Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Több jelentkezőt nem látok. Államtitkár úr? (Dr. Hankó Faragó Miklós: A részletes vitát követően szólnék, köszönöm szépen.) Az államtitkár úr később kíván az elhangzottakra válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel módosító javaslat érkezett, az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/9698. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/9698/2-6. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Kis Zoltán államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

(10.30)

DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előző törvényjavaslat vitájánál felmerült egy kérdés, ami azzal indított, hogy mi az, ami bennünket az európai uniós jogharmonizáció tekintetében arra kényszerít vagy késztet, hogy belső jogunkat is módosítsuk. Az igazodási kényszer-e vagy az, hogy ezáltal jobb minőségű, jobban működő jogszabályi környezetben mind a gazdasági, mind a környezeti, mind pedig a humán, emberi jogi szempontok érvényesülése előtérbe kerülhessen.

Nos, a környezetvédelmi és a természetvédelmi törvény megalkotására, amelyre kilenc, illetve nyolc évvel ezelőtt került sor, már komoly társadalmi igény jelentkezett. Mind a két törvény időtállónak bizonyult, hiszen kisebb módosításoktól eltekintve jelen pillanatban is ezek a korábban tervezett funkciójukat el tudják látni. Azonban vannak olyan új jogintézmények, amelyek a határon átnyúló különböző fejlesztések, beruházások, környezeti értékek megóvása, vízkészlet-gazdálkodás és nem utolsósorban a természetvédelmi területek összefüggősége okán olyan új szabályozást igényelnek, amely már egy egységes, globális kezelését jelenti a területnek, és ez a joghatály nyilvánvalóan már egy új, az Európai Unió szabályait körülölelő, óriási nagy területet ölel fel fizikai értelemben is.

Az Európai Unió által megalkotott keretirányelvek, rendeletek bizonyos eligazításokat adnak, amelyhez nekünk is a megfelelő belső joganyagot módosítani kell. Az irányelvek ajánlások, de nyilvánvalóan olyan eréllyel, amelynek esetleges kikerülése vagy megsértése szankciókkal jár. A rendeletek vonatkozásában belső jogi eltérést nem is engedélyez az európai uniós szabályozás.

Kedves Képviselőtársaim! Ezen szempontok vezettek bennünket akkor, amikor e két törvény módosítását a magyar jogrendszeren belüli érvényesítése kapcsán az Európai Unió jogrendjével összhangban két területre most benyújtottuk. Az első a környezet védelmének általános szabályairól szól, a másik a természet védelméről szóló törvény módosítása.

A környezetvédelmi törvény módosítása 2004. július 21-éig mindenféleképpen feladatunk, nemcsak nekünk, hanem mindazon európai uniós országoknak is, amelyek a belső jogrendjükbe még nem állították be azokat az új jogintézményeket, amelyről itt a jelen előterjesztés rendelkezik. A tervek és a programok vizsgálati irányelveit azzal a céllal alkották meg az európai uniós jogalkotók, hogy előmozdítsák a fenntartható fejlődést, a környezeti szempontoknak, a környezetre jelentős hatást gyakorló tervek, illetve programok kidolgozásának és elfogadásának folyamatába történő integrálásával. A jogharmonizáció során figyelemmel kellett lenni az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló ENSZ-EGB-egyezményhez kapcsolódó stratégiai, környezeti vizsgálati jegyzőkönyvekre is.

Örömmel jelenthetem, hogy az Országgyűlés tegnapi ülésén ennek a jegyzőkönyvnek a megerősítését egyhangúlag támogatta, és remélhetőleg a törvényi kihirdetése is ilyen arányban fog megtörténni.

Az újonnan bevezetésre kerülő környezeti vizsgálatnak bizonyos előzményei Magyarországon, mint például a környezetvédelmi törvényben szabályozott vizsgálati elemzés, valamint a területfejlesztési törvényben előírt környezeti, társadalmi, gazdasági hatásvizsgálat már léteznek. A tervek és a programok vizsgálati irányelvben meghatározott környezeti vizsgálatának azonban ezeknél átfogóbb és részletesebb követelményi rendszere van. A tervek és programok vizsgálati irányelveknek való megfelelésére szükségessé vált a törvényi szintű szabályozás módosítása. A módosítás csak azokat a kötelezettségeket foglalja magában, amelyek a tervek és programok vizsgálati irányai alapkövetelményeinek megfelelően elengedhetetlenül szükségesek.

A módosítási javaslat kidolgozásakor az volt a szempont, hogy a tervek és programok vizsgálati irányelvben meghatározott alapvető követelményei, a környezetvédelmi törvényben rögzített környezeti vizsgálat illeszkedjen a különféle meglévő tervezési, programozási, illetve tervfeldolgozási folyamatokhoz. A javaslat tartalmazza a hatály, valamint a környezeti vizsgálat és a környezeti értékelés általános meghatározását is.

A törvényjavaslat és a kapcsolódó kormányrendelet elfogadása jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a nagy hálózatfejlesztési tervek készítésének korai folyamatában tisztázódjanak a környezetvédelmi elvárások, és ezáltal a konkrét megvalósítás során az engedélyezési eljárások is gyorsabbá váljanak. Az elmúlt időszak nagyberuházásai kapcsán számos példát lehetne arra hozni, mind az autópálya-építés, mind pedig a metróépítés terén, hogy azok a jelenlegi jogszabályi feltételek, amelyek nem teszik az előzetes vizsgálatokat oly mértékben programozottan kötelezővé, mint ahogy ez a módosítás most rendezi, milyen hosszadalmas, elnyúló eljárásokat vonhatnak maguk után, és mennyiben akadályozhatják az optimális megoldás, illetve a beruházás hatékony megvalósítását.

Természetesen ahhoz, hogy az eljárási rend módosuljon, szükség van arra is, hogy mindazon szervezetek, amelyeknek a beleszólási joga, a nyilvánosság tájékoztatása, valamint javaslattételi lehetőségei szélesednek, intézményi rendszerben is megjelenjenek. Erre utal a most előterjesztett módosító indítványban az Országos Környezetvédelmi Tanács feladatkörének és hatáskörének bővülése is, azáltal, hogy ez a tanácsadói szerep már kontroll minőségében is megjelenhessen a mindenkori kormányzattal szemben. Ezt a módosítást az Országos Környezetvédelmi Tanács jogszabályi kodifikációval kérte és kívánta ebbe az előterjesztésbe bevenni.

A javasolt törvénymódosítás másik része a nagy forgalmú közlekedési létesítmények, nagyvárosi agglomerációk esetében szükséges zajtérképezési kötelezettséget írja elő, amely kötelezettség a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló irányelvből adódik. Ez a szabályozás jellegében teljes mértékben illeszkedik a környezetvédelmi törvényben meghatározott önkormányzati feladatokhoz is. A módosítás tulajdonképpen pontosítja a jelenlegi kötelezettséget azzal, hogy nagyobb települések esetében ezeket a feladatokat a környezeti zaj tekintetében stratégiai zajtérkép és zajcsökkentési intézkedési terv formájában kell elkészíteni. Ezért a törvénymódosítással a környezeti zaj kezelésére vonatkozó, a zajos irányelvben foglalt feladatokat az önkormányzatok részére a valójában már meglévő kötelezettség zajterhelés kezelésére vonatkozó formáját kell meghatározni, illetve a részletes szabályozás kidolgozására történő felhatalmazást megadni.

A zajtérképek elkészítése nemcsak az egységes, naprakész információt kell hogy biztosítsa, hanem azt a nyilvánosságot is, amelyre minden, a terhelésnek kitevő állampolgár joggal tarthat igényt, és amelyre vonatkozóan az eljárási szabályozás így közvetlen és gyorsabb beavatkozást is lehetővé tehet.

Tisztelt Országgyűlés! A természetvédelmi törvény módosítására az Európai Közösségek úgynevezett Natura 2000 hálózatába történő csatlakozásunk kötelezettsége okán kerül sor.

Mit is jelent a Natura 2000? Ez a fogalom Magyarországon még bizony kevéssé ismert, mindazon élőhelyeket érinti, ahol a védett vagy védelemre érdemes növény-, illetve állatfajok megtalálhatók, de maga a terület nem tartozik a védettségi kategóriába. Ez egy teher, mondják egyesek, hiszen a Natura 2000 kijelölésével bizonyos korlátozások kerülnek bevezetésre az adott területen. Mások azt mondják, hogy ez egy öröm, örömteli, hogy a környezet megóvása, a természeti értékek stabil fenntartása lehetőséget biztosít egy élhető környezet további generációkra történő biztosítására is. A másik oldalról ennek a rendszernek a kiépítése, működtetése társadalmi és személyi konfliktusokat is jelenthet, mert hiszen akinek a jelenleg birtokában vagy tulajdonában lévő terület ennek a Natura 2000-es övezetnek a kijelölésébe kerül, annak bizonyos korlátozásokat el kell szenvednie.

(10.40)

Hogyan lehet ezeket a korlátozásokat úgy bevezetni, hogy ne sérüljön a tulajdonhoz való jog, illetve ne kényszerként élje meg ezt az illető tulajdonos? Ez a módosítás rendelkezik arról, hogy a kártalanítási szabályokat a Natura 2000-rel párhuzamosan, tehát a terület kijelölésével egyidejűleg meg kell alkotni, és ennek a pénzügyi fedezetét a mindenkori kormánynak biztosítania kell.

Mi bízunk abban, hogy ez csak az első lépés. A következő lépésnek annak kell lennie, hogy a már működő Natura 2000-es területekre ne kártalanítási rendelkezések legyenek az irányadóak, hanem egy sajátos támogatási forma, amely az így megváltozott, rendeltetésszerű, valamint bizonyos mértékben átalakított gazdálkodási forma alapján vélelmezhetően csökkenő jövedelmet kompenzálja. Így ösztönzi a mindenkori birtokost és tulajdonost arra, hogy ezeket az értékeket, amelyek alapján a Natura 2000 hálózatba az adott terület kijelölésre került, fenntartsa, azt őrizze, és nyilvánvalóan fejlessze is, mert hiszen ebből neki gazdasági előnyei származnak.

A módosítás azért is szükséges, mivel a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a Natura 2000 területek és az érzékeny természeti területek ökológiai, úgynevezett zöld folyosókkal történő összekapcsolódása megtörténhessen. Így az ökológiai hálózatba kerülés sem, pedig ezen az új, a természetvédelmi törvény hatálybalépését követően megjelenő, területi kategóriákba tartozó egyes területek tekintetében az ökológiai hálózatba kapcsolás lehetőségének biztosítása természetvédelmi szempontból is elengedhetetlenül fontos.

A felhatalmazó rendelkezés módosítása lehetővé teszi a mezőgazdasági, gazdasági és infrastruktúra-fejlesztési szempontok hatékonyabb figyelembevételét azáltal, hogy a kijelölésre együttes rendelet formájában kerül sor. Vannak kételyek, amelyek azt mondják, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak a hatásköre mennyiben csorbul, ha bizonyos rendelkezéseket, bizonyos végrehajtási rendeleteket, amelyek e törvényből, illetve kormányzati felhatalmazás alapján kormányrendeletből adódnak, társminisztériumokkal együtt kell megcsinálnia. Én azt vallom, hogy ez nem csorbul, hanem éppen erősíti azt a célt, amelyet a törvény rendelkezései megvalósításra kívánatosnak tartanak.

Ugyanis, ha a társminisztériumok különböző feladatai, különböző hatáskörei, amelyek ebben a törvényben megjelennek a Gazdasági Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kapcsán történő közös rendeletalkotási előírásokkal, azt jelenti, hogy ezek a feladatkörök és az ezekhez rendelt gazdasági, költségvetési háttér koncentrálódik, mert hiszen a Natura 2000 kijelölt területeken egy eltérő gazdálkodási forma támogatása úgy, hogy az tényleg ösztönző legyen, a Földművelésügyi Minisztérium erre rendelt pénzügyi alapjai nélkül nem létezik. A Gazdasági Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium számtalan olyan környezetvédelmi fejlesztési-beruházási rendszert működtet, amelyek sajnálatos módon jelenleg, éppen amiatt, hogy a közös rendeletalkotás nem kötelező, párhuzamosan mozognak, és ezért nem kellően hatékonyak. Mi úgy gondoljuk, hogy a hatáskörök, az ehhez rendelt feladatok és a pénzügyi források kényszerkoncentrálása jogalkotói területen jelen pillanatban kívánatos és jó, és semmiben nem csorbítja a jelenlegi minisztériumi hatásköröket.

A fentieken túlmenően a természetvédelmi törvény egyéb rendelkezéseinek módosítása is szükségessé vált az alábbi indokok alapján.

Az úgynevezett “egyedö definíciója hiányzik a természetvédelmi törvényből, amely a jogalkalmazásban eltérő értelmezésekre adott lehetőséget. Tekintettel arra, hogy mind a törvény, mind a végrehajtására kiadott jogszabályok rendelkezései az egyedre vonatkoznak, illetve a büntető törvénykönyv a természetkárosítás elkövetési tárgyaként az egyedet határozza meg, ennek a közösségi jogkövetelménynek megfelelő meghatározására feltétlenül szükség volt.

Az európai közösségi jog a fenntartható használat elve értelmében a túlhasznosítás megelőzésére egyes vadászható fajok példányaival való kereskedés korlátozását írja elő a tagállamok számára. A vadászható fajok kereskedelmének korlátozására a felhatalmazást törvényi szintű jogszabály adhatja meg. A természetvédelmi törvény módosítással érintett rendelkezéseiben foglalt ökológiai vízkészlet nem értelmezhető fogalom, érdemben csak ökológiai vízmennyiségről beszélhetünk. A közösségi jog által előírt követelmények teljesítése nem valósulhat meg az életközösségek ökológiai vízmennyiségének meghatározása nélkül.

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 15. §-a a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítását védett természeti értékek esetében a környezetvédelmi és vízügyi miniszter egyetértéséhez köti. A módosítás természetvédelmi szempontból történő védetté nyilvánítás esetében biztosítja a kulturális örökség védelméhez, a régészeti feltáráshoz fűződő érdekek hatékonyabb figyelembevételét. Itt ismételten lehetne egy jogfilozófiai vitát nyitni, hogy mely alapvető alkotmányos jogok azok, amelyek egymással versengenek, és azt hiszem, ez nem szerencsés. Valamennyi alkotmányos jognak egyaránt és egyformán kell érvényesülnie. Ebben az esetben is mind a kulturális örökség, mind a természet, az adott élő természet védelme egyformán fontos. Ennek tehát az összehangolt működtetése és szabályozása elkerülhetetlen.

A jogbiztonság érdekében fontos, hogy a tulajdoni lapon a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében csupán a terület védetté, illetve fokozottan védetté nyilvánításának ténye jegyezhető fel az ingatlan jogi jellegeként. Az ingatlan-nyilvántartási jog bejegyzését, a tény feljegyzését csak törvény rendelheti el, szükséges ezért a természetvédelmi törvény megfelelő kiegészítése.

A törvény hatálybalépése óta hazánkban is megnövekedett az igény a természetvédelmi ismeretterjesztés és a fenntartható turizmus iránt. A fenti tevékenységi körök ellátására az Európai Unió tagországaiban a natúrparkok széles körben alkalmazottak és elterjedtek, amely új kategória jelenleg a magyar jogrendben nem szerepel. A natúrpark, sokan azt szokták mondani, átmenet egy nemzeti park és egy védett, illetve tájvédelmi körzet között. Nemcsak ez a különbség. A natúrparkok funkciójukat tekintve egészen más jellegűek, és határon átnyúlóan olyan igényt elégítenek ki, amely gazdasági szempontokat is figyelembe vesz. Példaként említhetnénk a Békéscsabán már működő natúrparkot, amely Romániával szomszédos területeket ölel át, valamint a Kőszegen működő osztrák-magyar natúrpark-együttműködést, és reményeink szerint mielőbb a Szigetközben is létrejön ez a natúrpark, amely a későbbiekben nyilvánvalóan a jogszabályi háttér alapján nagyobb gazdasági és jogi biztonságot is kaphat.

A törvény jelenleg hatályos szövegezése erősen megosztja az elsőfokú hatóság jogkörét. Az egységes joggyakorlat, valamint az egyszerűsített intézkedések és határozatok meghozatala lehetővé teszi a jogszabály módosításával az úgynevezett egyablakos út megvalósítását, amely az ügyfelek részére jobb, komfortosabb és mindenféleképpen gyorsabb ügyintézést fog feltételezni.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban foglalt módosító indítványok álláspontunk szerint - és a kormány ezzel ajánlja az Országgyűlés figyelmébe - minden olyan problémát, amelyet most, a csatlakozás idején a jogharmonizáció, valamint az egységes jogértelmezés meg kíván oldani, azt megteszi. Ennek a két törvénynek az átfogó felülvizsgálata, úgy gondoljuk, a következő időszak feladata. Ezzel a két módosítással, valamint a kormányzati és miniszteri felhatalmazásokkal minden olyan jogi eszköz rendelkezésre áll, amely az európai uniós támogatások felhasználását, a gazdasági fejlesztési rendszerek természetbe illő beépítését, valamint az úgynevezett fenntartható fejlődés alappilléreit jelenthetik.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztést vitassa meg, és azt fogadja el.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

(10.50)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok elmondására kerül sor, illetve a bizottságokban megfogalmazott kisebbségi vélemények ismertetésére, 5-5 perces időkeretben.

Először a környezetvédelmi bizottság véleményének ismertetésére kerül sor. Kérem, képviselő úr, hogy a gombot legyen szíves megnyomni. (Megtörténik.) Megadom a szót a bizottság előadójának, Józsa István képviselő úrnak.

DR. JÓZSA ISTVÁN, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A környezetvédelmi bizottság többségi véleményében megfogalmazódott, hogy igen időszerű törvénymódosításról van szó. A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény alapvetően betöltötte azt a szerepet, amit a törvényalkotók annak idején célul tűztek ki, ugyanakkor az uniós csatlakozással összefüggésben szükségesek azok a pontosítások, amelyek az előadói beszédben megfogalmazódtak, és - szeretném hozzátenni - amelyek nemcsak az uniós irányelvek adaptálásával függenek össze, hanem a környezetvédelmi törvény működésének a tapasztalatával is összhangban vannak. Az, hogy az újonnan bevezetésre kerülő környezeti vizsgálat törvényi alátámasztást nyer, szerves fejlődéseként folytatása a korábban hatályos környezetvédelmi törvényben szabályozott vizsgálati elemzésnek, valamint azoknak a hatásvizsgálatoknak, amelyek környezeti, társadalmi és gazdasági hatásvizsgálat formájában eddig is szabályozva voltak. Ezek most egy egységes környezeti vizsgálat keretében nyernek törvényi szabályozást.

A javasolt módosítás másik része az, hogy a nagy forgalmú közlekedési helyeken - városokban, agglomerációkban - zajtérképek készítése szükséges. Ez eddig is törvényi szabályozás tárgyát képezte. Ugyanakkor felismerték, hogy ezek integrált mennyiségek - tehát ha valahol elindul egy forgalom, ott a zaj csökkenése csak a legritkább esetben következik be -, ezért a zajterhelés kezelésére irányuló stratégiai terv készítését törvényi szinten is szükséges megerősíteni.

Mindezek alapján, illetve az alapján, ami a természetvédelmi törvény módosításához kapcsolódik, hogy az Unió Natura 2000 programjával összefüggő feladatoknak a törvényi szabályozás szintjén Magyarország is meg tudjon felelni, ezeket a feladatokat a szükséges szinten - nem mondjuk azt, hogy nem lehetne ennél messzebb menni egy törvénymódosításban, de a jelenlegi szükséges szinten - ez a törvénymódosítás teljesíti, ezért a bizottság többsége támogatja a módosítás elfogadását, illetve általános vitára való bocsátását.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: A bizottságban megfogalmazott kisebbségi vélemény ismertetője Pap János képviselő úr, a bizottság alelnöke. Öné a szó.

DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Időszerűen módosítjuk a törvényt, hangzott el a többségi vélemény szerint. Szeretném megjegyezni, hogy időszerűen és harmonizációs céllal az elmúlt időben többször is módosítottuk. Ennyit az időszerűségről.

Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság az előttünk lévő törvényjavaslatot - amely egyszerre kívánja módosítani, harmonizálni a környezetvédelem szabályairól szóló törvényt, illetve a természetvédelemről szóló törvényt - valóban megtárgyalta, és azt kisebb számú vélemény, de nagyobb számú részvétel mellett a kormánypárti többség sajnálatos módon általános vitára alkalmasnak tartotta, miközben az ellenzék részéről megfogalmazódott, hogy nagyrészt nem EU-jogharmonizációs célokat szolgál, hanem egészen mást, amiről mint bizottsági előadó nem tudok hosszasan szólni, de néhány dolgot azért szeretnék kiemelni.

Nem értjük, hogy mi indokolja ennek az anyagnak a sürgősségét, ha csak az nem, amit úgy fogalmaztunk meg, hogy sok és hibás anyagrész található benne. Ha alaposabban átolvassuk, akkor az is kiderül belőle - mint már említettem -, hogy nem az EU-jogharmonizáció, tudniillik a jogharmonizáció nem azt jelenti, hogy egy az egyben átveszünk dolgokat, mert azt a szabályozást, amely ma nálunk szigorúbb, nem biztos, hogy fel kell puhítani. Ezért is látszik ebből az anyagból egyértelműen az, hogy a háttérben lobbiérdekek húzódnak meg, amely lobbiérdekek elsősorban az infrastruktúra-fejlesztés és a területfejlesztés teréről érkeznek, és a tárca ezeknek kíván megfelelni. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy az eddigi jó vagy keménynek is mondható szabályozásunkhoz képest a környezetvédelmi jogszabályon jelentős puhítást szeretne végrehajtani a kormány. Jó példa erre az, hogy amíg eddig környezetvédelmi hatásvizsgálatra volt szükség, ezután a vizsgálandó terveket, programokat a miniszter rendeletben fogja meghatározni, míg ezt eddig törvény szabályozta.

Sőt, a kormány most már a környezetvédelmi tanácsokat is a saját szárnyai alá akarja vonni azzal, hogy azok működési szabályait és azok kereteit meghatározza. Talán megfeledkeztek arról - vagy talán nagyon is nem -, hogy a tanács nem a minisztérium szerve. Az is nyitott kérdés maradt, vajon miért nem mutatják be a hivatkozott és kapcsolódó EU-rendeleteket és irányelveket. Jó volna látni, hogy hol kapcsolódunk azokhoz. Valószínűleg azért nem látjuk ezeket, mert nincs kapcsolódás.

Tisztelt Képviselőtársaim! A természetvédelmi törvény módosításánál még nagyobb a zavar, egyrészt a fogalmi meghatározás vagy teljesen rossz és tudománytalan, vagy pedig hiányzik. Azt gondolom, az egyiket pótolni kell, a másikat pedig javítani. Mi az, ha nem lobbiérdek, ha ezek után a vadászható állatfajokat rendelet határozza meg? Ez vajon kinek az érdeke, illetve miért nem lehet ezt törvényben szabályozni? Mint ahogy az sem érthető, hogy miért nem a természetvédelem határozza meg az ökológiai vízmennyiséget, és a vízügy biztosítja ehhez a vizet, tudniillik mind a ketten ehhez értenek a legjobban. Ha így történik annak idején, akkor talán soha nem következik be Bős. Azt hiszem, nem kell ecsetelni azokat a károkat, amelyek ebből keletkeztek. Az is furcsa, hogy a védetté nyilvánítást ezután rendelettel kívánják megoldani. Talán úgy lenne jó, ahogy eddig volt.

Államtitkár úr beszélt a natúrpark kérdéséről, ami a bizottsági ülésen is felmerült. Nem hiszem, hogy attól lesz valami natúrpark, ha a miniszter megengedi a használatát, viszont a fogalom a törvénybe még csak véletlenül se kerül be, tehát nem mondja meg, hogy mi a natúrpark. Államtitkár úrtól természetesen el lehet fogadni azt, amit az előbb mondott, hogy mi a natúrpark, amely a határon átnyúlik - egyébként a nemzeti park is átnyúlik a határon -, de a natúrpark ettől még nem lesz benne a törvényben. Attól, hogy a miniszter megengedi a használatát, a natúrpark törvényi szabályozása még nem lesz meg. Néhány ember natúrparkot szeretne csinálni a Szigetközből, mert valljuk be, picit erről van szó, ezért szeretnék ezt a semmit érő mondatot a törvénybe betenni.

Azt is sajnálattal kell megállapítani, hogy puhít a védett és a szigorúan védett kategórián is. Az sem érthető, hogy a gazdasági miniszter az ökológiai folyosó kijelölésénél miért jelenik meg, miért kellett őt ide bevonni a nyilvánosság és a civil szervezetek helyett.

Mit keres itt a törvény helyett a több tucat rendelet, illetve miért nem mutatják be, hogy miről van szó? A hatályba léptetésnél tapasztalható kétnapos különbség - július 18. helyett július 20. - pedig a kapkodásra, az oda nem figyelésre, illetve ki tudja, hogy mire vezethető vissza. Nem hiszem, hogy a hatályba léptetésnél különbséget kellene tenni két nap miatt, és lehet, hogy pont péntek, szombat, vasárnapra esik ez a két, illetve így három nap.

Az észrevételeinket, mint mindannyiszor, most sem vették figyelembe, így a törvényjavaslatot 11 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 8 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartották mindazok, akik a lobbistáknak és a puhítóknak szeretnének eleget tenni a környezet- és a természetvédelem ellenében születő módosításnál.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Az önkormányzati bizottság előadója visszalépett a felszólalástól. A kisebbségi vélemény ismertetője Szalay Ferenc, a bizottság alelnöke. Képviselő úré a szó.

SZALAY FERENC, az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizottságunk kisebbségi véleményeként elmondható, hogy a törvény bizonyos módosításával egyetértünk, már csak azért is, mert úgy gondoljuk, hogy jogharmonizációs hiányosságokat pótol, illetve vannak olyan feltételek, amelyeknek a mai világban eleget kell tennünk. Azonban olyan módosítások is bekerültek a törvényjavaslatba, amelyek nem teljesen egyértelműek, illetve véleményünk szerint túlzott lobbiérdekeket is szolgálnak, mint ahogy az az előbb is elhangzott.

(11.00)

A formai, illetve megfogalmazási hibák közé soroljuk az “elpusztult élő szervezetö kifejezést, vagy azt, hogy az elmúlt év őszén államigazgatási szervezeti egyszerűsítés címén létrehozott bonyolult területi szervezetek államigazgatási feladatai a törvénytervezetben pontosítást igényelnének. Így a vízügyi hatóság vagy az igazgatóság megnevezéséről nem mondhatjuk, hogy teljesen konkrét módon tájékoztatja az ügyfeleket, nem feltétlenül ügyfélbarát.

Fontos eleme a tervezetnek, hogy a környezetállapot értékelését az önkormányzatok számára kiszélesíti a stratégiai zajtérkép elkészítési feltételeit előírva, azonban úgy gondoljuk és valószínűsíthető, hogy ezt a feladatot az önkormányzatok külön forrásokkal nehezen tudják majd ellátni, viszont valószínűsíthető, hogy alacsonyabb rendű jogszabályokkal tovább kívánják önök ezt pontosítani, így reményeink szerint helyreállítható ez az anomália, mert azért azt gondolom, fontos, hogy az egyébként is forráshiányos önkormányzatok hogyan és miképpen tudják kezelni ezt a kérdést.

A természetvédelem területén újragondolandó az ökológiai vízmennyiség megállapításáról szóló paragrafus, ez több pontban is pontatlan. Egyrészt vízügyi hatóságot említ ügydöntő hatóságként, az igazgatóságot szakhatóságként nevezi meg. Amikor a tárca több területi hatósági szervezetet hozott létre, pontosítandó, hogy mikor melyikre gondol. Másrészt nem érthető, hogy ökológiai kérdésben miért a vízügy az ügydöntő hatóság, miért nem a természetvédelmi hatóság.

A zöldfolyosók kialakításánál úgy gondoljuk, lobbiérdekeket vett figyelembe a zöld tárca, amennyiben nem a természetvédelem érdekei alapján határozza meg a zöldfolyosót. A gazdasági érdekeket, feladatokat kellene átalakítani a természetvédelem érdekeihez, nem pedig fordítva. Az infrastrukturális fejlesztés, illetve a kivitelező lobbiérdeke nem lehet elsődleges a természetvédelmi érdekekkel szemben.

Fontos szempontnak tartjuk, hogy a hasznosításra vonatkozó korlátozás tényének ingatlan-nyilvántartásba vételét is pontosítsa a tervezet, mert nem szabályozza, hogy mit tartalmazzon ez a nyilvántartás.

Összességében: a későbbiekben beadandó módosító javaslatainkkal kívánjuk jobbá tenni ezt az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: A mezőgazdasági bizottság előadója Karakas János képviselő úr.

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság is megtárgyalta a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995-ös törvényt, valamint a természet védelméről szóló törvény módosításáról szóló javaslatot.

A mezőgazdasági bizottság ülésén igazából nem is az előterjesztést vitattuk, illetve bíráltuk, hanem olyan szemszögből hívta fel nagyon sok észrevételező az illetékes minisztérium figyelmét, hogy ellentétben a környezetvédők álláspontjával, megítélésünk szerint nagyon sok olyan előírás van a mai napig még mindig hatályban, amely szigorúbb, mint az EU-s norma. Ebből adódóan bizonyos gazdasági hátrányok is érhetik a mezőgazdasági termelőket, aminek a versenyhátrányait kénytelenek elszenvedni, és ezt valamilyen formában vagy korrigálnia kell az államnak, vagy pedig a törvényhozás oldaláról kellene oldani. Természetesen nem a minden területen és a mindenáron oldás mellett vagyunk, ugyanakkor ismételten hangsúlyoztuk, hogy a környezet védelme érdekében a legtöbbet a mezőgazdasági termelő tudja tenni, úgy, hogyha ezt a tevékenységét valamilyen formában, akár anyagilag vagy adó- vagy egyéb preferenciákkal el is ismerik neki.

Nagyon jónak és fontosnak tartjuk a természetvédelmi kártalanítás szabályainak a kiszélesítését, illetve pontosítását. Összességében azt kell mondjuk, hogy az uniós szabályozás mellett az aktuálissá vált módosításokat elfogadtuk, fontosnak tartjuk olyan szempontból is, hogy a mezőgazdaság mint tevékenység és a természet védelme szerves egységet kell hogy képezzen a jelenben is és a jövőben is, és ennek anyagi és erkölcsi haszna meg fog mutatkozni úgy a közvetlenül érdekelt mezőgazdasági termelők, mint akár az ország szempontjából.

Ebből adódóan a bizottságunk általános vitára alkalmasnak tartotta ezt az előterjesztést, és javasolja a megvitatását.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Jó napot kívánok, kedves képviselőtársaim! Most megadom a szót Nyul Istvánnak, az egészségügyi bizottság előadójának.

DR. NYUL ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A T/9698. számú törvényjavaslatot az egészségügyi bizottság 2004. április 7-én megtárgyalta, és egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

A törvényjavaslat két, egyrészt a környezetvédelmi, másrészt a természetvédelmi törvény módosítását tartalmazza. A környezetvédelmi törvénybe két uniós irányelvet kell átvenni. Az egyik az egyes tervek és programok környezetre való hatásának vizsgálatáról szóló irányelv, a másik a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló irányelv. Az irányelv alapján meghatározza a javaslat, hogy a zajjal terhelt területek zajcsökkentése érdekében stratégiai térképeket, zajtérképeket és intézkedési terveket kell készíteni. A törvényjavaslat jogharmonizációs kötelezettség, és ezt még ez év júliusig át kell venni.

A természet védelméről szóló törvényünk kiválónak és korszerűnek tartott, mégis bizonyos tekintetben szükségessé vált az európai uniós csatlakozás kapcsán néhány módosítás. A törvénymódosítás négy okból indokolt. Az első az, hogy az Európai Közösségek Natura 2000 hálózatába tartozó különleges természetmegőrzési területek közösségi joggal összhangban történő kijelölésére felhatalmazást csak törvény adhat. A második indok az, hogy az úgynevezett érzékeny természeti területek nemzeti ökológiai hálózatba történő bekerülésének lehetőségét is törvény biztosíthatja. A harmadik ok, hogy a jelenleg hatályos törvény a szükséges természetvédelmi korlátozás esetén csupán a tulajdonost kártalanította, most a haszonbérlőt is kártalanítja a törvényjavaslat. A törvényjavaslat szerint a haszonbérlőt és az erdőhasználót is megilleti a kártalanítás. A negyedik ok az, hogy egyes természetvédelmi hatósági jogkörök gyakorlata változott, és ez az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőséghez került át, amit törvényben kell szabályozni.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a stratégiai zajtérkép készítése önkormányzati feladattá válik, amelyhez azonban forrást is kell biztosítani. Megnyugtató volt a válasz, hogy ez csak százezer lakosnál nagyobb városokra vonatkozik, és autópálya, repülőtér, vasút esetén annak üzemeltetője köteles ezt készíteni. Az önkormányzatok esetén még nem tudni, hogy jelent-e többletköltséget, mivel még nem történt meg ennek közigazgatási egyeztetése, és az első zajtérkép-készítési kötelezettség határideje is 2007 lesz.

Kérdésként hangzott el, hogy a vadkárra vonatkozó szabályozás változik-e. A jelenlegi vadászati törvény válaszként ezt megfelelően szabályozza. A környezetvizsgálat kapcsán a döntéshozó a felelős szervektől véleményt, az érintett lakosságtól észrevételt kér a döntéshozatal előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fenti két törvénymódosítási javaslat jogharmonizációs szükséglet, és ennek elfogadása is időhöz kötött, ezért indokolt megszavazása. Környezetünk védelme elemi érdekünk, hiszen egészségünk védelmét is jelenti, természeti javaink védelme pedig nemcsak jelenünk, hanem jövőnk védelme is egyben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor 15-15 perces időkeretben, közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Elsőként megadom a szót Orosz Sándornak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A kormány által beterjesztett T/9698. számú törvényjavaslatot, annak elfogadását bizonyos módosításokkal - és ezt már itt rögtön az elején szeretném leszögezni - a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciója támogatja.

Támogatja, mert azt gondoljuk, hogy folytatni indokolt azt a folyamatot, ami többek között a Horn-kormány időszakában elfogadott azon törvényekhez kapcsolódik, mint a környezet védelméről szóló törvény, illetőleg a természet védelméről szóló törvény, ami azt bizonyította, hogy a Magyar Köztársaság környezet- és természetvédelmi ügyekben elkötelezett.

(11.10)

Európai értelemben is, sőt bizonyos szempontból talán világviszonylatban is előremutató törvényekről van szó, amit a '94-98-as ciklusban, a Horn-kormány időszakában elfogadott a tisztelt Ház.

Fölvetődik a kérdés, hogy akkor mi szükség a módosításra. Természetesen, ahogy az élet és a tudomány is fejlődik, mi pedig közeledünk az Európai Unióhoz való csatlakozás végső időpontjához, ezek a törvények folyamatosan felülvizsgálatra szorulnak. Mindez az alapminősítést nem befolyásolja. A feladatunk most az, hogy egy olyan törvénymódosítást támogathatunk csak, amelyik ezt a jó minőségű természet- és környezetvédelmi joganyagot ebben a minőségében fenntartja.

Engedjenek meg itt néhány észrevételt abban a vonatkozásban, hogy vajon kemény avagy puha-e a magyar környezetvédelmi jogalkotás. Azt gondolom, és nemcsak én személyesen, hanem a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja is, hogy ebben a vonatkozásban önmagában egy-egy rendelkezésnek a vizsgálata bizonyára tévútra vezet. Én magam egyébként a rendkívül kemény szabályozás híve vagyok, elsősorban is azért - mint ahogy megfogalmazódott számtalan esetben itt a Házban a környezet- és természetvédelmi ügyekben -, mert bizony olyan dolgok sorsáról döntünk, mint környezetünk, természetünk, a bennünket körülvevő élővilág, vizeink, levegőnk, talajunk, amit mi jó esetben csak kölcsönkaptunk unokáinktól, tehát a felelősségünk óriási. Ez pedig azt jelenti, hogy nem szabad könnyelműen bánni ezekkel, és amikor az ember nem tudja, nem ismeri a következményeket teljeskörűen, akkor a legjobb eljárás az óvatos eljárás, ez pedig szabályozási szinten természetesen keményebb szabályozást kell hogy jelentsen.

Ugyanakkor van egy másik, rendkívül fontos dolog, ami ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban is mint igény és gondolat megfogalmazódik. Ez pedig az, hogy a környezetünkért való felelősség közös, mindannyiunk közös ügye. Nem a hatóság ügye, nem a jogalkotó ügye, nem a gazdálkodó ügye, de nem is a zöld civil szervezetek ügye, hanem mindegyiké külön-külön, de leginkább együtt. Azaz együttműködéssel lehet megvalósítani kitűzött céljainkat.

Ebben a vonatkozásban azt gondolom, hogy a beterjesztett törvényjavaslat bizonyos értelemben úttörő. Úttörő abban a vonatkozásban, hogy ezt az igényt nemcsak megfogalmazza, hanem ennek bizonyos hatósági, tervezési, rendeleti összefüggéseit is megjeleníti. Nem lehet diktátum. Miközben egy oldalról keményen kell szabályozni, más oldalról nem lehet diktátum az, hogy hogyan is kell megvédeni a természetet. Ugyanis az a fajta - ismerjük ezt a kifejezést - sötétzöld megközelítés, amelyik a gazdaság teljes körű kizárásával gondolja megvédeni a természetet, azt gondolom, nem modern, nem a XXI. századhoz és nem Magyarországhoz való. Együtt kell működnünk. Nem lehet igaza egyoldalúan és kizárólag a természet változatlanul tartását hirdető elveknek, ugyanúgy, mint ahogy az már bebizonyosodott, hogy nincs igaza annak a gazdálkodói szemléletnek sem, hogy mindenféle következmény nélkül az ember a saját képére formálhatja a természetet. Valahol a kettő között kell megtalálnunk nekünk törvényhozási értelemben az arany középutat, a helyes eljárási rendet. S ha így nézzük, akkor nem lehet elég kemény - mármint a tekintetben, hogy minden óvatosságot kell hogy tartalmazzon -, és nem lehet elég puha annak érdekében, hogy valamennyi szereplő érdemi közreműködését igényelje. Ezeknek az elveknek szerintünk nem rossz megoldása a beterjesztett törvényjavaslat.

Azonban szeretném megjegyezni, hogy miközben a törvényjavaslat a későbbiekben elfogadandó tervekhez, programokhoz környezeti vizsgálatot ír elő, ezenközben örültünk volna - és azt gondolom, ez a dolog még pótolható -, ha a beterjesztett törvényjavaslathoz a megfelelő hatásvizsgálatok azért itt megjelentek volna, és fontosnak tartanánk, hogy legalább a szakbizottsági szinteken megismerhetőkké váljanak még a parlamenti vita lezárása előtt azok a rendelettervezetek, amelyekre helyénvaló módon csak a felhatalmazó szabályt tartalmazza jelen pillanatban a beterjesztett törvényjavaslat.

Maga a törvényjavaslat formai értelemben három fejezetre oszlik: az első fejezet a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény módosítását tartalmazza nyolc paragrafuson keresztül, a második fejezet a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosítását tartalmazza, a 9-24. §-ig, és a záró rendelkezés a 25. §.

Elhangzott itt a bizottsági előadók szájából, hogy az első, a környezetvédelmi törvény módosítása alapvetően a “Tervek, programokö irányelvhez kapcsolódik. Egy másik összefüggés, másik téma ebben a nyolc paragrafusban a zajtérkép, illetve a zajos irányelv életbe léptetése.

Ezzel kapcsolatban engedjenek meg nekem megosztani egy élményt. Képviselői fogadóórámon fordulnak meg emberek, és a főváros különösen az a hely, ahol egyszerre valamilyen vágányos, sínen járó tömegközlekedési eszköz, mondjuk, HÉV-, vagy mondjuk, kamionforgalom is van; ott bizony a jelenlegi zajos szabályozással nagyon nem elégedettek az emberek. Nehéz azt elfogadni tényleg - és a zajos irányelv kapcsán erről érdemes szót váltani -, hogy úgy, akkor és oly formában kell például a zajt a lakásban mérni, hogy bezárt ajtó mellett, magyarán annak a lakásnak az élvezhetőségét egyébként korlátos módon. Tehát azt gondolom, hogy a zajos irányelv Magyarországon való életbe léptetése egy dolog, helyénvaló, de ez adjon alkalmat arra, hogy a zaj kezelésével kapcsolatos szabályainkat is az élethez igyekezzünk igazítani. És lássuk be, hogy az ember nemcsak aludni tér haza ma már lakásába, sokkal gazdagabb emberi igények kielégítését szolgálja egy lakás; többek közt, ha erkély van, akkor oda is szeretne kimenni az ember, és nyilván a bezárt lakásban mért zaj mit sem mond arról, hogy mennyire élvezhető az erkélyen való kinn ülés lehetősége, mondjuk, a délutáni órákban.

A második fejezet a természet védelméről szóló törvény módosítása. Erényének hozzák föl a beterjesztők és sokan a támogatói is a mostani jogszabály-módosításnak, hogy a jelenlegi 9 százalékról 20 százalékra fog bővülni a valamilyen módon védettnek tekinthető területek aránya. Szeretnék rávilágítani egy fontos, ezt hitem szerint megelőző gondolkodásmódra. Nevesen: azért van nekünk a környezet védelméről meg a természet védelméről törvényünk, hogy az az ország 100 százalékán érvényesüljön. Az együttműködés is, amire az előbb utaltam, azt az igényt követeli meg, hogy ne csak a rezervátumokban jusson eszünkbe megvédeni a természetet, hanem mindennapi tevékenységünket kell úgy alakítani, hogy az mindenhol - akár a jogilag védett vagy fokozottan védett területnek minősített területen, akár az ilyen, védettséget nem élvező területeken is - kifejthesse a hatását. Szigetként megvédeni a természetet lehet, csak igazából nem sok értelme van. Ennek megfelelően azt gondoljuk, hogy az ország 100 százalékára érvényes szabályok mellett valóban továbbra is lesznek olyan területek, amelyeken bizonyos megfontolásokból még következetesebb felügyeletre van szükség.

(11.20)

Ezt a felügyeletet jól fogja szolgálni, ha az immáron lassan tíz éve - nem, kicsit túloztam -, több mint fél évtizede meg nem alkotott kártalanítási rendeletek végre megszületnek. Arról van ugyanis szó, hogy lássuk, mennyibe is kerül, mert ez is fontos, lássuk, hogy mennyibe is kerül egyik vagy másik terület ilyen-olyan védettsége. Mert az sem szentírás, mondják sokan, hogy annak érdekében, hogy egy bizonyos egyedet megvédjünk, nem biztos, hogy a legnagyobb területet kell védettség alá vonni. Lehet, hogy elegendőbb lenne egy kisebb körzet vagy terület, nyilván az adott élőlény, egyed élőhelyigényeihez igazodva, és ehhez aztán illeszkednie, idomulnia kell magának az ingatlan-nyilvántartásnak is.

Azt gondoljuk, rendkívül fontos fejlemény a javaslatban, hogy a kártalanítási szabályok az eddig gyakorlatban végrehajthatatlan tulajdonoshoz kötését oldják a szabályoknak, és a földhasználóra helyezik igazából a hangsúlyt. Ez, ismervén a magyar földhasználati gyakorlatot, jóval életszerűbb. Egyidejűleg sokkal inkább találja meg azt a jogalanyt, azt a személyt, azt a szervezetet, akivel vagy amellyel szemben adott esetben a felelősség is érvényesíthető. Ezzel együtt is azt gondoljuk, hogy a kártalanítási szabályok mielőbbi kormányrendeleti szintű megjelenítése mellett legalább ennyire fontos, hogy köttessenek meg, köttethessenek meg azok a használati megállapodások, amelyekkel a gazdálkodó nem valamilyen elszenvedett korlátozásként akarja megvédeni a természetet, hanem megegyezik a hatósággal a tekintetben, hogy mit és hogyan kell megvédenie, és megkapja ennek az ellenértékét. Helyénvalóan egyébként ezt a szituációt a törvényjavaslat úgy kezeli, hogy ha ilyen módon oldják meg a felek a dolgot, akkor értelemszerűen kártalanításnak helye nincs. Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy még mindig jobb az a szabályozás, amely a felek együttműködésére és a közösen elérhető célokra helyezi a súlyt, szemben azzal, hogy el kell szenvednem valamely hatóság korlátozó előírásait.

Nagyon gyorsan fut az idő, nagyon sok fontos gondolat van ebben a törvényjavaslatban, különösen a természetvédelmi törvényre vonatkozó módosító részekben. Nyilván a részletes vita keretei között a benyújtott módosító javaslatok alkalmat teremtenek ezeknek a megbeszélésre. Itt és most szeretnék előrehozni azonban egy fontos dolgot. Jogot alkotunk, mégpedig a Magyar Köztársaság területén legmagasabb rangút: törvényt. S amikor törvényt alkotunk, óhatatlanul figyelemmel kell lennie a törvénynek más jogi érdekekre is. Nevezetesen a tulajdonosi érdekekről szeretnék szólni, mégpedig a természetvédelmi törvény módosítására vonatkozó részben igen gyakran emlegetett ingatlan-nyilvántartási vonatkozásokról.

Ezek egy részét aggályosnak lehet tekinteni a tulajdonosi oldalról, hiszen mint tudjuk, egy ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, amely ráadásul valamelyes korlátozásokat tartalmaz, az ingatlan értékét befolyásoló tényező, itt bizonyos garanciális erősítésekre megítélésünk szerint szükség van.

Befejezésül: a törvényjavaslat 25. §-a éppen egy olyan lehetőséget ad, hogy a törvény hatálybalépése előtt már folyamatban volt, készülő programok vonatkozásában a miniszter dönthesse el, hogy most kell vagy nem kell ilyen környezeti vizsgálat. Remélem, a legtöbb esetben pozitív lesz a válasz, azaz környezeti vizsgálattal kapjuk ezeket a programokat és terveket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Pap Jánosnak, a Fidesz képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. PAP JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Igen tisztelt Ház! Valóban igaz lehet az a mondás, annak a mondásnak egy része, amit Orosz képviselő úr mondott, hogy egyszerre több érdeket kell kiszolgálni. Azonban azt gondolom, hogy minden környezetvédelmi és minden természetvédelmi törvénynek egyszerre hármas célt kell szolgálni. Mégpedig egyúttal kell szolgálni a ma élő emberek érdekét, egyszerre kell szolgálni azoknak az érdekét, akik utánunk jönnek; ezt nagyon sokszor úgy szokták megfogalmazni, hogy unokáinktól örököltük a földet. És egyszerre kellene talán azt a célt szolgálni, amikor a természeti értékeket védjük meg és azoknak az érdekeit. Azt gondolom, hogy ebben a kettős törvényjavaslatban - ezt úgy szoktuk fogalmazni, hogy salátatörvényben, ami jelen esetben igaz is, egy zöld törvény, ami egybefügg, és együtt jöhet a Ház elé - ez most nem valósul meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat, mint államtitkár úr is elmondta, és többen megfogalmazták már, egyszerre kívánja harmonizálni a környezetvédelmi és a természetvédelmi törvényt, a jelenleg hatályos két törvényünket. Némiként ellentmondásos az, hogy ezt már többször megtettük, és olyan uniós határozatok, irányelvek is bekerültek most a jogharmonizációba, amelyek néhány éve érvényben vannak, mégsem kerültek eddig a jogharmonizáció cím alatt a törvénybe, amikor módosítottuk. Az sem titok, hiszen elmondta államtitkár úr a környezetvédelmi bizottság ülésén, hogy nemcsak jogharmonizációs célokat kívánnak szolgálni, hanem néhány olyan dolgot is a helyére szeretnének tenni, ami eddig nem volt a helyén.

Vajon miről van itt szó, amikor azt mondom, hogy nemcsak jogharmonizációról van szó? Arról, hogy nem elsősorban a jogillesztés a cél, még akkor sem egyébként, ha a zajjal kapcsolatban azt lehetne mondani, hogy a zajrendelet átvétele, illetve a törvényünkbe való beillesztése egyértelműen harmonizációt szolgál. Majd be fogom mutatni, hogy mennyire nem így van a zajnál, és akkor rá fogunk jönni, hogy miért is nem harmonizációval kapcsolatos ez a módosítás, amit most teszünk.

Sokkal inkább az derül ki számomra, hogy a harmonizáció leple alatt még utoljára a csatlakozás előtt szeretne a kormány lazítani, puhítani azért, hogy megfelelhessen különböző lobbiérdekeknek. Amikor Orosz képviselő úr arról beszélt, hogy mindenki jól járjon, akkor nem tudom, hogy miért éppen a környezet szempontjából, a természet szempontjából ellenérdekelt lobbinak kellene engedni e törvény módosítása kapcsán. S nem értem, hogy ha már ezt meg kell tenni, akkor miért éppen a környezetvédelmi tárca terjeszti be, miért nem a gazdasági tárca, ha már szeretne beleavatkozni bizonyos dolgokba, ami egyébként a környezet és természet ellenére van.

Sajnos, ez a tendencia mind a két törvénynél kiderül és egyértelmű. Ha ez nem így lenne, akkor azt gondolom, nyugodt szívvel bemutatta volna a tárca azt, hogy milyen határozatokhoz, irányelvekhez kapcsolódunk, és ez a kapcsolódás gyakorlatilag miben jelentkezik. (Dr. Kis Zoltán felmutat egy iratot.) Mert ezt nem mutatták be. Államtitkár úr ugyan most ezt mutatja nekem, de ha bemutatta volna ezt korábban, akkor lehet, hogy az a furcsa helyzet állt volna elő, hogy lehet, hogy az EU-ban talán tényleg így van, de azt is tudjuk, hogy a tagországokban és azok széles körében az a gyakorlat, hogy az EU-irányelvekhez képest szigorúbb szabályozás lehet, lazább és puhább nem. És bizony ezzel a tagországok élnek is.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, akkor, amikor mi jó szabályozással rendelkezünk, szigorú és erős szabályozással rendelkezünk, joggal merül fel a kérdés, hogy miért, kinek az érdekében kell nekünk lazítani, puhítani. Semmi sem indokolja, és, még egyszer mondom, ezt megtehettük volna már az elmúlt 3-4 évben, amikor jogharmonizáció címén törvényt módosítottunk. Nagy kár, hogy ez most így történt, hogy önök lazítanak, illetve puhítanak, mert ezzel a környezet- és a természetvédelem pozíciója, az egyébként eddig sem túl erős pozíciója tovább romlik. (Dr. Józsa István: Nem így van!) Igen tisztelt képviselőtársam, majd önnek is lesz lehetősége, hogy kifejtse, így van-e vagy sem.

Miközben az Európai Közösségek tervek és programok vizsgálati irányelvéhez kapcsolódunk, tudnunk kell, hogy a környezeti hatásvizsgálatot mi már ennek szellemében alkottuk meg jó néhány évvel ezelőtt, és alkalmaztuk is egyébként sikeresen. Az más kérdés, hogy például amikor az autópályákról volt szó, a kormány egyszerűen ezzel a lehetőséggel, bár ez nem lehetőség, hanem a törvényi kötelezettségével nem élt, és nem mutatta be ezeket a hatásvizsgálatokat. Ez már egy másik probléma, de ezzel mi, azt gondolom, már éltünk.

Hiába hivatkozik az indoklás arra, hogy ez a joganyag a fenntartható fejlődés érdekében alkottatott meg; lehet, hogy ez így van, de ha a miénk erősebb, akkor talán a fenntartható fejlődésünk is picit jobb vagy picit előrébb járunk. Ennél azonban sokkal fontosabb az, hogy a hatályos környezeti hatásvizsgálat, értékelés és elemzés konkrétabb, erősebb, és jobban szolgálja a fenntartható fejlődést, mint a javasolt módosítás. Miért akkor az igyekezet a módosításra? Valakiknek, mégpedig a környezetvédelemben, mint már annyiszor említettem, ellenérdekelteknek megfelelésképpen leszűkítik azt a kört, ahol környezeti hatásvizsgálatot kell folytatni.

(11.30)

Helyette külön jogszabály alapján, tehát nem törvényileg garantáltan, csak környezeti vizsgálatot kell folytatni. Ez olyan, mint a vajas kenyér meg a vaj és a kenyér külön-külön: némi különbség van köztük.

De ezen túl még azt is külön jogszabály dönti majd el - erről mit sem tudunk -, hogy hol kötelező és hol kell majd ezt alkalmazni. Tehát ezt is beírják a törvénybe, hogy külön jogszabály, de majd még az is el fogja dönteni, hogy hol szükséges és hol kell. Nos, ezek után mondja még valaki azt, hogy a módosítás után a törvény jobban szolgálja az egészséges ember környezethez való jogát, mint teszi azt a hatályos törvény. Tehát ez az első olyan puhítás, ami mi lenne más, mint nem könnyítés, hiszen kimaradt a környezeti hatásvizsgálat alól többek között a regionális terveknek a tömege, a társadalmi-gazdasági tervek és a területfejlesztési koncepció is. Vajon miért?

Itt aztán az a gyanú is felmerül, ami a természetvédelmi törvény módosításánál testet is ölt, hogy az infrastrukturális fejlesztéseknek szeretnének tág kaput nyitni, és az engedélyeztetést gyorsítani, egyszerűsíteni, az útból eltenni azokat, akik eddig a környezetvédelem érdekében úgymond elvszerű lépéseket, illetve hatásvizsgálatokat kértek. Annyit azonban még meg kell jegyezni, hogy olyan esetben szünteti meg a hatásvizsgálatot - ezt a javaslat szövege fogalmazza meg, tessék jól elolvasni -, amikor azt mondja, hogy a környezetre várhatóan jelentős hatással bíró terv, illetve program készül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vajon hol kell csinálni hatásvizsgálatot, ha nem abban az esetben, ha a környezetre várhatóan jelentős hatással bíró terv és program készül? Miközben ezt megfogalmazzák, eközben a hatásvizsgálat alól kiveszik ezeket a területeket, ki tudja, hogy miért.

Továbblépve - és mielőtt a zajjal kapcsolatos szabályozásnak az ellentmondására is fölhívnám a figyelmet, miközben valóban igaz, hogy a zajtérképek és a zajjal kapcsolatos szabályozás valóban egy EU-harmonizációs igény, azt így kell beépíteni, de ott is van egy hatalmas ellentmondás, és mindjárt felhívom erre az önök figyelmét -, a kormány most már az Országos Környezetvédelmi Tanács belső életébe is beleavatkozik: szűkíti a hatáskörét - nem tágítja, szűkíti, igen tisztelt képviselőtársam -, amikor azt mondja, hogy a feladatait a kormány által meghatározott szabályok szerint látja el.

Eddig törvény szerint látta el, most a kormány szerint látja el; a kormánynak pedig, ha úgy tetszik, akkor ilyen szabályokat hoz, ha úgy tetszik, olyat hoz, és nem hozza be a Ház elé. Tehát ha ez tágítás, akkor ez egy furcsa értelmezés valószínűleg - szerintem ez szűkítés. Tehát nem úgy, mint eddig, hogy törvény szerint születnek, hanem a kormánynak mintegy a kinyújtott karja, azt szeretné legalábbis a kormány, hogy a tanács az legyen, pedig tudtommal - és az államtitkár úr szerint is így van szerintem - a kormány tanácsadó testülete a tanács. Mire föl vajon ez a durva beavatkozás? Nem tudni.

Aztán azt sem értem igazából, hogy amikor a tanács feladatai között azt sorolják föl, hogy az iparfejlesztéssel kellene foglalkozni. Megszűnt ezek szerint a gazdasági bizottság, a gazdasági tanácsadó testület? - vagy én nem is értem igazából. Ha környezetvédelmi háttériparról van szó, akkor azt meg kell fogalmazni. Iparfejlesztéssel a Környezetvédelmi Tanács? Bocsánatot kérek, de akkor összekeverünk valamit. Én azt gondolom, hogy ha rá lehet bízni a környezetvédőkre a vasútfejlesztést és a közútfejlesztést, biztos vagyok benne, hogy környezetbarát vasút- és közútfejlesztés lesz, és ez nagyon helyes is lenne - csak lehet, hogy mindannyiunk ahhoz ért, amelyik területen van. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Így van.

Amennyiben a környezetvédelmi háttériparról van szó, ahogy itt az államtitkár úr kérdezi... (Dr. Kis Zoltán egy papírra mutat.) Nincs odaírva, államtitkár úr, akkor be kell írni, módosítani kell az indítványt. Én olyan türelmesen végighallgattam önt, nem tudom, hogy ön miért nem tud végighallgatni. Nincs benne, államtitkár úr, de szívesen meditálhatunk ezen később is - nincs benne, olvassa el!

Még mielőtt itt az államtitkár úr beszólása kapcsán elfelejteném a zajjal kapcsolatos szabályozást: nos, tisztelt képviselőtársaim, itt is könnyítünk ám egy nagyot, mielőtt még azt gondolnánk, hogy EU-harmonizációt csinálunk. Kíváncsi vagyok, hogy az államtitkár úr ismeri-e az eredeti szöveget, mert ha ismeri, és ezek után is azt mondja, hogy a zajnál nem csinálunk semmi olyan dolgot, ami rontja az eddigi szabályozást, most akkor egy kicsit szomorú vagyok. Nézzük, hogy miről van szó!

Igen tisztelt Képviselőtársaim! A VI. fejezet, az eredeti törvényjavaslat VI. fejezete a helyi önkormányzatok környezetvédelmi feladatainál a 47. § e) pontjában a következőt mondja - és most tessék figyelni - ahhoz képest, amit a javaslat tesz: “A lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, településüzemeltetés, kiskereskedelem) eredetű zaj, rezgés és légszennyezés elleni védelem.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a pont megszűnik. E helyett a pont helyett jön, amit úgy hívnak báránybőrbe bújtatott farkas képében, hogy EU-jogharmonizáció. Nos, nézzük akkor, mi is került most be a törvénybe: “A légszennyezés, a zaj és rezgés elleni védelem a külön jogszabály alapján, stratégiai zajtérkép készítésére kötelezett települési önkormányzat esetében a stratégiai zajtérképek alapján készítendő intézkedési tervek.ö

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Százezer fő fölött kell ezt megtenni. Tessék mondani, a háromezer, négyezer, tízezer, ötvenezer fős falvakban, illetve városokban mi lesz a zaj-, légszennyezés- és rezgésvédelemmel? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kiemelték! Arcátlan módon kiemeltek innen egy olyan paragrafust, egy olyan pontot, ami igenis fontos védelem volt - hiába rázzák a fejüket, én azt gondolom, hogy egyébként onnan nincs véleményalkotási mód, igen tisztelt hölgyeim és uraim, de hiába rázzák a fejüket, ez a pont kikerült onnan. Tehát lehet vitatkozni, ez a pont nincs benne. Ezek után a százezer fő fölötti településen kell zajtérképet készíteni, és ez a pont eltűnt, mert ehelyett hozták be az új pontot.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, a különbség jól érzékelhető az eredeti és az új javaslat között? Eddig kötelező feladata volt az önkormányzatnak a zaj elleni védelem, és a lakossági, illetve a közszolgálati zaj elleni védelem is benne volt ebben; most egyrészt nem kötelező, másrészt olyan zajtérképet kell készíteni, amit majd egy önálló, új rendelet ír elő, amiről azt sem tudjuk, hogy mi az.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ez a dolognak az egyik része. Másrészt, és én azt gondolom, hogy... - na, erre mondta azt Nyul képviselő úr, hogy ez megnyugtató, ami most történik. Nyul képviselő úrnak az egészségügyi bizottságba üzenem, hogy ha neki az megnyugtató, hogy ezek után a településeken élőket a környezeti zajtól nem védi meg semmi, legalábbis törvényi szinten kiemeltük, akkor ez egy eléggé furcsa egészségügyi bizottsági hozzáállás. De lelke rajta, én azt gondolom, hogy ezek a fontos kérdések, és nem pedig ha csak átsiklunk rajta.

Talán az lehet a probléma, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy az utóbbi időben a településekről - és ez legyen kisváros vagy falu - nagyon sokan keresnek meg, és panaszkodnak arra, hogy a szomszédban, két házzal odébb diszkó, kocsma van, és egyéb olyan zajok szűrődnek ki, amit az önkormányzat nem képes megakadályozni.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, most teszünk egy lépést: törvényileg garantáljuk azoknak, akik a zajt eredeztetik, hogy innentől kezdve nincs semmi probléma, a zajt továbbra is el kell viselni azoknak, akik eddig elviselték, most már törvényi garancia is van arra, hogy az önkormányzatnak egyébként nem kell közbelépni, ahogy ezt nagyon sokszor nem is tette meg sajnálatos módon. Nagyon sok embernek pszichés és egyéb problémát okozott úgy, hogy a nap egyetlenegy órájában nem tudtak békésen és nyugodtan ott élni, mondjuk, egy szép kertes házban, mert a szomszédban egy - még adott esetben szabálytalanul üzemelő - kocsma ment, ahol egész nap bömböltették a zenét.

Szeretném jelezni, hogy eddig ez a törvényben benne volt, hogy ezt az önkormányzatnak kötelessége megoldani, most ezt kiemeltük. Államtitkár Úr! Kiemeltük! Akkor tessék módosítani, tisztelettel, de amiről ön tartotta a tájékoztatót, az, biztos vagyok benne... (Dr. Kis Zoltán: Szabálysértési törvény!) Jó, hát láthatólag nem akarja hagyni az államtitkár úr, hogy elmondjam végig - azért írtam is le, hogy ne csak szabadon legyen, mert számítottam ilyenre, hogy akkor tudjak a vezérfonalnál maradni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nincs benne, de ha szeretné, hogy benne legyen, akkor én módosító indítványt adtam be, tessék szíves lenni támogatni, ha nem, akkor a kormánypárti oldalról módosító indítványokkal megerősíteni, és akkor, én azt gondolom, hogy ez jó lesz. A személyes megtámadtatást én kaptam, nem ön.

Tisztelt Ház! Én úgy látom, és ezért kértem a vezérszónoki felszólalás mellett ismét felszólalási lehetőséget, mert hiszen salátatörvényről lévén szó, ez olyan salátatörvény - nem negatív értelemben mondom -, hogy nem lehet, azt gondolom, egy szuszra elmondani a dolgokat. A tizenöt percet kihasználva természetesen a természetvédelmi törvénybe is bele fogok fogni, de ott is olyan dolgok vannak, ami messze nem úgy van, ahogy az expozéban hallottuk - de erre is kitérek, amennyire az idő engedi, tisztelt képviselőtársaim.

A természetvédelmi törvény módosításánál semmivel sem jobb a helyzet, mint a környezetvédelmi törvénynél, sőt, igen tisztelt képviselőtársaim, maga az előterjesztő elismerte, és ez az a szakasz, ahol az előterjesztő bevallotta, hogy nemcsak jogharmonizáció történik, hanem ennek leple alatt becsempészett néhány apróbb - szerinte apróbb, de egyébként komoly és jelentős - módosítást.

Én azt gondolom, hogy ugyanaz érvényes, mint amit a környezetvédelmi törvénynél elmondtam: ezek a határozatok, közösségi irányelvek már akkor is éltek, amikor a törvényeket alkották egyébként még két ciklussal ezelőtt, már akkor is volt olyan rendelet és irányelv, ami élt, és az azóta megszületett irányelvek és határozatok pedig az eddigi módosításkor is léteztek, tehát be tudtuk volna építeni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolgot mondok el, mert azt hiszem, hogy annyi fér bele, ez pedig az egyed. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, ennek a törvényjavaslatnak a legnagyobb szégyene az egyed. Olvassák el, miről szól az egyed! Egyébként ha, mondjuk, azt mondták volna, hogy ebbe az ember nem tartozik bele, mert ilyenkor bele szokták tenni, az egy nagyon megnyugtató dolog lett volna; ha pedig az embert is beleértik, akkor egyszerre örülök és egyszerre vagyok szomorú, tudniillik ha benne van az ember, akkor annak minden fejlődési alakja benne van, akkor innentől kezdve a magzat kérdése megoldódott, ezért csak gratulálni tudok, ha így gondolják - egyébként egy természetvédelmi törvénybe az embert nem szoktuk beemelni. De annál egy kicsit szomorúbb vagyok, tisztelt képviselőtársaim, hogy, mondjuk - és ezt még majd kifejtem részletesebben a következőkben -, egyed az is, ami az egyedből készül.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez éppen olyan fából vaskarika, mint ez a törvénymódosítás, ennek a két törvénynek a módosítása EU-jogharmonizáció címén. Olvassák el az egyedet, és az egyed az a fénykép, amivel a kormány dicsekedhet ezen két törvény módosítása kapcsán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy törvényjavaslat keretén belül.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(11.40)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Gusztos Péternek, az SZDSZ-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki a Ház munkájába menet közben kapcsolódott be a mai délelőtt folyamán, és nem látta a Kis Zoltán államtitkár úr által elmondott expozét, vagy például nem hallotta a bizottsági véleményeket, vagy például nem hallotta a Szocialista Párt frakciójának álláspontját ismertető Orosz Sándor képviselőtársam vezérszónoklatát, akkor könnyen azt gondolhatná, hogy nagyon nagy bajban van a hazai környezet- és természetvédelem, mert a szocialista-liberális koalíció már megint egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely nem a zöld érdekeket, nem a környezetvédelmi szempontokat képviseli. Ezen túl, ha Pap János képviselő úr minden egyes mondatát és szavát elhinné a gyanútlan tévénéző, akkor azt is gondolhatná, hogy a kormány képviselője, az államtitkár úr azzal a két meglehetősen higgadt hangú közbeszólásával, amellyel az előttem szóló képviselő úr tárgyi tévedéseit javította ki, mintha meg akarta volna akadályozni azt, hogy hányattatott sorsú képviselőtársam elmondja a véleményét erről a törvényjavaslatról. Nos, mindez nincsen így, és hogy mennyire nincsen így, azt alátámasztják egész egyszerűen a tények, a törvényjavaslat szándéka, céljai és a törvényjavaslat ezzel összhangban lévő tartalma.

A helyzet az, hogy ha jól emlékszem, a környezetvédelmi bizottság ülésén mondta azt az előttem szóló Pap János képviselő úr, hogy ez a törvényjavaslat olyan, mint a diákcsemege, az ő véleménye szerint: látványos dolog, de amikor az ember elkezdi enni, akkor kiderül, hogy ez vagy az avas benne, és már nem jó. Nem gondolom, hogy ez így lenne, de hogy a képviselő úr által, illetve - az eddig megismert ellenzéki véleményekről beszélhetek általában - az ellenzék által elmondottak engem emlékeztetnek a diákcsemegére, az bizony így van, mert abban sok minden van, egymással nem összefüggő dolgok. Így például rácsodálkozhatunk arra, hogy az önkormányzati bizottság fideszes képviselője, aki az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményét ismerteti, ő az önkormányzati bizottság ellenzéki kisebbségi véleményének ismertetésekor többször elmondja azt, hogy bizony, EU-jogharmonizációs szempontból fontos passzusok vannak ebben a törvényjavaslatban. Én nem számoltam hat után, hogy Pap János tizenöt perc alatt hányszor mondta el azt, hogy ennek a törvénynek nem az alapvető célja az EU-jogharmonizáció és nem ezt célozta meg, mert igazából hat után már nem tartottam érdemesnek számolni.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat, ahogy ez itt korábban elhangzott a vitában, két törvényt módosít, a környezet védelmének általános szabályairól, illetve a természet védelméről szóló törvényt. Ha megnézzük azt, hogy a tények szerint mi indokolja a törvények módosítását, akkor el kell azt mondani, hogy az Európai Közösség tervek és programok vizsgálati irányelvét 2004. július 21. előtt a tagállamoknak a nemzeti jogba át kell ültetniük. Tehát a Pap képviselő úr által elmondott véleménnyel ellentétben igenis nagyon konkrét és nagyon komoly jogharmonizációs kényszer van. A tervek és programok vizsgálati irányelvet azzal a céllal alkották meg, hogy előmozdítsák a fenntartható fejlődést a környezeti szempontoknak a környezetre jelentős hatást gyakorló tervek, illetve programok kidolgozásának és elfogadásának folyamatába történő beillesztésével.

Ha megnézzük azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a környezet védelméről szóló törvényt hogyan módosítja, akkor talán a legfontosabb két dolgot kiemelni, amelyről itt a vitában már korábban esett szó. Az egyik a környezeti vizsgálat kereteinek megteremtése, a másik pedig a vitában többször előkerült zajcsökkentés kérdése. A környezeti vizsgálat bekerülése a magyar környezetvédelmi jogba egy új jogintézményt jelent: a környezeti vizsgálat az új szabályozás hatálya alá tartozó, ahogy a törvény szövege fogalmaz, várhatóan jelentős környezeti hatású tervek és programok kidolgozási, egyeztetési és jóváhagyási folyamatába fog illeszkedni.

Ezzel kapcsolatban az előttem szóló Fidesz-vezérszónoknak meglehetősen sarkos álláspontja az volt, hogy ez az új környezeti vizsgálat, mint új jogintézmény, ez a meglévő, a magyar környezetvédelmi jogban erre vonatkozó más jogintézmények felpuhításával lenne egyenlő. Tudjuk azt, hogy a környezetvédelmi hatásvizsgálat rendszere 1995 óta, illetve ezt követő és ezt megelőző kormányrendeletekben már ismert volt. Az az irányelv, amelynek a bevezetését ez a mostani törvényjavaslat megcélozza, e közé a két rendszer közé illeszthető, ékelhető. Itt nem arról van szó, hogy felpuhítás történne, nem arról van szó, hogy megszűnne egy már létező jogintézmény, hanem arról van szó, hogy megjelenik egy új jogintézmény, egy olyan, amely azokban az esetekben, amelyekben nem normatív szabályozás történik, tehát nem törvényjavaslat, nem rendeleti szabályozás vagy nem egy konkrét beruházás egyedi környezeti hatásainak vizsgálatára vonatkozik, amikor is a hivatkozott környezeti hatásvizsgálatot kell lefolytatni, hanem programok, tervek, átfogó koncepciók környezeti értékelését, környezeti hatásainak a vizsgálatát célozza meg. Ez egy olyan intézmény, amely jelen idő szerint hiányzik a magyar jogrendszerből, tehát ennek a beillesztése nem felpuhítja a vonatkozó hatályos magyar jogrendszert, hanem kiegészíti, ha tetszik, cizellálja.

Ez nagyon fontos ügy, gondoljunk konkrét példákra. Hosszan lehetne ezeket sorolni, nekem most csak egy jut az eszembe: nem is olyan régen interpelláltam az informatikai és hírközlési miniszter urat a posta átszervezésének ügyében, és most, ha erről a törvényjavaslatról beszélgetünk, akkor eszembe jut az, hogy adott esetben, ha néhány évvel ezelőtt létezett volna már hasonló jellegű jogintézmény a magyar jogban, akkor könnyen lehet, hogy nem fordulhatott volna elő vagy nem fordulhatott volna elő olyan könnyen az, ami megtörtént az előző kormányzati ciklus ideje alatt. Arra gondolok, hogy a posta logisztikai átszervezése úgy történt meg, hogy azt a nem elhanyagolható szempontot, hogy a teljes magyar postai szállítás áthelyezése megtörténik a posta átszervezésével vasútról közútra egyetlenegy döntéssel, nos, lehet, hogy nem történhetett volna meg az, hogy egy ilyen súlyú döntést, amely egyáltalán nem volt tekintettel környezetvédelmi szempontokra, meg lehetett hozni úgy, ahogy meghozták, vagyis tekintet nélkül a környezetvédelmi szempontokra.

A másik eleme a környezetvédelmi törvény módosításának az a Pap János képviselő úr által szintén meglehetősen negatív megközelítésben tárgyalt zajügy volt. A zajcsökkentés érdekében stratégiai zajtérképek, valamint erre épülő intézkedési tervek kidolgozásának kötelezettségét írja elő a nagyvárosi agglomerációkra és a forgalmas közlekedési létesítményekre ez a jogszabály. A Szabad Demokraták Szövetségének meggyőződése szerint helyes ez a cél, hiszen itt nem történik más, mint az, hogy ez a szabályozás egy új helyzetet, gyakorlatilag egy esélyegyenlőséget jelentő helyzetet teremt a környezeti zajra vonatkozó információkhoz való hozzájutáshoz. (Balsay István: Elméletileg!) Ez pedig, azt gondolom, bekiabáló képviselőtársaim véleményével is minden bizonnyal megegyezik.

A módosítás, ha a részleteibe is beletekintünk, tulajdonképpen pontosítja a jelenleg fennálló önkormányzati kötelezettségeket azzal, hogy nagyobb települések esetében ezeket a feladatokat a környezeti zaj tekintetében stratégiai zajtérkép és zajcsökkentési intézkedési terv formájában kell elvégezni. Ezért ezzel a törvénymódosítással a környezeti zaj kezelésére vonatkozó, az úgynevezett zajos irányelvben foglalt feladatokat az önkormányzatok részére a valójában már meglévő kötelezettségek zajterhelés kezelésére vonatkozó formáját kell meghatározni, illetve a részletes szabályozás kidolgozására történő felhatalmazást kell előírni.

(11.50)

Ahogy azt többen elmondták, és én is említettem korábban, a törvényjavaslat módosítja a természet védelméről szóló törvényt is. Ennek egyik legfontosabb pontja, hogy a természetvédelem alaptörvényében hozunk létre felhatalmazó rendelkezést az európai jelentőségű természetvédelmi területek kijelölésére. A módosítással az eddigi védetté, illetve fokozottan védetté nyilvánítás ténye mellett más természetvédelmi jogi státus is feltüntethető lesz a tulajdoni lapon, mint például a Natura 2000 területek, az ökológiai zöldfolyosók, amelyekre speciális természetvédelmi rendelkezések vonatkoznak. És ahogy az korábban szóba került, a kártalanítási szabályokkal kapcsolatban is van egy fontos változás. A kártalanítási szabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezés is módosul, és ennek az a célja, hogy ne csak a földtulajdonosok, hanem a földet használók is igénybe vehessék a kártalanítást, így a tényleges károsult számára legyen rendelkezésre álló az igényérvényesítési lehetőség.

Természetesen azt gondolom, hogy mindaz, amit Orosz képviselő úr ebben a tekintetben elmondott, miszerint itt fontos garanciális feltételeknek kell megfelelni az új jogi szabályozásnak, az természetesen igaz. Ebben egyetértünk.

Itt a vezérszónoklat vége felé, már csak azért is, mert úgy hozta a sors, illetve a parlamenti szokásjog, hogy az előttem szóló képviselő úr a legnagyobb ellenzéki párt véleményét ismertette, és utána van lehetőségem felszólalni, még itt a végén szeretnék kitérni egy konkrét érvre, amely Pap János képviselő úr hozzászólásában többször elhangzott. A képviselő úr egyik alapvető állítása az volt, hogy a törvényjavaslatnak nem a jogharmonizáció, az EU-jogharmonizáció a legfontosabb célja, hanem mindenféle más, ködös, nehezen megfogható vagy esetleg jól körülírható gazdasági lobbiérdekeknek a képviselete. Ezt többek között azzal kísérelte meg alátámasztani a képviselő úr, hogy azt mondta: a kormány, a kormány minisztere, a kormány államtitkára, vagy a környezetvédelmi bizottság ülésén is elhangzott ez, az ott megjelent minisztériumi tisztségviselő nem mutatta be a vonatkozó irányelveket és a vonatkozó európai előírásokat.

Na most, Pap János, aki legjobb tudásom szerint több időt töltött el a köztársaság Országgyűlésében, mint jómagam, és ezért jóval nagyobb törvényhozói rutinnal rendelkezik, bizonyára pontosan tudja, hogy egy törvényjavaslat szövegében a törvényjavaslat normaszövege és annak az indokolása található meg. Ilyen esetekben a hivatkozott különböző európai irányelvek mellékletként vagy bármilyen más formában való becsatolása meglehetősen idegen lenne a magyar törvényhozás szokásaitól. De természetesen ezek az irányelvek hozzáférhetők, és én azért is hallgattam csodálkozva a képviselő urat, mert sokkal nagyobb rutinnal rendelkező, a környezetvédelem területén működő politikusként minden bizonnyal nálamnál sokkal jobban is ismeri ezeket az irányelveket, és tudja, hogy melyek ezek az irányelvek.

Felszólalásának a végén hosszasan kifogásolta az egyed meghatározását a most előttünk fekvő törvényjavaslatban, és hogy mennyire nincsen igaza ebben a dologban, azt gondolom, ez általánosításra is kiváló lehetőséget teremt a kívülálló, elfogulatlan szemlélő számára abban a tekintetben, hogy vajon a vezérszónoklat és általában a kifejtett ellenzéki kritikának az egésze mennyire hiteles. (Balsay István: Az SZDSZ véleményéről beszélj!) Ugye… (Balsay István: A vezérszónoklatot kell elmondani!) A parlamenti vita, tisztelt képviselő úr, az bizony ilyen, hogy egymás hozzászólásaira reagálunk… (Dr. Pap János: Nincs vélemény!)

A véleményünk az, tisztelt képviselő urak, ha megengedik, akkor elmondom, hogy önök által is ismert a Tanács 92/43-as irányelve, amely szabályozza, definiálja azt a fogalmat, amely az egyed fogalmaként megjelenik az előttünk fekvő törvényjavaslatban is. Pap János képviselő úr ezt kifogásolta, mondván, hogy ennek semmi köze nincsen az európai uniós jogharmonizációhoz. A helyzet az, hogy az ebben az európai uniós irányelvben meghatározott definíció szó szerint kerül be a magyar jogba. Gyakorlatilag betűhíven kerül át az a három sor a magyar jogi szabályozásba ebben a definícióban, ami a Tanács irányelvében szerepel. Azt gondolom, ez jó példázata mindannak, hogy mennyi köze van az előbb elhangzottaknak ahhoz, ami valójában az előttünk fekvő törvényjavaslat célja és a tartalma.

A Szabad Demokraták Szövetsége természetesen nyitott az épeszű és ésszerű módosító javaslatokról való vitatkozásra, és adott esetben ezeknek az elfogadására is, de alapjaiban ezzel a törvényjavaslattal, céljával és tartalmával egyetért, és ezt támogatni fogja a parlamentben.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Pettkó Andrásnak, az MDF képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament elé kerülő törvény bizonyos szempontból régi adósságot igyekszik törleszteni azáltal, hogy a korábban törvényileg szabályozott kérdésekben pontosításokat tesz, illetve az uniós csatlakozással kapcsolatban a szigorításokat, kötelezettségeket most már törvényi szinten is szabályozni kívánja. Az előterjesztett törvényjavaslat az uniós csatlakozás előtti utolsó nagyobb jogharmonizációs célú nekifutása a parlament által jól ismert, a környezet, illetőleg a természet védelméről szóló törvényeknek, ezért is különös figyelmet és megkülönböztetett érdeklődést jelent valamennyiünk számára.

A környezet védelméről szóló törvény módosítása kapcsán két olyan irányelv átültetése történik meg a törvény elfogadása során a hazai jogrendbe, amely részben ez év júliusától, részben 2007-től válik az Unió tagországai számára hatályossá. Az egyik ilyen a zajtérképezési kötelezettség. A stratégiai zajtérkép egy konkrét szakterülethez kapcsolódó feladat. A nagy forgalmú közlekedési létesítmények, nagyvárosi agglomerációk esetében a módosítás pontosítja a jelenlegi kötelezettségeket azzal, hogy a nagyobb települések esetében szükséges zajtérképezési kötelezettséget egy zajcsökkentési intézkedési tervvel is ki kell egészíteni. Az itt szükséges lépések és ennek megfelelően azok költségvonzata egy későbbi időpontban fog jelentkezni, nevezetesen 2007-ben, illetve 2012-ben. Azonban a törvényalkotás szintjén ezt a harmonizációs lépést most meg kell tenni. Ebben a törvényjavaslatban végre megjelenik az, hogy azt minek kell értékelni, hogyan kell megcsinálni, és minek a szerves részét fogja képezni.

A környezet védelméről szóló törvény módosítása során - a másik irányelvet említve - a jelen változatnál az EU tervek és programok vizsgálati irányelveit, amelyek a fenntartható fejlődés előmozdítását jelentik, a környezeti szempontoknak a környezetre jelentős hatást gyakorló tervek és programok kidolgozása és elfogadása rendszerébe kell ezentúl integrálni, amelynek során figyelemmel kell lenni az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatára is. Ez azt jelenti, hogy a jövőben e törvénymódosítás értelmében az ENSZ-EGB-egyezményhez kapcsolódó stratégiai környezeti vizsgálati jegyzőkönyveknek megfelelően kell a jogharmonizációt kialakítani.

A módosítások alapjaiban nem változtatják meg a környezetvédelmi törvényben már korábban megfogalmazott előírásokat, szabályokat, amelyek a szabályozott vizsgálati elemzésben, valamint a területfejlesztési törvényben előírt környezeti, társadalmi, gazdasági hatásvizsgálatoknál előírásra kerültek, csak egy egységes szemléletű törvényi szintű szabályozásban foglalja össze azokat a kötelezettségeket, amelyek a tervek és programok vizsgálati irányelv alapkövetelményeinek megjelenítéséhez elengedhetetlenül szükségesek, és amelyek a törvényi szintű szabályozást indokolják.

A törvény bizonyos pontosításokat, meghatározásokat is rögzít, mint a hatály vagy a környezeti vizsgálat és a környezeti értékelés mint fogalmak általános meghatározását. Ugyanakkor meghatározza az elkövetkezőkben azokat a részleteket, amelyeket a későbbiekben kormányrendeletekkel - ez bizonyos aggályokat vet fel - kell szabályozni. A környezeti hatásvizsgálatok esetében a bekövetkező változások bizonyos kiegészítéseket, szigorításokat jelentenek, amelyek egyedi beruházásokhoz kötődnek, és ezáltal ennek a rendszere is tovább szabályozottá válik.

(12.00)

A környezetvédelmi hatásvizsgálat rendszere hazánkban ugyan már 1995-től szabályozott és beépült a hazai jogrendszerbe, de ebben a módosításban arról van szó, hogy olyan esetekben, amelyek nem normatív szabályozást jelentenek, tehát nem törvényjavaslat, rendeleti szabályozás, és nem konkrét beruházás egyedi környezeti hatásainak vizsgálatára vonatkozik - amire egyébként környezeti hatásvizsgálatot kell lefolytatni -, hanem programok, tervek, átfogó koncepciók környezeti értékelését, környezeti hatásainak vizsgálatát célozza meg, ezeknél is kell a jövőben elemzéseket végezni. A törvényjavaslat ennek a kötelezettségnek tesz eleget, ez azért is nagyon fontos, hiszen ezen törvényjavaslat módosításának értelmében a jövőben olyan ügyeknél, mint az autópálya-építési program vagy egy komolyabb folyószabályozási rendszer terve esetében már szükséges egy előzetes vizsgálat, amely globálisan és átfogóan vizsgálja a tervezett beavatkozás esetleges környezeti következményeit, hatásait.

Nyilvánvalóan amennyiben konkrét, egyedi beruházások történnek a programterv megvalósítása során, nem iktatódhat ki a rendszerből a környezeti hatásvizsgálat. Ez a módosítás azonban bizonyos tekintetben nem biztos, hogy a szigorítás irányába jelent módosítást, és nem harmonizál teljes mértékben az EU-val. Eddig törvény szabályozta ugyanis, hogy milyen tervekhez, programokhoz kell hatásvizsgálatot végezni, és most már ezeket a programokat, terveket is meg kell tenni.

A természetvédelmi törvény bizonyos módosítása a harmonizációs feladatokon túl néhány feladatnak is megfelel, azonban egyes részei vitathatók, illetve elfogadhatatlanok, de erről majd később. Kiadásra kerültek ebből az alkalomból olyan apróbb pontosítások, amelyeket a jogalkalmazói gyakorlat hozott a felszínre; nevezetesen, azon kiegészítések, hiányosságok kiküszöbölése, amelyek egy hét éve elfogadott törvény esetében jelentkeznek, mint az egyed meghatározása, amely a jogalkalmazásban eltérő értelmezésekre adott eddig lehetőséget.

Ez különösen sok problémát jelentett a tekintetben, hogy mind a törvény, mind a végrehajtásra kiadott jogszabályok rendelkezései az egyedre vonatkoznak, illetve a Btk. a természetkárosítás elkövetési tárgyaként az egyedet határozza meg. A törvényjavaslatban az egyedre vonatkozó megfogalmazás további pontosítást igényel, jó lenne, ha a törvény - ha már módosítunk rajta - pontos meghatározásokat, EU-konform definíciókat tartalmazna.

A benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban a természetvédelmi törvény módosításával kapcsolatos részhez megjegyzést nem kívánok tenni, a továbbiakban csak néhány megfontolandó észrevételt engedjenek meg megjegyezni. Ezekre vonatkozóan az MDF módosító javaslatokat fog benyújtani, hogy a törvény még inkább megfeleljen az elvárásoknak.

Gondokat jelent az ökológiai vízkészlettel, ökológiai vízmennyiséggel kapcsolatos kérdés, nevezetesen az, hogy ezt ki határozza meg. A javaslatban - ez a kérdés erősen vitatható, nem elfogadható ilyen megfogalmazásban - a vízügy feladataként jelenik meg, annak ellenére, hogy ez egy ökológiai, természetvédelmi feladat, hiszen ők ismerik azt az igényt, amely az ökológiai vízigényhez szükséges. A vízügy feladata véleményünk szerint ennek biztosítása.

A közösségi jog által előírt követelmények a jövőben sem valósíthatók meg az életközösségek ökológiai vízmennyiségének meghatározása nélkül. Ennek megfelelően nem feltétlenül a vízügyi hatóság a legkompetensebb ebben a kérdésben. Ez tényleg szakmai kérdés, ugyanakkor ez jogalkotás-technikai kérdést is felvet.

Történt egy átszervezés - nem biztos, hogy ez volt a legjobb, de most ezt ne vitassuk -, amely szerint a vízügyi hatósági feladatokat egy olyan szervezet látja el, amelyikben a vízügyi hatósági feladatok mellett a környezetvédelmi hatósági feladatok is egy szervezetben kerülnek ellátásra. Akkor érthetetlen, hogy a törvénymódosításban miért a vízügyi hatóság kerül megfogalmazásra. Az ökológiai víznek nemcsak az a következménye, hogy azt biztosítani kell, hanem az, hogy természetes állapotú vizes élőhely, amelyiknek van vízpótlása, amit a szolgáltató üzemeltet szolgáltatáson keresztül, akkor nemcsak arról van szó, hogy ezt biztosítani kell, hanem az a nagy kérdés, hogy aki ezt bevételezi, azért teljesíteni kell valamit.

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi törvényben a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításánál a vízügyi és környezetvédelmi miniszter egyetértése szükséges a védett természeti értékek esetében. A jelenlegi előterjesztésben a régészeti lelőhelyek esetében a védetté nyilvánításhoz helyesen a kulturális örökségvédelmi miniszter egyetértésének szükségességét írja elő. Ennek következtében a jövőben a természetvédelmi és régészeti értékek hatékonyabban kerülnek figyelembevételre.

Külön kérdésként jelenik meg a törvényjavaslatban a helyi védetté nyilvánítási eljárásban eddig problémát jelentő visszacsatolás törvényi szintű szabályozása. Remélhetőleg ennek a törvénynek az elfogadásával a minisztérium végre teljes képet kaphat, hogy az önkormányzati rendeletek során valójában hazánkban mekkora a védetté nyilvánított természeti területek nagysága, és mennyi védett természeti értékkel rendelkezünk Magyarországon.

Nem támogatható a törvényjavaslat azon része, amely a természetvédelmi korlátozások után járó kártalanításokra vonatkozik. A kártalanítások kifizetésének kiterjesztése a földtulajdonoson túl a föld használóira is olyan mértékben megnyitja a kártalanításra kötelezhetők körét, amire sem a természetvédelem, sem az ország jelenlegi költségvetése nem készült fel. Ezen túl felesleges is ez a rész, mivel a föld tulajdonosa a kapott kártalanítást a haszonbérlőre szerződésben átszármaztathatja. Erre vonatkozóan is az MDF javaslatot fog benyújtani.

A törvényjavaslat a természetvédelmi ismeretterjesztés és a fenntartható turizmus érdekében egy új fogalmat kíván bevezetni, az úgynevezett natúrparkot. Az előzőekben felvetett feladatok ellátására az EU tagországaiban számtalan natúrpark létezik, melyek bizonyos szempontból kedveltek és szélesebb körben terjedtek el. De nálunk itt, a Kárpát-medencében még megvannak azok a természetes, illetve természet közeli állapotok, amelyek megőrzése elsődleges. Nem kellene lemondani további nemzeti parkok kialakításáról sem.

Elfogadhatjuk ugyan azt, mármint az úgynevezett natúrpark kifejezést abban az esetben, ha ez nem megy a nemzeti parkok létesítésének kárára. Hivatkozhatunk a közösségi támogatási rendszerhez történő megfeleltetés szükségességére, melynek értelmében a miniszter engedélyezheti a natúrpark használatát különböző védett területeken, de a törvényjavaslatban nem került megfogalmazásra, hogy mi is valójában a natúrpark, milyen státussal rendelkezik, milyen költségvetési támogatást kap, illetve egyáltalán miért az. De az a megfogalmazás sem fogadható el általában, hogy a natúrpark egy területfejlesztési kategória és nem ökológiai fogalom. Vélhetően a nemzeti parkokra a jövőben a Közösségtől is, illetve egyéb helyekről is jelentősebb, nagyobb támogatásokat lehet kapni, mint az úgynevezett natúrparkokra, tehát a támogatásokra vonatkozó okfejtés is vitatható ezen a ponton.

A Natura 2000 területekre, a természeti területekre és az ökológiai, zöld folyosókra az eredeti törvény szigorú előírásokat írt elő. Az ezzel kapcsolatos módosítások a törvény eredeti szellemét - nevezetesen, a védett területeket és a védett területeknek a védősávjait köti össze az ökológiai folyosó - kedvezőtlenül módosítják. Lehetőség nyílik az infrastruktúra-hálózat további kedvezőtlen, természetvédelmi területeket érintő térhódítására, mivel lehetőséget kap több miniszter együttes döntésre, amelynek következtében a természetvédelem erősítése helyett a természetvédelem háttérbe szorul.

Azért, hogy a természetvédelmi területek további szabdalására lehetőség nyíljon, egyéb tárcák bevonási lehetőségének megteremtésével a törvényt ilyen módon nem szabad módosítani. A tárcaegyeztetések során ugyanis - a benyújtott törvényjavaslat lehetőségéből következően - egyes tárcavélemények ilyetén való elfogadása sok esetben a természetvédelem érdekeit sértheti.

Végül a tárca hatósági szervezeti rendszerének megjelenítése a törvényjavaslatban bizonyos szempontból kérdéses, hiszen a hatósági szervezetrendszer átalakítása még mindig nem zárult le. Ezek véglegesítése nélkül a törvénymódosítás csak egy átmeneti állapotra vonatkozhat, elég lenne a törvényjavaslatban csak azt jelezni, hogy a másodfokú természetvédelmi hatóság látja el a jövőben az ilyen jellegű feladatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja csak lényeges változtatásokkal tudja támogatni az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most a további képviselői felszólalások következnek.

Először az előzetesen írásban hozzászólásra jelentkezett képviselőknek fogom megadni a szót, 10-10 perces időkeretben, azonban mindezt megelőzően kétperces hozzászólásra megadom a szót Pap János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány dolgot szeretnék megjegyezni. Azt gondolom, a vezérszónoki beszéd arra való, hogy a frakció véleményét elmondja az ember, a reakció ideje pedig a kétperces. Orosz képviselő úrnak szeretném mondani, hogy az egyeztetés nem attól fog megvalósulni, hogy most egy törvénybe beemeljük, hogy három miniszter egyezkedik egy ökológiai folyosó, egy ökológiai hálózat kialakításánál, minden olyan jellegű törvénynél, országgyűlési határozatnál, ahol több tárcát érint, tárcaegyeztetés van, tehát az egyeztetés kialakul.

(12.10)

Azt gondolom, ettől nem szükséges, hogy törvényi garanciát tegyünk, illetve törvényben írjuk elő, hogy három miniszternek kell egyeztetnie.

Az pedig, hogy a tulajdonosi érdekek hol sérülnek és hol nem sérülnek, egy másik észrevétel volt. Én azt szeretném elmondani, hogy évek óta a tulajdonosi érdekek jelentősen sérülnek, mégsem tudunk mit tenni a természetvédelem terén, nevezetesen a vadgazdálkodásban. Tessék kimenni a határba, megnézni, hogy az őzek hol tartózkodnak ilyenkor, és mit csinálnak a vetésben! Vajon azokkal a tulajdonosi érdekekkel mi a helyzet? Tehát sokkal szélesebb körű és részletesebb szabályozásra lenne szükség; természetesen nem e törvény alá tartozik, csak mivel a tulajdonosi érdekek előjöttek, ezt hadd említsem meg.

Gusztos képviselő úr ugyan kiment, de egy dolgot hadd mondjak: nem fogom elmondani a magyar fordítását, de azt hiszem, mindannyian ismerjük a redoxpotenciál jelentését. Lehet, hogy szó szerinti fordítás van ott, de tisztelt képviselőtársaim, amikor az egyedre azt mondjuk, és akkor talán már, amikor a természetvédelmi törvény módosításáról beszélek, erre nem kívánok visszatérni majd. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az egyed minden élő szervezet, és az abból készülő bármilyen egyéb termék, amiről megállapítható, hogy az egyed benne van vagy az egyed bármilyen összetevőjét tartalmazza.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, lehet itt fordításra hivatkozni, lehet itt sok mindenre hivatkozni, de ennyire tudománytalan, pongyola, rossz megfogalmazást a törvénybe ne emeljünk be! Egyet ne felejtsünk el: az egyed meghatározása az alapfogalmak között szerepel, tehát az egész törvényben, ahol egyed szerepel, ez vonatkozik rá. Tehát ez a meghatározás rossz.

Még egy adalékot hadd tegyek hozzá: a bizottság ülésén az államtitkár úr elismerte, hogy ez a megfogalmazás rossz. Akkor nem tudom, miről vitatkozunk most. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmet egy alapvető szemléletbeli különbségre. Egyéb szakmai munkái alapján nagy tisztelettel vagyok Pap János képviselőtársam iránt, de a környezetvédelmi szabályozás területén vallott nézetei, úgy gondolom, alapvetően hibásak, és egyszerűen eredménytelenségre vezetne, ha azt a szemléletet próbálná a törvényhozás követni.

Egyszerűen nem lehet csak tiltással a környezet védelmének általános szabályait lerendezni. Ahogy nem lehet egy gyártási-termelési folyamat minőségét csak a végellenőrzéssel biztosítani, ugyanúgy nem lehet a környezet védelmét csak a folyamat elején a tiltással elrendezni. Úgy gondolom, csak az az álláspont helyes, ami az Orosz Sándor vezérszónokunk megfogalmazásában került kifejtésre, ami megfelelő normákat állít a környezet védelme érdekében, és egy olyan egyeztetési kényszerpályát jelöl ki, amibe igenis bekerül a gazdasági és közlekedési miniszter mint egyeztetésre kötelezett fél. Ne az legyen, hogy azt mérlegelje a gazdaság egy-egy szereplője, hogy mi éri meg neki jobban, várni három évet vagy pedig kifizetni a bírságot, hanem egy olyan pályára legyen terelve, ahol az a jól felfogott érdeke - és ez hosszú távú megoldást fog jelenteni -, hogy egy egyeztetés révén olyan megoldásra jusson, amit már a beruházási programja kezdetén tud, és annak során be tud normálisan tartani saját jószántából, mert ismeri a folyamatot, és egyetért azokkal a követelményekkel, amelyeket neki egy-egy ilyen nagyobb folyamatnál be kell tartania.

Tehát én az egyeztetésre való szorítást tartom alapvetőnek egy ilyen törvényi szabályozásban, önmagában a tiltás nem elegendő.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, MSZP.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Pap János azt mondta, itt van az ideje a vezérszónoklatokra való reflexióknak, amiben egyébként egyet is értünk. Én magam Pettkó úrnak a Magyar Demokrata Fórum nevében tett egy megjegyzéséhez szeretnék szólni. Nevesen, hogy nem értenek egyet a természetvédelmi törvényben lévő kártalanítási szabályoknak a földhasználókra való kiterjesztésével.

Szeretném fölhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy itt a vitában kétféle korlátozás volt. Van egy, az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyezhető korlátozás, ami az ingatlan egészét érinti, és van egy, az adott ingatlanon, nevesen a termőföldön való mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, halászati tevékenységnek, magának a tevékenységnek a korlátozása. Ha erről van szó, akkor értelemszerűen a kártalanítás csak annak a személynek az összefüggésében értelmezhető, aki ezt a tevékenységet közvetlenül, önmaga végzi. És ez, bármennyire is akarnánk, ma döntő többségében nem a földtulajdonos, hanem részben a földtulajdonos, de túlnyomórészt olyan más személy, akire más jogi szakkifejezést nehéz lenne találni, mint földhasználó. Ennek az egyszerű, életszerű ténynek az átvezetése és hitünk szerint jobb megoldása az, amit most ez a törvényjavaslat tartalmaz. Hozzáteszem, hogy mindez persze összhangban van a mezőgazdasággal kapcsolatos támogatási jogszabályokkal is. Nevesen: már nemcsak a magyar, a nemzeti jogszabályokkal, hanem az Európai Unió támogatási jogszabályaival is, ami ugyancsak a földhasználókat célozza meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Lezsák Sándor képviselő úr, MDF. Megadom a szót.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az MDF vezérszónoklatával kapcsolatos Orosz Sándor-fölvetésről szeretném elmondani, hogy köszönjük a korrekciót. Így együtt valóban elfogadható.

Köszönjük szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Pap János képviselő úr, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Józsa képviselő úrtól szeretném megkérdezni, melyik volt az a szakasz a vezérszónoklatomban, ahol tiltásról beszéltem.

Tisztelt Képviselőtársam! Valószínűleg nem tetszett figyelni arra, hogy mit mondtam. A következőt mondtam: az, ami pillanatnyilag megvan, és úgy hívjuk, hogy környezeti hatásvizsgálat, az jó, és betölti azt a szerepet, amit egyébként most a programok és tervek módosítása kapcsán szeretnénk megtenni. Én erről beszéltem. Én nem tiltottam, én azt mondtam, hogy az, ami megvan, jó, mert amit most szeretnénk elfogadtatni, az szűkít és rosszabb szabályozást hoz létre. Tehát nem szigorítani szerettem volna, nem is kívánok egyébként szigorítani. Vagy arra hivatkozom, hogy ami megvan, az jó, vagy ami nincs bent a törvényben, azt egyébként tegyük be.

Hadd mondjam el azt önnek, tisztelt képviselő úr, hogy valószínűleg azért történik mindez, mert a gyorsforgalmú közúthálózat-fejlesztésnél hiányoltuk az ellenzék oldaláról mindannyiszor, hogy ezek a hatástanulmányok nem készültek el.

Nos, tisztelt képviselőtársam, ilyen és ehhez hasonló esetben nem is kell most már környezeti hatásvizsgálatot készíteni. Környezeti vizsgálatot kell készíteni, amiben nincs értékelés és elemzés. Erről beszéltem, igen tisztelt képviselőtársam. Tehát a jelenleg hatályos törvényben meglévő dolgok megtartására hívtam fel a figyelmet, amit egyébként, ha jól emlékszem, még ebben a ciklusban már módosítottunk. Innentől kezdve tehát nem is értem, miért gondolja úgy, hogy én szeretnék ezen a területen szigorítani vagy tiltani. Ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak.

A másik pedig, igen tisztelt képviselőtársam: tessék csak megnézni, hogy lazítás vagy puhítás-e, amikor a 2. §-ban azt mondják, hogy a környezeti zajjal leginkább terhelt területeken. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársam, itt van a dolog lényege: a környezeti zajjal terhelt területeken. Ne innen mondjuk meg, hogy kinek mi, milyen zaj, mekkora zaj jelent terhelést. Minden környezeti zajjal terhelt területen nekünk feladatunk van. A “leginkábbö szócskával pontosan azt szeretnék elérni, hogy bizonyos minősített esetekben legyen csak érvényes. Én azt gondolom, hogy a törvény alapos és részletes elolvasása megmutatja, miről van szó, és ki miért küzd benne.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Kis Zoltán államtitkár úr. Megadom a szót.

DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. A további vita elkerülése érdekében ismételten fölhívom Pap János képviselő úr figyelmét, hogy ami most a törvénymódosításban a környezeti vizsgálat jogintézményeként megjelenik, az bővít. Nem azonos a hatásvizsgálattal. A környezeti hatásvizsgálatot továbbra is el kell végezni. Az megmarad, változatlanul. A hierarchia a következőképpen fog kinézni: egyes beruházásoknál környezeti hatásvizsgálat; tervek és programok elkészítésénél környezeti vizsgálat; koncepciók és jogszabályok előkészítésénél vizsgálati elemzés. Ez a hierarchia. Nem szűkül: bővül. Tehát további egy jogintézmény bekerül. De ha önt nem győzi meg az, ami le van írva, nem tudom, kivel kellene, hogy konzultáljon, mert mintha fal lenne kettőnk között, annyira nem hajlandó ezt elismerni.

Amikor az egyed fogalmát olyan vehemensen bírálja, akkor csak arra szeretném fölhívni a figyelmét, hogy bemutattam önnek - igaz, akkor nem olvastam föl azt az irányelvet, amely a '92/43. számot viseli -, mi az egyed, példány.

(12.20)

“Az az élő vagy elpusztult állat, illetve növény, továbbá annak bármely része, származéka, valamint minden egyéb olyan termék, amelyről kísérőokmány, csomagolás, jelölés, címke vagy bármely egyéb körülmény alapján megállapítható, hogy az érintett fajba tartozó állat, illetve növény része vagy származéka.ö Ez nem azonos a tudományos megfogalmazással! Ez azért van, hogy a büntető jogszabályok alapján az ilyen védett növényből, állatból, fajból vagy egyedből készült termékek után is alkalmazhatók lehessenek a szankciók.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Józsa István, MSZP. Megadom a szót.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarok hosszú dialógust folytatni Pap János képviselő úrral, és egyáltalán nem szeretnék személyeskedő hangnemet megütni sem a parlamentben, sem a folyosón, de úgy gondolom, jobban meg kellene ismernie egy, a mezőgazdasághoz, a környezetvédelemhez kiválóan értő szakembernek - jelen esetben Pap János képviselőtársamnak -, hogy hogyan zajlik egy-egy nagyobb beruházás felépítése. Államtitkár úr ezt struktúrájában ismertette.

Én arra a kifejezésére szeretnék visszautalni, amikor azt mondta, hogy ami van, az jó. Ez nem egészen jó, és azért nem, mert nem működik. Egész egyszerűen nem működik! Ami nincs, arra nem lehet elemzést és részletes hatásvizsgálatot csinálni. Ahogy államtitkár úr említette, a tervezésnek, a beruházási program kidolgozásának vannak különböző fázisai, amikor bizonyos mélységű, a környezet védelmével kapcsolatos vizsgálatok, elemzések elvégezhetők. Ezt teszi pontosabbá és lehetségessé ez a törvényi módosítás. Az, hogy a módosítási javaslat kidolgozásakor fontos szempont volt, hogy a vizsgálati irányelvben meghatározó alapvető követelmények a környezetvédelmi törvénybe kerüljenek bele, igenis előrelépés.

A zajról pedig csak annyit, hogy hasonlóképpen egészében tessék olvasni, és ne tessék kiragadni egy-egy részt, mert amit a zaj elleni védelemmel kapcsolatban elolvasott a képviselő úr, az megint többlet, és nem kevesebb.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az előzetesen írásban felszólalási szándékukat jelző képviselőknek adom meg a szót tízperces időkeretben; elsőként Pap János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Azért nem kívántam visszareagálni, mert néhány dolgot most szeretnék elmondani a hatásvizsgálat kapcsán.

Amit államtitkár úr az előbb elmondott és felbontottunk a módosításban, azt a meglévő törvény egy kalap alatt hatásvizsgálatként nevesíti. A hatásvizsgálatnak pedig van egy értékelés és egy elemzés része, a környezeti vizsgálatnak viszont nincs értékelés része, és adott esetben nem kötelező - illetve lehet kötelező is -, s ezt egy külön rendelet írja elő. Innentől kezdve el lehet dönteni, hogy lazításról, szigorításról vagy tágításról van szó.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Mivel két törvényről van szó, a tizenöt perces hozzászólásomban azt mondtam, hogy az egyedről már nem kívánok beszélni. Államtitkár úr azt mondta, hogy lefordították szó szerint. Nem szó szerint került ide be, mert ő növényről és állatról beszél, itt pedig élő szervezetről van szó. Tehát nem szó szerint került bele. De nem is ez a baj, hanem az, ahogy itt szerepel, érthetetlen és értelmetlen, és nemcsak a védett fajokra vonatkozik, hanem az alapfogalmak között kerül meghatározásra.

Azt gondolom, akkor járnánk el helyesen, ha az egyedet élőlénynek tekintenénk, és ha ennek a szabályozása tényleg büntetőjogi kategória lenne. Ha szeretnék elkapni egy védett állatfaj kitömött példányát - tehát tetemét, mert az egyednek már nem nevezhető -, akkor a módosításra természetesen szükség van, de nem biztos, hogy élő szervezetként vagy az élő szervezetből bármilyen termékként kell ezt meghatározni. Még egyszer mondom, azért tartom ezt egy picit furcsának, mert ezek szerint a bizottsági ülés óta megváltozott a véleményük, hiszen államtitkár úr ott még azt mondta, hogy ezen módosítani kell, mert szerinte sem jó ez.

Igen tisztelt Államtitkár Úr! Nézzünk néhány olyan dolgot, ami ebben a javaslatban ugyan benne van, de szerintem rosszul van benne. A fikciókat és a képzelgéseket most már tegyük félre, és arra figyeljünk, amit a másik mond, mert akkor megértjük egymást.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Magyarországon van egy természetvédelmi hatóság, amely a természetvédelem kérdéseihez - adott esetben az ökológiai vízmennyiséghez - kiválóan ért. Egyébként itt az ökológiai vízkészlet és az ökológiai vízmennyiség korrigálásáról volt szó, ezzel szemben egy teljesen abnormális dolog történt, tudniillik az ökológiai vízmennyiséget ezek után a vízügyi hatóság állapítja meg. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, az ökológiai vízmennyiség megállapítására az ökológiával foglalkozó természetvédelmi hatóság, illetve a nemzeti park igazgatósága a kompetens. Ők tudják megmondani, hogy mekkora az ökológiai vízmennyiség, és ezt a vízmennyiséget különböző módszerekkel a vízügy tudja kielégíteni. Hogy ez mennyire így van, nos ha Bős-Nagymaros kapcsán ez így történt volna, akkor valószínűleg soha nem épült volna meg az a szörny, ami a Dunán található, tudniillik az ökológiai vízmennyiséget akkor is azok próbálták meghatározni, akik nem értenek hozzá.

Igen tisztelt Államtitkár Úr! Elhiszem, hogy mindannyian jó szándékkal állunk a környezet- és természetvédelemhez, de nézzük meg, hogy adott esetben mi bújik meg egy mondat mögött. Arra kérem önöket, azt figyeljék, amit mondok, és hogy ebből mi következik. “A természetes és természet közeli állapotú vizes élőhelyen a természeti érték fennmaradásához, a természeti rendszerek megóvásához, fenntartásához szükséges vízmennyiséget mesterséges beavatkozással elvonni nem lehet.ö

Igen tisztelt Képviselőtársaim! A vízkeretirányelv szerint a víz ott van jó helyen, ahol van. Amikor a Rábából vagy bárhonnan szeretnék pótolni a Balaton vagy a Fertő-tó vizét, az pontosan a vízkeretirányelvbe ütközik, tudniillik a vízre - haváriát, árvizet és egyebet kivéve - mindig ott van szükség, ahol éppen van. Mit jelent az a mondat, amit felolvastam? Ha egy adott területen meghatározzuk, hogy egy folyónak mennyi az ökológiai vízigénye - ezt mind a vízügy teszi -, akkor azt a vízmennyiséget nem lehet elvonni, viszont ebből a szövegből az is következik, hogy az ökológiai vízmennyiség fölötti vízmennyiséget el lehet vonni. Nem tiltja meg a törvény, hanem csak azt mondja, hogy az ökológiai vízmennyiséget nem lehet elvonni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Volt már annyi vízügyi beavatkozás, illetve tájrombolás és károkozás ebben az országban, hogy joggal feltételezzük, ez így nem korrekt, és ki kell mondani, hogy vízfolyásból, természetes vagy természet közeli élőhelyről vizet nem lehet elvonni. Azt, hogy az ökológiai vízmennyiséget biztosítani kell, úgy hívják, hogy vízpótlás vagy vízellátás. Azt gondolom, ebben konszenzusra kellene jutni, és ezt a szövegrészt úgy kellene megfogalmazni, hogy mindannyian azt értsük belőle, amit itt érteni kell.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Én elhiszem azt, amit mondanak, hogy a natúrpark micsoda előrelépés, milyen jó dolog, és hogy a tájvédelmi körzet és a nemzeti park között van. Igen tisztelt képviselőtársaim, akkor tegyük be oda! Mi akadályozza meg a minisztérium szakmai osztályát, a szakembereket abban, hogy a tájvédelmi körzet és a nemzeti park közé tegyék be a natúrparkot? A nemzeti park és a tájvédelmi körzet fogalma meg van határozva, tudjuk, hogy mik azok. Tessék mondani, a természetvédelmi törvényben benne van-e, hogy mi a natúrpark. Bekerül-e most, hogy mi a natúrpark? Meghatározzuk-e, hogy mi a natúrpark? Csak fenntartható turizmusról, ökoturizmusról és határon átnyúló kezdeményezésekről beszélnek. Igen tisztelt képviselőtársaim, álságos a dolog, hiszen a tárca maga kezdeményezte a Szigetköz-Csallóköz közös nemzeti park létrehozását. Ütő államtitkár úr több mint egy évig vezetett egy bizottságot, majd megszülték a natúrparkot. Ne mondjuk már azt, hogy nem lehet határon átnyúló nemzeti parkot létrehozni, mert vicces lenne, tudniillik a Fertő-Hanság Nemzeti Park éppen ilyen. Tehát ne beszéljünk mellé!

Valamilyen hátsó gondolat van a natúrpark kapcsán. Egyébként az a legszomorúbb, hogy ez a módosítás, amit szeretnének elérni, nem határozza meg a natúrparkot, nem tudjuk, mit akarunk a natúrparkkal. Kicsit az az érzésem, hogy a Szigetközben a nemzeti park elsíbolásáról van szó és arról, hogy ott natúrparkot akarnak létrehozni. Hozzanak létre natúrparkot máshol, igen tisztelt képviselőtársaim, de ne a Szigetközben, ahol egy évig folyt a nemzeti park előkészítése. Tessék mondani, kit akarnak becsapni azzal, hogy azt mondják, a natúrparkra majd több európai uniós támogatást kapunk, mint a nemzeti parkra. Tisztelt képviselőtársaim, ha Magyarországról beérkezik tíz pályázat, amelyek között van négy-öt nemzeti parkos és van három-négy, amely érzékeny területről érkezik, majd jön egy olyan, amelyik nem nemzeti park, nem érzékeny terület, hanem natúrpark, akkor tessék mondani, melyiket fogják támogatni. Természetesen azt fogják támogatni, amelyiket az adott ország is támogat és a nemzeti park szintjére emelte, azaz a legmagasabb védettségi szintet adta meg neki azért, mert a legnagyobb védettségi szintet érdemli meg.

(12.30)

Tehát, igen tisztelt képviselőtársaim, ne gondolják már azt, és ne nézzék annyira le se az ellenzéki képviselőket, se azokat, akik valamennyire foglalkoznak vele, és ne érzelmi kérdéseket csináljanak belőle. Ha a natúrpark meghatározása és egy fontos természetvédelmi kategória önök szerint így kell hogy szabályozásra kerüljön, ahogy most fölolvasom, akkor azt gondolom, hogy ez szégyen a természetvédelemre nézve. A következőképpen képzelik önök el a natúrpark megfogalmazását: védett természeti terület - egyébként ebbe a nemzeti park meg a tájvédelmi körzet is beletartozik -, valamint ezen területek meghatározott része tekintetében a miniszter, ha annak nemzetközi gyakorlatban kialakult és elfogadott feltételei fennállnak, a “natúrparkö elnevezés használatához hozzájárulhat. Tessék mondani: mi a natúrpark? Mi a natúrpark? (Dr. Józsa István közbeszól.)

Tudom, hogy mi a natúrpark, én nem azért kérdezem öntől, képviselő úr, hogy mondja meg nekem, mi a natúrpark, én tudom. Ha ön tudja, hogy mi a natúrpark, akkor azt is tudja, hogy egyértelműen benne van a környezetvédelmi lexikonban - amit, azt gondolom, a tárca igen tisztelt képviselői ismernek -: területfejlesztési kategória, nem tartozik a természetvédelmi törvény hatálya alá. Olvassa el, igen tisztelt képviselő úr, ne a fejét rázza, hanem olvassa el, ez benne van!

Még egyszer mondom: hozhatnak létre natúrparkot, hozzanak létre natúrparkot. A Szigetközben mindent meg fogok tenni egyébként, hogy a kormány szavahihetőségét pengeélre állítsam, és mindent meg fogok tenni azért, hogy küzdjek, hogy egy év fölösleges munka a nemzeti parkért natúrparkban fog kicsúcsosodni. Ezt most mondom önöknek, és ezt Haraszti úr is tudja, mert elmondtam neki. Ha már mindenáron natúrparkot akarnak hozni, akkor legyen annyi becsület önökben, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy fogalmazzák meg a törvényben, hogy mi a natúrpark, írják már le, hogy mi a natúrpark. Nem itt kell elszavalni, hogy mi a natúrpark. Egyébként sokkal hosszabb megfogalmazása van a natúrparknak a környezetvédelmi lexikonban, mint akár a tájvédelmi körzetnek, akár a nemzeti parknak. Határozzák meg, hogy mi a natúrpark, milyen támogatást kívánnak adni a natúrparknak, és milyen lehetőségeink nyílnak egyébként a csatlakozás után a natúrpark kapcsán.

Egyébként az egész tájékoztatás, az ökoturizmus, az ismeretszerzés és egyéb ma is folyik a nemzeti parkokban kiválóan, ma is folyik a tájvédelmi körzetekben. Még egyszer mondom: nem idevaló kategória, nem ebben a törvénymódosításban lenne a helye egyébként a natúrpark megfogalmazásának. Hogy miért teszik, lelkük rajta, igazából, még egyszer mondom, számomra érthetetlen.

Az ökológiai folyosó és az ökológiai hálózat kapcsán, igen tisztelt képviselőtársaim, Magyarországon lehet-e ökológiai folyosóról és ökológiai hálózatról beszélni akkor, amikor keresztül-kasul autópálya és gyorsforgalmi vasúti hálózat szeli át? Valószínűleg ezért és a következőkben fejlesztésre kerülő gyorsforgalmú úthálózatnál, illetve vasútfejlesztésnél került be a gazdasági miniszter. Egyébként azért érdekes a bekerülése, mert a földművelésügyi miniszter a gazdasági és közlekedési miniszterrel együttes rendeletben jelöli ki az ökológiai folyosókat. Miért? Ez nem a környezet- és természetvédelmi miniszternek lenne a feladata? Dehogyisnem! Tárcaegyeztetések után úgy, ahogy egyébként minden esetben, amikor környezetvédelem bármilyen gazdasági érdekkel ütközött vagy kapcsolatban volt, így történt. Miért nem így történik a jövőben? Ez egy nagy kérdés, erre válaszoljanak!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértek Pap János képviselőtársammal abban, hogy valóban helyesebb, ha pontosabban definiáljuk a natúrparkot, de az, hogy a törvényjavaslatban utalás történik a nemzetközi gyakorlatra, azt hiszem, helyénvaló.

Nem akarom untatni a jelenlévőket a saját tapasztalásommal, de volt szerencsém Finnország karéliai részén egy olyan egyébként megközelíthetetlen védett mocsaras területen, nemzeti parkban, egy natúrparkban járni, ahol, egyetértve azzal, hogy végső soron ez egy területfejlesztés, ez egy ökoturizmus, de környezetbarát módon nem természetidegen anyagokkal, magyarul, cölöpöket, egy-egy pallót lerakva, kiépítve olyan fejlesztést hajtottak végre, ami abszolút nem bántotta az egyébként védett természeti környezetet, és mégis élvezhetővé, látogathatóvá tette azt. Tehát azt hiszem, hogy az, hogy a natúrpark fogalma bekerült a természetvédelmi törvénybe, mindenképpen előrelépés, és azzal egyetértek, hogy módosítóval ezt lehetne még pontosítani.

A gyorsforgalmi úthálózat ilyetén emlegetése pedig, azt hiszem, nagyobb körültekintést igényelne. Azt hiszem, hogy amikor a képviselő úr a saját területének az útfejlesztésére beadta a több milliárdos módosító javaslatait a költségvetés terhére, akkor is lehetett volna erre gondolni, hogy milyen környezeti hatásokkal jár, tehát egy pici konzekvenciát, hogy ha úthálózatot fejlesztünk, az az ország gazdasági fejlődésének érdeke, és hogy ebben zöld folyosók legyenek, az már a környezet érdeke.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most hozzászólásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Pettkó András összegezte a Magyar Demokrata Fórum véleményét, és én akár ebbe, akár az itt elhangzott magas röptű tudományos dialógba bekapcsolódni nem tudok, nyilván hozzáértésem sincs, másrészt pedig mezítlábas képviselőként, gyalog képviselőként választókerületemben, ott, a Tisza mentén érzékelem, hogy tulajdonképpen mit is jelenthet ez a törvénymódosítás.

Egyéni képviselőként inkább a napi gondokkal kell szembenéznem, azzal, hogy zeng a zenegép éjszaka, nem tudnak aludni az emberek, vagy a Tisza cianidszennyeződését követő gyötrelmekkel, a kártalanítás elmaradásával, vagy éppen a Verespatak fenyegetettségével ott, a Maros mentén, vagy a füstölgő gyárkéménnyel, vagy pedig azzal a hírrel, hogy valamilyen sárga folyadékot eresztenek a holtágba, és bizony hiába futnak ide-oda, nagyon nehéz megtalálni akár a felelőst, akár azt, aki meg tudja akadályozni a folyók szennyezését, vagy éppen teherautók hordják a hordókat az elárvult tanyákra, és bizony itt is elképesztő méreteket öltött az illegális szemétlerakás, az illegális tárolás. Nagyon nehéz megtalálni azokat az eszközöket, technikákat, amelyekkel csillapítani vagy megállítani lehet azokat a zavarokat, amelyek rombolják környezetünket, természetünket.

Mindenképpen örülök annak, hogy a zajkeltéssel kiemelten foglalkozik ez a törvényjavaslat. Üdülőterületen általában a diszkók, éjszakai mulatók zavarják a pihenők nyugalmát, és az önkormányzatok gyakran szemet hunynak a megengedettnél nagyobb zajkeltés felett, mert szűkös anyagi érdekeik miatt bizony rászorulnak az ilyen intézményekből nyerhető bevételekre. El lehet ítélni emiatt őket, de nyilván ez kevés. Az idő bebizonyította, hogy a zajszennyezést döntően csak a törvényhozás szüntetheti meg, mert a települési önkormányzatok belső feszültségek, ellentmondások és bizony ellenérdekeltségek miatt óvatosak, túlságosan passzívak. A törvényi szigor betartása azonban azt is megkövetelné, hogy ne hirtelen, hanem fokozatosan szigorodjanak a jogszabályok annak érdekében, hogy például a munkahelyek, a vállalkozások is lépést tudjanak tartani az egyébként jogos hatósági követelmények növekedésével. Állami vagy éppen uniós segítség is kellene a szigorú követelményekhez történő felzárkózáshoz.

Választókerületemben több településen a környéken élők nyugalmát erősen zavaró, nagy zajjal működő üzemek nyilván képtelenek teljesíteni egy mainál szigorúbb törvény követelményeit, és emiatt sok itt dolgozó elveszítené a munkahelyét. Mindenképpen el kellene kerülni az olyan helyzetek kialakulását, ami például a napokban Tokodon mintegy 320 munkahely bezárásához vezetett. A környezetvédelem állami felelősei anélkül nem engedélyezték az ottani üveggyár működését, hogy megjelölték volna a környezetet szerintük fenyegető tényezőket. Így indoklás nélkül bárhol bármelyik ipartelep jövőbeni működése bizonytalan az országban. Nem véletlenül kapnak lábra olyan híresztelések, amelyek szerint ilyenkor a hatóságok burkoltan valamelyik konkurens cég kívánságait teljesítik. A hatósági szigor növekedése tehát korántsem jelentheti a mai kiszámíthatatlan államigazgatási magatartást, és a bizonytalanság okozhatja a legnagyobb kárt, úgy gondolom, ezen a területen is.

Törődni kellene azzal a környezetvédelmi veszéllyel is, ami a szovjet csapatok után hátramaradt az országban. Aggasztó, hogy a volt katonai objektumokat anélkül értékesítették sok helyütt, hogy a vételárba egységesen beszámították volna a még szükséges környezetregeneráló kiadásokat. Indokolt lett volna valamennyi ingatlanra szétteríteni ezeket a költségeket, hiszen a környezetszennyező gócok kialakulásában az összes ingatlan lakói bizony szerepet játszottak.

(12.40)

S végül röviden egy olyan veszélyről, amely az uniós csatlakozást követően is fenyeget bennünket; mégpedig az, hogy az ingatag anyagi helyzetben lévő vállalatok raktáraikba környezetszennyező anyagokat fogadnak be jó pénzért, majd hosszabb-rövidebb idő eltelte után ezek felszámolás alá kerülnek. Ilyen esetekben a hitelezők követeléseinek behajtása teljesen reménytelen lesz, az előre nem látott környezetvédelmi kiadások miatt.

Ezzel a néhány észrevétellel szeretnék hozzájárulni egy jó törvénymódosításhoz.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, MSZP.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Pap János egy gondolatára szeretnék visszatérni. Azért nem előbb nyomtam gombot, mert láttam, hogy Lezsák képviselőtársam van szóláson, és ismert, hogy a Duna-Tisza-közi homokhátság sanyarú sorsát illetően többször emelt szót. Ennek kapcsán kell mindenképpen azért arra a gondolatra visszatérni, miszerint a víz ott jó, ahol van.

Nem csak az ember - és valószínűleg ez nem parlamenti vitára tartozó kérdés - az az élőlény, amelyik folyamatosan alakítja és átalakítja a környezetét, beleértve ebbe a vízjárások lehetőségét is; elég, ha a hódra utalok; ami azt jelenti, hogy az a fajta meggondolás, amelyik a keretirányelvet úgy értelmezi, hogy a víz ott jó, ahol van, bizony meglehetősen bekorlátozza az ember működési lehetőségét és életterét. Azt gondolom, hogy ilyen nemkívánatos és egyébként a vízkeretirányelvben ilyen formában benne nem lévő gondolatokkal nem lenne helyénvaló korlátozni azokat a lehetőségeket, ami egyébként számunkra nemcsak adottság, hanem kötelezettség is. Nevesen, például a Duna-Tisza-közi homokhátságon élők helyzete adott esetben az ottani jelenlegi vízviszonyoknak egy olyan megváltoztatását igényli, amely egy korábbi állapotok szerinti vízviszonyok visszaállításában mutatkozik meg.

Azt gondolom tehát, hogy az ember környezetalakító hatását teljesen kizárni a környezet védelme érdekében nem lenne más, mint az emberi élet tagadása. Ez pedig nem hiszem, hogy nekünk feladatunk lehetne, és nem hiszem, hogy az Európai Unió bármelyik irányelve értelmezhető lenne ilyen formában.

Köszönöm.

ELNÖK: Nincs több kétperces hozzászólásra jelentkezés. Most hozzászólásra megadom a szót Parragh Dénes képviselő úrnak, Fidesz.

PARRAGH DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az eddigi vitában már igen sok vélemény elhangzott, és eléggé körbejártuk a két törvény módosítását. Én csak néhány szempontot szeretnék kiemelni az eddig elhangzottak után.

Először is abban, azt hiszem, meg tudtunk állapodni, hogy EU-s jogharmonizációs kötelezettségnek teszünk eleget, amikor a két törvény módosítását a kormány beterjesztése alapján a parlament tárgyalja. Igazából a vita arról alakult ki, hogy minden, a törvénybe bekerült módosítás a jogharmonizációs kötelezettség következménye, és követünk el esetleg hibákat a két törvény módosításakor.

A másik fontos szempont pedig az, mint minden törvény létrehozásakor vagy akár módosításakor is, hogy a részletszabályozás mikor és hogyan történik. Azt hiszem, az eddig elhangzott kérdések egy része is pont erre kívánt utalni. És elhangzottak olyan vélemények is, amelyek teljesen jogosak, amelyek olyan környezet- és természetvédelmi problémákat vetettek föl, amelyek nem a törvényből vagy nem a törvénymódosításból következnek, de meglévő problémák, amire képviselőtársaim is itt céloztak. Ezek viszont azt kell hogy üzenjék a tárcának, hogy milyen részletszabályozásokat kellene még tovább javítani.

A környezetvédelmi törvény módosításai közül én a már a képviselőtársaim által is kiemelt zajtérképről szeretnék szólni. Számomra az egyik legjelentősebb módosítás ez. Tulajdonképpen azon valóban lehet vitatkozni, és abban igaza van Pap Jánosnak, hogy a “leginkább terheltö kifejezés megfelelő-e, vagy a “100 ezertől nagyobb településekö behatárolás megfelelő-e. Én inkább azt szeretném még ezen túl kiemelni, hogy valóban nagyon fontos lesz, hogy az ezen törvényi szabályozások mögé kerülő kormány- vagy miniszteri rendeletek mit fognak előírni - amiről már szóltunk korábban -, és milyen forrásokból kell ezt elvégezni, ki fogja elvégezni, akár még az is, hogy kik végezhetik el, hiszen látjuk, hogy ez sem mindegy, és ez sem kellően szabályozott a környezetvédelem területén. Illetve - ami számomra talán a legfontosabb -, hogy milyen hatással fog ez járni. Amiről képviselőtársaim beszéltek, ezek a vendéglátó-ipari és egyéb zajterhelések, zajszennyezések, amelyek valóban a lakosságot a legjobban irritálják, nem ebbe a körbe tartoznak, tehát erre nem fognak megoldást adni.

A másik, ami engem kicsit tamáskodással tölt el, hogy jelenleg is a lakott területen átmenő nagy forgalmú utak mind határérték feletti zajterheléssel járnak, mégsem tudunk mit tenni. Ezen zajtérképek mit fognak ezen segíteni? Milyen szankciók vannak? Tehát összességében fogunk-e ebben előrelépni? Számomra ez a nagy kérdés ezen törvénymódosítás esetében. Talán majd, amit mondtam, a részletszabályozásban jó lenne ebben előrelépni, illetve nagyon fontos lenne az, hogy ne az önkormányzatok kerüljenek megint egy kutyaszorítóba, és ne az önkormányzatok kerüljenek olyan helyzetbe, hogy nem tudják a megfelelő megoldást megtenni.

A természetvédelmi törvény talán több vitát váltott ki. Valóban, egyetértek az előttem felszólaló képviselőtársaimmal az ügyben, hogy egyrészt zavaró megfogalmazások vannak a módosításban, másrészt pedig mindkét oldallal - államtitkár úr is elmondta a kormány álláspontját - néhány dologban én is szeretnék vitatkozni.

Az egyik ez a sokat emlegetett egyed. Abban Pap János képviselőtársamnak igaza van, és államtitkár úr is elmondta, tehát mind a két oldal érthető, de talán egy kicsit ezeket össze lehetne a magyarázatban is hozni, hogy érthető legyen az, hogy az egyedből készült termék is egyed minősítést kap a védelem és a bírságolás szempontjából. Tehát lehet, hogy ha ezt valahogy bevennénk, akkor nem lenne ilyen zavaró ez a dolog. Egy dolog van, ami engem nagyon zavar: az elpusztult élő szervezet. Módosító indítványban be is adtam, hogy vagy elpusztult, vagy élő. Az elpusztult szervezet számomra ugyanúgy elmondja a lényeget; azt hiszem, hogy ez a két jelző egymás mellett fölösleges. Ez egy apró dolog, de mégiscsak egy kicsit szépíti a dolgot.

Ökológiai zöld folyosó: államtitkár úr és az MSZP-frakció vezérszónoka és képviselője elmondta a hivatalos álláspontot. Én is azt mondanám, mint képviselőtársam - maradjon a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi ágazat, jelenleg ez a hármas egységben lévő minisztérium -, hogy a kormányrendeletek, miniszteri rendeletek előterjesztésekor tárcaközi egyeztetésen úgyis megtörténik minden más tárca álláspontjának véleményezése, képviselete, jelenleg azonban, és igaz, amit államtitkár úr mond, nem tartunk Magyarországon itt. Mindnyájan tudjuk, kimondjuk vagy nem mondjuk, hogy más tárcák tudati szintje nem éri el a környezet- és természetvédelem területén azt a szintet, ami a konstruktív együttműködéshez kellene. Elég, ha csak az FVM ezen a területen végzett folyamatos gáncsoskodásait tekintjük. Tehát ez ügyben jogos aggodalom tölt el bennünket az együttes rendelet esetében. Még a tárcaközi egyeztetések esetében is túlzott akadályoztatása történik a környezet- és természetvédelmi ügyeknek. Félünk, hogy a törvény ez irányú módosítása a másik oldalból nem azt a gesztust váltja ki, hogy közösen szabályozzuk és közösen tartsuk majd be, hanem közösen akadályozzuk meg a természetvédelmi érdekek érvényesítését. Tehát ez ügyben ezt a módosítást én sem tartom jónak.

Egy apró módosítás: több helyen szerepel, hogy a természeti terület kijelölésénél, védetté nyilvánításnál korlátozás elrendelése esetén az igazgatóság az ingatlan-nyilvántartásba kérheti a bevezetést. Megítélésem szerint “a korlátozás elrendelése eseténö kitétel fölösleges; minden védetté nyilvánítás, természeti értékké nyilvánítás a törvényből fakadóan is - 5. § (2) bekezdés - valamilyen korlátozást jelent. Tehát ezt a részt javaslom kihagyni; nem javítja a törvény érthetőségét, nincs azzal összhangban.

Szó volt a kártalanításról is. Engem Orosz Sándor képviselőtársam és Józsa István képviselő úr nem nyugtatott meg. A tulajdonos kártalanítása elsődlegesen indokolt. Ez természetesen EU-konform, ez így van.

(12.50)

Lehet, hogy vannak olyan speciális esetek, amikor a jogszerű használót érdemes beemelni, összességében így, ebben a formájában nem támogatandó. A tulajdonos és a jogszerű használó is elvégezheti ezt a formulát egyrészt, másrészt pedig adott esetben állam állami érdekeltséget fog kártalanítani, lényegesen megnőhet a kártalanítás mértéke. Nem biztos, hogy ez a törvény hatékonyságát növelni fogja. Tehát ebben a formájában nem tartom elég jónak, feltéve, még egyszer mondom, hogy lehetnek speciális esetek, ahol ez esetleg indokolt. A törvény szerintem mostani formájában nem ezt tartalmazza.

Nos, mint mondtam, tán a két törvény módosításának legfontosabb ismérve, megítélése az lesz majd, hogy a hozzá kapcsolódó kormányrendeletek és miniszteri rendeletek hogyan készülnek el, mikorra, milyen hatékonysággal, hiszen tudjuk, hogy a Natura 2000 esetében most is késedelemben vagyunk. Államtitkár úr is megfogalmazta, és nagyon örültem annak, amit elmondott, hogy a területek kijelölésében és az abból fakadó korlátozásban nem a korlátozást, hanem a megszerezhető támogatásokat és a védelmét kellene tulajdonképpen sugallni.

Igazából azt várnánk, hogy ezt ne csak a környezetvédelmi tárca képviselje, hanem az egész kormányzat. Az elmúlt hónapokban a magyar gazdák, a magyar tulajdonosok is már ezt szemléletet tették volna magukévá, ez ügyben is késésben vagyunk, ezért mondom azt, hogy ha további rendeletek megalkotása, tartalma, azok megismertetése is ilyen késést fog szenvedni, akkor még ezen két törvénymódosítás jó szándékú és jogos részének hatékonysága, hatása sem lesz olyan, mint ahogy szeretnénk. Ezért nagyon fontos az, hogy a továbbiakban a kormány ezen a területen milyen munkát fog végezni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Balsay István képviselő úrnak, Fidesz.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Általános vitáról beszélünk, a mai nap ezt a célt szolgálja. Úgy gondolom, nagyon sok értékes gondolat elhangzott, mégis háttérbe szorult a környezet védelméről és a természet védelméről szóló törvény módosításának általános értékelése. Ha egy kicsit a mai állapotoktól hátrébb lépünk, akkor az a sajátos magyar viszonylat látható, amely egyébként Európa nagyobb országaiban már bekövetkezett, máshol éppen ellenkező irányú, hogy egy természeti erőforrások minisztériuma bontakozik ki, amelyben már a vízügy, megítélésem szerint az erdőgazdálkodás jelentős része, a vadgazdálkodás jelentős része és más területek is igen komolyan e törvény által érintettekké válnak.

Ezért hiányolom tehát, nem kétségbe vonva államtitkár úr kormány-felhatalmazását, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a gazdasági és közlekedési miniszter vagy képviselője jelenlétét a vitában. Azért is hiányolom, mert jelentős mértékben érinti azokat a területeket, amelyeket ő felügyel, illetve az ő statútumához tartozik, akkor is, ha előzetesen a kormány egyeztetést hajtott végre, és a kormány nevében nyújtották be e törvénytervezetet.

Helyes-e az az irány, amit magunk elé tűztünk, és amely már korábbi időszakokról is megy maga előtt. E törvény ezt a vonulatot megerősíti, azaz a természet- és környezetvédelem a vízügyön túlmenően számos más, új területet is a maga ellenőrzése alá von, és úgy gondolja, hogy nem elegendő a törvény ereje ahhoz, hogy azok a szigorú EU-s és hazai előírások érvényesüljenek, hanem szervezeti formában mind a központi államigazgatásban, mind a területi államigazgatásban is ennek helyet kell adni. Véleményem szerint, amely lehet, hogy sajátos, a természet- és környezetvédelemnek olyan erős központi és területi igazgatással kell rendelkeznie, amely mentes minden vízügyi, erdészeti, erdőgazdálkodási, vadgazdálkodási és egyéb feladatoktól, natúrparkok felügyeletétől, működtetésétől, nem sorolom, mert ez csak zavarólag hat, illetve a kellő erélyes fellépéstől elvonja a figyelmet.

Általánosságban megállapítható, hogy a törvénytervezet kisebbik része az európai uniós jogharmonizációval foglalkozik, nagyobb része olyan, ami régi hiányt pótol, vagy úgy gondolták egyesek, hogy itt az idő, hogy hétéves adósságot helyre tegyenek. Stílusában és tartalmában e törvénytervezetnek nagyon sok pontja van, főleg a zárórendelkezések, valamint az azt megelőző rendelkezések sorában, amelyek olyan jogszabályokra utalnak vissza, amelyeket számokkal, bekezdésekkel, szakaszokkal jelöl, amiből csak a felkészült ember fejti meg, és úgy gondolom, hogy a fideszes hozzászólások erről tettek tanúbizonyságot, hogy a törvény előterjesztője mire is gondol.

Igen lényeges változások jelentkeznek. Milyen időszakban került ez a nagyon fontos törvény benyújtásra, az összes hibájával együtt? Olyan időszakban, amikor tudjuk, hogy az önkormányzatokból, a 3167 önkormányzatból mintegy 40 rendelkezik olyan rendezésiterv-típussal, térszerkezeti tervvel és helyi jogszabálynak minősülő szabályozással, ami felülvizsgált. Most mégis, helyesen, hozzárendeljük, hogy különleges esetekben és meghatározott esetekben zajtérképet és hatásvizsgálatokat kell készíteni. Nagyon helyes! De a kormánynak ahhoz, hogy a szubszidiaritás elve érvényesüljön, gondoskodni kell arról, hogy azok a szintek, amelyek számára a parlamenten keresztül feladatot ad, teljesíteni is tudják. Nem tudják teljesíteni az önkormányzatok, nemcsak ezt nem, hanem a 75 ezer, az Európai Unió által előírt helyi jogszabály felülvizsgálatát sem. Óriási lemaradás van!

Egyrészt tehát fontos, hogy elkészüljenek ezek a helyi szabályozások, másrészt nem tartom elegendőnek azt, hogy lélekszámhoz kötjük. Mondok egy példát: például egy 100 ezres várostól távolabb lévő kistelepülés közigazgatási területén megvalósuló nemzetközi repülőtér zajvizsgálatát, hatásvizsgálatát e törvény alapján nem kell elkészíteni, más törvény előírja ugyan, ugyanakkor szerintem az egész térségre kihatással van, nemcsak a kistelepülésre, hanem a környezetre, az élővilágra és természetesen a nagyvárosokra is. Itt tehát pontosítások szükségesek. Nem csak a közúti közlekedésből fakadó zajártalmakkal van probléma; igen súlyos probléma előtt állunk például a légi kikötők, repterek létesítésénél, ahol ősi magyar szokás szerint minden nagyobb város és falu körzetében létesülni fog regionális repülőtér.

Lényegesnek tartom, és a magyar erdők érdekében szólok, nekem ehhez jogom van: nem tartom helyesnek azt a szándékot és azon jogszabályi megnyilatkozást, hogy az erdőgazdálkodótól, az erdésztől a területet ilyen mértékben elvonva védjük akár a természetet, akár a környezetet, akár az erdőt. Mindannyian tudjuk, hogy a gazdálkodásnak olyan irányúnak kell lenni, amely az értékeket megvédi. Ennek a törvénytervezetnek az indoklásában látható, hogy a védett területek, főleg az erdő tekintetében 10 százalékról 20 százalékra növekszik annak hatása, ahol különleges, különös eljárásokat írnak elő. Milyen időszakban? Olyan időszakban, amikor a tűzifa felhasználása jobban megéri a gazdálkodó számára, mert többet fizetnek érte erőművekben az elégetésre, mint hogy abból akár félkész vagy késztermék készüljön.

(13.00)

Nagyon lényegesnek tartom tehát, hogy létrehozzon, nem e törvény keretein belül, hanem a közeljövőben egy olyan erdészeti, erdőgazdálkodási erdőstratégiát a magyar parlament, a magyar kormány, és azt tartsa is be, amely a legnagyobb területfelhasználás egyik formájának és várhatóan mint újabb, több százezer hektárral bővülő területnek az ügyeit rendezi. E törvény belenyúl a gazdálkodás folyamatába, és ezen keresztül olyan változásokat indít el, ami lehet, hogy éppen e törvény szándékával ellentétes.

Szükségesnek tartom tehát még egyszer hangsúlyozni, hogy ezzel a törvénnyel egy időben, de ezen törvény egyes előírásainak a pontosításával, módosításával is szükséges a természet- és környezetvédelem, az erdészet, az erdőgazdálkodás, az erdő védelme ügyének összhangba hozása és rendezése. Néhány esetben azt látom, hogy túlzott mértékű a ragaszkodás, az igazgatási, a terület tulajdonlási, kezelői jogának a birtoklása és azon keresztül az erdő művelése, a vadászati jog megszerzése, szemben a természet- és környezetvédelem érdekével. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a jogszabály nagyon nagy fontosságú, mégis szükséges, hogy egyes területeken a valósághoz úgy igazítsuk hozzá, hogy lehetővé váljon annak teljesítése.

Beszéltem a rendezési típusú tervekről. A másik ilyen terület a közlekedési hálózat fejlesztése. Az egyik lábbal vagy ugyanazzal a lábbal nyomjuk a féket és nyomjuk a gázt. Nemrégiben fogadtuk el a gyorsított, egyszerűsített eljárással történő gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztést, ahol tiltakozásunk ellenére olyan formákat is lehetővé tesz ez a szabályozás, ami leegyszerűsíti a folyamatot; itt pedig - nagyon helyesen - azt mondjuk, hogy nagyon lényeges, hogy minden ilyen beavatkozást megelőzően elkészüljenek a hatásvizsgálatok.

Vajon e törvénynek elkészült-e a hatásvizsgálata? Ki tudja, ma tudja-e mérni valaki, az előterjesztő, a kormány, hogy ennek milyen hatása lesz? Milyen gyorsasággal valósulhatnak meg azok a projektek, ahol az európai uniós benyújtásnak az a feltétele, hogy készüljön - nagyon helyesen - hatásvizsgálat?

Tisztelt Ház! Az általános vitánál tartunk. Ez a törvény nagyon sok olyan területet érint, ami nem az EU-jogszabályokkal, -harmonizációval függ össze, belenyúl más területek szabályozásába. Nagyon sok módosítással, pontosítással és újabb jogi szabályozások előterjesztésével alakítható ki a helyes arány, és a helyes hangsúlyok meghúzásával javítható vagy megállítható a magyar természet- és környezetvédelmi romlás mértéke. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Pap János képviselő úr, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából köszönetet kell mondanom Józsa képviselő úrnak, mert lehetőséget ad, hogy olyan dolgokról beszéljek, ami a választókörzetemben fontos. Annak is nagyon örülök, hogyha a munkásságomat figyeli és figyelemmel kíséri, ezért csak köszönet, képviselő úr - viszont az már nem helyes és nincs jól, hogyha rosszul idéz, illetve rossz fényben tünteti fel.

Nos, igen tisztelt képviselőtársam, amikor azt mondta, hogy több milliárd forintot kívántam utakra fordítani, nagyon köszönöm, hogy ezt ön megerősíti, lám-lám, a képviselő küzd a körzetében lévő utak minőségéért. Nagyon helyes ez így, képviselő úr, ez így kéne történjen a másik felén is. Csakhogy a csúsztatás hol van, igen tisztelt képviselőtársam? - és ezt nem szoktuk meg egymástól egyrészt bizottsági ülésen, másrészt kiküldetéseken sem. Ott van, igen tisztelt képviselőtársam, hogy én olyan utakról beszéltem, ami mondjuk, Darnózseli és Hédervár között található vagy Hédervár és Kimle között, és ha ön ott elmegy, akkor öt kilométeres sebességgel tud menni, és kígyózva, mert olyan kátyúk vannak.

Igen tisztelt Képviselőtársam! Erről beszéltem, és nem olyan utakról beszéltem, amikor zöld folyosókat vagy ökológiai hálózatokat vágnánk ketté.

Tehát, igen tisztelt képviselőtársam, amikor egy máshol elhangzott beszédemről tesz megjegyzést, illetve máshol beadott módosító indítványokra hivatkozik, akkor szeretném elmondani, hogy azok egy picit máshova tartoznak. Hova is tartoznak? Az ott élő embereknek az életkörülményein próbálnak segíteni, és mellesleg egyébként környezetvédelmi vonatkozásai is vannak, mert azért mindannyian tudjuk, akik kocsit vezetünk, hogy nem mindegy, ha normális tempóban megyünk végig hatvan kilométeres sebességgel, vagy befékezgetünk időnként meg rágyorsítunk, mert a kátyúk miatt nem tudunk menni.

Nos, igen tisztelt képviselőtársam, ez is környezetvédelem, ha úgy tetszik, és ezt a célt szolgálta, valahol az ember védelme is, azt gondolom, ide tartozik. És hadd mondjam el, hogy azonkívül olyan módosító indítványaim voltak ezek - és ez kimondottan zaj-, rezgés- és légszennyezés elleni védelem -, ahol Mosonmagyaróvárt huszonöt éve kifelejtették az elkerülő gyűrűből, egy leágazása van. Ezt szerettem volna számon kérni, ami egyébként a választási ígéretekben benne volt, hogy Mosonmagyaróvár megkapja a leágazót, a lecsatlakozót, illetve az elkerülő utat is. Nos, ez volt az, amiért küzdöttem, keményen, tisztán környezetvédelem, vállalható, és az ott élők érdekében történt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Józsa István képviselő úr, MSZP.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarok házszabályi citálással élni, hogy végül is a napirendi pont vitájáról van szó. Én egy félmondat kitérőt tettem képviselőtársam munkásságáról. Azt azért szeretném megjegyezni, hogy azok a méltán kritizált kátyús utak nem a gyorsforgalmi úthálózat részét képezik, és természetesen minden kormánynak feladata, hogy kijavítsa, és ha most esetleg nagyon lyukadnak, abban lehet, hogy korábbi útfenntartási problémák is fellelhetők.

Tehát én azt hiszem, hogy amikor a natúrparkok kapcsán a környezettudatos nevelés és egyáltalán a környezettudatos életmód problémáját mind a ketten kellő komolysággal és fontossággal felvetjük, akkor a törvénymódosítás lényegét érintő területet érintjük. És egy ilyen napirendi pont tárgyalásakor, én úgy gondolom - és erre utalt az előző megjegyzésem -, nem ildomos negatív felhanggal az úthálózat fejlesztését emlegetni. Én úgy gondolom, hogy az előterjesztés tárgyáról érdemes vitatkoznunk, és ennek vannak olyan elemei, amelyeken valóban higgadt vitával és konszenzuskereséssel jobbíthatnánk az előterjesztésen.

Tehát én befejezésül kifejezném erre vonatkozó készségemet, hogy ahogy a bizottsági üléseken, ahogy a különböző kihelyezett üléseken erről szakmailag beszélgetni szoktunk képviselőtársammal, a törvény vitájának folytatásában is a megegyezés keresése és a közös célnak a legeredményesebb szolgálata érdekében tudjunk együttműködni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   15-29   29-95   95-96      Ülésnap adatai