Felszólalás adatai

MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Csak társadalombiztosítás - egyházi területre nem megyek.

Szeretem Garay Háry Jánosát; örülök annak, hogy a benyújtott kétévi költségvetés vitáját nem az abonyi kocsmában folytatjuk. Na nem azért, mintha ezt kocsmának érezném, hanem szerepem szerint ott a hamis, nem megalapozott, csalfa, nem igazolt állítások esetén a műben ellenzékiként szereplő diákként folyamatosan tüsszentenék. Ez zsebkendőm folyamatos kézben tartását eredményezné, másrészt viszont esetleg elnyerhetném elnök úr jóindulatú tanácsát: inhaláljak. Talán meg is köszönném.

Kuncze Gábor képviselőtársam nemcsak kiváló frakcióvezető, hanem a jelek szerint kiváló névadó keresztapa is. "Átverés" kifejezése a két évre beterjesztett költségvetésről telitalálat. E röpke pár nap alatt gyökeret vert a közvéleményben; úgy érzem, hogy akár elő-, akár utónévként anyakönyvezhető.

Az ezeregyéjszaka meséiben a mesélő Seherezádénak az élete a tét. Ő nyert. Az alig több mint fél-ezeregyéjszaka mesére jogosult kormány számíthat arra, hogy megkapja jutalmát. Demokráciában élünk, tehát fejét nem veszik, de biztos vagyok abban, hogy a választópolgárok elküldik. Hogy hová, ki-ki ítélje meg vérmérséklete szerint; magam azért nem minősítek, mert nem szeretném, ha esetleg a parlamenthez méltatlan kifejezésért az elnök úr megdorgálna.

E viszonylag hosszú expozé után rátérnék a témára, ami engem foglalkoztat, nyugtalanít. Kedden kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz, illetve államtitkár úr válaszolt; állításom volt - a szakmával egyezően -, hogy a hazánkban újból emelkedő öngyilkosságok száma összefügg az antidepresszívumok árának emelésével. Az államtitkár úr válaszában ezt nem erősítette meg; akkor nem volt lehetőségem az ő válaszára reagálni, most megteszem.

Magam is tudom, hogy az öngyilkosságok gyakoriságát sok-sok tényező befolyásolja, de ha a kimutathatóan hatékony gyógyszerek árát emelik, akkor az általam említett nyolcvan fővel növekvő öngyilkossági számban ez is szerepet játszott. Válaszomban ezt szerettem volna elmondani. Lehet, hogy meg tudtuk volna menteni negyven honfitársunk életét, de ha csak egyetlen ember halálában is ez szerepet játszott, akkor ez számomra elfogadhatatlan; fogalmazhatnék úgy is: ez bűn.

Írásbeli választ igénylő kérdést nyújtottam be Gógl Árpád miniszter úrhoz, címe: "Mit jelent a térítésmentes kifejezés miniszter úr szerint?" Ebben a kérdésben a hadirokkantak gyógyszerellátásáról kérdezem. Bízom miniszter úr humánus és a hadirokkantak számára megnyugtató válaszában; de ez a kérdés olyan fontos, hogy itt is elmondom. Hadirokkantságukat - merek emelkedetten is fogalmazni - a haza érdekében végzett tevékenységük közben szenvedték el. Számuk évről évre csökken, két év alatt közel hatszáz fővel; jelenleg 9555 fő, aki ide tartozik. Azt gondolom, hogy a törvényben használt kifejezés, hogy "térítésmentes", nem szenvedhet csorbát; egy miniszteri rendelet egy törvényt nem léphet túl.

Szólni szeretnék a kórházi ágyak úgynevezett karcsúsításáról. Már korábban is elmondtam, megismétlem: alapos hatástanulmányok, a kórház ellátási körzete, az ott élők betegségének pontos ismerete nélkül, ráadásul politikai felhangokkal kísért megyei egyeztetéshez kötve, elhibázott, eredményeit tekintve biztosan kudarcra ítélt törekvés.

(20.00)

Nem vitatom, hogy nem mai probléma, de a magyar közmondás szerint más kárán tanul az okos. Hogy hogyan szól a magyar közmondás arról, aki a sajátján sem tanul, azt gondolom, képviselőtársaim tudják.

Amortizáció az egészségügyben; egyetértek államtitkár úr múltkori nekem adott válaszával, hogy ennek bevezetése lehetetlen anyagi helyzetbe hozná a fenntartó önkormányzatokat. De kérdezem, miért nem marad a területen befolyó személyi jövedelemadó nagyobb hányada az önkormányzatoknál. Ez segítene abban, hogy korszerű műszerekkel legyenek képesek ellátni a területen működő kórházakat, és a költségek is csökkennének. Sok megvalósítható ötletet ismerek ezzel a témával kapcsolatban, de gondolom, a minisztérium is. Csak némi keserűséggel jegyzem meg, hogy a futballra támogatásként megjelölt 22 milliárd forint, az országimázsra elköltött pénz vagy a Miniszterelnöki Hivatalra fordított több tízmilliárd alkalmas lenne arra, hogy ezt a nagyon égető gondot elkezdjük megoldani.

A terhességi és gyermekágyi segélyekre a költségvetés 8,9 milliárd forintot tervez, s ez látszólag nagy szám. Azonban alig több, mint a 2000. évi várható teljesítés. A terv nem számol sem a születések, sem az igénybe vevők számának növekedésével. Némi szarkazmussal kijelentem, hogy nesze neked a Fidesz választási programjából a háromgyerekes családmodell.

Nagyon súlyos hibának tartom, hogy a tervezés során nem számoltak az egészségügyi rendszer átalakításával, melyet a kormány az államháztartási reform legfontosabb feladataként határozott meg 1999-ben. Ismét egy Fidesz választási szlogen, ami csak szlogen maradt.

Aki a történelmet ismeri vagy benne élt, tudja, hogy ebben az országban voltak hároméves meg ötéves tervek. A lakosság által érzékelt meg nem valósulásokkal szemben a statisztikai jelentések mindig túlteljesítéssel dicsekedtek. Alig másfél évvel a választások előtt két évre tervezni véleményem szerint felelősség nélküli nagyvonalúság, az utánam az özönvíz szemlélet.

Néhány szó a nyugdíjellátásról. Nagyon sokszor elmondtuk, most is el kívánom mondani, hogy semmi keresnivalója sem a Nyudíj-biztosítási Alapnak, sem az Egészségbiztosítási Alapnak a költségvetésben. Ezek az alapok nem adófüggőek, hanem a munkaadók és munkavállalók befizetéséből eredő pénzalappal rendelkeznek. Bármily esély megadása a Pénzügyminisztériumnak szerintem alapjában sérti az alapok létalapját. Van egy érdemjegy az iskolai osztályzásban, a külső alakja két egymást szögben metsző egyenes szakasz. Tessék maguk elé képzelni! Az a fajta törvénykijátszás, mellyel a kormány az 1997-ben elfogadott nyugdíj-megállapodási törvény alapjait érinti, hitem szerint ezt az érdemjegyet érdemli. A nagyon sokat szenvedett nyugdíjasok hazug kijátszása! Itt szeretnék egy sarkalatos, sokszor elhangzott megállapítást tenni: az inflációról, a bérek és nyugdíjak emelkedéséről szóló ígéretek hamissága a kifizetésekkor azonnal kiderül. Eredménye a beszédem elején említett 2002 tavaszi várható választópolgári ítélet.

A kormány viszonya a magánnyugdíjpénztárhoz: ismételten törvénysértés. Olyanfajta állami gondoskodás látszatát kívánja kelteni, mellyel szemben közel kétmillió honfitársunk foglalt állást, akik az eddigi keserű állami gondoskodásról szerzett tapasztalataik alapján az öngondoskodás felé kívánnak lépni, ahogy az a működő demokráciákban természetes. Ennek csorbítása, nehezítése nem segíti az EU-ba való belépésünket.

Nem megalapozott, hatástanulmányokkal nem igazolt sem a gazdasági növekedés, sem az infláció számítása, ezt többen elmondtuk. Ebből adódóan nagyon komoly tévedések lehetősége van a benyújtott kétéves költségvetési tervben. A bekövetkező tévedések terheit nyilvánvalóan az adófizető magyar polgárok fogják fizetni, a kormány legfeljebb belebukik.

Azt gondolom - bár a kormány eldugta az ország legfontosabb törvényének tárgyalását a nyilvánosság elől -, nem pusztába kiáltott szó, ami az ellenzéki oldalról elhangzik, hanem pusztában kiáltó, tehát messzire hangzó szó. Mégiscsak szólok az egyházról, miként Keresztelő Szent János a pusztában hirdette Krisztus eljövetelét. Hiszem tehát, hogy pusztában kiáltó, messzire elhangzó az, amit elmondunk. Csak az idei évre vonatkozik, de nemcsak aggasztó, hanem felháborító is az az elképzelés, hogy az OEP december hónapra - feltehetőleg saját rosszul tervezett költségvetése miatt - közel 20 százalékkal kívánja csökkenteni a kórházaknak jutó pontok alapján járó támogatást. Ha ezt az OEP meglépi, illetve a kormány támogatja, megjósolható, hogy a legtöbb kórház vagy csődbe megy, vagy nagyon nem kívánatosan - finoman fogalmazva - a támogatás alapjául szolgáló pontok valótlan jelentésére kényszerül. Tessék mondani, kinek érdeke ez!?

Elkeserítő számomra, hogy a 2001. évi költségvetésben nem látom a tervezett nyugdíjreformot. Ennek két lényeges pontját szeretném kiemelni. Önök bizonyára tudják, degresszió van életben, ami ellen már régen harcolunk. Ötvenezer forint felett a nyugdíjalap és a beszámítható összeg sávosan csökken. A törvénytervezetben az volt, hogy 2001 és 2005 között ezt a degressziót - ami méltatlan, indokolatlan, elfogadhatatlan, az egyenlősdi felé megy - eltörlik. Nyoma sincs ennek a költségvetésben.

Másik nagyon fontos tétele lett volna ennek a nyugdíjtervezetnek a jelenlegi tarthatatlan helyzet. A jelenleg nyugdíjba vonulók 1988-tól 1996-ig terjedő keresetét 1998-hoz igazítják. A nyugdíjtervezetben az volt, hogy mindenkor a folyó évhez. Óvatos számítások szerint is ha ez nem valósul meg, a jövőre nyugdíjba menők 3-5 százalékkal kevesebb induló nyugdíjra számíthatnak.

Janus istent kétarcúként ábrázolták. A latinok felfogása szerint ez azt jelentette, azért néz a múltba, hogy észrevegye az elkövetett hibákat, s ily módon a jelenben úgy tudjon dönteni, hogy ezeket a hibákat a jövőben ne kövesse el. E példa csak azért, hogy aláhúzzam, a jelenlegi kormány nem kétarcú, hanem inkább kétszínű, erényként kívánja felmutatni a jelenlegi, általa tervezett nyugdíjemelést, holott semmi mást nem csinál, mint semmibe vesz egy 1997-ben hozott törvényt. Janus a múltba nézve a jó döntéseket is figyelembe vette.

Szegény Tamás fázik, jutott eszembe a Lear királyról. Szegény Árpád, bocsánat, Gógl miniszter úr, úgy tűnik, fázik. Sajnálom, ha az ígért, de meg nem valósított, az ország egészségügyi helyzetét javító intézkedések elmaradását a miniszter úr nyakába varrná a kormány. A meg nem tett lépésekért az egyetemes felelősség a kormányt terheli.

Befejezésül: egyetértek Kuncze Gáborral, ez az átverés költségvetése. Hiszem, hogy a magyar választópolgárokat nem lehet átverni. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az idő gyorsan múlik, 2002 tavasza egyre közeledik. Hogy írta Keats híres ódájában? Késhet a tavasz, ha már itt a tél? Azt gondolom, nem fog késni.

Köszönöm szépen.