Felszólalás adatai

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kivételesen szabad legyen megszólítani, ha hallották a mai napi programot, a kedves nyugdíjasokat. Ugyanis elég sokszor volt róluk szó, de a helyzetüket értékelendően néhány fogalommal bizony nem lettünk gazdagabbak, amik nagyon fontosak lettek volna a mai téma megértéséhez.

Bizonyos szempontból az államtitkár úrnak a részletes felsorolása segített a tekintetben eligazodni, hogy a törvényekben amiről szó van, végül is mik azok a tennivalók, amelyeket meg kellene oldani a javaslat szerint. Ebből az következtethető, hogy ha érintőlegesen is, illett volna talán gazdasági kérdéseket csak annyiban érinteni - mert nem ez a napirend tárgya -, hogy hogyan gondolják azokat a terheléseket megoldani, amelyeket a bevételi oldalon elterveztek. Ugyanis azt a nyugdíjasok nagyon jól tudják, hogy - úgy szoktuk mondani a fórumokon - ha a mókuskerék-elmélet szerint baj van, tehát nincs jó gazdaságpolitika, nem működik a munkaközpontú társadalom, a munkaerő-foglalkoztatás fogyatékos, hiányos, akkor ne várjon a társadalom olyan bevételt, amivel aztán majd a nyugdíjasok helyzetén segíteni tud. Enélkül nem megy.

A gazdasági kérdésekkel nem akarok foglalkozni, csak a nyomaték kedvéért idézném az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésének néhány gondolatát. Az egyik megállapítás az volt a munkaadói és munkavállalói oldalról: hol késnek a hatásvizsgálatok? Ez ide is vonatkozik. Ezekre a kérdésekre nem kaptak választ. Azt mondja a másik: az Új Egyensúly program munkahely-megszüntetési program. Ők mondták, okos emberek gyülekezete. Apropó, Új Egyensúly program! Volt régi? Volt nem új is? Miért kellett ezt újnak nevezni? Milyen volt a korábbi? Nem tudjuk, csak úgy megkérdeztem, mert erről eszembe jutott.

Talán még az Országos Érdekegyeztető Tanács üléséről idézek röviden, hogy Kuncze elnök úrnak adjak kétperces lehetőséget. Ő azt mondta, a kormány kötelességét firtató kérdésekre kijelentette, hogy pártja felelőssége megkérdőjelezhetetlen a most kialakult helyzetben. Ha megkérdőjelezhetetlen, akkor elég szimplán csak a felelősséget vállalni? Kijelenteni? A kérdés ennyi, várjuk a választ.

A nyugdíjasok nagyon jól tudják - és ezt a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom -, hogy nem elég egy keresztmetszet alapján az óriási jövedelmi szóródást vizsgálni. Nem hallottam - én kezdem bevezetni, az Idősügyi Tanácsban már megkezdtem -, hogy foglalkoznánk a megélhetési küszöb fogalmával. Mert kérem szépen, az átlagnyugdíj meg a statisztikai és egyéb adatok nem megnyugtatóak. A megélhetési küszöbbel foglalkozzunk! Miért mondom ezt? Mert sajnálatos módon úgy néz ki a helyzet, hogy a 13. havi nyugdíjat, kérem, tisztelt Országgyűlés, a nyugdíjasok fogják fizetni. Azért is maradt meg. Azért nem vállalta a garanciatörvényben, mert először akkor még azt hitték, hogy meg lehet szüntetni, de most nem szüntették meg.

Kik fizették a nyugdíjasok közül a 13. havi nyugdíjat? Önmaguknak. Egyrészt azok a vállalkozók, akik megkapják a terheléseket, amikről most szó van, azok a kiegészítő tevékenységet folytató nyugdíjasok és a nyugdíjasok milliós tábora, akik ezeknek a terheléseknek szenvedő alanyai lesznek, hogy a gáz 30 százalékkal emelkedik, a villanyáram ára 14-15 százalékkal emelkedik, és nem folytatom a terheléseket, mert az idő lassan lejár. Kérem szépen, ezek fogják adni a fedezetét annak, hogy a 13. havi nyugdíj életben bír maradni. Önmaguknak megfizetik. Pedig a nyugdíjasok nagyon-nagyon rászorulnak a támogatásra, és a további gondolatokat mellőzve csak befejezem azzal, hogy a nyugdíjasok sajnos nem alakítják a gazdaságot, hanem megszenvedik. Ezért tegyen a kormány, hogy ne így legyen, ennek érdekében fáradozzon a kormány!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(18.30)