Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Hegyi képviselő úr észrevételére szeretném örömmel nyugtázni, hogy egyházak érdekében emel szót. Tőle egyébként ez nem szokatlan és nem először fordul elő, hiszen ismertek az ilyen megnyilatkozásai korábbi időkből is. Pártjára nem szokott ez jellemző lenni. Az egy külön kérdés, mennyire jellemző ez a mostani megszólalása most a Szocialista Pártéra. Nem éreztem más megszólalást még, ami ezt megerősítette volna.

Ami az általa tett észrevétel érdemét illeti, egy kicsit kapcsolódva Latorcai képviselő úrhoz, és úgy is, mint aki büszkén vállalom az elkötelezettségemet, amit képviselő úr is most megemlített, mondván, hogy átsütött a szavaimon az elkötelezettség; természetes ugyanakkor az, hogy az elkötelezettség mellett és miatt nem feledkezhetünk meg arról a helyzetről, amit a miniszterelnök úr délelőtt úgy fogalmazott meg, hogy egyszerre minden kérdést tökéletesen nem tudunk megoldani. Nyilvánvalóan ez az egyházakkal kapcsolatos támogatási igényekre is igaz, és valóban, egy elkötelezettség jegyében az ember itt sem, az ilyen elkötelezett területen sem vetheti el a sulykot.

Tehát egyetértek azzal, hogy jó lenne, ha még többet tudnánk adni az egyházaknak, de ahogyan Latorcai képviselőtársam is mondta, most ezek a lehetőségek.

Egyébként a püspöki karral én is kapcsolatban vagyok, és én úgy érzékeltem a véleményüket a törvényről, hogy egészében véve nem elégedetlenek azzal, amit ez a költségvetési törvény tartalmaz. Valóban megfogalmazódnak gondok, de nem a kifogás szintjén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem a meg nem értés szintjén, nem az igények támasztása és erőltetése szintjén. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nagyon is megérti a püspöki kar az ország általános gazdasági helyzetét, és tudomásul veszi a lehetőségek kielégítésének korlátait.

Bocsánatot kérek az időtúllépésért. Köszönöm a figyelmet.