Felszólalás adatai

HIRT FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Úgy hiszem, mindenki emlékszik még rá, hogy kis hazánkban milyen nagy volt a jólét, egészen az áprilisi választásokig. Most már nap mint nap felteszem magamnak is a kérdést, hogy: uramisten, ekkora a baj? És ahogy telnek-múlnak a hetek, egyre jobban kibontakozik előttem, és ezt nem mint politikus, inkább mint idestova két évtizede vállalkozó mondom, hogy nagy baj van, az biztos. De hogy mekkora lesz a baj, az az igazi kérdés. Ahogy értékelem a napról napra elénk kerülő reformokat, a reformoknak nevezett megszorító törvénymódosításokat, ezeknek a lakosságra, az intézményekre és a munkahelyekre gyakorolt hatását, igen szomorú, egy nehezen élhető, mondhatnám, élhetetlen jövőkép bontakozik ki a szemeim előtt.

Sajnos, néhány percben nehéz összefoglalnom a megszorításokról és a 2007. évi költségvetés tervezetéről a véleményemet, de azért néhány konkrét példával hadd próbáljam egy kicsit a kormánypárti képviselők lelkiismeretét megérinteni. Teszem ezt azért, mert mint új országgyűlési képviselőt, egyszerűen elképeszt és megbotránkoztat az a cinizmus és közömbösség, amit tapasztalok a kormánypárti képviselők részéről, bármilyen ellenzéki megnyilvánulás vagy törvényjavaslat erőből való elutasítása kapcsán.

Csak néhány rövid, konkrét példa, mire gondolok. Amikor kérdést tettem fel az illetékes miniszternek, hogy mi a jelenlegi kormányzat elképzelése a fogyatékosügyi program és az akadálymentesítés megvalósításáról, dicshimnuszt hallottunk, hogy milyen hihetetlen eredményeket valósítottunk meg, és miket fog a Gyurcsány-kormány kivitelezni az elkövetkezendő években. A miniszteri válasz hallatán szinte elbizonytalanodtam. Elbizonytalanodtam, hogy talán én nem látom az eredményeket, lehet, hogy egy nagy fa előtt állok, és nem látom az erdőt. Hát most már kezdem látni, de nem a szép erdőt, hanem az elszáradt valóságot.

Nézzük röviden, hogy mire is gondolok! A polgári kormány ideje alatt 2001-ben a fogyatékosügyi programra 1 milliárd forint volt a költségvetésben beállítva. Ez sem volt sok, lehetett volna sokkal több is. A 2007-es évi költségvetésben mekkora összeg szerepel önök szerint a fogyatékosügyi program kivitelezésére? 45 millió forint. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Ha ezt 3200 településre leosztjuk, 13 ezer forint jut településenként. Azt gondolom, hogy kár róla szinte beszélni is, ez egy kormányzati luxuslimuzin ára. Ezt szánják 3200 településre, a fogyatékosprogram továbbvitelére 2007-ben - szerintem egyenesen röhejes.

Egy másik példa: mint látják, nem olyan rég estem át egy fogásjavító műtéten. Gyakorlatilag ezen a műtéten minden egyes nyaksérültnek át kell esnie, hogy valahogyan egy picikét is könnyebb legyen az élete. Ezt a műtétet csak a nyíregyházi kórházban tudják elvégezni, és nem túl nehéz kitalálni, hogy a kormánypárti képviselők jóvoltából ezek a kórházak kívül fognak esni, a nyíregyházi kórház kívül fog esni rengeteg fogyatékos személynek, úgymond a kijelölt kórháznak a területén. Így önrészként 100 ezer forintot kell majd megfizetni minden egyes mozgássérültnek a beavatkozáshoz. Kezenként három műtét révén, gondolják el, hogy hány ember tudja majd a mozgássérültek közül megfizetni a 30-40 ezer forintos rokkantnyugdíjából a beavatkozást! Higgyék el, csak Nyíregyházán végzik, és ez csak egy egyszerű példa.

Egyébként lehet legyinteni a fogyatékosokra, ezt folyamatosan megteszik (Dr. Veres János Keleti Györggyel konzultál. - Dr. Pósán László: Miniszter úr, figyeljen!), hogy menjenek inkább a szociális intézményekbe a fogyatékosok, ott majd ellátják őket. Igen, eddig ellátták, de szintén az önök törvénymódosításai révén a megyei fenntartású szociális intézményeket gyakorlatilag lassú halálra ítélték. Lassú halálra ítélték, így nem lesz lehetőség még a jelenlegi bentlakóknak sem a maradásra, nemhogy újaknak beköltözni. Viszont, ha jól megnézzük, mégiscsak lesz majd hely, szintén az önök jóvoltából a kórházakból az elfekvőkben és irányított intézményekben úgymond elfektetni az embereket.

Végezetül higgyék el, hogy kitartásommal és Isten segítségével mint fogyatékos ember tudtam vállalkozást indítani 1991-ben, de ott tartok az elkövetkezendő két-három év eredménye láttán, hogy azon gondolkodom, hogy bezárom a saját cégemet vagy eladom, csak egy dolog miatt nem teszem meg egyelőre, mert 30 embernek adok munkát. Azt gondolom, hogy a magyar kis- és középvállalkozóknak is sokkal-sokkal több segítséget kellene adjanak, és kilátástalannak látjuk a helyzetünket.

Azt gondolom, tisztelt kormánypárti képviselők, még nem késő, változtassanak, és azt gondolom, hogy talán egy könnyebb költségvetést, egy könnyebb vitát tudunk majd magunk mögött az elkövetkezendőkben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Dr. Pósán László: Veres úr, figyel!? - Dr. Veres János: Jobban, mint ahogy te szoktál figyelni, maradjunk annyiban!)