Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszöntöm a három kormánypárti képviselőt körünkben és a két államtitkárt. Úgy látom, hogy ma nagyon sok vicces és nagy empátiával elmondott hozzászólást hallottunk a kormánypárti sorokból azzal kapcsolatban, hogy kinek mi a szerepe egy ilyen helyzetben. Ha az ember megnézi a világpolitikát, akkor látja, hogy tényleg nagyon sok vicces és hasznos mondat van, hogy mit kell tenni költségvetési vitánál, mit kell tenni zárszámadásnál a kormánypártiaknak, és mit kell tenni az ellenzéki képviselőknek. Én mégis azt mondom, hogy ha Magyarország első számú klasszikusát idézzük, a legnagyobb piramisépítőt, akkor azt mondhatjuk, ő azt mondta: „Ne azt nézzék, hogy mit mondok, hanem azt, hogy mit csinálok.” Szerintem minden egyes hatalomnak, legyen az bármilyen szintű, legyen az települési önkormányzat vagy egy országos politika, a legnagyobb fokmérője pont az, hogy milyen költségvetést nyújt be, majd utána a költségvetést hogyan, miképpen teljesíti. Azok a tényszámok mutatják meg azt, hogy ténylegesen ez a hatalom milyen jelleggel, milyen filozófiával, vagy ahogy pont Mesterházy Attila képviselőtársam a vezérszónoklatában mondta, milyen társadalompolitikával rendelkezik. Ha nagyon lecsupaszítom a dolgot, akkor azt mondom, hogy egy tisztes működés zárszámadását látjuk egy nem túl fényes, de mégis egy országot tisztességesen működtetni próbáló költségvetés, viszonylag kevés innováció  és az innovációt XXI. századi módon próbálom meg értelmezni. Egy struktúrát stabilizáló költségvetés és zárszámadás, ami megpróbálja azokat a hagyományos struktúrákat rögzíteni egy bizonyos szempontból, amit régi struktúrának minősítünk, abban túl nagy fejlesztést, túl nagy mozgást nem is enged meg saját magának, és a szabad forrásokat pedig egyértelműen  erről majd fogok szólni  sokkal inkább a saját elképzelések, vagy ahogy szokták néha használni, a saját hobbik finanszírozására használja ez a kormány.

Közben pedig azért néhány szót szóljunk arról, én magam is szeretnék megemlékezni erről, bár államtitkár úr reagált erre, mégis elmondom, hogy igen, örülünk, büszkék vagyunk arra, hiszen itt élünk Magyarországon, hogy 4,1 százalékos növekedés van. Nagyon helyes az, ha Magyarország gyorsabban zárkózik fel ahhoz a világhoz, ahova szeretne felzárkózni, de tényleg, amit Hiszékeny Dezső képviselőtársam felolvasott, tényleg azért az 1400 milliárdnyi EU-pénz, azok a többletforrások, amik bevonásra kerültek, azok azok, amit ezt meglökték, mint a bringás gyereket az édesapja. Minden elemző azt mondja, és ezt most nem vitaként mondom, csak ha már tényleg itt tényeket mondunk, hogy Magyarország tényleges gazdasági potenciálja ebben a gazdasági struktúrában, ennyi külföldi vállalattal maximum 1-2 százalék. Nem baj, az is szép teljesítmény, csak még egyszer mondom, hogy ezt mindenki kezelje a helyén.

Én magam is szeretnék arról megemlékezni, hogy szép ez, hogy az Állami Számvevőszék jóváhagyásával csökkent a hiány. Mi úgy olvastuk a 2016-os zárszámadást, hogy 72,3 százalékban állapította meg, és most pedig 72,9, de elfogadjuk, hogy most itt a számokkal való játékban ennek különösebb jelentősége úgysincs, úgyis meg fogják tudni ezt magyarázni.

Szeretnék egy rövid blokkot mondani a foglalkoztatásról, erről ma még itt kevesebb szó volt. Ezt is azért hozom ide, mert azt látom, hogy ez is az egyik olyan típusú eredmény, amit úgy mutatnak fel, hogy ez a polgári kormány egyik legnagyobb sikere, Magyarország a teljes foglalkoztatás felé halad. Tudom, hogy kekeckedésnek fogja majd mondani, de tényleg akkor miért van az, hogy az álláskeresési támogatás összege még mindig ebben a költségvetésben  hiszen minek álláskeresési támogatás ott, ahol teljes foglalkoztatottság van, ahol egyébként az emberek kiválóan és könnyedén tudnak munkát találni  5 milliárd forinttal nőtt ez az álláskeresési támogatás. Ha mindenki dolgozik, ha egyébként igaz az, amit mindannyian mondanak, hogy ma valójában a munkahely keres munkaerőt, akkor talán el lehetne gondolkozni azon, hogy érdemes megszüntetni a munkáltatók azon típusú támogatását, amelyik az alkalmazáshoz kötődik, hiszen ma már tényleg arról van szó, hogy bizonyos szakmákban, bizonyos területeken sokkal inkább munkaerőhiány van. Csak halkan jegyzem meg, hogy ebben a költségvetésben is szerepel ukrán állampolgárságú munkások befogadására támogatási rendszer, tehát ha már a menekültpolitikáról beszélünk.

És ha foglalkoztatási ügyben valaki megszólal, akkor azért érdemes arról is néhány gondolatot megfogalmazni, hogy nem lehet ez a kormány büszke arra, amit a rokkantnyugdíjazás feltételeivel csinált. Egyéni képviselők vagyunk, és mi fővárosiak  Hiszékeny Dezsővel, Hajdu Lászlóval  ezt hatványozottan érzékeljük a fogadóóránkon, hogy elképesztő, milyen emberi sorsok alakulnak emögött, amit, tényleg őszintén mondom, néha nem tudunk elképzelni, hogy egyébként jól láthatóan nem ügyeskedő, bizonyos szempontból tényleg valóságosan nehéz élethelyzetben lévő emberek hogyan minősülnek át, és milyen megalázó procedúrával terelődnek ők vissza adott esetben a munkaerőpiacra. És szerintem semmiképpen sem lehetünk büszkék arra, hogy az Európai Unióban Magyarországon jár a legrövidebb ideig az álláskeresési támogatás, ez Magyarországon az egyik legrövidebb ilyen dolog.

Szeretnék pár felfogást és filozofikus gondolatot megfogalmazni itt a költségvetés kapcsán. Az egy nagy kérdés a családban is, hogy ha jobb évünk van, több volt a bevétel, akkor leül a családi tanács és több döntést hozhat. Lehet az a döntés, hogy azt mondjuk, ez a bölcs családokban esetleg így van, vagy az óvatosabb családokban  ez a pesszimista és az optimista közötti különbség, a félig teli, félig üres pohár , hogy tartalékolni kell a nehezebb időkre, hiszen jöhetnek még nehezebb idők, nem kéne most felélnünk a vagyonunkat, ahogy a magyar ember mondja, nem fogjuk a családi ékszereket értékesíteni. Ez egy lehetséges felfogás, és azt mondjuk, hogy várunk, szépen élünk, ugyanúgy, mint ahogy eddig. Lehetséges egy olyan felfogás, hogy azt mondjuk, hogy itt van az idő, éljük meg, amit meg akarunk élni, valósítsuk meg a vágyainkat és az álmainkat, és majd meglátjuk, hogy mi lesz akkor, ha megint jönnek a nehéz idők.

Nos, az elmúlt esztendő mindenképpen, vagy azt mondom, az elmúlt néhány esztendő arról szólt a világban, hogy azok a kereskedelmi partnerek, akik kiemelten fontosak Magyarország számára, az átlagosnál jobb gazdasági növekedést tudtak felmutatni. Az energiaárak az elmúlt évtizedek legalacsonyabb szintjén találhatók a világban, és nyilván egy olyan ország számára, amelyik jelentősen függ ettől, ez egy nagyon-nagyon fontos dolog. Béke van a világban. Ez is fontos, mert ne felejtsük el, a délszláv válság jelentősen vetette vissza a térség gazdasági folyamatait, és mindeközben rendkívül olcsó módon juthatunk pénzhez. Most nem is a banki pénzekre gondolok, hanem elsősorban az uniós pénzekre. Az a kérdés tehát, hogy amikor ez a helyzet előáll, és összeül a család, és ezt most tényleg nem pejoratívan mondom, a miniszterelnök és a kormány, akkor milyen döntést hoz: megpróbál-e egy modern Magyarországot fejleszteni, egy olyan Magyarországot, amelyik akkor is versenyképes lesz, amikor ezek a mutatók nem lesznek ilyen fényesek?

Ma Mesterházy Attila szerintem elmondta, hogy nyilván az országnak semmiképpen sem kívánja, de önöknek egyszer azt kívánnánk, hogy próbálják meg elmagyarázni ugyanezeket a dolgokat akkor, amikor a világban sehol nem lehet magyar terméket eladni, amikor egyébként nem lehet szabad pénzhez jutni, amikor olyan típusú válság van, hogy bedőlnek mindazok a finanszírozási csatornák, amik addig működtek.

(13.40)

Önök ebben a néhány esztendőben, ebben az áldott állapotban nem modern Magyarországot építettek, nem azzal foglalkoztak, hogy mitől lesz Magyarország innovatív, hogy abból a magyar tudásból, amelyre oly büszkék vagyunk, hogyan lesz például informatikai tudás, hogyan lesz ebből olyan iparág, amelyik túléli ezt a századot. Nem, önök Magyarországból összeszerelő üzemet csináltak, és még büszkék is vagyunk rá  most ebben többes számot használtam szándékosan, hogy ne értsenek félre , mert a szakszervezeti jogokat csökkentettük, mert egyébként a vállalkozási nyereségadót a kiemelt multiknak levittük 10 százalék alá, tehát egy igazi kincsesbánya vagyunk ezeknek a cégeknek, és valójában nem Szilícium-völgy jött ide Magyarországra, hanem összeszerelő üzem, ahol mechanikus munkát kell végezni embereknek, olyan munkát, ami lehet, hogy 20-30 esztendő múlva, tehát azt mondom, még a mi életünkben, de a gyerekeink életében mindenképpen belátható, nem emberi kéz által végzett munka lesz, hanem sokkal inkább robotok által végzett munka. Ez szerintem egy nagyon komoly és súlyos történelmi felelősség lesz.

Tehát amikor majd egyszer vissza fogunk tekinteni erre a korszakra  mert ezt nevezzük most már egy korszaknak, hiszen ha most ezt a ciklust végig fogják csinálni, azért 12 tiszta év lesz , azt gondolom, akkor a történelem el fogja dönteni, hogy ez növekvő pályára rakta Magyarországot, új országot épített, vagy pedig sokkal inkább arról szól a dolog, hogy mivel jövőt nem tudtak álmodni maguknak, ezért kénytelenek voltak múltat hazudni, és visszafelé mennek a történelemben, visszafelé mennek minden egyes kérdésben, ami egyébként gazdaságpolitika vagy főleg társadalompolitika.

A második felfogásbeli dolgot szeretném elmondani, erről beszélt szintén Mesterházy Attila. Bármit mondanak, mégiscsak az a tény, minden azt mutatja, hogy aki felül van, az gyarapszik, aki pedig alul van, az nem gyarapszik, az lemarad, az esélye sem teremtődik meg annak, hogy ő reprodukálja saját magát. Tehát ma olyan típusú élethelyzetek vannak Magyarországon, hogy az alacsony jövedelmi kategóriában lévő emberek tervezési esélye nem egy-két éves, hanem néhány napos vagy néhány hónapos.

Szólok az önkormányzatokról, ha már itt ebbe belekeveredtünk volt polgármesterként, meg Hiszékeny Dezső barátom is ezt megemlítette, szerintem ez a legjobb példa erre. A feladatfinanszírozásnak mondott dolog szerintem megbukott. Tényleg, használjuk ezt a szót, de soha ember nem mutatta még be azt, hogy akkor ez a feladatfinanszírozás ténylegesen hogyan, miképpen néz ki. Ráadásul, ne haragudjon, de tényleg elképesztően más Rákospalotán egy feladatot finanszírozni, és elképesztően más Baktalórántházán vagy Alsómocsoládon, hogy említsek egy kis falut is; kiváló Dicső László polgármester, azt hiszem, huszonvalahány éve ott teszi a dolgát. Szóval, nincs feladatfinanszírozás, én nem tudok rá jobb szót mondani, sokkal inkább pofafinanszírozásról vagy lojalitásfinanszírozásról van szó.

Mondok egy példát: 109 oldalas a melléklete az önkormányzati résznek, ebből 11 oldal az, ami ilyen tételesen feladatokat sorol fel, és utána a maradékban, ebben is már van egy békásmegyeri piac, csurgói sport, veszprémi sport, Pécs, Pestszentimre rendelő, de utána 98 oldalon keresztül egyedi döntések vannak. Tehát nem arról van szó, hogy rendszerszerűen tudja valaki, hogy mire számíthat, hanem arról van szó, hogy év közben pályáznak, próbálkoznak, és eldönti valaki, egy központi hatalom. Ma beszéljünk bármilyen polgármesterrel, tudja azt, ha sokat pofázik, ha nem elég lojális, akkor könnyen lehet, hogy ez a pénz nem hozzá fog érkezni.

Igen, ma már volt szó erről az év végi 215 milliárd többletfinanszírozásról. Én értem, hogy a határon túli magyarság, az egyház, a stadionok jó döntés  a stadionok 71 milliárd egyébként , de ha van 215 milliárdom, akkor tegyük már oda a másik lábát is, hogy eközben pedig kultúrára 8 milliárd, egészségügyre 9 milliárd forint ment el.

Tehát én tényleg azt mondom, azt próbáltam itt valamilyen formában felvillantani, hogy ha van 215 milliárdom, akkor megpróbálok ebből jövőt építeni.

A stadion, a beton. Bármilyen szempontból, amikor a világban utakat építettek, és betonba tették a közpénzeket, az egyvalakinek volt jó, a maffiának, akkor a szervezett bűnözés általában ennek kapcsán növekedett. Nem állítom, hogy most ez van Magyarországon, mielőtt még valaki megvádolna, elnök úr rendreutasítana, csak azt akarom mondani, hogy mindig annak kedvezett; a betont nem lehet utána megvizsgálni, megmérni. Itt nem abba ment a pénz, ami szerintem Magyarország számára sokkal, de sokkal fontosabb, hogy egy modern európai ország legyen, amelyik akkor is megáll a lábán, amikor egyébként a világban nem ilyen kedvezően fújnak a szelek. No, ezért mondjuk mi azt, hogy ez a zárszámadás nem elfogadható. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)