Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A hangulat és a téma a tegnap estét idézi, amikor is szintén egy Magyarország számára nagyon fontos termékről, a pálinkáról beszéltünk, nagyban hasonló arcok közepette - a testvér, a nagy testvér, a bor pedig ma kerül terítékre. Véleményünk szerint mind a két termék hozzátartozik Magyarország imázsképéhez, épp ezért ezt az imázsképet látjuk roppant veszélyeztetettnek mindaddig, amíg sarkalatos kérdésekben nem lesz egyetértés.

Nem gondoltuk, nem gondolhattuk volna, hogy a szocializmus-kommunizmus az egyik legfontosabb ágazatunkra, a borágazatra mér súlyos csapást, és máig tart ez a csapás, mégpedig azzal, hogy az akkori időszakban, a '90-es évek előtti időszakban Magyarország egyetemén - Kertészeti Egyetem - és Magyarország kertészeti főiskolai karain tantárgyként tanították, hogy hogyan kell műbort gyártani, azaz csigerbort. Mégpedig ezt azért kellett nekik tanítani, mert Magyarország termőadottságai mintegy 4-4,5 millió hektoliter bor előállítására jogosították Magyarországot, ugyanakkor a keleti, az orosz, az akkori szovjet piac ennek többszörösét igényelte, és nem volt mese, meg kellett tanítani, hogy hogyan kell csigerbort gyártani.

Azt gondolták akkor, hogy ez az apró kis bűn büntetlenül megmaradhat - nem maradt büntetlenül, mert természetesen az a tudomány, amit a szocializmus-kommunizmus időszakában tantárgyként oktattak, nem veszett el azáltal, hogy 1990-ben rendszerváltás következett be. És érthetően mind a mai napig nem egy ilyen törvény, amely jó-rossz változatban kerül beterjesztésre, nem ez veszélyezteti a magyar borágazatot, hanem az, hogy tudunk-e tiszta lappal, tiszta alappal most például az Európai Unióhoz csatlakozni.

Ugyanis ha nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy megerősítsük marketingmunkával a belső fogyasztást, a hazai termékek fogyasztását, ha nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy még gondolati szinten se lehessen Magyarországon a borhamisítás tényét fölvázolni, akkor sajnálatos módon be fog következni az a véleményem szerint nem kívánt pillanat, hogy az ellenérdekelt felek - a francia, spanyol és olasz ellenérdekelt felek - rövid időn belül általánosan fogják bebizonyítani Magyarországról, hogy nemkívánatos jelenségek zajlanak a borászat területén. Éppen ezért nagyon megfontolandók azok a kérdések, amelyek a mezőgazdasági bizottságban akár Horváth Csabától, akár Gál Lajos úrtól elhangzottak, hogy mit lehet összhangban szakmailag tenni a borász ágazat érdekében.

Szalay Gábor, előttem szóló SZDSZ-es képviselő úgy mondta, hogy a teljes szakmai előfeltétele adott annak, hogy erről a témáról vitatkozzunk. Én azért nem lennék ilyen optimista, mert ugyan képviselőtársam, mint jelezte, nem tagja a mezőgazdasági bizottságnak, sőt az SZDSZ-es tag maga Kuncze Gábor, akit még szintén nem láttam mezőgazdasági kérdésben megnyilatkozni, és a jegyzőkönyv egy elég szűk keresztmetszete mindannak, ami például két héttel ezelőtt történt a mezőgazdasági bizottságban, azt ön nem olvasta el. De ön nem kapta meg ezek szerint azokat a hegyközségektől, borvidékektől érkező észrevételeket, amelyek elég súlyos kifogásokat tesznek egyelőre a törvénytervezettel kapcsolatosan.

Horváth Csaba a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa részéről valóban csak annyit mondott, hogy ebben a helyzetben, amely a kormánynak most már egy bevett gyakorlata, hogy nem tájékoztatja időben - hangsúlyozom: időben - az érintett szakmai szervezeteket, ezáltal nem ad nekik lehetőséget arra, hogy kifejtsék véleményüket, de eleget tesz annak a kötelezettségének, hogy egyeztet a szakmai szervezetekkel, hiszen kiküldte a törvénytervezetet. Nos, ilyen körülmények között természetesen a hegyközség sem vállalhatta, hogy november 26-án kapják meg a tervezetet, és rögtön, egy hét múlva már a bizottságok előtt kellett volna érvelniük, támogatni vagy véleményüket kifejteni a törvénytervezettel kapcsolatosan. Nem tehették meg, mert az ügyrendi előírásoknak a legszigorúbban eleget téve csak december 19-ére lehet összehívni a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát, az országos szervezetet.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem nyilatkozhatnak pozitívan vagy negatívan erről, azonban erről a törvényről az egyes borvidékek bizony már elküldték hozzánk az észrevételeiket. Tehát amellett, hogy a kormány súlyos mulasztást követett el egy nagyon komoly szakmai törvény tekintetében, hiszen hallhattuk az előttünk hozzászólókat, bármely oldalról is érkezett, hogy szeretnének szakmai alapon, segítő szándékkal, mindenki által, nagy többséggel elfogadott törvényt, bortörvényt hozni... - nos, ennek a feltétele most azért sántít, mert a legfontosabb szervezetnek, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szervezetének információadása nélkül vagyunk kénytelenek mi, politikusok erről a törvényről vitatkozni.

Amint azonban például a villányi borvidék hegyközségi tanácsa - remélem, elég fajsúlyos a kategóriában ez a termőterület - nyilatkozza: “Alapvetően nem lesz jobb, ezért feltétlenül utalni kell arra, hogy a szakma elégedetlen a tervezettel, mivel ez csak javított változata az évtizedek óta alkalmazott, sokat bírált törvénynek, de nem korszerű.ö Aztán az egri borvidék - amely szintén, gondolom, nem ismeretlen az itt ülők körében - egyik mondata így szól, utal a dr. Magda Sándorhoz írott levélre: “Ezért kérjük elnök urat, és elnök úron keresztül a mezőgazdasági bizottságot, hogy ne javasolja általános vitára a törvénytervezetet.ö

Nos, ilyen indíttatás után kell a parlamentnek tárgyalni erről, és szándékaink szerint mégis a szakma döntő többségének az érdekét képviselve egy bortörvényt elfogadni. Tudjuk, hogy mindig vannak speciális érdekek, nem is ezekről van szó, mert nyilvánvaló, hogy annak a 22 borvidéknek, amelynek a darabszáma igen sok, nem lehet az összes egyező véleményét belegyömöszölni a törvénybe.

És itt térnék vissza Gál Lajos, az egri borvidék hegyközségi tanácsa elnökének a gondolataira, aki azt mondja, hogy olyan sok a borkategória, amiről előttem már hallhattunk észrevételt, és ugyanerre a logikára alapozva soknak találta a borkategóriát Demeter Ervin, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről, tehát ilyen sok borkategóriát tartalmazva nem lehet hatékony marketingmunkával megfogalmazni a borstratégiát. Teljesen egyetértek vele. Alaphelyzet: asztali bor, ezen belül van a tájbor; minőségi bor, ezen belül lehet a védett eredetű bor - körülbelül így áll össze az alap-borminősítés.

De ugyanezen a logikán fölfűzve - amit én négy év óta hangoztatok, már az előző ciklusban is, tessenek megnézni a hozzászólásaimat -: tarthatatlan a 22 borvidék, mert nem lehet az, hogy Magyarország 90 ezer hektáros szőlőterületén 22 borvidék van, holott Franciaországban és Spanyolországban több olyan borvidék van - mondom, borvidék, egyedül borvidék -, amelynek 100 ezer hektár fölött van a hozzá tartozó szőlőterülete. Mi pedig a 90 ezer hektárt - amely igazából 75 ezer hektár termőterületet jelent - osztottuk föl a '94-es törvényben 1995-ben 22 borvidékre.

Ebből történtek aztán azok az aránytalanságok, hogy mivel borvidékenként két képviselő foglal helyet a Hegyközségi Nemzeti Tanácsban, a kunsági borvidék, amely egymaga majdnem az egyharmadát adja a teljes magyar szőlő területének, ugyancsak két szavazattal vesz részt többek között olyan borvidékkel együtt - és nem nevesítenék egyet sem -, mert olyan kicsi termőterületük van, hogy Soltvadkertnek a 3000 hektárjával csak az ötöde van, és őket már borvidéknek nevezik. Megjegyzem: Kiskőrösnek és Kecelnek egyedül 3000, illetve 2800 hektár termőterületű szőlője van, önmaga ez a kisváros lehetne már négy borvidéknek a nagyságával összemérhető. És mégis, a törvény valahogy úgy született meg, hogy ma 22 borvidék van, és nagyon kicsi, marketingmunkával nem kifejezhető területi sajátosságok álltak elő.

(14.20)

Véleményem szerint, ha ebben rövid időn belül nem lesz változás, akkor a magyar bort nemcsak a hazai piacon nem tudjuk megtartani a magyar fogyasztók előtt, mert a tömegborok korlátlanul beléphetnek az országba. Erre a spanyolok és olaszok készülnek is, mert nehogy azt gondoljuk, hogy náluk csak minőségi bortermelés van, hozzánk csak ennek a híre vagy a palackja érkezik meg jelenleg. Tömegbortermelés igen nagy mennyiségben van spanyol és olasz földön is, ez ugyanazt jelenti, mint Magyarországon, hogy a teljes bortermelésnek mintegy 70-80 százalékát a középkategóriájú asztali tájborok adják, azaz a hétköznapok bora, a mindennapok bora, amelytől nem kell félnünk, hogy az árával visszariasztja a fogyasztót, mert olyan áron kerülnek kiszolgálásra. Természetesen ez a borkategória nem is az, amelyiket öt-tíz-tizenöt évre lepalackozva tárolnak, és majd egy nagy borversenyre mint egy évjárat nagyborát, előhozzák. De hogy a mindennapok bora 75-80 százalékban ez, az egészen biztos, nemcsak nálunk, hanem Olaszországban is, Franciaországban is, a spanyoloknál is. Ezek a borok meg fognak jelenni a hazai piacon.

Ha nem vagyunk képesek a 22 borvidékből a már egyszer megnyitott törvényben - az én módosító indítványom szerint - hat borrégiót felállítani, amely véleményem szerint, beszélve marketinghez nálunk jobban értő szakemberekkel, ez már egy olyan szűkített szám, amellyel lehet imázst teremteni az egyes borrégióknak. Ez a folyamat elindult, maguk a hegyközségek ismerték ezt fel; ma már egyesületi formába, közhasznú társasági formába tömörülve a jelenleg még borvidékek borrégiókat hoztak létre. Elsőként a Duna-Tisza közén a Duna-borrégió három borvidékkel egyesült, majd pedig ezt követte az úgynevezett felső-magyarországi borrégió, amelyben neves, a mátrai, az egri és a bükkaljai borvidék található - véleményem szerint ez a második nagy borrégió. A harmadik természetesen Tokaj, önállóan meg kell hogy maradjon mindenféleképpen, zászlóshajónak kell maradnia továbbra is. A negyedik nagy borrégió, úgy tűnik, a Dunántúlon a Pannon-borrégió, amely a szekszárdi és a villányi régiót foglalja magában. Az ötödik a Balaton-régió, a Balaton környezetére felfűzött, abban a hatósugarú körben található szőlőterületek. És a hatodik marad az észak-dunántúli borrégió, amely a Balaton vonalától északra van az én véleményem szerint.

Mint említettem, ha ezzel nem tudunk dűlőre jutni - itt már hallottuk, hogy a borvidékek számát csökkenteni kell, én mertem nevesíteni, hogy hat borrégióra alakítsuk át a jelenlegi 22 borvidéket -, én attól félek, hogy komoly stratégiai, piaci pozíciót vesztünk, nemcsak az exportterületen, hanem Magyarországon a belföldi fogyasztás területén fogjuk még elveszteni ezen piacunkat.

Sajnálatos módon szintén négy éve - még kormánypárti képviselőként is - szembe kellett kerülnöm és kisebbségben kellett maradnom azzal a véleményemmel, hogy tarthatatlan az Országos Borminősítő Intézet egyedüli mivolta a Bem téren. Akkor is javasoltam, és most is, hogy az Országos Borminősítő Intézetet decentralizálni kell, és négy egységét, kihelyezett tagozatát - nem tudom, hogy minek kell ezt nevezni - létre lehet hozni. A bázisuk megvan jelenleg is, hiszen Egerben a szőlészeti-borászati kutatóintézetben teljes laborbázis van, ugyanígy Kecskeméten ugyanez a bázis megtalálható. Nagyon fontos a két városnév, mert borászati körzetközpontok is egyben, ha megnézünk egy magyarországi szőlőtérképet. Ugyanilyen a Dunántúlon Badacsony szerepe, és ugyanilyen Pécs szerepe, ahol szőlészeti-borászati kutatóintézetek vannak teljes bázissal. Csak szándék kérdése.

Megjegyzem, nevetséges az a helyzet, hogy egyedül az Országos Borminősítő Intézet maradt meg olyan szervezetnek, amely nem lett lebontva alsóbb-felsőbb szervezetekké, és ha valakinek nem tetszik az Országos Borminősítő Intézet végzése a termékminősítésről, fellebbezéssel ugyanehhez az Országos Borminősítő Intézethez lehet fordulni, ami nonszensz a jogrendben, ezt én ki is fejtettem. Torgyán József dr. magyarázta el akkor nekem földművelésügyi miniszterként, hogy miért helyes ez mégis így - természetesen nem értek egyet ezzel a helyzettel. Nonszensz az, hogy amit az egyik ajtó mögött elbírálnak, fellebbezés esetén a másik ajtó mögött a kolléga fogja újra felértékelni. Ebből aztán az van, hogy nem is állják meg a helyüket a fellebbezések, ott helyben elbírálják, hogy igaza volt az elsőfokú döntésnek.

Véleményem szerint a területi elven alapuló Országos Borminősítő Intézet megteremtené a lehetőségét a körzetekben a borminősítésnek azzal, hogy vizsgálná, mi az, hogy export - az export fogalma érthető módon átalakul -, és mi az, hogy Unióba bocsátható bor. Ezekkel a lehetőségekkel tudna élni a régiós elven felállt decentralizált borminősítő intézet.

Összességében tehát a Magyar Demokrata Fórum úgy látja, hogy amennyiben nem tudunk a szakmai észrevételekkel egyezően - a parlamenti pártok is - a kialakuló bortörvényben egy szakmai törvényt megfogalmazni, sajnálatos módon a magyar borászati ágazat lesz a vesztese, de ezen belül érthető módon a Magyarország számára fontos imázskép fog csorbulni. Ezért nagyon kérem majd a kormánypárti képviselőket és különösen az előterjesztőt, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által és az egyes fajsúlyos borvidékek által megfogalmazott kéréseket legyenek szívesek figyelembe venni.

A magunk részéről legtöbbjüket támogatásra alkalmasnak találjuk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)