy bekerültünk az Európai Unióba, és az onnan bejött többletforrások kapcsán is jutottunk ide, ahol vagyunk. Tehát természetesen ezt úgy bemutatni, hogy ez teljes mértékben csak a kormány sikere, talán nem teljesen helyénvaló.

De hát itt a vége felé szeretnék azért a szociális törvénnyel is foglalkozni. A szociális ágazatban dolgozók általában azt várták, hogy egy új szociális törvény fog létrejönni. Hát ez nem jött létre, hanem változatlanul a ‘93-as törvény módosítását tesszük.

Ez egy örökké változó törvény ezek szerint. Azt is el kell mondanom, hogy ez a törvény, ami előttünk fekszik, nem egyezik meg azzal, amit az Országos Fogyatékosügyi Tanáccsal megtárgyaltattak, azóta is változott, tehát a társadalmi egyeztetésekbe némi hiba csúszott.

Sokat foglalkoztunk a törvény 2. §-ában a fogyasztói egység bevezetésével és a családi segélyezéssel. Szeretném elmondani, nagyon fontos, hogy a segélyre szoruló családokat támogassuk minél jobban. De úgy érzem, hogy a már idézett Ferge Zsuzsa véleményét messzemenően figyelembe kéne venni. Mert tulajdonképpen egy megkülönböztetést teszünk a családok között, és az a középosztálybeli sokgyermekes család, amely történetesen nem tud ebben részesülni… - de az ő adóforintjaiból költünk a szegényekre. Miért nem terjesztjük ki rá? És adókedvezmény formájában őket is vegyük be ebbe a rendszerbe, ne különböztessük meg. Ők fölötte vannak az összegnek, de miután bekerülnek a rendszerbe, természetesen ők adóznak.

Tehát én nagyon fontosnak tartom, hogy vegyük figyelembe ezt a gondolatot, és ha mi ilyen módosítót teszünk, akkor legyenek szívesek támogatni, hiszen önök is azt mondták, mi is azt mondjuk, és az előbb már megegyeztünk, hogy mindennek az alapja a család, és nevezetesen, ha a középosztálybeli családban megfelelő jövedelmek vannak, azok megfelelő módon tudnak azután adózni. A segélyezettek természetesen nem adóznak.

Hadd mondjak egy példát is erre; Miklós barátom egy afrikai példát hozott, én egy területfejlesztéses példát hoznék. Soproni országgyűlési képviselő lévén, mi mindig is azt szoktuk mondani, hogy szolidárisak vagyunk a területfejlesztésben hátrányos területekkel, de szeretném azt itt is elmondani, és a családok vonatkozásában is az van, hogy ha egy jól prosperáló területen nem fejlesztünk tovább, nem támogatjuk őket, akkor ez olyan, mint egy bicikli, ha nem tekerjük, egyszer csak megáll, és nem lesz mit újra visszaosztani. Tehát megfelelő módon kell ugyanez a családok vonatkozásában, mint a fejlesztések vonatkozásában is. És mi hosszú idő óta tudjuk, hogy egy jól prosperáló környezet tudja megtermelni annak a lehetőségét, hogy legyen mit szétosztani.

Azt már sokan elmondták, hogy a segélyek irányába való eltolás talán a munka világából való elmozdítást is teszi, hiszen az is elhangzott, ha nagyon magas lesz ez az összeg, és a minimálbéreket nem emeljük, akkor bizony nem leszünk érdekeltek abban, hogy a munkahelyet megkeressük.

Nagyon fontos feladatot rónak az önkormányzatokra ennek a segélyezési formának az előkészítésében. Sisák képviselő úr már utalt erre. Az önkormányzatokra egy újabb nagy feladatot tesznek. De hol van ennek az ellentételezése? Hol lehet azt megtalálni, hogy ez a többletfeladat, ami ebből következik, ugyanarra a köztisztviselői, közalkalmazotti hálózatra terhelődik csak? Nem látjuk ennek a fedezetét egyáltalán, és kérnénk, hogy ezt, ha lehet, próbáljuk valahogy orvosolni. Ilyen irányú módosító javaslatokat is természetesen a költségvetési vitákban megfogalmaztunk, hogy az önkormányzatokat ne sújtsuk, próbáljuk legalább azon a szinten tartani, mint 2005-ben.

Szorosan kapcsolódik ide, a 10. §-ban mondjuk, hogy tartsuk tovább, aki munkát talált magának 50, illetve 25 százalékos támogatással 3-3 hónapig. Itt felmerül a kérdés: ha ennyire gazdagok vagyunk, akkor tegyük természetesen, mert valóban vigyük abba az irányba. És akkor itt mindenképp kapcsolódni kell ahhoz, amit a 9. §-sal kapcsolatban Béki Gabriella is megfogalmazott, jómagam úgy írtam fel: az alkalmi munkavállalói környezetben való foglalkoztatás nem minősül kereső tevékenységnek? Teljesen egyetértek azzal, amit mondott, igenis nevezzük, segítsük őket is, hát őket kellene leginkább segíteni, ugyanígy 3-3 hónapig, amikor már megvan.

Kérem szépen, ez egy olyan lehetőség, módosítóként fogadjuk be, olyan embereken segítünk, akik valóban elesettek, és ráadásul olyanokon, akik próbálnak önmagukon segíteni, hiszen nem véletlenül váltották ki a munkavállalói igazolványt.

A 6. §-ban szeretnék a férőhelyfigyelő rendszerrel is egy kicsit foglalkozni, mert újfent az önkormányzatoknak szánjuk ezt a feladatot, hogy ezt végezzék el. Szeretném elmondani, hogy a költségvetési vitában foglalkoztam azzal, mondtam egy példát, most is elmondhatom, hogy egy táplánypusztai, Győr-Moson-Sopron megyei mentálhigiénés 350 férőhelyes otthonba 170-en várakoznak bejutásra. A szociális bizottsággal együtt önökkel voltunk Kaposváron, 60 férőhelyes intézményre 50-en.

Kérdezem én: mit akarunk figyelni? Hatalmas igény zúdul az intézményi hálózatunkra, nincs mit figyelni. A dolog az, hogy javaslatot tettem, van-e olyan fejlesztési lehetőség a költségvetésben, hogy az intézményhálózaton a szociális érzékenységüket bemutatva próbálunk a szegényeknek lehetőséget biztosítani, hiszen a szegények ezekbe az intézményekbe akarnak bejutni, de nem tudnak. Úgyhogy én úgy gondolom, ennek a létrehozása inkább többletforrásokat jelent, de nem az önkormányzatoknál, hanem elvonnak, hogy egyáltalán ezt a rendszert működtetni tudjuk.

Szeretném azt is elmondani a 12. § kapcsán az ápolási díjról - és megint egyet kell értenem Béki Gabriellával -, a szociális és családügyi bizottságban nem olyan régen foglalkoztunk az ápolási díjjal, a fogyatékkal élők ápolási díjának a kérdéskörével, népi kezdeményezés volt. Azért nem értem, mint ahogy mutattam, ez a törvénytervezet nem volt egyeztetve másodkörben, mert akkor igazán be lehetne emelni, itt az alkalom, emeljük be, tegyük be. Tudom, hogy többletforrásokat igényel, de egyszer próbáljunk már úgy egy törvényt megalkotni, hogy már ott az asztalukon fekvő problémakört is próbáljuk kezelni. Mit fognak mondani a fogyatékkal élő emberek, hogy már megtették a népi kezdeményezésüket, most tárgyaljuk a szociális törvényt, most tárgyalunk az ápolási díjról, és nem jelenik meg a törvényben.

A 11. §-ról azt kell mondanom, hogy az korrekt, de szeretném elmondani, hogy a gyógyászati segédeszközökkel nem igazán foglalkozik. Az egyházi intézményekkel kapcsolatban itt már elhangzott sok minden, természetesen nem értünk egyet, a módosító javaslatokat megtesszük. Mi úgy érezzük, hogy ez sérti a vatikáni egyezményt, és én arra gondolok… - és nem akarom a vitát újra élezni, örömmel vettük, hogy a szocialista képviselők elhatárolódtak attól, amit a szabad demokraták képviselnek. De szeretném azt is elmondani, ennél a pontnál is elmondanám, a civil és az egyházi intézmények azok - mint az előbb már említettem -, amelyek az intézményhálózatunkról, az állami, az önkormányzati intézményhálózat válláról veszik le a terhet. Elmondtam már tegnap is, és mások is sokan már elmondták, nem emelt szintű intézmény attól, mert ott emberi körülményeket tudtak biztosítani. Európai pályázati forrásokat pedig nem is lehet szociális emelt szintű intézményekre nyerni. Elutasítják.

(12.40)

Hogyan fogunk ezen a téren előremenetelni akkor, amikor az 56. §-ban pedig azt fogalmazzuk meg, hogy kitoljuk a határidőt az intézmények működési feltételeinek biztosítására 2007. december 31-éig egyrészt az intézmények, másrészt a szakápolók vonatkozásban, amikor előre tudjuk, hogy ez is tarthatatlan? Ha az előbb mondtuk, hogy nem tudunk forrásokat biztosítani rá, akkor ne is tegyük oda a 2007. december 31-et, mert megint csak módosítani kell, mert ezt nem tudjuk megoldani!

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, azt tudjuk mondani az előttünk fekvő törvényről, hogy valóban egy állandóan változó törvény, és csak szeretnénk azt elérni, hogy az elkövetkező időben a mi módosító javaslatainkkal próbáljuk olyanná tenni, hogy ne kelljen - ahogy Sisák képviselő úr mondta - egy szociális törvényt évente esetleg majdnem már kétszer is változtatni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) S ahogy elhangzott a mai vitában is: próbáljuk beemelni a fogyatékosápolási díjat, és próbáljuk beemelni mindenképpen a munkavállalói igazolvánnyal rendelkező keresők támogatását is. (Az elnök ismét csenget.)

Én kérem a tisztelt kormányoldalt, hogy ezt vegyék megfontolásra, mert ezzel tudunk tenni mindennek az érdekében, és tudjuk bizonyítani a szociális érzékenységünket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)