Felszólalás adatai

SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Így a nap végén valóban megállapíthatjuk a sokórás vita után, hogy meglehetősen elkeserítő, hogy a kormány egy nagy jelentőségű ellátórendszert mindössze annyira becsül, hogy egy ilyen hevenyészett valamit terjesztett be a parlament elé, ami talán, nyugodtan mondhatjuk, a magyar törvényhozás egyik mellékterméke, és ha keményebben akarok fogalmazni, akkor akár hulladékot is mondhatnék.

Az is elszomorító, hogy a magyar parlamentet, ideértve a kormánypárti képviselőket is, mindössze annyival becsüli meg, hogy egy paragrafusában utal arra, hogy ezt a nyitott kérdést majd valamikor a kormányrendeletben valahogy lerendezi, mintha nem tartozna ránk, hogy mihez adjuk a nevünket, amikor megszavazunk valamit.

Azt is leszögezhetjük, azt hiszem, a vita alapján kiderült, hogy ez nem privatizáció, ez a törvény nem része, és nem is generálja az egészségügyi reformot, és leszögezhetjük talán azt is, én nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ettől - és ez a legnagyobb baja - még az egészségügyi ellátórendszer egy bizonyos része, a háziorvosi ellátórendszer sem lesz jobb. Sőt, sokan utaltak rá, én is ezekhez szeretnék csatlakozni, kifejezetten rosszabb lesz.

Ez a rendszer, vegyük végig, háromszereplős. Ott van a beteg, az önkormányzat, és természetesen ott van az orvostársadalom; tegyük most félre pillanatnyilag a biztosítót. Nos, a betegnek, utaltunk rá, biztosan nem lesz jobb, mert egy praxisjoggal bebástyázott orvos az, aki fogja a jövőben a szolgáltatást biztosítani, és ha netalántán az orvos tevékenységével kapcsolatban valami kifogás felmerülne, akkor, úgy tűnik - nyugodtan mehetett idáig az önkormányzathoz valamifajta jogorvoslatért -, hogy innentől kezdve sokkal nehezebb lesz.

Én még nagyobb gondnak látom azt, hogy ha egy praxis működtetési joga vagyoni értékű joggá válik, akkor vajon nem fog-e olyan hatást generálni, ha a praxis működtetési jogát bizonyára meghatározza az ott megszerezhető kártyapénzek nagysága, de legyünk őszinték, nyíltak, az ott megszerezhető hálapénznek a nagysága is, hogy valaki egy későbbi dologra gondolván, amikor értékesítheti, ezt a bizonyos, mondjuk, hálapénzösszeget is növelni kívánja - legalábbis a rendszerben ennek az ösztönzése egészen biztosan benne van.

Egyébként a miniszter úrral folytattunk erről egy polémiát, egyoldalút, mert ő a bizottsági ülésen megtisztelt bennünket, és azt mondta, hogy mi ezt nem jól látjuk, mert az orvos azért fog jobban dolgozni, hogy jó híre legyen, mert a jó hír majd növeli a praxis értékét. Most itt csendesen kérdezem magunktól: és tessék mondani, a jó hírt ki fizeti? A biztosító több pénzt fog majd adni a jó hírért? És ezt a jó hírt ki fogja minősíteni? Az Orvosi Kamara felvállalja, hogy pontrendszerben minősíti a háziorvosok munkáját? És tessék mondani, ez a jó hír, ha netalántán valóban vagyoni értékké vagy valamifajta jövedelemmé válhat a későbbiekben...- és ha elmegy az, aki ezt a jó hírt megteremtette, akkor viszi magával a jó hírt is.

Nem jó az önkormányzatoknak sem, utaltunk erre, mert - és ezt elismeri a kormányzat is - az ellátási felelőssége az önkormányzatoknak egyáltalán nem csökken ezáltal; övé, ha úgy tetszik, továbbra is bizonyos számlának az állása, ami a működtetés tárgyi feltételeit jelenti. Tehát kötelessége nem, de a beleszólási lehetősége - és ne felejtsük el, hogy itt azért szólhat bele az önkormányzat, mert alapvetően a szolgáltatást igénybe vevők, azaz a betegek érdekeit neki meg kell testesíteni, hiszen választópolgárairól van szó, nos, ez a lehetőség - csökken, mert a későbbiek során ha valamilyen oknál fogva váltani kell a háziorvost, mert nyugdíjba ment vagy elköltözött, akkor mi lesz? Többek között nemcsak az fogja eldönteni, hogy kit választ egy közösség, hanem az is, hogy ki kerül oda, hogy ki tudja majd megfizetni ezt a bizonyos vagyoni értékű jogot, amelyet a jelenlegi háziorvosok meg fognak kapni.

Persze, a miniszter úrnak erre is volt válasza, ő azt mondta, hogy azért jó ez az önkormányzatoknak, mert a pénzük a legjobban hasznosul majd. Ugyan azt nem fejtette ki pontosan, hogy mire gondol, ezért csak találgatni lehet, de vélhetően van ebben némi igaza; mert ha arra gondolok, hogy egy önkormányzat és - hogy úgy mondjam - az önkormányzatok többsége sok-sok pénzt öl abba, hogy a háziorvosi rendszer jól tudjon működni, évente sok-sok milliárdot, és ha ez a későbbiekben, növelvén a praxis értékét, mondjuk, magánszemélyek zsebébe kerül, akkor lehet ebből a szempontból azt mondani, hogy az ő meglátása szerint jól hasznosul. De itt azért látni kell, hogy bizonyos közösségi vagyonnak, mondjuk, magánvagyonná való transzformálása történik meg.

Azt is mondta a miniszter úr, hogy ha nincs megelégedve az önkormányzat az orvossal, akkor majd a kamarához fordulhat szerződésbontásért. Csak én meg azt mondom erre: most kié a felelősség, az ellátási felelősség? Az önkormányzaté. Akkor nem az a helyes, ha az önkormányzat, aki, ismétlem, a választóktól kapja a felhatalmazását, maga ítéli meg, hogy ezzel a felelősséggel hogyan él? Miért kell ebbe közvetítőt és minősítőt bekapcsolni? Állítottuk, és állítom most is, hogy istenigazából nem jó az orvostársadalomnak, sőt az egészségügyben dolgozóknak sem, mert az orvostársadalomnak az a szűk része, aki ma a praxist gyakorolja, megkapja ezt a bizonyos vagyoni értékű jogot, elmondták többen, de a többieknek már fizetni kell, akik majd a későbbiekben háziorvosok szeretnének lenni. És, mondjuk ki nyíltan, a többiek pedig aztán nem kapnak semmit.

A miniszter úr erre azt mondta, hogy ez azért jó, mert azok, akik eddig működtették és művelték orvosi tevékenységüket, most végre megkaphatják, a sajátjuk lesz ez a bizonyos praxis. Én csak csöndesen kérdezem: és a kórházi orvosok? És a védőnők? És az asszisztensek? És az ÁNTSZ dolgozói? És az ápolónők? - és folytathatnánk. És a tanárok? És az ügyészek? És a bírók? Ők megkapják majd a maguk működtetési jogát, és vagyoni értékű jog lesz? Mellesleg szólva, az a gyanúm, hogy a háziorvosokat is bizonyos értelemben kár érheti, hiába gondolják, hogy kapnak valamifajta vagyoni értékű ajándékot.

(16.10)

Azért gondolom, hogy ez a lehetőség fennáll, mert utalt rá kormánypárti képviselőtársam is, hogy bizony sokszor feszültség van a háziorvosok és az önkormányzat között. És ha netán mondjuk ennek egy olyan következménye előfordul, és miért ne fordulhatna elő, hogy az önkormányzat minimális szinten fog eleget tenni a praxis működtetési feltételei, a tárgyi feltételek biztosításának, hiszen azt mondja, hogy ezzel gyakorlatilag a most működtető háziorvos vagyoni értékű jogát növelem, akkor fennáll bizony a veszély, hogy ez az ellátás a későbbiekben nem is előre, hanem visszafelé fog fejlődni.

Szóval, ha végigvesszük, nyugodtan összegezhetjük, hogy nem jó sem a betegnek, sem az önkormányzatnak és magának az egészségügyi társadalomnak sem, de valakinek feltehetőleg jó és csak el lehet jutni ahhoz a következtetéshez, hogy úgy tűnik, jelenleg a kormány saját magának előnyöket vél ebből kovácsolni, ezért talán úgy véli, hogy neki jó, mert megvásárolhat egy igen befolyásos réteget, azt a hétezer háziorvost, akik mindannyiunkkal kapcsolatban vannak. Úgy tűnik, az a fajta politika, amely sok más helyütt is tetten érhető, ez a megosztási politika is elterelheti a figyelmet arról, milyen súlyos gondok vannak. Meg abból a szempontból is jó, hogy elterelheti a figyelmet arról, hogy a Magyar Köztársaság kormányának istenigazából nincs elképzelése a magyar egészségügy átalakításáról.

Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az egész törvényjavaslat egy álságos, megkerülő törvényjavaslat. Pontosan arról nem beszél - és ezért utasítjuk el -, ami a háziorvosi rendszer alapvető problémája, hogy nem családorvos, nem tudja végezni a gyógyító munkáját, nem tudja végezni a megelőző munkáját, nem tudja végezni az utógondozási tevékenységet sem, nincs is erre ösztönözve, meg a rendszer nem is finanszírozza. Erre pénz kellene. Tudom, a kormánynak az a válasza, dehogy nincs. Csak szeretnék utalni arra, hogy tegnap szavazták le azt a módosító javaslatunkat, amelyik a magyar egészségügyi rendszerbe 15 milliárdot tett volna be. Ha ezt odaadták volna a háziorvosoknak, vagy támogattak volna hasonló módosító indítványt, akkor talán elhinnénk, hogy valóban van szándék a kormány részéről arra, hogy ezt a rendszert megreformálja. De ehelyett tulajdonképpen nem tellett másra, csak egy ajándékozási törvényre, amely, ismétlem, még az ajándékozottak számára sem fogja meghozni a kellő eredményt, ezért természetesen nem tudunk ilyen törvényjavaslathoz csatlakozni, és nem adjuk hozzá a nevünket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)