Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem Keller László képviselő urat, kíván-e felszólalni. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Halljuk! - Jelzésre:) Az államtitkár úr nem kíván felszólalni.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Emlékeztetem önöket, a bizottság úgy foglalt állást, hogy a képviselő úr mentelmi jogát az Országgyűlés ne függessze fel.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy felfüggeszti-e Keller László országgyűlési képviselő mentelmi jogát. (Szavazás. - Dr. Répássy Róbert: Ez a különbség!)

Tisztelt Országgyűlés! Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 13 igen szavazattal, 174 nem ellenében, 9 tartózkodás mellett nem függesztette fel Keller László mentelmi jogát. (A kijelzőtáblán megjelenő eredmény: 274 nem.)

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalok végére értünk, most két perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)

(19.10)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkánkat. Soron következik a növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló törvényjavaslat általános vitájának a megkezdése. Önök az előterjesztést T/3237. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3237/1. és 8. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint tizenöt perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, miniszter úr.

DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szántóföldi növény-, zöldség-, gyümölcs-, szőlő-, gyógy- és dísznövénytermesztés színvonalát és eredményességét a biológiai alapok, a fajta és a szaporítóanyag és ezek minősége, valamint a termelés természeti feltételei alapvetően meghatározzák.

A magyar növénytermelés és -nemesítés kutatóhálózata a század első felében alakult ki. Ezekben az intézetekben olyan neves, világhírnévre is szert tett kutatók, nemesítők dolgoztak, akiknek az eredményei még ma is hatnak a növénytermesztési kutatásokra. Ezzel egyidejűleg - kihasználva azt, hogy kedvező ökológiai adottságaink különösen alkalmassá teszik hazánkat a jó minőségű vetőmag előállítására - erőteljes fejlődésnek indult a vetőmagtermelés is. A két világháború közötti időszakban már európai hírű cégek termeltették és szállították a vetőmagvakat - a dísznövényektől kezdve a zöldségféléken át a gabona- és takarmánynövényekig - a hazai mezőgazdaságnak. Európa, sőt a tengerentúli országok megrendelői részére is szállítottak. Párhuzamosan kialakult és megerősödött a jogszabályokon nyugvó fajtavizsgálat és a vetőmagtermesztés állami ellenőrzésének intézményrendszere, amely már akkoriban is a nemzetközi előírások szerint működött.

A második világháború okozta károk miatt a növénytermelés színvonala mélypontra süllyedt, és csak az 1960-as évek második felében indult újra fejlődésnek. A nyitott, de korrekt és szigorú fajtapolitika egyrészt versenyre késztette a hazai nemesítést, kutatást, másrészt lehetővé tette, hogy a világ legnagyobb nemesítői, vetőmag-termeltető cégei a legjobb fajtákkal megjelenjenek és versenyezzenek a hazai piacon. Ez serkentőleg hatott a hazai nemesítésre és vetőmagtermelésre is.

Magyarország az 1980-as évek elején Európa egyik legjelentősebb vetőmagtermelő, -exportáló országává lépett elő, ahol hazai és világcégek termeltetnek vetőmagot, szaporítóanyagot belföldre és külföldre egyaránt. Mindez csak az európai minőségi követelmények, szabványok betartásával, szigorú nemzetközi előírások szerint működő állami ellenőrzés mellett valósulhatott meg. A vetőmag- és szaporítóanyag-termelés gazdasági jelentőségét mutatja, hogy a vetőmag-előállítás területe évi 160-180 ezer hektár, amely a szántóterület mintegy 3,4-3,8 százalékát jelenti. Az ezen a területen előállított vetőmag és szaporítóanyag értéke meghaladja az 53 milliárd forintot, amely a növénytermelési szakágazat bruttó termelési értékének csaknem 10-11 százalékát teszi ki.

Az exportra kerülő vetőmag és szaporítóanyag értéke az elmúlt években meghaladta a 66 millió USA dollárt, ebből 41 millió dollár értékben az Európai Unióba, 11 millió dollár értékben a CEFTA- és 14 millió dollár értékben egyéb országokba exportáltunk. Gazdaságilag nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a vetőmagtermelés az átlagos mezőgazdasági termelésnél több kézi munkát, nagyobb szakmai felkészültséget igényel, ezért a foglalkoztatás szempontjából is több figyelmet érdemel az árutermelésnél, mivel mintegy 30-40 ezer embernek ad biztos foglalkoztatási lehetőséget.

A mezőgazdaságban végbemenő szerkezeti átalakulással, a nagyobb területű gazdaságok aprózódásával a vetőmagtermelésben is átmeneti visszaesés következett be. Ennek okai, hogy a megváltozott birtokviszonyok mellett nehéz az előírt izolációs távolság betartása, csökkent az egy tételben előállítható vetőmag mennyisége, nehezebb az ellenőrzés, a finanszírozási nehézségek és a fizetőképes kereslet csökkenése a vetőmagtermelőket is nehéz helyzetbe hozta. Mindezek miatt a vetőmagtermelés színvonalának megőrzése, az azt megalapozó gazdasági, jogi feltételek kialakítása az agrárágazat fontos feladatai közé tartozik.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozási szándékunk, annak követelményrendszere igényli a növényfajták állami elismerésének, a növényi génforrások fenntartásának, a vetőmag és egyéb szaporítóanyag előállításának, a forgalmazás és felhasználás hatósági ellenőrzésének az általános nemzetközi gyakorlatnak megfelelő törvényi szabályozását. A belföldi és nemzetközi igényeknek megfelelően az állami elismerésre, valamint a vetőmagvak és szaporítóanyagok előállítására vonatkozó jogszabályok többször módosultak a vetőmag- és szaporítóanyag-ágazat megfelelő működése érdekében.

Magyarország tagja a Vetőmagvizsgáló Nemzetközi Szövetségnek az 1924. évi megalapítása óta, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet különböző szekcióinak 1970 óta, a növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezménynek viszont 1983 óta. Ezekben a szervezetekben az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet mint akkreditált intézmény képviseli hazánkat. A génforrások megőrzésében együttműködünk a FAO növényi génforrások nemzetközi testületének szervezetével is. Hazánkat ezen a területen a tápiószelei Agrobotanikai Intézet megfelelő színvonalon képviseli.

Elkerülhetetlen tehát a harmonizáció az Európai Unió jogszabályaival. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között a társulás létesítéséről szóló brüsszeli, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás alapján a vetőmagvakra és a szaporítóanyagokra vonatkozó rendelkezéseinket is harmonizálni kellett a közösségi jogszabályokkal. A belső piaci integrációnkra vonatkozó fehér könyvvel összefüggő feladatok végrehajtásáról szóló 2403/1995. (XII.12.) számú kormányhatározat mellékletének 5.2.B.1. vetőmag és szaporítóanyag alfejezete sorolja fel azokat a közösségi irányelveket és határozatokat, amelyeket a törvénynek és végrehajtási rendeleteinek tartalmazniuk kell, és amelyek az elmúlt év folyamán az EU által kibocsátott, a vetőmaggal és szaporítóanyaggal kapcsolatos új jogszabályokat figyelembe véve jelentős mértékben bővültek.

(19.20)

Az Európai Unió az egységes belső piac létrehozásával kapcsolatban a vetőmagvak és szaporítóanyagok szabad forgalmazása érdekében harmonizálta a minőségi követelményeket, a jelölésre, az ellenőrzésre vonatkozó szabályokat. A vetőmagvak és szaporítóanyagok előállításával kapcsolatban is alapvető követelmény a hatósági ellenőrzés, amely többek között a szántóföldi szemlékre, a laboratóriumi vizsgálatokra, a fajtakitermesztésre terjed ki. A vetőmagvak és szaporítóanyagok forgalomba hozatala esetében az egyes tételeket a közösségi előírásoknak megfelelően kell jelölni és dokumentálni. A törvényalkotás folyamatában, mivel a magas színvonalú növénytermesztés alapján jelentős genetikai anyagok megőrzéséhez, a növényfajták állami elismeréséhez, a megfelelő minőségű vetőmag, szaporítóanyag, ültetési anyag előállításához és felhasználásához nemzetgazdasági érdek fűződik, a jelenlegi törvénytervezet célja, hogy a vetőmagvak, vegetatív szaporítóanyagok, illetve ültetési anyagok megfeleljenek a hazai és nemzetközi követelményeknek.

Az új törvény készítését indokolja, hogy a jelenleg hatályos, 1996. évi törvény hatálybalépése óta az Európai Unió újabb jogszabályokat jelentetett meg, amelyek átvezetése időszerűvé vált. Továbbá ezen jogszabályok magyar jogszabályokba történő beépítése olyan jelentős mértékben megváltoztatta volna az eredeti törvényt, hogy célszerűbb volt egy új, az EU joggyakorlatával harmonizáló törvény megalkotása. Indokolja még az új törvény megjelentetését az a tény is, hogy 2003. január 1-jén hatályba lépett a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény módosítása, amely új alapokra helyezte a növényfajta-oltalmi rendszert is.

A törvényjavaslat előkészítésébe a minisztérium az érintett szakmai szervezeteket bevonta, széles körben koordinációs értekezleteket tartottunk, ahol az álláspontokat egyeztettük. Az egyeztetéseken a legnagyobb vitákat a fajtaoltalommal, illetve fajtajogosultsággal kapcsolatos kérdések váltották ki. Ennek az az oka, hogy a hatályos, 1996. évi CXXXI. törvény a fajtajogosultsággal kapcsolatos kérdések szabályozásában részben eltér a nemzetközi szabályozástól. Ezért az ezzel kapcsolatos szabályozást a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény módosítása biztosítja. További éles szakmai viták folytak az ajánlati fajtalista készítésével kapcsolatban, amelyben a tárca eurokonform álláspontját, miszerint az ajánlati fajtalistára nemcsak a nemzeti fajtajegyzékről, hanem az uniós listáról is felkerülhetnek fajták, egyes szakmai szervezetek kifogásolták.

Kevésbé éles, de szintén vitás kérdés volt a szabad fajták és az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács összetételével kapcsolatos kérdések tisztázása is. A kritikus pontok tekintetében a minisztérium és a szakmai szervezetek az Európai Unió joggyakorlatát és előírásait, de a nemzeti sajátosságunkat is figyelembe véve megegyezésre jutottak. A tárca álláspontja, hogy az uniós csatlakozásig a jelenleg hatályos, említett 1996. évi törvény marad hatályban. Az új törvény a legalapvetőbb szakmai, igazgatási hatásköröket állapítja meg, keret jellegű, és Magyarország uniós csatlakozása időpontjában lépne hatályba. Mivel ezen a szakterületen rendkívül gyors a nemzetközi előrehaladás, az előírások, a határértékek gyorsan változnak, a törvényben ezt nem lehet követni. A részletes szabályozást a törvény végrehajtására kiadandó, a vonatkozó közösségi jogszabályok, direktívák felhasználásával miniszteri rendeletek fogják tartalmazni. A szakmai munka ezen a területen is megkezdődött a szakmai szervezetek és érdekképviseletek bevonásával, és az év első felére már a parlament elé is kerül az előkészített anyag.

A fentiekben megfogalmazottak alapján kérem a tisztelt Ház támogatását a törvényjavaslat elfogadásához.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Most pedig megadom a szót Karakas Jánosnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának, ötperces időkeretben.

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság április 7-én tárgyalta a törvénytervezetet, és megelégedéssel vette tudomásul, hogy egy olyan törvénytervezet került a bizottság elé, mely azt megelőzően, mielőtt benyújtották, széles körű társadalmi egyeztetésen ment át, figyelembe véve a szakma korábbi igényeit, akár a végrehajtási rendelet előkészítése kapcsán is.

Megállapítottuk, hogy ez egy kerettörvény, amelyik a későbbiek során 7 vagy 8 végrehajtási rendeletre fog még támaszkodni, amelyek egyeztetése szintén megkezdődött, és a harmadik negyedév táján várható a véglegesítés. Mindez olyan előkészítettségi fokban van már most is, hogy akár év végével a teljes törvényt lehetne működtetni. Tehát van idő, hisz maga a törvénytervezet csak jövő év május 1-jével hatályosulna. Örültünk annak, és nagyon sok ilyen törvénytervezetnek kellene a parlament elé kerülni, úgy érzem - ebben egyetértenek velem ellenzéki képviselőtársak is -, hogy viszonylag kevés módosító indítványt kell majd beadnunk.

A bizottsági vita során felvetődött még egy olyan kérdés, amelyik nemcsak a Vhr.-rel kapcsolatos, hanem az OMMI működésével is. Fölhívtuk az illetékes szaktárca, a szakma figyelmét is, hogy át kellene nézni ennek a működtetését, és esetleg egy vagy két, akár egyéni, akár bizottsági módosító indítvánnyal a későbbiek során ezt meg is kellene jeleníteni. Pontosan az előkészítettségre tekintettel viszonylag rövid vita után a mezőgazdasági bizottság egyhangúlag támogatta a törvénytervezet általános vitára való alkalmasságát, amit javasolunk a tisztelt Háznak is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Megadom a szót Godó Lajosnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

GODÓ LAJOS, a MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagokról és szaporítóanyagokról szóló 1996. évi CXXXI. törvény hatálybalépéséig a hazai és az európai szabályozás közötti különbségek az eltérő társadalmi rendszerből adódóan elsősorban jogi kérdésekben mutatkoztak.

1996-ban alkotta meg a parlament a vetőmagtörvényt, akkor 278 igen szavazattal, ellenzés és tartózkodás nélkül. Korábban az 1968. évi 22. törvényerejű rendelet határozta meg a fajtaelismerés és a vetőmag-minősítés elvi alapjait.

Az EU-direktívákkal való összevetés és részletes elemzés után nyilvánvalóvá vált, hogy az 1996. évi CXXXI. törvénybe sok új közösségi követelmény épült be, de nem értük el a teljes jogharmonizáltságot. Ezért az a csatlakozásig mint átmeneti törvény működik, és ezalatt az időszak alatt kell felkészülni a szükséges teljes ekvivalenciára. Az átmenti időszakban ennek érdekében már lényeges korszerűsítések történtek.

(19.30)

A megfelelő minőségű vetőmag és szaporítóanyag előállításához és felhasználásához, valamint a korszerű fajtahasználathoz nemzetgazdasági érdek fűződik. Ezzel a mondattal kezdődik a törvénytervezet, amelyet ma kezd tárgyalni a parlament, és várhatóan az EU-csatlakozáskor lép életbe, de ezzel a gondolattal kezdődnek a vetőmag és szaporítóanyag forgalmazását szabályozó EU-direktívák is. Az azonosság nem véletlen, hiszen a vetőmag és szaporítóanyag termesztése és használata valamennyi fejlett agrárállamban jogilag szabályozott terület. Már korán felismerték, hogy ezek az úgynevezett biológiai alapok a biztosítékai a sikeres növénytermesztésnek és a biztonságos élelmiszer-ellátásnak.

A Kárpát-medencét természeti viszonyai kiválóan alkalmassá teszik több mezőgazdasági és kertészeti faj vetőmagjának és szaporítóanyagának termesztésére. Ennek megfelelően hazánk világviszonylatban is jelentős szerepet játszik ebben az ágazatban. Az OECD statisztikája szerint 1999-2000-ben Magyarország ezen a piacon a világ szántóföldi termesztésének 15 százalékát adta, s e tekintetben a második helyen állt az Egyesült Államok mögött. Figyelmet érdemlő adat az is, hogy 2000-2001-ben az Európai Unió országaiba szállított vetőmag 7 százaléka származott országunkból.

A célszerű vetőmagtermesztés és -felhasználás szabályozása kontinensünkön immár egy évszázados múltra tekint vissza. A magyar jogszabályok az európaiakkal egyidejűleg, gyakran azt megelőzve fejlődtek. Ezért az EU-csatlakozással szükségessé vált jogharmonizáció ezen a területen számunkra nem okoz különösebb gondokat. A jogszabályoknak az Unió előírásaihoz való hozzáigazítása már esztendők óta folyik, és eredményeként egyes területeken a hazai rendelkezések nemcsak időben összhangba kerültek az uniós szabályozással, de meg is előzték azt. A szakemberek szerint az eredményesen gazdálkodó, kellő szaktudással rendelkező vetőmag- és szaporítóanyag-termesztők esélyei a csatlakozás után sem csökkennek. A szigorúbb szakmai feltételrendszer növeli és egységesebbé teszi majd az ágazat tevékenységének színvonalát, és a minőségi kínálati piac irányába hat. Ez pedig kedvező hír lehet a vetőmagok és szaporítóanyagok népes vásárlói táborának is.

A vetőmagok forgalmazásának alapelvei nem változnak. A forgalomképes vetőmagfajtának elismert fajta minősített vetőmagjából kell származnia. A fajtahasználat területén az erre vonatkozó alapjogszabály a 2002/53. európai közösségi tanácsi irányelv a szántóföldi növényfajok közösségi fajtakatalógusáról. Igen sok tévhit kering erről a témáról a teljes liberalizmustól kezdve a legszigorúbb szabályozásig. Egyik sem igaz, és mindegyikben van valami igazság. Az alapelv valóban az áruk szabad áramlásának joga, ennek értelmében ami az egyik tagállamban használható fajta, az a másik tagállamban is ilyennek tekintendő, természetesen az ésszerű szakmai szempontokat figyelembe véve, és ezek jelentik a korlátokat is. A fajtajegyzék vonatkozásában csak példaként szeretném megemlíteni, hogy négyféle fajtajegyzéket javasol a törvényjavaslat: közösségi fajtajegyzék, nemzeti fajtajegyzék, leíró fajtajegyzék, ajánlati fajtajegyzék alkalmazását, illetve bevezetését.

A fajtaoltalom kérdését a 2002. évi XXXIX. törvény szabályozza, illetve a '95. évi módosítása, az ötödik részben a növényfajták oltalmát határozza meg. Változás a korábbiakhoz képest, hogy nevesíthető tulajdonjog csak az oltalmazott fajtákhoz fűződik. Elismert fajta fajtafenntartására több fajtafenntartó is bejelentkezhet; a vetőmag-szaporítást mindenkor vissza kell tudni vezetni a fajtafenntartásra.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt frakciója nevében ajánlom a tisztelt Háznak a T/3237. számú, a növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló törvényjavaslat megvitatását és mielőbbi elfogadását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Farkas Sándornak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében fölszólalni kívánó képviselőnek.

Parancsoljon!

FARKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor a benyújtott törvényjavaslatot végigolvastuk, nagy megnyugvással és megelégedéssel vettük tudomásul, hogy ez a törvény számtalan vagy több ponton pontosít, kiegészít, és az európai jogharmonizációnak megfelelően nyújt segítséget. Ugyanakkor a törvény olvasása közben személyesen jutottak eszembe azok a gondolatok, amelyeket 1975-től mint vetőmagtermesztő éltem meg és élek meg napjainkban is. Végig látva azt a folyamatot, hogy a magyar vetőmagtermesztés az utóbbi 25 évében milyen átmeneteken és milyen buktatókon ment keresztül, azt gondolom, hogy egy kis történelmi visszatekintés feltétlenül szükséges a törvény végső konklúzióinak levonása előtt.

Tudjuk azt, ami már többször elhangzott, hogy Magyarországon több mint százéves hagyománya van a vetőmagtermesztésnek. Ennek nagyon örülünk, és azt hiszem, hogy ha őseink mezőgazdasági tevékenységére visszagondolunk, olyan nagy reklámot nem akarok különböző családoknak csinálni, de gondolom, hogy aki a témát ismeri, nagyon jól tudja, hogy milyen családi vállalkozásokban működtek ezek a vetőmagtermelők, -feldolgozók és -kikészítő üzemek. Ezek az akkori Magyarországnak, a vidéki Magyarországnak számtalan munkahelyét teremtették meg, amelyekre később természetesen a vetőmag-termeltető vállalkozások, vállalatok épültek fel mint állami vállalatok. Ezeknek a hagyományaira, azt gondolom, komoly szükség lenne; jó lenne, habár tudom, hogy e törvényben erre nincs lehetőség, de ezeket a mezőgazdasági történeti emlékeinket feltétlen meg kellene tartani, mert ez ugyanúgy a kultúránkhoz tartozik, mint annyi más történelmi lehetőség, esemény és helyszín.

Azt hiszem, hogy mielőtt továbbmennénk, ki kell jelenteni egy tényt, és ezt nem szabad sosem elfelejtenünk, hogy jó és biztonságos termést csak kifogástalan, jó minőségű vetőmagból tudunk előállítani. Ez mezőgazdászok és a mezőgazdaságban jártasok számára, gondolom, nem kérdés. Az utóbbi években volt ezzel kapcsolatban több felvetés, több gondolat. Örülök annak, hogy végül is a különböző támogatások mindig a jó vetőmaghoz, a megfelelő vetőmag-bizonyítvánnyal rendelkező gazdák számláihoz voltak kötve, mert ez az a garancia, ez az a biztonság, ami nélkül gyakorlatilag növénytermesztést folytatni nem lehet.

Visszatérve az előbbi gondolathoz, amikor azt mondtam, hogy a vetőmag-termeltető vállalatok privatizációja után gyakorlatilag ez a folyamat megtört Magyarországon, nyugodtan merem mondani, hogy attól a perctől kezdve, mikor ezek a területi központok felszámolásra kerültek, a magyar vetőmagtermesztés is megbukott és meghanyatlott. Már csak azért is, mert az a gesztorság, az a széles szakmai ismeret nem veszett el, de mivel nem volt tovább összerendezve, és együttműködés nem volt, így gyakorlatilag az akkori vetőmagtermesztő gazdaságok, gazdálkodók jelentős része, úgymond, felmondott vagy részben abbahagyta ezt a tevékenységet; akik továbbfolytatták, azok pedig, nyugodtan mondhatom, bérmunkásaivá váltak azoknak a privatizált cégeknek. Ilyen alapon az a komoly felhalmozott szellemi tőke, ami a vetőmagtermesztésben Magyarországon megvalósult, kialakult, sajnos az utóbbi időkben egyre szűkebb és egyre kisebb helyszínekre tud csak koncentrálódni, és elveszítette azt a súlyát és jelentőségét, amellyel még akár 15-20 évvel ezelőtt is bírtunk.

Ugyanakkor egy új szemléletnek és új divatnak is tanúi vagyunk a vetőmagpiacon, mert mindig a jobban kiszerelt, a különböző színes tasakokban és különböző formációkban kiszerelt vetőmagok tudnak sikeres piaci bemutatkozást elérni, még akkor is, ha nem biztos, hogy ennek a beltartalmi értéke minden esetben az adott tasakon vagy kiszerelt csomagon fel van tüntetve.

(19.40)

Nagyon sajnálom azt, hogy az elmúlt években számtalan növénynél, növényféleségnél, kertészeti termékeknél ez a piac átrendeződött. Ma Magyarországon a kukoricatermesztés jelentős részében külföldi vetőmagokban vagy annak a magyarországi továbbszaporításában gondolkodhatunk, és ezeket a fajtákat vetjük, aránylag kevés területen kerültek már magyar fajták a magyar földekbe. Szántóföldi növényként a búza jelentős része szerencsére még mindig magyar vetőmagot fogad, és magyar vetőmaggal kerülnek ezek a területek bevetésre, de már a cukorrépánál, repcénél, napraforgónál, netalántán borsónál, szántóföldi borsónövényeknél már érezhető, hogy ez nem igaz, itt már a világ minden tájáról mindenféle fajtát, mindenféle szaporulati fokot termesztünk és termelünk.

A kertészeti kultúráknál szintén komoly változás történt, mert azok a kertészeti kutatóintézetek, amelyek korábban vetőmag-előállítással foglalkoztak, megrekedtek, állami fejlesztést később már nem kaptak, és ma már csak a hagyományaikból, jelentős részben a hagyományaikból élnek, és próbálják tengetni a szűkös életüket, mivel a kertészeti termékek jelentős részénél is a holland és az európai uniós nagyobb kertészeti kultúrával vagy komolyabb kertészeti és vetőmag-termesztési kultúrával rendelkező kutatók és nemesítők anyagai vannak Magyarországon. Természetesen itt is az utóhasznosítás, az utótermesztés már elterjedt, de mégis azt kell mondani, hogy az igazi szellemi tőke ezekben a kultúrákban, ezeknél a növényi vetőmagoknál nem magyar, amit nagyon sajnálhatunk. Ilyen szempontból tehát részben komoly piacvesztést is elértünk, amit azt hiszem, hogy nagyon nehéz lesz majd kiküszöbölni és megoldani.

Mindenesetre meggyőződésem szerint jó minőségű vetőmagra feltétlenül szükség van az elkövetkezendő időszakban, és a jó minőségű vetőmag egyik alapfeltétele, hogy ezt a törvényt, amennyiben elfogadásra kerül, megfelelő szigorúsággal, megfelelő következetességgel kell végrehajtani, illetve azokat a szabályokat, amelyek ebben a törvényben vannak; illetve néhány módosító indítványt fogunk hozzá tenni, nem jelentős mértékűt, de biztos, hogy néhányat feltétlenül szükséges benyújtanunk. Ezek inkább csak kiegészítik, illetve javítani kívánják a vetőmagtermesztés szabályozását, amelyről tudjuk, hogy jogharmonizációs szabályok. Éppen ezért én bízom abban, hogy ez a törvény a zárószavazás során a parlament mindkét oldalának a támogatását bírva olyan törvénnyé válik, ami a magyar mezőgazdaság és a magyar növényfajták elismeréséről szóló törvényként mindannyiunk számára elfogadható lesz.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig következik a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka, Kis Zoltán képviselő úr.

Parancsoljon, öné a szó.

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Az idén már a második olyan szakmai törvényt tárgyaljuk, amely nemcsak a magyar mezőgazdaság, hanem a magyar vidék és a magyar mezőgazdasági termékek megítéltetése szempontjából is igen-igen fontos. Az első, amely némiképpen nemcsak szakmai, hanem morális vitákat is indított itt a Házban, és hogy kinek van igaza, azt megítélni nagyon nehéz, az a géntechnológiai törvény volt, és azzal szoros összefüggésben most egy olyan, ugyancsak 1996-ban elfogadott és azt most felváltó új törvényt tárgyalunk, amely a magyar adottságoknak, a magyarországi termelésnek, különös tekintettel arra, hogy az Európai Unióban viszonylag korlátozott és behatárolt dömping, tömegtermelés mellett egy olyan lehetőség, egy olyan külön szegmense az ágazatnak, amelyre nézve Magyarország hagyományokkal, szakmai hagyományokkal, korábbi viszonylatrendszerében a mai napig is világszabadalmakkal rendelkezik, és amely termékek, vetőmagvak és szaporítóanyagok megfelelő áron értékesíthetők a piacon.

1996-ban nem gondoltunk arra, hogy ennek a törvénynek egy liberalizációját is megkíséreljük a Országgyűlésben elfogadtatni, hiszen akkor az elsődleges cél az volt, hogy ez a törvény garanciákat nyújtson az eredetvédelemre, garanciákat jelentsen arra nézve, hogy Magyarországon ez az ágazati rendszer, ami nagyrészt akkor még állami felügyelet és állami tulajdonú termeltetési rendszerben volt, lásd nagy állami gazdaságok és kutatóintézetek, ez mennyiben fogja majd később korlátozni azt a lehetőséget, hogy ez üzletágként is mindenki számára megfelelően elérhető legyen.

Nos, nagyon jó, hogy ez az előterjesztés nem módosításként, hanem egy új generális törvényként jelenik meg, és az is jó, hogy 2004. május 1-jével tervezik ennek hatályba léptetését, hiszen az egységes európai uniós szabályozáson túl új piaci viszonyoknak is meg kell felelni, és e vonatkozásban ez a törvény három területen tesz lényeges előrelépést a korábbihoz képest.

Képviselőtársaim is említették, hogy a fajtaminősítő bizottság felállítása, annak összetételének meghatározása, hatásköre mennyire fontos abban a vonatkozásban, hogy a civil szférát is ellenőrzési lehetőségekhez juttatja, magát a piacon mind a szaporítóanyagoknál, mind pedig a vetőmagvaknál fogyasztóként megjelenő igénybe vevő kört is megjeleníti döntési pozícióban, valamint megszünteti azt a korábban áldatlan helyzetet, hogy a fajta nemesítője gyakorlatilag ki volt zárva a fajtából érkező és a fajta után járó anyagi elismerésből. Most azzal, hogy a szabadalmi oltalomról szóló törvény is módosításra kerül ezzel a törvénnyel együtt, és ez most már deklarálja, hogy bizony a fajtanemesítőt illeti meg a díj, azt gondoljuk, hogy ez már olyan lehetőség, ami a nemesítésnél az ott beruházott, ráfordított költségeket nem viheti el, mondjuk, a közpénzeket magánérdekeltségbe. Mert hiszen volt rá példa, hogy olyan nemesítések, amelyek állami pénzből lettek megalkotva, később egy-egy személyhez kötötten hozták a támogatást.

A másik, és azt hiszem, ez sem elhanyagolható ebben a törvényben mint újdonság, az az, hogy a szaporítóanyagok ellenértékét nem hatósági ármegállapításhoz köti, nem egy szervezet az, amely megmondja, hogy mi a forgalmi érték, hanem itt bizony a piacnak meglesz az a lehetősége, hogy a szaporítóanyagoknál, a vetőmagvaknál a fajtaelismerést annak helye, minősége és rendszere szerint végezhesse el.

Mi áll a szaporítóanyagok és a vetőmagvak mögött azon túl, hogy 40 ezer ember foglalkozik ezzel Magyarországon, milyen gazdasági haszna van? Nos, meg kell állapítanunk, hogy 1996 és 2003 között e területen lényeges előrelépés nem volt, és lehet, hogy az előrelépés lehetőségét az is gátolta, hogy a törvényi szabályozás nem volt kellően inspiratív, illetve nem hagyott lehetőséget a magánjellegű kezdeményezésnek és az abból eredő jövedelmek megszerzésének. 200 ezer hektáron termeltek vetőmagvakat és szaporítóanyagot '96-ban, 2003-ban 180 ezer hektáron. Az összes mezőgazdasági terület arányában ez 4,2 százalék volt, és ez 3,8 százalékra csökkent. A szaporítóanyag értéke cirka 50 milliárd forint volt '96-ban, és 53 milliárd forint volt 2003-ban. Az exportértékesítés viszont drasztikusan visszaesett, 90 millió USA dollárról 66 millió USA dollárra; egyedül egy dolog, ami megmaradt, az a 40 ezer ember, aki változatlanul ezt csinálja. De látjuk, hogy a hatékonyság romlott, tehát ennek a 40 ezer embernek bizony a körülményeiben nem pozitív változás, hanem nagy valószínűséggel stagnálás vagy romlás is bekövetkezhetett.

Ha arról beszélünk, hogy nekünk meg kell felelnünk az európai uniós szabályoknak, és a magyar mezőgazdaság lehetőségeit keresni kell annak érdekében, hogy kiváltsuk azt a korlátozott kört, ami mellett az ilyen jellegű tevékenységet folytatni tudjuk, akkor ahhoz mindenféleképpen kell az a törvényi szabályozás, ami garanciát jelent kifelé, tehát a vásárló felé is, hogy az itt előállított termékek nemcsak hogy a törvényi szabályozásnak, hanem a megfelelő eredetigazolás alapján minden olyan értéknek megfelelnek, amelyeket adott európai uniós irányelv - amiről a miniszter úr beszélt -, illetve szabvány előír.

(19.50)

Ebben a törvényben megjelenik - itt nem látok nagyobb előrelépést, azt hiszem, hogy ezen el kéne gondolkodnunk - az úgynevezett termelői együttműködés, amely vetőmagnál, szaporítóanyagnál rettenetes fontos, hogy katonai rend szerint történjen meg, épp az eredetigazolás és az eredetminőség érdekében, és az izolációs rendszereknek a működtetése és fenntartása.

Hogy miről beszélünk, magyarul: ha én vetőmag-szaporítóanyagot akarok előállítani, és ott van az én nem túl nagy birtokom - mert ezt általában nem ezer hektárokon szokták csinálni -, akkor a szabályban, illetve a technológiában előírt izolációs rendszer vonatkozásában nekem el kell menni a szomszédhoz, és azt kell mondani, hogy kedves jó Jóska bácsi, én most itt vetőmagot szeretnék előállítani, az izolációs távolság 1500 méter, ezen belül lehetőleg ne ültessél már olyan növényeket, ami az én minőségemet ronthatja, vagy - urambocsá! - műveld már meg a földedet, ne tartsd ott parlagon, hogy ne szennyezze különböző gyommagvakkal az én területemet. Erre azt mondja a törvény, hogy ilyenkor helye van annak, hogy megállapodást köthetünk egymással ennek a rendszernek a működtetésére.

Én e vonatkozásban nem vagyok túl liberális, én jobb szeretném, ha kötelező lenne ez a megállapodás. Aztán az természetesen más kérdés, hogy egy ilyen megállapodással a szomszédot, amennyiben terméskiesése van, vagy az ő gazdálkodását korlátozza, a polgári jog szabályai szerint megfelelően kompenzálni lehessen, vagy, ne adj isten, esetlegesen az integrációs rendszer is bővíthető, mert ő is elkezd hasonló tevékenységgel foglalkozni. Ezért azt mondjuk, hogy azokat a módosító indítványokat, amelyek azt célozzák, hogy ebben a törvényben mind a garanciális elemek, mind pedig azok számára, akik ezzel foglalkoznak a jövőbeli termelői biztonság erősíthető, támogatjuk.

Összességében a minisztérium, illetve a kormány ezen előterjesztésével egyetértünk, és azt lényeges előrelépésnek tartjuk, annak érdekében, hogy ez a magyar, úgynevezett hungarikum - mert ebben egy csomó hungarikum is van a szaporítóanyagoknál - az európai uniós piacon nagyon jó versenyesélyekkel és megfelelő jövedelembiztonsággal legyen fenntartható.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Font Sándornak, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvény beterjesztésével az Országgyűlésnek alkalma nyílik arra, hogy 2004-től, a csatlakozás időpontjából a magyar szaporítóanyag-termelők egy új törvény árnyékában és bizonyos fokig védelmében álljanak az új kihívások elé. Kérdés a kihívás mértéke és iránya, hiszen hazánkban a vetőmagtermesztés és -minősítés százéves múlttal rendelkezik, sok szegmense világhírű, és a vetőmagtermesztők mellett a vegetatív szaporítóanyagot előállítók is, kiváló éghajlati adottságainkra támaszkodva, sok évtizede meggyökerezett, kiváló szaktudással várhatják a csatlakozást.

Mint ismeretes, az európai uniós csatlakozás kapcsán a legnagyobb kihívás talán épp a mezőgazdaságban élőket érinti majd, és sok-sok szakértői véleménnyel egyetértve én is úgy látom, hogy a nagy lehetősége Magyarországnak, a magyar gazdáknak esetlegesen a vetőmagtermelés, szaporítóanyag-előállítás és a biotermékek termelése, mert megőriztünk egy olyan relatív, viszonylagosan tiszta környezetet, ami nem sok országnak adatik meg, és van egy természeti adottságunk, amivel élni kellene. Talán e törvény is segítheti az előbb elmondottakat. Európaiságunkat és felkészültségünket nem kell bizonygatni, a szakmai körök már régóta ezen a szinten gondolkodnak. Ugyanakkor a törvény erejével is esélyegyenlőséget, törvényi védettséget kell biztosítani a tőkeszegény, fejletlen infrastruktúrával rendelkező ágazat részére.

A szakma már régen felismerte és elfogadta a minőségi termelés felé való elmozdulás szükségességét. Ezt az igényt tükrözte a '96-ban elfogadott törvény, amely a szakma széles körű bevonásával készült. Ez a szabályozó is az EU-direktívák figyelembevételével történt, a certifikáció bevezetésre került, és ma már általánosan igény is. A biológiai alapok fejlesztése, fejlődése is pozitív irányba mozdult. Párhuzamosan fejlődtek a kereskedelmi szervezetek is, a vásárló ma már minősített árut vehet, az ültetvények magas szaporítási fokú anyagokkal telepíthetők.

Igaz ugyan, hogy a '96-ban elfogadott törvény a szakma széles körű bevonásával készült, de korántsem felelt meg a kitűzött céloknak mindenben, hogy tudniillik az EU joganyagával mennyiben harmonizál. E törvényben valóban megvalósult az úgynevezett lobbihatás, ezért vált szükségessé az előttünk álló törvény újbóli módosítása most, az uniós csatlakozásunk előtt.

A szakmabeliek mindig is kényes kérdésként kezelték a fajtaminősítés és a fajtahasználat kérdését és az ehhez kapcsolódó további fogalomkört, úgymint a fajtahasználati díj és új fajták bevezetését, használatát és a jogosultsági kérdést. A fajtahasználat, fajtaminősítés szabályozása tekintetében az új törvénytervezet lényeges változást jelent, és talán kis eltérésekkel, de megfelel a nemzetközi előírásoknak és a hazai termelők érdekeinek is.

Ismeretes, hogy az új fajták vírusmentesítése és központi törzsültetvényekbe helyezése a fajta tulajdonosának a feladata, mindez azonban igen költségigényes. A költségeket állami támogatás és a fajtahasználati díj fedezi. A támogatást nem a fajta tulajdonosa, hanem a központi törzsültetvényt fenntartó intézmény kapja. A tulajdonos és a fenntartó intézmény egybeeshet, de különváltan is működhet. Bonyolítja az ügyet, hogy az egyes fajtáknál más a fajtafenntartásra jogosult, és más a központi törzsültetvényt fenntartó intézmény. Ez azért is gond, mert a szabványos fajtafenntartásnak része a fajta központi törzsültetvényben és törzsgyümölcsösben való megőrzése is. Mindezekből következik, hogy a fajtadíjat véleményünk szerint csak a fenntartó szedhesse.

A 13. § 1. pontjának erre utaló második mondata pontatlan, nem értelmezhető, hogy valójában ki fizet díjat és miért. A fajtahasználatért oltalmazott fajta után fizettethető csak a díj, viszont a fajtafenntartás költségeinek érvényesítése érdekében a fenntartót díjazás illetheti meg, azt azonban a szaporító fizeti a felhasznált minősített szaporító alapanyag után, az a fajta fenntartó, aki biztosítja a kiinduláshoz szükséges szaporítóanyagot, és munkáját folyamatosan végzi. Nincs más lehetőség, így díjat nem szedhet az, akinek a fajtához semmi köze. Ezt egyébként világossá tette az Alkotmánybíróság 529/B. számú, '98. évi határozata is.

Néhány, véleményünk szerint súlyponti kérdés, ami még szükséges ahhoz, hogy ez a törvényi beterjesztés mindenben megfeleljen a szakmai érintetteknek is és az európai uniós elvárásoknak is. A törvénytervezet sok definíciót alkalmaz, hogy egyértelműsítse a szereplők helyzetét, a jogosultsági kérdéseket. Viszont úgy érezzük, hogy néhány definíció kimaradt a törvénytervezetből, ilyen például a szabad fajtának a definiálási kérdése. Szabad fajta véleményünk szerint az a növényfajta, amely nem áll növényfajta-oltalom alatt. Ismereteim szerint az előttünk fekvő mintegy másfél éves munkában ez a definíció mindvégig benne volt, az összes szakmai szervezet megkapta az előterjesztésben, ez a definíció szerepelt, és a legutolsó pillanatban, amikor már ide került elénk az anyag, akkor viszont ez a definíció, hogy mi a szabad fajta, eltűnt. Tartok tőle, hogy ez további vitákra ad majd okot, amit el kellene kerülni, mert talán, most úgy tűnik, nyugvópontra kerülhet sok kérdés, ami időnként bizony pénzről szól.

Ugyanígy úgy gondoljuk, hogy egy másik definíció is feltétlen szükségeltetik: a fajtajogosult megnevezése, definiálása. A törvénytervezet több helyen hivatkozik fajtajogosult megszólításra, de nem definiálta az alapdefiníciók között. Véleményünk szerint szintén elkerülhetők lennének a további viták, ha a fajtajogosultat definíciószerűen megfogalmaznánk. Erre természetesen - úgy, mint több más apró részletre - módosító indítványt teszünk, de ezek súlyponti kérdések is, amelyeket most külön meg szeretnék említeni.

Mint ahogy Kis Zoltán képviselőtársam is említette, nagyon fontos a fajtaminősítő bizottság reménybeli munkája és az oda való bekerülés kérdése is, hogy a minisztérium, az Agrárkamara, a Tudományos Akadémia, hegyközségi nemzeti tanács hogyan képviseltetheti ott magát. Véleményünk szerint azonban van egy szó, ami azt mondja, hogy a terméktanács és képviselete lehet jelen, de vannak olyan termelői területek, ahol nincs szakosodott terméktanács, és ők kimaradnának ebből a képviseletből. Tehát úgy érezzük, hogy más szakmai érdekképviseleti szerveknek is jogosultságot kell adni a terméktanácsi jogosultság mellett.

(20.00)

A növényfajta tulajdonosa, jogosultja - a szabályok betartásával - a növényfajtával szabadon rendelkezik. Nagyon lényeges definíció, amit nem definiál a törvény előterjesztője, véleményünk szerint szintén komoly vitára adhat alkalmat. Ez a megfogalmazás, hogy tudniillik a fajta állami elismerésre történő bejelentője rendelkezik a fajtával, nem pedig a tulajdonosa, teljesen elhibázott, a módosítása - figyelembe véve a törvényjavaslat más helyeken érezhető szellemét - mindenképpen indokolt. Igaz ugyan, hogy a 7. §-ban leírt, az állami elismerésre bejelentést tehető három kategória közül az a) és b) pontban meghatározottak azonosak a fajtatulajdonossal, igényjogosulttal, egy azonban, a c) pontban leírt nem, ezért a külön definíciót feltétlenül szükségesnek tartjuk.

Végezetül szeretnék visszatérni egy régi kérésünkre, amely, úgy néz ki, most a törvény benyújtásával teljesül. A Magyar Demokrata Fórum részéről kezdeményeztem egy módosító indítványt még a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvénynél. Ez nemrég volt, néhány hónappal ezelőtt volt itt a parlament előtt, az Igazságügyi Minisztérium gondozásában került be a törvény. Ugyan a szakma pontosan értette, hogy az akkori módosító indítványomban miről van szó, de kormányzati szinten és ezek után a jelenlegi kormányzati képviseleti többséget biztosító képviselők szintjén is elutasításra került ál- és mondvacsinált indokokkal. Örülök annak, hogy úgy néz ki, ezt az indítványomat mégiscsak helyénvalónak találta a minisztérium, hiszen a 29. §-ban, a zárórendelkezések sorában külön megnyitja a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényt, és ebben véleményünk szerint is helyesen rendezi, hogy a növényfajta nemesítőjét illetheti meg a nemesítői díj, amit itt már több előadó is érintett és helyes gondolatnak talált.

Csak utalni szeretnék arra, hogy amivel két hónappal ezelőtt foglalatoskodtam, és megpróbáltam módosító indítvánnyal helyére tenni a kérdést, akkor nem sikerült; most örülök neki, hogy a kormány felismerte az indítványnak a valóban jogos részét, és ez most kormányzati előterjesztésben előttünk áll. E gondolat kapcsán szeretném majd felhívni a Magyar Demokrata Fórum módosító indítványaira a figyelmet. Úgy érzem, hogy szintén e szakmai kérdés kapcsán szakmailag megalapozott és az érintettek többségének az igenlését bíró módosító indítványokat nyújtottunk be, és kérem, így tekintsék majd azt az előterjesztők és képviselőtársaim is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom. Folytatására és lezárására jövő hét hétfőn kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. számú törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. számú törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Önök az előterjesztést T/3560. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3560/1-8. számokon kapták kézhez.

Most az írásban jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, tízperces időkeretben; legelőször Devánszkiné dr. Molnár Katalinnak, a Magyar Szocialista Párt képviselő asszonyának. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó.