Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Tájékoztatom a képviselő urat, hogy házszabálysértés nem történt, módosító javaslatok esetén ez elfogadott eljárás a Ház szabálya szerint, tisztelt képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. (Novák Előd: Ez egyszerűen nem igaz. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Azt mondod, hazudik?) Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e, hogy soron következő napirendi pontként a nándorfehérvári diadal ünnepnapjának megünnepléséről szóló határozati javaslat általános vitájával kezdjük munkánkat.

Kérem, aki elfogadja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Látható többség.

Tisztelt Országgyűlés! (Novák Előd közbeszól.) Soron következik a nándorfehérvári diadal emléknapjának megünnepléséről szóló (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Visszafelé haladunk. Vissza, lóugrásban.) határozati javaslat általános vitája. Lezsák Sándor, Nagy Gábor Tamás, Kőszegi Zoltán, Fidesz, Simicskó István, KDNP, képviselők önálló indítványát H/3040. számon, a kulturális és sajtóbizottság ajánlását pedig H/3040/1. számon megismerhették.

Megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. (Rövid egyeztetés.)

Tisztelt Országgyűlés! A forgatókönyvem szerint én sajnos nem Lezsák alelnök urat jelentettem be (Novák Előd közbeszól.), mivel nem ő szerepelt a forgatókönyvemben. Tisztelt Országgyűlés! Megkövetem a tisztelt Országgyűlést, és megadom a szót Lezsák Sándor alelnök úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezt az országgyűlési határozati javaslatot Kőszegi Zoltánnal, Nagy Gábor Tamással és Simicskó István képviselőtársammal jegyeztük, de jegyezhettük volna a patkó bármely oldalán a képviselőtársaim nagy többségével, hiszen érzékelni lehet azt az ösztönzést, amelyet kapunk a parlament minden részéről, de kapunk a parlament falain túlról is, hiszen az országnak nincs olyan szöglete, ahonnan ne érkezett volna az elmúlt esztendőkben javaslat, indítvány, érdeklődés, ösztönzés, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat megszülessen. Külön köszöntöm az itt jelen lévő Visy Zsoltot, aki a Professzorok Batthyány Köre nevében állt föl egy gyűlésen, és fogalmazta meg a javaslatát a saját, illetve a társai nevében.

2011. július 22-én lesz a hódításra induló török szultáni sereg felett aratott nándorfehérvári diadal 555. évfordulója. Világraszóló győzelem született ezen a napon. A győzelem hírére III. Callixtus pápa módosított a korábban kiadott bulláján, s míg a győzelem előtti bullát a szorongó könyörgés szellemében fogalmazta meg, addig a győzelem után a módosított bulla szövegét már a keresztény öntudat erősítése szellemében írta. Idézzük: "Isten győzelemre segítette a keresztényeket, azaz a déli harangszó és a déli harangozás alatt elmondott imák egyben a nándorfehérvári győzelemért való hálaadás kifejezői" - rögzítette a Szentatya.

Népünket a közös történelem, az anyanyelv, az elmúlt több mint ezer esztendőben a közös keresztény neveltetés formálta nemzetté, magyar nemzetté. A nándorfehérvári diadal emléke egyszerre része a keresztény Európa és a magyarság közös emlékezetének. Minden nép elemi létfeltétele, hogy összetartozását és nemzeti mivoltát önmaga és a világ előtt felmutassa, különösen akkor, ha ez az összetartozás-tudat a keresztény világ többi népeihez való kapcsolódásunknak is jó példája.

Napjainkban nekünk, magyaroknak rendkívüli erőfeszítésre van szükségünk annak érdekében, hogy a romboló erkölcsi-gazdasági válságot leküzdjük. Az építkező jövő érdekében sok egyéb mellett közös reményt és öntudatot meríthetünk történelmünkből, helytállásaink és sikereink nagy példáiból. Ezek közül való az a nándorfehérvári diadal, amely akkor Európát, az európai keresztény kultúrát mentette meg a pusztulástól.

Legyen áldott az emléke Hunyadi Jánosnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Szilágyi Mihálynak, a családjukat, szülőföldjüket, hazájukat védelmező várkatonáknak, Hunyadi fegyelmezett és elszánt seregének, és a népmissziós ferences prédikátor által toborzott népfelkelőknek!

Ez a hazaszeretet és a keresztény hit győzedelmeskedett akkor a hódítók túlerején, védte meg Magyarország függetlenségét, és állította meg csaknem 70 esztendőre az Oszmán Birodalom nyugati terjeszkedését Európában. A kezdetben buzdításként meghúzott harangok 1456. július 22-e óta a hálaadás harangjaiként zúgnak minden délben a keresztény világban. Az emléknap célja, hogy nemzetünk minden évfordulón méltó módon emlékezhessen a nándorfehérvári hősök áldozatára, és hazaszeretetükből bátorítást nyerjen jelen és jövőbeni erőfeszítéseihez.

Petőfit idézem befejezésül, és e szellemben kérem a Ház támogatását: "Nemzetünk, e nagy folyó, mely / Mindig százfelé szakadt / Egyesítse innepénél / A különvált ágakat."

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megadom a szót Gyimesi Endre úrnak, a kulturális és sajtóbizottság előadójának.

DR. GYIMESI ENDRE, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jómagam is kisebb történelemórával készültem, de Lezsák Sándor után nem tartom stílszerűnek, hogy erről beszéljek, hiszen olyan szép szavakkal ecsetelte az esemény fontosságát.

Valóban, július 22-én lesz 555. évfordulója a világraszóló diadalnak, hiszen Nándorfehérvár egy stratégiailag fontos pont volt a Duna és a Száva találkozásánál, és bizony sikerült megállítani közel egy évszázadra, 70 esztendőre az Oszmán Birodalom nyugati terjeszkedését Európában, és nem volt véletlen Callixtus pápa bullája sem, amelyet 50 évvel később VI. Sándor pápa megerősített a déli harangszóval kapcsolatban.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném elmondani azt, hogy Lezsák Sándor, dr. Nagy Gábor Tamás, Kőszegi Zoltán és dr. Simicskó István közös indítványát az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága május 16-ai ülésén megtárgyalta, és egyhangú szavazással, azaz 18 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. Kérem a képviselőtársaimat, hogy szintén támogassák az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek 15 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Farkas Gergely képviselő úrnak, a Jobbik képviseletében, aki írásban előre jelezte felszólalási szándékát. Öné a szó.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Jobbik egyik fő tevékenységének tartotta mindig is, hogy a hazafias érzést növeljük a társadalomban, az emberekben, ezért fel sem merülhet egy pillanatig sem, hogy ne támogatnánk ezt a javaslatot.

A történelmi ismertetőt hallhattuk már, én kicsit más szemszögből szeretnék hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz, annak érdekében, hogy miként is tudjuk elérni a célunkat, miként tudjuk minél hatékonyabban megoldani azt, hogy az emberek tájékoztatva legyenek erről az emléknapról, az egész kezdeményezés céljáról, és elérjük vele azt, amit a kezdeményezők kitűztek célként.

(20.30)

S ha már szóba került itt a nemzettudat, hazafiasság, amit ez a törvényjavaslat, illetve ez az emléknappá nyilvánítás kezdeményez, akkor engedjék meg, hogy néhány szót szóljak arról, hogy a nacionalizmust mi mennyire fontos értéknek tartjuk, illetve hogy a "nacionalizmus" kifejezés mára sajnálatos módon mennyire pejoratív kifejezéssé silányult le. Ez köszönhető néhány liberális, illetve magát annak mondó gondolkodónak, akik tudatosan keverik össze a sovinizmust a nacionalizmussal. Mi úgy gondoljuk, természetes az, hogy minden magyar ember nacionalista. Ahogy a gyermek szereti az édesanyját, ragaszkodik hozzá, úgy minden magyar állampolgárnak fontos, hogy ragaszkodjon a szülőföldjéhez. Nem véletlen az, hogy ebbe az országba született, neki is felelőssége, teendője van annak érdekében, hogy ez az ország minél inkább fejlődjön, minél jobb körülmények között tudjon megmaradni. Ehhez elengedhetetlenül szükséges egyfajta nacionalizmus. Mi azt szeretnénk, ha ez a kifejezés végre a súlyának megfelelően és helyesen szerepelne a köztudatban. Részben ez a javaslat is ezt szolgálja.

A javaslatot tekintve szeretnénk konstruktívaknak bizonyulni, mint ahogy általában szoktunk itt a parlamentben, ennek érdekében módosító javaslatokat nyújtottunk be. Rögtön kezdeném is az egyik ismertetésével.

Nem azt tartjuk elsődlegesnek, hogy egyfajta történelemórát tartsunk ezen emléknap kapcsán. Nagyon fontos az, hogy tisztában legyünk a történelmi ismeretekkel. Jól ismerjük azt a mondást, hogy ha le akarsz igázni egy nemzetet, akkor vedd el a történelmét. Mindannyian tudjuk, hogy ez sajnos működőképes. Viszont szeretnénk azt - reméljük, a kezdeményezők is így gondolják -, hogy e törvényjavaslat kapcsán nemcsak egy történelmi ismertetőt hallanának évről évre a diákok vagy az emberek, amikor az emléknapot vagy az emléknap kapcsán egy rendezvényt megszerveznek, hanem azokon a történelmi eseményeken, illetve történelmi szereplőkön alapuló értékeket próbálnánk közvetíteni a ma embere felé, amelyekről az akkori szereplők - kezdve Hunyadi Jánossal, Kapisztrán Jánossal, Szilágyi Mihállyal - példát mutattak. Ezek az általam már az előbb említett hazafias érzelmek, a nemzettudat, illetve az, hogy a hazáért áldozatokat tudjunk vállalni. Ennek érdekében fogalmaztunk bele egy fél mondatot az eredeti javaslatba, amely a következőképpen hangzik: "A kormány felkéri a különböző szervezeteket, hogy július 22-én közösen, méltó keretek között emlékezzenek meg a nándorfehérvári diadal évfordulójáról, hangsúlyozva annak előremutató üzeneteit, amelyek a mai morális válságban lévő társadalom számára mintaértékűek lehetnek."

Egy másik módosító javaslatunkkal bővítjük azok körét, akikhez a kormány egyfajta felkérést fogalmaz meg, hogy foglalkozzanak ezzel az emléknappal, és az emléknap alkalmával ők is különböző módokon emlékezzenek meg ennek az üzenetéről, ezt közvetítsék az emberek felé. Három ilyen úgynevezett intézményt fogalmaztunk bele a módosító javaslatokba. Az egyik a közoktatási intézmények. Amikor először elolvastam a javaslatot, akkor is értetlenül álltam az előtt, hogy miért is maradtak ki a közoktatási intézmények ebből a javaslatból, hisz ez az egyik legfontosabb olyan közvetítő elem, ami a fiatalokat - akik abban a korban vannak, amikor a leginkább fogékonyak ezekre a gondolatokra - tudja befolyásolni, és itt a befolyásolást abszolút pozitív értelemben értem. Nagyon fontosnak tartjuk tehát, hogy külön megnevezésre kerüljenek a közoktatási intézmények ebben a határozati javaslatban. De ugyanennyire fontosnak tartjuk az egyházak kiemelését is, hogy feléjük is tegyen a kormány egy felkérést, miszerint ők is emlékezzenek a maguk módján erre az eseményre, hisz maga az eredeti javaslat is tartalmazza, hogy a kereszténység máig élő példaképe ez a nap, így aztán egyértelmű, hogy nekik is meg kell ezt tenniük.

De még egy harmadik - ha lehet így mondani - közvélemény-befolyásoló eszközt is megnevezünk az egyik módosító javaslatunkban, ez pedig a médiumok kiemelése. Tudjuk nagyon jól, hogy micsoda befolyásoló erejük van a különböző televíziós csatornáknak, rádióknak. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy ezen a napon feléjük is egy felkérést tegyünk, hogy ők is foglalkozzanak ezekkel az értékekkel, ezzel az emléknappal, és közvetítsék ezt minél több ember felé.

Egy apró félelmünket is meg kell hogy említsem, miszerint van már több ilyen emléknap. Hogy csak egy példát mondjak, van a hősök napja is, amit mindig május utolsó napjaiban tartunk. Az is egy lehetőség lenne arra, hogy megemlékezzünk ezekről az eseményekről, de sajnos nagyon kevés helyen teszik ezt meg. A kormány felelőssége lenne, hogy amellett, hogy létrehoz, megalkot törvényjavaslatot arról, hogy újabb és újabb emléknapok legyenek - amit mi egyébként támogatunk -, ezekre az elfeledettnek mondható, kevésbé ismert emléknapokra is jobban felhívja a figyelmet, ráirányítsa az emberek figyelmét. Mondom egy konkrét példaként a hősök napját, amely a világháborús és az egyéb, a magyar honért áldozatokat bemutató emberekre emlékezik. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy ezekre is jobban ráirányítsa a figyelmet a kormány.

De azt is nagyon fontosnak tartanánk, hogy - kicsit elrugaszkodva az emléknapoktól - olyan eseményekre is nagyobb hangsúlyt helyezzen a kormány, illetve önöknek erre van lehetőségük, amik ezeket az érzéseket erősítik az emberekben, mint például a nándorfehérvári diadal emléknapja. Itt volt a hétvégén a csíksomlyói búcsú, amely a magyarság és a kereszténység egyik nagyon nagy ünnepe, több százezer ember van ott. Nagy örömmel fejeztem ki, hogy nemcsak a jobbikos, hanem KDNP-s és fideszes képviselők közül is sokan jelen voltak ezen az eseményen. Itt kell zárójelben megjegyeznem, az is jelképes, hogy az LMP, illetve az MSZP nem képviseltette magát ezen a rendezvényen. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy erről az eseményről is jobban értesüljenek az emberek, közvetítsük az ezen esemény által fontosnak tartott üzeneteket minél több ember felé, hisz a mostani hétvégi híradásokban, a különböző televíziós híradásokban vagy az újságokban nagyon minimális helyet kapott ez az esemény, pedig azok az üzenetek, azok az értékek, amelyeket Csíksomlyón átélhetett mindenki, nagyon fontosak lennének az emberek számára. Ez is azt a célt szolgálná, amit ez az emléknap is.

De nekünk is volt egy hasonló javaslatunk az emléknap kapcsán. Mi Rákóczi-emléknapot szeretnénk, illetve azt, hogy Rákóczi-emlékév legyen 2013. Bízunk abban, hogy ez a javaslatunk, amit egyébként már tárgysorozatba vett a Ház, rövidesen napirendre fog kerülni, s erről is tudunk beszélni, és ehhez hasonlóan közös megegyezéssel meg tudjuk alkotni a Rákóczi-emléknapot és a Rákóczi-emlékévet.

Összességében tehát a kezdeményezést nagyon jónak tartjuk. Négy darab módosító javaslatot nyújtottunk be, amiket az elmúlt percekben ismertettem. Azt kérem a kormánytól, ahogy mi is konstruktívan állunk ehhez a javaslathoz, önök is legyenek azok a módosító javaslatainkkal kapcsolatban, és támogassák ezeket a javaslatainkat, amelyeket annak érdekében nyújtottunk be, hogy minél hatékonyabban érje el a célját ez a kezdeményezés. A részletes vitában kicsit részletesebben is kifejtem majd ezeket a javaslatokat, most röviden próbáltam fogalmazni.

Még egyszer mondom, hogy a Jobbik támogatja ezt a kezdeményezést, örülünk ennek az indítványnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Lezsák Sándor alelnök úr. Megadom a szót.

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm szépen Farkas Gergely képviselő úr gondolatait. A négy javaslatából hármat ismerek. Ezek közül nem tudom támogatni azt, amelyikben vezérgondolatot ad, hogy mit hangsúlyozzanak majd az ünnepi beszédekben, és nem tudom támogatni azt sem, hogy módszertani segédanyagot ad, hogy miket kössünk az emléknaphoz. Viszont tudom támogatni és erre fogom kérni az illetékes bizottságot, hogy illesszék be a "közoktatási intézményeket" és az "egyházakat" kifejezést.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a hozzászólások sorát. Normál időkeretben kért szót Mile Lajos képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem akarom csigázni a jelenlévők érdeklődését e késői órán, ezért előre leszögezem, hogy a Lehet Más a Politika támogatni fogja ezt az országgyűlési határozatot.

(20.40)

Valóban tisztelet és kegyelet azoknak a hősöknek, akik ezt a diadalt kivívták, bármilyen nemzetiségűek is legyenek, és harcoljanak annak idején ott a vár alatt, megérdemlik a visszaemlékezést, és nagyon helyes, ha a kollektív emlékezet őrzi az ő emléküket, és elevenen él. Történelmünknek valóban egy meghatározó eseményéről van szó, és az is nagyon helyes, ha nemcsak a tragédiáinkból próbáljuk levonni a következtetést, hanem vannak ilyen diadalmas emlékeink is. Tehát támogatni fogjuk.

Viszont néhány észrevételt mégis engedjenek meg. Ha jól emlékszem, éppen ma szavaztunk a tárgysorozatba-vételről, méghozzá egy olyan javaslat tárgysorozatba-vételéről, amely a magyar nyelv napjáról beszél. Azt kell mondjam, nagyon érdekes volt a szerkezete ennek a javaslatnak, hiszen maga a javaslat elég rövid, tömör, és azt kell mondjam, hogy pontosan fogalmazott rész, az indoklás ennek a többszöröse, ezt Lezsák képviselő úr fel is olvasta. De nem is a szerkezettel van bajom, hanem alapjában véve egy csomó nyelvhelyességi problémát véltem felfedezni, és nagyon sajnálom. Azért teszem ezt szóvá, hiszen maga az indoklás rendkívül patetikus és fennkölt, aminek helye is van. Egy ilyen határozati javaslat esetében a pátosznak, a fennköltségnek valóban helye van, hiszen megemlékezésről, kegyeletről beszélünk, de a pongyolaságot semmiféleképpen nem tudja elfedni a pátosz. Nem akarok most példákat felhozni, mert az egy elég olcsó megoldás lenne, tehát ezzel a fontos retorikai eszközzel szabad és kell is élni ilyen esetekben, de éppen az ilyen emelkedett pillanatok és az ilyen emelkedettnek szánt határozati javaslatok követelik meg rendkívül szigorúan, hogy nyelvileg minél pontosabban fogalmazzunk. Minél inkább figyeljünk oda a nyelvhelyességre, és figyeljünk oda a helyesírás szabályaira is!

Tudom, elhangzott már itt egy más összefüggésben, hogy formalizmus az ilyenfajta akadékoskodás, a lényegre kell odafigyelni, arra, hogy megemlékezzünk. Ott egy másik törvényjavaslattal kapcsolatban hangzott el szintén, amikor eljárásjogi kifogások voltak. Nem formalizmus. A formának itt meghatározó, tartalomhordozó szerepe van. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor megfogalmazunk egy ilyen javaslatot.

A következő, amit szeretnék mondani, hogy vannak olyan fogalmak, amelyekkel én sokkal takarékosabban bánnék, éppen azért, mert becses fogalmak. Úgy is el lehet koptatni egy-egy fogalmat, egy-egy kifejezést, ha túl sokszor használjuk. Az én szótáramban ilyen fogalom a "keresztény", ilyen fogalom a "magyar" és ilyen a "nemzet". Ha hemzseg tőlük egy szöveg, és feleslegesen ismételjük, akkor valószínűleg elkoptatjuk ezt a kifejezést. Sokkal jobban kellene rá vigyázni, és sokkal jobban meg kellene fontolni, hogy hányszor, milyen kontextusban, milyen hangsúlyozó szándékkal alkalmazom. Kicsikét túlteng az ilyen természetű szóismétlés.

Sajnos azt kell mondjam, a miniszterelnök úr említette, hogy hadban állunk, háborúban állunk, hiszen a munkanélküliség és az államadósság ellen is harcot folytatunk; azt kell mondjam, hogy elég sokan folytatnak, túl sokan folytatnak komoly és sokszor kilátástalan küzdelmet a magyar nyelvvel szemben és az anyanyelvvel szemben is, és fájó ezt akkor elmondani, amikor pont egy ilyen hazafias tartalmú indítványról, határozati javaslatról beszélünk.

Tehát én azt kérném az előterjesztőktől és mindenkitől, legyen szó törvényjavaslatról, törvénymódosításról, határozati javaslatról, bármilyen megnyilvánulásról, hogy fokozottabban figyeljenek oda erre mindenféle szinten, mert ez egy kicsikét ennek az emelkedettségét, a méltóságát csorbítja, rontja, és természetesen az üzenetértéke is csökken, ha ilyen esetlegességek és hibák fordulnak elő. Idéznem kell a végén, én is idézni szeretnék, nem kell felhorkanni, de valóban igaz az a kijelentés, hogy a hazaszeretet minőség kérdése. Kérem, hogy ezt vegyék figyelembe, és sem a sietség, sem a hadiállapot, sem egyéb nem ad mentséget az alól, hogy a minőség kényszere alól kibújjunk. Támogatni fogjuk, de ezt kénytelen voltam elmondani önöknek.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra következik Kőszegi Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Mile Lajos Képviselő Úr! Lehet, hogy a többszöri szóismétlés önnél erodálja azokat a kifejezéseket - kereszténység, haza, hazaszeretet, nemzet -, és arra hívja fel az előterjesztők figyelmét, hogy nagyobb méltósággal és odafigyeléssel kellene az előterjesztést is megfogalmazni, én pedig azt mondom önnek, hogy eleve a Házzal szemben, az itt jelen lévő képviselőkel szemben és különösen az előterjesztés tartalmával szemben méltatlan az, hogy zsebre tett kézzel próbál meg kioktatni minket. (Taps a Fidesz soraiból.) Ebben pedig én szeretném felhívni a figyelmét. Lehetne aztán itt sok mindenre hivatkozni, néha az öltözködésükre és a különböző megnyilvánulásaikra, de különösen arra, hogy ne tessék minket kioktatni zsebre tett kézzel.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból. - Szilágyi László tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Pálffy István képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából.

Megadom a szót, képviselő úr.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert az Európai Unió jövője szempontjából, geopolitikai aspektusokból és a szomszédságpolitika szempontjából is fontos ez az országgyűlési határozat. Én a magam részéről fájlalom, hogy Gyimesi Endre képviselőtársam nem kezdett történelemórába, mert szívesen hallgattam volna, és talán Lezsák Sándor sem fogja zokon venni, hogyha egy fontos körülményre ez ügyben kitérek, mégpedig arra, hogy 1454-ben, amikor (Kőszegi Zoltán közbeszól.) - várjál, Zoltán, '54-nél tartunk, mindjárt, két év múlva '56-nál leszünk - II. Mehmed szultán elfoglalta a Szerb Királyság nagy részét, akkor a szerbek tömegesen menekültek a Magyar Királyságba, és Brankovics György is Budára, illetve a Magyar Királyságba menekült, itt húzta meg magát, és a szerbek két év múlva jelentős segítséget adtak a nándorfehérvári diadal kivívásához, szerb sajkák álltak szép számmal a Dunán szerb katonákkal, és több száz szerb vett részt az ütközetben, a diadalban.

Ilyen formában ez a lényegében keresztény összefogás, az első európai nagy keresztény összefogás - ortodoxok és katolikusok is - az első nagy védelem volt az európai kultúra érdekében, és az első olyan együttműködés, amely ezt a civilizációt igyekezett az öröklésében megtartani. Azért érdekes ez a körülmény, mert a szerbiai politikai fejlemények fényében, Ratko Mladics, a srebrenicai mészárlással vádolt tábornok elfogása és a hágai törvényszéknek való kiadatása után van olyan reményünk és van olyan előrevetíthető lehetőség a nem távoli jövőben, hogy mondhatom úgy, hogy talán Mohács 500 éves évfordulóján, de egészen biztosan néhány év múlva magyarok és szerbek egy politikai közösségen belül fogják ünnepelni azt, amit Nándorfehérvár esetében ünnepelni lehet, vagy amit a mohácsi vész esetében majd emlékezés tárgyául lehet tenni.

Tehát amikor ezt az országgyűlési határozatot támogatjuk, akkor nemcsak a magyar diadalra emlékezünk majd és nemcsak a keresztény Európa győzelmére, hanem az európai népek és az itt élő nemzetiségek, magyarok és szerbek első olyan együttműködésére, amely eredményt hozott Európa jövője szempontjából, és néhány év múlva egészen biztosan közösen emlékezhetünk majd Nándorfehérvárott, Belgrádban a belgrádiakkal együtt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Jelzésre:) Kétperces felszólalásra jelentkezett Kiss Sándor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem is néztem meg alaposabban ezt a határozati javaslatot, hanem csak most. Én csak arra szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét, hogy a színdarabokat, a filmeket, tehát populáris témájú médiadolgokat támogassa a kormányzat. Nem is tudom, hogy az Egri csillagok óta készült-e nagyobb volumenű kosztümös film a magyar történelemről. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Széchenyi!) Készültek, jó, a Széchenyi, aztán a '48-as szabadságharcról, de sokkal több készülhetne, tehát a pozsonyi csatáról, a nándorfehérvári diadalról micsoda nagyszerű játékfilmeket lehetne készíteni!

(20.50)

Arra kérném az előterjesztőt, hogy valahogyan fogalmazzuk meg ebben a határozati javaslatban azt, hogy a kulturális kormányzat ezeket a filmeket támogassa. Erre szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét, ha be lehetne venni ebbe a határozati javaslatba.

Úgy gondolom, hogy a nemzettudatunk erősítésének alapvető formája az, amikor olyan filmek készülnek, olyan kosztümös filmek, amelyeket a gyerekek szívesen megnéznek, és egész felnőttkorukban emlékeznek rá.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Nagy Gábor Tamás képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tulajdonképpen nem akartam hozzászólni, de mégis előterjesztőként szeretnék néhány körülményre reagálni, részben ahhoz, ami a vitában elhangzott, részben pedig magához az egész témához egy kis hátteret nyújtani.

Az, hogy az Országgyűlés az idén foglalkozik ezzel a kérdéssel, az nemcsak ennek az 555. évfordulónak köszönhető. Már egy évvel ezelőtt, július 22-én éppen napirend utáni felszólalásban vetettem fel ennek az évfordulónak a jelentőségét itt az Országgyűlésben, és akkor a kormány nevében választ adó Simicskó államtitkár úr jelezte, hogy ő maga is, és a kormány is egyetért azzal, hogy minél jobban felhívjuk a figyelmet történelmünknek eme dicső epizódjára vagy fordulatára, ami tulajdonképpen lehetővé tette az egész magyar reneszánsz kibontakozását, Mátyás király uralkodását azáltal, hogy megállította az oszmán inváziót Magyarország határán; egy olyan páratlan virágzást tett lehetővé Magyarországon, amire a mai napig büszkék lehetünk és büszkék is vagyunk.

És vannak ennek a történelmi évfordulónak számos olyan további elemei is, amelyekről most nem nagyon beszélünk, mégis Hunyadi János áldozata mellett, a hazaszeretet áldozata mellett érdemes beszélni a hit, a szónok, Kapisztrán Szent János lelkesítő erejéről és arról a hatásról, amit Kapisztrán Szent János később a magyar történelemben kifejtett. Halála október 23-án pont 500 évvel előzte meg az 1956-os forradalmat, és bizony sokszor a titokban megtartott '56-os emlékezések éppen Kapisztrán Szent János tiszteletére összejövő megemlékezések voltak, a magyar emigráció is sokszor, sok helyen, Olaszországban is ápolta az ő emlékét éppen azért, mert ez is kötődött a magyar szabadságharchoz.

Azt gondolom, az volt a célunk, hogy erre felhívjuk a figyelmet. Nagyon bízom abban, hogy számos következménye lesz még ennek az országgyűlési határozati javaslatnak úgy a kultúrpolitikában, mint az oktatásban, a nemzettudatban. Ezek még végül is nem az Országgyűlés kompetenciájába tartozó kérdések, és remélem, hogy ezek maguktól is meg fognak valósulni.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Kőszegi Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem szeretnék a jelen lévő képviselők türelmével visszaélni és idejét rabolni, de előterjesztőként engedjék meg, hogy néhány gondolatot még hozzáfűzzek én is.

Ez az ünnep egyértelműen a nemzeti összefogásnak a szimbóluma, és sokszor mi, magyarok is azt mondjuk magunkról, hogy képtelenek vagyunk az összefogásra, képtelenek vagyunk az együttműködésre. Szerintem minél több eszközzel ki kell fejeznünk azt, hogy igenis a magyar nemzet, a magyar nép, itt a Kárpát-medencében élő különböző nemzetiségű, de a magyarsághoz kötődő úgymond hungarus közösség igenis képes az összefogásra, sőt Európa számára többször az évszázadok során, az elmúlt ezer évben többször példát mutattunk, és ezt a jó példát kellene előrevetíteni különösen itt, amikor Európában, az Európai Unióban szeretnénk élenjárni és példát mutatni éppen a mostani küzdelmünkkel is, és szeretnénk megmutatni, hogy lehet más utat is járni, mint az európai országok többsége.

Nekünk most itt az 555. évfordulón ki kell használni az alkalmat és a lehetőséget, és igenis Magyarország presztízsét, Magyarország imázsát erősíteni kell, ezt ki kell használnunk politikai hovatartozástól függetlenül, nemzeti öntudattal, hazaszeretettel. Ezért kérnék mindenkit, hogy ne csak az előterjesztést támogassa, hanem majd tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ezt az üzenetet tovább tudjuk vinni az ország határain túl is eseményekkel, rendezvényekkel. Sem a világban, de sajnos Magyarországon sem tudják sokan azt, hogy a déli harangszó mit hirdet, minek a dicsőségét hirdeti, illetve mihez köthető; sokat kell még tennünk.

Egy példát hadd mondjak, és szeretnék is meginvitálni mindenkit annak a településnek a polgármestereként, amely Kapisztrán Szent János tiszteletére tornyot épít az idén: ez pedig Dabas, és Dabasra szeretnék majd mindenkit meghívni, ahol egy 21 méteres harangtorony fogja hirdetni ezt a dicsőséges történelmi tettet (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és ezzel is szeretnénk üzenetet küldeni egész Európának.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Gyimesi Endre képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Az előttem szóló Kőszegi úr mondandóját szeretném azzal kiegészíteni, hogy ez nem csak nemzeti összefogás; ez egy nemzetközi összefogásnak, egy közép-európai összefogásnak egy nagyszerű példája, és most talán, amikor az Unió bővül, akkor nem baj, ha ezt is megemlítjük. Az ott harcoló sok-sok névvel ismert és ismeretlen várvédő harcos között bizony ott voltak a szerbek, ott voltak a horvátok, és egy közös ügyért harcoltunk, mégpedig a keresztény Európának a megvédéséért.

Jobbikos képviselőtársamhoz csatlakozva elmondom azt, hogy valóban elég nagy szégyen, hogy Várkonyi Zoltán óta nem nagyon találkozunk a nemzeti klasszikusaink feldolgozásaival, de azt hiszem, ezt nem nekünk kell előhozni, hiszen amikor lehetőségünk volt rá... - akár a Széchenyi-film, akár a Bánk bán és más példákat is tudnék mondani, ami mutatja azt a törekvést, hogy a kultúrpolitika egyértelműen számol ezzel. Szeretnénk, hogy a nemzettudatot ezekkel a történelmi eseményeket feldolgozó filmekkel is tudjuk erősíteni, bár hozzáteszem, hogy a médiatörvény áldásos tevékenysége nyomán egyre több lehetőség, egyre több kötelezettség van a hazai filmek vetítésére is, és ha végignézi a műsor palettáját, akkor azért egyre több ilyennel találkozhat. Éppen tegnap este - ha nem is történelmi esemény, de mégiscsak - Márai Sándornak egy nagyszerű filmfeldolgozását láthattuk a Magyar Televízióban, és remélem, sok ilyen fogja követni a jövőt illetően is.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a normál időkeretben bejelentett felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót L. Simon László képviselő úrnak.

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak röviden tényleg, mert elhúzódik ez a vita. Nem gondoltuk, hogy ilyen hosszú vita lesz belőle, miután a kulturális és sajtóbizottságban már végigvitatkoztuk ezt a kérdést, de nagyon élveztem jobbikos képviselőtársam felszólalását, aki némileg árnyalta Novák Elődnek a felszólalását, amelyben a Jobbik munkamoráljáról beszélt, hiszen itt a képviselőtársam azt mondta, hogy csak éppen hogy most beleolvasott az előterjesztésbe, de nem baj.

Arra szeretnék utalni, hogy jó lenne, ha nem kevernénk ide történelmi filmeket, mert ez egy határozati javaslat - nem törvényjavaslat, tisztelt képviselő úr, határozati javaslat -, amely határozati javaslat egy emléknapnak a megtartásáról szól, amely valóban rendkívül fontos emléknap. De ha már szóba hozta, azért tisztázzuk: az elmúlt nyolc évben a szocialista kormányzat a Magyar Történelmi Film Közalapítványt lenullázta, amelynek az volt a feladata, hogy magyar történelmi filmeket és dokumentumfilmeket támogasson, az utolsó forintig minden költségvetési támogatását elvette, dacára annak, hogy a volt szocialista országgyűlési képviselő, Kósa Ferenc volt ennek a közalapítványnak a vezetője. Ennek ellenére elvették az állami támogatást, és az utolsó két évben a költségvetési törvény ellenére, a szerződés aláírása ellenére a támogatást a minisztérium ennek a közalapítványnak nem utalta át. Nem nehéz emögött azt az okot felfedezni, hogy valóban jelentős nemzeti történelmi kérdésű filmekre ne jusson támogatás.

Ezt egyébként a jelenlegi jogszabályi környezetben valamilyen módon majd a médiatörvénynek kell orvosolnia, hiszen az alapnál megképződő forrásokból - ne felejtsék el, képviselőtársaim, összesen 65 milliárdot fordítunk a közmédium-rendszer éves finanszírozására - kell hogy erre legyen pénz, hogy újra, legalábbis a televíziós játékfilmgyártás területén, újra magyar történelmi tárgyú filmeket gyárthassunk.

(21.00)

Csak annyit szeretnék mondani zárásul, ugyan Lezsák Sándor képviselőtársam, alelnök úr már a bevezetőjében kiemelte, de engedjék meg, hogy itt is, mint a bizottságban megtettem, Visy Zsoltnak, volt államtitkár úrnak az áldásos munkáját én is megköszönjem, aki nagyon fontos szellemi előkészítő tevékenységet folytatott ennek az előterjesztésnek az érdekében is, és nemsokára a szerkesztésében és részben a tollából egy fontos kötet is meg fog jelenni, amely ennek az évfordulónak a jelentőségét méltatja. Úgyhogy köszönjük az ő munkáját is.

Egyébként nagyon köszönjük a Magyar Rádió többéves sorozatát, amelyben a déli harangszóhoz kapcsolódóan a legfontosabb magyarországi harangokat és harangöntőket mutatta be, ezzel is ébren tartva mindazt, ami egyébként már az utcán járva nem nagyon jut az eszünkbe, hiszen a valóságban egyre kevesebb helyen hallunk déli harangszót, mert az embereket sajnos zavarja a déli harangszó.

Úgyhogy én is nagy szeretettel üdvözlöm ezt az előterjesztést, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák, a történelmi filmek problémáját meg majd később beszéljük meg.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Kiss Sándor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves L. Simon László Képviselőtársam! Szívesen megvárom önt az egészségügyi tárgyú törvényekről szóló törvényjavaslat részletes vitájában is majd, hogy ön milyen mélységében ismeri a gyógyszer-támogatási rendszert. Én nem vagyok kultúrpolitikus, én patikus vagyok (Derültség.), tehát nem kívántam olyan mélységében beleártani magam, én csak ezt szeretném tisztázni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Novák Előd képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bátorságra szeretném buzdítani a tisztelt kormánypárti képviselőket, hogy nyúljanak bátran azokhoz a történelmi tabukérdésekhez, amelyekhez így a nemzeti radikalizmus megerősödése előtt nem lehetett vagy amihez nem mertek.

Persze tudjuk, nagy előrelépés történt Trianon kérdésében, hiszen míg 1990-ben kivonultak a fideszes képviselők tiltakozásul akár csak a házelnök által felvetett egyperces néma felállás ügyében is, és még tíz év elteltével, a szintén jubileumi 2000. esztendőben is - bár Trianon másnapján államfőválasztó Országgyűlés volt itt, a Parlament épületében, ennek ellenére - még egy egyperces néma felállás sem volt a szintén Orbán-kormány alatt. Persze, nem is kellett ezért kivonulniuk.

Így nagyon örülünk az egyik legfőbb, talán legfőbb nemzetpolitikai fordulatnak, ami itt történt az elmúlt húsz évben, hogy legalább Trianon megítélését 2010-re sikerült helyreállítanunk. 2010-re sikerült, 2011-re már egy kicsit eltorzult, hiszen azt még örömmel fogadjuk, hogy önök szeretnek mindent pozitívan látni, de az, hogy mindent narancsszínűre festenek, még a gyásznapjainkat is, az már egy kicsit fájó nekünk.

Tehát arra szeretném buzdítani önöket, hogy a mostani kitűnő javaslatukhoz hasonlóan más történelmi nagyjainkhoz is nyúljanak, ha pozitív példát keresnek, ne pedig a trianoni gyásznapot akarják akár felvont zászlóval a Kossuth téren ünnepnappá tenni. Nagyon fájó számunkra, hogy megemlékezés sem volt itt az Országgyűlésben idén, miközben a holokausztról persze szokás szerint volt plenáris ülésen megemlékezés, úgy Trianonról nem lehetett, pedig elnök úrnak korábban írásban is jeleztem, hogy erre igényt tartanék, és szükségesnek vélem, ha már a holokausztról meg lehetett emlékezni, egy 13 ezres hazai vallási kisebbség egyik tragédiájáról, viszont a magyarság legnagyobb tragédiájáról nem lehetett. Sokkal indokoltabb lett volna félárbocra engedni a lobogót, viszont valóban vannak ilyen évfordulók, amikor méltó, hogy akár a nemzeti lobogót is felvonjuk az Országház előtt.

Hadd ajánljam még figyelmükbe - bár Farkas Gergely képviselőtársam is szerette volna, de végül, ahogy jelezte nekem itt, pont kifelejtette a sok pozitív példa közepette - a Rongyos Gárdát. Igen, ha már Trianonnál tartunk, és valami pozitív évfordulót szeretnének, akkor a bécsi döntések mellett, amelyeket szintén meg lehetne végre ünnepelni, a Rongyos Gárda az, amelyet pozitív példaként ide lehetne hozni. És ha már mindenki elmondta, hogy miről szeretne filmet, hadd mondjam el, hogy én legjobban a Rongyos Gárdáról szeretnék - mint történelmi nagyjainkról - filmet. Nekik kellene leginkább a történelmi megbecsültségüket szerintem helyreállítanunk, akár itt az Országgyűlésben.

Eddig, azt gondolom, hogy mi, jobbikos képviselők éreztük leginkább feladatunknak, hogy napirend után, amikor a média, tévéközvetítés sincs, sőt önök sem nagyon vannak jelen, akkor térjünk ki ezekre az évfordulókra, az előbb említettekben mind fel is szólaltam, sőt a számomra egy másik nagy kedvenc ügyében is, a pozsonyi csata ügyében. Ezt is szeretném figyelmükbe ajánlani, mert egészen biztos, hogy jobbikos javaslatra napirendre soha nem fog kerülni itt az Országgyűlésben, legalábbis amíg kormányra nem kerülünk, tehát ebben a ciklusban biztos, hogy nem.

Ezért szeretném az önök figyelmét fölhívni arra, hogy valahol ennek is találják meg a lehetőségét, hogy egy kicsit pozitívabb környezetben tudjuk beállítani akár a pozsonyi csata megítélését, hiszen a történelmi dicső ütközeteinkről valahogy a történelemkönyvekben soha nem lehet hallani és nem lehet értesülni. Az utóbbi időben egyébként Ferenczi Gábor képviselőtársam jeleskedik leginkább napirend utáni felszólalásaiban, hogy dicső történelmi múltunkra, nemzeti büszkeségeinkre felhívja a figyelmet, úgyhogy kérem, hallgassák őt figyelemmel.

És ha már filmekről is beszéltünk, történelmi filmekről, akkor viszont el kell mondani, hogy nagyon fájó számunkra Koltay Gábor leváltása, aki folyamatosan bizonyította még a szocionista kormányzás alatt is, saját erőből, civil forrásokból, hogy talált számos olyan példát Horthytól Mindszentyig, hosszasan sorolhatnánk a témákat, amelyekkel tudott foglalkozni dokumentumfilmjeiben, és amelyek, azt gondolom, hogy állami támogatásra is nyugodt szívvel igényt tarthatnak.

Azt gondolom, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy van miért vezekelniük önöknek, gondoljunk csak például a legutóbbi hazaárulásukra (Németh Szilárd István: Vegyél vissza ebből, jó?!), amikor a magyar föld idegen kézbe adásának alaptörvényben biztosított jobbikos tilalmát önök leszavazták. (Németh Szilárd István: Hogy képzeled te ezt?!) Itt az idő, hogy ilyen hazafias tettekkel ezt valahogy kompenzálják. Ez egy kitűnő javaslat erre.

Viszont arra szeretném buzdítani önöket, hogy vannak még olyan témák is, amelyekhez megértem, hogy elsőre nem mernek hozzányúlni, de ha itt valóban nemzetpolitikai fordulat volt, akkor valóban félárbocra inkább Trianon esetében kellene a zászlót engedni a Kossuth téren, nem azt kellene ünnepnapként beállítani. Itt van a bécsi döntések évfordulója, itt van a Rongyos Gárda megítélése és mindaz, amiről a pozsonyi csatán túl is még Ferenczi Gábor képviselőtársam napirend utáni felszólalásaiban szokott megemlékezni. Kérem, hallgassák őt mindig figyelemmel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Németh Zsolt képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

NÉMETH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, a szót. Én egy apró pici, aprócska anomáliára szeretném felhívni Simicskó államtitkár úr figyelmét, bár ő most nincs itt, de hátha megnézi majd a jegyzőkönyvet. Ugyanis Simicskó államtitkár úr 2011. február 24-én benyújtotta H/2473. számú határozati javaslatát a hazaszeretet napja megünnepléséről címmel, ami hozzánk, a honvédelmi bizottságba került, ugyanez a beterjesztés szerepel egyébként ebben, mint a most tárgyalt beterjesztés is.

Ez tárgysorozatba is került, és ott is elmondtam a honvédelmi bizottság ülésén, hogy végre ez a nagyon jó és támogatható - és ugyanez vonatkozik erre a javaslatra is - határozati javaslat, mert mint történelem szakos hallgató mondom: végre nem egy vesztes csatát emelünk ki a történelem tengerének végtelen óceánjából, hanem valóban egy nyertes csatát, egy olyan csatát, amire valóban büszkék lehetünk, bár a többi is fontos, hogy megemlékezzünk és mementót állítsunk, de ez valóban különösen fontos, és piros csíkkal alá lehetne húzni ezt az ünnepnapot.

Sajnálom viszont, hogy nem őrizte meg a korábbi határozati javaslat nevét, ugyanis a hazaszeretet napja végül is kicsit jobban hangzik, mint a jelenlegi határozati javaslat, nándorfehérvári diadal emléknapjának megünnepléséről címmel. Remélem, azért még a kettőt össze lehetne kombinálni, bár félő, hogy az első februári benyújtás vissza lesz vonva.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki fölszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Lezsák Sándor alelnök urat, kíván-e válaszolni. (Lezsák Sándor nemet int.) Nem kíván válaszolni most a vitában elhangzottakra az alelnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a jövő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az országgyűlési képviselők számának csökkentéséhez szükséges választójogi reform előkészítéséről szóló 37/2010. (VI. 16.) országgyűlési határozati javaslat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig.

(21.10)

Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság önálló indítványát H/3523. számon megismerhették.

Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának. Öné a szó, képviselő úr.