Felszólalás adatai

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, engedjék meg, hogy elöljáróban néhány reflexiót tegyek.

Amikor Bebes képviselő úr megjegyzést tesz arra, hogy mi hogyan nyilatkozunk meg, szeretném tájékoztatni, hogy mi a hozzászólásainkat magunk írjuk, a magunk felkészültségéből, ennek megfelelően lehet, hogy a látásmódunk is eltérő.

Ami pedig Tabajdi képviselő úr hozzászólását illeti: én is azt gondolom, azt mindenképpen meg kell említeni, európai parlamenti képviselőtársunk arról beszélt, hogy Európa szinte valamennyi országa hasonló lépéseket kell hogy megtegyen, mint a Magyar Köztársaság. S én azt gondolom, hogy ez így van rendjén. De az nem hangzott el, hogy a belga, az osztrák és az olasz állampapírpiac is sajnos ugyanolyan nehéz helyzetben van, mint a magyar. Ez persze nem gyógyír a mi fájdalmunkra, de ezt mindenképpen szerettem volna elöljáróban elmondani.

A közgazdaságtan azt tanítja, hogy a legfőbb erőforrás a pénz. Amikor azt mondom, hogy az Egyesült Államokból elinduló pénzügyi válság az egész világra kiterjed, akkor ezzel azt is érzékeltetem, hogy az összes erőforrásunk bajba kerülhet, és minden ágazat. Miután Tasó képviselő úr - miután elmondta a felszólalását, elment, nyilván azért, mert fontos feladatai vannak - elmondta az önkormányzatot érintő hozzászólását, nem túl szimpatikus formában - remélem, ezt a hozzászólást nem ő írta, hanem odaadták neki; ugyanis nem ilyennek ismertem meg -, azt gondolom, hogy a pénzpiaci válsággal és a bankok együttesével foglalkozni kell. Azért kell foglalkozni, mert a legfőbb erőforrás - amiről beszélünk - intézményrendszere omolhatott volna össze.

Amikor a magyar kormány jó két héttel ezelőtt felismerte ezt a helyzetet, akkor én is azt mondtam, hogy el kell fogadni azt a nemzetközi szervezeti segítséget, amely olyan hitellehetőséget kínált fel, amellyel Magyarország elért egy biztonságot, és továbbvitte elődeinek a gyakorlatát - gondoljanak csak Fekete János volt képviselő, nemzeti banki alelnök nyilatkozataira -, hogy Magyarország a hiteleit ötven éven át pontosan fizette. Jöhetnek itt rendszerváltások, azt mindenképpen Magyarország javára írják, hogy már az előző időszakban is fizette. (Kontur Pál: Lengyelország átütemezhette az adósságát!) Nem ért a közgazdaságtanhoz kedves képviselőtársam, és elfelejti, azt, hogy Lengyelország 1981-ben átütemezett, nem írták a javára. De nem akarok személyeskedni. Ha szót kér, meg fogjuk hallgatni, el kell mondani a mondandóját.

Ebben a környezetben csak a belső piac működött, az is korlátokkal. A korlátolt belső piac viszont kapott egy még nagyobb féket, hiszen a Nemzeti Bank 3 százalékkal megemelte a jegybanki alapkamatot. A környezetünkben és a világon mindenki csökkentett, nem tudom, hogy itt miért kellett ezt megtenni. Amikor nincs pénz, akkor a bankok az egymással és a vállalatokkal történő tárgyalásaikat felfüggesztik, átütemezést kérnek, az állóeszközök beszerzését továbbteszi a vállalat is. A nehézségek ilyen akkumulálása jelenik meg akkor, amikor kicsit degradálva, de az ellenzék azt mondja, nem kell foglalkozni vele, a bankárok mindig gazdagok voltak, nyereségesek voltak a bankok, miért segítjük most őket. Azért - s ezt próbálom érzékeltetni -, mert a legfőbb erőforrásunk szűnik meg, és nem a bankok egyéni érdekei, nem az anyabankok, a leányvállalatiság kérdése merül fel, hiszen az anyaország anyabankja ugyanúgy megteszi a tőkemegfelelést, ugyanúgy szeretné stabilabbá tenni a bankot, ugyanúgy azt a tőkemegfelelési mutatót akarja elérni, amit mi is bevállaltunk, és ezzel párhuzamosan elfogad az IMF és az Európai Központi Bank. Ebben a környezetben kell vizsgálni azt, hogy miért módosítottunk, és miért egy harmadik változat van előttünk. Itt két változatról beszélünk, de van egy, szinte az egészet átíró módosító indítvány. Jól tudjuk, hogy formálisan kellett ezt megtenni azért, hogy rendszerben, időben, december végéig elfogadhassuk a költségvetést.

Szeretném azt is elmondani, hogy ebben a helyzetben, amikor az egész világ összefog, nekünk is össze kellene fogni. Abban az értelemben mondom ezt, hogy a világ jobbik fele felismerte, ha a legfőbb erőforráshoz nem jutunk hozzá, a mezőgazdaság is, az ágazatok mindegyike és a lakosság is veszélybe kerül. Emlékezzünk a Postabank-szindrómára! Nem szabad, hogy ilyen helyzet előálljon - ezt mondta a kormány, és időben avatkozott be. S azt is ki kell mondani, hogy valóban kialakulhatott volna egy válság, de a kormány időben lépett. Ez részben az elődöknek köszönhető - már utaltam rá, hogy a magyar állam, bármilyen rendszer is volt, pontosan fizette vissza a hiteleit; ezért köszönet még innen is -, és azoknak az intézkedéseknek, amelyek most történnek. Például a Bázel II. kapcsán az összes bank köteles átértékelni a tartalékait és a fedezeteit. Ezek nem jelentek meg, ezt a Világgazdaság megírta egyszer, és utána nem volt róla szó, de az adott szervezeten belül is mindenki megteszi a szükséges lépéseket.

Visszafogjuk a fejlesztéseket, mert Magyarországon a legtöbb szervezet banki hitellel fejlesztett. Nagyon kevés olyan nagyvállalat van, amelyik folyamatosan likvid volt. A hitelek megdrágultak. Megdrágult a devizahitel, a bankok két-három hétre megálltak, már újra elindultak, de a forinthitel még mindig 3-5 százalékkal drágább, mint az átértékelt devizahitel is, ilyen értelemben további lépéseket kell tenni.

Hogyan jelenik ez meg a magyar lakosság oldalán? A magyar államadósságnak csak egy kis része az, ami az állam közvetlen adóssága, sokkal több a vállalati és a lakossági. Lakossági oldalon leginkább a lakáshitelhez kapcsolódó - vásárlási, építési s a többi - hitelek jelennek meg mint átértékelendő összegek. Hiszen látjuk, át kell értékelni, átértékelik a bankok. Akinek hitele van itt a Házban is, tudja, hogy mennyivel fizet többet; ennek elé kell menni.

(14.40)

Azt akarom ezzel mondani, hogy amikor válságról vagy kialakuló válságról beszélünk, akkor itt döntően pénzügyi, pénzpiaci válságról, a bankok egymás közötti nem hitelezéséről beszélünk elsősorban, majd csak másodsorban, mivel nincs forrása vagy visszatartott forrása van, mert az MNB-hez viszi, nem adja ki ilyen feltételek közt. Ezért kellett ezt megállítani, és ezért fontos a szükséges bizalmi helyzet, amiről szeretnék beszélni, hogy igenis az összefogást ilyen formában kell érteni, hogy az ellenzék és a kormánypárt vezetői értsenek szót néhány lényeges, fontos kérdésben. Ez viszont már a válságkezelés második lépése. Az első lépés szerintem lezárult, aláírják a megállapodásokat, rövid távon megtette a kormány, amit lehetett. Ebben a második időszakban kell nagyon-nagyon odafigyelni, különösen a rászorultak, a családok, a gyereküket egyedül nevelők vagy a gyerekes családok, nyugdíjasok helyzetét szem előtt tartani akkor, amikor a döntéseket meghozzuk.

Elhangzott itt már sokszor tegnap és tegnapelőtt is, hogy védelem, védelmi költségvetés. Valóban, ezeket a rászorultakat, a szegényeket meg kell védeni a külső recessziótól, hiszen a leggyengébbek ők, nekik kell valami védőernyőt adni. A védőernyőhöz persze az is tartozik, hogy osszuk meg ezt a felelősséget - és erről kevés szó esett kormánypárti oldalon -, hogy az államnak is sokkal kevesebbet kell költeni ebben a jelenlegi helyzetben. Át kell tekinteni - szerintem ebben megint csak egyetértésre kellene jutni az ellenzékkel - néhány nagy rendszer, kétharmados törvény elfogadása kapcsán azt, hogy ha az állami fogyasztás visszafogását tekintjük, fontos leszögezni, hogy ne a hatósági feladatokat, ne az állat-, a növényegészségügyet, az élelmiszer-egészségügyet fogjuk vissza, mert ha jól láttam, arra elég csekély összeg volt a Földművelésügyi Minisztérium költségvetésében, hanem a központi igazgatást és az önkormányzati igazgatást.

Az önkormányzati igazgatás kapcsán kedden majd az aktuális törvények, az államháztartási törvény vitájánál el fogom mondani, de itt is szeretném leszögezni: 14 ezer költségvetési folyószámlás szerv van Magyarországon - ez hivatal. Van vagy 580 központi közigazgatási, és bizony vannak ezek a sok-sok kis hivatalok, a cigány kisebbségi önkormányzati hivatalt is beleértve. 14 ezer, kedves képviselőtársaim! Egy ekkora kis gazdaság el tud-e tartani 700 ezer körüli főt, illetve ennek a bérvonzatát meg tudjuk-e termelni? Akkor lehet szolidárisnak lenni - és ez a hosszú távú együttműködési ügylet megint csak -, amikor azt mondom, igen, meg kellene egyezni abban, hogy hol adunk, hol fogyasztunk kevesebbet, mik azok az ágazatok, amire most kevesebb jut. Javítani ezen a költségvetésen lehet, én azt gondolom, hogy néhány helyen kell is, de ezt csak együtt tudjuk megtenni. Kérem a támogatásukat ehhez.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)