Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan a következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk.

Most napirend utáni felszólalások következnek.

(24.00)

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Farkas Gergely képviselő úr, Jobbik. Megadom a szót öt percben, így holnap fogja befejezni (Derültség.): "Emlékezés a méltatlanul elfeledett írókra, költőkre" címmel.

FARKAS GERGELY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mai, méltatlanul elfeledett költőnkről szóló felszólalásom egy versidézettel kezdem.

"Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, / Csak magyar földön és csak magyarul; / Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni, / Jobb is, ha szárnyam már most porbahull; / De ezt a lelket itthagyom örökbe / S ez ott vijjog majd Kárpát havasán / És belesírom minden ősi rögbe: /El innen rablók - ez az én hazám!"

Kedves Képviselőtársaim! Annak az embernek, aki e sorokat írta, nemcsak idézett versét, hanem egész életét áthatja a honszeretet. Ő nem más, mint Sajó Sándor, akiben a szülőföldjéhez való hűség azért is szólal meg ilyen erőteljesen, mert az 1920-as igazságtalan trianoni békediktátum az ő szülőfaluját is idegen hatalom fennhatósága alá helyezte.

Mit is kell tudni az ő élettörténetéről és munkásságáról? Sajó Sándor 1868-ban született a felvidéki, Hont megyei Ipolyságon, generációkkal korábban elmagyarosodott német eredetű család sarjaként. Származását tekintve tehát nem volt magyar, de prófétai indulatú magyarságtudat és nemzetféltés annál hangsúlyosabban nyilvánult meg költészetében.

A selmecbányai evangélikus líceum elvégzése után a budapesti bölcsészkaron szerezte magyar-latin szakos diplomáját, ami után több vidéki településen tanított, míg végül a verseinek köszönhető elismerésként Budapesten kapott állást, és ott élte le élete további részét.

Sajó Sándor már fiatal kora óta írt verseket. Első verseskötetét a diáktársai összekuporgatott pénzükön nyomtatták ki és Három év alatt címen jelent meg, majd sorra követték ezt a továbbiak: a Fiatal szívvel, az Útközben vagy például a Gordonka című kötete. Ez utóbbit 1910-ben adták ki, és ebben olvasható a költő leggyakrabban szavalt, leghíresebb költeményeinek egyike, a "Magyarnak lenni" című hazafias vers, amely megjelenésének évében elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia kitüntető díját.

Nem egyedüli verse ez, amely a nemzethez való mély érzelmű, őszinte kötődést, a sokat szenvedett népünkkel való feltétel nélküli, teljes azonosulást tükrözi. Ilyen még a méltán híres 1919-ben írt "Magyar ének" című költeménye, vagy a "Nem akarok gyáva csendet" című vers. Ez utóbbi - mint ahogy a címe is erről tanúskodik - jól jellemzi Sajó motivációját. Küldetésének tekintette, hogy felrázza népét, hallókká és látókká tegye őket, hogy abba, ami 1920-ban történt, a Kárpát-medence földrajzi, gazdasági, politikai és kulturális egységének szétszaggatásába, Szent István országának csonkolásába ne törődjenek bele.

Sajó Sándor termékeny költő, számos verse, műfordítása és irodalmi tanulmánya mellett öt dráma szerzője is, amelyekben régi nagy magyarok példáját állítja az olvasó elé.

Munkásságának elismeréseként 1932 őszén a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választotta, de nem sokáig élvezheti ezt az elismerést, mert 1933-ban szíve megszűnt dobogni.

Sajó Sándor emlékét sem a csonka országban, sem szülőföldjén nem tisztelik méltó módon. Ez ellen próbál tenni és mutat kimagasló példát az ipolysági Palóc Társaság. A társaságnak és annak elnökének, Z. Urbán Aladárnak a munkája mindannyiunk számára példát mutat nemzeti elkötelezettségből és a nemzet szolgálatában tett áldozatvállalásból. Őszintén remélem, hogy a kormány is példát fog venni erről a tevékenységről.

Sajó Sándorra támadói előszeretettel akasztották rá az irredenta jelzőt, pedig verseire sokkal jobban illik a nemzetsirató, magyarságvers kifejezés. Költeményeinek érzelemdús világa, mély gondolatisága és a belőlük áradó nemzetszeretete méltóvá teszi őt arra, hogy a mainál sokkal többen ismerjék meg műveit és nevét.

Kedves Képviselőtársaim! Befejezésül egy olyan Sajó Sándor-versrészletet szeretnék megosztani önökkel, amelynek véleményem szerint helye lenne akár minden közintézményben, de még fontosabb lenne, hogy a benne megfogalmazott gondolatok minden magyar ember szívében gyökeret verjenek.

"Én népem! múltba vagy jövőbe nézz: / Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!... / De túl minden bún, minden szenvedésen / Önérzetünket nem feledve mégsem. / Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség, / Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Magyarnak lenni nagy szent akarat, /Mely itt reszket a Kárpátok alatt: /Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva: / Viselni sorsunk, ahogy meg van írva: / Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, / Vérünkbe oltva örök honszerelmét, / Féltőn borulni minden magyar rögre, / S hozzátapadni örökkön-örökre!...

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Megkérdezem a kormány részéről Nyitrai államtitkár urat, kíván-e válaszolni. (Dr. Nyitrai Zsolt: Nem.) Nem kíván válaszolni.

Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Novák Előd képviselő úr, Jobbik: "Obstrukcióval védi Alföldi Róbertet a Fidesz" címmel. Megadom a szót öt percben.