Felszólalás adatai

BALLA GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 2003. május: 12 százalék; 2004. január: 29 százalék; 2005. január: 8 százalék. Ezt az eredményt produkálta gázáremelésben a dumakormány, így lett a 40 forintos gázárból mára 63 forintos, így nőtt a gáz ára két év alatt 56 százalékkal, így szegték meg ígéretüket a mai kormánypártok, így mondták lassan, és így felejtették el gyorsan.

2002-ben még személyes garanciát vállaltak arra, hogy nem lesz gázáremelés - az eredményt pedig mindannyian ismerjük. Persze, a magyarázkodást is ismerjük: egyrészt a nemzetközi helyzet fokozódott; másrészt erről is a Fidesz tehet. Mellébeszélés, másra mutogatás, alaptalan vádaskodás, duma van bőven, felelősségvállalás persze semmi. Pedig egy köztársaságban elvileg felelős kormánya van az országnak; elvileg, mondom, mert egy felelős kormány nem azt keresi, hogy hogyan lehet kibújni a felelősség alól, hanem azt vizsgálja, hogy hogyan lehet megoldani a problémákat úgy, hogy az az emberek érdekét és ne a haszonszerzést szolgálja.

Egymillió-háromszázezer ember írta alá a nemzeti petíciót, egymillió-háromszázezer ember adta a nevét ahhoz a kéréshez, hogy a kormány ne emelje jobban a gáz árát az éves inflációnál. A kormány nem hallgatta meg őket. Másfél millió ember a szavazatával is megerősítette a kérést, megvédte a nemzeti petíciót, de a kormány őket sem hallgatta meg. Mint ahogy nem hallgatott meg bennünket sem, amikor azt kértük, hogy legalább az idei esztendőre vonatkozó gázáremelési döntését vonja vissza. Kértük, hogy üljünk le, oldjuk meg közösen a problémát - mi is süket fülekre találtunk.

Már 2003-ban, a gáztörvény vitájakor módosító javaslatot nyújtottunk be a parlamentnek. A módosító javaslat lehetővé tette volna a gázárak kordában tartását, de önök leszavazták azt, mint ahogy hétről hétre leszavazzák azon törvénymódosító javaslatunkat is, amelyet a nemzeti petíció kapcsán nyújtottunk be. Gyurcsány Ferenc nemrég arra szólított fel bennünket, hogy ha vannak javaslataink, akkor nyújtsuk be, és beszéljük meg.

(11.30)

Miniszterelnök Úr! Mi benyújtottuk! Benyújtottuk a nemzeti petícióhoz kapcsolódó javaslatunkat, és benyújtottuk az adómódosításhoz kapcsolódó javaslatainkat is, amelyek lehetővé tennék, hogy a közüzemi díjak jelenlegi adószintje 10 százalékra mérséklődjön. Ez a gáz esetében 5 százalékos, a villamos energia esetében 15 százalékos csökkentést jelentene. Ön miért szavaztatja le folyamatosan a parlamenti többségével? Miért akadályozza meg számtalanszor javaslatunk tárgysorozatba-vételét? A tárgysorozatba-vétel még nem döntés, még nem elfogadás, pusztán azt teszi lehetővé, hogy beszéljünk a javaslatról, hogy megvitassuk azt.

Miniszterelnök Úr! Úgy látszik, ön csak beszél az együttműködésről, de valójában senki sem érdekli. (Göndör István: Melyik napirendről beszél, drága szónok? - Podolák György: Leírták neked?) Persze, önmagában mindez még nem lenne baj. Gyurcsány Ferenc nem akar együttműködni, megy a saját feje után. Ha így akarja, akkor tegye, de tegye! Tegye végre a dolgát, és hozzon olyan törvényeket, terjesszen be a parlamentnek olyan törvényeket, amelyek a lényegi kérdésekkel foglalkoznak! Nyugodtan megteheti, ő a miniszterelnök. (Podolák György: A törvényről beszélj már!) De az állandó szózuhatag helyett valamit mégiscsak tenni kellene.

Biztosan sokan reménykedtek abban - köztük jómagam is -, hogy pusztán azért nem történt a gázárak mérséklése ügyében mindeddig semmi, mert a most parlament elé kerülő törvénymódosítás fog ezzel foglalkozni. Nos, csalódnunk kellett, mindannyiunknak csalódni kellett. Egyetlen - megismétlem, egyetlen - változtatási javaslata sincs a kormánynak. Nekik így jó. Nem lepődhetünk meg ezen, ha megnézzük, kik is döntenek gázárügyben. Egyfelől nyilván a miniszterelnök, aki mellékállásban milliárdos, akinek jelenleg legfőbb gondja az, hogy a pincérek nem fizetnek tb-járulékot. Másfelől pedig döntést hoz a gazdasági miniszter, aki mellékállásban véletlenül szintén milliárdos, akinek legfőbb gondja jelenleg, hogy sértegesse a tudományos élet kiválóságait, a Magyar Tudományos Akadémiát. De persze természetesnek találja, hogy saját helikopteren utazgat, hogy másfél millió forintos órája van, mi pedig, azt hiszem, nem csodálkozhatunk azon, hogy ők nem értik meg a kisemberek gondjait.

Aki egy karórára másfél millió forintot költ, hogyan tudná átérezni annak a kisnyugdíjasnak a gondjait, aki nem tudja kifizetni a fűtésszámláját? Bár ilyen előzmények után nem valószínű, hogy hatalmas sikerrel járnánk, de ennek ellenére újra be fogjuk nyújtani azt a módosító javaslatot, amely a közüzemi gázárak emelésének felső határát az éves inflációban határozza meg. (Ékes József: Gyuri! Nincs itt az államtitkár!) Mint ahogy módosító javaslatot kell benyújtanunk a gázár-kompenzációval kapcsolatban is. Világosan kiderült ugyanis, hogy a kormány terve ez ügyben megbukott. A 2003-ban szocialista és szabad demokrata többséggel elfogadott, földgázellátásról szóló törvény ugyanis évente egyre csökkenő mértékben teremti meg a kompenzáció forrását, miközben az egyre növekvő gázárak miatt egyre nagyobb összegre lenne szükség. Mindannyian tudjuk, hogy a kompenzáció forrása a hazai kitermelésű földgáz után fizetett extra bányajáradék.

A kormány ugyanis a hazai, nagyságrendekkel olcsóbb gáz árát is felemelte az importár szintjére, majd az így keletkezett plusznyereség egy részét fordította kompenzációra. Tehát egyrészt megemelte a gáz árát, majd miután az emberek ezt kifizették, a bevétel egy részét visszaadta az embereknek. (Az elnök csenget.)