Készült: 2020.07.13.01:52:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

145. ülésnap (2016.04.26.), 51-53. felszólalás
Felszólaló Balog Zoltán (Fidesz)
Beosztás emberi erőforrások minisztere
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka előterjesztő nyitóbeszéde
Videó/Felszólalás ideje 20:49


Felszólalások:  Előző  51 - 53  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere, a napirendi pont előterjesztője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt megjelent Vendégek! Ha rögtön a jövővel kezdhetem, akkor az ez évi és a jövő évi terveink között szerepel az, hogy Budapest egészségügyi ellátását megújítsuk, hogy azt a paradox helyzetet, ami részben az európai uniós források felhasználásából következik, mégpedig az, hogy a hátrányos helyzetű, illetve a nem versenyképesnek minősített régiókban tudtunk elsősorban kórházakat, a kórházi ellátást fejleszteni, Budapesten pedig nem, ezt az aránytalanságot orvosoljuk. Tehát az elkövetkező évek egyik nagy programja a budapesti egészségügyi ellátás megújítása. Erről majd mondok még néhány konkrét szót is.

A másik nagy program, aminek el kell indulnia, bízom benne, már 2016-ban, az a többéves bérfejlesztési program, amit 2012-ben elkezdtünk, és mindenképpen folytatni akarjuk. Erre az elkövetkező évi költségvetésben, ezt önök hamarosan megismerhetik, 100 milliárd forint nagyságrendű összeg fog rendelkezésre állni. Szeretnénk ennek a bérfejlesztési programnak a következő ütemét már 2016-ban elindítani. De mégis, mielőtt arról beszélnénk, hogy hogy néz ki a jelenlegi helyzet, és mit tervezünk a jövőben, bizony sajnos szólnunk kell arról, hogy honnan is indultunk, honnan indultunk, hová jutottunk 2010-ben. Annál is inkább, mert a személyes felelősei is jelen vannak annak a helyzetnek, ami 2010-re kialakult, itt a teremben.

Szomorúan kell tapasztalni, illetve nem is szomorúan, részben érthető, hogy nem szakmai javaslataik vannak. Hiszen a hergelésen és a hangulatkeltésen kívül, az elmúlt napokban is láttunk erre példát, az előző kormány képviselőinek másra nem jut képessége. Mert ha azt a számot idehozom, a 650 milliárd forintot, amit önök az elmúlt nyolc évben 2010-ig kivontak az egészségügyből, bizony ez több ezer egészségügyi dolgozó utcára kerülésével járt. Arról nem is beszélve, hogyan próbáltak meg a betegeken üzletelni. Mert az a szakmainak nevezett koncepció, amit önök megpróbáltak megvalósítani 2010-ig, bi­zony csődöt mondott. Gondoljunk csak a fizetős egészségügy bevezetésének kísérletére, amit természetesen a 2006-os választási kampányban még tagadtak. Erre aztán a népszavazáson mondtak nemet azok, akik látták, milyen veszélyeket jelent mindez, az egészségbiztosítási rendszer és a kórházak magánkézbe adására való törekvéssel. Az előbb említett forráskivonás ennek egy nyilvánvaló jele volt.

Aztán a kórházak eladósításának és amortizálódásának folyamata is odajutott, hogy 2010-ben 130 milliárd forint adóssággal kellett átvennünk a kórházakat. Az eszközállományuk 80 százaléka szorult cserére a kórházi ellátórendszerben. Az összeomlás szélén volt maga a mentőszolgálat is. Ha arra gondolok, hogy két év alatt nem sikerült 2008-2010 között egyetlenegy mentőautót sem vásárolniuk, akkor ez szimbolikusan jelzi azok mellett a dolgok mellett, hogy a kórházi fejlesztésben a legnagyobb innováció a vizitdíj-automaták fölállítása volt, nem beszélve a kórházi széfek bevezetéséről. Érdemes lenne elmenni azoknak, akik ezt annak idején elindították a kórházakba, és megnézni, hová is jutottak, milyen sorsra ezek az egyébként súlyos milliós beruházású kórházi széfek, hogyan is használják vagy nem használják őket. (Gőgös Zoltán: Miniszter úrnak is érdemes lenne.)

(11.40)

A működő struktúrák egyik fontos terepe volt a gyógyszerellátás és ebben a rendszerben a patikák szerepe. Talán emlékeznek még rá, ha nem, akkor szeretném feleleveníteni, hogy körülbelül 600 kispatika ment csődbe a baloldali-liberális kormányzás alatt. A gyógyszer-gazdaságossági törvény rontotta a gyógyszerellátás biztonságát, a kispatikák megmaradása pedig nemcsak egészségpolitikai cél, hanem nemzetpolitikai cél is kell hogy legyen, hiszen az élhető vidékhez a kispatikák rendszere nagyban hozzájárul. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Meg a stadion!)

Aztán beszéljünk ennek az egésznek arról a részé­ről, amit bizony folyamatosan nemcsak a korrupció gyanúja, hanem a ténye is belengett. Gondoljunk azokra az ítéletekre, amelyeket az önök szakpolitikusai­nak, volt szocialista országgyűlési képviselőknek el kellett szenvednie: börtönbüntetés volt ennek az eredménye; gondolom, ezen nem érdemes vitatkozni.

Tehát az elmúlt hat év, 2010-től máig, nem egészen hat év, öt és fél év, azt a feladatot, kemény munkát rótta ránk, hogy mind a gazdaságnak a teljesítőképességét növeljük, mind pedig azoknak az önkormányzatoknak, fenntartóknak a helyzetét rendezzük, akiket a kórházak fenntartása ‑ itt elsősorban a megyei önkormányzatokról és a városi kórházakról van szó ‑ oda juttatott, hogy körülbelül 1200 milliárd forint adósságát kellett az önkormányzatoknak konszolidálnunk. Az a fenntartási rendszer működésképtelen volt, ráadásul egy negatív gazdasági trend mellett, ahol nem növekedés, hanem csökkenés volt Magyarországnak a gazdasági teljesítményében. Amit meg kellett tehát tennünk, az egyrészt a kórházfejlesztés ügye volt, a másik pedig a sürgős bérfejlesztés elindítása, hiszen a külföldi munkavállalást, egyáltalán az elvándorlást az egészségügyből bizony nagy részben a feltételek hiánya és a megfelelő fizetés hiánya okozta. (Gőgös Zoltán: Most már rendben van.)

Ha a gyógyszerellátásról beszélünk, akkor talán az egyik legfontosabb eredmény volt még a második Orbán-kormány elején az, hogy a gyógyszergyár­tók­kal és ‑forgalmazókkal történt nagyon kemény tárgyalássorozat után körülbelül 100 milliárd forinttal sikerült csökkentenünk a gyógyszerkassza kiadásait úgy, hogy ebből nem áremelés következett, sőt mondhatom azt ‑ ez 2015-re mindenképpen igaz ‑, hogy 390 terméknek csökkent jelentősen a térítési díja. Ma azt mondhatjuk, ha az átlagos gyógyszerárcsökkenést tekintem, akkor az körülbelül 10 százalékos csökkenést jelent a gyógyszerek térítési díjában, ami, úgy gondolom, elég fontos eredmény.

Ha a kórházfejlesztésekről beszélünk, egy olyan 500 milliárdos fejlesztési program indult el, ami 2010 és 2015 között ‑ el kell ismerni, ezeknek a fejlesztéseknek a tervezése még az előző kormány időszakára szorítkozott, illetve akkor valósult meg. Itt viszont akkor azt is el kell mondanunk, hogy éppen elég energiát emésztett fel ezeknek az a fajta áttervezése, hogy ezekből valóságos kórházfejlesztések legyenek. 655, egészségügyet érintő fejlesztési projekt zajlott, valósult meg az elmúlt években, 2010 és 2015 között. Az egészségügyi fejlesztésre fordított összegek, ahogy említettem, jórészt a vidéki kórházakhoz jutottak, ebből 100 milliárd forint eszközbeszerzésre fordítódott, a maradék összeg pedig a kórházak egyéb infrastrukturális fejlesztésére. A legmagasabb fejlesztés egyébként Bács-Kiskun megyében volt.

A bérek ügyében is nagyon gyorsan kellett lépnünk, úgyhogy amikor oda jutottunk, hogy a gazdaság teljesítőképessége, a költségvetés rendbetétele ezt lehetővé tette, 2012-ben és 2013-ban, két lépcsőben körülbelül 95 ezer egészségügyi dolgozó részesült béremelésben, 75 milliárd forintot meghaladó összegben. Két év alatt, elmondhatjuk, a 2012-13-as béremeléssel a kórházakban és a szakrendelő intézetekben foglalkoztatottak bruttó keresete átlagosan 27 százalékkal nőtt, így próbáltunk az orvosoknak, a szakorvosoknak és a fogorvosoknak a fizetésén is emelni. 350 ezer forint fizetésig egységes, meghatározott összegű, a számítások alapján bruttó 65 800 forint emelésben részesültek ebben a két évben.

A szakdolgozók esetében a fizetési osztályoktól függően ez ezertől 25 ezer forint összegig terjedő béremelést jelentett, az egyéb diplomások 31 400 forint/hó béremelésben részesültek. Az ágazati béremeléshez kapcsolódott aztán később a mozgó bér felengedése, az intézkedés végrehajtásához tavaly több mint 5 milliárd forint forrás állt rendelkezésre. Az érintett szakdolgozók jövedelme így átlagosan bruttó 5 és 15 ezer forint között növekedhetett, az érintett orvosoké pedig 20-25 ezer forinttal lett magasabb, erre még plusz 12,8 milliárd forint állt rendelkezésre.

Elkerülve annak a kritikának az esélyét, bár gondolom, nem fogom megúszni, hogy ez egy termelési beszámoló, azt szeretném mondani, hogy természetesen ezek a számok fontosak, de ami mögötte van, az mégiscsak azoknak az embereknek az áldozatos munkája, akiknek próbáltuk ilyen módon honorálni a tevékenységét.

Az egyik legfontosabb gond, és ebben egyáltalán nem állunk jól még akkor sem, ha csak az elmúlt évben 15 százalékkal növekedett azoknak a szakorvosjelölteknek a száma, akik beléptek a rezidensprogramunkba. Mégis a rezidensprogram támogatása öt ösztöndíjtípussal, a nettó 100, 150 ezer, illetve 200 ezer forint havi jövedelemnövekedés a rezidensprogramban levőknek, úgy gondolom, igen jelentős lépés, ezekre 5 milliárd forintot biztosított a kormány az elmúlt évben. Ebben az ösztöndíjprogramban 3400 fiatal orvos vett részt, ennyien vették már igénybe.

Ez egy olyan jelentős dolog, ami azt jelenti, hogy a külföldi munkavállalás, a külföldi munkavállalásra benyújtott igények száma az elmúlt évet tekintve 30 százalékkal csökkent. Ha ez nem is elég még, azért úgy gondolom, jelzi azt, hogy a rezidensprogramban igen jelentősen előre tudtunk lépni. Ez nemcsak pénzkérdés, ez magának az orvosképzésnek az erősítését és reformját is igényli, amire, bízom benne, a következő években sor fog kerülni, hiszen ha megnézem a külföldi munkavállalást, akkor azt természetesen lehet bérfelzárkózással csökkenteni, de azért azt be kell vallanunk, hogy nyugat‑európai béreket még sokáig nem fogunk tudni fizetni. Így az orvosok munkakörülményeinek javítása, a családalapítási ked­vezmények, juttatások erősítése, ezek a kínálatok megint csak jelentősen hozzá fognak tudni járulni ahhoz, hogy a külföldi munkavállalás csökkenjen ezen a területen. Arra is gondolhatunk, hogy ha a Magyarországon képzett orvosok számát, az ezzel kapcsolatos egyetemi kapacitást emeljük, akkor nyilván egy nagyobb végzőorvosszámból többen is fognak itthon maradni Magyarországon vagy éppen visszatérni külföldi tapasztalatok után.

A várólisták felére csökkentése is egy nagyon lényeges eredmény, amire szintén tízmilliárd fölötti összeget, 12,2 milliárd forintot fordítottunk. És ha szabad még egy visszatekintést megengedni: egyáltalán a várólisták készítésére sem vállalkozott a 2010 előtti kormány. Tehát akkor, amikor vannak, akik panaszkodnak a várólisták hosszáról, és ennek kapcsán bírálnak bennünket, hadd jelentsem azt, hogy egyáltalán elkészítettük azt a felmérést, hogy lássuk, hogyan is áll az egészségügy teljesítőképessége az igények tekintetében. Ehhez először fel kellett állítani a várólistákat, amelyeket megtettünk, és azóta fokozatosan csökkentjük az ezen műtétekre, kezelésekre várakozók számát.

Ennek a kormányzati ciklusnak a legfontosabb üzenete a budapesti kórházfejlesztés mellett az alapellátás erősítése. Ha arra gondolok, és ebben mindannyiunknak komoly felelőssége van, hogy ma Magyarországon ezer lakosra 7,1 kórházi ágy jut, az európai uniós átlag pedig 5,2, akkor elmondhatom azt, hogy itt a kórházban töltött idő csökkentése nagyon fontos feladat. Vagy ha egy olyan összehasonlítást hozok, most éppen Angliával, hogy az egynapos sebészetben való ellátás Magyarországon az ellátások 8 százalékát érinti, míg Angliában például az 50 százalékát, akkor jelzi azt a feladatunkat, aminek az a célja, hogy minél kevesebb időt kelljen kórházban tölteni. Ehhez az alapellátást, a háziorvosi ellátást kell megerősíteni, az egynapos ellátást és a járóbeteg‑ellátást, ezekre fogunk koncentrálni a nagy kórházfejlesztések után az elkövetkező években.

(11.50)

A háziorvos kapuőrszerepe, amiről gyakran szoktunk beszélni: itt is 2010-hez képest 80 milliárdról az alapellátási kassza összege 2016-ra, ha a következő idetervezett 10 milliárd forint is megérkezik, akkor 117 milliárdra fog emelkedni, amiből szeretnénk a védőnőknek, illetve a vidéki fogászatoknak is juttatni 2 és egy másik 2 milliárd forintot.

A nagy európai uniós fejlesztéseknél elsősorban a népegészségügyre gondoltunk, amely szintén kapcsolódik az alapellátáshoz, erre az emberierőforrás-fejlesztés operatív programból 32 milliárd forint fog rendelkezésre állni az elkövetkezendő években.

Említettem a bevezetőben azt, hogy a budapesti egészségügyi fejlesztés az, amiről hamarosan döntést kell hoznunk, és a kormány döntést is fog hozni. Talán itt azt a dilemmát vagy azt a döntési pontot fölmutathatom, amiben a kormánynak majd döntenie kell. A választási lehetőség egy nagy új kórház építése zöldmezős beruházásként, a másik szakmai javaslat, ami mellett vannak, akik állást foglalnak… (Tukacs István: Lehetőségről beszélsz, és már döntöttetek! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Képviselő úr, ha úgy gondolja, akkor idejön, és majd elmondja helyettem. (Tukacs István: Meg fogom tenni, miniszter úr! Csak beszél a lehetőségről. ‑ Közbeszólások. ‑ Az elnök csenget.) Csak ahhoz el kell érni majd a választásokon azt az eredményt, hogy itt állhasson felelősséggel. Arra kérem, hogy ne zavarja meg a szakmai beszámolót (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiban. ‑ Gőgös Zoltán: Ez egy politikai duma, nem szakmai beszámoló! ‑ Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. ‑ Az elnök többször csenget.), és utána elmondja majd a véleményét. Köszönöm szépen. A minősítést is köszönöm szépen a kiváló egészségügyi szakembereknek, akik a mezőgazdaság területéről érkeztek. (Derültség a kormánypárti padsorokban. ‑ Gőgös Zoltán: Voltam ott is, miniszter úr, leg­alább annyira, mint ön, csak én elmentem, és megnéztem. Ez a különbség!)

Tehát a budapesti egészségügyi fejlesztés… (Gőgös Zoltán közbeszól. ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Megvárom, amíg lenyugodnak.

ELNÖK: Miniszter úr, hallgatjuk.

BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Az a különbség, hogy én megvárom, önök meg nem tudják megvárni. Így van, valóban.

Tehát a budapesti egészségügyi fejlesztésről beszélünk. A három-négy súlyponti fejlesztés, amely a jelenlegi kórházak kapacitását bővíti, megújítja, ahol Dél-Pest, adott esetben a János Kórház fejlesztése és egy másik fejlesztés kerülhet be ebbe, ez az egyik döntés, amit meg kell hoznunk, hogy emellett tesszük‑e le a voksunkat. Ez nem anyagi kérdés, nem financiális kérdés, hiszen azt a több tíz milliárdot betervezzük erre a fejlesztésre, amit megígértünk, hanem egy olyan szakmai döntés, amibe természetesen szeretnénk bevonni azokat, akiknek ezzel kapcsolatban mondanivalójuk van. Az egyik oldalon áll egy nagy, új, zöldmezős beruházás, a másik oldalon pedig egy három vagy négy területre kiterjedő súlyponti fejlesztés.

És akkor beszéljünk arról, ami az aktuális ügy, a béremelés, a bérfejlesztés kérdéséről. Itt azt kell mondanom, anélkül, miután ebben esélytelen vagyok egyébként, hogy itt azokat a tárgyalópartnereket, akik itt vannak, mind a Kórházszövetség, mind az Orvosi Kamara, mind az egészségügyi szakdolgozók különböző szakszervezetei… ‑ azt kell mondanom, hogy mégis azok a tárgyalások, amelyek most már több éve folynak, felelősek és előremutatók. Bízom benne, hogy egyfajta eredménynek értékelik önök is azt, hogy eljutottunk addig a pontig, hogy reményeink szerint már 2016-ban elindulhat a bérfejlesztés.

Itt a tárgyalások következő szakaszában fogunk tudni arról dönteni, hogy a többéves bérfejlesztés, aminek a végén azt szeretnénk, hogy a mai bérszínvonalhoz képest ‑ itt most az egészségügyi szakdolgozókról beszélek ‑ 50 százalékot megközelítő bérfejlesztés legyen, elindulhat már idén. Ahogy említettem, el kell döntenünk, hogy négy- vagy hároméves fejlesztésben gondolkodjunk. Ezt megvitatjuk a tárgyalóasztalnál. Köszönöm, hogy ebben az önök konstruktív hozzáállására számíthatok.

És aztán a másik jelentős terület, ami részben abból következik, amit említettem, hogy a rezidensképzésben olyan béremeléseket, nettó ‑ mondjuk így ‑ ösztöndíjakat adtunk a szakorvosoknak attól függően, hogy milyen területen képzik magukat, ami 100-150, illetve 200 ezer forint nettó pluszbért jelent havonta. Ettől kezdve, ha valaki kikerül a rezidensképzésből, azt jelenti, hogy egyébként a bére, ha a jelenlegi bérszínvonalon maradunk, akkor ennyivel kevesebb lesz. Tehát ott is teljesen nyilvánvaló, hogy nemcsak az ő bérükhöz, majd ha kikerülnek ebből a programból, hanem az egyéb orvosok béréhez is minimum ezt a 151 ezer forint nettót hozzá kell majd tennünk. Hogy ezt milyen részletben és milyen konstrukcióban, ezt is a bértárgyalásokon kell majd megvitatnunk azokkal, akik felelős szereplői ennek a területnek.

Én továbbra is ezt kérem önöktől, hogy ott a tárgyalóasztalnál, ha szükséges, a kerekasztalnál vitassuk meg ezeket az ügyeket, és hadd fejezzem ki részleges köszönetemet ezzel kapcsolatban nemcsak a tárgyalófeleknek, hanem mindenkinek, aki az egészségügyben egyébként önfeláldozóan dolgozik. Az a hangulatkeltés, amely egyébként az önfeláldozó munkát és a szükséges fejlesztéseket egymással szembeállítja vagy egymással szemben kijátssza, az szerintem nem szolgálja az egészségügyben dolgozók érdekeit.

Távolról sem vagyunk elégedettek azzal, amit elértünk ebben az ügyben, de mégiscsak azt szeretném, ha a felelős szereplők elhinnék azt, hogy ebben az ügyben a politikai botránykeltés sehova sem vezet. Bízom benne, hogy látják azt a konstruktív folyamatot, amit a köznevelés további fejlesztése, megújítása területén elindítottunk, abból konkrét eredmények születtek nemcsak a számok, nemcsak a finanszírozás tekintetében, hanem egy jobb szabályozás tekintetében.

Ebből a szempontból a köznevelési kerekasztal munkáját példamutatónak tekintem. Látszik, hogy hol lehet eredményeket elérni, és hol fullad egyébként a semmibe az, amikor megpróbálunk olyan fontos szakmapolitikai kérdéseket és súlyos gondokat orvosolni, amelyek valóban léteznek az egyik oldalon, a másik oldalon pedig bármilyen elégedetlenség és probléma van, ezt megpróbáljuk valamifajta össz-kormányellenes hangulattá konstruálni vagy valamilyen módon összekovácsolni, hogy melyik út az, amely előrevezet és a megoldás irányába vezet.

Bízom a tárgyszerű vitában, mert csak a tárgyszerű vita szolgálja a betegek és az egészséges magyar emberek érdekeit. Köszönöm a figyelmüket, és arra kérem elnök urat, hogy az expozé másik részét az illetékes államtitkár mondhassa el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  51 - 53  Következő    Ülésnap adatai