Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az energiahatékonyság javítása, az ez irányba tett hathatós lépések, azt hiszem, nagyon időszerű Magyarországon is.

Azt mondhatom, hogy az Európai Unióban ez legalább tíz éve kiemelt fontosságú téma, és hogyha tekintetbe vesszük, hogy az Európai Unió azért nem egy olyan gyors működésű szervezet, és csak 2012. október 25-ére sikerült neki elfogadnia az energiahatékonyságról szóló irányelvet, amit most ez a törvényjavaslat át kíván ültetni a hazai jogszabályozásba, akkor megérthetjük, hogy mások, akik a fejlettség magasabb fokán állnak Magyarországnál az energetika területén, az épület-energiahatékonyság és általában az energiahatékonyság területén is, jóval előttünk felismerték azt, hogy az energiahatékonysággal érdemben foglalkozni kell.

Ez szorosan összefügg a fenntartható fejlődés problémakörével. Latorcai professzor úr is, Szél Bernadett képviselő asszony is érintette, hogy az energiahatékonyság és a fenntartható fejlődés egyáltalán megcélozása rendkívül szoros kölcsönhatásban van. Tehát nem beszélhetünk klímavédelemről, fenntartható fejlődésről, hogyha a megújuló energiák fokozott felhasználása mellett nem teszünk komoly lépéseket az energiahatékonyság érdekében is.

Azért is nagy jelentőségű, hogy ma a parlament elé került ez a törvény ‑ megjegyzem: megkésve, mert legalább egy éve itt kellene már lennie ‑, ugyanis az Orbán-kormány elmúlt öt éve nem az energiahatékonyság forszírozásáról szólt, hogyha finoman akarnék szólni.

Sok minden másról szólt, például a KÁT-rendszer megszüntetéséről, ami egyfajta energiatakarékossági megoldást jelentett; az akkori számok szerint 50 milliárd forintnyi gázmennyiséget nem kellett elégetni, mert hatékonyabban hasznosították a gáz fűtőértékét azok a kapcsolt energiatermelő egységek, egyszerre termeltek villamos áramot és adtak távfűtési energiát. Ezt 2011. április 16-án egyetlen döntéssel a Fidesz-többség megszüntette. Semmi érvük nem volt rá, hogy egy 1000 megawattos kapacitást, mintegy 1000 milliárd forint befektetett értéket egy tollvonással ellehetetlenítenek, csak az, hogy ez az előző tíz évben, döntően az MSZP-kormányok idején épült ki. Ez több mint baklövés, ez egy bűn volt, mind az energiahatékonyság, mind az energiatakarékosság szempontjából. Noha a kötelező átvételi rendszer megérett a módosításokra, az, hogy eltöröljék, egy rendkívül durva, brutális és hozzáteszem: ostoba lépés volt.

Ha most egy kicsit okosabb megoldásban gondolkodnak, és a fenntarthatóság irányába próbálják alakítani az energetikai szabályozást, ezen keresztül az energiahatékonyság megvalósítását, akkor viszont sokkal kidolgozottabb, nem ennyire felületes formai átvételre lenne szükség. Az Európai Unió természetesen irányelvet szab, követelményeket szab, noha ezek a vállalások azért elég komoly dolgot jelentenek, de ebben az előterjesztésben, ebben a szabályozásban nincsenek meg azok a garanciák, amelyeknek az eredményeként ez tényleg be is következhet.

Az önök ígéreteiben nagyon nem lehet bízni. A KÁT megszüntetésekor ígérték a széles körű szakmai felháborodás nyomán, hogy be fogják vezetni a METÁR-t, a megújuló energiák támogatási rendszerét; hát azóta is várja mindenki, hogy legyen Magyarországon METÁR, mert ezt valahogy nem volt képes az önök kormányzati munkája produkálni.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy egy ilyen előterjesztés önmagában nagyon kevés. Egy komplex programra lenne szükség, amiben mind az energiahatékonyság, mind a megújuló energiák kérdése érdemi kormányzati szabályozást, támogatást kap. Hogy mennyire szabályozáshiányos ‑ ha szabad ezt a ronda kifejezést használni ‑ ez a terület, itt a földhőbányászatot említeném példának. Megszületett az első lépés 2009 decemberében, 2500 méter mélységgel szét lett választva, hogy azalatt már hőbányászatról beszélünk; azóta sincs folytatása, hogy a hazai geotermikus vagyonnak a kihasználását a jogszabályi környezet megalkotásával segítené ez a kormányzat. Pedig nagyon komoly lehetőségei vannak Magyarországnak a földhőbányászat területén, jó lenne, hogy ha amikor energiahatékonyságról, komoly vállalásokról szól egy előterjesztés, akkor erre is kitekintenének.

Ha ezeket a vállalásokat, amit az előterjesztés tartalmaz, tehát hogy évente a központi kormányzat által használt épület-alapterület 3 százalékának megfelelő épületmennyiség felújításra kell hogy kerüljön, vagy a közbeszerzéseknél a magas energiahatékonysági teljesítményű termékek, szolgáltatások és épületek kerüljenek előtérbe, ha ezeket önök tényleg végig tudnák vinni a gyakorlatban, az számos hazai új munkahelyet tudna jelenteni.

(16.20)

Nem véletlenül említettem a földhőbányászatot, ami igazából nincs még nagyipari szinten kiépülve a világon sehol, de Magyarországnak a legjobbak az adottságai e tekintetben. Erre egy új iparág épülhetne ki, egy olyan energetikai, olyan gépgyártási szakterület, amely piacképes lenne, Magyarországon sok embernek jelentene színvonalas munkát és jó megélhetést. Ezzel szemben önök nem a munkahely-támogatást preferálják, hanem termékdíjat vezetnek be még olyan termékekre is, amelyeket adókedvezményben kellene részesíteni. Lehet, hogy összességükben aprócska kis pénzek, de az üzenete nagyon rossz annak, hogy a megújuló energia területét érintő termékekre is termékdíjat vetnek ki. Ezeket nem különadóztatni kellene, hanem pont fordítva, adókedvezményben kellene részesíteni.

Visszatérve, hogy miért nem tudjuk a központi célon túl támogatni ezt a javaslatot. Azzal egyetértünk, hogy szülessen Magyarországon is az európai irányelveket átültető törvényjavaslat, csak nem ilyen minőségben és ilyen garanciákkal. Tehát az az elvi vállalás, hogy 2014. január 1-je és 2020. december 31-e között évente másfél százalékos új végfelhasználási energiamegtakarítást kell elérni, ez majdhogynem jámbor óhajként szerepel itt, pedig igen keményen bázisévként a 2010-2012 szerepel, ami a magyar gazdaságban egy mélyrepülés volt. Nemcsak 2009-ben volt visszaesése a magyar gazdaságnak, hanem 2011-ben is. Tehát nagyon alacsonyak ezek a bázisévek, és ehhez viszonyítva kell még éves átlagban másfél százalék végfelhasználói energiameg­takarítást elérni. Ehhez, úgy gondolom, sokkal jobban neki kellene gyürkőzni, és nemcsak fejben, a jogalkotásban, hanem szakmailag és anyagilag is. Tehát az uniós forrásokat jóval koncentráltabban kellene idecsoportosítani annál az előzetesen tervezett 140 milliárd forintnak megfelelő eurónál, ami az Európai Unióval kötött együttműködési megállapodásban szerepel.

A végfelhasználási energiamegtakarítást különböző szakpolitikai intézkedésekkel, pénzügyi ösztönzőkkel, önkéntes megállapodásokkal lehetne végrehajtani. A végfelhasználásért a kormány által kijelölt végrehajtó hatóság gondoskodik, ha megvan a megfelelő eszközrendszere. Jelen előterjesztésben ebből semmi nem látszik. Tehát van egy hatóság, amelynek ez lesz a feladata. Elérkezik a határidő, és úgy csinál a hatóság, mint a két dinnyés ember, hogy ő nem tudott mit csinálni, mert eszközt nem adtak a kezébe. Nagyon helyes, ami az előterjesztésben törvényi kötelezettség szintjére emelkedik, hogy költség-haszon elemzést kell készíteni a meghatározott energiatermelő létesítmények hatékonyságának növelésére irányuló beruházások megkezdése előtt. Ugyanakkor ez lényegében ‑ hogy mondjam ‑ önmagától megvalósuló követelmény, ugyanis Magyarországon, aki esetleg beruházna energetikába, energiatermelő létesítményt akarna létrehozni, az nagyon meg fogja nézni annak a berendezésnek a hatékonyságát, különben az életben nem térül meg neki ebben a nyomott árkörnyezetben. Magyarországra most nem az jellemző, hogy energiatermelő berendezéseket építenének, hanem pont fordítva. Például a gönyűi igen korszerű, kombinált ciklusú gázturbinás erőművét az E.ON szünetelteti, mert nem éri meg neki működtetni. Tehát ez is a magyar energiapolitikának egy furcsa elágazása.

Nagyon helyes, hogy a szabályozás rendelkezik arról, hogy tájékoztatni kell a fogyasztókat az energiahatékonysági és energiamegtakarítási módszerekről, továbbá az energiahatékonysággal kapcsolatos pénzügyi és jogi keretekről. Ez akkor lenne igazán jó, ha e pénzügyi keretek mellé nemcsak keretek tartoznának, hanem tényleges pályázatok is. Elhangzott Heringes Anita képviselőtársam részéről is, hogy egy-két milliárd forintos pályázati alapokat nyitnak meg ezen az energiahatékonysági területen úgy, hogy meghirdetik, hogy éjféltől lesz nyitva az ablak, és akkor hajnali négy órára már betelik 1200 pályázóval, mert mindenki a neten ugrásra készen várja. Szóval, ez így nem fog arra az eredményre vezetni, mint amit a törvény az uniós szabályozásnak megfelelően kötelezettségként vállal, tehát emellé eszközrendszert kell rendelni.

Az MSZP véleménye az, hogy tovább kell fejleszteni az MSZP-kormányok idején folytatott panelprogramot. Volt ez a háromszor hármas finanszírozási egység, hogy 30 százalék központi finanszírozás, ami mehetett európai uniós forrásból vagy szén-dioxid-kvótabevételből, egyharmad rész önkormányzati finanszírozás és egyharmad rész saját erő. Ennek a tanulsága az, hogy túl magas az egyharmad rész saját erő. Tehát akkor fog a panelprogram sikeressé és tömegessé válni, ha maximum 10 százalék saját erőt kell az ott lakóknak hozzátenni, a többit európai uniós forrásból, illetve a klímavédelem keretében működtetett szén-dioxid-kvótakereskedelem bevételéből vagy kormányzati fejlesztési forrásokból kell biztosítani. Az önkormányzatok már nincsenek olyan helyzetben, hogy ebben jelentősen részt vehessenek. Az energiahatékonyság érdemi része lehet, ha segítjük a felhasználókat a szabályozhatóság javításában. Ez távfűtésnél elég egyszerű, csak egy átkötést jelent meg egy szabályozó szelepet, költségben sem olyan túl nagy, átlagosan lakásonként 80, maximum 100 ezer forint költséget jelent.

Egy további műszaki színvonal az úgynevezett okosmérés, amivel a villamosáram-csúcsokat lehet csökkenteni, és ezáltal költséghatékonyabbá tenni a villamosáram-felhasználást. A smart gridek alkalmazása hálózati szinten nagyon komoly eredményt hozhat, viszont a befektetendő technika és pénz is sokkal magasabb.

Az, hogy a törvény rögzíti, hogy a nagyvállalatoknak négyévente auditálási kötelezettségük van a tevékenységük energetikai jellemzőinek bemutatása, bizonyítása céljából, ez teljesen helyénvaló. Tehát anélkül, hogy a piac szereplői bizonyos instrukciókat, pressziókat kapnának, nem biztos, hogy önmagától mozdulni fog, tehát ez a része helyénvaló.

Azt kívánom önöknek, gondolják át, merre tart az Unió, merre tart a fejlett energetika, ahol az energiahatékonyság jóval előttünk jár, és fordítsanak hátat e kérdés önbecsapó kezelésének, ami az elmúlt négy évben volt tapasztalható az energia, az energiahatékonyság területén is, és ennél határozottabb, keményebb, garanciákat is tartalmazó előterjesztést hozzanak ide. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)