Felszólalás adatai

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm, alelnök úr. Jelezném, hogy a függetlenek átadták az idejüket a részünkre.

Nos, kedves képviselőtársaim, úgy látom, hogy a vitanapon az egyik nagy gondot a vitanap címe okozta a kormánypárti képviselőknek. Én azt gondolom, hogy a kritikájuk egy része jogos volt, ez valóban nem volt egy túlzottan frappáns cím, valószínűleg tanulunk belőle, és a következő vitanapnak talán a Göndör úr által fölvetett szlogent - előbb átad, aztán elad - fogjuk megtenni. (Derültség az ellenzéki sorokban.) De ha ezen a szemantikai problémán túllépünk, akkor azért a vitanapnak - hogy is mondjam - ennél mélyebb hatása kellett volna hogy legyen.

Azt gondolom a magam részéről, hogy felemásra sikeredett ez a vitanap. Én értem persze Schvarcz Tibor felvetését, hogy össze fogunk ülni az egészségügyi bizottságban, éppen a gyógyszerárak kapcsán áttekinteni a helyzetet, csak azt gondolom, hogy a bizottsági ülés nyilvánossága nem közelíti meg a plenáris ülését. És ráadásul a kérdés azért is különösen fontos, mert ennek a kormánynak gyógyszerügyben még nem sikerült jót húznia, noha statisztikailag legalább kellett volna. Kezdte azzal, hogy fölrúgott egy hároméves megállapodást, ami alapján az infláció kétharmadával kellett volna a gyógyszeráraknak emelkednie, és azt mondta, hogy semmi gond, köt ő ennél jobbat. Azóta sincsen még csak kísérlet sem ennek a megállapodásnak a megkötésére.

Ezek után láthattuk azt, ami nem volt idáig soha a rendszerváltás utáni történetében, hogy a nem támogatott gyógyszerek ára rendszeresen az infláció többszörösével emelkedett, amire lehet azt mondani, amint tett még akkor, államtitkár úr korában Kökény Mihály, megvonván a vállát, hogy ahhoz neki semmi köze - az előző kormánynak volt, belevette a hároméves megállapodásba, nem is volt a megállapodás rövid életciklusa alatt ilyen, hogy az infláció többszörösével emeljenek nem támogatott gyógyszereket. Nem mennék mélyen bele, hogy GTV-nek nevezett rendszer, ami most már év végére kifúj, mennyire egy skizoid kísérlet volt a helyzet uralására.

És Schvarcz úrnak azt tudom mondani, hogy nem nagyon tudunk mást tenni, mint egyébként a sajtóban megjelenő kormányzati nyilatkozatok alapján megítélni a kormányzat tevékenységét, merthogy jelentős időbeli késés van, mire a parlament elé kerülnek esetleg a kormánynak az ilyen részei.

(12.40)

De azt gondolom, hogy a gyógyszerárak kérdése olyan fontos kérdés, ahol szintén felajánljuk az együttműködésünket. Tehát nem arról szól a helyzet, hogy a vitanap arról szól, hogy a fejére olvassuk a kormánynak, milyen rossz lépések történtek, inkább arról, hogy ha megtárgyaljuk ezeket a kérdéseket, próbáljuk azokat a lépéseket megtalálni, amikor az elvileg helyes lépésen ne botoljon meg a kormányzat. Ilyet láttunk, például a koleszterinszint-csökkentők ócsításának a kísérlete klasszikusan ilyen volt, amikor egy elvileg helyes lépés az ördögi részletek miatt azt eredményezte, hogy több betegnek drágább lett az ócsított gyógyszer, mint egyébként ócsítás előtt.

A költségvetésről röviden… (Dr. Vojnik Mária: Elfogyott az idő, Imre!) A függetlenek ideje még az enyém. Köszönöm. (Dr. Vojnik Mária: Azok is?!) Schvarcz úr, azt tudom tehát mondani, hogy a költségvetéshez beadott indítványaink javarészt az önök ígéreteit tükrözték. Hogy példaként vegyem az előbb felvetett harminc darab intézményt: egyikünk sem gondolta komolyan, hogy mind a harmincnak a rekonstrukcióját el lehet indítani - még az önök ígéreteire alapozva sem. De azt gondolom, hogy időarányosan bármelyik tíznek az elindítása pontosan kielégítette volna mind az érintettek, mind a mi igényünket, nem gondoltuk, hogy nekünk kellene ezek között mazsoláznunk. És van még az indítványaink között jó néhány olyan, ami nem saját kútfőből, hanem az önökéből származik, pusztán papírra vetettük őket, hiányolván a költségvetésből.

A háziorvosok kapcsán azt gondolom, hogy nem érdemes tologatnunk a felelősséget az ügyben, ez egy kétharmados törvény volt, kétharmaddal megszavaztuk. Későn érzékeltük a problémát, megpróbáltuk a problémát feloldani. Egy éve állunk ezen a helyzeten, most van egy legfelsőbb bírósági ítélet, de talán nem a precedensjogra hivatkozva kellene ezt a legalábbis többféleképpen értelmezhető törvényt hatályban tartani.

A Johan Béla-program kapcsán azt gondolom, persze, az elméleti egyetértés megvan, csak hát a lakosság egészségi állapotának a javulásához az, hogy elméletileg mi itt egyetértünk a Johan Béla-program szükségességével, ez kevés. Reálértékben kevesebb pénz jut a Johan Béla-programra a jövő évben, mint az ideiben, tehát azt gondolom, egyszerűen visszalépés történik egy olyan programban, ahol előrelépésnek kellene történnie, és ezen nem sokat segít az, hogy egyetértünk akár a kis lépések kapcsán is. Ezért vetettük fel azt a kérdést, hogy próbáljunk meg tenni valamit annak érdekében, hogy az a program, ami közös szellemi terméke két kormánynak, legalább haladjon is, hiszen nem sokat érünk az íróasztalfiókban heverő programunkkal.

Az előző vitanapon átadtunk Csehák Juditnak egy ötpontos javaslatcsomagot. Akkor a miniszter asszony egyet is értett vele - nem történt igazából semmi érdemleges előrelépés benne. Most ismét tettünk néhány javaslatot. Bár Keller László úr szerint ugyan ezek ilyen nevetséges, a rendszer egészének problémáit meg nem oldó javaslatok, de én megígérem, roppant elégedettek leszünk, ha a javaslatokból csak néhány meg fog a következő egy évben valósulni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)