Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kormányiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban engedjék meg, hogy megköszönjem azt a szinte minden ellenzéki képviselőtársam beszédének egy részét is képező véleménynyilvánítást, mely szerint azt mondták, hogy ebben a valóban több, meggyőződésem szerint egyébként összefüggő elemeket tartalmazó csomagban találtak olyan elemeket, amelyeket támogatni tudnak. Ezért engedjék meg, hogy talán a szokottnál kicsit hosszabban válaszoljak, bízva abban, hogy az itt felmerült kérdésekre tudok olyan választ adni, amely most, a vitának ebben a szakaszában is meggyőzi képviselőtársaimat arról, hogy ezt a javaslatcsomagot érdemes támogatni. Magának a csomagnak az összeállítását, mint ahogy itt a vezérszónok kollégám el is mondta, alapvetően az indokolja, hogy egy miniszter felügyelete alá tartozó, alapvetően az állami vagyonnal való gazdálkodás ilyen-olyan vagy amolyan elemét érintő kérdésről van szó. Tehát azok az aggályok, hogy ezek  már én is ezt a salátatörvény-kifejezést használom  kerültek össze, ennek azért megvan a maga belső kohéziója és a maga belső összetartása.

Igyekszem, és elnézést kérek, hogy nem nevenként válaszolok, hanem témánként, mert több hasonló felvetés volt. Elsősorban Z. Kárpát Dániel képviselőtársam említette, de többen a vagyonleltárt. Előre szeretném bocsátani, hogy az állami vagyon kimutatása  nagyon bízom, hogy ebben önök is egyetértenek  nem egy statikus állapot, az állandóan változik, jön hozzá és megy tőle, tehát egy-egy pillanatban ugyan ki lehet merevíteni ezt az állapotot. Abban tökéletesen igaza van képviselőtársamnak, hogy itt pontos fogalmi meghatározásokat kell alkalmazni, mert más az állami vagyonnak az a fogalmi köre, amelybe az ingatlanok tartoznak, hiszen nemcsak ingatlanok vannak benne, hanem ingóságok, gazdasági üzletrészek, vagyoni értékű jogok és számos más dolog, ezeknek az elemeknek önmagában a vagyoni értéke is adott pillanatban változik, hiszen más árfolyamon kerülnek nyilvántartásra, vagy a piaci értéke, mondjuk, egy-egy ingatlannak változik.

Egyébként országleltár van, diktálom: orszagleltar.gov.hu, mindenki számára hozzáférhető, megvan, az egy iránymutatást mond. Meggyőződésem, hogy ez mind az állampolgárok, mind képviselőtársaim számára azért alapvetően és reményeim szerint egy naprakész információt nyújt az állami vagyon nyilvántartásával, illetve a vagyonnal kapcsolatos kérdésben.

A másik ilyen, többek által felvetett kérdés, de elsősorban Hajdu képviselő úrnak mondom  az MFB-vel kapcsolatban többen szóltak , hogy az MFB eddig is jogosult volt kezesség és garancia vállalására meghatározott szerződésekben, a törvényjavaslat csupán bővíti ezeknek a jogviszonyoknak a körét az adásvételi szerződéssel és a pénzügyi lízinggel kapcsolatban. Mind a kettőt a piaci igények vetették fel. Tehát egy meglévő jogintézményt, egy meglévő lehetőséget bővítünk.

Varga-Damm Andrea képviselő asszony felvetésére ugyanebben a témában, hogy az MFB-törvény módosításával a befektetési alapok hitel- és tőkefinanszírozására nyújt lehetőséget a befektetési alapok erősödő piaci jelenlétére tekintettel. Ami pedig, és itt hadd mondjam, azt hiszem, én megelőztem önt ügyvédi praxis tekintetében  nem egy öröm és nem egy dicsőség , ezért emlékszem arra, hogy azok a bankcsődök, amikről ön is beszélt, azok nem hozzánk fűződtek, azokat nem mi idéztük elő, nem mi találtuk ki, azok a rendszerváltás előtt, alatt, után keletkeztek.

Kétségtelen, hogy minden banki tevékenységben ezek a lehetőségek benne vannak, és kérem, hogy a magyar törvényhozás ne vegyen a vállára olyan púpot, ami nem minket illet. Kérem, emlékezzenek az amerikai ingatlancsődre, ahol egy állítólag kétszáz éve piaci feltételek mellett működő polgári társadalom úgy bebukott a bankjaival együtt, hogy annak a füstje és a lángja egészen Európáig elcsapott, úgyhogy ez nem egy hazai specialitás. A banki tevékenység egyébként sok száz éve magában hordja a spekuláció és az ezzel kapcsolatos bukás lehetőségét.

Nem akarok, képviselőtársaim is nagyon óvatosan fogalmaztak, kérem szépen, a mádi zsinagóga és rabbiházzal az a helyzet, hogy az kétszáz évig egyházi tulajdonban volt, tehát itt nem az állami vagyon eladásáról, hanem az egyházi vagyon visszaadásáról van szó. Egyébként az, hogy ebbe a csomagba beletettük, annak egyetlenegy oka van, hogy a mádi zsinagóga mint műemlék az állami vagyonról szóló törvény mellékletében szerepel, így nem lehet kormánydöntéssel átadni, hasonlóan ahhoz a többi, egyébként számos egyháziingatlan-átruházáshoz, amely az elmúlt évek során sorra került számos más egyház részére akár egyházi, akár szociális, akár egészségügyi célokból juttatott ingatlanként. Egyedül az, hogy ez az államivagyon-törvény, ha jól emlékszem, 2. számú mellékletében szerepel mint ingatlan, ezért kellett törvényi módosítással hozni, de nem győzöm mondani, hogy itt nem állami vagyon átadásáról, hanem egyházi vagyon visszaadásáról van szó.

Felmerült több képviselőtársam részéről a 15 évnek a 30 éves határozott időre történő módosítása. Ennek egy nagyon gyakorlati célja van. A beruházásoknak egyre jelentősebb költségigénye van, és a befektetők a 15 éves hasznosítási lehetőségnél nem látják a befektetett pénzük megtérülését, ezért a 30 éves törvényi futamidőt kell biztosítani. Egyébként én is visszatérek vagy megemlítem a vasutat: például a vasúti pályaudvarok sok milliárdos fejlesztésénél nincs lehetőség arra, hogy befektetőt találjunk 15 éves hasznosítási idővel.

Szinte minden képviselőtársam foglalkozott, és meg kell mondjam, hogy támogatólag, a vasúti ingatlanok kérdésével. Annak érdekében, hogy meggyőzzem önöket, engedjék meg, hogy ennek a nagyon gyakorlati és alapkérdését is tisztázzam. Magyarán, ez azt jelenti, hogy a vasúti tengelytől számított 8-8 méter az, ami védett, és ami elidegeníthetetlen – ugye, a törzsvagyonról, a vasúti törzsvagyonról beszélünk , ami forgalomképtelen.

(14.30)

Számos olyan ingatlan van, amely ezen kívül esik. A miniszterelnök úr engem huszonvalahány évvel ezelőtt közlekedési miniszter koromban egyszer helikopterrel felvitt, és végigmutatta azokat az önök által is elhanyagoltnak ítélt területeket, amelyeket szerinte már 25 évvel ezelőtt hasznosítania kellett volna a vasútnak.

Benne van az, amit a képviselő úr, polgármester úr mondott, hogy a vasút nagyon őrizte ezeket a területeket, és amíg a közép- és hosszú távú fejlesztési tervei nem alakultak ki, igyekezett ezeket a területeket szakmai szempontból teljesen érthető módon védeni.

Meggyőződésem, hogy mára a magyar vasút, egyáltalában a magyar közösségi közlekedés eljutott oda, hogy olyan közép- és hosszú távú tervei vannak, amelyek képesek lehatárolni az elkövetkezendő évtizedekben fejlesztési területként számba jöhető területeket, és akkor, amikor a forgalomképtelen sávból való kisorolás törvényi lehetőségének a megszavazását kérjük, akkor az azt jelenti, hogy ezeknek a meglévő terveknek az alapján  ön is utalt rá, hogy az elővárosi vonalaknál engedélyezett vonal, nem is egy, több vonalvariáció van, tehát ezek a tervek rendelkezésre állnak  a szakma és a mindenkori kormány képes lesz arra, hogy ezeket a ma elhanyagolt, önök által is elhanyagoltnak ítélt területeket a köz javára hasznosítsa, tekintet nélkül arra, hogy az belterület vagy külterület, vagy hol fekszik, tehát ilyetén elhatárolásokat a javaslat nem tartalmaz. Bocsánat, egy pillanat!

Igen, még mindig Hajdu képviselő úrnak: ennél volt, csak itt is meg szeretném jegyezni, bár a képviselőtársaim is igyekeztek a vitát  hogy mondjam?  szakmai körben tartani, de azért hadd jegyezzem meg, hogy annak idején, 30-40-50 évvel ezelőtt elődeink okosak voltak, és Budapest külső peremén kijelöltek P+R parkolókat, majd ki tudja, miért  önök is ismerik az évszámokat, én is ismerem, önök is ismerik az akkor regnáló miniszterelnökök és miniszterek nevét, én is ismerem  beépítették ezeket bevásárlócsarnokokkal, mindegyiket, az Örs vezér teret, sorban mindegyiket. Tessék megnézni Budapest negyven évvel ezelőtti távlati fejlesztési tervét, az mind P+R parkoló volt, úgyhogy ez nem a mi sarunk. Ezzel együtt tökéletesen egyetértek azzal, hogy ha már ezeket beépítették, akkor újakat kell  akár ezeken a területeken is  kijelölni.

Hogy mennyire időszerű, hogy ezt megtegyük, feladatomat képezi az egységes közösségi közlekedési menetrendnek az összeállítása, amelynek alapvető feltétele a vasút- és autóbusz-közlekedés összehangolása, ergo ezeknek a megállóinak az egy helyre tétele. Ma egy nagyon gyakorlati probléma, hogy buszparkolókat, buszfordulókat általában vasúti területen tudunk megvalósítani, hiszen a vasútnak vannak olyan volt rakodási területei, tárolóhelyei, amelyek más, egyéb más célra is jól hasznosítható területek megóvása érdekében például autóbuszok tárolására, autóbusz-megállók létesítésére, autóbusz-fordulók létrehozására alkalmasak.

Még egy: az örökség  és itt azért egy 150 éves örökség van. A képviselő úr bizonyára emlékszik, bár ez kőbányai dolog volt, kérem, emlékezzen arra, hogy a Jancsi-telep ügyében, ahol 300 szolgálati lakás volt, mit kínlódtunk közösen, pártállásra tekintet nélkül, hogy az ott lakó sok száz, egyébként nyugdíjas, kispénzű nyugdíjas ember számára a jövőre nézve is egy élhető, normális lakást, egyébként saját tulajdonában lévő lakás helyzetét megteremtsük.

Vagyonleltár, országleltár, korábbi bankcsődök…  még egy dolog utoljára. Azért a vagyonleltár és a vagyon…  ön hivatkozott itt korai sajtócikkekre, engedje meg, én ilyen konkrétumokat nem tudok felhozni, azt viszont tudom, hogy az elmúlt tíz év alatt ez a kormány jellemzően visszavásárolt államivagyon-elemeket, visszavásároltuk az erőműveket, visszavásároltuk a szolgáltatókat, visszavásároltuk a tárolókat (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), esetenként igen drága pénzért vásároltuk vissza, amit az elődeink elkótyavetyéltek. Úgy gondolom tehát, hogy az elmúlt kilenc évben alapvetően a közös, az állami vagyon igenis gyarapodott, és  a korábbi gyakorlattól eltérően  nem csökkent. Reményeim szerint ezt a jövőben is így fogjuk végezni.

Ezért ismételten megköszönöm a támogató észrevételeket, nagyon remélem, hogy nem maradtak önökben kétségek, ezért kérem, hogy a tervezetet a szavazás során támogatni szíveskedjenek. Elnök úr, köszönöm a türelmét. (Taps.)