Felszólalás adatai

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt a költségvetési vita műfajának a meghatározásánál azt kell leszögezni, hogy a költségvetés nem önmagáért való. A költségvetés egyrészt a jelenlegi társadalmi-gazdasági állapotunk lenyomata, másrészt viszont - és erről sokkal kevesebbet beszélünk - a jövőbeni folyamatok indikátora, a jövőbeni folyamatok indítója. Tehát amikor a költségvetésről beszélünk, akkor egyrészről azt az állapotot kell rögzítenünk, amit a költségvetés jól vagy rosszul kezel, másrészről pedig beszélnünk arról, hogy milyen gazdasági és - amiről a parlamentben sajnos egyre kevesebbet beszélünk - milyen társadalmi folyamatokat indíthat el.

Ebből a szempontból, tehát hogy ez a költségvetés a jelen társadalmi-gazdasági állapotunk lenyomata, úgy lehetne jellemezni ezt a költségvetést - hiszen itt már sokféle jelző elhangzott -, hogy az elzálogosított jövő költségvetése. Az elzálogosított jövő költségvetése, és akkor fel kell tenni a kérdést, hogy ha valamifajta tehermegosztást kell alkalmazni a társadalom egyes csoportjai, rétegei, intézményei között, akkor megfelel-e vajon az igazságosság, a szociális gondolkodás feltételrendszerének az, ha minden egyes réteget és minden egyes intézményt sok esetben lehetetlen vagy nagyon rossz állapotba hoz.

Az igazságossági kritériumnak ez a költségvetés semmilyen formában nem felel meg, mégpedig elsősorban azért nem, mert nem történt meg az elmúlt időszak tisztességes, nyilvános elszámolása és elszámoltatása. Elmaradt - az őszödi beszéd óta tudjuk, hogy miért - a kormányváltás, és a kormányváltás elmaradásának következménye, hogy önök ma könnyedén azt mondják, mindenki haszonélvezője volt az elmúlt négy évnek, ezért most mindenki fizessen. Ha ez a tétel igaz volna, akkor ez a költségvetés megfelelne ennek a kritériumnak, azonban azt kell mondanom, hogy az elmúlt négy évnek is voltak haszonélvezői, például az autópálya-építő cégek és azok holdudvara, és voltak kárvallottai, például a nyugdíjasok, a családok vagy az önkormányzatok.

(14.20)

Ilyen körülmények között mennyiben felel meg az igazság kritériumának ez a költségvetés? Azt gondolom, hogy csak akkor lehetne ezt a kérdést korrekten megválaszolni, ha a pénzügyminiszter úrnak felteszem immáron hatodszor is a kérdést: hajlandó-e az ország nyilvánossága előtt válaszolni arra, hogy 40 milliárd forintot miért engedtünk el Iraknak? Tudom, hogy most sem kapunk rá választ, csak arra, hogy elengedtük, meg arra, hogy már ötször megválaszoltuk. Egyszer kérem, hogy válaszolják meg, a kérdés úgy hangzik: miért engedtük el? 40 milliárd forint ebben a költségvetésben nagyon sok pénz. Ha ezt Iraknak el tudtuk engedni, tessék szembenézni a nyugdíjasokkal, tessék szembenézni a tankönyv kompenzációjával, tessék szembenézni a családokkal, és elmondani nekik, hogy miért engedtünk el 40 milliárd forintot Iraknak. Erre világos választ lehet adni, és amíg erre világos választ a pénzügyminiszter úr nem hajlandó adni, addig úgy gondolom, hogy nem történt meg az elszámolás, és az igazságosság elvének ez a költségvetés nem felel meg.

A második kérdés az eladósodás kérdése. Ha nemcsak az állam adósodott el, tessék megnézni az önkormányzatok helyzetét és eladósodását, az emberek eladósodtak, és a cégek is eladósodtak. Majd visszatérek a második pontra, hogy milyen következtetések vonhatók le ebből.

A harmadik a családok helyzete. Önök változó módon, vagy konfrontálódnak az ellenzékkel, vagy semmibe veszik, vagy pedig párbeszédet ajánlanak. Ez a párbeszéd úgy néz ki, hogy az önök által becsatolt törvényt úgy gondolják, hogy ha nem fogadjuk el, vagy a kétharmados törvényekhez nem járulunk hozzá, akkor mi nem vagyunk hajlandók párbeszédet folytatni. Értelmes párbeszédet hajlandók vagyunk folytatni, diktátumok alapján párbeszédet nem kívánunk folytatni.

A Kereszténydemokrata Néppárt többször ajánlotta, hogy beszéljünk az ország valós helyzetéről, demográfiánkról, és beszéljünk a családok helyzetéről. Ezért beszéljünk a családi adóztatás lehetőségéről, amivel például Franciaországban a demográfiai trendet sikerült megfordítani. Önök erről nem hajlandók párbeszédet folytatni, és álságos módon most milyen intézkedésekre készülnek? Nézzük meg! Fizessenek tb-járulékot a háztartásbeliek. Ki fog fizetni helyettük? A család. Fizessenek a nagykorú gyermekek után tb-járulékot, tandíjat! Ki fog fizetni? A család. Érdekes módon, miközben önök elvetik a családi adóztatás logikáját, aközben a másik oldalon, a bevételi oldalon olyan terheket rónak jövedelemmel nem rendelkező emberekre, amelyek, úgy tűnik, hogy a családi adóztatás bevételi oldalának logikáját elfogadják, csak magát az egész logikát... - és nem fogadják el azt a logikát, hogy az igazi problémánk a társadalom elöregedésében rejtezik.

Nézzük meg, hogy ez a költségvetés milyen jövőbeli folyamatokat indíthat el! Én nem akarok válaszolni arra a hosszú távú kérdésre, hogy mit jelent a beruházások visszafogása, de arra a kérdésre igenis válaszolni szeretnék, hogy nagyon igazságtalannak tartom azt, amikor családok között megkülönböztetéseket tesznek most tankönyvben, mindenben, gazdag meg szegény családok között. Elnézést kérek, aki a pénzét tőzsdén kamatoztatja, vagy pénzügyi befektetéseket eszközöl, vagy pedig vállalja a jövőt és a jövő zálogát, vállalja a következő nemzedékek felnevelését, azok között tessenek igazságot tenni, nem pedig azok között, akik vállalnak szegényebb vagy gazdagabb körülmények között a jövő érdekében áldozatot.

Azt gondolom, hogy először ezt a kérdést kellene tisztázni, hogy akarják-e, hogy legyen jövője Magyarországnak, legyenek gyermekek, legyen következő generáció, egészségesen nevelkedjen fel, vagy pedig az emberek ne ebben gondolkodjanak, hanem a hasznossági elv alapján kizárólag pénzügyi befektetésekben gondolkodjanak. Egy részvénytársaság esetében lehet a hasznossági elv alapján gondolkodni, de azt gondolom, hogy egy ország életében teljesen másképp, a jövő nemzedékkel kapcsolatban hozott áldozatokban kellene gondolkodni.

De ugyanígy fogja érinteni a nyugdíjasok helyzetét az infláció, a gázáremelés, és el fogja inflálni bizonyos mértékig a nyugdíjakat. A gazdaságban, ahol amúgy is eladósodottak a cégek, azt gondolom, hogy számíthatunk arra, hogy a csődeljárások, a felszámolási eljárások száma meg fog növekedni, a körbetartozások, ami már ma is terheli a gazdaságot, a beruházások visszafogása pedig hosszabb távon a gazdaság versenyképességét fogja csökkenteni.

Ilyen körülmények között, azt gondolom, hogy megkérdőjelezhető az adóbevételek realitása, szerintem körülbelül március tájékán az általam vázolt dolgokat már észlelni lehet. Ezért azt gondolom, hogy végig kell gondolnunk, hogy ez a költségvetés ebben a formában megfelel-e az igazságosságnak, és ez a költségvetés milyen gazdasági, társadalmi folyamatokat indíthat el.

Tisztelt Ház! Közös felelősségünk az, hogy ma egy elfogadott költségvetésben ezeket a terheket nem úgy kell elosztani, ahogy Arató Gergely államtitkár úr mondta, hogy mindenkinek részt kell vállalni belőle, én azt gondolom, hogy először számoljunk el az elmúlt négy év kedvezményezettjei és kárvallottjai között, és olyan módon kell részt vállalni belőle, akik kedvezményezettek voltak, vagy kárvallottak voltak. Ez felelne meg a szociális igazságosságnak, és én remélem, hogy vannak még önök között olyanok, akiknek fontos a szociális igazságosság kérdése.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)