Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Pál Tibor nemet int.) Nem. Határozathozatalra várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik az egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4060. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4060/34. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a részletes vita a módosító javaslatok közötti összefüggésekre és az előterjesztés szerkezeti rendjére figyelemmel egy szakaszból álljon. Aki egyetért a javaslattal, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.)

Úgy látom, a jelenlévők elfogadták.

Megkérdezem, ki kíván felszólalni. Megadom a szót Kékkői Zoltán úrnak, a Fidesz képviselőjének.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Úgy néz ki, hogy nekem is háromszor kell majd gombot nyomnom, de remélem, elnök úr hozzájárul ehhez.

Először az 1., a 2. és a 24. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. A javaslat mindhárom esetben az egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat 34. §-ának (2) bekezdésében lévő javaslatát módosítja.

(0.00)

“A törvény hatálybalépésével egyidejűleg - idézem - a) a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. törvényerejű rendelet I. fejezetcíme, valamint az 1. és a 2. § helyébe a következő rendelkezések lépnek: I. Gyümölcstermesztésö s a többi. A javasolt módosítást nem olvasom fel, gondolom, azt ismerik képviselőtársaim.

Nézzük meg, miről is szól az eredeti rendelet! Az 1970. évi 36. törvényerejű rendelet a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szól. “A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztése, s a magyar borok minőségének további javítása érdekében a következőt rendeli el: I. Szőlő- és gyümölcstermesztés 1. § (1) Szőlőt és gyümölcsöst - házikerti szőlő és gyümölcsös kivételével - csak engedéllyel és meghatározott fajták szaporítóanyagának felhasználásával, szőlő- és gyümölcstermesztésre alkalmas földterületeken szabad telepíteni.ö A (2) bekezdést már törölték. A (3) bekezdésben szintén még egy mondat található: “Szőlő és gyümölcs telepítését, szőlő kivágását a telepítés helye szerint illetékes jegyző, hegyközségi településen a szőlőtelepítést és a kivágást a hegybíró engedélyezi.ö A (4) és (5) bekezdés már régebben törölve lett. Még van a 2. §: “A földművelésügyi miniszter a) az ingatlan határáról meghatározott ültetési (telepítési) távolságot írhat elő; b) szőlő és gyümölcsös kivágását engedélyhez kötheti.ö A 3. § és a 4-13. § már nincs benne. Tehát ennyiből áll ez a törvény.

Az eredeti, 1970. évi 36. törvényerejű rendelet címe sem passzol a módosított javaslathoz. Mint az előbb már ismertettem, szőlő és gyümölcstermesztésről szól. Ugyanakkor a módosítás után már csak a gyümölcstermesztést szabályozza.

Ugyanígy nem fogadható el a preambulumban lévő rész sem, ami arról szól - mint ahogy már említettem, még egyszer idézem -: “A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztése, s a magyar borok minőségének további javítása érdekében a következőt rendeli el.ö Ha nosztalgiából hagyták volna meg a preambulumot, talán még elfogadható lenne. De ez a módosítás már nem szól a szőlőtermesztésről és a magyar borok minőségének további javításáról. Ezt alátámasztja a törvényjavaslat indoklása is. Idézem: “A tervezet módosítja a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. törvényerejű rendeletet is, mivel annak egyes rendelkezései meghaladottá válnak azáltal, hogy a nem hegyközségi települések esetében is hegybírói hatáskörbe kerül a szőlőtelepítés és -kivágás engedélyezése.ö Vagyis szőlőről és borról már nem szól majd a módosítás után a rendelet.

A bizottsági ülésen az ezzel kapcsolatos kérdésemre a következő választ kaptam 2003. május 27-én. “Ami az 1970. évi törvényerejű rendeletet illeti, valóban, mi is megmosolyogtuk, amikor felvetődött az az igény, hogy létre kell hozni nemcsak a szőlő-, hanem a gyümölcskatasztert is, és nem volt egyéb olyan jogszabály, amelybe ezt be tudtuk volna illeszteni. Ehhez amúgy is hozzá kellett nyúlnunk abból a meggondolásból, hogy a jegyzőtől elkerült a nem hegyközségi települések esetében az engedélyezési hatáskör a hegybíróhoz, tehát mindenképpen módosítani kellett ezt a törvényerejű rendeletet, ez pedig jó helye volt egy ilyen szabálynak, mert a gyümölcstermesztésre vonatkozóan még mindig vannak hatályos rendelkezések, ha kevés is, úgyhogy ezeket kiegészítve beillesztjük a gyümölcskatasztert ebbe a törvényerejű rendeletbe. Például a Code Civil is egészen másként néz ki, mint 1804-ben, amikor Napóleon idejében elfogadták, a különböző módosítások egy jogszabálynál eléggé átírhatják. Azt hiszem, különösebb probléma ebből nem lehetett.ö

Elfogadható lenne ez a magyarázat, ha a mi esetünkben a tartalom nem lenne ellentétben magával a címmel és a preambulumban lévő résszel is.

Köszönöm, elnök úr, majd folytatom.

ELNÖK: Képviselő úr, folytassa! Miután más jelentkező nincsen, kérem, folytassa!

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, akkor folytatnám. Ezért az 1. számú módosító javaslattal a törvényjavaslat címének alábbi módosítását javasoljuk: “2003. évi törvény a gyümölcstermesztésről, valamint egyes agrár tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról.ö

A 2. számú módosító javaslattal a törvényjavaslatot új 1-5. §-sal, valamint az azt megelőző új alcímmel kiegészíteni javasoljuk, ezzel egyidejűleg a további paragrafusok számozása értelemszerűen változik. Vagyis a javasolt, gyümölcstermesztésről szóló részt a törvényjavaslat elejére illesztenénk be.

A 24. számú módosító javaslattal a törvényjavaslat 34. § (2) bekezdésének alábbi módosítását javasoljuk: “A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló 1970. évi 36. törvényerejű rendelet hatályát veszti.ö

Elnök úr, folytathatom tovább, ugye?

ELNÖK: Tessék!

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tehát a 4. és az 5. számú módosító javaslatomhoz szeretnék hozzászólni, először a 4-eshez.

A 4. számú módosító javaslat a törvényjavaslat 1. §-ának (2) bekezdését módosítja. Ismertetném: “Az engedély iránti kérelmet a hegyközségi településen a hegybíróhoz, nem hegyközségi településen az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott hegyközségi település hegybírájához kell benyújtani, aki azt - javaslatával együtt - továbbítja az illetékes megyei földművelésügyi hivatalhoz. A kérelemről a megyei földművelésügyi hivatal harminc napon belül határoz. A határozat ellen fellebbezésnek van helye. A fellebbezést - és itt nyújtottunk be módosítást - a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal bírálja el.ö

A módosítást az indokolja, hogy a 81/2003-as kormányrendelet rögzítette azt, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal lett az Agárintervenciós Központ jogutódja. Ezért a törvényjavaslatban az Agrárintervenciós Központra történő hivatkozásokat javasoltam mindenütt átjavítani Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalra.

A mezőgazdasági bizottság ülésén jelen lévő, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot képviselő főosztályvezető-helyettes úr elmondta, hogy javaslatomat a kormány nem támogatja. Az alábbiakkal indokolta: “Két módosító javaslat konkurál egymással, Karakas képviselő úré és Kékkői képviselő úré. Viszont nem teljesen azonos a két módosító javaslat; Kékkői alelnök úr módosító javaslatában csak az Agrárintervenciós Központot mint másodfokú hatóságot váltja fel szükségképpen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, de megmaradna a földművelésügyi hivatal mint elsőfokú hatóság. Azonban az elképzelés az, hogy az elsőfokú hatóság is az MVH szerve, területi kirendeltsége legyen. Mivel Karakas képviselő úré ezt is tartalmazza, ezért támogatjuk az ő módosító javaslatát, Kékkői úrét pedig nem.ö

Valóban, én továbbra is szerettem volna meghagyni a megyei földművelésügyi hivatalt mint elsőfokú hatóságot, ezzel szemben Karakas képviselőtársam, úgy látszik, szeretné megszüntetni ezeket a hivatalokat. A bizottsági ülésen Medgyasszay László is amellett érvelt, hogy szükség van még ezekre a hivatalokra.

Az 5. számú módosító javaslat a törvényjavaslat 2. §-át a következőképpen módosítaná: a bortörvény 9. § helyébe a következő rendelkezés lép; 9. § (1) bekezdés, idézem: “A megyei földművelésügyi hivatal a telepítési és kivágási engedély másolatát megküldi az illetékes hegybírónak, a körzeti földhivatalnak - és itt jön a módosításom -, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak és az OMMI-nak is.ö A módosítást az indokolja, hogy a törvényjavaslat 1. § (2) bekezdése szerint a telepítési és vágási engedélyről az Agrárintervenciós Központhoz lehet fellebbezni. Ennek jogutódja egy kormányrendelet szerint - mint ahogy már mondtam - a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal lett. Márpedig, ha ezen intézményhez lehet fellebbezni, akkor célszerű, ha az engedély másolatából az MVH is kap egy példányt.

Kormánypárti képviselőtársaim is beemelnék a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt, viszont sajnos a megyei földművelésügyi hivatal helyébe. Éppen ezért nem a Karakas képviselőtársam által benyújtott módosító javaslatot támogatjuk.

A 37. számú módosító javaslatom a törvényjavaslat mellékletének a 16. pontban szereplő, villányi borvidékre vonatkozó felsorolását egészíti ki Vokány településsel. A kiegészítést az indokolja, hogy a Kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet elvégezte a Vokány település határában lévő terület szőlőtermőhelyi kataszteri pótfelvételezését.

(0.10)

A pótfelvételezés eredménye alapján a község felvétele a fenti felsorolásokban indokolt. A javaslatot a hegyközségek tanácsa is támogatta. Különös módon a kormánypárti képviselőtársaim hasonló tárgyú módosító javaslatait, a 30., 31., 32., 33., 34., 35. és 38. számúakat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium sem és a bizottság tagjai sem támogatták. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot képviselő főosztályvezető-helyettes úr a mezőgazdasági bizottság ülésén meg is indokolta. Idézem: “Bár jelentős területek vannak, a KSH-felmérés valóban jelentős szőlőterületeket állapított meg, de a területeknek egy település esetében sincs kataszteri besorolásuk.ö

Nézzük, mit is tartalmaz a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény! Mi a szőlő termőhelyi katasztere? “A termőhelyek egységes nyilvántartási rendje, a szőlőtermesztésre való alkalmasság szempontjából ökológiailag minősített, osztályozott és lehatárolt határrészek nyilvántartása földmérési alaptérképen.ö A termőhelyek, a szőlőtermesztés termőhelyei: “A borvidék az a termőhely, amely több település közigazgatási területére kiterjedően hasonló éghajlati, domborzati, talajtani adottságokkal, jellemző fajtaösszetételű, művelésű ültetvényekkel, szőlő- és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, sajátos jellegű borokat termel, és településenként a borvidéki besorolásra előírt termőhelyi kataszteri osztályú terület legalább 7 százalékkal részesedik - legtöbb esetben ezeknek nem tudnak megfelelni - a mezőgazdaságilag művelt területből. A borvidéket és bortermőhelyeket a mellékletben felsorolt településeknek a szőlő termőhelyi katasztere szerint meghatározott osztályú területei képezik.ö

Az 5. pontban írja: “A hegyközség kezdeményezése alapján a borvidék ültetvényterületeiből eredetvédett termőhelyek határolhatók le, a termeszthető fajták, a termesztési és borászati technológia egyidejű meghatározásával. A kérelem tárgyában a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a hegyközségi tanács és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa véleményének kikérésével dönt. A döntés során csak jóváhagyó vagy elutasító határozatot lehet hozni.ö

Ezek alapján érthető, hogy miért utasították el a kormánypárti képviselőtársaim hasonló tárgyú módosító javaslatait. Javaslom miniszter úrnak, hogy Karakas képviselőtársam egy régebbi javaslatát, ami ezt jóval egyszerűbben rendezné, fontolja meg. Gondolom, ezt majd képviselőtársam bővebben is kifejti.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Képviselő úr két percben kívánja kifejteni az álláspontját. Megadom a szót.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem merés vagy nem merés kérdése a dolog. Először is azt mondanám Kékkői úr első felvetése kapcsán, hogy indítványom célja nem az volt, hogy a megyei földművelésügyi hivatalok felszámolását elősegítsem, hanem kicsit ésszerűbb rendszer kiépítésének lehetőségét vetem föl, amikor a hivatalhoz próbálom rendelni a feladatokat. Hiszen önmagában például egy szerkezetátalakítási program, amihez uniós támogatás kapcsolható, kifizető ügynökség fizeti ki, tehát valahol kapcsolódik az egész ténykedés az uniós rendszerhez, és a javaslatom tulajdonképpen ezt célozza, és nem azt, hogy nincs szükség a hivatalra.

Megítélésem szerint hosszabb távon biztos, hogy végig kell gondolni a földművelésügyi hivatalok sorsát, lehetőségeit, de ebben az átmeneti időszakban, ellentétben némi közhiedelemmel, vagy amit esetleg a szánkba akarnak adni, nincs szándékban a hivatal kiüresítése vagy felszámolása.

A másik része a kataszter kérdése. Magam is azon vagyok, hogy minél nagyobb szőlőtelepítésre alkalmas terület, községhatár kerüljön be a törvénybe. Viszont azt is tapasztaltam, hogy a nyár folyamán túl nagy mozgás nem volt, sem hegyközségi, sem polgármesteri vagy helyi közösségi szinten. Ebből adódóan van még egy lehetőségünk, csak élni kell vele. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Körülbelül két hónap múlva lesz a bortörvény módosítása, amikor ismételten átgondolva össze lehet szedni minden olyan területet, ami megfelel a törvényi előírásoknak, és ezeket vegyük be a kataszterbe, vegyük be a termőhelyi besorolásba.

Erre szeretnék buzdítani minden képviselőt, hogy ezt szorgalmazza.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Font Sándor úr, az MDF képviselője.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én is az utóbbi módosító javaslathoz kapcsolódnék gondolatommal, amit Karakas János neve alatt olvashatunk. Azért örülök Karakas János vélekedésnek, hogy mentsük, ami menthető, de a történet kicsit másról szól. Amikor ez a törvénytervezet benyújtásra kerül, ez még a júniusi időszak, el is kezdjük tárgyalni, de közbejön a nyári szünet, és most folytatjuk.

Nos, az a probléma, hogy akkor még a minisztériumnak halvány fogalma sem volt arról, hogy hogyan fog majd a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal fölállni. Tehát egyszerűen funkciója sem volt. A nyári viták egyik érdekes fejleménye lett, hogy amit az Unió megkövetel, hogy kell egy ilyen, nevezzük Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak, a legegyszerűbb esetben azt mondanám, hogy az EU-s pénzek kifizető helye, felügyelője, koordinátora, de úgy tűnik, az FVM jelenlegi felső vezetése ennél sokkal több szerepet szán ennek. És itt jön képbe Karakas János úr, akit megbíznak, hogy a minisztérium utólagosan kigondolt ötletét legyen szíves képviselői indítvány formájában benyújtani, és hét további kapcsolódó indítvány keretében gyakorlatilag átszabják az eddig az illetékes megyei földművelésügyi hivatalokhoz tartozó feladatköröket.

Engem ez azért izgat picit, mert szőlőtermelésről van szó, és az a választókörzet, amelynek képviselője vagyok, Magyarország legnagyobb szőlőterületével rendelkezik. Csak a választókörzetemben van mintegy 18 ezer hektár, azon a kunsági borvidéken, összekapcsolva a két másik alföldi borvidékkel pedig Magyarország szőlőterületének ez az egyharmada. Ebből adódóan elég élénk az ültetvénykivágás, -telepítés, tehát minden olyan, ami életszerűen az ültetvényekkel kapcsolatosan meg szokott történni.

Az az aggályom, hogy működőképes lesz-e ez a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal pont az uniós évbe való belépéskor, amikor jó néhány fontos feladatot el kellene látni, koordináló, időnként segítő, időnként megnyugtató feladatot a megyei földművelésügyi hivataloknak. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az utolsó pillanatban átszabásra kerülnek az eddig jól bejáratott intézmények. Idehozom természetesen a falugazdász-hálózat szétverését is, talán a legsúlyosabb támadás az utóbbi időkben az agrárium ellen, és érthető módon körzetünkben a szőlő-gyümölcs termelők ellen.

Nos, ez a módosítóindítvány-sorozat, az Agrárintervenciós Központ feladatát is megnyirbálva, mindent a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz rendel. Itt egy stílusbeli vitáról, egy funkcióbeli vitáról van szó közöttünk, véleményünk szerint ez tévedés. Ennek a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak abszolút nem lenne az a feladata, amit most önök a nyáron véletlenszerűen kigondoltak, és Karakas János képviselő úrral a minisztérium nyári ötletelésének termékét most benyújtatták, és átszabják az eddig tűrhetően működő megyei földművelésügyi hivatalokat. Tehát én ezt ellenzem, és még jó néhányan vagyunk így szerintem ezzel az indítványsorral kapcsolatosan.

Mindazt pedig megfontolásra ajánlom, amiben Kékkői Zoltán hasonlóan, ugyanezen témakörben, kezdve a preambulumtól és folytatva akár a fellebbezési lehetőségekig, más úton járva, de talán sokkal logikusabban feszegeti ugyanezt a kérdést.

(0.20)

Ami az általam, illetve Pichler Imre képviselőtársam által benyújtott indítványokhoz kapcsolódik, a 12. pontban azt indítványozom, hogy a hegyközségi rendtartásban előírt bírságot is köteles legyen kifizetni az, aki az adatszolgáltatásnak nem, vagy a felszólítás ellenére esetleg továbbra is hiányosan teljesíti a kötelezettségét. Egyszerűen arról van szó, hogy így, szankciók nélkül nem lehet kellően fellépni bizonyos nemkívánatos jelenségekkel szemben.

Sajnos, nem elég az, hogy nem kap származási bizonyítványt. Hozzáteszem, sajnálatos módon ma már a borhamisítás csúcsaként eljutottunk odáig, hogy származási bizonyítványt hamisítanak, és OBI minősítői igazolványt hamisítanak. Tehát a hegyközségeknek még lennének eszközök a kezükben, ha adnánk: ha kiterjesztenénk a hegyközség feladatát például a bírságolás lehetőségére.

A 13. pontban a hegybírónak véleményünk szerint nemcsak a telepítések és kivágások nyilvántartását, hanem az újratelepítési jogok nyilvántartását is illő lenne vezetni, így aztán végképp egy helyre telepítve minden mozgást, amit figyelembe kell venni a szőlő egész élete, előélete és kivágása során.

A 15. pontban egy régi kérést próbálunk feleleveníteni, emlékezetünkbe visszahozni, hogy tulajdonképpen a hegybíró mekkora minimális munkabérért végezze el ezt a feladatot. Arra teszek javaslatot - de látom, több képviselőtársam erre tesz a szocialista frakcióból is javaslatot -, hogy nevesítsük a mindenkori minimálbér kétszeresére ezt a fizetést. Igen komoly, felelősségteljes munkát végeznek, hiszen, mint tudjuk, a jövedéki törvény hatálya alá tartozik a bor, és ennek megfelelően, figyelembe véve a nemkívánatos visszaéléseket és a hamis termékek megjelenését - és itt a borra gondolok -, a hegybírónak igen komoly feladata van. Ehhez képest felelősségteljes munka kell hogy történjen, és jó lenne, ha olyan szilárdan állnának a hegybírók a lábukon, hogy nem kísértené meg őket egy-egy erőszakos hegyközségi tag. Mire is gondolok?

Az utóbbi időben leleményes vállalkozók elhagyott szőlőterületeket vásárolnak meg, és az a hegybíró, aki nem ismeri teljes egészében a hegyközség területén található szőlőterületeket, azoknak az állagát, vagy netán némi - sajnálatosan ezt is fel kell tételeznem - ráható pénz miatt, kiad olyan származási bizonylatokat is, ahol valóban a földhivatal szerint még szőlő szerepel a nyilvántartásban, de ha fizikailag kimegyünk arra a területre, bizony ott már régen csak birkalegelő van.

Az a kérdés, hogy hogyan legyen valaki hegybíró, ha egy alacsony fizetés mellett elég erős megkeresések érhetik arra vonatkozólag, hogy legyen szíves kiadni származási bizonylatot arra és arra a területre, ahol esetleg nincs - vagy tudja, vagy nem, de a lényeg az, hogy nincs - termő szőlőterület. Innentől kezdve aki a szakmához ért, az tudja, hogy aki származási bizonylatot szerzett, az bármilyen hamisítványt üvegben lepalackozva - valamikor, amikor volt még zárjegy, akkor zárjeggyel ellátva - forgalomba tudott hozni. Ugyanis a bor életének legfontosabb indító dokumentuma ez a származási bizonylat a szőlő után. Ha ezt valaki megszerezte, nincs az a hamisítvány, amit ne tudna legálisan forgalomba hozni. Tehát ezért jogos véleményünk szerint - és remélem, a szocialista képviselőtársak szerint is, akik az indítványt ugyanígy nevesítették -, hogy illő lenne a minimális bért megállapítani, és a minimálbér kétszeresét javasolni a hegybírói munka díjazására.

A 16. pontba három nagy borvidék panaszát próbáltam besűríteni. Azoknak a borvidékeknek a gondja ez, ahol nagy területű szőlőültetvény található. Konkrétan az, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa országos szervezetében borvidékenként kettő küldött képviseli őket. Ez azt jelenti, hogy az a több mint 20 ezer, közel 25 ezer hektáros kunsági borvidék is kettő küldöttet juttat be, valamint a sokkal kisebb - és most nem akarok senkit megsérteni, de van néhány ezer hektáros borvidék - is kettő küldöttet juttat be a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába. Roppant nagy az aránytalanság. Mi már tettünk többször javaslatot arra, hogy arányosítani kellene a szőlőterületek méretéhez a küldöttek számát.

Ebben a pontban szerintem egy rettentő nagy gesztus jellegű javaslatot teszek: azt mondom, hogy minden ötezer hektár feletti terület után keletkezhessen még egy képviselői, delegációs jog; mondom, minden ötezer hektár után. Ez azért nem akármi, mert jó néhány borvidéknek kevesebb, mint ötezer hektár a szőlőterülete - csak úgy megjegyzem -, és nekik két küldöttjük van. Most itt azt mondjuk, hogy minden ötezer hektár után. Gyakorlatilag az észak-magyarországi borvidék néhány területén és a kunsági borvidéken a küldötti létszámon módosítana, változtatna ez néhány fővel. A bizottságok és a kormány sem értett ezzel egyet. Tartok tőle, hogy nem sokáig lesz tartható ez a súlyos aránytalanság, ami megmutatkozik a területi képviseletekben.

A következő módosító indítvány, amelyikre fel szeretném hívni a figyelmet, a 20. számú, amelyben szintén egy jogosítványt szeretnénk határozottabban adni. Mégpedig azt, hogy aki meghatározott adatokat nem jelent be az illetékes hegyközségnek, a bejelentést elmulasztó bírságot legyen köteles fizetni; hasonló szinkronitással, mint már néhány paragrafussal előbb is egy bírságolási lehetőséget vázoltam, ugyanezen a logikán alapul a 20. számú módosító indítvány is.

Elérkezünk talán a módosító indítványaim közül a legsúlyosabbhoz. Ez pedig a teljes magyar borvidéki rendszer újrasorolása. Az a helyzet, hogy a 22 borvidék gyakorlatilag önmagát teszi rövid időn belül tönkre, mert képtelenség 22 borvidéket marketingmunkával megdolgozni, és valamilyen piacot találni a termékeikre. Amint már az előbb említettem, roppant nagyok az aránytalanságok a borvidékek termőterületei között.

Ha venné a fáradságot az Agrármarketing Centrum és netán az FVM, akkor egyetlenegy dolgot tehetne: először is a magyar bort kellene igen intenzíven piaci helyzetbe hozni külföldön, elsősorban természetesen az EU-országokban, és bizony ne felejtsük el azokat a kelet-európai területeket, ahova Medgyessy Péter miniszterelnök úr nagy szeretettel jár, rettentő nagy üzleteket kötött, csak kiderült, hogy még nem nagyon realizálódtak. Bízom benne, hogy egyszer majd fognak, mert a borról is szó volt a győzelmi jelentésben, amikor visszatért Moszkvából tavaly ősszel.

Sajnos, nem úgy működik a dolog, hogy kimegyünk, és azt mondjuk, hogy miénk a legjobb bor, hanem ennek a megfelelő és mélyen beágyazott piaci megdolgozása meg kell hogy történjen. Egy imázsteremtést még talán ki lehet alakítani a magyar borról. Van olyan imázsa a magyar bornak, hogy Magyarországot azonosítják a jó borokkal. Az utolsó órában vagyunk, mert kezd ez az imázs lefelé hanyatlani, de ha megkérdeznek - és tessék megnézni a közvélemény-kutatásokat - külföldieket, hogy milyen jellemzőt tudnak Magyarországgal kapcsolatosan említeni, még a bort megemlítik. Tehát ez egy nagyon előnyös dolog. Már csak egy kis lépés lenne, hogy akkor erre még építkezzünk.

(0.30)

Ha netán ez a fázis bekövetkezne, akkor biztos vagyok benne - tessék elolvasni néhány elemzést a magyar bor eladhatósága és reklámozása kapcsán -, hogy huszonkét borvidék termékeit nem lehet eladni. Ugyanis az első lépés az lenne, hogy a magyar bor, valamilyen vevő ez után nyúljon, a magyar bort keresse. És csak ezen belül lehet esetlegesen, de mondom, nem huszonkét borvidék nevesítését elvégezni. Én javaslatot tettem hat magyarországi borvidékre, és ezeken a borvidékeken belül természetesen lesznek majd fajta-, stílus- és évjáratbeli különbözőségek. S ha már egyszer eljutottunk addig, hogy magyar, és hogy a hat magyar borvidék egyes termékeiből szeretne a vevő vásárolni, akkor azokon belül már tud csemegézni. Amíg ezt nem teszi meg, hiába van nekünk büszkén huszonkét borvidékünk, az semmit nem ér. Magyarországon az utolsó felmérés szerint 93 ezer hektár a termő szőlőterület, míg Spanyolországban és Franciaországban van olyan borvidék, amelyiknek egyedül több mint 100 ezer hektár szőlőterülete van. Magyarországon 93 ezer hektár szőlőterületre létrehoztak huszonkét borvidéket. Nos, leginkább ez adja a magyar borok piaci versenyhátrányát.

Az utóbbi egy évben a borvidékek érintettjei valami hasonlót ismertek fel, mint amire én most javaslatot tettem, és magukat régióknak nevezve, egyesületi formát öltve új szervezeti egységet hoztak-hoznak létre. Úgy néz ki, hogy ez a folyamat megállíthatatlan. Ezek az egyesületek már csak egy lépéssel választódnak el az új fogalmaink szerinti borvidékektől - nevezzük őket borrégióknak. Nevesítem is ezeket.

Az első borvidék legyen a későbbiekben a Duna borrégió. Ők magukat már bejegyeztették Duna borrégió néven. Ez a régebbi három alföldi borvidéket tartalmazza, a csongrádit, a hajós-bajait és a kunságit.

A második borvidék lenne véleményem szerint a felső-magyarországi borrégió. Ők maguk nevezték így el magukat, tehát nem én találtam ki: idetartozna a mai bükkaljai, egri és mátraaljai körzet.

A harmadik borrégió maga Tokaj, értelemszerűen külön választva mindentől.

A negyedik borrégió - amely szintén magát nevezte el, tehát létezik az egyesületi forma, a bejegyzésük vagy megtörtént már, vagy most történik meg - a pannon borrégió lenne, amely gyakorlatilag a pécsi, a szekszárdi, a villányi és a tolnai körzetet tartalmazná.

Az ötödik borrégió a balatoni lenne - szintén maguk adták a nevet, úgy tudom, az egyesületi bejegyzés folyamatban van -, s idetartozna a badacsonyi, a balatonfüredi, a csopaki, a Balaton-felvidéki, a somlói, a balatonboglári, a Balaton melléki és a muravidéki körzet - bocsánat, ez utóbbi már alkörzet. Mondom, ezek az egyesületi formák léteznek, már maguk alkotják az egységet.

Egyedül talán az általam elnevezett észak-dunántúli borrégiónak nincs még egyesületi formája és neve, ahol is az eddig kimaradt és Magyarország észak-dunántúli helyén található körzetekről van szó. Ezt az ászár-neszmélyi, az etyek-budai, a móri, a pannonhalmi, valamint a soproni körzetek alkotnák.

Kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják át a javaslat lényegét. Ezt a javaslatomat mindegyik érintett hegyközségnek el fogom küldeni, és remélem, hogy ezzel megindítunk egy olyan vitát, ami egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg egy borkonferencián, többek között az elővezetésemre, és úgy néz ki, hogy azóta maguk az érintettek is, egyelőre egyesületi formában, de ugyanilyen régiós szinten gondolkodnak. Azaz a huszonkét borvidék számára nem sok jövőt látok, mint említettem, több okból, egyrészt a területi nagyságok miatt, másrészt pedig ezen borvidékek marketingmunkával történő piacra való bevezetésének a képtelensége miatt. Ez természetesen még további csiszolást-finomítást igényel, és tudom, hogy ez az indítványom roppant sok más törvényhelyet is megmozdítana.

A 28. sorszámú indítványhoz szeretném idézni a mezőgazdasági bizottságban hallottakat is. Ebben azt javasoltam, hogy a mostani beterjesztéshez képest Dávod, amelyet a hajós-bajai borvidékhez soroltak, kerüljön a kunsági borvidékhez.

ELNÖK: Képviselő úr, ne haragudjon, de öt perc volt az ajánlott időkeret, ön ennek eddig éppen a négyszeresét vette igénybe. Ha két vitaszakaszt nyitottunk volna, akkor is már a dupláját vette igénybe annak az időkeretnek, amit a házbizottság ajánlott. Nagyon érdekes az eszmefuttatása, de hajnali háromnegyed 1-kor kérem az időkeretet kicsit jobban figyelembe venni.

FONT SÁNDOR (MDF): Akkor még egyszer öt perc hozzászólási időt kérnék; lehet, hogy nem is kell már annyi.

ELNÖK: Nem, nincs már több ötperces hozzászólási időkerete, mivel már négyszer túllépte az öt percet. Nem szóltam közbe, négyszer megnyomhatta volna a gombot. Az eredeti javaslat az volt, hogy két vitaszakaszt tartsunk, kétszer nyomhatta volna meg a gombot, ez tíz perc lett volna. Már a duplája eltelt ennek az időnek. Kérem, hogy erre is legyen figyelemmel.

FONT SÁNDOR (MDF): Elnök úr, elnézést kérek, nem a Ház vezetését szeretném ezzel bírálni, ne értsen félre.

ELNÖK: Ön mint a házbizottság tagja ne is bírálja a Ház vezetését, mert akkor önmagát bírálja.

FONT SÁNDOR (MDF): Egy vitaszakaszban akárhányszor kérhetek szót, öt percben. Ezt megtehetem később még egyszer, de már csak két javaslatom van.

ELNÖK: Képviselő úr, reggel 9-ig ráérek én is, maga is, akkor folytatódik a holnapi ülés. Ha ez a cél, akkor természetesen lehet, de azt gondolom, összefogottabban is lehet érdemi mondandót elmondani hajnalban.

Parancsoljon, öné a szó.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen. Mint említettem, a 28. pontban a módosító indítvány lényege az, hogy Dávod kerüljön a kunsági borvidékhez. A bizottsági ülésen a minisztériumot képviselő személy a következőt mondja erről az indítványról - direkt nem mondom a nevet, ne értsék félre, nem akarok kellemetlenkedni -: “Nem támogatja a kormány, egyrészt azért, mert Dávod község a termőhelyi ökológiai adottságai alapján jó helyen van a hajós-bajai borvidéken, másrészt még sosem tartozott a kunságihoz.ö Az a helyzet, hogy a jelenleg hatályos bortörvény szerint - ezt is behoztam - Dávod természetesen jelenleg is a kunsági borvidékhez tartozik. Nagyon szépen kérem a miniszter urat, hogy kellőképpen készítsék fel a kollégákat. Biztos, hogy mi sem vagyunk mindennek a tudói, de azért testközelből éljük meg ezeket a helyzeteket, és elég jól ismerjük, hogy melyik körzetnek milyen adottsága van. Hozzáteszem, a mezőgazdasági bizottság éppen ezért nem támogatta, de lám, a gazdasági és a környezetvédelmi bizottság támogatja azért, mert az előterjesztő képviselője megváltoztatta az álláspontját e két utóbbi bizottság ülésére, úgyhogy látunk esélyt ennek az elfogadására.

Még egy hasonló besorolást engedélyez - néhányat elutasítva -, hosszan vitatkozhatnánk rajta, de nem teszem, mert megfogadom elnök úr tanácsát. Mégis egy pozitív hírrel hadd zárjam: Pichler Imre képviselőtársammal benyújtottunk egy módosító indítványt, és örömmel nyugtáztam, hogy a sok-sok eddigi elutasított indítvány mellett, amelyeket megkritizáltam, Szentlőrinc besorolását a szigetvári körzetbe - amit szakmailag megalapoztunk - mindhárom bizottság és a kormány is támogatja.

Köszönöm szépen a türelmüket és az egyetértésüket is. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Karakas János úr, az MSZP képviselője.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Ígérem, hogy rövid leszek. Köszönöm a szót. Mivel azonos forrásból táplálkoztunk Font Sándor képviselőtársammal, ezért hagytam, hogy először ő indokoljon, bár szerintem is kicsit hosszabban indokolt, mint kellett volna.

Én is fenntartom azt a javaslatunkat, amely azonos tartalmú Font Sándoréval, hogy aki nem tesz eleget regisztrációs kötelezettségének, azt valamilyen formában szankcionálni kell.

(0.40)

Viszont elfogadtam azt az érvelését az előterjesztőnek, hogy ezt nem lehet rábízni hegyközségekre, ebben valami rendet kell tenni. Én magam kapcsolódó módosító indítványt konkrét összeggel már beadtam, ezt javasolnám Font Sándornak is, fontolja meg, hogy a legközelebbi mezőgazdasági bizottsági ülésen milyen álláspontot alakítson ki, és adjuk be. Nagyon remélem, hogy a kormány is ezt támogatni fogja.

A 15. pont - én is beadtam hegybíró munkabére, javadalmaztatása kérdésében. El tudom fogadni az előterjesztő indoklását, amiben azt mondja, hogy egyes hegybírók leterheltsége változó, ebből adódóan nem lehet egy egységes bért megállapítani. Én nagyon bízom abban viszont, hogy pontosan abból adódóan, hogy rendkívül sok állami feladatot is átvesznek a hegyközségek, a jövő évi hegyközségi támogatásban ez meg fog jelenni összegszerűségében, egy összegben, és el fog jutni a támogatás a hegybírókhoz, figyelembe véve azt, hogy lesznek olyan hegybírók, akiknek nem saját borvidéki besorolású területeken is el kell látniuk a feladatot.

A 16-os kapcsán az 5000 hektáronkénti szavazat: szocialista párti képviselőtársaim is beadták, amit én magam nem írtam alá, igaz, és meg is indoklom, hogy miért. Nagyon kellemetlen lenne, ha a Hegyközségek Nemzeti Tanácsán belül állandóan meg-megújulhatna az Alföld, tehát az asztali bor, és - idézőjelbe téve - a történelmi borvidékek közötti ellentét. Ebből adódóan ezt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsán belül maguknak a borvidékeknek kellene elintézni és megvívni, ha ez nem sikerül, akkor esetleg elgondolkodni a szavazati arányokon.

Tudnám támogatni Font Sándor régiós elképzeléseit akkor, hogyha ezt a szakma már egy kicsit jobban megcsiszolta volna, kialakította volna. Én azt javasolnám, hogy ezt tegyük egy kicsit későbbre, viszont hagyjuk nyitva úgy a kérdést, hogy a szakma ezt vitassa meg. Megítélésem szerint, ha másképp nem, akkor egyéni képviselői indítványként akármilyen formában megtalálhatjuk az útját, de a szakma támassza az igényt. Minden ilyen jellegű besorolásnak abban látom a gondját, baját, hogy utána megindul a vita, hogy ki hova szeretne tartozni és miért így, miért nem, noha az is igaz, hogy a magyarországi borvidékek közel 60 százaléka vagy még talán nagyobb arányban már ilyen regionális elrendezésben gondolkodik.

Én magam is beadtam a melléklethez kapcsolódóan módosító indítványokat, kérem én is a kormányt, hogy fogadja be. Bár hozzá kell tennem, hogy el tudom fogadni, átmeneti jelleggel az új bortörvény előterjesztéséig tartom, hogy akkor kerüljön sor a véglegesítésre, az előbb említett okoknál fogva is, amit már Kékkői Zoltán úr is feszegetett, hogy minél több terület kerüljön be a besorolásba, amelyik alkalmas - legyen itt az ésszerűség.

Dávod kapcsán én magam is beadtam, menet közben kiderült, hogy valahol az előterjesztés során lett egy elírás, tehát megítélésem szerint javaslom, az előterjesztő is nézze végig, hogy igaz-e az, hogy elírás történt, mert ha elírás történt, akkor pofonegyszerűen akár még most ebben a szakaszban rendezni lehet a kérdést. Tény és való, hogy a bortörvény szerint Dávod a kunsági borvidékhez tartozik, és nem is akar leszakadni erről a területről. Tehát valószínűleg gépelési, elírási hiba történt.

Háromnegyed egykor ennyit. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Miután több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom. Megkérdezem miniszter urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra. Megadom a szót.

DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! A szőlő- és borágazatot alakító jogszabályok fejlődésében az európai uniós csatlakozásunknak nagyon jelentős szerep jut. Az egyre inkább egyesülő uniós piac megköveteli az összehangolt szabályozást, ezért ennek területén az Unió is jelentős lépéseket tesz.

A szőlő- és a borágazatot azonban nem lehet olyan egységesen és sematikusan kezelni, mint például a termékgyártást vagy az építőipart. Ezt mutatja az európai uniós joganyag terjedelme, összetettsége és tagoltsága is. A jelen módosítási javaslatban elsősorban az intézményi háttér kialakítására és az adatszolgáltatás szabályozására fektettük a hangsúlyt. Ezzel lehetővé tesszük az uniós támogatások befogadását az ágazatba.

Az újonnan megalakult Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal kiemelkedő szerepet kapott a szőlő- és borágazat támogatásainak felosztásában, a kifizetések ellenőrzésében. A benyújtott törvénymódosításhoz 38 önálló módosító javaslat érkezett, amelyek egy része a szakma részére elfogadhatónak bizonyult, míg mások koncepciójában kívánták módosítani a bortörvényt. Ezeket nem tudtuk elfogadni, és úgy a kormány részéről, mint a parlamenti bizottságok részéről, elutasításban részesültek.

Az a javaslat, amely a gyümölcstermesztést külön törvényben kívánta szabályozni, nem tűnt járható útnak, mert ha ilyen fontos ágazathoz nyúlunk, akkor részletesebb szabályozás kialakítására van szükség. Azok a módosítások, amelyek a földművelésügyi hivatalok helyett a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalokat jelölik ki mint engedélyező hatóságot a szőlőtelepítési és -kivágási engedélyek tekintetében, logikusnak tűnnek. Pró és kontra a jelenlegi ülésen is hangzottak el álláspontok. Véleményem szerint mind a két hivatal megfelel ennek a funkciójának. Azt tudom mondani, hogy ezt még egyszer újragondoljuk, hogy igazából hol lenne logikus ennek a feladatnak az ellátása.

Az adatszolgáltatások fontosságát és büntetését javasló módosításoknál a származási igazolványok kiadásának megtagadásán túl a konkrét büntetési tétel kiszabását javasló módosítás elfogadását javasoljuk. Azokat a módosításokat, amelyek egy hegyközségen belül többszöri hozzájárulás megfizetésére kötelezik a tagokat, nem tudjuk méltányolni, ezért ezek a javaslatok elutasításra kerültek.

Huszonkét borvidék marketing szempontból szerintem is tarthatatlan. A borvidékek számának drasztikus csökkentését azonban megítélésem szerint nem lehet erőszakosan végrehajtani. Az ezt javasló indítvány koncepcióját tekintve távol áll a szakma jelenlegi álláspontjától, mert olyan nagy, eredetvédelmileg nem egységes területeket kíván összevonni, amelyek úgy földrajzilag, mint meteorológiai adottságaikat és ökológiai fekvésüket tekintve rendkívül eltérőek, ugyanakkor a törvénymódosítás lehetőséget teremt kereskedelmi célból szomszédos borvidékek önkéntes társulására, borvidéki régiók létrehozására, mint ahogy a hozzászólásokból ki is derült, hogy Magyarországon megindult ez a folyamat. Úgy gondolom, hogy az önszerveződésnek kell itt utat engedni, és az önkéntesen létrejövő borrégiókat elismerni.

Azokat az indítványokat, amelyek új településeket kívánnak borvidékekbe sorolni, ez esetben csak ott tudtuk támogatni, ahol a törvény által meghatározott termőhelyi kataszteri besorolási feltételek adottak voltak, de itt támogattuk. A fenti módosításokkal megteremtjük az intézményi hátteret az európai uniós támogatások fogadására és adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítésére.

A falugazdász-hálózattal kapcsolatban elhangzottakat nem akarom bírálni. Egy 1070 fős hálózatból 150 fő került elbocsátásra, illetve átcsoportosításra, tehát több mint 900 fő dolgozik. Ezt meglehetősen merész a hálózat szétveréseként aposztrofálni, amikor hasonló feladatot csaknem feleennyien is elláttak az elmúlt időszakban. Sokkal inkább a szervezet racionalizálásáról és a funkciókhoz való hozzáigazításáról van szó, amely folyamat tovább fog folytatódni, szeretném leszögezni.

(0.50)

A hegybírói munka díjazása tekintetében az a megítélésem, hogy nem törvénybe való egy ilyen díj megállapítása. Nyilván valami szabályrendszert fel kell állítani, de ahogy a vitában is elhangzott, a hegyközségek adottságai, nagysága rendkívül eltérő, nem lehet egy egységes díjat megállapítani.

A hosszú és széles körű egyeztetések, melyek e jogszabály elkészítése mögött is állnak, lehetővé teszik azt, hogy az elkészült és harmonizált jogszabályokkal az ágazat szereplői megítélésem szerint azonosulni tudjanak, azt tevékenységük során érvényesítsék. Úgyhogy nagyon hasznosnak és termékenynek ítélem meg azt a munkát, amely a törvényalkotás folyamatában a parlamentben elhangzott viták kapcsán megvalósult.

Köszönöm a szót, elnök úr.