Felszólalás adatai

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányozási vitában igazából egyetlenegy cikkelyt szeretnék kiemelni, és ezt szeretném elemezni, ami viszont hiába csak egyetlenegy cikkely, de úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb az alkotmánytervezetben.

A XVIII. cikkely (4) pontja szerint "Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes, állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. A törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja."

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ezt a (4) bekezdést lehetne máshogy is fogalmazni. Hiszen nagyon fontos megjegyezni, hogy az állam a nyugdíjrendszert nem fenntartja, hanem működteti. Ez egy nagyon rossz megfogalmazás. A "fenntartja" kifejezés azt sugallja, hogy az állam ezzel egy terhet vesz a vállára, ugyanúgy, mintha az Operaházat működtetné, az iskolákat működtetné, és még sorolhatnám tovább. De ez nem igaz, természetesen; az más kérdés, hogy a demográfia mit diktál, arra majd külön ki lehet térni.

Az államnak a nyugdíjrendszert működtetnie kell. És azért kell működtetnie, mert a múltból származó nyugdíjfizetési kötelezettsége van, aminek másképp nem tudna, illetve nem is volna célszerű megfelelnie. Ha az államnak nem volna a múltból származó nyugdíjfizetési kötelezettsége, akkor a nyugdíjrendszert ellenőriznie, felügyelnie, szabályoznia kellene, de nem kellene működtetnie.

A nyugdíjrendszert így is, úgy is egyébként az aktív korúak tartják fenn, de ez már demográfiai kérdés. Tehát magyarul azt szeretném elérni és azt szeretnénk elérni ebben a kis cikkelyben, hogy arról a területről, ami jelenleg 3 millió embert érint - de előbb-utóbb minden magyar állampolgárt fog érinteni -, ne úgy gondolkodjon akár a Fidesz, akár ne úgy legyen megszövegezve az alkotmánytervezetben, hogy ez gyakorlatilag kényszer az állam részére, és ez egy kegyúri jog - akár így is fogalmazhatnék -, hanem itt igenis kötelezettségről van szó. Itt szerzett jogokról van szó, amit a magyar államnak teljesítenie kell.

A mondat másik fele így szól: "...önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működtetésének lehetővé tételével is segíti - ugyebár - a nyugdíjrendszer fenntartását." Itt megint csak egy fontos koncepcionális kérdés van. Ugyanis az önkéntesen létrehozott társadalmi intézmény - az önkéntes nyugdíjpénztár, amelynek összetételében az "önkéntes" szó a lényeg - nem kötelező, nem úgy, mint a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben való részvétel. De nem jelenti azt, hogy nem lehet állami ez a rendszer is, az önkéntes rendszer. Itt mindenképp szeretném felhívni a figyelmet, a nyugdíjjal kapcsolatban sok vitánk volt, sok minden elhangzott, hogy nem szükségszerű kiadni a magyar államnak az önkéntes nyugdíjpénztárak működtetését, sőt jó, ha van állami önkéntes nyugdíjpénztár, vagy adott esetben maga az ONYF-nek egy részlege így működik, önkéntességi alapon, és azokat a befizetéseket, amik ide történnek, a magyar állam használja természetesen, egyébként gyakorlatilag ugyanúgy, mint bármelyik önkéntes pénztár.

Azért ne feledjük el, hogy ezek az önkéntes pénztárak - hiszen önök is megállapították, mi is egyetértettünk ezzel - bizony rengeteg pénzt ki tudnak vinni az országból, ha arról van szó, a járulékokon, különböző kezelési költségeken keresztül, és épp ezért lenne fontos, hogy az állam már az alkotmányban is kimondja, hogy igen, az állam vállaljon szerepet az önkéntes nyugdíjpénztárak tekintetében is. Ugye, ez kicsit olyan, mint akár a bankrendszer is, hozzá kell tennem, vagy bármilyen más rendszer, vagy az építőipar: ha megfelelő helyen van egy megfelelő állami vállalat vagy akár több állami vállalat, akkor az egész piacot is tudja szabályozni, nem kell adott esetben törvényeket hozni, hanem más eszközökkel is lehet egy piacot szabályozni; tulajdonképpen itt is erről van szó.

Nos, a másik fontos dolog, hogy az alkotmánynak azt kellene kimondani, hogy az államnak létre kell hoznia nyugdíjcélú, specializált intézményeket, és ezt kell támogatnia, s ezt azzal, hogy felügyeli és ellenőrzi, mert vigyáz a jövendő nyugdíjasok pénzére, és azzal, hogy támogatja valamiféle adóelőny nyújtásával. Magyarul ezek a lehetőségek kellenek hogy nyitva álljanak a magyar állam számára, de ez bizony, ha a alkotmányban ilyen kitételt teszünk, hogy ez fenntartja a nyugdíjrendszert, ebből egyáltalán nem következnek ezek a lehetőségek.

(16.30)

Nagyon fontos megemlíteni, hogy a nyugdíjtudatosságot Magyarországon növelni kell. Nemrég készült egy közvélemény-kutatás, ahol gyakorlatilag az emberek 80 százaléka úgy gondolja, hogy az ő nyugdíjbefizetéséből nem fog tudni megélni, majd amikor nyugdíjas lesz. Ha az alkotmány erre nem ad biztosítékot, ha nem erősítjük ezt a nyugdíjtudatosságot, akkor kérem szépen, természetesen ne csodálkozzunk, ha az emberek egyre kevésbé fogják befizetni a nyugdíjjárulékot, egyre inkább elmenekülnek akár a feketemunka piacára, és adott esetben netalántán inkább aranyrudakat vásárolnak, már aki megteheti természetesen, annak érdekében, hogy valaha is nyugdíja legyen. Tehát nagyon fontos kérdés ez az alkotmány tekintetében, mert ez akár a munka világának kifehérítését is segítheti, ugyanakkor hátráltathatja is.

És akkor engedjék meg, hogy magával a nyugdíjpolitikával is foglalkozzak még, ugyanis láthatóan a Jobbik nyugdíj-politikai koncepciója teljesen eltér a jelenlegi nyugdíjkoncepciótól. Az eddigi gyakorlat és a kormány által a Széll Kálmán-tervben elképzelt merev, kivételt nem ismerő, legfeljebb a politikusokkal ismerő politikával ellentétben a Jobbik Magyarországért Mozgalom egy olyan nyugdíjpolitikában, nyugdíj-filozófiában gondolkodik, ahol adott esetben nem is biztos, hogy szükség van nyugdíjkorhatár megszabására. Mit értek én ez alatt? Kérem szépen, amikor önök beszélnek az egyéni számla bevezetéséről, ami a Jobbik programjában szerepelt, és nagyon örülünk, hogy ez most már a kormányprogramban is szerepel, vagy legalábbis a kormányzó párt gondolatai között, akkor az egy pozitív dolog lehet. De ennek csak akkor van értelme, ha az egyéni felelősséget megpróbáljuk minél inkább erősíteni a nyugdíjpénztári tagokban. Ugye, erre az egyéni számla nagyon jó, hiszen ha minden évben megkapják azt, hogy mekkora megtakarításuk van, és adott esetben mekkora nyugdíjra lennének jogosultak, ha elmennek nyugdíjba az emberek, akkor egyértelmű, hogy sokkal inkább odafigyelnek a befizetéseikre, és ha úgy érzik, hogy kevés volt az a befizetés, akkor akár önkéntes alapon hozzátesznek a saját nyugdíj-megtakarításukhoz.

Nos, ez önmagában jó, de viszont az, és ugyancsak önök kommunikálják vagy az önök kormánya kommunikálja azt, hogy mindig csak annyi nyugdíjat lehet kifizetni egy adott évben, amennyi nyugdíjjárulék beérkezik a kasszába, akkor a kettő teljesen kiütötte egymást. Mert az egyéni számlavezetés szinte biztos, ehhez nem kell jóstehetségnek lenni, soha nem fog megegyezni azzal, amit majd adott évben be fognak fizetni nyugdíjjárulékot az éppen munkából élő emberek, embertársaink. Tehát szeretném, ha egyáltalán maga a Fidesz is olyan kommunikációt mondhatna magáénak, ami koherens, nem üti ki egymás gondolatait a kétféle verzió.

Nos, itt azért mindenképpen el kell mondani, hogy a Széll Kálmán-tervben is, bár nem erről szól a mostani vita, ez egyértelmű, pontosan ezek a megfogalmazások vannak. Egy mondatot szeretnék idézni: "A nyugdíj Magyarországon ezentúl csak az a járandóság lehet, amelyet a nyugdíjkorhatárt betöltő munkavállalónak biztosítunk." És itt megint a "biztosítunk"-ra szeretném helyezni a hangsúlyt, úgy, ahogy az előbb a "fenntartjá"-n volt a hangsúly. Hiszen ez mind-mind kommunikáció szempontjából azt rejti magában, hogy a magyar állam, amolyan kegyként, van olyan kedves és nyugdíjat ad az állampolgárainak. Tehát ez a baj, hogy akár az alkotmányban, akár a Széll Kálmán-tervben sajnos ezek a szóhasználatok ütnek vissza. Igenis, a nyugdíj egy elidegeníthetetlen jog, az egyén által befizetett járulékok jogos követelése, amit vissza kell kapnia minden egyes járulékfizetőnek.

Nos, mindjárt el szeretném még mondani azt is, hogy mindebből következik egyébként, az egyéni számlavezetés területéből, hogy adott esetben a nyugdíjkorhatár felső határát nem is biztos, hogy meg kell határozni, hogy ilyen magasan kötelezően meg kell húzni, vagy ilyen rigorózusan kell meghúzni. Hiszen adott esetben, ha valaki úgy gondolja, hogy 30-35 éves korára elegendő pénzt gyűjtött össze, hogy ő nyugdíjba vonulhasson, akkor tehesse meg. És akkor innentől kezdve mindjárt a korkedvezményes nyugdíj vagy szolgálati nyugdíj intézménye, ami most megint csak előtérbe került a kormány elképzelése végett, mégiscsak megoldódhat. Hiszen azért azt önök sem gondolják komolyan, hogy 65 évesen még rohangálni kell adott esetben a rendőrnek a bűnözők után. Nem tudják ezt a korhatárt teljesíteni természetesen, de ha egy ilyen, gyakorlatilag flexibilis lehetőség az emberek rendelkezésére áll, akkor megteheti azt egy rendőr, egy katona, egy tűzoltó, és nagyon bízom benne, hogy majd egy mentősnek sem 65 évesen kell lehoznia a tizedik emeletről a 120 kilós beteget. Meg lehet könnyen találni a lehetőségét annak, hogy időben, adott esetben korkedvezménnyel, vagyis hát nem is korkedvezménnyel, hanem saját döntés alapján ezek a dolgozók elmehessenek nyugdíjba.

Summa summarum, a lényeg az, hogy azt kérem önöktől, hogy ezt az egyetlenegy mondatot vizsgálják fölül, és vegyék ki ezt a "fenntartja" szót, kerüljön ki ez az egyetlenegy, és a "működtetni" szó kerüljön ennek helyébe. Higgyék el, mindjárt máshogy fog festeni az alkotmány, ha ezt az egy kis lépést megteszik.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)