Felszólalás adatai

ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az alaptörvény tervezetének vitájában többen megrótták az önmagukat öt hétre szabadságoló szocialista és zöld képviselőtársainkat. Az alapvetés N. cikkéhez hozzászólni kívánó képviselőként ezt magam sem tudom megkerülni, a cikk ugyanis így szól: "Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni." A cikk szellemében, úgy gondolom, a távolmaradók egyszerűen nem teljesítették kötelezettségüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen az Alaptörvény tervezete és benne az N. cikk a többi cikkhez hasonlóan nem a napi politikának készült, hanem egy reménytelibb jövőnek. Az pedig közös lesz, gondolkodjunk bárhogyan is a haza dolgairól. Az alaptörvény tervezetének Alapvetés című fejezete értelmezésem szerint elvi alapként, egyfajta alkotmányos kősziklaként kíván szolgálni a jövő felépítéséhez. Mindenki felelős önmagáért, kezdődik az Alapvetés fenti mondata. Ha végigtekintünk az elmúlt évtizedeken, visszanyúlva egészen a szocializmusig, akkor azt láthatjuk, hogy sok esetben a legmagasabb szinteken sem működött a felelősség vállalása, helyette az ügyek elsimítása, a felelősség szétterítése, rosszabb esetben cinikus tagadása került előtérbe; még a csernobili katasztrófát is el lehetett napokig titkolni.

Az állam felelőtlenségére azonban a legszomorúbb példa az ország és ezzel párhuzamosan a magyar emberek végleges eladósítása. Csakúgy, mint a szocializmusban, a fogyasztói társadalomban is sokan kritika nélkül fogadtak el mindent, amivel kecsegtették őket. Az úgynevezett rendszerváltás óta legtöbbször a könnyű jólét ígéretével találkozhatott, vásárolt magának nulla forint befizetéssel háztartási gépeket, lapos tévét, sőt volt idő, hogy autót is tudott venni nulla forint befizetéssel, igaz, jó magas kamatra; azután vett magának lakást svájci frankra, mert annak olcsóbb volt a kamatterhe, mint a forintalapú hitelnek. Örömmel fogadta a megtelepedő áruházláncokat, mert olcsónak tűntek. Az állam eközben nem teljesítette kötelességét, nem segítette megfelelően az emberek eligazodását.

A kormányzati felelőtlenség 2002 után burjánzott el totálisan. A regnáló szocialisták, szabad demokraták részére a hamis jólét illúziója szavazatokat hozott, az ország kiszolgáltatása, eladósítása pedig minden mást; el tudjuk képzelni, hogy mit. Az alaptörvény egy későbbi fejezetében ezért kívánjuk az ország további eladósítását megakadályozni, sőt célul tűzni a hazánkat gúzsba kötő tartozások csökkentését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az állam felelőtlen viselkedése a hétköznapi életre is hatással volt, indokolatlan önfelmentésekhez vezetett, gyakorivá vált az önsorsrontás, a mindennapi küzdelem feladása. Mindannyian ismerünk ilyen példákat. Az állami és a közösségi felelősségvállalás mellett ezért szerepel a tervezetben a személyes felelősségvállalás igénye is, a kettő együtt alkot egészet.

A személyes felelősségvállalás kérdéséhez szorosan kapcsolódik az N. cikk második fele, ami azt mondja ki, hogy képességei és lehetőségei szerint mindenki köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni. Az elmúlt évtizedekben azt élhettük meg, hogy hazánkban ezzel ellentétes folyamatok indultak meg és teljesedtek ki, a jogok mellett a kötelezettségek néha tabutémának tűntek, másodlagos szemponttá váltak. Nyilvánvaló, hogy az emberi jogokat alkotmányos védelem alá kell helyezni, de ezzel együtt az emberi kötelezettségeket is meg kell követelményként jeleníteni. Ezt nem kizárólag saját véleményként mondom, megerősítették azok a beszélgetések, amelyeket lakóhelyemen folytattam.

A tervezet azt is kimondja, hogy kötelezettségeink nemcsak az állam felé, hanem a közösségeink felé is léteznek. Óriási kiaknázatlan tartalékok vannak a helyi közösségek erejében. Sok olyan probléma létezik, amit a legkönnyebben helyben lehet megoldani, elrendezni. Vidéken sok jó példa bizonyítja ezt.

Tisztelt Országgyűlés! Biztos vagyok benne, hogy a felelősség és kötelesség ügyei nem egyszerűen a Fidesz és a KDNP képviselői és törzsközönségük számára fontos ügyek, hanem nagyon sok magyar ember számára azok, s egyre több ember számára azzá válnak, Magyarország megújulásának egyik sarkalatos kérdéséről van ugyanis szó.

Illyés Gyula írta a következőket: "Az ember legnagyobb bátorsága a reménykedés." Magam is bátorítok mindenkit a reménykedésre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)