Felszólalás adatai

SZABÓ GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy eléggé rövid előterjesztés van előttünk, mindössze néhány oldal - ha jól számoltam, 5 oldal -; erről vitatkozunk, egy országgyűlési határozati javaslatról, és persze tudjuk, hogy az előterjesztés mellékleteként egy több mint 100 oldalas dokumentum is előttünk fekszik.

De talán illik arról is szót ejteni, hogy ezeket a dokumentumokat, amelyek előttünk vannak, nagyon hosszú tervezési munka előzte meg. És ha jól sejtem, miniszter úr, több ezer olyan szakértői anyag készült, aminek egyfajta summáját, egyfajta következtetését látjuk most itt a Ház előtt.

Én azt hiszem, hogy akik ebben a munkában részt vettek, azok mind tisztességes, felkészült emberek voltak. És én semmiféleképpen nem hagynám ki azt a szerintem, mondhatnám úgy, hogy természetes kötelezettségünket, hogy a frakció nevében szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, akik ebben részt vettek. Hiszen meggyőződésem, hogy sokak véleményétől eltérően, akiknek itt most hallhattuk a bizonyos elítélő véleményét, ezek az emberek valószínűleg nem holmi politikai megrendelésre, nem mondjuk holmi politikai attitűdből, hanem a legjobb szakmai tudásuk szerint készítették el azt a dokumentumot, amit én azok közé sorolok, mint mondjuk egy országos területrendezési terv, ami sokkal inkább szakmai jellegű, mintsem mondjuk politikai megfontolások alapján készül. Ennélfogva talán itt és most meg lehetne ebben valamifajta konszenzusnak az igényét is fogalmazni. Mindenesetre köszönöm szépen a szakértők munkáját.

A második gondolatom, hogy ha jól tudom, miniszter úr - ellentétben egyes véleményekkel -, ez nagyon széles körű partneri egyeztetésnek lett alávetve. Úgy értesültem, hogy több ezer javaslatot tettek mérlegre, építettek be a javaslatba; és ha jól tudom, akkor azt sem tették igazából mérlegre, hogy mondjuk egy-egy civil szervezet vagy szakmai szervezet éppenséggel milyen politikai orientáltságú; mi több, úgy tudom, nem maradt olyan felvetendő javaslat vagy kérdés, amely válasz nélkül maradt volna a készítők részéről.

Ezt az is mutatja, hogy valóban egy rendhagyó és különleges előkészítési folyamaton átesett anyagról van szó, amely méltán érne meg szakszerűbb, tisztességesebb, korrektebb méltatást, mint amit itt néhányszor hallottunk. Én bevallom őszintén, hogy zavarban is vagyok egy kicsit, hallgatván az ellenzéki véleményeket, mert istenigazából nem tudom, hogy vajon ellenzéki képviselőtársaim, akik a bizottságban kifejtették a véleményüket - most a kisebbségi véleményekre utalok, azoknak hallhattuk itt a különböző summáját -, vajon egyeztettek-e. Mondjuk vették-e a fáradságot, hogy egy frakcióülésen megtárgyalták volna, ha már mondjuk az ország 2020-ig megcélzott főbb törekvéseiről van szó? Egyeztettek-e egymással?

(10.50)

Tudniillik volt olyan bizottság, ahol hallottam, hogy az ellenzéki képviselők is megszavazták ezt a javaslatot. Voltak olyan bizottságok, ahol azt mondták: vannak fenntartásaink, ezért tartózkodunk. És voltak olyanok, amelyekben a legkeményebben és a leghatározottabban elutasították.

Megmondom őszintén, innentől kezdve nehezen tudok mit kezdeni azzal a véleménnyel, amit mondjuk Nógrádi képviselő úr fogalmazott meg - látom, hogy tanácstalanul tekint rám -, mondván, hogy felelős politikai erő márpediglen ezt nem szavazhatja meg. Akkor érdeklődnék, hogy vajon felelőtlen politikai erők ültek-e azokban a bizottságokban, lásd itt a sportbizottságot, amelyekben azt mondták, hogy ők ezt igenis egy jó tervnek tartják. Vagy akik azt mondták, hogy kérem tisztelettel, ugyan vannak kifogásaik, talántán hozzá is tudnak majd tenni valami módosító elképzelést a benyújtott javaslatokhoz, de összességében a tartózkodással azt fejezik ki mindössze, hogy valami másfajta utat-módot vagy másfajta nem is tudom mit, tervezési metódust képzeltek volna el, vagy másfajta kiemelést és súlypontozást.

Én örülnék annak, ha egymás között is tisztáznák ezeket a nézetkülönbségeket, mert semmiféleképpen nem szeretném - és önöket védem ettől -, ha egymásra sütnének olyanfajta bélyegeket, hogy felelőtlen, vagy éppenséggel nem ért ahhoz, amit álláspontként megfogalmaz.

Aztán úgy is érzékeltem itt, hogy időnként műfaji vitákba torkollunk. Hát azért azt tisztáznunk kell, hogy miről beszélünk, miről vitatkozunk. Ha a miniszter úr ide a II. nemzeti fejlesztési tervet terjesztette volna be - amelyre utalt a felszólalásában, hogy ez egy megalapozó anyag -, és azt vázolta volna fel, hogy különböző operatív programban megfogalmazott célokra milyen ütemezésben és milyen nagyságrendű források állnak rendelkezésre, ebből mennyit tervez a kormány decentralizálni, akkor ezen kialakulhatott volna valamifajta tárgyszerű vita.

Én a sommázott véleményekkel, amelyek azt mondják, hogy ez valamifajta propagandaanyag, gyakorlatilag nem alkalmas semmire, azért nem tudok mit kezdeni, mert maguk ezek az álláspontok és vélemények semmitmondóak. Konkrétan azzal, ami a határozati javaslatban megfogalmazódik, azzal viszont én nem éreztem istenigazából sehol sem érdemi konkrét észrevételt és vitát. Senki nem mondta azt, hogy nem akarja, hogy több munkahely legyen. Senki nem mondta azt, hogy nem akarja, hogy magasak legyenek a jövedelmek. Senki nem mondta azt, hogy nem akarja a környezet biztonságosabbá tételét vagy azt, hogy hosszabb ideig éljünk és egészségesen éljünk. Senki nem vitatta az alapelveket, hogy igen, kell az átláthatóság, a szubszidiaritás, a partnerség, és hadd ne soroljam tovább. Senki nem vitatta azt, hogy szükség van a felzárkóztatásra, senki nem vitatta, hogy szükség van a versenyképességi pólusoknak a kijelölésére, bár ezzel kapcsolatban bizonyos finomítások elhangzottak - csak úgy generálszószként leönteni, hogy kérem szépen, ez az anyag nem alkalmas, ez biztosan így nem helytálló.

Aztán istenigazából azt sem értem, hogy amikor kifogás fogalmazódik meg, hogy akkor most, ha jó szándékkal megfontolás tárgyává tennénk, akkor mire kellene koncentrálnunk. Van, aki azt mondja, hogy nem is emel ki az égadta világon semmit ez az anyag, elmaszatol mindent, nincs határozott, korrekt és tisztán markírozott álláspontja a kormánynak. Itt a legutóbbi hozzászólásban meg azt hallottuk, hogy túlzottan is, markánsan is megjelent a versenyképességi követelmény, és ennek alárendelődnek bizonyos más szempontok, például a tudomány, az oktatás vagy a kultúra, vagy éppenséggel a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatása. Tartok attól, hogy vagy nem, vagy felületesen, vagy csak egy-egy részét olvasták el annak a mellékletnek - ami gyakorlatilag magát a koncepciót képezi - azok, akik ilyen véleményeket fogalmaznak meg.

Természetesen elfogadom azt, hogy törhetjük a fejünket, gondolkodhatunk azon, hogy azok a súlypontok, amelyek ebben az anyagban vannak, és amelyek természetesen megítélésem szerint kell hogy az ország egészének adjanak valamifajta jövőt, tehát amikor azt mondják, hogy túl általános, mert túl sok területet foglal magába, akkor én tisztelettel arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez magából a műfajból következik; itt egy hosszú távú elképzelésről van szó. Tessenek elképzelni azt a helyzetet, hogy történetesen ad valamifajta iránymutatást, mondjuk, a kis- és középvállalatok számára, de abszolút nem foglalkozik a területi hátrányok kiegyenlítésével. Vagy éppenséggel foglalkozik a közlekedés fejlesztésének a prioritásával, de elfeledkezik arról, hogy az egészségmegőrzéssel kapcsolatban milyen gondok vannak az országban.

Valaki azt mondta, Nógrádi úr, ismételten - már ne vedd zokon, hogy éppenséggel neked címzem ismét, csak te jössz velem szemben -, hogy van az anyagnak értéke is, mert a helyzetértékelése legalább rendben van. Majd hallgatom Pap képviselőtársamat, aki azt mondja, hát kérem szépen, ez az anyag azért úgy rossz, ahogy van, mert már a helyzetértékelése is rossz. Hát akkor én most nem tudom, hogy istenigazából Nógrádi úr és Pap úr kimegy-e a folyosóra, és meg fogja-e vitatni egymással, hogy a helyzetértékeléssel van-e a baj, vagy pediglen istenigazából ez az anyagnak az egyetlenegy erénye és értéke.

Azt hiszem, és ez a frakciónk álláspontja, hogy itt ezt az anyagot a helyén kell tudni kezelni. Ez gyakorlatilag azt mondja meg, egyfajta reális - egyetértek Nógrádi úrral - helyzetértékelés alapján, hogy melyek most a legfontosabb problémáink, a legsúlyosabb gondjaink. Ez értelmezhető ágazatonként, értelmezhető társadalmi csoportonként, értelmezhető területi vetületben is, és rajzol egyfajta irányt, amerre nekünk haladni kell, és megszabja ezeknek a kereteit. Ez a célja egy hosszú távú fejlesztési koncepciónak, ahol, amióta a világon ilyen típusú terveket készítenek, mindig is volt ennek a feladata. Ezt kérjük rajta valójában számon.

És még egyszer mondom, ami le volt írva, azt én nem értettem, nem hallottam, hogy vitatni lehetne; hogy amikor ezeknek a fejlesztéspolitikai koncepcióban megfogalmazott céloknak az operacionalizálása elkezdődik, lásd nemzeti fejlesztési terv, hogy akkor sok-sok dilemmával kell szembenéznünk, és azt is el tudom fogadni, hogy adott esetben talán egyazon frakción belül, sőt mi több, mondjuk, egyazon szakmai csoporton belül is viták lehetnek, ez magától értetődik.

Amiben vita lehet, az természetesen az, hogy adott esetben egy-egy célnak a megvalósítási ütemét hogyan tudjuk forrásokkal alátámasztani. Lehet vita azon, hogy inkább a gyorsforgalmi úthálózatokat fejlesztjük gyorsabb ütemben, vagy pediglen a ráhordót, az azokat összekötőt, az ország nagy területeit a vérkeringésbe bekapcsolódót? Hát persze, hogy lehet. Vagy - az államtitkár asszony ül mellettem (Dr. Vojnik Máriára néz.) -, elképzelhető, hogy vita lehet, mondjuk, egy ágazaton belül, hogy éppenséggel a legkorszerűbb és a gyógyítás szempontjából leghatékonyabb egészségügyi nagyberuházásokat, amelyek valahol a csúcstechnológiát képviselik a gyógyászatban, próbáljuk-e meg preferálni, vagy éppenséggel a prevencióra próbáljunk nagyságrendekkel több eszközt fordítani? Hát persze, hogy lehet, természetesen; hogy mind a kettőt kell csinálni, az biztos.

Én a magam számára ezt úgy tudom megfogalmazni, hogy talán a legerőteljesebb dilemma az lehet, miniszter úr, hogy a versenyképesség és a társadalmi kohézió szempontjait hogyan tudjuk összeegyeztetni. Ez egy nehéz kérdés és komoly dilemma. Én elfogadom - Lenártek úr utalt erre - azoknak is egyfajta álláspontját, hogy ha nagyon rövid távon gondolkodunk, ezek egymással akár szembe is mehetnek. De itt hosszú távról van szó, ezt hangsúlyoznám. És hosszú távon azt kell látnunk, hogy ha egy országnak nincsenek versenyképességi pólusai, ha egy ország nem tud világos, markáns fejlesztési súlypontokat kijelölni, ha nem tudja gyakorlatilag az innovatív technológiát megvalósító nagyvállalatokat, amelyek befektető tőkét hoznak ide, megfelelő módon helyzetbe hozni, akkor bizony lemarad a nemzetközi versenyben. De ha csak erre koncentrál, akkor viszont olyan társadalmi, politikai feszültségek generálódnak területi értelemben is és társadalmi csoportok szerint is, amelyeket a későbbiekben nem tudunk kezelni, és visszahat a versenyképesség rovására. Amiről vitatkoznunk kell tehát, de nem itt és most, és nem ezzel kapcsolatban, az a későbbiekben az, hogy milyen arányban és milyen időütemezésben tudjuk majd ezeket a célokat megvalósítani.

Úgy tudom, a miniszter úr ezt fel is ajánlotta, hogy amikor ennek a konkrét megvalósítási folyamata elkészül, akkor képviselőtársaim ismételten elmondhatják a véleményüket, és nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy ebben a folyamatban önök milyen javaslatokat fogalmaznak meg. Mert ha olyan vélemények elhangoznak, hogy történetesen a súlyozás és a kiemelés nem elégséges, vagy talán Latorcai úr fogalmazta meg, hogy több mindent kellene egy ilyen határozati javaslatban számszerűsíteni, hát tegyék meg a konkrét javaslataikat. Végül is ugye itt módosító indítványok beadására mindenkinek lehetősége nyílik. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ez a sokféle, sokfajta, egymással is konkuráló, szembemenő javaslat hogyan tud majd, mondjuk, frakciójavaslattá nemesedni a Fidesz képviselői részéről.

(11.00)

Én a magam részéről nagyon jó szívvel tudom ajánlani tisztelt képviselőtársaimnak, hogy támogassák ezt a határozati javaslatot. Végül is részben azért, amire utaltam, hogy tényleg tisztességes, hosszú, korrekt és széles körű partneri egyeztetés alapján készült, részben azért, mert nem tudták magát a határozati javaslatot megkérdőjelezni - de nem is lehet istenigazából ezt megkérdőjelezni -, részben pedig azért, mert azt hiszem, hogy ha kellőképp empátiával vagyunk egymás iránt, és tudomásul vesszük… - és ezt kérem, talán még utoljára, kedves mindnyájuktól, mindenkinek lehetnek kedvenc területei.

Elhiszem, hogy valakit legfőképpen az érdekel, hogy az aprófalvas területek fejlődése vajon milyen súllyal jelenik meg, mondjuk, a későbbiekben a fejlesztési elképzelésekben; el tudom képzelni, hogy valaki számára a környezetvédelmi szempontok lehetnek a legfontosabbak, és el tudom képzelni, hogy valakinek az egészségügy vagy éppenséggel az oktatás szempontjai. Ha azonban mi egy valóban összetartó - és a kohéziót, a társadalmi összetartozást erősítő, hosszú távon egymás értelmét kereső - politikai magatartásra törekszünk, akkor csak az lehet a célunk, hogy ha elénk kerül egy szakmailag tisztességes anyag, akkor példának okáért a kormány tevékenységének szitokszóként való minősítését ne alkalmazzuk egy szakmainak tekinthető anyag elbírálásában vagy minősítésében.

Azt kérem, hogy értsük meg, hogy adott esetben egy elmaradott térség számára borzasztóan fontos, hogy legyen egy régióban egy olyan dinamikus húzóközpont, amely azok számára is biztosítja a kitörést. El tudják-e képzelni, hogy van versenyképes fejlett ország fejlett főváros nélkül? El lehet-e képzelni, hogy van versenyképes régió anélkül, hogy a régiónak ne lenne valóban nemzetközi értelemben is versenyképes központja? El lehet-e képzelni, hogy ezek ne gondolkodnának azzal a felelősséggel, hogy ők nemcsak a saját szűk közösségüknek teremtenek lehetőséget, hanem széles körű lehetőségben kell gondolkodni mások számára is? Ha ebben a szellemben vitatkozunk és gondolkodunk, akkor az a megítélésem, hogy van sanszunk arra, hogy értelmes vitát folytassunk. Egyszerű, sommás minősítésekkel vagy éppenséggel, nem is tudom, csak pusztán abból a megfontolásból, hogy amit a kormány beterjesztett, az csak rossz lehet, ezzel a hozzáállással egészen biztos, hogy nem tudunk előbbre jutni.

Tisztelettel kérem kedves mindnyájukat, hogy fontolják meg. Ha van módosító javaslatuk, szívesen megvitatjuk, tegyék azt konkréttá, úgy tudunk vele mit kezdeni. Gondolom, hogy mind a kormány, mind a frakció fogadókész arra, hogy ebben továbbra is párbeszédet folytasson, mert az az egyik alapelv, ami megfogalmazódik benne, hogy partnerség, itt talán ebben az esetben kiterjesztettebben is értelmezhető, hiszen nem rövid, hanem hosszú távról beszélünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)