Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az utolsó felszólalók között, én azt gondolom, mindenképpen indokolt, szükséges visszautalni arra, hogy mi hangzott el ebben a rendkívül fontos vitában. Én úgy gondolom, fontos arra is utalni, hogy milyen körülmények között zajlik ez a vita. Talán a televíziót vagy az internetes közvetítést nézők nem láthatják, de az összes miniszteri bársonyszék üres, tehát e rendkívül fontos vita alkalmával egyetlen miniszter, egyetlen államtitkár sincs itt; nincs itt miniszterelnök úr, de nincs itt a házelnök úr, ami szerintem egy rendkívül szimbolikus lépés, hogy ezen rendkívül fontos vita nem érdekli az Országgyűlés elnökét.

(13.00)

Nincs itt a KDNP frakcióvezetője; Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője most ért vissza a terembe (Kocsis Máté a kezét felemelve: Már régen!)  igen, látom, hogy jelentkezik, látom a frakcióvezető urat , de nagyon örülök is, hogy visszatért az ülésre, hogy itt van az ülésen Kocsis Máté, ugyanis ő is a Fidesz frakciójának vezérszónokaként, frakcióvezetőként, Halász János képviselő úr és az előterjesztő is néhány perc alatt bebizonyította, hogy ez a törvényjavaslat hazugságokra épül.

Egy, az elmúlt időszakban történt esetre, Hadházy Ákos esetére utaltak, és ezzel indokolták, ez volt a legfontosabb kiváltó ok, amiért önök ezt a rendkívül fontos, átfogó javaslatot előterjesztették. Ők azt mondták, hogy történt egy eset, amit önök elfogadhatatlannak minősítettek, és azért tartották szükségesnek, hogy módosítsák a házszabályt, durván módosítsák az országgyűlési képviselők munkájának, munkavégzésének a lehetőségét, hogy az ilyen eseteket meg lehessen akadályozni. Nos, hát ez önmagában bebizonyítja, hogy hazugság ez az egész eljárás, amit önök előterjesztettek, és ez a javaslat is hazugság.

Pontosan tudjuk azt, hogy ha úgy ítélik meg, hogy ez az eljárás házszabálysértő, és hogy ezzel az eljárással Hadházy Ákos indokolatlanul megakadályozta a miniszterelnöknek a kinyilatkoztatását, akkor lettek volna szabályok, most hatályban lévő szabályok, hogy rendet csináljanak. Ezekkel a szabályokkal önök nem éltek, tehát eszükbe sem jutott, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák, és így adják meg a miniszterelnöknek, hogy folytassa a felszólalását.

De mi is történt azon a bizonyos jól ismert vagy botrányos eset kapcsán? Láthattuk azt, hogy Hadházy Ákos feltartott néhány táblát, ezzel is demonstrálva országgyűlési képviselőként, amit egyébként nagyon sok magyar ember gondol ebben az országban. Először is a miniszterelnök elkezdett birkózni Hadházy Ákossal, megpróbálta erővel elvenni tőle azt a táblát. Majd ezt a birkózást elvesztette a miniszterelnök, nem sikerült elvenni a táblát, és akkor ezt látva néhány kormánypárti képviselő felugrott, és kidobóember módjára idejöttek a pulpitushoz, és erővel elvették tőle azt a táblát. Nos, hát ez sok mindent elmond a Fidesznek a demokrácia iránti elkötelezettségéről, hogy eszük ágába nem jutott, hogy a meglévő, hatályos szabályokat alkalmazva járjanak el, az Országgyűlés méltóságát megőrizve; önök szó nélkül végignézték, hogy erőszakot alkalmazva, ismétlem: kidobóemberként, keresztény-konzervatív, magukat keresztény-konzervatívnak tartó képviselők, magukat ennek hazudó képviselők idejöjjenek, és erőszakot alkalmazzanak a magyar Országgyűlés épületében. Én azt gondolom, hogy ez mindent elmond az önök hitelességéről.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De szintén voltak itt nagyon fontos felszólalások, amelyekre szeretnék utalni. Vejkey Imre képviselő úrtól, a KDNP képviselőjétől hallhattuk, hogy ismét láthattuk itt a Jobbik frakcióvezetőjének felszólalása kapcsán, hogy  idézem  „durva provokációt láthattunk”, ez történt. Hát, egyetértek, képviselő úr, hogy durva provokáció történt, ugyanis a levezető elnök kilátásba helyezte az ülés berekesztését, úgy, hogy nem mondta el, hogy pontosan milyen házszabálysértés történt. Az egyik képviselő beleült egy székbe, ami konkrétan semmiféle módon nem sérti a házszabályt, és kilátásba helyezte a levezető elnök úr, hogy megállítja az ülést. Én azt gondolom, hogy ez valóban durva provokáció volt. Én örülök neki, hogy nem volt ennyiben következetes a levezető elnök, és végül is nem élt ezzel a lehetőséggel, és az a vita tudott folytatódni.

Még újra Vejkey Imre egyik fontos felszólalására szeretnék utalni, aki azt mondta, hogy gyermekeink és unokáink jövője a tét. Ezzel tökéletesen egyetértek. Én is kétgyermekes édesapa vagyok, és engem is az motivált a politikai szerepvállalásra, hogy olyan módon próbáljunk részt venni az ország irányításában, olyan módon próbáljunk részt venni a közéletben, hogy biztosítani lehessen a gyermekeink jövőjét. És, igen, amikor önök olyan jogszabályokat terjesztenek az Országgyűlés elé, illetve olyan politikát folytatnak, amelynek következtében százezrek, újabb százezrek voltak kénytelenek elmenni az országból, amikor családok ezrei szakadnak szét, akkor én azt gondolom, hogy egy olyan képviselő, aki komolyan veszi az ön által megfogalmazott mondatot, az bizony fittyet hány a házszabályra, és szükség esetén, a nemzet érdekében, gyermekeink jövője érdekében néha megszegi ezeket az intézkedéseket.

Én azt gondolom, hogy ez az intézkedéscsomag, amelyet önök előterjesztettek, ez, mondhatni, önöktől egy elismerés az ellenzéki képviselők felé, és szerintem minden ellenzéki képviselőtársam részéről mondhatom, hogy állunk elébe az önök joggyakorlásának, és ez az intézkedéscsomag semmilyen módon nem fogja befolyásolni a mi képviselői munkánkat.

Akkor nézzük konkrétan a javaslatot! Az indoklást olvashattuk, láthattuk az előterjesztőnek, a frakcióvezető úrnak és a képviselőknek az indoklását, a magyarázatát, hogy mi célt szolgál ez a javaslat, ugyanakkor én azt gondolom, hogy pontosan a lényegről nem beszéltek, hogy hogyan és mi módon próbálják korlátozni az ellenzéki képviselők munkáját, milyen módon próbálják korlátozni az Országgyűlés munkáját, és milyen módon próbálják ismét csökkenteni  egyébként szerintem tekintélyt sértő módon  annak a lehetőségeit.

De nézzük, hogy pontosan miről szólnak, valójában miről szólnak ezek a javaslatok, és miről szól ez a vita. Arról beszélnek, hogy meg kell őrizni a Ház tekintélyét, a Ház méltóságát. (Németh Szilárd István bejön az ülésterembe, és elfoglalja képviselői helyét Szabó Timea mellett. Szabó Timea papírjai a Németh Szilárd István előtti asztalt is elfoglalják, amit Németh Szilárd István szóvá tesz. Néhány percig tartó szóváltás alakul ki közöttük.  Tordai Bence Szabó Timea és Németh Szilárd István felé tartja a mobiltelefonját.  Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Majd azt is elmondták itt nagyon sok példát említve, hogy meg kell akadályozni, hogy botrányt csináljanak ellenzéki képviselők itt a parlament működése során. Azt is hallhattuk már az elmúlt napokban indoklásként  része ennek az intézkedéscsomagnak , hogy az önök szándéka, legalábbis megfogalmazott szándéka, hogy meg kell őrizni, meg kell védeni a közintézményeknek a működését. És itt Halász János képviselő úrtól hallottam a mai vita során azt, hogy a magyar parlamentarizmus hagyományait vissza kell állítani, és ezért van szükség ezekre a javaslatokra, ezekre a rendkívül durva korlátozásokra.

Nos, hát azt jól láthatjuk  én azt gondolom, hogy ebben talán még vitát sem érdemes nyitni , hogy ez a javaslatcsomag, amely itt fekszik előttünk, ez nemcsak több évtizedes, de még a dualizmus korában látható és a két világháború közötti időszak korában is látható jogokat, eszközöket, hagyományokat zár ki a parlamenti működésből, tehát olyan eszközöket, olyan parlamenti eszközöket, amelyek mindig legitim eszközök voltak, és nagyon sokszor láthattunk példát arra a történelem során vagy éppen a rendszerváltás utáni időszakban, hogy ezeket akkor alkalmazták, amikor erre valójában szükség volt. Önmagában tehát az is hazugság, amit Halász képviselő úr megfogalmazott.

Az is, én azt hiszem, teljesen egyértelmű lehet minden magyar választópolgár számára, hogy nem voltak túl gyakoriak az ilyen esetek a rendszerváltás utáni parlamentarizmus történetében, de valóban voltak ilyen esetek. Volt olyan szituáció, amikor a földtörvény kapcsán a Jobbik frakciója elfoglalta a pulpitust. Én azt gondolom, hogy ez is egy nagyon helyes kiállás volt; igen, a nemzeti érdekek (Dr. Brenner Koloman közbeszól.) megvédése érdekében egy olyan intézkedésnél, amely a nemzet érdekeinek egyenes elárulása volt, bizony, a bátor képviselők vállaltak minden következményt, és bátran, a házszabályt megsértve kiálltak a magyar emberek jogaiért. Én azt gondolom, hogy ezért dicséret jár nekik, és semmiképpen nem indokolhatják ezt a cselekedetet azzal, hogy önök ilyen korlátozó intézkedéseket vezetnek be.

De hasonlóképpen nagyon sok képviselőtársam említette már az úgynevezett rabszolgatörvénynek vagy túlóratörvénynek az ügyét. Itt ismét Vejkey képviselő úrra szeretnék visszautalni: igen, gyermekeink jövője a tét. Tehát akkor, amikor önök a nagyvállalatok, multinacionális vállalatok profitérdekeit előtérbe helyezik a magyar munkavállalók jogaival szemben, amikor eleve olyan politikát folytatnak, amely az alacsony magyar bérekre alapoz, így próbálják kiszolgáltatni a munkavállalókat, aminek egyenes következménye az elvándorlás (Dr. Vejkey Imre: Nem így van!), akkor én azt gondolom, hogy helye van akár az ilyen jellegű tiltakozásoknak is. De azt jól láthattuk, hogy erőszak alkalmazására nem került sor a képviselők részéről, és szerintem azóta nagyjából bebizonyította a magyar társadalom is vagy visszaigazolta a magyar társadalom, hogy ezt az akciót fontosnak tartotta, ez hitet adott újra az ellenzéki érzelmű szavazóknak, és újra elkezdtek bízni az ellenzéki politikában, és ennek a  mondhatjuk  következménye lett már jóval később, az önkormányzati választáson elért, nagyon sok helyen elért ellenzéki siker, de mindenképpen az erőviszonyoknak a jól látható átrendeződése.

Én tehát azt mondom, hogy az az eset, amit nagyon sok kormánypárti képviselőtársam, a legutóbbi év december 12-én nagyon sok kormánypárti képviselőtársam negatív példaként említ, én azt gondolom, az is egy bátor kiállás volt az ellenzéki képviselők részéről. Mi magunk arra tettünk esküt, hogy a nemzet érdekeit képviseljük, én azt gondolom, hogy ez az eskü fontosabb, erősebb még akár a házszabálynál is, egy olyan házszabálynál is, amit mondjuk, önök szigorítani akarnak.

Megint a kormánypárti képviselők, az előterjesztők szándékának a hitelességéről: a fő indok, mint azt már elmondtam, a Ház méltóságának a megvédése. Hát, én azt gondolom, hogy nagyon kevesen vannak ebben az országban, akik úgy gondolják, hogy valójában ez a szándéka a kormánypárti képviselőknek, hogy a Ház méltóságát megőrizzék. Több képviselőtársam tett már konkrét visszautalásokat arra, hogy milyen események történtek, illetve hogy milyen módon működik az Országgyűlés kifejezetten 2010 óta.

Képviselőtársaim, nagyon sokszor láthatjuk, hogy önök nem vesznek részt érdemi vitákban, legtöbbször úgy mennek le a legfontosabb viták, hogy alig vannak jelen a teremben fideszes képviselők, vagy ha jelen vannak, akkor is szemlesütve telefont, laptopot nyomkodnak, jegyzetelgetnek (Kocsis Máté az ellenzéki padsorok felé mutat.), és én azt hiszem, hogy most is, ha végignézek a termen, a legnagyobb arányban, frakcióvezető úr, a Fidesz képviselői és a KDNP képviselői hiányoznak  érdemes egy gyors kalkulációt végezni, és akkor ez mindjárt megerősíti a hitelességét annak, amit ön elmondott. De abban szerintem nem lehet vita köztünk, hogy ha objektív számok alapján megnézzük a képviselőknek az aktivitását, bizony jellemzően a Fidesz és a KDNP képviselői a legkevésbé aktívak, ők azok, akik általában droid módjára a frakciófegyelemnek és -utasításoknak megfelelően gombot nyomkodnak, a vitában nem vesznek részt, vagy ha éppen itt ülnek fizikálisan is, akkor sem nagyon tudják sokan  tisztelet a kivételnek! , hogy mi történik körülöttük. Én tehát azt gondolom, hogy ez a magatartás, a képviselői szerep ilyen módon történő felfogása sérti alapvetően az Országgyűlés méltóságát.

Önök rendkívüli ülésnapon nagyon-nagyon régóta nem jelennek meg, vizsgálóbizottság évek óta nem alakulhatott, rengeteg példát láthattunk arra, hogy a távolmaradásukkal bizottsági üléseket tesznek lehetetlenné, tehát nem tudnak elindulni bizottsági ülések, mert egyszerűen nem jönnek el a kormánypárti képviselők.

(13.10)

Milyen cinikus, hogy nagyon sokszor előre meg is üzenik, hogy azért számítson rá mindenki, hogy ott érdemi munka nem lesz. A fizetést természetesen azért fölveszik.

Említették már képviselőtársaim, rendszeresen élnek azzal az eszközzel, hogy fontos, kiélezett vitákat az éjszakai órákra időzítenek, ezzel is a nyilvánosság elől eltakarva azt. Ez nem sérti az Országgyűlés méltóságát, ez a fajta szerepfelfogás?! Az, hogy a nyilvánosságot ilyen módon, ilyen cinikus eszközökkel csökkentik, az nem sérti a parlament méltóságát?!

Azt is említette már talán Arató képviselőtársam, hogy valóban nagyon sokszor törvénygyárként működnek. Láthattuk az elmúlt időszakban is, látva, hogy nemsokára véget ér az ülésszak, óriási menynyiségben terjesztettek elő törvényjavaslatokat, nyílván utána majd futnak a rossz minőségű jogalkotás hatásainak javítása érdekében.

Azt szintén említették képviselőtársaim, hogy nagyon-nagyon sokszor tapasztaljuk, sőt mondhatjuk, hogy ez a kormányzati, parlamenti munkának már szinte törvényszerű velejárója, hogy alig-alig válaszolnak. Világosan feltett kérdésekre alig-alig válaszolnak államtitkárok; akiknek szakállamtitkárként nagyon fontos feladataik lennének, pártpolitikai szólamokkal próbálnak reagálni ellenzéki kérdésekre. Képviselőtársaim, kormánypárti képviselőtársaim, az ellenzéki képviselők nem azért vannak itt feltétlenül, nyilván pártok színeiben, legtöbben színeiben jutottak be, hogy itt pártpolitikai pengeváltásokat folytassanak. Mi kérdéseket teszünk föl azért, hogy átláthassuk, mi történik, és minél jobban tudjuk képviselni a magyar emberek érdekeit. Kötelessége válaszolni az államtitkároknak, kormánypárti képviselőknek, miniszterelnöknek, minisztereknek  és a miniszterelnöknek is  a feltett kérdésekre. Mert ezekre a kérdésekre alapvetően nem nekünk tartoznak válasszal, hanem a magyar embereknek.

Igen, említette Arató képviselőtársam, milyen meggyalázása a magyar Országgyűlés, a magyar parlament működésének az, hogy Demeter Márta képviselőtársamnak a miniszterelnök egy rendkívül fontos kérdés kapcsán annyit válaszolt, hogy „Boldog karáncsonyt!” Egy ilyen intézkedés, képviselőtársaim! Hende képviselő úr mint előterjesztő, az önök javaslata hol tartalmazza azt, hogy ezt ne tehesse meg Magyarország miniszterelnöke, hogy Magyarország miniszterelnökének válaszolni kelljen erre a kérdésre? Hol van, pontosan melyik pontja az ön vagy az önök javaslatának, amely biztosítja azt, hogy ezután a miniszterelnök nem fogja azzal elintézni a választ, hogy „Boldog karácsonyt!”? Ez nem szerepel a javaslatukban. Azt gondolom, ebben ön sem tud velem vitatkozni.

Azt is említette már valamelyik ellenzéki képviselőtársam, hogy igen, voltak olyan esetek, ahol lehet vitatkozni, hogy ez helyénvaló vagy nem helyénvaló, nyilván ízlés kérdése az, hogy adott esetben egy figyelemfelkeltő akció méltóe a magyar Országgyűléshez vagy nem. De egy ilyen kérdést  igen, gumiszabályokról van szó, igen, szubjektív döntéshozatalról van szó  egy frakció vagy éppen egy frakciószövetség, Fidesz-KDNP hitelesen nem szabályozhat le.

Az Igazságügyi bizottság ülésén magam is részt vettem, és ott is több képviselőtársam, én magam is felvetettem, hogy ha ilyen jellegű intézkedéseket akarnának hozni, ha valóban az lenne a céljuk legalább részben, vagy ez is a céljuk lenne, hogy olyan esetek, amelyekre döntő részben, a képviselők jelentős része azt mondhatná, hogy ez valóban nem ide illik, ezeket szeretnék korlátozni, és ilyen módon akarják biztosítani az Országgyűlés működését, akkor az lett volna helyes, ha kezdeményeznek egy frakciók közötti egyeztetést, és megpróbáltak volna információt, véleményt kérni az ellenzéki képviselőcsoportoktól is, hogy ezt hogyan látják.

Nyilvánvalóan egy ilyen eljárásrendnek a módosítása, aktualizálása nem szólhat egy adott parlamenti ülésszakról, és igen, az pedig egészen elfogadhatatlan, hogy az ülésszak közepe felé haladva nyújtanak be egy ilyen szabályozást, hogy teljesen átalakítják a  mondjuk így - játékszabályokat, feltételeket. Ez teljesen elfogadhatatlan! Önöknek eszük ágában sem volt egyeztetni, ilyen szándék nem volt, semmiféle megkeresés az ellenzéki frakcióvezetők felé nem érkezett. Ez is megmutatja azt, hogy tökéletesen hiteltelen az, amivel önök ezt a gyalázatos törvényjavaslatot előterjesztették.

Képviselőtársaim, azt gondolom, ha önökben nyomokban ez a szándék megjelenik, vagy ezek a célok megjelennek a szándékaik mögött, és ha az Országgyűlés méltóságát szeretnék helyreállítani, az Országgyűlés méltóságát szeretnék megőrizni és megvédeni, akkor vegyék komolyan a képviselői kötelességeiket, legyenek itt az Országgyűlésben, vegyenek részt a vitákban, terjesszenek be javaslatokat, érdemben vitassák meg, és adják meg a lehetőséget, hogy érdemben meg lehessen vitatni az ellenzéki javaslatokat, nemcsak itt, hanem a bizottsági ülések szintjén is.

Rengetegszer elmondták, én már nem akarom ismételni ellenzéki képviselőtársaimat, az elmúlt hosszú-hosszú évek során szinte lehetetlen feladat, hogy érdemben elvigyünk egy javaslatot, és ott legyen a kormány vagy éppen a kormánypárti képviselőcsoportok részéről egy vita során valaki, aki kíván is érdemben foglalkozni ezekkel a javaslatokkal. Ezekkel önök nem kívánnak foglalkozni, nyilván erőből kívánnak mindent megoldani, de ez megint csak nem összeegyeztethető azzal a szándékkal, amit önök megfogalmaztak: egyrészt az Országgyűlés tekintélyének a megvédése, másrészt  és ismét Vejkey képviselő úrra nézek  a gyermekeink jövőjének a biztosítása.

Képviselőtársaim! Több ellenzéki képviselő a felszólalásában utalt rá, hogy a legdurvább, legelfogadhatatlanabb pontja ennek a javaslatnak az, hogy megszűnik az a lehetőség, hogy egy országgyűlési képviselő egy közintézménybe előzetes bejelentkezés nélkül bemehessen. Nos, tulajdonképpen egyetértek azzal, hogy ez a legdurvább pontja, és ez egy olyan pont, amit ráadásul nem is tudnak semmilyen módon azzal megmagyarázni, amit az indoklásban megfogalmaztak.

Azt hiszem, abban konszenzus lehet köztünk, nyilván kormánypárti képviselők ezzel nem értenek egyet, de már a kormánypárti szavazók többségének is ez a véleménye, hogy a korrupció ma Magyarországon történelmi szinten van, és az alapvető nemzeti érdek, hogy minden eszközzel küzdjünk a korrupció fékentartása, a korrupció ellen. Ennek bizony nagyon-nagyon fontos eszköze az országgyűlési képviselőknek az a jogosítványa, hogy közintézményekbe igen, váratlanul, igen, előzetes bejelentkezés nélkül bemenjenek, információkhoz hozzájussanak, és ezeket a képviselői jogaikat felhasználva ezek ellen az esetlegesen felmerült korrupciós esetek ellen felhasználják. Ez nemcsak joga egy képviselőnek, hanem nagyon-nagyon fontos kötelessége is.

Nagyon remélem, hogy lesz kormánypárti képviselő a vita későbbi szakaszában, és megpróbálnak legalább valamiféle magyarázatkísérletet megfogalmazni arra, hogy miért van szükség ennek a rendkívül durva korlátozó intézkedésnek az előterjesztésére, miért akarják megakadályozni azt, hogy a közvagyont használó, közpénzből működő intézményeket a magyar emberek által megválasztott országgyűlési képviselők megfelelően, hatékonyan tudják ellenőrizni. Mert a megfelelő és hatékony ellenőrzés nem történhet előzetes bejelentkezés útján. Kérem, bármely képviselőre is nézek, kérem, próbálják ezt legalább megmagyarázni, esetleg Hende Csaba előterjesztőként, mert nyilván ezt a szándékot, ezt a rendkívül durva korlátozást nem indokolhatják egy-egy esettel vagy olyan esettel, amit önök így látnak, mások pedig úgy látnak. Azt hiszem, hogy ezzel önök messze-messze túllőttek a célon, ez egészen elképesztő és elfogadhatatlanul durva korlátozás.

A következő esetet említeném, erről is volt már szó a mai vita során: bizony nagyon sok olyan intézkedés van, amely alapvetően a nemzeti érdekeinket érinti, s önök, mondjuk, egy érdemi vitában ezekről hallani sem akarnak. Más lehetősége az ellenzéknek akkor nincs, mint hogy ezeket időszakonként, parlamenti időszakonként hat esetben idehozza az Országgyűlés elé, és itt, ha korlátozott időben is, de legalább egyfajta vitát lehet erről folytatni. Ezt a lehetőséget akarják önök végleg elvenni, és a Törvényalkotási bizottságra kívánják visszaszorítani ezeket a vitákat. Ezzel egyrészt azt gondolom, hogy teljesen elfogadhatatlan módon korlátozzák a nyilvánosságot, és leszűkítik a vitát. A probléma az, hogy nagyon sok ilyen esetben majd nem lesz lehetősége ilyen módon az ellenzék által előterjesztett javaslatokról minden képviselőnek szavazni. Vannak a Törvényalkotási bizottságnak megválasztott tagjai, de nem minden parlamenti képviselő az, a parlamenti képviselők jelentős többsége nem tagja a Törvényalkotási bizottságnak. És ilyen módon, amikor egy magyar emberek számára fontos javaslatot az ellenzék behoz a plenáris ülés elé, akkor egyrészt nagyon sok olyan képviselő lesz, aki szavazni szeretne egy ilyen javaslatról, de nem fogja tudni megtenni, és nagyon sok esetben pedig azzal szembesülünk majd, hogy nagyon sok képviselőnek szavaznia kellene, kötelessége lenne szavazni, ilyen módon is megfelelve a választói igényeknek, élve képviselői jogaival és teljesítve kötelességeit, hogy szavazzanak egy ilyen javaslatról. Ezt önök most kisöprik a Házból, ennek a lehetőségét korlátozzák.

Tegnapelőtt viszonylag hosszú vitát folytathattunk ezekről a bizonyos javaslatokról, és igen, huszadik alkalommal terjesztettük elő az állambiztonsági múlt feltárásáról szóló javaslatot. Önök tettek annak idején 2010-ben egy vállalást, hogy másfél éven belül ezt a problémát megoldják, és végre az ügynökakták nyilvánosságát, az állambiztonsági múlt feltárását önök biztosítani fogják, de ezt önök cinikus módon nem tették meg. Egyrészt megtudhatta mindenki Magyarországon, hogy önök csak hazudták magukat antikommunistának és ilyen módon rejtegetik az állambiztonságnak a soraikba férkőzött egykori fenntartóit. De az ellenzék erre lépett, annak idején az LMP frakciója kezdte meg ezt a sorozatot, és ilyen módon tudtuk csak legalább a vitát megkezdeni, hogy a plenáris ülésre felkértük ezt a javaslatot, s ez a vita, ez a vitakezdemény legalább eddig hússzor megtörténhetett.

Jól láthatjuk, most valószínűleg többet nem fog idekerülni a plenáris ülésre ez a vita, önök egyrészt teljesen világosan és egyértelműen az eddigi munkájukkal bebizonyították, hogy eszük ágában sincs ilyen módon is az áldozatok emlékét megtisztelve feltárni a diktatúra titkait, de lehetetlenné teszik, hogy ezeket a vitákat legalább ilyen szinten az ülésen le lehssen folytatni.

(13.20)

Arról nem is beszélve, hogy ezzel szintén súlyosan sértik az Országgyűlés méltóságát, hogy amikor ezek a viták folytak, alig-alig néhány ellenzéki képviselő volt jelen, és ők sem szóltak hozzá például a legutóbbi ilyen viták során, egyetlenegy alkalommal sem kértek szót, hogy elmondják a véleményüket, hogy elmondták volna legalább, miért nem támogatják az adott javaslatot, vagy elmondták volna, hogy van nekik jobb ötletük is. Nyilván ezt nem tehették meg. Tehát ez is egy rendkívül durva korlátozása az országgyűlési munkának. És úgy gondolom, hogy ezt semmilyen szinten nem lehet még csak logikailag sem összepárosítani azzal az indokláshalmazzal, amit önök beleírtak a javaslatba. Mi köze ennek ahhoz, tehát miért kell ilyen módon „növelni”  idézőjelben  a plenáris ülés hatékonyságát, hogy ezeket a rendkívül fontos, adott esetben nemzeti érdekeket érintő vitákat kizárják a plenáris ülésről, és ezzel a képviselők jelentős részét kizárják ezekből a vitákból?

És igen, említették képviselőtársaim az olyan gyalázatos döntéseket, mint ami szintén ott volt napirenden hétfőn, ritka betegségben szenvedő gyermekek kezelésének az állami támogatása, amikor teljesen világos a szituáció: itt egy olyan javaslatról volt szó, ami alig-alig terhelné meg a költségvetést, mégis az életet jelenthetné nagyon sok beteg gyermeknek. És önök ezt a vitát megint csak úgy élték át, hogy egyetlenegy fideszes, KDNP-s képviselő nem kért szót, majd cinikus módon, itt röhécselve nemet nyomtak ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételére. Na, ez azért volt fontos legalább, hogy ez itt történhetett meg, mert minden magyar választópolgár láthatta, hogy az őt képviselő, őt elméletben képviselő vagy az általa megválasztott vagy a szavazata által mandátumhoz juttatott képviselő hogyan képviselte őt ebben az ügyben. Ez nyomon követhető, és ennek a lehetőségét veszik el ezzel a rendkívül durva korlátozással. Nagyon bízom benne, hogy esetleg Hende Csaba mint előterjesztő erre valamiféle magyarázatot tud adni, hogy önök úgy akarják korlátozni a plenáris ülés hatékonyságát, hogy rendszerint itt sincsenek ezeken a vitákon, rendszerint otthon alszanak, gondolom, jókat, vagy más módon töltik a szabadidejüket; önöket semmilyen módon nem korlátozza, az ellenzéki képviselők pedig úgy érezték, hogy nekik itt kell lenni adott esetben késő esti órákon, el kell mondani a véleményüket, és eleve egy ilyen javaslatot meg kell fogalmazni, még akkor is, ha a kormányzásra nem mi kaptunk felhatalmazást.

És igen, ezt is említették már képviselőtársaim, hogy rendkívül súlyos probléma az, hogy azok a szankciók, amiket önök leírtak ebben a javaslatban, nagyon sok esetben nehezen értelmezhető gumiszabályozásokra épülnek. Itt már többen említették képviselőtársaim az „illetlen”, a „kirívóan sértő” szavakat. Én az Igazságügyi bizottság ülésén rákérdeztem arra Hende képviselő úrnál, hogy például az, hogy egy javaslat vagy intézkedés hazaárulás, hogy ez illetlen-e, sértő-e, ezt például el lehete mondani majd a magyar Országgyűlésben, kimondhatjae adott esetben egy ellenzéki képviselő, hogy ő azt gondolja, ez hazaárulás, ami történik, vagy a nemzet érdekeinek elárulása, ki lehete ezt majd mondani, vagy ez illetlennek tekinthetőe majd. Vagy azt mondani  és ez is elhangzott már , hogy valamiért egy képviselő meggyőződése szerint, ha változik a helyzet, egy kormánypárti politikus börtönbe fog kerülni. Ez fenyegetésnek minősül-e? Ezt meg lehet majd csinálni a magyar Országgyűlésben, hogy ezt őszintén kimondja egy ellenzéki képviselő? De az a tragédia, hogy igen  ahogy elmondták képviselőtársaim , ezeknek a megítélése szubjektív lesz, ezek alapján ki lehet tiltani országgyűlési képviselőket az ülésről, meg lehet vonni a szót, majd ki lehet tiltani az Országgyűlés épületéből, majd minden olyan épületből, ami idetartozik, ehhez a komplexumhoz. Ez egészen elképesztő!

Ezt szintén említették már az előttem szólók, hogy ezzel olyan jogokat sértenek, ami egészen elképesztő. Például  erről is volt már szó  a munkavállalói jogok gyakorlása sem lesz lehetséges. Na, ilyen módon akarják önök megvédeni a magyar Országgyűlés tekintélyét? Amikor kitiltanak, adott esetben egy szubjektív eljárásból kifolyólag kitiltanak  nyilván sokadik büntetésként  egy képviselőt a magyar Országgyűléshez tartozó épületekből, nem tud találkozni a munkatársaival, nem tudja használni az eszközöket, amit az ő munkájához biztosítottak, nem tudja elvégezni a képviselői munkáját, ezzel lehet megvédeni az Országgyűlés tekintélyét?

Az egyik legeslegdurvább intézkedés, amit önök előterjesztettek, ez szintén a kitiltáshoz kapcsolódik: szavazati jog gyakorlása. Úgy gondolják, hogy majd úgy fogják gyakorolni az ellenzéki képviselők a szavazati jogot, hogy úgymond megbízott útján adják le a szavazatukat. Egészen elképesztő, ezt hogyan gondolják? Az előterjesztőre nézek vagy frakcióvezetőre nézek, hogyan gondolják ezt? Tehát ha nem egy, hanem kettő, három, tíz képviselőt tiltanak ki, kitiltanak egy egész ellenzéki frakciót, ne adj’ isten, kitiltják a teljes ellenzéket, akkor majd az ellenzéki képviselők, tehát a magyar emberek által az Országgyűlésbe bejuttatott, mandátumhoz juttatott ellenzéki képviselők helyett a szavazatot kormánypárti képviselők fogják leadni? Remélem, hogy frakcióvezető úr, az előterjesztő, bárki ezt megmagyarázza, hogy ez hogyan történik, és hogyan gondolják ezt önök reálisnak, hogy kormánypárti képviselők szavazzanak majd megbízás útján ellenzéki képviselők helyett. Ez egészen elképesztő, és mondhatjuk, hogy extrém módon korlátozása az országgyűlési képviselők munkavégzésének.

Rengeteg esetet lehetne még sorolni, ehhez még 30 perc is kevés, de még egyre szeretnék utalni, és ez bizony a bizottsági meghallgatásoknak az intézménye. Megint csak mondok egy nagyon-nagyon fontos példát: van egy gigaprojekt, amiben soha nem fogunk egyetérteni, ez a paksi bővítés gigaprojektje, és igen, én magam júliusban egy bizottsági meghallgatáson tapasztaltam olyan döbbenetes válaszokat az illetékes miniszter részéről, hogy fogalma sincs, hogy egy 4000 milliárdos projekt kapcsán mikor indulhat el az engedélyezési eljárás, vagy az, hogy éppen a pályázat nélkül helyzetbe hozott oroszok most tanulják a hazai műszaki környezetet. Ha ilyen jellegű meghallgatásokra nem kerülhet sor, akkor ezek a döbbenetes információk hogyan fognak előkerülni, ezek az információk hogyan jutnak el azokhoz az emberekhez, akiknek a pénzéből önök itt gazdálkodnak? Tehát egészen elképesztően felelőtlen és elfogadhatatlan lépés az, hogy bármilyen módon így a bizottságok működését korlátozzák.

És igen, hasonlóképpen elfogadhatatlan az, amit egy MSZP-s javaslat során, az utolsó időben nagyon-nagyon sok módosító javaslat során önök szintén bemutattak, hogy adott esetben a meglévő szabályoknak a felrúgásával is megakadályozták, hogy az adott ellenzéki frakció által benyújtott módosító javaslatok százaival az önök által vélt jogalkotási folyamatot megakadályozzák vagy a jónak vélt folyamatot megakadályozzák. (Sic!) Nos, lehet vitatkozni azon, hogy ez helyes vagy nem helyes eszköz, én azt gondolom, hogy minden, ami a szabályoknak megfelelő, és minden olyan eszköz, ami demokratikus és amivel a magyar emberek érdekeit lehet szolgálni, az alkalmazandó, és adott esetben, ha már nincs más eszköze egy ellenzéki képviselőnek, mint hogy ilyen eszközökhöz nyúljon, akkor ezt kötelessége is alkalmazni. Önök akkor is a szabályokat figyelmen kívül hagyva söpörték le ezt a lehetőséget, így vették el az ellenzék kezéből, és most pedig egy olyan módosítást terjesztenek elő, hogy ez az eszköz még elméletben se álljon rendelkezésre. És nem pécéztem ki magamnak Vejkey képviselő urat, de fontos volt az a gondolat, hogy nekünk itt, mindannyiunknak az a kötelességünk, hogy olyan politikát folytassunk, ami a gyermekeink és unokáink jövőjét megfelelően biztosítja, és ezekhez bizony néha ilyen eszközök használatára is szükség van. Ez az intézkedés megint csak nem az Országgyűlés tekintélyének a helyreállítását szolgálja, hanem azt, hogy korlátozni lehessen az ellenzéki képviselők jogát.

Én egyetértek azokkal a képviselőkkel, akik előttem elmondták, hogy ez az intézkedéscsomag reakcióként született az októberi önkormányzati választási súlyos kormánypárti kudarcra. Ez az önök részéről mindenképpen elismerése az ellenzéki parlamenti munkának. Tehát az, hogy önök egyáltalán ezzel foglalkoznak, önök egy ilyen javaslatot előterjesztenek, és valószínűleg a kétharmad birtokában meg fogják szavazni, ezzel aláhúzzák azt, hogy bizony érdemes ellenzéki képviselőként dolgozni a parlamentben  nem volt igazuk azoknak, akik azt mondták, hogy be sem szabad menni , mert önöket ez zavarja, önöket ez korlátozza. Ebből kifolyólag, én azt hiszem, ez egy nagyon világos üzenet, hogy az ellenzéki képviselőknek kutya kötelessége ezt a munkát nemcsak hogy folytatni, hanem sokkal hatékonyabban és sokkal elkötelezettebben folytatni.

Én azt tudom mondani, képviselőtársaim, hogy az LMP frakciója biztos, hogy megértette ezt az üzenetet, és annak ellenére, hogy természetesen mi elutasítjuk ezt a gyalázatos törvénycsomagot, mi ezt az üzenetet úgy fogjuk értelmezni, hogy nekünk az a kötelességünk, hogy nemcsak hogy az eddigi intenzitással, hanem sokkal nagyobb intenzitással és sokkal nagyobb elkötelezettséggel fogjuk folytatni mind a parlamentben az ellenzéki munkát, mind pedig az Országház falain kívül azt, amire lehetőséget biztosítanak azok a jogok, azok a még meglévő jogok, amiket az ellenzéki érzelmű választópolgárok szavazatából mi megkaphattunk. Köszönöm szépen. (Demeter Márta: Így van!  Taps az ellenzéki padsorokból.)