Felszólalás adatai

Hadd mondjam el önnek, hogy én sokkal többre becsülöm azokat az embereket, akik akár önkéntesként, akár munkában, akár civil szervezet tagjaiként, egyházi szervezet tagjaiként odamennek, és megpróbálnak segíteni ezeknek az embereknek, akikről ön beszélt, tanítani őket, munkát adni. Szerintem ez a válasz, nem az, amit ön mond, nem az, amit ön felsorolt. Az egyvalamire jó: az uszításra, durvaságra, sértésre, megosztásra és rombolásra.

Arról nem is beszélve, hogy azok a példák, amiket mond, vagy amiket ír az interpelláció szövegében utolsóként, ami ítéletet túl szigorúnak tart, azt persze, hogy túl szigorúnak tartja, ha elfelejti megemlíteni, hogy azt teszem azt, egy felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt állt emberre szabják ki.

Egyébként nem is jogerős, és bár az ítélet kiszabása szempontjából nem releváns, de azt hiszem, a társadalmi megítélés szempontjából releváns, hogy az illető ellen több büntetőeljárás van folyamatban.

A mi büntetőpolitikánk egyértelmű volt az elmúlt években, az új büntető törvénykönyvet már elfogadtuk, a büntető törvénykönyv hatálybalépésével kapcsolatos több mint hatvan törvény módosítása itt fekszik ezen a héten a parlament asztalán. Mi egy tettarányos és szigorú büntetőpolitika mellett vagyunk, amely semelyik népcsoportra nincs kiélezve. Mondhatnék rengeteg intézkedést, de csak hármat hadd említsek: a középmértékszabály bevezetése, a három csapás törvény vagy az uzsorásokkal szembeni szigorú fellépés volt az, ami a mi válaszunk volt a büntető törvénykönyvben a jog eszközeivel.

Azt természetesen önnek ismételten el kell mondjam, bármennyire is nem fogadja el, hogy egyedi ügyekben, egyedi bírósági eljárásokba, egyedi ítéletekbe a kormány nem tud és nem is akar beleszólni. Ettől függetlenül lehetősége van a jogalkotás keretei között szigorúbb büntetőpolitikát vinni, de azt hiszem, ön sem tudja kétségbe vonni, hogy ezt ne tettük volna meg az elmúlt kettő esztendőben.

Ugyanakkor 2012. május 15-én - mint ön is tudja - Navracsics Tibor miniszter úr levelet írt Darák Péter úrnak, a Kúria elnökének, amelyben azt kérte, hogy tekintsék át, amennyiben erre mód és lehetőség nyílik, a bíróságok ítéleteivel kapcsolatos és a közvélemény számára is nyilvánvalóan néhol ellentmondásosnak ítélt bírósági gyakorlatot, legyen egységesebb a bíróságok ítélkezése, hiszen ha nem következetes e tekintetben a bíróság, akkor az társadalmi felháborodást szülhet, és a bíróságba vetett bizalom megcsappanhat ennek nyomán. Éppen ezért - idézek a levélből - csak a következetes és kiegyensúlyozott ítélkezési gyakorlat kialakításával lehetséges a bizalom helyreállítása a bíróságok irányába.

Mint ön is ismeri, pár nappal később a Kúria elnöke válaszolt a miniszterelnök-helyettes úrnak, amelyben azt írta, hogy mélységesen megérti, hogy a közelmúltban lezajlott, nagy visszhangot kiváltó bűncselekmények, illetve az azokat elbíráló ítéletek nyomán kialakult közhangulatot, illetve a büntető igazságszolgáltatásba vetett állampolgári bizalom megrendülésének veszélyét érzékelve az igazságügyi kormányzat is késztetést érzett arra, hogy a Kúria elnökéhez mint a bíróságok szakmai irányítását ellátó vezetőhöz forduljon sürgős intézkedést kérve. A Kúria elnöke hosszan írt a Kúria gyakorlatáról, és biztosította a kormányzatot arról, hogy a miniszterelnök-helyettes úr által tett javaslatot, amennyiben azt a szakági vezetők is indokoltnak ítélik, a bírósági joggyakorlatot elemző csoport vizsgálati tárgykörének jövőbeni kijelölésénél megfontolja.

Így tehát a bíróság függetlenségét is tiszteletben tartva, de az emberek jogos elvárását is figyelembe véve, azt hiszem, hogy az egyetlen jogállami megoldást sikerült ennek a kormánynak választania.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)