Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr, Frakcióvezető-helyettes Úr! Azt gondolom, a számok azért elég kemény dolgok, és talán még a képviselő úr is el fogja ismerni ezek ismeretében, hogy az ön által idézett, bizonyos gyógyszergyártókkal történt megállapodás nem volt éppen a legszerencsésebb.

Eltekintve attól, hogy egy olyan megállapodást kötöttek, mondjuk, például 2002-re, amikor önöknek igazából nem volt érvényes költségvetésük, hiszen a 2001. évben meghozott kétéves költségvetésnek akkor semmilyen száma nem volt már igaz, egy olyan lehetőséget kínáltak a gyártóknak és forgalmazóknak, hogy az új készítmények az európai árnál magasabb áron kerülhettek be a magyar piacra. Ennek az ára az volt, hogy 2002-ben - talán még emlékeznek rá, abban a száznapos programban - több mint 50 milliárd forinttal kellett kiegészíteni a gyógyszerkasszát, és több mint 3 milliárd forinttal kellett kiegészíteni a gyógyászati segédeszköz-kasszát.

(9.40)

Ha tehát az a megállapodás eredményes lett volna, akkor nem kellett volna évente először a tartalékokat zárolni, majd a költségvetés különféle előirányzataiból átcsoportosítani a gyógyszerkasszára, és végül ráhagyni a Medgyessy-kormányra egy olyan hatalmas gyógyszer-támogatási deficitet, amelynek a következményeit, azt gondolom, még ma is viseljük. Gondolják el, hol járhatnánk ma, ha azt az 53 milliárd forintot az egészségügy korszerűsítésére tudtuk volna fordítani. Ennyit tehát arról, hogy mennyiben volt szerencsés az önök hosszú távú intézkedése.

És egy másik: bizony, csalódott vagyok, képviselő úr és tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, mert azt gondoltam, egy olyan kormányzati döntés, amely egyébként egyértelműen azoknak hoz kedvezőbb változást, akikről olyan szívhez szólóan beszélt frakcióvezető-helyettes úr, hogy tudniillik csökkenhet a gyógyszerek ára a támogatott és nem támogatott körben, hogy a hatósági ár bevezetésével eurokonform módon egy kicsit visszaszorítjuk a promóciós költségeket, de elérhető árúvá tesszük a gyógyszereket, azt reméltem, hogy az önök részéről is támogatásra talál.

Bevallom, csalódtam, és azt gondolom, most már nincs más hátra, mint hogy a kormánypártok mellett a lakosság támogatását kérjem ehhez a döntéshez. (Dr. Kosztolányi Dénes: A népét!) Ahhoz a döntéshez, hogy 5600 gyógyszer, a gyógyszerkincs egésze a magyar lakosság rendelkezésére álljon, hogy az orvosilag indokolt gyógyszerek ára olyan lehessen, hogy a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerkörben ne kelljen tíz év alatt közel 1200 százalékos növekedéssel számolni, mert azért egy adat ide kívánkozik: a száz százalékban támogatott gyógyszerek árához 1993-ban körülbelül dobozonként ezer forintot kellett hozzáadni, hogy a betegek számára ingyen legyen hozzáférhető, 2003-ban ez az összeg meghaladta a 12 ezer forintot. És ugyanez a helyzet a 90 százalékban támogatott gyógyszerekkel.

És bár a kormány az előző költségvetési évben nagyon igyekezett, hogy a magyarországi olcsó gyógyszerkincset azáltal is megőrizhesse, hogy az árrést magasabbra emelte, mint az általános patikai árrést, hogy megérje ezeket forgalmazni, mégis, azt gondolom, ahhoz, hogy korszerű gyógyszerek rendelkezésre álljanak, hogy elég gyógyszer rendelkezésre álljon, hogy a legrászorultabbak százszázalékos térítésen vagy 90 százalékos térítésen kaphassák meg a gyógyszereket, hogy a támogatott gyógyszerek 42 százalékát kitevő gyógyszerkörben a lakosság terhei semmiképp ne növekedjenek, hanem ezt a készletet még bővíteni is tudjuk, és hogy a nem támogatott gyógyszerkörben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ott is vannak fontos gyógyszerek, ezek is hozzáférhetők legyenek, ahhoz a kormány intézkedései elkerülhetetlenek és szükségesek. (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) Kérem a megértésüket, és akik tudják, azok részéről pedig a támogatást kérem.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)