Felszólalás adatai

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Pénzügyminiszter Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva a mai vitát, nekem először az angol parlament egy jó tanácsa jutott eszembe. Az angol parlamentben a kezdő képviselőknek azt szokták tanácsolni rutinosabb képviselőtársaik, hogy ha nagy sikert akarnak aratni a képviselőházban, akkor menjenek be az ülésterembe, és mondjanak egy nagy szónoklatot a takarékosságról általában. Ehhez a jó tanácshoz rögtön hozzátesznek egy másik jó tanácsot is, hogy ha viszont azt akarják, hogy biztosan kudarcot valljanak, akkor tegyenek javaslatot egy konkrét költségvetési tétel lefaragására - ez a kudarc biztos útja.

A mai vitában az volt a benyomásom, hogy a képviselők jelentős része ezt az angol jó tanácsot fogadta meg. Előttünk fekszik egy konkrét törvényjavaslat konkrét intézkedésekkel, erről a pénzügyminiszter úr expozéja részletesen, a kormánypárti képviselőtársaim hozzászólásai is részletesen szóltak.

(15.40)

A mai vitában ezekkel kapcsolatban, az általános fanyalgáson túlmenően, az ellenzéki oldalról konkrét javaslatok nem hangzottak el. Megvallom őszintén, hiányolom a mai vitából Varga Mihály volt pénzügyminiszter urat is, Matolcsy György volt gazdasági miniszter urat is. Remélem, hogy nem azért vannak most távol, mert érdektelen számukra ez a vita, nagyon remélem, hogy azokon a javaslatokon dolgoznak, amelyeket a legnagyobb ellenzéki párt be kíván nyújtani az Országgyűlésnek.

Nézzük először is, hogy mi vezetett ehhez a törvényjavaslathoz. A parlamentben nem szokatlan módon nagyon sokat szoktunk beszélni az elmúlt négy évről, én is mondanék most azért pár szót az elmúlt négy évről, ha megengedik. Az elmúlt négy évben három olyan célt tűztünk ki és valósítottunk meg, amelyet egyszerre nemigen szoktak kormányok, kormánykoalíciók kitűzni. Célul tűztük ki, és meg is valósítottuk az adócsökkentést, célul tűztük ki, és meg is valósítottuk a jóléti kiadások növelését, célul tűztük ki, és meg is valósítottuk a fejlesztések nagy részét. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: De milyen áron?)

Nézzük először is az adócsökkentést, csak utalásképpen: még a mostani intézkedések mellett is tény, hogy csökkentettük a tételes egészségügyi hozzájárulást. Tény, hogy adómentessé tettük a minimálbért, és ezzel párhuzamosan csökkentettük a személyi jövedelemadó terheit. És tény az is, hogy az általános forgalmi adó legfelső kulcsát 5 százalékponttal mérsékeltük. Ez csak néhány intézkedés az elmúlt négy év adócsökkentési törvényei közül.

Ezzel párhuzamosan pedig növeltük a jóléti kiadásokat. Emlékeztetőül ezek közül is néhány: 50 százalékkal növeltük már rögtön az első évben a tanárok, orvosok, nővérek, általában a közalkalmazottak fizetését. (Vincze László: Volt az 30 is.) Egyszeri nyugdíj-kiegészítést hajtottunk végre, pótolva azt a veszteséget, amelyet az Orbán-kormány alatt a nyugdíjasoknak el kellett szenvedniük. Bevezettük a 13. havi nyugdíj intézményét. A lakástámogatások hihetetlen mértékben növekedtek meg az elmúlt négy évben, ezen belül az otthonteremtési támogatások is. Lényegesen több pénz ment el erre a célra, mint a korábbi időszakban. És a családtámogatási rendszer átalakítása során megdupláztuk a családi pótlékot, amelyet egyébként már korábban is növeltünk. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Nemcsak a jóléti, hanem a fejlesztési kiadásokat is növeltük. Csak emlékeztetőül mondom, soha ennyi autópálya egyszerre nem épült az országban, mint az elmúlt négy évben, sőt egész Európában nem találunk olyan országot, ahol egyszerre ennyi autópálya épülne.

Ezeknél az intézkedéseknél nagyon ritkán hallottuk az elmúlt négy évben, hogy bármelyiket az ellenzék kifogásolta volna. Tény és való, ennek következtében elmentünk a határig. Ehhez a határhoz most érkeztünk el. Ugyanis mindannak, amit az elmúlt négy évben, egyébként önök által is helyeselt módon tettünk, a jóléti kiadások növelésének, a fejlesztési kiadások növelésének, az adócsökkentésnek kétségkívül volt egy ára, és ez az ár a költségvetési egyensúly volt. Tény és való, hogy miközben a gazdaság növekszik, méghozzá az Európai Unió átlagát meghaladó mértékben növekszik, van egy nagyon fontos mutató, amely ezt rövid távon nem veszélyezteti ugyan, de hosszú távon mindent veszélyeztethet, a jóléti kiadások által elért eredményeket is és a gazdasági növekedést is, ez pedig a költségvetési egyensúly, egy esetleges pénzügyi egyensúlytalansági állapot.

Ezért most változtatni kell. Új célok kellenek. Nem kívánunk lemondani ugyanis a fejlesztésekről, nem akarjuk visszacsinálni a jóléti vívmányokat, sőt ezeket meg akarjuk őrizni, de tény és való, hogy ami az elmúlt években az adócsökkentés programja volt, az a következő egy-másfél évben a pénzügyi egyensúly programja lesz. Ez a pénzügyi egyensúly kell ahhoz ugyanis, hogy a továbbiakban nemcsak mindent, amit eddig elértünk, meg tudunk őrizni, hanem tovább tudjunk lépni a gazdaság fejlesztésében is és a jóléti kiadások növelésében is.

Úgy látom, hogy ebben azért van egyetértés. Igen ám, de ha van egyetértés abban, hogy a pénzügyi egyensúlyt helyre kell állítani, akkor mindnyájan tudjuk, hogy ennek eszközrendszere viszonylag egyszerű, bár számtalan apróbb-nagyobb tételből állhat. Ha azt akarjuk, hogy a pénzügyi egyensúlyt javítsuk, akkor teljesen világos, hogy csökkenteni kell a kiadásokat, és/vagy növelni kell a bevételeket. A kormány mostani javaslata erre tesz kísérletet, ha az Országgyűlés elfogadja a törvényjavaslatot, a magam részéről ezt ajánlom önöknek, akkor kiadáscsökkentéssel és bevételnöveléssel egyidejűleg a pénzügyi egyensúly ebben az évben 350 milliárd forinttal, a következő esztendőben pedig 1000 milliárd forinttal fog javulni. Ez egy szükséges egyensúlyjavítás, ez teljesen világos.

Igen ám, de a bevételeket növelni is sokféleképpen lehet, és a kiadások csökkentését is sokféleképpen lehet elérni. Erre várnánk konkrét javaslatokat. Megértem önöket, hogy azt a javaslatot, amit mi erre tettünk, nem feltétlenül helyeslik. Ellenzéki pártoktól ritkán vár ilyet kormánypárti képviselő, én sem várom. Őszintén szólva, azt azért reméltem, hogy ha valamelyik tétellel nem értenek egyet, akkor legalább néhány tételt megneveznek az önök javaslatai közül, hogy mi az, amit ezek helyett itt az Országgyűlésben javasolnak a pénzügyi egyensúly javítására.

Önök is azt mondják, hogy javítani kell a pénzügyi egyensúlyt. Igen ám, de innentől kezdve a hozzászólások kicsit ellentmondásosak, és a nyilatkozatok is ellentmondásosak. Mondják, hogy kiadásokat kell csökkenteni. Igen ám, de mindnyájan tudjuk, hogy amikor az állam kiadásait nézzük, a közigazgatás kiadásait nézzük, akkor ezeknek a kiadásoknak jelentős része bérköltség. Sokkal kevesebbet lehet spórolni például a dologi kiadásokon. Ha azt mondjuk, hogy olcsóbb államra van szükségünk, akkor bizony ezzel közvetve azt is mondjuk, hogy az olcsóbb állam kevesebb alkalmazottal fogja ellátni ugyanazokat a feladatokat, sőt ha lehet, akkor még jobb mértékben kívánja ellátni ezeket a feladatokat. De nem lehet egyszerre azt mondani, hogy akarunk olcsóbb államot, utána pedig azt mondani, hogy oké, olcsóbb államot, de akkor mi lesz a munkanélküliséggel, mert az mégsem járja, hogy a közszférából meg embereket bocsátanak el.

Ezekben a javaslatokban vagy bírálatokban, mert javaslatokról egyelőre nem nagyon beszélhetünk, valamelyest következetesnek kellene lenni, én legalábbis ezt kérem, ezt remélem. Ha tudjuk, hogy az államot karcsúsítani kell, akkor nézzünk szembe ennek következményével is. Olcsó dolog azt mondani, hogy kell az olcsó állam, ugyanakkor pedig tiltakozni az elbocsátások ellen. Ha pedig teljes mértékben nem lehet kiadáscsökkentéssel az egyensúlyt javítani, legalábbis nem abban a mértékben, amilyen mértékben ez kívánatos lenne, akkor meg kéne mondani, hogy bevételnövekedésre hol van szükség. Lehet azt mondani, hogy azok a javaslatok, amelyeket mi tettünk, nem elég jók, sőt azt is lehet mondani, hogy botrányosan rosszak. De akkor mellé kéne tenni egy javaslatot, hogy mi legyen helyette.

Ha önöknek nem tetszik a súlyadó, különösen nem az a rendszer, amit mi javasolunk, amelyben végre nem egyenlő mércével mérünk egy Lada személygépkocsit és egy Porsche személygépkocsit, akkor mondják meg, hogy ehelyett önök mit javasolnak. Mehetnék végig az egyes tételeken. Persze, mindnyájan tudjuk, hogy a szürkegazdaságban jelentős bevételektől esik el az állam, ha beterjeszt a kormány egy csomó olyan intézkedést, amellyel a szürkegazdaság fehéríthető; akkor önök persze mondhatják, hogy a kis- és közepes vállalkozásokat meg kell védeni, és inkább hagyjuk meg ezt a szürke zónát, de akkor miért nem tesznek javaslatot, hogy mely tételekben kellene a bevételeket növelni.

(15.50)

Őszintén szólva, azzal önmagában nem fogjuk megoldani a problémát - mint ahogy ezt önök tették egy javaslatukban -, hogy oké, konkrétumokat nem mondunk, de helyette állítsunk fel egy költségvetési tanácsot a parlamenten kívül, majd az megmondja. Ez nem járható út, hölgyeim és uraim.

Összegezve tehát, mindannyian tudjuk, hogy itt és most a jövőnk érdekében átmenetileg, mintegy egy-másfél évig az egyensúly javítására kell koncentrálnunk. Ehhez az egyensúlyjavításhoz, amelyben úgy tűnik, hogy egyetértünk, várnánk az önök javaslatait, ha ma nem - úgy látszik, erre már nem sok remény maradt -, akkor majd a részletes vitában.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)