Felszólalás adatai

SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy reagálást szeretnék az előbb elhangzottakkal kapcsolatban említeni. Lengyel Zoltán képviselőtársam kiforgatva Jauernik István szavait, cinizmussal vádol meg bennünket. Szeretném elmondani, hogy a gépjárműadó megosztott adóforrás volt korábban, amikor 50-50 százalékban részesedett a helyi önkormányzat, illetőleg a központi költségvetés. Ezt megváltoztatták kedvezően: teljes egészében a helyi önkormányzat bevétele. Úgyhogy, képviselő uram, kérném figyelembe venni!

A másik pedig az a cinizmus, amivel a kormányt vádolja, hogy beszerezzük talán még a statisztikákat is, és az alapján megváltoztatjuk az adótörvényeket. Kérem szépen, képviselő úr, legyen szíves megnézni a vásárlási indexeket és a vásárlási szándékokat kimutató mutatókat, hogy mi alapján veszik az emberek a korszerű autókat és egyéb korszerű fogyasztási cikkeket. Az adó a vállalkozásoknál is, a természetes személyeknél is a negyedik-ötödik helyen áll. Úgyhogy ezt föltételezni, hogy ezért történik meg a vásárlás, ez erős túlzás, és azt gondolom, hogy a helyzet teljes ismeretlenségére utal.

De jómagam nem ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni, hanem elsősorban a társasági adó kérdésével és a gazdasági társaságok adótörvényekkel való kapcsolatával. 2006. december 31-ével hatályát veszti a de minimis rendelet, amely szerint ezt a támogatást is össze kell számítani más támogatásokkal. Ez indokolja a beruházási adóalap-kedvezmény, valamint a kis- és középvállalkozások adókedvezménye módosítását oly módon, hogy az adózó választhasson, hogy de minimis-támogatásnak vagy regionális támogatásnak tekinti. Ezzel a kis- és középvállalkozások mentesülhetnek egy plusz adminisztrációs kötelezettség alól, és nem hátrányosabb számukra, mintha kizárólag de minimis-támogatást vehetnének igénybe.

Itt szeretném megjegyezni, hogy Herényi Károly frakcióvezető úr tett ilyen javaslatot, és hiányolta a mi adócsomagunkban, illetve előterjesztéseinkben az adminisztráció csökkentésére utaló jeleket. Tessék, itt van, meg kell találni, el kell olvasni! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Elolvastuk!) A fenti szabályozás mellett azonban néhány kérdés megválaszolása bizonytalan, ugyanis néhány helyi önkormányzati támogatás elszámolhatóságának kérdése, úgy érzem, még megoldatlan.

Például jómagam Ajka városát képviselem itt a parlamentben. Ajka városában beruházási támogatást adunk a befizetett építményadó 50 százalékos mértékéig, illetőleg támogatunk minden egyes, munkahelyet létrehozó beruházást 200 ezer forint vissza nem térítendő támogatással, aminek a révén létrejövő munkahelyet három évig meg kell őrizni. Szeretném a pénzügyminiszter urat megkérni - a mai ismereteink szerint bizonytalan ennek a támogatásnak az összeszámítása -, hogy a Brüsszellel történő tárgyalások alkalmával próbáljon meg érdekeinknek megfelelő döntést elérni, tehát hogy ez a helyi támogatási forma változatlanul fennmaradjon, és kis összegű támogatásként elszámolható legyen.

(20.00)

A munkahelyteremtéssel kapcsolatban több hozzászólás is elhangzott. Én magam csak kiegészíteném dr. Józsa István képviselőtársam hozzászólását, amikor a fejlesztési adókedvezmény területfejlesztésre gyakorolt kedvező hatásáról beszélt. Itt talán megemlítésre érdemes, hogy a leghátrányosabb - az a bizonyos 48 - kistérségben történő beruházás esetén az üzembe helyezett tárgyi eszközök százszázalékos értékcsökkenése az üzembe helyezés évében teljes egészében érvényesíthető.

Tisztelt Országgyűlés! A vállalkozás folytatásának elve és érdeke jut kifejezésre abban a törekvésben, hogy vajon miért folytatja a vállalkozás a tevékenységét, ha egyébként eredményt nem realizál. Különösen érdekes ez azokra a gazdasági társaságokra, amelyek folyamatosan veszteséget mutatnak ki a könyveikben. A minimális érdekeltségre tekintettel a javaslat bevezeti az elvárt adó fogalmát. Az adó alapja az összes árbevétel 2 százaléka, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, ha a társasági adóalap egyébként nem éri el ezt a mértéket. Ez az adó csak látszólag hasonlít az iparűzési adóhoz, azonban amíg ott az anyagköltséggel csökkentett árbevétel az adó alapja, addig itt csak az eladott áruk beszerzési értékével lehet az árbevételt csökkenteni, és ez képezi az adó alapját.

Felvethető szempontnak tartom, egyébként megfontolandónak, hogy ha a társasági adóalapot vélelmezve állapítjuk meg, miért ne lehetne ezt az iparűzési adóra vonatkozóan is megtenni. Az iparűzési adó várható megszűnéséig még több év is eltelhet, és egyáltalán nem mindegy, hogy az önkormányzatok tudnak-e addig is többletbevételt realizálni. Talán ösztönözni lehetne az ezzel kapcsolatos kodifikációs munkát.

Új adó a T/230. szám alatt benyújtott törvényjavaslat, a házipénztári adó. Ma a házipénztárban készpénzben tartott összeg nagyságát semmi sem korlátozza, így a vállalkozások egy része indokolatlanul magas házipénztári összeget mutat ki papíron, amely a valóságban nincs is meg többnyire. Ezt az összeget nemritkán a vállalkozások tagjai saját célra személyes jövedelemként használják adómentesen. A vállalkozások saját átlagos napi készpénzforgalmát jelentősen meghaladó nagyságú pénztár már nem a működéshez szükséges, sokkal inkább a vállalkozás vagyonának, sőt a legtöbb esetben személyes célra felhasznált jövedelemnek tekinthető.

A jövedelem adóztatása az egyéni vállalkozás esetében bevált módszerhez hasonlóan történne, ahol az egyéni vállalkozóval a törvény módszere szinte kiveteti a jövedelmet, és az osztalékalapnak megfelelő 25 százalékkal, az afölötti részt pedig 35 százalékkal adóztatja. A jelen törvényjavaslat szerint azonban ennél jóval enyhébb kulcsokkal történik az adóztatás, hisz a napi átlagos készpénzforgalom kétszeresét meghaladó állományt csak 20 százalékkal adóztatja. Ezzel a példával szerettem volna rámutatni, hogy milyen lehetőségek vannak még ebben az adórendszerben, s egyáltalán nem a minél nagyobb mértékre történő törekvés jellemezte a kormány szándékát, hanem egy harmonizáló intézkedésről van szó.

A javaslat egyébként kedvezményt állapít meg arra az egyszeri esetre, ha az eredménytartalékból a csökkentés mértékével megegyező osztalék kifizetésére kerül sor. Ekkor ezt 10 százalékos adókulccsal ösztönzi, tehát hogy minél inkább ezt az utat válasszák a gazdasági társaságok menedzsmentjei.

Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint az eddig elmondott példák alátámasztják azt, hogy a benyújtott törvényjavaslatok teljesítik azokat a célokat, amelyeket a kormány ezektől az intézkedésektől elvár.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)