Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar vagyonvédelmi piac éves nagyságát mintegy 1000 milliárd forintra taksálják a szakértők, ennek az összegnek nagyjából a 40 százalékát, tehát mintegy 400 milliárd forintot önkormányzati cégek vagy éppen állami cégek közbeszerzések útján osztanak ki. És ha belegondolunk ennek az összegnek az irdatlan nagyságába, akkor, ha mondjuk, ezt a rendőrségi vagy éppen a honvédelmi kiadásokhoz hasonlítjuk, azzal vetjük össze, akkor máris egy nagyon plasztikus képet kapunk arról, hogy milyen hatalmas nagy húsosfazékról van itt szó.

Nem véletlen, hogy a vagyonvédelmi ágazat Magyarországon már-már hagyományosan a legfeketébb szektorok közé tartozik, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatalos statisztikái alapján az építőipar után a második legnagyobb feketefoglalkoztatónak számít. A kormány által korábban megállapított minimális rezsióradíj segített ugyan rendezni a helyzetet, hiszen jogszabályi szintre emelték a vagyonvédelmi szolgáltatások közbeszerzéseinek minimális árazását, nyilvánvalóvá téve, hogy e szint alatt csak ráfizetéssel vagy illegális megoldásokkal lehet vagyonőröket alkalmazni ma Magyarországon.

(20.50)

Tehát figyelem, kedves kormánypárti képviselőtársaim, ha van jó dolog, mi innét, ellenzékből is képesek vagyunk azt elismerni, ilyen volt egyébként ez a lépés is. Csakhogy ez első szinten van rendben, viszont az, hogy hol és milyen helyen bejegyzett, mennyire tróger cégeknél ér véget az alvállalkozói lánc, az már egy egészen más kérdés. Persze a pályázatokon nyertes, véletlenül mindig jó politikai kapcsolatokkal rendelkező fővállalkozó mossa kezeit, és azzal az ájtatos szöveggel intézi el a dolgot, hogy alvállalkozójuktól elvárják a jogszabályok betartását.

Döbbenetes példa erre, hogy a Magyar Posta telephelyeit őrző cégek áttétes csápjai egészen a nemzetközi hírhedtségnek örvendő vanuatubeli offshore lovag, bizonyos Charlie Calo Pungi cégeiig értek. Az általa foglalkoztatott és nagyon csúnyán átvert magyar vagyonőrök sokat tudnának mesélni erről az esetről is. A Posta mostani vagyonvédelmi piramisának csúcsán egyébként a Spéder-féle JNT Security, illetve Pintér Sándor belügyminiszter korábbi vállalkozása, a Civil Biztonsági Szolgálat Zrt. áll.

Ilyen anomáliák mellett különösen felháborító és érthetetlen a vasútőri tevékenység MÁV-tól történő kiszervezése, amiről már jó néhányszor beszéltem én magam is e ház falai között. Nem sok eredménnyel, be kell hogy valljam, ugyanis az önök részéről, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, vajmi kevés fogadókészség volt arra, hogy meghallják azokat a jogos panaszokat, amelyek a vasútőröktől érkeztek. Pedig sem szakmai, sem gazdaságossági érvek nem támasztják alá az ilyen machinációkat, viszont a sokmilliárdos üzlet néhány bennfentes és pénzéhes cápának tovább tömné a zsebét.

Az meg, hogy az érintett, valóban keményen dolgozó és az alvállalkozók alvállalkozói által kiszipolyozott, felháborítóan alacsony bérekért és elképesztően rossz munkakörülmények között foglalkoztatott kisemberek mennyire rettegve tekintenek a bizonytalan jövőbe, már nem nagyon érdekli az illetékeseket. Legutoljára egy hónappal ezelőtt szólaltam fel az érdekükben, akkor szerettem volna átadni azt az aláírás-paksamétát, amely itt van most is egyébként, és tetszik vagy nem, de felszólalásom végén oda fogom adni, le fogom tenni valamelyikük asztalára. Nagyon remélem, bízom benne, hogy most legalább lesz olyasféle fogadókészség, hogy önök, tisztelt képviselőtársaim, ezt majd továbbítják a megfelelő helyre. Itt van névvel és címmel ellátva, hogy ezek a keményen dolgozó kisemberek hova várják a megnyugtató választ. Csak reménykedni tudunk benne, ismétlem még egyszer, hogy meghallják a szakszervezeteknek és ezeknek a munkásembereknek a panaszát.

A másik fontos terület, amiről mindenképpen szólni kívánok, a Volán-társaságokkal kapcsolatos. Mint ismeretes, 2012-ben parlamenti vizsgálóbizottság firtatta a Volán egyes vagyonelemei széthordásának messze bűzlő történetét. Ennek felidézésekor bizony sokszor botolhatunk offshore hátterű cégekbe. A Fidesz elszámoltatási impotenciájára jól jellemző, hogy senkinek még csak a haja szála sem görbült meg a milliárdos tételek lenyúlásáért. Szóval, amit a nagy rendrakásról annak idején beígértek, az pont úgy volt blöff, blöff és blöff, mint az MDF tovarisi konyeca, vagy éppen a vérbolsi gyökerű SZDSZ híres-hírhedt antikommunizmusa.

Hozzáteszem egyébként, hogy amit Harangozó képviselőtársam elmondott az előbbiekben, azzal teljes mértékben egyetértek. Viszont amikor ez a vizsgálóbizottság felállt, a szocialistáknak volt egy különvéleménye, amely szerint semmiféle olyan visszásság nem történt, amely a magyar államot, a magyar adófizetőket károsította volna meg. Ezzel abszolút nem tudunk egyetérteni. Az, hogy az elmúlt hat évet megelőző nyolc évben önök hogyan viselkedtek, milyen dolgokat követtek el, nyilván nem menti a mostani kormánypártokat. Ez az eset is nagyon jól bizonyítja, hogy a színfalak mögött valamilyen formában jól összenő az, ami amúgy is összetartozik. A XX. század pártjai ebben az esetben szépen egymásra találtak, ugyanis kéz kezet most elve alapján semmi nem történt ezeknek a konkrét disznóságoknak az ügyében.

Csak néhány gyöngyszem ezekből a tényleg vérforraló, felháborító történetekből. Panamai cégé lett a szentendrei műszaki telephely, az ottani pályaudvar pedig luxemburgié. De egy wisconsini cég értékbecslésére hagyatkozva megszabadultak az Andor utcai telephelytől is, hogy a ciprusi meg Wallis-érdekeltségbe tartozó új tulaj, utóbbi igazgatótanácsában Noa Steinberg úrral, mindössze négy hónap múlva 700 millió forintos haszonnal már tovább is passzolja a szerzeményt.

Mindez az adófizetőknek 540 millió forintnyi indokolatlan többletköltséget okozó járatkiszervezések esetében is hasonló módon működött, tobzódtak a meglehetősen homályos tulajdonosi hátterű cégek, így a részben Seychelle-szigeteki Color Tours, vagy a gödöllői térségben, illetve a pesti régióban terjeszkedő, részben luxemburgi T&J Busz Projekt Kft. Ennek ellenére nemcsak felelősségre vonás nem volt, az el­ma­radt, „elévülés”, „nem azonosítható tulajdonosok”, „bizonyítékok hiánya” típusú magyarázkodással kenték el az egészet, hanem négy év elteltével boldogan üzletelnek tovább az akkori szereplőkkel, sőt új piacokat adnak nekik. Gondoljunk csak arra a vállalkozásra, amely a Volánbusz után a BKK-tól is kapott egy csilli-villi és méregdrága üzemeltetési szerződést.

A politika lényege az, tisztelt képviselőtársaim, hogy hazudtak a közvéleménynek akkor is, amikor azt mondták, hogy felelősségre vonják majd a közpénzek fosztogatóit, meg akkor is, amikor elhitették az emberekkel, hogy az önök kedvezményezettjeinek a zsebei nem fognak tovább dagadni majd az offshore pénzektől. Hát dehogynem! A valóságban annyira megtetszett ez a módszer és ez a gyakorlat, hogy nemcsak a strómanokat foglalkoztatják tovább mind a mai napig, de az akkori értelmi szerzők is bekerültek a brancsba, mint fontos tanácsadók. Lásd, mondjuk, a diplomata-útlevéllel és nem vezetőszáron közlekedő Kóka János megjelenését a tanácsadói holdudvarban.

Márpedig mindezen dolgok fényében igencsak jogos kérdés, hogy milyen érdekességekre bukkanunk majd akkor, amikor az Európai Unió elvárásai nyomán nemsokára kezdetét veszi Magyarországon a közösségi közlekedés liberalizációja, amely úgymond a távolsági személyszállítás piacosítását hivatott megvalósítani. Figyelem, mindez nagyjából 1400 milliárd forint értékű szolgáltatás tendereztetését jelenti a tíz évre szóló koncesszió keretében, ahol a pályázatokon a szolgáltatásokért jelenleg felelős Volán-társaságok mellett további cégek indulhatnak majd. Jó lesz tehát vigyázni! A Jobbik mindenesetre rajta tartja majd a szemét ezeken a folyamatokon. Úgy fogunk tenni, mint a jó cserkész: résen leszünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)