Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy valamennyien olyan helyzetben vagyunk, hogy az életünk során elég sok szervezetnek lehettünk a tagjai, bizonyára nem egy, különböző szervezetnek vagyunk esetleg alapító tagjai is. Ezért pontosan tudjuk azt, hogy minden ilyen szervezetnek szüksége van valamifajta működési szabályzatra, legalábbis olyan szervezetnek, amely valamit is ad magára. Azt gondolom, az Országgyűlés is egy ilyen szervezet, ami egy komoly szervezet, és szüksége van a működését szabályozó szabályzatra.A kérdés az, hogy ezt hogyan célszerű megalkotni. Többfajta módja van. Az egyik az, hogy leül valaki, itt talán valamelyik képviselőtársam azt említette is, hogy létezik ilyen ügyvédi iroda, amely nagyszerűen tud hasonló szabályokat és egyéb előterjesztéseket is alkotni, fogja, és ő megírja ezt az elképzelést. Az is egy lehetséges megoldás, hogy ennek a szervezetnek egy tagja vagy néhány tagja megírja ezt a szabályzatot. Aztán van egy másik lehetőség, amikor többen vesznek részt ebben a munkában. Mindegyiknek van előnye is, hátránya is. Ha egy szűk kör alkotja ezt meg vagy egy ember, akkor viszonylag gyorsan elkészül, hiszen ez csak az ő véleményüket vagy az ő elképzeléseit fogja tükrözni. A másik egy kicsit babrálósabb, többet kell dolgozni vele, de nyilván az olyan alkotható, amely nem csak egy szervezet elképzeléseit vagy egy személy elképzeléseit rögzíti. Ez van akkor, amikor az adott szervezetnek különböző csoportjait vagy tagjait is felkérik arra, hogy ebben az alkotófolyamatban vegyenek részt.

Itt meg lehet kérdezni az ellenzéki pártokat, hogy ők milyen módon tudtak ennek az előkészítésében részt venni. Az én megítélésem szerint semmilyen módon. Tehát nyilvánvalóan semmilyen módon nem tartalmazhatja a mi elképzeléseinket és a mi gondolatainkat ennek az egész szervezetnek a működésével kapcsolatban.

Ez több dolgot is eredményezhet. Akkor, ha nem kérdezik meg azokat, akik ezen szervezetet alkotják, jelen esetben a képviselőket, akkor nem jelenik meg az ő véleményük. Nyilván akkor tudják ezt a véleményt elmondani, amikor ezt itt napirendre tűzzük. Tehát ezért szerintem nincs mit csodálkozni azon, hogy ez a vita ennyi ideje tart, hiszen azok, akik itt ülnek, az országgyűlési képviselők, döntő többségük olyan ember, akinek véleménye van a dolgokról. Erről is véleménye van, tehát nyilván ő is szeretné elmondani azt, hogy ő erről mit képzel. Ez megelőzhető lett volna akkor, hogyha ezen szervezetet alkotó különböző pártokat, csoportokat, azok képviselőit megkérdezték volna arról, hogy ezt hogyan lehetne célszerűen megalkotni. Nyilván, ha ez az ülést megelőzően zajlik le előkészítő munka során, akkor egy lényegesen rövidebb olyan ülésre lett volna alkalom, ahol röviden lehet ezt tárgyalni. Mindezt elmulasztották önök. Tehát ezért az én megítélésem szerint kár azon csodálkozni, hogy most ennyi vélemény van. Sőt, ez szinte törvényszerű volt, hogy a képviselők elmondják ezzel kapcsolatban a véleményüket.

Tehát ennyit ennek az egésznek az előkészítéséről. Azt gondolom, hogy jól gondolom azt, hogy azok, akik ezt a házszabályi rendelkezést előkészítették, nem jól gondolkodtak, és ahogy ezt végrehajtották, az pedig helytelen volt. Ennek a következményeit meg az én megítélésem szerint nekik kell viselni.

Néhány konkrét ügyhöz néhány vélemény. Én magam a Háznak az egyik jegyzője vagyok. Mindjárt az elején ennek a szabályrendszernek a jegyzőkkel foglalkoznak. Egészen konkrétan valahogy úgy szól, a jegyzőknek, sőt az ülésteremben tartózkodó minden alelnöknek és jegyzőnek, tehát nemcsak annak, aki fönt ült a pulpituson, hanem valamennyinek és a háznagynak is a jövőben segíteniük kell az elnököt az ülés rendjének a fenntartásában. Ha ezt megtagadják, az Országgyűlés felmentheti őket a tisztségből.

Mondjuk, ha én egy olyan jegyző vagyok, aki szabálytartó, és szeretné betartani az itt leírtakat, néhány kérdés azonnal az agyamba nyomult. Itt milyen feladatokat kaphatok jegyzőként ebben az ügyben, vagy esetleg alelnök úr is, ha a teremben tartózkodik és valaki rendbontást követ el? Az éppen elnöklő személy felszólít arra, hogy tegyek rendet. De ezt milyen módon képzelik el? Mert szeretnék erre a feladatra felkészülni. (Bányai Gábor felnevet: Ez jó!) Kezdjek el konditerembe járni, vagy esetleg ilyen ketrecharcos-kiképzésen vegyek részt? 110 kiló vagyok, tehát ilyen szempontból ez nem is rossz, tehát alkalmas személyt találhatnak erre a feladatra. Ez az egyik megoldás.

A másik az, hogy nem kell ide semmiféle ilyen fizikai tulajdonság, nem kell eljárnom gyúrni, esetleg súlyt emelni, mert sokkolót adnak. Vagy mégis hogyan képzelik ezt az egész történetet? Mátrai háznagy asszonyt látom magam előtt, hogy ráront valakire, és megpróbálja megakadályozni ebben a rendbontásban? Ezt a képet nem tudom magamban felidézni, elképzelhetetlennek tartom.

Tehát van egy rendelkezés, amiről fogalmunk nincs, gondolom, nem csak nekem, önöknek se, hogy ezt hogyan szeretnék betartani vagy betartatni. Már az is problémát okozhat, hogy ha esetleg valaki valamilyen táblát fölmutat, és azt oda kell mennem elvenni. Ezt hogyan teszem meg, ha ő nem adja oda? Akkor itt nyílt fizikai erőszaknak a terepe lesz a parlamenti terem? Tehát gondoljuk ezt azért végig! Valamit leírtunk, de fogalmunk nincs, hogy az mit jelent. Én beszélgettem jegyzőtársaimmal egypárral, mindenki vonogatta a vállát, fogalma nincs, hogy ez az egész történet miről szól. Ráadásul nemcsak a jegyzőkre, hanem az alelnökökre is, háznagy asszonyra is vonatkozik ez a szabályrendszer.

Azt gondolom, hogy olyat meg ne írjunk le, amiről nem tudjuk, hogy mit jelent. Valaki válaszolhatna erre, hogy ezt mégis hogyan gondoljuk. Szeretném betartani a szabályt, de fogalmam nincs, hogy az mit jelent. Azt gondolom, hogy akkor ez rosszul van megfogalmazva. Az sem biztos, mondjuk, hogy az elképzelés jó, de ki kellene találni, hogy hogyan és miképp tudunk szabálytartók lenni. Komoly igény van rá, kormánypárti képviselők folyamatosan azt emlegetik, hogy a szabályokat mindenkinek be kell tartani. Készen állok rá, de nem tudom, hogy mi az a szabály, amit be kellene tartanom. És nem csak én vagyok így. El kellene ezen gondolkodni.

Így biztos, hogy nem szabad elfogadni; különösen úgy, ha fenyegetve van, hogy ha megtagadja, az Országgyűlés felmentheti őket tisztségükből. Jelzem, hogy semmi olyanra nem vagyok köteles, még akkor sem, ha ide le van írva, ami egyéb jogszabályba ütközik. Ez még a hadseregben is így van. Tehát ez teljesen érthetetlen, felfoghatatlan, és komoly magyarázatra van szükség ahhoz, hogy mit jelent ez a leírt két mondat. És hány ilyen két mondat van ebben az egész tervezetben?

(8.40)

A következő ilyen észrevételem: komoly szankciókkal fenyegetik azt, hogy ha valaki bizottsági ülésen megfelelő számban nem vesz részt. El kellene gondolkodni a működési renden. Plenáris ülés van, jegyzőként fönt ülök, és összehívják a Törvényalkotási bizottságot, amelynek a tagja vagyok. Ez nem egy egyedi eset, a mai nap ez így lesz, 13 órakor törvényalkotási bizottsági ülés van, 14 óráig jegyző vagyok. Tisztelettel kérdezem, hogyan oldjam meg a problémát. Szabálykövető szeretnék lenni, de nem tudok. Azzal fenyegetnek, hogy 33 százalékát a tiszteletdíjamnak elvonják, miközben én minden erővel szeretnék azon lenni, hogy betartsam a szabályokat.

A szabályok nincsenek jól megalkotva, vagy a bizottsági üléseket nem lehet akkor tartani, amikor plenáris ülés van. Tehát vagy a gyakorlat rossz, vagy azok a szabályok, amiket önök kitalálnak, nem megfelelőek. Azt gondolom, lehet, hogy végig kellene gondolni, mert az, aki leírta, nem biztos, hogy képben van ebben az ügyben, hogy ez hogyan zajlik.

Rengeteg olyan dolgot tapasztaltam a törvénytervezetben vagy a jogszabálytervezetben, ami szubjektív elemet tartalmaz. Leírják azt, hogy tárgytól eltérő hozzászólás esetében már figyelmeztetni sem kell, rögtön jöhet a büntetés. Vagy kirívóan sértő magatartást tanúsít valaki. A kedvencem pedig: megalapozottan feltételezheti az őrség, hogy tekintélyt romboló tevékenységet folytatna majd valaki. Tehát ezek abszolút szubjektív elemek. Megint csak azt mondom, szeretnék szabálytartó lenni.

Nem egy olyan alelnöke van a parlamentnek, aki az ülés vezetésében részt vesz. De mindegyikük különböző személyiség, egy egyforma sincs közöttük. Akkor alkalmazkodnom kell mindig az adott levezető elnök személyiségéhez? Hiszen nyilvánvalóan egy adott kifejezés használatát nem ugyanúgy fogják megítélni. Viccből mondom, hogy a kifejezetten liberális ülésvezetéséről híres Kövér László bizonyára nem ugyanúgy reagál egy kérdésre, mint a rendkívül kemény magatartást tanúsító Hiller István. De nekem akkor mindig arra kell figyelemmel lennem, hogy ki vezeti az ülést, és úgy kell? Akkor képzést kell tartani abból, hogy az ülést vezető aktuális alelnök melyik kérdésekben mit és hogyan fogad el vagy nem fogad el ebben a kérdésben. Tehát azt remélem, hogy értik, amit mondani akarok.

Csomó olyan szabály van, amit azért nehéz betartani, mert nincs leírva, hogy mi az, amit be kellene tartani. Ráadásul szubjektív elemek vannak ebben a történetben, ami nyilvánvalóan nem egységesen ítélhető meg. Azért gondolom, hogy ez így, ahogy le van írva, és ahogy ezt önök gondolják, biztos, hogy nem jó.

A következő ilyen, hogy jelentős számban vannak olyan paragrafusok, amelyek egyszemélyi döntés eredményeképpen születnek  nyilván ez is rendkívül szubjektív , de annak a helytállósága nem vizsgálható. Mondok rá példát. Volt ilyen, talán emlékeznek rá, hogy a Szocialista Párt tagjai „Ne írd alá, János!” feliratú táblákat helyeztek ki, ennek alapján büntetések kiszabására került sor. Nem igazán sikerült eltalálni azt, hogy kik azok, akik a táblát tartják. Ezt jegyzőként onnan jól láttam. Nem minden esetben azt büntették meg, aki valóban táblát tartott, hanem olyat is, aki nem tartott. És arra nincs mód, hogy ezt felülvizsgálják. Valaki döntött, és ennyi.

A kolléga említette, hogy itt van a Mentelmi bizottság, amit kifejezetten ezzel a céllal hoztak létre, és majd ott a Mentelmi bizottságon ez tisztázható. Akkor jelzem önöknek, a Mentelmi bizottság nem hajlandó ilyen kérdésekkel foglalkozni, egyszerűen azt a felvetést, hogy nézzük meg a felvételt, ami az eseményről készült, erre nem hajlandó a Mentelmi bizottság. Tehát magát azt, hogy mi az, ami történt, és ezt ki követte el, sehol senki nem vizsgálja, hogy az, aki a döntést meghozta, pontosan tudja-e, hogy miről van szó, vagy mi az, ami történt. Egyébként a tavaly december 12-ei események kapcsán tudok mondani vagy hat példát, hogy teljesen rosszul döntöttek ebben az ügyben. Nyilván Európai Bírósághoz és egyéb helyekhez fordul az ember, ahol viszont ezt megnézik. Annál nagyobb buktát, hogy valakit azért büntetnek meg, amit el se követett, és mondjuk, ezt egy házelnök írja alá, ez nagyon ciki, és erre nem egy helyen van példa. Nincs valós fellebbezési fórum, nincs olyan fórum, ahol meg lehetne azt vitatni, hogy valóban az követtee el azt, amivel vádolják.

Tehát összességében azt mondanám, hogy rengeteg anomáliát tartalmaz ez a tervezet, biztos, hogy ezt így nem szabad elfogadni. Szerintem ezt még többször át kellene beszélnie az Országgyűlésnek. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)